Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-23 / 173. szám
1983. július 23., szombat Nőfelelősök és szervező titkárok tanácskozása Békéscsabán A megyeszékhely párt- alapszervezeteinek nőf elelő- sei és szervező titkárai találkoztak július 21-én délelőtt Békéscsabán a baromfifeldolgozó vállalat művelő-- dési házában. A továbbképzésen elsőként dr. Szemenyei Sándor, a városi pártbizottság titkára tájékoztatta a résztvevőket az ideológia és a művelődéspolitika területén elért eredményekről és feladatokról. Várai Mihály, a pártbizottság osztályvezetője a társadalompolitikai élet fejlődéséről, a párt belső életének alakulásáról beszélt az MSZMP KB áprilisi ülésének anyaga alapján. A nők politikai, közéleti aktivitása összességében jónak ítélhető — mondotta Gulyás Lajosné, a városi pártbizottság politikai munkatársa —. de a vezető munkakörbe kerülésnél lassú ütemű a növekedés. A nőpolitikái határozat megvalósításának megyei tapasztalatait, a nőpolitikái kongresz- szus tanulságait és a megyei pártbizottság e témában hozott határozatait ismertette. A városban és városkörnyéken a párttagság 28.9 százaléka, a tanácstagok 33,4 százaléka nő, és arányuk emelkedik a többi társadalmi és tömegszervezetben is. Csökken a KISZ- tagság szervezettsége a 25 éven felüliek körében. A politikai végzettség megszerzésére történő beiskolázás még Békéscsabán is gondot jelent. A vezető munkakörbe kerülés egyik feltétele éppen az, hogy fokozzuk a nők képzettségét, s együtt küzdj ünk a társadalom és a család olykor még maradi szemlélete ellen. A megyei pártbizottság határozata szerint alapvető tennivalóink közé tartozik a nőpolitikái feladatok végrehajtása. A pártalapszervezeteknek rendszeresen be kell számoltatni a gazdasági vezetőket a nőpolitika általános és részkérdéseiről. A pártéleten belül a nőkkel való foglalkozás nemcsak a nőfelelős feladata, hanem az egész vezetőségé. Az egész napos program keretében a jelenlevők meghallgatták Sasala János városi tanácselnök tájékoztatóját a várospolitikai célkitűzésekről, ezt követően pedig megtekintették a város épülő-szépülő területeit. B. Zs. Közlekedési célkirakat verseny A Békés megyei Közlekedésbiztonsági Tanács, a Magyar Reklámszövetség Békés megyei szervezete és az Állami Biztosító Békés megyei Igazgatósága évek óta együttesen hirdeti meg a közlekedési célkirakat versenyt. A cél, hogy a kirakatrendezők sajátos eszközeikkel minél jobban kifejezzék, népszerűsítsék a közlekedés szabályait. Ehhez kapcsolódik az a tény is. mely szerint megyénkben a balesetek száma — az év első felében különösen a kerékpáros balesetek száma — jelentősen emelkedett. Ezért tűzték célul_ a megelőző, a felvilágosító propagandamunkának ezt a kiféjezési módját. A kirakatversennyel kapcsolatos információt az érdekeltek megkapták, s július 15-ig elkészültek a versenymunkák, amit négytagú zsűri értékelt. Csütörtökön délután Békéscsabán, a megyei rendőr-főkapitányságon adták át a díjakat. Itt elhangzott, hogy összesen 27 kirakattal neveztek a kirakatrendezők, ebből 14 az állami és 13 a szövetkezeti bolt. A verseny nyertesei pénzjutalomban és oklevél-díjazásban részesültek. Az állami kereskedelemben dolgozó kirakatrendezők közül első Zwara László a békéscsabai 100-as ABC, második a Gombkötő Mihályné, Leiszt Ferencné és Illyés Károly alkotta trió a gyulai Univer- zál készruházati bolt, a harmadik Kora Mihályné, Rácz Anikó a gyulai Univerzál cipőbolt és Tóth Éva a szarvasi Univerzál műszaki szaküzletének kirakatával. A szövetkezeti kategóriában első lett az Illés Péterije, Bokorni Lászlóné és Tóth Bálintné alkotó közösség az orosházi ÁFÉSZ Csillag Áruházának kirakatával. A zsűri e kategóriában második díjat nem adott ki, harmadik díjat kapott viszont Kutzián József a me- zőberényi Berény Áruház kirakatával, Kovácsovics Imre, Sipos Róza a szeghalmi ÁFÉSZ Delta Áruházának kirakatával, s ugyancsak harmadik díjat kapott Szálimné Ungor Erzsébet, Pribelszki Györgyné és Paluska János a szarvasi ÁFÉSZ békés- szentandrási ruházati boltjának kirakatával. Pár sor a sorról Először is: különbség van aközött, hogy valaki nem szeret sorba állni vagy a sorba nem szeret beállni. Másodszor: bárkinek joga van mindkettőt nem szeretni, de senkinek sincs joga ennek szellemében cselekedni. Persze vannak kivételes esetek. Nem akarom elvitatni a terhes és a kisgyerekkel várakozó anyák, vagy a lábukon alig álló öregek jogait. És vannak képletes sorok, ahol kell hogy legyen fontossági sorrend. Csak azt nem fogadom el, mikor valakit türelmetlensége ösztönöz szabálytalankodásra. Vagy az, hogy nem bírja elviselni, ő csak egy a sok közül. Néhányan az önmegvalósítás egyik legfontosabb eszközének tekintik a sikeres „sorba- -be-nem-állást”. Hivalkodnak az így elért eredményekkel, ékes szavakkal ecsetelik módszerük egyediségét, profiságát. Igaz, már gyerekkorunkban sem bűn az efféle ügyeskedés. A „kiskapu” fogalmát minden gyerek hamar megtanulja. Mi ennek az oka? Talán népünk lelkének szívesen humorizáló csücske, ami az apró stiklik fölött nem tör lándzsát? Ám nehéz meghúzni a határt apró és nem apró között. S amit belénk nevel a megszokás, az észrevétlenül válik magatartásformává, függetlenül az ügyek jelentőségétől. Nálunk nemcsak az ügyeskedő előrekúszás tud kellemetlen lenni, de az a bizalmatlanság is, amit akkor érzünk, ha meglátunk valakit a sor elején tüsténkedni. Bár nem akar mást szegény, mint odakérdezni, érdemes-e sorba állnia, mégis gyanakvó tekintetünk, vádaskodó kijelentéseink özöne zúdulhat rá. Mindkét jelenség elmúlásának hosszú-hosszú a folyamata. Valahol ott kezdődne, mikor gyermekünk eldicsekszik talpraesett, soronkívüli-szerzésével, akkor ne azt mondjuk: „Ügyes vagy, kisfiam”. Ezzel nemcsak őt neveljük, magunkat is. Talán még mi sem vagyunk reménytelenek. — út — Kamuli látogatás fl csárda se a régi? Kamuti utcarészlet. Oldalt a csárda bejárata Fotó: Fazekas László Kamutról talán mindany- nyiunknak a csárda jut először eszébe. Ahogy az itt lakók mondják, ma már nem olyan hangulatos, vonz» és népies a légi csárda. Jobbára csak hétvégeken van telt ház, ilyenkor még el-elláto- gatnak ide a szomszéd települések lakói is. — Nemcsak nálunk van ez így — mondja egy hazafelé siető fiatalasszony. — Menjen el Kétsopronyba, a Rákóczi étterembe. Az is néha kong már az ürességtől, pedig valamikor sokan látogatták. A mi csárdánkba, amíg új volt, jártak a megye minden részéből kocsival. Most drágább a benzin is. no meg már nem újdonság. Továbbhaladunk a Petőfi utcán. Mindenütt gondozott porták, virágoskertek, tréfálkozó falusi emberek. Betérünk a sarki boltba. A polcokon rendben sorakoznak az élelmiszerek, s néhány háztartási cikk. Benkö Sán- dorné üzletvezető barátságosan fogad: — Pici a bolt, de azért van itt „minden". Néha egykét dolog hiányzik, de hát... ez előfordul mindenütt, nem? — tárja szét kezeit, majd töprengve mondja: Talán diétás élelmiszei'ekből kellene többet tartanunk. Az üzlethelyiség KamüT egyik legrégibb épülete. — Jó néhány éve beszélnek már arról, hogy építenek itt egy ABC-t — folytatja Benkőné —, de még el sem kezdték. Ügy fest, jó h^i a hetedik ötéves tervben lesz belőlé valami. Itt a Petőfi utcán, a takarékszövetkezet mellett akarták építeni. Ez bizony eddig csak terv mai'adt. Nincs rá pénze az ÁFÉSZ-nek. Már a lakosság is vásárolt célrészjegyet. De így nem jött össze csak négy- százezer ... Ez pedig kevés az induláshoz. Most már akik befizettek, azok is többnyire kérik vissza