Békés Megyei Népújság, 1983. július (38. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-02 / 155. szám
1983. július 2., szombat HgljsWKTiltj n fölfolyó lefolyó — zaj vagy víz „Nem győzöm súrolni, fertőtleníteni” — mondja Laczóné Fotó: Veress Erzsi Képzeljük magunkat La- czó Pál, illetve a felesége helyébe: két kisgyermekükkel Békéscsabán, a Bartók Béla út 63—65. számú tízemeletes ház egyik első emeleti szövetkezeti lakásában élnek, immár 5 éve. A férj a postánál dolgozik, s ha ki- hordta az újságot, siet a drága pénzért bérelt kis szabóműhelyébe. Kell a plusz pénz, hiszen a feleség, aki assziszentensnő, most gyesen van. A lakás kellemes, szépen berendezték, ragyogó a tisztaság. Csakhogy ... Csakhogy a fürdőszobák szennyvizét levezető cső menetrendszerűen eldugul, s ilyenkor Laczóéknál a kád lefolyójából hangos szurtyo- gással tör fel a szennyvíz. Ha szerencsés napjuk van, akkor kevesebb, ha nincs, hát szinültig telik a kád, s hogy el ne árassza a szennylé a lakást, gyorsan elő az e célra rendszeresített bababilit, amivel a vécébe hordják az „áradatot”. Az alapos súrolás, fertőtlenítés után jólesik a pihenés — ha nem kapcsol be a nagyszoba alatt a két hatlépcsős szivattyúmotor. A fiatalasszonyból árad a panasz: — Most én vagyok a házban a legrosszabb, mert nekem van a legtöbb panaszom, de hát tehetek én róla?! öt éve, amióta csak beköltöztünk, baj van a lefolyóval, öt éve járom a lakásszövetkezetet, hogy csináljanak valamit, de hiába. Néha kaptam ugyan ígéretet, de legtöbbször csak gorombaságot, úgyhogy egy ilyen felháborító beszélgetés után tavaly májusban levélben elnézést is kértek dolgozójuk „szenvedélyes hangneme” miatt. Ráadásul május óta még ez az elviselhetetlen zaj is! Már nem is én megyek, hanem édesapám, legutóbb ő tett panaszt. Erre ezt a levelet kaptuk — mutatja az 1983. június 2-án kelt írást. A levélből: „... panaszát kivizsgáltuk, azt jogosnak találtuk. A hibák megszüntetésére az alábbi intézkedést tettük folyamatba. Fürdő- kádlefolyó-vezeték dugulásnál a problémát okozó szennyvízvezetéket, tekintve annak rossz megoldását, kicseréljük. Az átalakítási munkákhoz 1983. június 6- án hozzáfogunk. Hidrofor által okozott zaj. Helyszíni intézkedéssel a zajt megszüntettük. A motor hangszigetelésével kapcsolatosan intézkedtünk a helyi tanács bevonásával. A megoldási lehetőség tisztázása után a zajforrást megszüntetjük, várhatóan 1983. június 6—11- ig. Tájékoztatásul közöljük, hogy a probléma végleges megoldásáig a nyomásfokozó szivattyúkat csúcsidőben 16 —20 óráig szükség esetén üzemeltetni fogjuk, de este 20 óra után reggel 7 óráig az üzemeltetést szüneteltetjük a ház lakóinak nyugalma érdekében ...” Ám a helyzet ott jártunkkor, június 20-án változatlan. Igaz, 3 napon át valóban csak 16—20 óra között működtek a szivattyúk, de azután maradt minden a régiben. Vajon miért? Kocs- tnáros András fűtő, a lakás- szövetkezet dolgozója ugyanebben a lépcsőházban, a földszinten lakik. A ház előtt találjuk. — Áldatlan állapot ez — mondja —, a műszakiak voltak már kint nemegyszer, azt ígérték, megoldják. Az a helyzet, hogy amikor a városi vízvezetékhálózat nyomása csökken, akkor a felsőbb szinteken nincs víz, csak ha a szivattyúk felnyomják. Hát ezért utasítottak, hogy szükség esetén, reggel 6-tól este 10-ig működjék a berendezés, hiszen kell a víz — tárja szét a karját. A lakásszövetkezet központjában Szlota József ügyvezető igazgató felhős tekintettel hallgat végig, majd mindenki előtt leszögezi, hogy Laczóék panasza teljesen jogos. — A levélben június első felére ígérték a megoldást! — vetem közbe. Igen, igen. Nos, az a helyzet, hogy a lefolyóvezetékhez a héten sikerült beszerezni nagyobb átmérőjű csöveket. A jelenlegi, 83 milliméteres csövet ugyanis — ami több helyen is megtörik, ki kell cserélni. Ennek a mostani lefolyócsőnek egyébként bírni kellene, csakhogy a lakók nem rendeltetésszerűen használják, és így rendre eldugul. Szinte hihetetlen, hogy mennyiféle szemét, hulladék kerül bele! Ami pedig a hidrofort illeti, ez a városközpontban levő- többi tízemeletes házban is problémánk. A zajártalom kétségtelen, csakhát a víz és a zaj között kellett választani. Persze, nem mindig működnek a szivattyúk, csak akkor, ha a városi vízmű nem tudja a szükséges nyomást biztosítani. Ez pedig csak az év töredékében fordul elő. — A lakók azt kérdezik, hogy egyáltalán miért vette így át a szövetkezet az épületet, hiszen a nem szakember számára is nyilvánvaló, hogy egy betonaljzatra, betonfalak közé szerelt ilyen berendezés zavarja a lakókat. — Az épületet nem mi vettük át az ÁÉV-től, hanem a beruházók, ebben az esetben a városi tanács, illetve a megbízottja, a beruházási vállalat, mint megrendelő. Amit mi pillanatnyilag tehetünk, azt megtesszük: egy nagy kazettafélével szigeteljük a hangot, de ez csak átmeneti megoldás lehet, hiszen a zaj nem szűnik meg, csak csökken. A beszélgetés során az is kiderül, hogy a hidroforügy mellett több komoly gondja is van a szövetkezetnek, s ezek szavatossági hibák, amelyek javítására, rendbehozására a lakásszövetkezetnek pénze, de lehetősége sincs, hiszen a hibákat „készen kapták”. A hidrofor esetében például a jó megoldás az lenne, ha a lakóépületen kívülre helyeznék a berendezéseket. A Lencsé- si úton egyébként eleve külön építettek egy közös hidrofort az épületekhez. S hogy mit tehet akkor a szövetkezet? Bejelentette szavatossági igényét a beruházónak. Tehát mi is a helyzet? A lakók, akiknek zöme nem csekély áldozatok árán jutott lakáshoz, a „fölfelé folyó” lefolyó, az idegtépő zaj, a penészes fal miatt járják a lakásszövetkezetet, érvelnek, vitatkoznak, mérgelődnek — ki-ki vérmérséklete szerint. A szövetkezet igazat ad, elismeri a hibákat — csakhogy azokat a hibákat mások követték el, ők tehát, a lakók pénzéből! nem hozhatják helyre. A labda tehát tovább gurul. Hogy hová, és hogyan? Nos, a lakókat csupán a végeredmény érdekli, de az annál inkább. A Bartók Béla úton most épülő tízemeletes házban egyébként szintén az épület földszintjén lesz a hidrofor ... Tóth Ibolya Orvosmeteorológiai tájékoztató A következő egyhetes időszakban, július 7-ig változékony, nyári időre számíthatunk. Változóan felhős lesz az ég és záporok, zivatarok bárhol kialakulhatnak, ennek azonban nagyobb a valószínűsége a keleti és a délkeleti országrészben. A legmagasabb nappali hőmérséklet általában 24, 29 fok, a legalacsonyabb éjszakai 15 fok körül valószínű. Az időjárásnak az élő szervezetre gyakorolt hatásai közül ezúttal inkább a kellemesekre számíthatunk. A levegő páratartalma még viszonylag alacsony, kevés benne a szennyezőanyag, így az erős napsugárzás ibolyántúli része is nagyobb menynyiségben jut el a földfelszínig. Ennek legismertebb hatása a bőr barnulása, amely — ha nem túlzott a napozás — igen egészséges. Számíthatunk arra is, hogy amikor párásabb, fülledtebb lesz a levegő, következményeként sokunknak szaporábbá, nehezebbé válik a légzése, gyengül a figyelme, esetenként pedig leeshet a vérnyomása is. A lakásépítési hitelek első félévi mérlege Az Országos Takarékpénztár az idén eddig minden indokolt lakásépítési hiteligényt kielégített, s várhatóan az év második felében is a tervezett számban és mennyiségben nyújt kölcsönt az építkezőknek. A megnövekedett forgalom okozza, hogy helyenként a szokásosnál hosszabb idő alatt folyósítják csak az engedélyezett hiteleket. Az idén mintegy 60 ezer lakás épül magánerőből. Döntő többségükhöz a januárban bevezetett, a korábbiaknál kedvezményesebb hitelt veszik igénybe az építtetők. Az OTP tájékoztatása szerint az év első felében — különösen az első hónapokban — a vártnál többen kértek építési kölcsönt, számuk meghaladja a 20 ezret, ami a tavalyi első fél évi hitelkérelmek más- félszerese. A megnövekedett igény többek között annak a következménye, hogy a kedvező változásokról még tavaly októberben tájékoztatták a lakosságot, s így többen az idei évre halasztották a hiteligénylést. Ugyanakkor sokan a tervezettnél korábban kezdték meg az építkezést, amihez a magasabb hitel megteremtette az anyagi fedezetet. így azután márciusban például két és félszer annyian fordultak kölcsönért az OTP- fiókokhoz, mint a múlt év azonos hónapjában, májusban már valamivel mérséklődött az érdeklődés, ám az igénylők szárfia még mindig 80 százalékkal haladta meg a tavalyit. Mivel a kedvezmények főként a családiház-építőket érintik, az év második felében a kölcsönigénylők száma várhatóan nem növekszik az eddigihez hasonló ütemben. A családi házakat ugyanis általában tavasszal, a jobb idő beálltával kezdik építeni. Az első fél év szokásosnál nagyobb építkezési üteme bizonyos gondokat is okozott. Az építőanyagipar és -kereskedelem nem tudott lépést tartani a megnövekedett kereslettel. Az OTP-fiókoknál is tapasztalják, hogy — többnyire anyaghiány miatt — lassulnak a már korábban elkezdett építkezések, s ezért többen kérnek és kapnak befejezési haladékot. Az építkezési kedv főként a nagyvárosok — különösen Budapest és az ipari centrumok — környékén nagy. Pest megyében például mintegy kétezren kértek az év első felében építési hitelt. Borsod megyében a hitelkérők száma meghaladta az 1200-at. Fegyvertelen rókavadászok A sarkadi MHSZ-rádió- klubnak — a pártoló tagokkal együtt — ötvenkét tagja van. Amikor 1968 januárjában néhány rádiós amatőr megalapította a rádiósklubot, bizonyára nem gondolták, hogy a nagyközségben eny- nyien érdeklődnek majd a rádiózás iránt. Bár a tagság kizárólag amatőrökből tevődik össze, közülük jó néhá- m'an — divatos kifejezéssel élve — profi módon rádióznak. Több 1—2. osztályú és sok harmadosztályú versenyzőjük van. A négy szakosztály ultrarövid hullámú, rövidhullámú, rádió többtusa és konstruktőrök — munkája nem válik el élesen egymástól, annak ellenére, hogy az egyes kategóriák speciális felkészültséget is igényelnek. * * * A rádiósklub legeredményesebb versenyzője Nagy Béla. Az első osztályú rádiós amatőr minősítése mellett nyert már országos bajnokságot és 10 éve tagja a rádió töbhtusa-válogatott keretnek. Sok országos és nemzetközi versenyen bizonyította már kivételes tudását. így kezdi a klub bemutatását: — A felszerelésre nem panaszkodhatunk. (A hozzáértők kedvéért: van egy FT— 250-es rövidhullámú adó-vevőnk, egy FM—40/100-as URH-készülékünk és két kisebb adónk is.) Adó-vevő készülékeink megbízhatóak és a teljesítményük is megfelelő. Összejöveteleinket, foglalkozásainkat általában hétfőnként tartjuk. Ilyenkor megbeszéljük azokat a dolgokat, amelyek éppen aktuálisak. Készülünk egy-egy versenyre, vagy megvitatjuk a különleges összeköttetéseket. Az oktatási foglalkozásaink viszont kötöttek. A társaság az évek során öszszekovácsolódott, segítjük egymást szinte mindenben. — Hogy lesz valakiből rádiós amatőr? — Általános választ erre nem lehet adni. — Én ötödikes koromban az iskolában véletlenül iratkoztam be egy távirásztanfolyamra. Mint később kiderült, nálam ez „végzetes” beiratkozás volt. A rádiósok munkáját csak a szakemberek ismerik igazán. Legtöbb ember — így magam is — bizonyára bajban lenne, ha meg kellene határoznia, hogy mi is az amatőr rádiózás: hobbi, sport vagy esetleg technikai bűvészkedés. — Ezt valóban nehéz definiálni. De szerintem egyértelműen sport, és nem is akármilyen. Az iránymérési, ismertebb nevén rókavadász verseny a tájfutáshoz hasonlít. Tizenkét kilométeres pályát kell teljesíteni, közben rádióval méréseket végezni. Az úgynevezett forgalmi versenyeken pedig, amelyeken megadott időpontban minél több összeköttetés létesítése a cél, a szellemi kondicionálás a döntő. Rendszeres ed"- zések nélkül elképzelhetetlen magasabb minősítés elérése. — Mit csinált a legutolsó erőnléti edzésen? — Másfél kilométer bemelegítő futással kezdtem, majd 10-szer hatvan és ötször 400 métert futottam időre, befejezésül 12 kilométert szintén versenyszerűen. Három műszakban dolgozom, ezért az edzésekre van, amikor kora reggel, vagy az esti órákban kerülhet sor. — Meg tudná-e mondani, hogy az erőnléti edzéseken kívül hetente hány órát tölt el a készülékek mellett? — Sajnos még hozzávetőlegesen sem, mert ez rapszodikusan változik. Egy-egy új készülék tervezése, megépítése — eddig nyolcat készítettem — rengeteg időt igényel. Az biztos, hogy kevesebbet, mint szeretnék, de a családom szerint, többet, mint kellene. Ahhoz, hogy valakiből minősített rádiós legyen, éveket kell tanulni. A sarkadi klub rendszeresen indít rá- diótávirász tanfolyamokat, ahol általános és középiskolások sajátítják el az alapokat. A közelmúltban befejeződött legutóbbi kurzusból harmincketten vizsgáztak le eredményesen. Nem kell tehát attól tartani, hogy nem lesz utánpótlás. Tóth Lajos, klubvezető nem kis örömmel jegyzi meg: — Egyre több fiatalnak lesz hobbija a rádiózás. Persze, akiben nincs elég kitartás az elmarad, de az utánpótlásunk jó, a gyerekek rendre helytállnak a versenyeken. Az is érdekes, hogy sok CB-rádiós kerül kapcsolatba velünk. * * * Ha két amatőr rádiós találkozik, akkor biztosra vehető, hogy az érdekesebb összeköttetésekről kezdenek el beszélgetni. A távolság nem mindig mérvadó. Inkább az egzotikus helyekről fogott adás az igazi szakmai dicsőség. A legértékesebbek azok, amelyeket parányi szigetről, korallzátonyról adtak, amikor is a lelkes amatőr csak azért utazik el, hogy rádióösszeköttetéseket teremtsen. De egy voltai, vagy elefántcsont-parti vétel is megér néhány mondatot, hiszen ezekben az országokban csak egy-két amatőr van. És természetesen előkerülnek a vételt igazoló QSR-lapok. A föld percek alatt összezsugorodik. Lovász Sándor Ezt az összeköttetést egy japán amatőrrel sikerült létrehozni. A klub legfiatalabb tagja még csak asszisztál Fotó: Fazekas László
