Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-15 / 166. szám

1983. július 15., péntek Önkéntes tűzoltók Mezőhegyesen húsz százalékkal túlteljesítette féléves tervét az újkígyósi Chemical A mezőhegyesi önkéntes tűzoltó-alakulatnak 26 tagja van. A tagok fele 30 éven aluli. Az alakulat csapata a közelmúltban kiemelkedő si­kert ért el Kevermesen, az önkéntes tűzoltók járási ver­senyén. Az úgynevezett vi­zes szerelési versenyszámban mindössze 53 másodperc alatt — 28 másodperccel megelőz­ve a második helyezett csa­patot — teljesítették az elő­írt feladatot. Ez a teljesít­mény is arról tanúskodik, hogy a mezőhegyesi önkénte­sek felkészültsége jobb, mint az átlagos. Az idősebbek át­adták a hosszú évek során megszerzett tapasztalatokat a fiataloknak. Antal Mihály, a parancs­nok így kezdi az önkéntes tűzoltók bemutatását: — Mezőhegyesen 1875-ben alakult meg az első önkéntes tűzoltó-egyesület. A helyi tradíciók tehát köteleznek bennünket. Az elődeink olyan magas követelménye­ket állítottak fel, amelyek­nek nem könnyű megfelelni. A községi alakulaton kívül a jelentősebb termelőegységek­ben is dolgoznak önkéntes tűzoltók. Mezőhegyesen mintegy 100 önkéntes tűzol­tó tevékenykedik. Mi havon­ta 4 órás kötelező foglalko­zást tartunk. A szakmai dol­gokon kívül politikai kérdé­seket is megvitatunk. (Álta­lában a községi pártbizott­ságról jön az előadó, aki le­vezeti ezeket a politikai megbeszéléseket.) A verse­nyekre természetesen külön készülünk, ilyenkor a gya­korlás elég sok időt vesz igénybe. A legutóbbira pél­dául több mint egy héten át gyakoroltuk a szerelés kü­lönböző munkafázisait. Az önkéntes tűzoltók min­dennapos munkája nem tar­tozik a leglátványosabb te­vékenységek közé. Pedig ah­hoz, hogy tűz esetén a leg­gyorsabban, legcélszerűbben tudjanak beavatkozni, ren­geteget kell gyakorolni. Más­ként el sem képzelhető, hogy több ember veszélyes hely­zetben összehangoltan csele­kedjen. Az összeszokottság, gyakorlat és elméleti isme­ret milliós értékek megmen­tését jelentheti. Az igazi erő­próba nem a látványos oltá­si feladat. Hiszen az önkén­tes tűzoltók — nevükkel el­lentétben — akkor „dolgoz­nak jól, ha nem dolgoznak”, hanem megelőzik a tüzeket. — Melyek azok az idősza­kok. amikor a megelőzésre a szokásosnál is nagyobb gon­dot fordítanak — kérdezem Szabó Józsefet, az egyik leg­tapasztaltabb önkéntest. — A tűzesetek megelőzésé­re nem lehet kampányszerű­en felkészülni. Ez egész év­ben folyamatos feladat. De ilyenkor, a nyári betakarítás idején és a fűtési idény előtt a szokásosnál is erő­sebb készenléti szolgálatot tartunk. Például ősszel a te­rületi felelősök ellenőrzik a lakásokban levő hőtechnikai berendezések biztonságossá­gát. (A községet területekre osztottuk fel és mindegyik területnek van egy önkéntes tűzoltófelelőse.) — Sajnos, a legalaposabb körültekintéssel sem lehet minden tűzesetet elkerülni. Ha már megtörtént a baj. mennyi időt vesz igénybe az ön kéntesek riasztása ? — Nappal maximálisan 5 percet. De leginkább 5 per­cen belül indulhat a D3—44 típusú tűzoltókocsi, a meg­felelő személyzettel ellátva. Ha a mezőgazdasági kombi­nát építészeti részlegénél megszólal a riadót jelző szi­réna és az önkéntesek azon­nal a tűzoltószertárba siet­nek. Éjszaka pedig-riadólán­con keresztül értesítjük tűz­oltótársainkat. De 15—20 percen belül éjjel is indu­lásra készek vagyunk. Nehéz lenne felsorolni minden esetet, amikor az önkéntesek gyorsaságán mú­lott a nagyobb káreset meg­előzése. Ifj. Antal Mihály, a parancsnok fia egy olyan gázrobbanást említ, amikor az önkéntesek és a lakosság együttesen akadályozták meg a nagy értékű pusztítást: — Az egyik emeletes ház­ban meghibásodott a gáz- konvektor és a gázszivárgás következtében robbanás tör­tént. A robbanás erejére jel­lemző, hogy ablakokat és ajtókat vágott ki a légnyo­más. A lakásokból menekül­tek ki az emberek. A gáz folyamatosan ömlött a széj­jeltépett vezetékből. A lakók szakszerűen szervezték meg a mentést, és néhány ember­nek még arra is volt lélek­jelenléte, hogy vízzel lo­csolja az egyre melegebb gázórát. Végül is megakadá­lyoztuk az újabb — valószí­nűleg az egész épületet el­pusztító — robbanást és a szerelőknek sikerült elzárni a főcsapot. A. mezőhegyesi önkéntesek is tisztában vannak munká­juk jelentőségével. Nagy gondot fordítanak ezért az utánpótlás nevelésére. Vál­lalták, hogy patronálják az általános iskola úttörő tűz­oltószakkörét. A 18 úttörővel a szakmai alapfogásokon kí­vül megismertetik az önkén­tes tűzoltók életét is. Remé­lik, hogy a gyerekek közül jó néhány, éveken belül ön­kéntes tűzoltó lesz. Lovász Sándor ■Újkígyóson a Chemical Szigetelőlemez Gyár — a nemrég elkészült első félévi összesítés alapján — csak­nem 120 százalékra teljesí­tette termelési tervét, s en­nek vonzataként mintegy 20 millió forint nyereségre szá­mítanak a szakemberek. A vállalat vezetői elmondották, hogy főként a piaci kereslet növekedése tette lehetővé a túlteljesítést. Az igényeket azonban még így is csak részben sikerült kielégíteni. A több mint 180 fizikai dolgozót magukba foglaló szocialista brigádok felelős­ségteljesen látják el teendői­ket. Az előzetes számítások szerint várható: a 3 műszak­ban tevékenykedő kollektí­vák szintén kiemelkedő ered­ményeket érnek majd el az esztendő második felében. Köztudomású viszont, az őszi hónapok a legkritiku- sabbak ebben a szakmában. Ugyanis sok újonnan épült. A növekvő magán-kiske­reskedelmi hálózat áruigénye egyre kevésbé elégíthető ki a központi árualapokból, ezért állandóan újabb és újabb források feltárására van szükség. A vásárlók a ma­gánkereskedelemtől elvárják: igazodjék gyorsabban a ke­reslet változásaihoz, s a vá­lasztékot egyedi és kisszéri­ás termékekkel színesítse. A piacismeret hiánya, a part­nerkapcsolatok kialakításá­nak gyengesége, az üzleti ér­dekek különbözősége miatt azonban az újabb helyi áru­alapok feltárása nem halad a kívánt mértékben. Ez a felismerés vezette a KISOSZ-t, amikor a hagyo­mányos érdekvédelmi fel­adatok ellátása mellett célul tűzte, hogy fokozza gazda­ságszervező, koordinációs te­vékenységét, amelynek egyik vagy régi lakás belső szige­telését erre az időszakra „ütemezik” a megrendelők. Hathatós segítséget jelen­tett, hogy a korábbi gyakor­latnak megfelelően az Aranykalász Tsz az idén is 12 betanított munkást bocsá­tott a gyár rendelkezésére, így mindenki jól járt, mert a szövetkezet nemigen tudja rendszeresen foglalkoztam ezeket a dolgozókat a téli hónapokban. A szigetelőlemez-gyár megfelelő szociális létesítmé­nyekkel gazdagodott az el­múlt években. Ami pedig az átlagbéreket illeti, egy-egy szalag mellett dolgozó mun­kás 52 ezer 800 forintot ke­res évente, s ehhez még pluszként hozzájön a 12—13 százalékos nyereség is. Az újkígyósi gyár, amely az ország szigetelőlemez­szükségletének mintegy 50 százalékát állítja elő, most legfontosabb területe a kis­kereskedők árubeszerzésének