a pénzüket, mert nem látnak semmi haladást. — Voltak olyan tervek is, hogy ezt a helyiséget újítják fel — folytatja az üzletvezető. — Szerintem erre a „százéves" épületre már nem érdemes annyit költeni. Vízbevezetés. szociális helyiségek.. . áh, többe kerülne. mintha újat építenének. Az üzletből kilépve szemben találjuk a zöldséges- és a kenyérboltot. Mindkettőt a helyi Béke Termelőszövetkezet üzemelteti. S van a szomszédban egy iparcikkbolt is. — Az a baj, hogy Vninden itt van a központban — panaszkodik a hatvanon túli bácsi. — Nehéz ám már nekem is minden reggel bejönni ide azért a liter ’ tejért meg a kenyérért. — Igen, sajnos minden egy helyen van — kapcsolódik a beszélgetésbe a kerékpárjáról leszálló fiatalasszony —, bár az ellátás jó. Talán egyedül az iparcikkboltra lehet panaszunk. Nincsen például Rugi-gumi, s laposelemet is ritkán lehet kapni. Dél elmúlt. A kenyérbolt már bezárt, s vége a délelőtti munkaidőnek a zöld- gesben is, de Szabó Lászlóné — aki három éve férjével együtt dolgozik az üzletben — ennek ellenére szívesen, fogad. Körben egymás tetején az üdítőkkel teli ládák: alma. dinnye illata terjeng, bő a választék, konzervek, tasakos levesek is sorakoznak a polcokon. — A zöldség és a gyümölcs egy részét a téesztől kapjuk, de sokat felvásárolunk a lakosságtól is. — Hát itt meg már csak alagútön lehet átjutni? — tréfálkozik a belépő középkorú férfi. — Igen. most elég szűkösen vagyunk — szól vissza Szabóné. — Reggel hozták a görögdinnyét, amíg az el nem kél, bizony nemigen tudunk mozogni. Valóban csak a dinnyehalom melletti szűk folyosón lehet a kis üzlet pultjához menni. Beljebb húzódom, hogy a belépő postás is közelebb jöhessen. — Én „aszondom", megvagyunk mi az ABC nélkül is — vélekedik a postás. — Van itt majdnem minden ezekben a kis boltokban. Ha meg kell valami, amit Kamuion nem tudunk megvenni. akkor bemegyünk Csabára, a piacra, vagy az- áruházba. Hisz itt van Csaba közel. Tudja, voltam én már Pesten is nemegyszer azokban a hatalmas üzletekben. De ott sincs ám jobb kiszolgálás! Sőt! Nálunk a faluban sokkal kedvesebbek az eladók. Egy óra. Elindulunk hazafelé. A község utcái most csendesek. Ebédidő van. Gyorsan magunk mögött hagyjuk a Rákóczi út házsorát. A csárdába már nem marad időnk betérni. Lipták Judit fl hulladék nem szemét Kevesebb nyersanyagból több érték a MÉH-nél Az ipar zavartalan nyersanyagellátása céljából a VI. ötéves terv időszakára másodlagos nyersanyag- és hulladékhasznosítási programot fogadott el a kormány. A program végrehajtásában meghatározó szerepet játszik a 6 ezer dolgozót foglalkoztató MÉH Tröszt. Noha a célkitűzések időarányos része megvalósult, a vas- és színesfém-hulladékok értékesítési árainak esése miatt a tervezettnél jóval kisebb nyereségre tesz szert a 6 MÉH- vállalat. Nyereségcsökkenést okoz az energiahordozók árának és a szállítási díjtételek emelkedése is. Ilyen körülmények között a begyűjtött hulladékok minél magasabb fokú feldolgozására, valamint a költségek csökkentésére törekszik a MÉH Tröszt. Nem csak vasra van szükség Diósgyőrött a közelmúltban avattak fel egy forgács- brikettáló berendezést, amely 20—25 kilogramm súlyú tö- mörítvényekké préseli össze a nagy térfogatot betöltő acélforgácsot. Míg forgácsból átlagosan 5 tonna fér el egy nagyobb vagonban, a brikettből tízszer több. A forgácsbrikettálóval jól járt a MÉH és a MÁV is, hiszen a tömörítvények szállítása jóval olcsóbb, mert ugyanannyi súly továbbításához jóval kevesebb vagonra van szükség. Jól járt ezenkívül a vaskohászat is, mert előkészített anyagot kap, nem pedig az adagoláshoz előkészítendő ócskavasat. Márpedig ha több vállalat jár jól és egy sem károsul, akkor végső fokon a népgazdaság jár jól. A vas- és