Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-16 / 167. szám

1983. július 16., szombat A lenini párt születése Hz OSZDMP II. kongresszusának 80. évfordulójára A múzeum egyik kiállítási tárgya: A. Guljajcv „Az OSZDMP II. kongresszusa” című fest­ménye Nyolcvan évvel ezelőtt, 1903 júliusában és augusztusában tartották meg az Oroszorszá­gi Szociáldemokrata Mun­káspárt II. kongresszusát. A kongresszus Brüsszelben és Londonban zajlott le, s be­fejezte az oroszországi for­radalmi marxista szerveze­tek egyesülésének folyamatát a Lenin által kidolgozott esz­mei, politikai és' szervezeti elvek alapján. Új típusú párt lépett a történelmi küzdő­térre: a munkásosztály párt­ja, a tudományos kommu­nizmus pártja, a szocialista forradalom és a kommunis­ta alkotás pártja. A miskolci gimnázium tanárainak cs diákjainak egy cso­portja az OSZDMP II. kongresszusával kapcsolatos anyagok leningrádi kiállításán A Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadításáért ille­gális nyomdájából származó tárgyak • (Fotók: TASZSZ—APN—KS) Az Oroszországi Szociálde­mokrata Munkáspárt II. kongresszusának 80. évfor­dulóját megelőző napokban sokan keresik fel a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom állami múzeumának termeit Leningrádban. A múzeum nagyszabású kiállí­tási tárgya a kongresszus előkészítéséhez és lezajlásá­hoz kapcsolódik. Külön rész­leg foglalkozik a Lenin ál­tal 1895-ben létrehozott Har­ci Szövetség a Munkásosz­tály Felszabadításáért szer­vezet forradalmi tevékenysé­gével. Láthatók itt az első orosz politikai marxista il­legális újság, a Lenin irányí­tása alatt megjelenő Iszkra példányai. Megtalálták Napóleon zászlóshajóját A francia haditengerészet aknaszedő hajójának mű­szerei csalhatatlan bizo­nyossággal kimutatták, hol nyugszik a l’Orient, Napó- lein Alexandria közelében elpusztult flottájának zász­lóshajója, amely magát a hódítót szállította az egyip­tomi partokra. A csatahajó — a hang­visszaverő készülék jelzései szerint — alighanem ketté­hasadt, amikor Horatio Nel­son ágyútüze felrobbantotta a rakterében tárolt puska­port. Csak ennek az égy hadihajónak a veszte ezer francia katonát küldött a hullámsírba 1798-ban, a ní­lusi csatának nevezett ütkö­zetben. A csata, amely valójában a folyótól nyolc kilométer­nyire, az Abukiri-öbölben dúlt véget vetett annak a francia tervnek, hogy Napó­leon egyeduralmat teremt az India és a Távol-Kelet felé vezető tengeri útvonalakon. Hét éven át tartó előzetes tanácskozás után egyezett meg az egyiptomi kormánya francia művelődésügyi mi­nisztériummal abban, hogy a parttól nyolc kilométer­nyire, 12 méteres mélység­ben gyanított hajóroncsokat megpróbálják felszínre hozni. A munkák második sza­kasza július végén kezdő­dik. Azt tervezik, hogy évente hét-nyolc hónapot töltenek az Abukiri-öbölben. Lehet, hogy az egész vállal­kozás akár három esztendőt is igénybe vehet. Dumas, a francia vállal­kozás tudományos vezetője szerint a Nílus konzerváló hordaléka alá rejtett négy hajó három különböző hajó­típushoz tartozik. A csata­hajók az egykori hajóépítési technika, a katonai életmód, a haditengerészeti Szervezés tanúi lehetnek, és adatokat szolgáltatnak majd arról is, hogy valójában mi vezetett a világtörténelmet formáló francia vereséghez. A kairói sajtóértekezleten Mohammed Abdelhamid Radvan egyiptomi“ kulturá­lis államminiszter bejelen­tette, hogy az Abukiri-öböl­ben elpusztult francia hajó­had múzeumot kap Alexand­riában. Nicaragua Évforduló — készültségben A Nicaragua elleni külső támadások fő irányai Az ellenforradalmárok ellen harcba induló sandinista har­cosok (Fotó — U. S. News and World Report — KS) Egy spanyol újságíró, aki nemrégiben a helyszínen tá­jékozódott a nicaraguai— hondurasi határkonfliktusok­ról, a nicaraguai népi milí­cia önkéntesei között egy öreg paraszttal találkozott. A hatvanas éveiben járó har­cos gyerekként Sandino tá­bornok csapatában küzdött az Egyesült Államok tenge­részgyalogosai ellen . hazája függetlenségéért. Már nagy­papaként pedig a Sandinóról elnevezett nemzeti felszaba- dítási front