segítése. Elsőként több olyan vállalattal létesített kapcso­latot, amelyektől eddig a kiskereskedők nem vásárol­hattak. Ma már beszerezhet­nek például divatárut az OKISZ Laborból, horgász­cikkeket a HOKÉV Vállalat­tól, olcsó ruházati cikkeket a FÉR alkalmi részlegétől, autóelektromossági cikkeket, akkumulátorokat, autóápolá­si és -felszerelési cikkeket az AVIFOR Gt-től. A KISOSZ gazdaságszer­vező munkájának eredmé­nyeként jött létre ez év ele­jén a KISOSZ—KIOSZ együttműködési megállapo­dás, amely szervezeti keretet ad a kisiparosok és kiske­reskedők eddig csak spon­tán kapcsolatainak. Közösen szerveznek árubemutatókat, egy 40 millió forint értékű beruházás befejezése előtt áll. Az ÁÉV, a DÉLÉP és még jó'néhány vállalat ki­vitelezésében őszre teljesen elkészül a 800 köbméteres bitumentároló, az új kazán­ház; Szabadkígyóson pedig az ipari vágány, a bitumen­lefejtő állomás és még egy kazánház. Mindezek a léte­sítmények és berendezések nemcsak a munkafeltételek minőségi javítását, hanem az alapanyag-ellátás nagyobb biztonságát is szolgálják. A következő évben újabb változás lesz, de ez már az energiaracionalizálással kap­csolatos. Elkészült ugyanis a pályázati terv a gáz beveze­tésére. Az eddigi értesülések szerint a szegedi fejlesztési bank is támogatja e program valóra váltását. Ily módon évi 1200 tonna fűtőolajat tud majd kiváltani az újkígyósi Chemical. börzéket, s az ezek nyomán forgalomba kerülő termékek tovább bővíthetik, színesít­hetik az árukínálatot, javít­hatják az ellátást. A beszerzések segítésére a KISOSZ alkalmi társulások, gazdasági munkaközösségek, polgári-jogi társaságok meg­alakítását, valamint más gazdálkodó szervezetekkel közös gazdasági társulások létrehozásának lehetőségét vizsgálja. A magánkereske­dők gazdasági együttműkö­dése csökkenti az árubeszer­zési költségeket is, hiszen a közös szállításnál például ol­csóbb a fuvardíj, s nagyobb tételben a termelők is ol­csóbban adják portékáikat. Végső soron a fogyasztók lát­hatják hasznát a kisebb költ­séggel járó árubeszerzésnek, mert az mérsékli a fogyasz­tói árakat is. —y—n Új formák a magán-kiskereskedök árubeszerzésében SZOT-iidülő a Dunán „Nem szállunk ki a hajóból...” Boncsér István, a Borsodi Vegyi Kombinát művezetője és felesége, aki Bánhorvátiban boltvezető, azért választotta a hajóüdülést, mert a külföldi útjaik után úgy érezték: itt­hon is még sok ismeretlen táj, város vár rájuk Gerges Ilona, a miskolci December 4. Drótművek KISZ-bi- zottságának adminisztrátora. „Egy percig sem unatkoztam” — állította A Margitsziget part menti fái alatt a töltéshez simul egy karcsú testű hajó. A hídról nézve úgy tűnik, ideiglenesen vesztegel itt, arra vár, hogy beszálljanak utasai, s a matrózok máris felszedik a horgonyt. Valójában a SZOT Viseg- rád üdülőhajójának állandó kikötője a sziget bejáratá­hoz közeli kis öböl, ahonnan Budára látni: a Rózsadomb­tól a Gellérthegyig. Éppen tíz éve, hogy a dunai sze­mélyszállító hajót átalakí­tották vízi szállodává, meg­hagyva romantikáját: a szakszervezeti beutaltakat kényelmesen berendezett 2—4 ágyas kabinokban he­lyezik el. A szőnyeggel bo­rított keskeny folyosókon nem lehet szó nélkül elmen­ni egymás mellett, ez az el­ső alkalom az ismerkedésre. Étkezéskor nyolcán ülnek egy asztalnál, hang nélkül kezdődik az első ebéd, csak az evőeszközök halk csö­römpölése töri meg a csen­det, az ország különböző ré­széből érkezett vendégek tartózkodóan méregetik egy­mást. A Bécsből jövő szár­nyashajó siklik el az étte­rem kajütablakai előtt, üd­vözlő hullámveréssel oldal­ba veregeti az üdülőhajót. Mindenki egyszerre kezd be­szélni, a szokatlan ingó­helyzet átsegít a barátkozás első percein. Van, aki a szomszédjának újságolja, hogy gyógyszert is hozott tengeri betegség ellen, má­sok bűvészügyességgel ver­senyeznek, hogy csurig öntött poharukból ne löttyenjen ki az ital. Az első naptól kezd­ve családias a hangulat. Gyorsan kialakulnak a hat­nyolctagú csoportok a fedél­zeti napozón, a kicsi esz­presszóban. Feltűnően sok a fiatal, de vannak idősebbek is. A középkorúak között legtöbb a házaspár. Kapás Márton üdülőveze­tőtől megtudom, a progra­mokat úgy állítják össze, hogy mindenki választhat kedve szerint. Városnézés, múzeumláto­gatás, séta az állatkertben, szórakozás a Vidám Park­ban, kirándulás sétahajóval Szentendrére, autóbusszal a Duna-kanyarba... — so­rolja. — Bemutatjuk az új szállodákat, a Novotelben pizzakóstolóra várnak ben­nünket. Este színházba, a Vigadóba, táncos szórakozó­helyekre járnak vendégeink, vannak, akik a kertmozit vagy a szigeti sétát választ­ják. Melegben sokan keresik fel a Palatínus hullámfürdő­jét. A kapitány és a hajósze­mélyzet igyekszik az üdülők kedvében járni. A házirend a matrózélethez hasonló: az étkezési időpontokat szigo­rúan betartják, egyébként a kikötő-törvények érvénye­sek, a nap 24 órájában min­denki akkor szállhat partra, amikor csak akar. A hajna­lig kimaradók örömére éj­szakai ügyeletet is tartanak. A parancsnoki hídtól a gépházig végigjárjuk a hajó minden zugát. A közös zu­hanyzók meleg vizét a Mar­gitsziget 70 fokos termálfor­rása adja. Külön élmény a gépesített konyha: két sza­kács, Ükös József konyha­főnök és társa: Rózsa János, meg három kézilány főzi a háromfogásos menüket, A és B változatban. Csak friss áruval, zöldséggel, hússal dolgoznak. Reggelire min­denki annyit ehet, amennyit akar, s délben levesből, fő­zelékből is korlátlanul repe- tázhat. Bőséges, változatos az ellátás, az otthoni, házi ízekre emlékeztetőek az éte­lek. Pedig nem könnyű a dunántúli, és az erősen fű­szerező alföldi ember ízlését összhangolni ott, ahol száz személyre főznek. — Mindig telt ház van? — kérdem az üdülővezető­től, miközben a vendég­könyvben lapozok, beleol­vasva a köszönő sorokba. — Március elejétől de­cember 15-ig fogadunk üdü­lőket. Általában mindig van üres helyünk, kivéve egy­két őszi hetet. Egyre többen érkeznek önköltségen, pár napra. A szakszervezeti ta­gok ugyanis napi 150 fo­rintért szállást és étkezést kapnak, előzetes bejelentke­zésre. Telefonon, a 111-813 számon hívhatók vagyunk. Több olyan vendégünk volt, aki vizsgaidőszakban ná­lunk szállt meg, vagy vásá­rolni jött a fővárosba. — A budapesti szálloda­árakhoz mérten ez a lehető­ség nagyon kedvező. Bizo­nyára kevesen tudják. — Pedig minden megyéből szívesen látunk vendégeket. Az egy hét gyorsan elre­pül. Tegnap, a táncos búcsú­esten a Neoton família Nem szállunk ki a hajóból... cí­mű dala volt a kedvenc slá­ger. S most az utolsó nap délelőttjén kissé macskajajos hangulatban isszák a forró, erős kávét a fedélzeten. Te­kintetük követi a Duna vi­zén gyors evezőcsapásokkal tovasikló kajakozókat. A társaságokban elérkezett a nagy fogadkozások pilla­nata : majd írok... hívjál fel... akkor ősszel találko­zunk ... Ilyenkor mindenki úgy ér­zi: a barátság nem egy hét­re szól. H. A. A hajó nem indul

Next

/
Thumbnails
Contents