acélhulladékok adagolásához való előkészítésének (rozsdátlanítás, válogatás, tömörítés) céljából több nagy teljesítményű olló- és bálázóprés kezdett és ke2d majd működni a többi között Budapesten. Debrecenben, Pakson, Gyulán és még számos településen. Munkába állításuk összesen több mint 700 millió forintba kerül. Ugyancsak korszerűsítik a tervidőszakban a színesfémhulladék-feldolgozást is. A már megvalósult fejlesztések közül alighanem a Tatán kialakított színesfém-szaktelep mondható a legjelentősebbnek. Valamennyien tudjuk, hogy a MÉH néhány évtizede még mindenekelőtt a vas és fém gyűjtését szorgalmazta. Ma már jóval sokoldalúbb, igen nagy értéknek tekinti például a papírt is. Papírhulladékból 1980-ban 168 ezer tonnát vásároltak fel a MÉH- vállalatok, tavaly 208 ezer tonnát. Eközben a papírfeldolgozó kapacitásukat is bővítették. A legnagyobb üzem építése még tart. Budapesten, a Maglódi úton. Ez 30 —40 ezer tonna papírhulladékot dolgoz majd fel évente teljes kiépítettségben. Debrecenben egy hasonló felépítésű svéd, Győrben pedig egy holland gépsor végzi ugyanezt a feladatot, a kisebb gyűjtési centrumokba pedig (Siófokra, Ajkára stb.) közép teljesítményű jugoszláv berendezések kerültek vagy kerülnek a közeljövőben. Számottevően bővül a MÉH-nek a műanyag hulladékot feldolgozó tevékenysége is. Biharkeresztesen műanyagdaráló lépett üzembe, amely széttört rekeszeket és elhasznált fóliákat alakít át a könnyebb szállítás és az egyszerűbb továbbfeldolgozás érdekében szemcsévé. Mono- ron néhány hónapon belül működni kezd a nem pvc- műanyagokat granulátummá feldolgozó üzem, amelynek terméke elsődleges granulátumokhoz keverve felhasználható agrofóliák előállítására. A MÉH Tröszt napjainkban tárgyal arról is, hogy másodlagos alapanyagból maga készít agrofóliát Csong- rád megyében, egy szegedi vállalattal közösen. Konténerek a lakótelepeken Bárhogyan is korszerűsödnek a MÉH-vállalatok feldolgozó kapacitásai, nekik is szükségük van alapanyagra. Ez a hulladék, összegyűjtése nem is olyan könnyű. A népgazdasági és a vállalati beruházások csökkenése miatt úgyanis évről évre kevesebb hulladék keletkezik. Csökkent a hulladék meny- nyisége azért is, mert a feldolgozó vállalatok jóval takarékosabban gazdálkodnak az energiával és az anyagokkal, mint korábban bármikor. Ez utóbbiak következtében például acélhulladékból 1980-hoz képest csaknem 20 ezer, tavaly pedig újabb 15 ezer tonnával csökkent a vállalatoktól begyűjtött mennyiség. Ilyen körülmények között mindinkább a lakosság felé fordul a MÉH Tröszt. Gyarapítja a szerződéses rendszerben működő begyűjtőhelyek számát, mind több konténeres begyűjtőhelyet létesít. elsősorban a lakótelepeken. S a legfontosabb: bevonja a gyűjtési munkába a kormányprogram teljesítéséért felelősséget érző társadalmi szervezeteket, legnagyobb sikerrel a Hazafias Népfrontot és a pedagógusok áldozatvállalására alapozó Úttörő Szövetséget. n gyűjtök is jól járnak A Hazafias Népfi'ont tavaszi országos akciójának eredményét a közelmúltban hozták nyilvánosságra. Eszerint az ipar több ezer tonna papír-, textil-, műanyag-, üveg- és acél-, illetve fémhulladékra tett szert. Az összegyűjtött hulladék ellenértékét a MÉH átutajja a helyi tanácsok elkülönített számlájára. Ennek egyharmadából fedezik a társadalmi szervek a gyűjtés költségeit és képeznek a legjobb gyűjtők számára jutalmazási alapot, a többi pénz településfejlesztési célokat szolgál. Szekszár- don óvodai és iskolai férőhelyeket létesítenek a befolyt összegből, Komáromban az Igmándi erőd és a Csillag-lakótelepi szabadidős park kialakításának forrásait gyarapítja a pénz, Szegvár nagyközség tornatermet épít a tavaszi nagy- takarítással egybekötött hulladékgyűjtés hasznából. Mónus Miklós
