Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-15 / 166. szám
1983. július 15., péntek Önkéntes tűzoltók Mezőhegyesen húsz százalékkal túlteljesítette féléves tervét az újkígyósi Chemical A mezőhegyesi önkéntes tűzoltó-alakulatnak 26 tagja van. A tagok fele 30 éven aluli. Az alakulat csapata a közelmúltban kiemelkedő sikert ért el Kevermesen, az önkéntes tűzoltók járási versenyén. Az úgynevezett vizes szerelési versenyszámban mindössze 53 másodperc alatt — 28 másodperccel megelőzve a második helyezett csapatot — teljesítették az előírt feladatot. Ez a teljesítmény is arról tanúskodik, hogy a mezőhegyesi önkéntesek felkészültsége jobb, mint az átlagos. Az idősebbek átadták a hosszú évek során megszerzett tapasztalatokat a fiataloknak. Antal Mihály, a parancsnok így kezdi az önkéntes tűzoltók bemutatását: — Mezőhegyesen 1875-ben alakult meg az első önkéntes tűzoltó-egyesület. A helyi tradíciók tehát köteleznek bennünket. Az elődeink olyan magas követelményeket állítottak fel, amelyeknek nem könnyű megfelelni. A községi alakulaton kívül a jelentősebb termelőegységekben is dolgoznak önkéntes tűzoltók. Mezőhegyesen mintegy 100 önkéntes tűzoltó tevékenykedik. Mi havonta 4 órás kötelező foglalkozást tartunk. A szakmai dolgokon kívül politikai kérdéseket is megvitatunk. (Általában a községi pártbizottságról jön az előadó, aki levezeti ezeket a politikai megbeszéléseket.) A versenyekre természetesen külön készülünk, ilyenkor a gyakorlás elég sok időt vesz igénybe. A legutóbbira például több mint egy héten át gyakoroltuk a szerelés különböző munkafázisait. Az önkéntes tűzoltók mindennapos munkája nem tartozik a leglátványosabb tevékenységek közé. Pedig ahhoz, hogy tűz esetén a leggyorsabban, legcélszerűbben tudjanak beavatkozni, rengeteget kell gyakorolni. Másként el sem képzelhető, hogy több ember veszélyes helyzetben összehangoltan cselekedjen. Az összeszokottság, gyakorlat és elméleti ismeret milliós értékek megmentését jelentheti. Az igazi erőpróba nem a látványos oltási feladat. Hiszen az önkéntes tűzoltók — nevükkel ellentétben — akkor „dolgoznak jól, ha nem dolgoznak”, hanem megelőzik a tüzeket. — Melyek azok az időszakok. amikor a megelőzésre a szokásosnál is nagyobb gondot fordítanak — kérdezem Szabó Józsefet, az egyik legtapasztaltabb önkéntest. — A tűzesetek megelőzésére nem lehet kampányszerűen felkészülni. Ez egész évben folyamatos feladat. De ilyenkor, a nyári betakarítás idején és a fűtési idény előtt a szokásosnál is erősebb készenléti szolgálatot tartunk. Például ősszel a területi felelősök ellenőrzik a lakásokban levő hőtechnikai berendezések biztonságosságát. (A községet területekre osztottuk fel és mindegyik területnek van egy önkéntes tűzoltófelelőse.) — Sajnos, a legalaposabb körültekintéssel sem lehet minden tűzesetet elkerülni. Ha már megtörtént a baj. mennyi időt vesz igénybe az ön kéntesek riasztása ? — Nappal maximálisan 5 percet. De leginkább 5 percen belül indulhat a D3—44 típusú tűzoltókocsi, a megfelelő személyzettel ellátva. Ha a mezőgazdasági kombinát építészeti részlegénél megszólal a riadót jelző sziréna és az önkéntesek azonnal a tűzoltószertárba sietnek. Éjszaka pedig-riadóláncon keresztül értesítjük tűzoltótársainkat. De 15—20 percen belül éjjel is indulásra készek vagyunk. Nehéz lenne felsorolni minden esetet, amikor az önkéntesek gyorsaságán múlott a nagyobb káreset megelőzése. Ifj. Antal Mihály, a parancsnok fia egy olyan gázrobbanást említ, amikor az önkéntesek és a lakosság együttesen akadályozták meg a nagy értékű pusztítást: — Az egyik emeletes házban meghibásodott a gáz- konvektor és a gázszivárgás következtében robbanás történt. A robbanás erejére jellemző, hogy ablakokat és ajtókat vágott ki a légnyomás. A lakásokból menekültek ki az emberek. A gáz folyamatosan ömlött a széjjeltépett vezetékből. A lakók szakszerűen szervezték meg a mentést, és néhány embernek még arra is volt lélekjelenléte, hogy vízzel locsolja az egyre melegebb gázórát. Végül is megakadályoztuk az újabb — valószínűleg az egész épületet elpusztító — robbanást és a szerelőknek sikerült elzárni a főcsapot. A. mezőhegyesi önkéntesek is tisztában vannak munkájuk jelentőségével. Nagy gondot fordítanak ezért az utánpótlás nevelésére. Vállalták, hogy patronálják az általános iskola úttörő tűzoltószakkörét. A 18 úttörővel a szakmai alapfogásokon kívül megismertetik az önkéntes tűzoltók életét is. Remélik, hogy a gyerekek közül jó néhány, éveken belül önkéntes tűzoltó lesz. Lovász Sándor ■Újkígyóson a Chemical Szigetelőlemez Gyár — a nemrég elkészült első félévi összesítés alapján — csaknem 120 százalékra teljesítette termelési tervét, s ennek vonzataként mintegy 20 millió forint nyereségre számítanak a szakemberek. A vállalat vezetői elmondották, hogy főként a piaci kereslet növekedése tette lehetővé a túlteljesítést. Az igényeket azonban még így is csak részben sikerült kielégíteni. A több mint 180 fizikai dolgozót magukba foglaló szocialista brigádok felelősségteljesen látják el teendőiket. Az előzetes számítások szerint várható: a 3 műszakban tevékenykedő kollektívák szintén kiemelkedő eredményeket érnek majd el az esztendő második felében. Köztudomású viszont, az őszi hónapok a legkritiku- sabbak ebben a szakmában. Ugyanis sok újonnan épült. A növekvő magán-kiskereskedelmi hálózat áruigénye egyre kevésbé elégíthető ki a központi árualapokból, ezért állandóan újabb és újabb források feltárására van szükség. A vásárlók a magánkereskedelemtől elvárják: igazodjék gyorsabban a kereslet változásaihoz, s a választékot egyedi és kisszériás termékekkel színesítse. A piacismeret hiánya, a partnerkapcsolatok kialakításának gyengesége, az üzleti érdekek különbözősége miatt azonban az újabb helyi árualapok feltárása nem halad a kívánt mértékben. Ez a felismerés vezette a KISOSZ-t, amikor a hagyományos érdekvédelmi feladatok ellátása mellett célul tűzte, hogy fokozza gazdaságszervező, koordinációs tevékenységét, amelynek egyik vagy régi lakás belső szigetelését erre az időszakra „ütemezik” a megrendelők. Hathatós segítséget jelentett, hogy a korábbi gyakorlatnak megfelelően az Aranykalász Tsz az idén is 12 betanított munkást bocsátott a gyár rendelkezésére, így mindenki jól járt, mert a szövetkezet nemigen tudja rendszeresen foglalkoztam ezeket a dolgozókat a téli hónapokban. A szigetelőlemez-gyár megfelelő szociális létesítményekkel gazdagodott az elmúlt években. Ami pedig az átlagbéreket illeti, egy-egy szalag mellett dolgozó munkás 52 ezer 800 forintot keres évente, s ehhez még pluszként hozzájön a 12—13 százalékos nyereség is. Az újkígyósi gyár, amely az ország szigetelőlemezszükségletének mintegy 50 százalékát állítja elő, most legfontosabb területe a kiskereskedők árubeszerzésének segítése. Elsőként több olyan vállalattal létesített kapcsolatot, amelyektől eddig a kiskereskedők nem vásárolhattak. Ma már beszerezhetnek például divatárut az OKISZ Laborból, horgászcikkeket a HOKÉV Vállalattól, olcsó ruházati cikkeket a FÉR alkalmi részlegétől, autóelektromossági cikkeket, akkumulátorokat, autóápolási és -felszerelési cikkeket az AVIFOR Gt-től. A KISOSZ gazdaságszervező munkájának eredményeként jött létre ez év elején a KISOSZ—KIOSZ együttműködési megállapodás, amely szervezeti keretet ad a kisiparosok és kiskereskedők eddig csak spontán kapcsolatainak. Közösen szerveznek árubemutatókat, egy 40 millió forint értékű beruházás befejezése előtt áll. Az ÁÉV, a DÉLÉP és még jó'néhány vállalat kivitelezésében őszre teljesen elkészül a 800 köbméteres bitumentároló, az új kazánház; Szabadkígyóson pedig az ipari vágány, a bitumenlefejtő állomás és még egy kazánház. Mindezek a létesítmények és berendezések nemcsak a munkafeltételek minőségi javítását, hanem az alapanyag-ellátás nagyobb biztonságát is szolgálják. A következő évben újabb változás lesz, de ez már az energiaracionalizálással kapcsolatos. Elkészült ugyanis a pályázati terv a gáz bevezetésére. Az eddigi értesülések szerint a szegedi fejlesztési bank is támogatja e program valóra váltását. Ily módon évi 1200 tonna fűtőolajat tud majd kiváltani az újkígyósi Chemical. börzéket, s az ezek nyomán forgalomba kerülő termékek tovább bővíthetik, színesíthetik az árukínálatot, javíthatják az ellátást. A beszerzések segítésére a KISOSZ alkalmi társulások, gazdasági munkaközösségek, polgári-jogi társaságok megalakítását, valamint más gazdálkodó szervezetekkel közös gazdasági társulások létrehozásának lehetőségét vizsgálja. A magánkereskedők gazdasági együttműködése csökkenti az árubeszerzési költségeket is, hiszen a közös szállításnál például olcsóbb a fuvardíj, s nagyobb tételben a termelők is olcsóbban adják portékáikat. Végső soron a fogyasztók láthatják hasznát a kisebb költséggel járó árubeszerzésnek, mert az mérsékli a fogyasztói árakat is. —y—n Új formák a magán-kiskereskedök árubeszerzésében SZOT-iidülő a Dunán „Nem szállunk ki a hajóból...” Boncsér István, a Borsodi Vegyi Kombinát művezetője és felesége, aki Bánhorvátiban boltvezető, azért választotta a hajóüdülést, mert a külföldi útjaik után úgy érezték: itthon is még sok ismeretlen táj, város vár rájuk Gerges Ilona, a miskolci December 4. Drótművek KISZ-bi- zottságának adminisztrátora. „Egy percig sem unatkoztam” — állította A Margitsziget part menti fái alatt a töltéshez simul egy karcsú testű hajó. A hídról nézve úgy tűnik, ideiglenesen vesztegel itt, arra vár, hogy beszálljanak utasai, s a matrózok máris felszedik a horgonyt. Valójában a SZOT Viseg- rád üdülőhajójának állandó kikötője a sziget bejáratához közeli kis öböl, ahonnan Budára látni: a Rózsadombtól a Gellérthegyig. Éppen tíz éve, hogy a dunai személyszállító hajót átalakították vízi szállodává, meghagyva romantikáját: a szakszervezeti beutaltakat kényelmesen berendezett 2—4 ágyas kabinokban helyezik el. A szőnyeggel borított keskeny folyosókon nem lehet szó nélkül elmenni egymás mellett, ez az első alkalom az ismerkedésre. Étkezéskor nyolcán ülnek egy asztalnál, hang nélkül kezdődik az első ebéd, csak az evőeszközök halk csörömpölése töri meg a csendet, az ország különböző részéből érkezett vendégek tartózkodóan méregetik egymást. A Bécsből jövő szárnyashajó siklik el az étterem kajütablakai előtt, üdvözlő hullámveréssel oldalba veregeti az üdülőhajót. Mindenki egyszerre kezd beszélni, a szokatlan ingóhelyzet átsegít a barátkozás első percein. Van, aki a szomszédjának újságolja, hogy gyógyszert is hozott tengeri betegség ellen, mások bűvészügyességgel versenyeznek, hogy csurig öntött poharukból ne löttyenjen ki az ital. Az első naptól kezdve családias a hangulat. Gyorsan kialakulnak a hatnyolctagú csoportok a fedélzeti napozón, a kicsi eszpresszóban. Feltűnően sok a fiatal, de vannak idősebbek is. A középkorúak között legtöbb a házaspár. Kapás Márton üdülővezetőtől megtudom, a programokat úgy állítják össze, hogy mindenki választhat kedve szerint. Városnézés, múzeumlátogatás, séta az állatkertben, szórakozás a Vidám Parkban, kirándulás sétahajóval Szentendrére, autóbusszal a Duna-kanyarba... — sorolja. — Bemutatjuk az új szállodákat, a Novotelben pizzakóstolóra várnak bennünket. Este színházba, a Vigadóba, táncos szórakozóhelyekre járnak vendégeink, vannak, akik a kertmozit vagy a szigeti sétát választják. Melegben sokan keresik fel a Palatínus hullámfürdőjét. A kapitány és a hajószemélyzet igyekszik az üdülők kedvében járni. A házirend a matrózélethez hasonló: az étkezési időpontokat szigorúan betartják, egyébként a kikötő-törvények érvényesek, a nap 24 órájában mindenki akkor szállhat partra, amikor csak akar. A hajnalig kimaradók örömére éjszakai ügyeletet is tartanak. A parancsnoki hídtól a gépházig végigjárjuk a hajó minden zugát. A közös zuhanyzók meleg vizét a Margitsziget 70 fokos termálforrása adja. Külön élmény a gépesített konyha: két szakács, Ükös József konyhafőnök és társa: Rózsa János, meg három kézilány főzi a háromfogásos menüket, A és B változatban. Csak friss áruval, zöldséggel, hússal dolgoznak. Reggelire mindenki annyit ehet, amennyit akar, s délben levesből, főzelékből is korlátlanul repe- tázhat. Bőséges, változatos az ellátás, az otthoni, házi ízekre emlékeztetőek az ételek. Pedig nem könnyű a dunántúli, és az erősen fűszerező alföldi ember ízlését összhangolni ott, ahol száz személyre főznek. — Mindig telt ház van? — kérdem az üdülővezetőtől, miközben a vendégkönyvben lapozok, beleolvasva a köszönő sorokba. — Március elejétől december 15-ig fogadunk üdülőket. Általában mindig van üres helyünk, kivéve egykét őszi hetet. Egyre többen érkeznek önköltségen, pár napra. A szakszervezeti tagok ugyanis napi 150 forintért szállást és étkezést kapnak, előzetes bejelentkezésre. Telefonon, a 111-813 számon hívhatók vagyunk. Több olyan vendégünk volt, aki vizsgaidőszakban nálunk szállt meg, vagy vásárolni jött a fővárosba. — A budapesti szállodaárakhoz mérten ez a lehetőség nagyon kedvező. Bizonyára kevesen tudják. — Pedig minden megyéből szívesen látunk vendégeket. Az egy hét gyorsan elrepül. Tegnap, a táncos búcsúesten a Neoton família Nem szállunk ki a hajóból... című dala volt a kedvenc sláger. S most az utolsó nap délelőttjén kissé macskajajos hangulatban isszák a forró, erős kávét a fedélzeten. Tekintetük követi a Duna vizén gyors evezőcsapásokkal tovasikló kajakozókat. A társaságokban elérkezett a nagy fogadkozások pillanata : majd írok... hívjál fel... akkor ősszel találkozunk ... Ilyenkor mindenki úgy érzi: a barátság nem egy hétre szól. H. A. A hajó nem indul
