Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-11 / 137. szám
1983, június 11,, szombat o A lépcsőzetes munkakezdés tapasztalatai A lépcsőzetes munkakezdés csökkentette a közlekedési eszközök csúcsidőszaki zsúfoltságát, még következetesebb alkalmazásával tovább lehetne javítani az eredményeket — állapította meg a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium elemzése, amely a két évvel ezelőtti kormányhatározat végrehajtását mérte fel. A határozat — mint ismeretes — előírta, hogy az érintett munkáltatók és a közlekedési vállalatok kössenek megállapodásokat, amelyektől egyoldalúan nem lehet eltérni. Emellett rendelkezett a tanítás kezdésének lépcsőzetes munkarendbe illesztéséről, továbbá a közlekedési vállalatok feladatává tette a menetrendek összehangolt kialakítását. A KPM megállapította: a közlekedési vállalatok időben vették fel a kapcsolatot a munkáltatókkal és az oktatási intézményekkel. Keresték a lehetőségeket a kölcsönös érdekeket szolgáló megállapodások megkötésére. Ennek nyomán már az első időben javított a helyzeten a lépcsőzetes munkakezdés; a nagyobb városokban arányosabban oszlott el a járműveken az utazóközönség, és így 10 százalékkal csökkent a zsúfoltság a reggeli csúcsidőszakban. Ugyanez az érték Budapesten még kedvezőbben alakult: 15—20 százalékkal mérséklődött a tömegközlekedési eszközök telítettsége, amely korábban már-már meghaladta az el- viselhetőség határát. A vállalatoknál és intézményeknél viszonylag zökkenőmentesen történt az átállás, amelyet mindenhol széles körben megvitattak az érintettekkel. Az érdekek egyeztetése után a fővárosban ma már összesen 2500 munkahely 650 ezer dolgozója, valamint jó néhány közép- és felsőfokú oktatási intézmény diákja részese a lépcsőzetes munkakezdés rendszerének. A kezdeti időszak után — a felmérés szerint — szórványosan már előfordult, hogy egyes vállalatok önkényesen eltértek az egyeztetett időpontoktól, s így valamelyest mérséklődtek a lépcsőzetes munkakezdésből adódó előnyök. Ennek elkerülésére a tanácsok fokozottan figyelemmel kísérik a megállapodások betartását, s ahol eltérést tapasztalnak, ott felszólítják a vállalatokat a korábbi munkarendbe történő visszaállásra. A KPM elemzése rámutat arra: a lépcsőzetes munkarendbe vonható vállalatok, intézmények köre tovább bővíthető, még sok a kihasználatlan lehetőség. A fővárosban például a számítások szerint további százezer dolgozót lehetne bevonni ebbe a körbe. A rendszer továbbterjedésének azonban egyik akadálya, hogy a bölcsődék, óvodák, üzletek nem alkalmazkodnak kellőképpen a megváltozott munkarendhez. Azoknál a vállalatoknál, ahol sok az ingázó, a nem eléggé rugalmas vonatcsatlakozás gátolja a lépcsőzetes munkarend szélesítését. A lépcsőzetes munkakezdés rendszerét nagyban erősíthetné a rugalmas munkarend általánosabbá tétele is. Egyelőre még kevesen élnek ezzel a lehetőséggel: a fővárosban körülbelül negyvenezren, a vidéki városokban csupán néhány százan dolgoznak így. Ennek a rendszernek sajátossága,' hogy a dolgozók maguk választják meg, mikor vesznek részt a közlekedésben, s egyénileg kerülik el a csúcsidőszaki torlódásokat. Dz építkezések minősége Az általánosító ítélet, amely az építők munkájából a minőségi fogyatékosságokat nagyítja fel és helyezi előtérbe, okkal kelt visszatetszést e nagy múltú mesterség fogyó számú művelőinek körében. Nem azért, mintha nem tudnák ők maguk is, hogy az elviselhetőnél több a pazarlással egyenértékű építési selejt: ám e fogyatékosságokért nem csupán az a kétkezi munkás felel, aki a falat húzza, a panelt szereli, a tapétát ragasztja, vagy a szőnyegpadlót illeszti. Az építési-szerelési anyagoknak tetemes hányadát más iparágak készítik, s ők nem ritkán készen kapott selejtet építenek be. Mentségük van tehát, ám a mások hihája nem lehet olyan takaró, amely a saját nemtörődömségüket is elfedi. Ha a társadalom a minőségi gondok sorolásakor az elsők között említi az építőket, annak nyomós oka van: az ő termékük több százezer — olykor több millió — forintot ér, s aki évekig-év- tizedekig kuporgat azért, hogy önálló lakáshoz jusson, örömest eltekintene a hiánylisták, összeállításától, majd a hiánypótlások körüli huzavonától. Az építménynek — legyen iskola, kórház, vagy éppen lakás — Magyarországon rangja van, s a közvélemény e ranghoz méltó produktumot vár. Tisztában van ezzel az ágazati irányítás is: az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium mind nagyobb figyelmet fordít a minőség- javítás módozatainak kimunkálására, s eközben — törvényszerűen — nem elégszik meg a felszíni jelenségek feltárásával. Az okok összetettek. s csak a mélyreható változás segíthet. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter intézkedéseit a gazdasági bizottság tájékoztatója alapján kora tavasszal a kormány is tudomásul vette; a figyelem immár annak hatásaira összpontosul. A teljességhez tartozik, hogy a változás — amely hosszú távú folyamat eredménye lehet — nem ma, vagy holnap kezdődik meg. A beruházások számának mérséklődésével arányosan lazult az építési piac szorítása, s a megrendelők igényesebbek lettek: a korábbiaknál következetesebben ügyelnek arra, hogy a szűkre szabott pénz ne herdálód- jék el. Mind kevesebben fogadják el a gyenge minőségű munkát, s a kivitelező — akiknek monopolhelyzete szűnőben van — rákényszerül a szemléletváltásra; ha Szükséges, arra is, hogy ő maga se fogadja el a megvetemedett ajtót, a csorba panelt, csempét, a már eleve rojtos szőnyegpadlót ... és még sorolhatnánk. A változásnak már ma tanúi vagyunk: a statisztika adatai arról szólnak, hogy tavaly hozzávetőleg 30 százalékkal csökkent az állami építőipar hibáiból eredő, utólagos javítások értéke, s hasonló az előrelépés a lakásépítkezéseknél is. Ez persze sovány vigasz azok számára, akiknek új lakása a mostani esőzésekkor ázik be, az új ablak résein most fütyül a szél, a kilincs most marad a kezében. Fel kell gyorsítani a megkezdett folyamatot, s ez nem csupán kérő szavakat, hanem kellően átgondolt központi szabályozást kíván. Szabályozást műszaki és gazdasági értelemben is. Jelesül: tervezőtől a gyártóig-kivitelezőig a mainál egészségesebb ösztönzési rendszerre van szükség. Aligha kell bizonygatni, hogy ellenérdekeltség az, amely az alacsony technikai szintet részesíti előnyben. Miközben az építőipar fejlettségi színvonala megfelel a magyar ipar fejlettségének — tetemes milliárdokat költöttek a hajdani, kézműves jellegű építőmesterség iparosítására —, egyelőre az anyagokkal és a szerkezetekkel szemben támasztott követelmények az indokoltnál alacsonyabbak. Felmérések utalnak arra is: mennyire sokrétű a hibaforrás. A minőségi hibák 30—35 százalékban műszaki tervezési. 40—45 százalékban anyag- és szerkezetgyártási, mintegy 60 százalékban pedig építőipari kivitelezési okokra vezethetők vissza. (Ez összeadva több mint 100 százalék — de átfedések is vannak: mondhatnánk úgy is — hiba hibát szül. Hiszen például, ha a betonadalékanyag minősége kifogásolható, nyilvánvalóan nem lesz tökéletes az abból készült falelem. Ezt tovább ronthatja a gyártási technológia megsértése, vagy a gondatlan szállítás és tárolás. Vagy: aki a szakadozott tapétából folt hátán folt falburkolatot készít, a saját munkaerejével is pazarló volt, hiszen hibajavításkor az új tapétát újra fel kell ragasztani...) Az ÉVM, mint piacfelügyeleti hatóság, részint a szigorúbb ellenőrzést szorgalmazza: olyan minőségellenőrző szervezetek létrehozását tartaná helyénvalónak, amely az ösztönzés erejével késztetne gondosabb munkára. Ám a minisztérium intézkedési terve átfogóbb módosításokat is tartalmaz. Végső fokon a minőség javulásához kell, hogy vezessen egyes vállalatok monopolhelyzetének megszüntetése, a versenytárgyalásos rendszer általánossá válása, a közvetlen piaci lakásépítés, mindaz, amit tömören a vállalatok döntési-irányítási rendszere továbbfejlesztésének nevezünk. Mindez természetesen nem máról holnapra hoz változást. Az érdemi előrelépés viszont az építők partnerein — a tanácsokon, a beruházókon, az anyag- és szerkezetgyártókon, a gazdasági közeg rugalmasságán — is múlik. Földes Tamás Egy brigád a legjobbak közül Első vagyok, aki köszöntőm a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat 15 tagú Brezsnyev kőműves szocialista brigádját abból az alkalomból, hogy elnyerte a „Szakma Kiváló Brigádja” címet. Erről a legilletékesebb helyről, az építők szakszervezete megyei bizottságának a titkárától szereztem tudomást, amit közlök is, és ezzel aztán hamar eloszlatom a kétkedést. Tulajdonképpen számítottak erre a szép elismerésre. A vállalat brigádvezetői tanácskozása javasolta, hogy a minisztérium, valamint az Építő-, Fa. és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete ennek a brigádnak ítélje oda a címet. Szakmai körökben igen jó híre van a brigádnak, amely már évek óta szigorú szabályok szerint él és dolgozik. Itt nincs mentség az italozásra, az önkényes távollétre, a lógásra, a hanyag munkára, és garanciát vállalnak mindenért, amit elkészítenek. * * * A brigád most Békéscsabán, a Tanácsköztársaság úti ötszintes, 28 lakásos épület második emeletén a térelválasztó falakat készíti. Tagjai sok helyen dolgoztak már a megyében. Tavaly Budapesten is voltak, ahol 120 lakásban végezték el a kőműves munkát, egy héttel a határidő előtt. A nagy igyekezetei Kiss Sándor brigád- vezető-helyettes így indokolja: — Minél előbb haza akartunk jutni. Ezért a munkaidőt alaposan kihasználtuk. De lehetett is dolgozni, mert minden anyag, eszköz a rendelkezésünkre állt. — Mennyit kerestek? — Talán 50 százalékkal többet, mint itthon. Kiemelt munka volt, prémiumot is kaptunk. És persze hajtottunk. — Békéscsabán is érdemes „hajtani’’? — Társaim közül többen vidékről járnak be. Én például zsadányi vagyok. Nem az időt tölteni jövök Békéscsabára, hanem keresni akarok. Egyébként én a feleségemmel szeretnék Békéscsabára átköltözni. Nem jó az ide-oda utazgatás. Családi ház építéséhez pedig pénz kell. És ha majd lesz lakás, lesz „családtervezés” is. Molnár Ferenc, aki fiatal házas, ugyancsak házat szeretne építeni, de ő Bélme- gyeren, ahová való. Portája van, azon egy kis régi ház. Mosolyogva mondja: — Az a szerencse, hogy kőműves vagyok. Például a bélmegyeri TÜZÉP-telepen vettem az ajtót. Arról igyekeztek meggyőzni, hogy borítóléc csak az ajtótok felére jár, a másikra nem . .. Aztán csak előkerült a másik borítóléc is. — Persze akkor is előnyös lesz, hogy kőműves, amikor majd épülni fog a ház — jegyzem meg. — Anyagilag biztosan, mert nem olcsó a kőművesmunka ... Rácz István, a brigád vezetője közbeszól: — Megy a brigád is segíteni. Így szoktuk. Megépítettük Kozma Pista bácsi házát is, amit az árvíz tett tönkre. — És milyen derekasan dolgoztak! Eljöttek a legények és két nap alatt felhúzták a falakat. Néhány üveg sör volt az ára — mondja Kozma István. * * * Nem tagadják, hogy elsősorban a pénz a hajtóerő. — De — fűzi hozzá Rácz István — amikor több keresetre törekszünk, annak a vállalat is hasznát látja. Az építési idő lerövidítésével általában kevesebb energiát használunk fel, a jó minőségnek pedig a jól szervezett, ütemes munka a legfontosabb feltétele. Kozma István mondanivalójában az idősebb ember tapasztalatát sűríti össze. A brigádvezető — Az meg nem mindegy, hogy a vállalat anyagilag hogy áll. Csak pénzből tud minket fizetni és a termelést fejleszteni is. Emlékszem, 1966-ban vakológép sem volt és kézi falazással egy évig épült egy ilyen ház. Ma hat hónapig sem tart, és jobb a minőség. De fejlettebb technikával, technológiával az építkezések még gyorsabbá és gazdaságosabbá tehetők. A szakszervezeti bizalmi Egeresi Sándor, aki Kozma István megállapítását kiegészíti azzal, hogy az eredményesebb munkához megfelelő emberek is kellenek. — Itt van a mi brigádunk — kezdi. Ha ideadják a rajzot és kapunk anyagot, nem kell magyarázni, hogy mit csináljunk. Ha pedig sürgős, dolgozunk hajnaltól vakulá- sig. — Nincs ellenvetés? — Az évek során megtanultuk: összefogásban az erő. Keresni akarunk. Céljaink vannak. Aki nem építkezik, autóra, színes tévére gyűjt, vagy a gyermeke későbbi taníttatására tesz félre pénzt. De itt vannak a fiatalok: Szabó Pál, Bere Lajos. Kiss Imre és Deák Imre. Nálunk voltak tanulók, tavaly lettek szakmunkások. Nem mondom, néha kissé zabolátlanok. Persze mi sem voltunk mások annak idején. Egy azonban biztos: úgy hozzánk szoktak, hogy el sem lehetne zavarni őket. Igaz, jól is keresnek. * * * Andó János művezető nagy szerencsének tartja, hogy éppen a Brezsnyev brigád került erre az építkezésre. Kijelenti: — Ezzel a brigáddal nincs gondom. Biztos vagyok abban hogy a határidőt betartják, és ami elkészül, az kifogástalan lesz. — Mi a további céljuk? — fordulok még Rácz Istvánhoz. — Üjból kiérdemelni a „Szakma Kiváló Brigádja” címet, vagy talán még többet is. Nem könnyű feladat, de megvannak a feltételek hozzá. Pásztor Béla Készülnék a térelválasztó falak Fotó: Veress Erzsi Műszaki ügyelet a MEZŐGÉP Trösztnél Kevesebb műtrágyával több termés A MEZŐGÉP Tröszt és vállalatai az idén is az egész országra kiterjedően megszervezik a nyári műszaki ügyeleti szolgálatot. A nyári csúcsidényben jelentkező munkák teljesítése, a kalászosok gyors és veszteség- mentes betakarítása érdekében június 20-tól augusztus 15-ig az MGT-központban és valamennyi vállalatánál, munkanapon 7—19 óráig, munkaszüneti napokon 7— 15 óráig tartanak műszaki ügyeletet. A gépek zavartalan üzemeltetése érdekében megfelelő mennyiségű pótalkatrész áll rendelkezésre a MEZŐ- GÉP-termékekhez és az olyan importgépekhez, melyek pótalkatrészeit a ME- ZÖGÉP-vállalatok gyártják. Felújított részegységekből is elegendő a cserekészlet, így az ellátás a csúcsidőszakban is folyamatos lesz. A ME- ZÖGÉP-hálózat olyan esetleg hiányzó alkatrészek egyedi gyártására is vállalkozik — amennyiben a szükséges gyártóeszköz rendelkezésre áll —, melyek gyártása nem a MEZŐGÉP-vállal átok feladata. Kitűnően vizsgázik egy új mezőgazdasági szabadalom, a Törőcsik-féle adalékos mű- trágyázási eljárás a középalföldi gazdaságok földjein. A módsher lehetővé teszi, hogy az egy tonna búza, kukorica vagy napraforgó megtermeléséhez eddig felhasznált 70—110 kiló műtrágyának csak a felét juttassák a talajba. A csökkentett adag hatásosságát egyelőre szabadalmi titokként kezelt adalékanyaggal biztosítják. Ez akadályozza meg, hogy mint egyébként a foszfor és a kálium 40—60 százaléka elvesszen a talajban. Az adalékanyag hatására ugyanis a növények teljes egészében hasznosítani tudják a műtrágyák táperejét. A Törőcsik Mihály mező- gazdasági mérnök által feltalált új tápanyag-technológia üzemi arányú kipróbálásába tavaly 7 közös gazdaság kapcsolódott be. Javára írható nettó többletbevételük megközelítette a 9 millió forintot. A szabadalom iránt külföldön is — például Hollandiában, Csehszlovákiában és Jugoszláviában — nagy az érdeklődés.
