Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-17 / 168. szám

1983. július 17., vasárnap o Változó közigazgatás J árások helyett városkörnyéki igazgatás, a mindenütt önálló tanácsú falvak helyett székhelyközségek és társult falvak. íme, két példa arra, hogy az utóbbi években milyen új erővonalak rajzolódtak az ország közigazgatási térképére. Az ennek igazolására szolgáló változásokat persze még hosszan sorolhatnánk a taná­csok belső átszervezésétől az ügyintézés korszerűsítésén át egészen a különféle döntési hatáskörök, lehetőségek decentralizálásáig. De talán ennél sokkal izgalmasabb az a kérdés, hogy mi is jellemzi mai közigazgatásunkat, mennyire tekinthetők kialakultnak, megvalósultnak a ko­rábbi elhatározások. A legtöbb vitát kiváltó téma az úgynevezett kétfokú közigazgatás. Már régi az az igény, hogy a városok ta­nácsai közvetlenül a megye igazgatásához tartozzanak, ne közöttük áttétel a járás, amely gyakran csak to- vább akadályozta az akták útját, nehezítette a gyors felelős döntéseket. Később a falvak részéről is mind többször merült fel a vélemény: az ő kapcsolataik a gyakorlatban sokkal inkább a szomszédos várossal, mint a járassál alakulnak ki, hiszen a város tud segíteni pél- dául az ellátás javításában, a szemétszállítás megszerve­zésében és így tovább. A városkörnyéki igazgatási rend­szer megjelenése, elterjedése tehát tipikus példája an­nak, hogy a jogszabályoknak, a közigazgatási formáknak kell az élet, a gyakorlat követelményeihez igazodniuk és nem fordítva. Bár a városi tanácsok bizonyos foku több­let niunká{ vállaltak a községek felügyeletének átvételé­vel a járásoktól, a tanácsi vezetők úgy vélik: ezzel nem­csak az ügyintézés, az igazgatás egyszerűsödött, hanem a városkörnyéki települések közötti együttműködésnek is számos új lehetősége tárult fel. Hangsúlyozni kell, hogy a városok és a környező községek tanácsai között elsősorban nem alá-fölérendeltségi, hanem együttműkö­dési kapcsolat van. Igaz, hogy az ügyintézésben a város a község másodfoka — itt bírálják el a fellebbezéseket —, de ez csak egy kis szelete a tanácsi munkának. A te­lepülés fejlesztését érintő döntések egyre inkább nem­csak formálisan, hanem ténylegesen is a helyi községi tanácsok ülésein születnek, s ezekbe a város sokkal ke­vésbé tud és akar beleszólni, mint korábban a járás. Legfeljebb az egyes települések fejlesztési terveinek, elképzeléseinek összehangolásáról lehet szó. amire vi­szont természetesen nagy szükség is van. A szakemberek úgy mondják, hogy ahol a város át­vette a járások szerepkörét, ott általában kedvezőek a tapasztalatok. Sok községünk közelében azonban nincs város, amely a járás szerepkörét átvehetné. Az ország településszerkezetének adottságait ismerve megfontolan­dónak tűnik, nem kellene-e bizonyos nagyközségeknek is hasonló igazgatási feladatokat adni. Nyilvánvaló persze, hogy itt hosszabb folyamatról van szó, ami csak foko­zatosan valósulhat meg. A megye-város-község közigazgatási láncolatban a korszerűsítést több más újdonsággal is jellemezni lehet. Ha egyáltalán újdonságot jelent az — elvi követelmény­ként ugyanis már egyáltalán nem új —, hogy a tanácsi munkát nem a kapcsolatok egyoldalúsága, a felülről le­felé irányuló utasítási rendszer határozza meg. A helyi népképviselet, önkormányzat csakis úgy lehet hatásos, ha egyre több hatáskör, döntési jogkör kerül a felsőbb szervektől a városi, községi tanácsokhoz, ha a település életét, jövőjét