soraiban harcolt, amikor négy évvel ezelőtt, 1979. július 19-én megdön­tötték a diktátor, Somoza rémuralmát. S most, amikor ellenforradalmi veszély le­selkedik országára, magától értetődő természetességgel je­lentkezett önkéntesnek. A CIA TITKOS HÁBORÚJA A tűzhányók országában változatlanul rendkívüli ál­lapot van érvényben, így hát idén Nicaragua készültség­ben álló népe legfeljebb lé­legzetvételnyi időt szánhat az ünneplésre. Az antiimpe- rialista, népi demokratikus forradalom győzelme óta el­telt négy esztendőből a két és fél milliós közép-ameri­kai ország,alig felét fordít­hatta békés építésre. Ezalatt megkezdték a háborús ká­rok begyógyítását, a diktá­tor javainak kisajátításával, az agrárreform beindításával a nemzetközi monopóliu­moknak kiszolgáltatott gaz­daság átalakítását. Kam­pányt kezdtek az írástudat­lanság felszámolására, meg­teremtették az egészségügyi ellátás alapjait. Tavaly azon­ban már érezhetően felerő­södött a belső ellenzék bí­ráló hangja, s fokozódott a külső ellenforradalmi fenye­getés. Megkezdődött a titkos háború: az Egyesült Államok kormányzatának támogatá­sával, a CIA pénzén Somoza egykori nemzeti gárdájának több ezer katonáját toboroz­ták kiképzőtáborokba a szomszédos Honduras határ­vidékén. Idén tavasszal a provokációkat felváltotta a hadüzenet nélküli nyílt had­viselés: kisebb csapatokban mintegy kétezer ellenforra­dalmár hatolt be Nicaraguá­ba. S némcsak északról, dél­ről is támadás érte a fiatal sandinista rendszert, az áru­lóvá lett egykori sandinista parancsnok, Edén Pastora vezetésével a ..contrák” Cos­ta Rica felől második fron­tot nyitottak. TÁMADÓ CONTRÁK A sandinista kormányzat négy évvel ezelőtt üres ál­lamkasszát, tetemes külföldi adósságot, lerombolt orszá­got örökölt a diktatúrától. A termelés fellendítéséhez, a kínzó gazdasági gondok meg­oldásához minden fillérre — számottevő külföldi segítség­re is — szükség lenne. A háborús fenyegetés azonban arra kényszeríti a vezetést, hogy mind nagyobb összege­ket fordítson a 20 ezres san­dinista népi hadsereg- fel­szerelésére, a milícia kikép­zésére. S éppen ez az, amit az el­lenforradalmárok és támoga­tóik akarnak: állandóan gyengíteni Nicaragua gazda­sági bázisát, elvonni erőit a termelésből. A támadó contrák” nagyobb csatákat a túlerővel szemben képtele­nek megvívni. Erejük önma­gában nem elegendő a san­dinista kormányzat megdön­tésére, de arja igen, hogy akadályozzák a parasztokat a vetésben, hogy elrabolják, tönkretegyék a termést. Az ellátási zavarok fokozásával, a szükségállapot feszültségé­nek állandósításával remél­nek mind több embert szem­befordítani a sandinistákkal. NEM TÖRNEK ÁT A Reagan-kormányzat a kommunizmus elleni keresz­teshadjárat Kuba utáni má­sodik számú latin-amerikai célpontjává tette Nicaragu­át, pedig a managuai veze­tés nem hirdetett meg szo­cialista társadalompolitikai programot, hanem a politi­kai pluralizmus, a vegyes gazdálkodás és az el nem kötelezettség hármas alapel­véből kiindulva sajátos kí­sérletbe kezdett. A sandinis­ták útját rokonszenvvel fi­gyelő nyugat-európai polgári­demokráciák számtalanszor leszögezték már, hogy ha a próbálkozás mégsem sikerül, annak oka leginkább Rea­gan elutasító, indokolatlanul agresszív politikája lesz. Ma­nagua a támadások kereszt­tüzében is folytatja eredeti programját. Most öntik vég­ső formába a politikai pár­tok működését szabályozó törvényt, amely csak a somo- zista restaurációt hirdető erőket zárná ki a közéletből. Készül az új választási tör­vény az 1985-re ígért vokso­lásra. Az ellenforradalmárok si­kerét eleve kétségessé te­szi, hogy éppen a gyűlölt diktatúrát megtestesítő, ke­gyetlenkedéséről hírhedt So- moza-pribékek adják tömeg­bázisát. Hiszen legyen bár­mekkora is az elégedetlen­ség, a régi rezsim visszatéré­sét senki sem kívánja Ni­caraguában. Szerte a házfa­lakon ezért olvasható a hí­res jelszó: „No pasaran! — Nem törnek át!” Elekes Éva Az egyik Honduras területén működő kikepzőtábor katonái az amerikai előadást hallgatják (Fotó — AP — MTI — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents