Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-11 / 137. szám

1983. június IX., szombat

11 szocialista kultúra és a béke elválaszthatatlan

Beszélgetés Georgi Jordanovval, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottsága póttagjával, a minisztertanács elnökhelyettesével

A hazánk és Bulgária között hosszú ideje eredményesen fejlődő kétoldalú kapcsolatokban jelentős szerepet tölt be a kulturális együttműködés, amely az utóbbi esztendőkben különösen előnyösnek mutatkozott számos tapasztalat kicserélésében. Erről nyilatkozott Szófiában Georgij Jordanov, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának póttagja, a minisztertanács elnökhelyettese, a kulturális bizottság elnöke dr. Lőkös Zoltánnak, a Központi Sajtószolgálat főszerkesztőjének, akit hivatalában fogadott és válaszolt a kérdéseire.

A beszélgetésnek időszerűséget adott az a tény, hogy május 25—27. között rendezték meg a bolgár kultúra IV. kongresszusát, amelyen az ország minden részéből választott küldöttek jelentek meg. Az első kérdés arra vonatkozott, hogy miként értékeli e kongresszus jelentőségét.

Mint mondotta: igen fontos eseményt jelentett ez a tanácskozás a bolgár társadalmi életben. A nagy érdeklődést a fejlett szocializmus építésében a kultúrának betöltött növekvő szerepe, a mai emberekre kifejtett sokoldalú hatása indokolja. Az előző kongresszus óta eltelt évek — a BKP történelmi jelentőségű 1956- os áprilisi plénuma után — az elmúlt évtizedekben a leggyümölcsözőbbeknek bizonyultak. A szocialista irodalom és művészet magas színvonalú műalkotásokkal gazdagodott, sokasodtak az eredmények az össznépi esztétikai nevelés területén, a szocialista életmód kialakításában. A kultúránk még nagyobb népszerűséget és megbecsülést nyert a világban is. A kongresszuson a mai szellemi fejlődésnek egy sor aktuális kérdését vitatták meg. Hangsúlyozták a művészeknek azt a felelősséget, hogy a szocialista korunk lényegébe szőtt jelenségeket és tendenciákat feltárja, elítélje mindazt, ami a társadalmi-gazdasági haladást gátolja. A művészeti folyamatok óriási szerepet töltenek be a társadalmi jelenünk fejlődésében, a nép életében. Ezért ma a szocialista-realista művészetre, a mai hős arculatának feltárására tesszük a hangsúlyt.

— Hogyan segíti ezt elő a bolgár kulturális elet irányítása?

— A hazai szellemi folyamatok vezetésének sajátos modelljét alkalmazzuk. A legfőbb elv a régi népi hagyományok élő tükröződése, amelyek a szocializmusban a fejlődés legkedvezőbb feltételeit találták. Kiépült az állami-társadalmi szervek széles hálózata. A kultúra minden szférájában decentralizáció valósul meg, ami a kultúra reális demokratizálásának eredménye a fejlett szocialista társadalom viszonyai között. A kongresszus pozitívan értékelte az eddigi eredményeket és a figyelmet minden alkotó ember, alkotó kollektíva szerepének és felelősségének fokozására irányította. Előtérbe került a kulturális élet irányításának társadalmi jellege, ami azt jelenti, hogy mi-nd több funkciót vesznek át a megyei és községi kulturális tanácsok. Mind aktívabban kapcsolódnak be a szellemi folyamatok irányításába az alkotók és a társadalmi élet képviselői is. Megvalósul a kultúra, tudomány és közoktatás közötti integráció.

— Mit jelent ez a nemzetközi kulturális kapcsolatokban?

— A nemzetközi kultúrpolitika a Bolgár Népköztársaság kormányának, a Bolgár Kommunista Párt békeszerető külpolitikájának elválaszthatatlan része. Kulturális kapcsolatokat 132 országgal tartunk fenn. A kulturális csere legfőbb része a Szovjetunióval é^ a többi szocialista országgal valósul meg. A kommunista célok és eszmék lelkesítő azonossága, az eszmék politikai egysége, a nemzeti értékek és a népi hagyományok kölcsönös tiszteletben tartása, a testvéri kultúrák között mind jobban mélyülő kapcsolatok új jelenséget szülnek meg a nemzetközi életben: a világ szocialista kultúráját.