meghatározó elhatározások kapcsán a ta­nácstagok választott testületé mondja ki — és nemcsak formálisan — a végső szót. Ez fontos feltétele egyebek között a lakosság mozgósításának, a társadalmi munkák szervezésének is, amire talán még soha nem volt olyan nagy szükség, mint mostanában, amikor igencsak szű­kösek az állam anyagi lehetőségei. Ha már a pénznél tartunk: bármilyen kevés is van belőle, azzal is lehet ésszerűbben gazdálkodni. Az anya­giak felhasználásában is a korábbinál nagyobb önálló­ságra van szükségük a helyi tanácsoknak. Néhány éve például még szinte elképzelhetetlen volt, hogy a tanács a célcsoportos lakásépítésre kapott pénzből telkeket par­cellázzon, közművesítsen, ily módon segítve a magán­erőből építkezőket. Ma pedig egyre több helyről hallani ilyen híreket... A fejlesztési összegek elosztásában is több új vonással találkozhatunk. A kisebb falvak elnéptelenedését meg­akadályozandó, az urbanizációs folyamatot lassítandó a megyéktől viszonylag nagyobb összegeket kapnak a köz­ségi tanácsok. Ez a folyamat hosszabb távon a városi és a falusi lakosság életkörülményeinek közeledését eredményezheti. A közigazgatás korszerűsítéséről beszélve nem feled­kezhetünk meg az ügyintézés új módszereiről sem: ta­lán ezen a területen a leglátványosabb a fejlődés. A ta­nácsi ügyfélszolgálati irodák létrehozását mindenütt nagy örömmel fogadták az állampolgárok. Ezek az irodák ma már nemcsak felvilágosítást, tájékoztatást adnak, hanem az egyszerűbb ügyeket azonnal el is intézik. A gyorsított ügyintézési határidők bevezetése sok felesleges bosszan- kodástól, hivataljárástól kíméli meg az ügyfeleket. A jövő útja ezen a területen az úgynevezett kisvárosi mo­dell, amelynek lényege, hogy valamennyi hatósági ügyet intéző előadót egyetlen kibővített ügyfélszolgálati irodá­ban vontak össze. Országszerte égy re több tanácsházán törekednek hasonló megoldások kialakítására, a belső igazgatási apparátus szervezetének egyszerűsítésére, kor­szerűsítésére. Szó sincs persze arról, hogy közigazgatásunk ma már minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek, hogy már nincs is szükség további finomításokra, módo­sításokra. Különösen a lakossági kapcsolatok ápolásában, javításában sok még a teendő. Erősíteni kell a tanács­testületek apparátust irányító szerepét, a demokratikus fórumok tényleges beleszólási lehetőségét a közös ügyek eldöntésébe. M eglehet, ez kevésbé látványos és hosszabb, kitar­tóbb közéleti munkát igénylő feladat, mint egy- egy új rendelet meghozatala, vagy az ügyintézés gyorsítása, egyszerűsítése. De a korszerű szocialista köz- igazgatás énéikül elképzelhetetlen. Deák András Új kiskönyvsorozat: Magyarország megyéi Baranya, Békés, Veszprém Felszabadulásunk 30. év­fordulójára jelent meg a Kossuth Kiadónál, 1975-ben a Magyarország megyéi és városai című kötet. Hiány­pótló műként hagyta el a nyomdát, és az azóta vég­bement kisebb-nagyobb vál­tozások mellett mind a mai napig hasznos kézikönyv szerepét tölti be. Értéke kü­lönösen abbafi volt, amit az előszóban Németh Károly így foglalt össze: „bemutat­ja hazánk sok színű, szép tájainak társadalmi-gazda­sági vonásait, ... amelyek­ből... kiolvashatók: az or­szágot építő magyar mun­kásosztály, szövetkezeti pa­rasztság és az értelmiség kö­zös alkotó munkájának gaz­dag eredményei, a szocialis­ta rendszer három évtizedé­nek egyértelmű. meggyőző sikerei”. Tudományos alapossággal, adatgazdagon veszi sorra e kötet a megyék fő területeit, mégis szükségessé vált, hogy 19 megyénkről olvasmányo­sabb, bővebb képet is kap­jon az érdeklődő olvasó. Ezért határozta el a Kossuth Kiadó, hogy Magyarország megyéi címmel kiskönyvsoro­zatot indít. Első köteteként Baranya megye jelent meg ősszel, azóta a Békés me­gyéről, és most legújabban a Veszprém megyéről szólót tarthatjuk a kezünkben. E három kötet máris meg­felelő alapul szolgál annak megállapításához, hogy hasznos, jó kezdeményezés indult útjára, egységes szer­kesztési és szerkezeti elvek­kel. (Sorozatszerkesztő: Cye- nes László). Mindegyik köny — és így a remélhető­en mihamarabb megjelenő továbbiak is — tárgyalja az adott megye földrajzát, tör­ténelmi-társadalmi viszonya­it, közigazgatását, politikai és társadalmi szervezetei­nek tevékenységét, a gazda­sági viszonyokat, a művelő­dési és a tudományos életet, az egészségügyet, testneve­lést, sportot, természetvé­delmet, műemlékvédelmet, idegenforgalmat. Érdekes kiegészítés e fejezetekhez a testvérmegyei kapcsolatok, melyek mintegy a megyék kis külpolitikáját jelentik, hiszen valamennyit már hosszú évek óta szoros test­véri, baráti szálak fűznek egy vagy két szocialista or­szág valamelyik megyéjéhez, sőt, nemcsak szocialista or­szágokhoz. (Veszprém pél­dául az olaszországi Veneto tartománnyal tart fenn ilyen kapcsolatot.) Külön értéke a sorozat minden darabjának, hogy valamennyi fejezetét helyi szerzők írták és írják majd. Olyan emberek, akik benne élnek az adott tájban, akik legjobb ismerői szűkebb ha­zájuk múltjának, fejlődésé­nek, jelenének, és felelőssé­get éreznek a jövője iránt. Történészek és pártmunká­sok. írók és újságírók. ál­lamigazgatási és művelődés- politikai szakemberek is­mertetnek meg e lapokon olyan tudnivalókkal, ame­lyekről eddig sem országos összefoglaó művek, sem útikönyvek nem szóltak. A jó értelemben vett lokálpat­riotizmus igen hangulatosan úgy szövi át soraikat, hogy eközben egy cseppet sem szorul háttérbe a tárgyila­gosság, a hitelesség, de még a mértéktartás sem. Az adott megyében és azon kívül is kétségtelenül kettős haszon­nal forgathatja minden ol­vasó e kiskönyveket. Egy­részt bepillantva más me­gyék életébe hazánk telje­sebb megismerésével lesz gazdagabb, másrészt pedig saját megyéjének helyzeté­ről, jelentőségéről konkré­tan tájékozódva, módja van -országos helyét, szerepét is fölmérni. Mindenképpen sok­színű eligazítást kap ahhoz, hogy a szűkebb környezet hogyan illeszkedik bele ha­zánk sokszínű életébe. Műholdas összeköttetés Műhold útján közvetlen összeköttetés létesült a Ku­bai Tudományos Akadémia Tudományos Információs In­tézetének számítóközpontjai és a KGST-tagországok Moszkvában működő Nem­zetközi Tudományos és Mű­szaki Információs Központ­ja között. Így a kubai tudósok táv­közlés útján hozzájuthatnak a moszkvai közös adat­bankban felhalmozott bár­mely információhoz. Az űr- távközlési vonalon feltett kérdés és a válasz a több tízezer kilométer utat alig néhány másodperc alatt te­szi meg. E rendszer bevezetése a kubai tudomány és techni­ka gyorsított ütemű fejlődé­se előmozdítását célzó KGST-terv szerves részét ké­pezi. Gyulai „kerékasztal” A Gyulai Várszínház igaz­gatósága a várszínház húsz­éves jubileuma alkalmából baráti találkozót szervez jú­lius 18-án, hétfőn és más­nap, kedden. A találkozóra kulturális életünk jeles kép­viselőit hívták meg, elsősor­ban azokat, akik az elmúlt években érdeklődést tanúsí­tottak a várszínház munká­ja iránt. A hétfői program szerint a vendégek megtekintik Ily- lyés Gyula Szélkötő Kala- mona című népi mesejáté­kát, este 9 órakor Hubay Miklós Különös nyáréjszaka című drámáját a várszínpa­don, éjfél után pedig az Uni­versitas együttes Koffer cí­mű játékát. A „Gyulai kerekasztal”- beszélgetés kedden délelőtt 10 óra 30 perckor kezdődik a gyulai művelődési köz­pontban. A téma: a várszín­ház múltja, jelene, jövője; hogyan lehetne bővíteni, át­gondoltabbá tenni a nyári közművelődést; a várszínház, mint a magyar történelmi drámák műhelye, ugyanak­kor „nemzetközi kilátó” is egyben; végül a szabadtéri színpadok helyzete, lehető­ségeik: A beszélgetés után a ke­rékasztal vendégei részt vesznek Musatescu: Titanic keringő című vígjátékának próbáján. Ezt az előadást bu­karesti vendégrendező, A. To- cilescu állítja színpadra. (s—n) Justitia végleges helyén Haverok Fotó: Gál Edit Justitiának, az igazság is­tennőjének szobra végleges helyére került — a Legfel­sőbb Bíróság előcsarnokában állították fel. A szobrot 1896-ban Stróbl Alajos faragta fehér carra- rai márványból. Az istennő akkor a korabeli királyi kú­ria — a mai Néprajzi Mú­zeum — épületében trónolt, kezében a pallossal és a mér­leggel, fején a diadémmel. Az 1940-es évek végén, az 50-es évek elején, amikor az épület funkciója megválto­zott, Justitia a Károlyi-pa­lotában, illetve annak kertjé­ben kapott helyet. Az is­tennő itt már nem ülhetett trónján, mert az teljesen ösz- szetört, helyreállítani nem le­hetett. A Károlyi-kertből a palota felújításakor, három esztendővel ezelőtt szállítot­ták át a Pest megyei Bíró­ság elé. Az időjárás nem kímélte az igazság istennőjének szob­rát, pallosa berozsdásodott, s nehéz volt elképzelni, hogy a szobor valaha fehéren ra­gyogott. Tavaly a pallos he­lyét lécálvánnyal pótolták, az egyetlen megmaradt jelkép pedig egy fémrestaurátor műhelyébe került, ahol meg­tisztították a rárakódott rozs­dától, s korróziógátló védő­réteggel vonták be. Mikor a Budapest Galéria e munkát megrendelte, még úgy gon­dolták, a szobor továbbra is a Pest megyei Bíróság előtt marad. Nem sokkal később azonban — a Fővárosi Ta­nács és a Legfelsőbb Bíró­ság megállapodása alapján — Justitia végleges helyéül a Legfelsőbb Bíróság elő­csarnokát jelölték ki. Ezekben a napokban Jus­titia ismét költözött: a Kép­zőművészeti Kivitelező Vál­lalat szakemberei a szobrot a Legfelsőbb Bíróságra szál­lították, s itt talapzatára he­lyezték. A következő hetek­ben kijavítják a töréseket, a szobortestet megtisztítják, hogy amennyire lehetséges, visszakapja fehér színét. Justitia egyelőre itt is csak pallosát kapja vissza. E mun­ka végeztével megpróbálják felkutatni a mérleget és a diadémot. Amennyiben a ku­tatás sikertelenül végződik, mód van arra, hogy fényké­pek alapján elkészítsék az eredeti kellékek pontos má­solatát. A szobor végleges felállí­tásakor születik döntés ar­ról, hogy a Pest megyei Bí­róság előtt üresen maradt ta­lapzaton milyen képzőművé­szeti alkotást helyeznek el. Elektronmikroszkóppal a múltba A Magyar Állami Földtani Intézet kutatóinak munkáját elektronmikroszkóp segíti. A megvizsgálandó anyagokról (40 —50 millió éves ősmaradványok, kőzetek) ezerszeres nagyí­tást is tudnak készíteni. A vizsgálatok eredményeit felhasz­nálják a szén- és a bauxitbányászatban is. Takács Barnabásáé technikus munka közben Kétszázszoros nagyításban eucén kagyló (MTI-íotók: Balaton József felvételei — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents