Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-20 / 170. szám
NÉPÚJSÁG 1983, július 20., szerda Diabetikus tábor nyílt Szabadkígyóson Megyénkben harmadik alkalommal táborozhatnak, pihenhetnek nyáron a légzőszervi, vagy cukor-, esetleg más megbetegedésben szenvedő kisgyermekek. Először a békéscsabai városi Vörös- kereszt vezetősége szervezte meg a diabetikus tábort. Tavaly már akkora volt az érdeklődés és a társadalmi segítőkészség, hogy megyei jellegűvé bővíthették ezt a nyaraltatási formát. Az idén a megyei Vöröskereszt szervezete a szabadkígyósi kastélyparkban táboroztatja azokat a gyermekeket, akik betegségük folytán nem mehetnek máshová nyaralni. A táboroztatás anyagi fedezetét a megye üzemeinek, gyárainak szocialista brigádjai ajánlották fel és adták meg a Békéscsabai Sütőipari Vállalat 1. sz. gyáregysége Nagy László Szocialista Brigádjának felhívására. Hétfőn, július 18-án érkeztek családi kísérettel több mint ötvenen a beteg gyermekek Szabadkígyósra. A megfelelően előkészített egészségügyi felszereléssel, játékokkal ellátott táborban állandó orvosi ügyelet, speciális étrend, kulturális programok és számos szabadidős elfoglaltság várja a gyermekeket. Két alkalommal kirándulnak majd, először Gyulára, ahol megtekintik a várat és a csónakázótavat, máskor pedig Szarvasra utaznak. A diabetikus táborban fellépnek a Jókai Színház művészei, gyermekeknek készült műsorával bemutatkozik Vitay Ildikó is. A tábor július 29-én ér véget. b. zs. Tótkomlóson, az ifjúsági házban helyezik el a híres-nevezetes Koppány-féle néprajzi gyűjteményt, mely pontosan 1067 tárgyból áll. A ház három helyiségét kapta meg a gyűjtemény, melynek berendezésén Koppány János naponta munkálkodik. Az alföldi — főként a tótkomlósi — szlovákok néprajzi tárgyaiból álló hatalmas anyagot hamarosan az érdeklődők is megtekinthetik Fotó: Gál Edit Parkfenntartás — mellékfoglalkozásban A Békéscsabai Kertészeti és Köztisztasági Vállalat feladatai közé tartozik a megyeszékhely parkjainak rendben tartása. Az ehhez biztosított tanácsi pénzeszközök azonban kevésnek bizonyultak, ezért új megoldást kerestek. Ennek lényege: maguk a lakók tartsák rendben a parkokat — mellék- foglalkozásként. A szervezési munka már az elmúlt év nyarán megindult. Ekkor azonban még sikertelen volt a próbálkozás. Az idén áprilisban ismét összehívták a lakógyűléseket, melyeken a vállalat képviselői ismertették az érdeklődőkkel a rájuk váró feladatokat. S az eredmény: május óta a Lencsési úti, újabban pedig a Gábor Áron úti lakótelepen mintegy húszán végeznek mellékfoglalkozásban partkfenntartási munkákat. Az új lakótelepeken a parképítést társadalmi munkában, a fenntartást pedig fizetésért vállalták a lakók. ‘ - lj Gépkocsiátvételi sorszámok: 1983. JÚLIUS 19-ÉN Trabant Hyc. Llm. (Bp.) 893 Trabant Hyc. Combi (Bp.) 51 Trabant Um. (Bp.) 16 969 Trabant Um. (Debrecen) 12 350 Trabant Um, (Győr) 16 511 Trabant Combi Sp. (Bp.) 7 226 Trabant Combi Sp. (Győr) 3 446 Wartburg Um. (Bp.) 8 668 Wartburg Um (Győr) 5 080 Wartburg de Luxé (Bp.) 11 908 Wartburg de Luxé (Győr) 6 493 Wartburg Lim. tolót. (Bp.) 1639 Wartburg de L. tolót. (Bp.) 2 520 Wartburg Tourist (Bp.) 4180 Wartburg Tourist (Győr) 1 612 Skoda 105 (Bp.) 6 991 Skoda 105 (Debrecen) 5 352 „ Skoda 105 (Győr) 5 832 Skoda 120 (Bp.) 13 796 Skoda 120 (Debrecen) 8 543 Skoda 120 (Győr) 9 854 Skoda 120 GLS (Bp) 304 Lada 1200 (Bp.) 22 605 Lada 1200 (Debrecen) 15 026 Lada 1200 (Győr) 8 189 Lada 1300 (Bp.) 9 939 Lada 1300 (Debrecen) 6 780 Lada 1300 (Győr) 2 508 Lada 1500 (Bp.) 8 759 Lada 1500 (Debrecen) 5 960 Lada 1500 (Győr) 2 617 Lada Combi (Bp.) 4 664 Lada Combi (Debrecen) 2 577 Moszkvics (Bp.) 12 121 Polski Fiat 126 (Bp.) 16 587 Polski Fiat 126 (Győr) 4 926 Polski Fiat 1500 (Bp.) 3 532 Dácia (Bp.) 14 761 Dácia (Debrecen) 6 811 Zastava 1100 GTL (Bp.) 2 586 Kihelyezett ülést tartott Mezőberényben a megyei tanács végrehajtó bizottsága (Folytatás az 1. oldalról.) A vita alapján a végrehajtó bizottság elismeréssel szólt a mezőberényi Nagyközségi Közös Tanács Végrehajtó Bizottsága, az apparátus és a tisztségviselők tevékenységéről, a lakosság aktivitásáról. Különösen kiemelte a város környéki irányítás a társközségi kapcsolat és az ügyfélszolgálati iroda kedvező tapasztalatait. Ugyancsak elismerését fejezte ki a békéscsabai és a mezőberényi nagyközségi párt- bizottságnak e munkát segítő tevékenységéért. A következő napirend a szövetkezeti ipar helyzetéről, exporttevékenységéről és a szolgáltatásban betöltött szerepéről szóló tájékoztató volt, amelynek vitájában részt vett Mészáros Vilmos, az OKISZ elnökhelyettese. A tájékoztató foglalkozott az ipari szövetkezeteknek a megyében betöltött szerepével, az exporttevékenységgel, az egyes ágazatok eredményeivel, gondjaival, a kooperációval és a szolgáltatással. Ez utóbbiról szólva megállapítható, hogy a VI. ötéves terv első két évében az ipari szövetkezetek szolgáltató tevékenysége 7,5 százalékkal nőtt. Különösen dinamikus a fejlődés az építőipari, kisebb mértékben az elektroakusztikai és háztartási gépek javításánál, míg a személyi szolgáltatásokra. a gépjárműjavításra a szintentartás a jellemző. A vitában szó esett arról, hogy a szövetkezetek rugalmassága, alkalmazkodó képessége javult, s ez kedvezően érezteti hatását az export- termelésben és az importkiváltásban. (E tevékenységről lapunk későbbi számában részletesen szólunk.) A végrehajtó bizottság a tájékoztató és a vita alapján elismerését fejezte ki a megyében működő ipari szövetkezeteknek. A megyei tanács vb szak- igazgatási szervei együttműködésének tapasztalatairól megállapították, hogy a szakosztályok munkájának koordinálására irányuló törekvések eredményesebbek voltak, és elősegítették az össztanácsi feladatok végrehajtását. A tanácsi munkával szemben támasztott magasabb követelmények, az irányítási formák és módszerek korszerűsödése egyaránt megköveteli az együttműködés és a koordináció színvonalának további emelését. Épp ezért a végrehajtó bizottság úgy határozott, hogy az előterjesztésben és a vitában megfogalmazottakat a szakosztályok munkájuk során, a továbbképzések szervezésében és minden egyéb területen hasznosítsák. A testületi ülés bejelentésekkel ért véget, majd a résztvevők Csárdaszállásra látogattak. S. F. Túl meleg van? Zúg a fejem a hőségtől. Alig haladok az egyik anyag megírásával. Fokozatosan kezdem elhagyni magam. Egyre gyakrabban mondogatom: „Ilyen kánikulában nem lehet dolgozni. Ez a meleg biztosan valamiféle hőmérséklet-maximum — gondolom.” Nem hagy nyugodni a dolog. Hátha ma tényleg (július 19., kedd) rekord hőmérséklet lesz. Kurucz Gyula a békéscsabai meteorológiai obszervatórium vezetője azonban gyorsan lehűt. Szó sincs rekordról. Tizenhárom órakor 31,2 Celsius-fokot mértek, ami nyáron nálunk nem számít különlegességnek. Elmondta, hogy a megyeszékhelyen 1901 óta pontos adatok állnak a meteorológusok rendelkezésére. A mérések tanúsága szerint szinte minden évben előfordul a hétfőihez és a keddihez hasonló (32,3 Celsius-fok) maximum hőmérséklet. Sőt, a 34-35 fok sem ritka. Csak az utóbbi 30 évben többször mértek 34 fok fölötti hőmérsékletet. Például 1972-ben 35,6; 1961- ben 37,1; 1951-ben 38,0; 1981-ben pedig szintén 35,6 Celsius-fok volt a maximum. Az abszolút csúcsot 1952. augusztus 16-án sikerült regisztrálni: kereken 39 Celsius-fokot. Abban az évben augusztus 2—17. között mindennap 30 fok fölött volt a hőmérséklet. De tavaly szeptember 7-én is 33,6-et mutatott a hőmérő higanyszála. A meteorológus azonban hozzáteszi: a méréseket szabad területen, két méter magasságban és árnyékban kell elvégezni, a városokban természetesen jó néhány fokkal melegebb van. De száz szónak is egy a vége: a mostani csak a szokásos nyári meleg, csúcsok nélkül. Egyszerre nincs is olyan melegem, és azon kapom magam, hogy csodálkozom a többieken, ha a melegről panaszkodnak ... _ » s _ F elújítják a békésszentandrási hajózsilipet A több mint 40 éve beépített vasszerkezetek korrózióvédelmével, a hajózsilip gépészeti berendezéseinek és elektromos rendszerének korszerűsítésével kedden megkezdődött a békésszentandrási duzzasztó, illetve hajózsilip felújítása. A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság a munkálatokra mintegy négymillió forintot fordít. A felújítás előreláthatólag szeptember végéig tart, s ez idő alatt a hajózsilip alvizéről az úgynevezett felvízre szünetel a hajózás. Az 1942-ben épült szentand- rási duzzasztó és hajózsilip Larsen-pallókből készült, amelyekre az évek folyamán vastag csigaréteg, a fenéken pedig nagy mennyiségű iszap rakódott le. Az iszap eltávolítását új módszerrel hajtották végre. Ennek lényege, hogy a zsilippel szűkítést hoztak létre úgynevezett lemerülő fallal, s a gyorsabb áramlás kimosta az iszapot. A Larsen-pallókat homokfúvással tisztítják, majd a korrózióvédő anyaggal kezelik. Kettős gyilkosság ügyében nyomoz a rendőrség Ismeretlen tettes megölte július 12-én MaTkovics Istvánné 72 éves nyugdíjas, budapesti lakost. Lakásából ékszert és pénzt vitt el. A Budapesti Rendőr-főkapitányság a nyomozás során 24 óra alatt kiderítette, hogy a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható Dóczi Gábor 29 éves, büntetett előéletű, foglalkozás nélküli, budapesti és Zelei Béla 29 éves, büntetett előéletű, foglalkozás nélküli, szolnoki lakos. Mindkét gyanúsítottat elfogták és előzetes letartóztatásba helyezték. A nyomozás során derült fény arra is, hogy Zelei Béla még egy ember életét kioltotta: július 3-án megölte és kirabolta Karcsai Pál 72 éves nyugdíjas, szolnoki lakost. A bűncselekmények során ellopott tárgyak nagy része megkerült. A nyomozás mindkét gyilkosság ügyében tovább folyik. Kérdések a reménybeli jövőnek a mit a megszámlálhatatlan napi eseményből az emberiség emlékezete idéz fel újra meg újra, s őriz meg évtizedekre, évszázadokra, abból áll össze — már nem annyira a kortársak, a szemtanúk, a résztvevők, mint inkább utódaik számára — a* világtörténelem. De kezdünk már beleunni a „történelmi” jelzőkbe. Annyi „történelmi jelentőségű” eseményben van részünk, hogy szinte betöltik a napjainkat. Vajon azelőtt is így volt? Saját korukat elődeink is — merő fontoskodásból vagy elfogultságból — olyan világtörténelmi fordulópontnak tartották, amelyben minden nagy, jelentős, soha-nem-volt esemény ott sűrűsödik, annyira, hogy még a köznapjait is történelemmé avatja majdan az idő? Örök emberi illúzió? Mint érdekelt fél, aki szintén olyan korban született bele, amely igényt tart a nagy időt, a korszakváltást, a történelmi fordulópontot megillető jelzőkre, nem vagyok ennek a kérdésnek az eldöntésére sem alkalmas, sem illetékes. Marad tehát számomra is a leginkább kínálkozó — mondhatnám: történelmi — alapállás: az esendő elfogultság a saját korom iránt. Néhány százezer év óta az emberi nem létezéséhez a fennmaradásért folytatott egymás elleni öldöklő harc is hozzátartozott. A gyilkos, pusztító, kegyetlen háborúk a mindenkori szerelésükkel: a hajdani bunkótól a mai neutronbombáig, a vegyi és a biológiai fegyverekig. Mostanában érünk el ahhoz a világtörténelmi pillanathoz, amikor és amelytől kezdve a fennmaradásért nem lehetséges tovább a legkorszerűbb fegyverekkel harcba szállni. Csakis a fennmaradás ellen lehet. A hajdani bunkó mai változata kinőtt az ember kezéből, mióta sikerült akkorára növelni a hatásfokát, hogy vele szemben immár, aki ütésre lendíti — a támadó is — védtelen. Ha valami, hát ez fordulatot követel a világtörténelemben. Akár így fogalmazhatom: a világtörténelem nem is folytatódhat másként — csak fordulattal. Bizonyosra vehető, hogy ez a felismerés tárgyalóasztalhoz kell, hogy ültesse az egymással küzdő népek, világrendszerek képviselőit. A mindennél előbbrevaló közös érdek fölismerése: gondoljuk el, mióta ember él, soha nem volt még közös érdek a földön a végleges fegyvernyugvás. S éppen a legerősebb hadakkal, a legkorszerűbb haditechnikával rendelkező hatalmaknak nem volt érdekük. Ma pedig létérdek, s éppen a legkorszerűbb fegyverek nyugvása: mindennél előbbrevaló. Idáig hallom a tamáskodó megjegyzéseket: mi minden lehet még! És a perifériák? Az „elavult” klasszikus fegyverek? Jogos aggályok. Tételezzük fel mégis a lehetséges legjobb esetet. Ennyi vagy annyi — lehet: a reméltnél több — idő múlva, ilyen-olyan — lehet: pusztító —- kitérők után megvalósul a földön a fegyverek végleges békéje. „ „ . , ... A világrendszerek nyilván továbbra is szemben all- nak egymással. S éppen ma kissé merevebben. A mások rovására előnyöket szerezni — az efféle agressziónak ellenállni; a történelmi begyűjtött előnyöket megőrizni, sőt növelni — a történelmi hátrányokat ledolgozni;’ támadni — védekezni: mindez látható ideig napirenden marad abban a reménybeli jövőben is, amikor nem lehet tovább érv az összekülönbözések eldöntésére az ügyeletes legkorszerűbb bunkó. Tehát „diplomáciai úton” rendezik majd a konfliktusokat? Meglehet, diplomáciai úton, de számítsuk be: önmagában a diplomácia nem erőforrás. A diplomata csak ilyen-olyan erőtényezőkkel a háta mögött ülhet jó esély- lyel a tárgyalóasztalhoz. Korszerű erőtényezőkkel a háta mögött. Már napjainkban is fölsejlik, hogyan bizonytalanodnak el azok a politikai irányzatok, amelyek háborús fenyegetésekre — avuló erőtényezőkre! — alapozták taktikájukat, diplomáciájukat. De vajon mik lesznek az áhított jövő korszerű erőtényezői — ismétlem, már csak a gondolati kísérlet kedvéért is vegyük a legjobb esetet: a tömegpusztító fegyvereket megsemmisítik, idővel a tank, meg a nehézbombázó is múzeumba kerül a lándzsa meg a páncéling mellé, ám a küzdelem az emberi világban folytatódik (gondoljunk csak egyetlen hadszíntérre; a világrendsze-, rek — szocializmus, kapitalizmus — összecsapásaira, versenyére, gyűrkőzésére a fennmaradásért — a győzelemért) — mik lesznek ebben a küzdelmében a leghatalmasabb erőforrások? Vajon mennyiben a gazdasági sikerek? Az egy főre jutó nemzeti jövedelem? A termelékenységi mutatók? A minél nagyobb arányú foglalkoztatás, a minél kisebb arányú munkanélküliség? A népesség fogyását is, túl- szaporodását is megelőző népesedéspolitika? Avagy lehetséges, hogy a gondolat veszi át a főszerepet a nemzetközi porondon, az ellentétes törekvések eljövendő ütközeteiben? A tábornokok helyét a tudósok — filozófusok, biológusok, közgazdsázok? A haditechnika helyét a hírközlés — sajtó, rádió, televízió? Vagy ezeknél a sémáknál sokkal-sokkal bonyolultabban, nagyobb áttételekkel alakulnak majd ki a háborúktól végleg szabadulni akaró világ leghatalmasabb erőtényezői? A műveltebb kerekedik felül, mint a történelemben is annyiszor, miközben hallgattak a fegyverek? Hadseregek helyett a vonzóbb eszmények hódítanak? Vagy éppenséggel nem a pillanatnyilag vonzó eszmények, hanem azok, amelyek próbára tesznek, megedze- nek, hitet, erőt, életkedvet adnak? Vajon a fejlettebb demokratizmus lesz a legbővebben buzogó erőforrás, az, amely a kizsákmányolástól és mindenfajta kiszolgáltatottságtól a legteljesebben mentesít? A jó állampolgári közérzet? A szociális igazságok kimeríthetetlen arzenálja? Előrelátó politika, amelyet az emberi haladás újra meg újra igazol? órai volna még ezekre a kérdésekre erőltetni a választ. De hogy komolyan elgondolkozzunk ____efféle kérdéseken és a lehetséges válaszokon — azt hiszem, annak már itt az ideje. Fekete Gyula