Ez a kultúra a megvalósult szocializmus országainak kultúrája, amelynek saját gazdasági alapja van, a szocialista gazdasági integrációban, a KGST keretében, saját politikai bázisa a kommunista pártjaink lenini politikájában, a nemzetközi küzdőtéren kifejtett akcióegységükben. A jövőben is tovább bővítjük a testvéri országokkal folytatott ilyen irányú együttműködést is, amely a világbéke és a haladás fő támasza. A kongresszuson magasra értékelték a balkáni és a fejlődő államokkal fejlesztett kulturális kapcsolatainkat is. A jelenlegi feszült és kiéleződött nemzetközi helyzetben is — amely az imperializmus és mindenekelőtt az USA adminisztrációjának legreakció- sabb körei agresszív tevékenységének eredménye — tovább folytatjuk a többi népekkel fenntartott kölcsönös megértés politikáját és a széles körű szellemi párbeszédet.

A mi határozott álláspontunk kifejezésre jutott a kongresszus nyilatkozatában is, ami megingathatatlanul és kategorikusan kifejezi kívánságunkat, az egész bolgár nép akaratával való teljes összhangban, hogy a fegyverkezési verseny megszüntetéséért, a nukleáris veszély elhárításáért, a világ békéjéért és biztonságáért harcolunk. A bolgár szocialista kultúra alkotói és vezetői szívvel és lélekkel támogatják Jurij Andropov elvtársnak azt a felhívását, hogy ne engedjünk sem kicsi, sem nagy, sem korlátozott, sem pedig dotális nukleáris háborút. A kultúra nem háborút és nem agressziót, hanem szépséget és haladást szül. A kultúra az emberszerető építők műve. Az élet bebizonyította: a szocialista kultúra és a béke elválaszthatatlanok.

— Néhány éve jelentős programot fogadtak el önöknél az esztétikai nevelésről. Ez az országos program a megvalósítás milyen szakaszánál tart?

— A bolgár kultúra nagy eredményei, nemzetközi tekintélye elválaszthatatlanul kapcsolódik a felejthetetlen Ludmilla Zsivkova nevéhez, múlhatatlan alkotásához. Az ő műve az össznépi esztétikai nevelésre vonatkozó program is. A fejlett szocialista társadalom gyors ütemű felépítését szorgalmazó párthatározatok szellemében a kultúra legfőbb célja a nép alkotó erejét, a szocialista személyiség sokoldalú és harmonikus fejlődését ösztönözni. Az országos esztétikai nevelési program fontos oldala kortársaink alkotó tevékenységének célirányos vizsgálata, mint az össznépi esztétikai nevelés területe.

Külön figyelmet fordítunk a művelődési és nevelőintézmények aktivizálására, a műkedvelő és alkotó jellegük kialakítására, megszilárdítására. Azt is jelenti ez, hogy tervszerű tevékenységet fejtünk ki az új nemzedék tehetségének, adottságainak továbbfejlesztésére, ösztönzésére már a legkisebb korú gyerekeknél is.

— Nevclöszerepben bizonyára fontos helyet foglal el a helyes történelmi szemlélet, a hazafias nevelés is. Az 1981-ben, a bolgár államalapítás 1300. évfordulójáról megemlékező széles körű ünnepségek hogyan segítettek hozzá ehhez?

— A szocialista hazafiság és internacionalizmus szellemétől áthatva az ünnep fellendítette a dolgozó emberek hazaszerető érzéseit, mozgósította erőfeszítéseiket a XII. pártkongresszus határozatainak megvalósítása érdekében. A jubileumot nem egyszeri ünnepi aktusként folytattuk le, hanem folyamatos és célirányos eszmei-politikai nevelő tevékenységként. Mindazt, amit a kultúra, a tudomány és oktatás területén tettünk a jubileum tiszteletére, hozzájárult államunk 13 évszázados történetében kialakult forradalmi, haladó és demokratikus hagyományai, eszméi megbecsüléséhez. Ez idő alatt magas színvonalú, tudományos és társadalmi értékű műalkotás született. Több új tudományos munka jelent meg. Közülük különösen figyelmet érdemel a több kötetes Bulgária története című sorozat. Sikerrel zárult le a nemzetközi bulgarisz- tikai kongresszus. A bolgár filmgyártás nagyszerű filmeket alkotott. Több száz kiállítást rendeztek, külön adások voltak a rádióban és a televízióban. Magasra kell értékelnünk Bulgária 1300. évfordulójának tiszteletére megvalósított nagyméretű építészeti programot is.

Az újabb alkotások egész sora a művészet eszközével összeforrasztja a haladó múltat a szocialista mával, a történelmi folyamat lényegét a korunk eszmei-művészeti dimenzióival. Ezért az irodalom, a színművészet, a film-, zene-, építő- és plasztikus művészet alkotásainak sora a nép széles rétegéhez jutott el. Igaz, hogy most különös hangsúlyt szocialista jelenünk, a ma hőseinek igazságos és célirányos ábrázolására helyezünk. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a történelmi témát lebecsüljük, hogy nem értékeljük kellőképpen a múlt eseményeinek és személyiségeinek szentelt tudományos és művészeti kutatások jelentőségét.

— Bennünket különösen érdekel, hogyan értékeli a magyar- bolgár kapcsolatok fejlődését a kultúra területén?

— Messze a múlt századaiba nyúlnak vissza e barátság gyökerei. Különös virágzást ért el a szocialista építés legutóbbi évtizedeiben, főleg az 1979-ben aláírt újabb kulturális egyezmény járult jelentősen hozzá kulturális kapcsolatao

ink továbbfejlesztéséhez, elmélyítéséhez, gazdagításához. A testvéri együttműködés fejlesztéséhez kiemelkedően járul hozzá a közeli napokban a Todor Zsivkov elvtárs, a Bolgár Kommunista Párt főtitkára és a Bolgár Népköztársaság államtanácsának elnöke által vezetett párt- és kormány- küldöttség hivatalos baráti látogatása Magyarországon. A két ország közötti kulturális kapcsolatok újabb, magasabb szakaszban járnak. A bolgár és a magyar irodalom, valamint művészet legértékesebb művei mindinkább közismertté válnak a két országban. Egy sor bolgár és magyar szakember kapta meg itt és ott a képzettségét.

Most a tapasztalatcserének és a szellemi értékek kölcsönös megismerésének még hatékonyabb formáit és eszközeit kell megtalálnunk a két nép elmélyültebb megismerésének érdekében. A bolgár—magyar együttműködés szférájában sokkal aktívabban kell felhasználni a tömeginformációt. Ez különösképpen a rádió és televízió útján lehetséges.

Még jobban ki lehet szélesíteni a két testvéri országban működő alkotó szövetségek kapcsolatait. Az idei budapesti szófiai napok ilyen szellemben a két nép közötti testvériség ünnepei voltak, örülünk annak, hogy a budapestiek szeretettel fogadták az ezzel kapcsolatos rendezvények és kezdeményezések sokaságát. Egyúttal a két főváros között állandóan erősödő kapcsolat, a barátság ünnepei belefonódnak abba a gyönyörű hagyományba, amelyet a testvérvárosok, testvérmegyék lakói alakítottak ki. Jelenleg 11 megye és 3 város tart fenn sokrétű hasznos és eredményes kapcsolatokat. Üdvözöljük az együttműködésnek ezen formáit, mint a szocialista Bulgária és szocialista Magyarország barátságának és egységének kifejezését. A mi minden oldalú kapcsolataink a békét és a haladást szolgálják, az igazi testvériség példájaként, igazolják a szocialista internacionalizmus törhetetlen élet- képességét.

Életutak

A traktoroslány Dévaványáról

A televízióban is bemutatták azt az ösz- szejövetelt, amely Egerágon zajlott le a közelmúltban. A traktorista lányok országos találkozójára 35 év után került sor. Akkoriban, 1948-ban, jóval szűkösebbek voltak az elhelyezkedési lehetőségek, mint manapság. Még inkább így volt ez a nők körében. Persze, hogy megragadtak minden alkalmat, hogy munkához, nagyobb kenyérhez jussanak. Különösen a falvak népe mozdult meg, és áramlott a város felé, ahol mégiscsak több lehetőség volt dolgozni. S aztán ezek a városba került lányok sorsa változatosan, izgalmasan alakult.

Egyik lány, Herda Zsuzsa Dévaványáról indult neki a nagyvilágnak. Elvégezte a 6 elemit és a három mezőgazdasági osztályt, és mivel nem tudott ő sem elhelyezkedni, elment Pestre cselédnek. Bocsánat, háztartási alkalmazottnak. És amikor volt egy kis szabad ideje, amikor már mindent elvégzett a házban, sétálni ment, az üzleteket csodálta.

— Egyszer a nagy forgatagban találkoztam Csaba Gizivel, aki falumbeli volt, de ő akkor már ott dolgozott Pesten, a Magyar—Szovjet Baráti Társaságnál. Azt mondta: Zsuzsi, ne cselédeskedjél Pesten, utazz el Pátyra! Van ott egy iskola, ahol traktorosokat képeznek ki. Este. de még éjszaka is sokat gondolkoztam a dolgon. Nem voltam nagy darab lány, talán még 50 kilós sem. Hogy fogok én bírni egy nagy traktorral? De aztán igaz, ami igaz, bántott engem az is, hogy cselédeskedek. Így hát elutaztam Pátyra. Kedvesen fogadtak, voltak már ott többen lányok, ha jól emlékszem, tizenöten. 18—20 évesek. Ott rögtön beosztottak egy traktorra, amelyen Molnár István zsámbéki lakos volt a traktoros ... ö oktatgatott, tanít- gatott a kezelésre, meg a vezetésre. De nemcsak én, minden lány így volt, iskolapadba keveset ültünk be, inkább gyakorlati munka folyt.

— Na, Zsuzsa lányom — mondta Pista bácsi, mert apám lehetett volna —, kapaszkodj jód ebbe a kerékbe, oszt nyomjad a gázt.

— Hát ez még csak ment volna valahogy, persze hetekkel később, de igazán nehéz volt az ekét kihúzni a barázdából. Hol voltak akkor még a hidraulikus emelők? Egy kötéllel húztuk ki, ami bizony nem volt könnyű dolog egy magamfajta lánynak. Meg aztán persze nemcsak jó időben, hanem télen is kellett szántani. Amikor aztán kifagytunk a szántásból, bementünk a műhelybe, s ott mostuk a gépalkatrészeket, meg szedtük szét a traktorokat. Na, nem volt könnyebb nyáron sem, amikor csépelni kellett menni.

Mutat egy agyongyűrött "megbízólevelet. Herda Zsuzsa traktorosnak állították ki. mint hatósági cséplési ellenőrnek. A MÁ- VAG gyártmányú, G—35 típusú, 900 fordulatszámú, 16 ezer 631 számú erőgépre. Ezzel járt csépelni — nem minden gond nélkül.

— Az az igazság, hogy kis csip-csup csépelnivalók voltak, 2—3 hold búza, meg árpa, sűrűn kelett utazni egyik tanyából a másikba, nem nagyon lehetett keresni, ott is hagyták az emberek egymás után. A végén már karhatalomhoz kellett fordulni, azok jöttek segíteni. Két évig bírtam ezt a munkát.

— És utána hogyan alakult a sorsa?

— Akkoriban még igencsak erős volt az ifjúsági mozgalom. Minket, faluról feljött lányokat mindenben támogattak, így már innen, a pátyi gépállomásról egy másik lánnyal el akartak küldeni a Kilián tiszti iskolába. El is mentünk, de aztán mégsem maradtunk ott, legalábbis én egy fél év után eljöttem, mert akkor indult egy rendőrtanosztály a Hungária körúton. Pesten, és azt végeztem el.

Nézem az okmányt, amelyet 1951. szeptember 15-én állítottak ki, és amelyen Herda Zsuzsát rendőr őrvezetővé nevezik ki.

Zsuzsi — 35 évvel ezelőtt

— Aztán rájöttem, hogy ez semmivel sem könnyebb, mint a traktor. Csak hát itt másféle gondok voltak. Először Debrecenbe helyeztek, majd Kecskemétre, közben férjhez mentem, a férjem katonatiszt volt, aztán jöttek a gyerekek. Ma már csak mosolygok rajta, de akkoriban valóság volt, és nem is mosolyogni való, hogy amikor mentem szolgálatba, a kapitányság egyemeletes épületben volt, két rendőr vitte fel a gyerekkocsit a szobába. Az egyik kezemmel morzéztam, a másikkal meg ráztam a kocsit. Egy évvel később már tizedes lettem, és még ugyanebben az évben, 1952-ben ismét felrendeltek Budapestre a rendőrtiszti főiskolába. Gondolhatja, hogy utaztam. Pisztollyal az oldalamon, pólyás gyerek a karomon. Persze, nem sokáig tarthatott ez az állapot... Kértem a leszerelésemet. Aztán egy mindennél nagyobb megrázkódtatás: 1956. A negyedik gyerekkel feküdtem bent ekkor a kórházban. Egy hónapig voltam bent.

... és most — Zsuzsa asszony

Férjem Kiskőrösön. Majd megőrültem, mi lehet velük odahaza?

A szomorú emlék idézése után arra kérem, beszéljen valamit a traktoros lányok találkozójáról.

— Nagyon szép volt. Néztük egymást, és nagyon nagy öröm volt, amikor valakit felismertünk a régiek közül. Ott állt egy Hoffer is az udvaron, üzemképes, persze, hogy kipróbáltuk valamennyien. Jó volt az olajszagot újra beszívni. Egy kicsit az ifjúságot jelentette. 18 év, meg az a korszak. Aztán ott volt ezen a találkozón az MSZMP Baranya megyei bizottságának titkára, aki szeghalmi. Meg ott volt a brigádvezetőm is, elhozta a brigádzászlót, filmet csináltak rólunk. Megismerkedhettünk az ország első traktorosnőjével, mi sem vagyunk már éppen fiatalok, ő még nálunk is öregebb. Szóval, nagyon szép volt minden, és nagyon örültünk egymásnak, meg annak is, hogy még eszébe jutottunk valakinek.

Kép, szöveg: Béla Ottó