Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-09 / 135. szám
1983. június 9., csütörtök o Ilyen az Ybl-brigád Reggeli megbeszélés Fotó: Fazekas László A Békés megyei Beruházási Vállalat Ybl Miklós Szocialista Brigádjának tagjai előkészítők, műszaki ellenőrök, pénzügyi előadók, akik több tervezővállalattal, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalattal, a DÉLÉP-pel, építőipari szövetkezetekkel és költségvetési üzemekkel tartanak kapcsolatot. A legtöbb tanácsi építkezés lebonyolításában részt vesznek. Néhány vállalati megbízatásuk is van. Lényeges változás 1964 óta nem történt a 34 tagú brigádban. Csak néhányan mentek el családi okok miatt máshová, vagy kerültek magasabb beosztásba. Helyükre fiatalabbak jöttek. Nem lehet drágább A brigád tagjainak különös gondot kell fordítaniuk arra, hogy a számukra kijelölt építkezések ára ne lépje túl az előirányzott összeget, minőségileg pedig, ha nem is kiváló, de legalább megfelelő legyen. A két szempont lényegében eléggé összefüggésben áll egymással, mert ha valami hibás és ki kell javítani, az rendszerint nagyon sokba kerül. — De az sem olcsó, ha például a költségvetésben meghatározott gyengébb minőségű padlószőnyeget beköltözés után kicseréli a lakó. Igaz, hogy a saját pénzét áldozza rá, társadalmilag azonban ez mégis nagy kár — mondja Kárpáti Ferenc, a' brigád vezetője és megoldást is ajánl: — Helyes lenne, ha a tanács és az OTP az egyes lakások tulajdonosait jó előre kijelölnék. Akkor a padlószőnyeget ők maguk választhatnák meg. Azt a különbözetet, ami a terv szerinti és a kiválasztott padlószőnyeg ára között van, a lakástulajdonosok megtérítenék. Tudomásom szerint Veszprém megyében már így csinálják. Váradi Károlyné árelemzőnek különösen arra kell ügyelnie, hogy az építkezések ára a meghatározott költséget ne lépje túl. — Nem lehet közben különböző okokra hivatkoznia az építőnek. Egy fillérrel sem követelhet többet — jelenti ki. Nem ritka a tervezővel való vita, amiről Zsilinszki Ferenc a következőket mondja: — Rendszerint a gazdasági normákon belül készül a terv, olykor azonban elmarad valami, amit azonban a kivitelező nem hagy ki. Az egyeztetés elhúzódik, s ez késlelteti az építkezést. Egy évi garancia Urbán István helyesnek tartaná, ha a jövendőbeli lakó „félkészen” kapná meg a lakást és a befejező munkákat — a festést, a burkolást, a fürdőszoba-szerelvény elkészítését már maga vállalná. A garanciális javítással kapcsolatban a DÉLÉP új eljárást vezetett be. Aki akarja, maga javíttathatja ki a hibákat, s a költséget — amelyet a DÉLÉP megbízottja és a műszaki ellenőr állapít meg — a vállalat megtéríti. OTP-lakásoknál a bank is képviselteti magát. Ezt jó módszernek tartja Urbán István. Jelentős az is, hogy a szakipari szocialista brigádok javarészt egyéves garanciát vállalnak a munkájukért. Csak szólni kell nekik, és máris mennek kijavítani a hibát. Így sok herce-hurca elkerülhető. — Sok baj van a tetőbeázás, a penészedés és a homlokfalrepedés miatt. Ha a kivitelező nem hajlandó vállalni a javítást, mi a bírósághoz fordulunk. Sajnos, a per rendszerint elhúzódik, mert a bíróság szakértőt rendel ki az ok, illetve a felelősség megállapítására — magyarázza Sajben András- né dr. jogtanácsos, aki ugyancsak a brigád tagja. — Most mi van soron? — Sajnos, Békéscsabán, a Bartók Béla úton épült öt tízemeletes ház homlokzatán kéregrepedések vannak. Már megállapította a szakértő, hogy tervezési és kivitelezési hibáról van szó. A kár tetemes, házanként egymillió 200 ezer forint. — Miért nem figyelmeztették a műszaki ellenőrök építés közben az illetékeseket? — Csak egy év múlva jelentkezett a baj. Egyébként ebben a Pécsi Tervező Vállalatról és a BÁÉV-ről van szó. — Nem tudom, hogy a több milliós Kárt hogyan lehet majd elszámolni. És vajon felelősségre vonják-e a mulasztókat, vagy ennek a tekintélyes összegnek a megtérítését a többi dolgozó, illetve az egész társadalom nyakába varrják? Érdemeik elismeréséül A kisebb községek tanácsainak kevés a pénzük. Ezért a brigád már nem egy létesítmény megvalósítását segítette elő szaktanácsadással és vállalta az építkezés lebonyolítását. Ilyen munka volt egyebek közt Zsadány- ban, Dobozon, Méhkeréken. Jó kapcsolatot tartanak az építőipar szocialista brigádjaival.- Ennek köszönhető, hogy a lakosság kérésére már több feladatot megoldottak közösen. Nemrég a Békési Építőipari Szövetkezet szocialista brigádjaival együtt rokkantkocsi-felhajtót építettek az egyik földszinti lakásig. Most a Szanazugban épülő KISZ ifjúsági tábor (betonoszlopos, dróthálós) kerítésének az elkészítése vár a brigádra. Műszaki feladataik végrehajtása mellett mindig van ilyen és hasonló munkájuk. Egész tevékenységükben a társadalmi érdekeket tartják szem előtt. Érdemeik elismeréseként immár másodszor kapták meg a Szakma Kiváló Brigádja címet. Pásztor Béla Ikarus-üzem Kanadában Évente hatszáz vagon Termelőszövetkezetekkel társulva építi ki a speciális igények kielégítésére képes, kistételű megrendelések gyors teljesítését is vállaló kisüzemekből álló hálózatát a Debreceni Konzervgyár. Az első kis konzervgyárat az év elején helyezték üzembe a bihari térségben, Ván- csodon két tsz-szel társulva. Itt évente hatszáz vagon terméket tudnak gyártani. Hasonló kisüzemek épülnek jelenleg Hajdúsámsonban, Koka- don, Földesen és Balmazújvároson. Az utóbbi, amely a Lenin Tsz és a debreceni üzem társulásával létesül, a nyár végén kezűi meg a termelést. A szövetkezetiek régi épületek átalakításával, korszerűsítésével teremtettek helyet az- üzemnek. A konzervgyár szakemberei már szerelik az általuk szállított gépeket és berendezéseket, több, mint száz balmazújvárosi asz- szony és leány pedig Debrecenben tanulja a szakmát. A balmazújvárosi üzemben elsősorban gyümölcsöket — sárga- és őszibarackot, szilvát, almát, körtét dolgoznak fel félkész termékké. A tervek szerint jövőre mintegy 100 millió, 1985-ben pedig 300 millió forint termelési értéket állítanak elő. A társulással létrehozott üzem jövedelméből a Debreceni Konzervgyár 40, a balmazújvárosi Lenin Tsz pedig 60 százalékban részesül. A MOGÜRT Külkereskedelmi Vállalat és az Ikarus szerződést kötött az Ontario Bus Industries kanadai céggel, Ikarus csuklós autóbuszok összeszerelésére és kanadai értékesítésére. Az észak-amerikai ország az Egyesült Államokban szerzett tapasztalatok alapján határozta el, hogy a legnagyobb városok tömegközA májusi kánikula és a június eleji forró napok a szokottnál két héttel korábban megérlelték a megy- gyet Fejér megye legnagyobb gyümölcstermesztő mezőgazdasági üzemében, a Sárszentmihályi Állami Gazdaságban. A hetven hektáros megy- gyesben az állandó kertészeti dolgozók nem győzik a gyümölcs szedését, ezért segítségül hívták a környékbeli általános iskolásokat, s lekedését csuklós autóbuszok forgalomba állításával fejleszti. A mostani szerződés szerint számos kanadai városban magyar autóbusz-bemutatókat tartanak, és megkezdik a helyi gyártás előkészítését. Ezzel hosszú távra szóló kapcsolat kezdődik a két vállalat között. a hét végén az irodai dolgozók is a meggyesben munkálkodnak majd. Az idei termés egyharmadát a határon túl értékesíti a gazdaság. Az exportra szánt meggyet szállító első kamionok és vasúti vagonok már elindultak az NSZK-ba. A szokatlanul meleg idő egyszerre érlelte meg a kora nyári gyümölcsöket, így a jövő héten már szedhető lesz a hetven hektáros ribizli- tábla, majd rövidesen a kajszi is. Megkezdődött a meggysziiret Nem mindenható az elnök Ki dönt a tsz-ek beruházásairól? Talán sohasem voltak olyan nehezen előteremthe- tőek a fejlesztésre, beruházásra szánt forintok a tsz- ekben, mint napjainkban. Ezért nagyon fontos, hogy a szűkös források felhasználásáról kik, és milyen szempontok alapján döntenek. A Szövetkezeti Kutató Intézetben a közelmúltban fejeződött be egy úgynevezett reagálás-vizsgálat, amelynek a beruházási döntések alkották az egyik részterületét. Ennek legfontosabb tanulságairól érdeklődtünk dr. Kap- ronczay István tudományos munkatárstól. — Vannak, akik még ma is mindenhatónak vélik az elnököket a beruházási döntések tekintetében. Valóban így van ez? — A vizsgált tsz-ek mintegy húsz százalékánál még valóban az elnök egyszemélyi beruházási döntései a jellemzőek, s ezeket nem ellenőrzik megnyugtatóan. E vezetők elég makacsul ragaszkodnak a saját elképzelésükhöz. Annak ellenére, hogy nem egy alkolmmal be tudták bizonyítani a r^aguk igazát, nem támogathatjuk az ilyen gyakorlatot, mivel súlyos összegekről van szó, az ilyen döntéseknél mindig nagyobb a tévedés lehetősége. Egyébként még e helyeken is túlzás volna az elnökök mindenhatóságáról beszélni, hiszen a szakvezetésnek a pénzügyi, technikai, technológiai gondok feltárásával, hangoztatásával módjuk, lehetőségük van a téves, vagy elsietett döntések halasztására, esetleg a hatálytalanítás kikényszerítésére. A többi helyen még a látszat sem igazolta a vélt elnöki mindenhatóság nimbuszát, mert a felső vezetői csoport dönt valójában, a szakvezetés véleményétől többé-kevésbé befolyásolva. Ezért egy szűkebb kör elhatározásaiban is megjelenhet egy tágabb kollektíva elképzelése. — A többé-kevésbé megfogalmazásban mintha az is benne rejtene: nem mindig. Miképp, és milyen mértékben juthatnak érvényre az alulról jövő beruházási javaslatok? Van ennek valamilyen intézményes csatornája a tsz-ekben? — Az önelszámoló egységekkel (ágazatokkal, főágazatokkal, üzemekkel) rendelkező tsz-ekben igen. E részlegek ugyanis fejlesztési terveket készítenek, megfogalmazzák az igényeiket, s e terveket annak rendje- módja szerint benyújtják a szövetkezet vezetésének. Ezután bontakozik ki az alku- mechanizmus az igényeket egyeztető vezetővel, többnyire az elnökhelyettessel vagy a főkönyvelővel. Ennek során alakul ki az a beruházási koncepció, amely alapul szolgál az elnök, illetve a vezetői csoport beruházási elhatározásaihoz ... Azokban a tsz-ekben, amelyekben nincsenek önelszámoló egységek, többnyire hiányoznak az ilyen intézményes csatornák. Ezért — a kivételes esetektől eltekintve — sok életrevaló ötlet, beruházási tevékenység elvész a belső kapcsolatok útvesztőiben. — S mi a helyzet a legszélesebb tsz-közvélemény, a tsz-tagság véleményével, javaslataival? Kimutatható-e az érdekeltségük, részt vesznek-e a beruházásokkal kapcsolatos döntések kimunkálásában? — Sajnos, a legtöbb tsz köz-, illetve küldöttgyűlésén a tagság csak elnagyolt tájékoztatást kap a fejlesztésekről. Inkább csak .a beruházások pénzügyi hátterét ismertetik velük (mennyi fejlesztési alap képződött az amortizációból, a nyereségből és egyéb forrásokból, mit használnak fel ebből hiteltörlesztésre, beruházásra stb.), de nem igénylik az érdemi véleményüket. Magyarázatban persze nincs hiány. Az egyik tsz-vezető például azt emlegette, hogy minden beruházás több-kevesebb bizonytalansági tényezőt rejt magában. Az ilyen érvelés azonban nem meggyőző ... A tsz-ek kisebb felében viszont kellő tájékoztatást kap a tagság, itt szemmel láthatóan szeretnék megnyerni őket az ügynek. E helyeken valóban érvényesül a tagság érdekeltsége. Sajnos, mégis rendkívül ritka e fórumokon a termelő beruházásokkal kapcsolatos érdemi vita. Csak egyetlen ilyen esettel találkoztam: a tagok egy hűtőház felépítésére tettek javaslatot. Ez a hűtőház egyébként később a tsz legjövedelmezőbb üzemévé vált... Más a helyzet, ha a tagság élet- és munka- körülményeire közvetlenül kiható szociális, kommunális jellegű beruházások kerülnek szóba. Amikor például arról kell dönteni, épüljön-e öltöző az állattartó telepen, kerüljön-e szivattyú a kút mellé, korszerűsítsék-e a magtárt, hiszen azt a háztáji is igényelné, és így tovább. Ilyenkor sokkal aktívabb a tsz-közvélemény. Sőt: a fejlesztések tekintélyes részét alulról kezdeményezik. Általában nem kerülnek sokba, illetve túl sokba, s a szövetkezetek vezetői nemigen szoktak kitérni a megvalósítás elől. — Visszatérve alapkérdésünkre, megállapítottuk: az elnökök mindenhatóságáról alkotott felfogások tehát néni helytállóak, mindenhatóságra törekedni nem is kívánatos. Azt jelentené ez, hogy az elnököknek nincs kiemelkedő szerepük a beruházási döntésekben? — Természetesen van, hiszen mégiscsak ők az első számú vezetők. Találkoztam olyan elnökökkel, akik szinte kényszerítik a vezetőség tagjait a véleménynyilvánításra, s érdemi állásfoglalást várnak a tagságtól is. Nyilván abból a megfontolásból, hogy így a saját vezetői munkájukhoz nyernek hathatós támogatást. Nem lehet kétséges, hogy mi az ilyen vezetői magatartást ösztönözzük, hiszen ahol így döntenek a sok pénzt igénylő beruházásokról, ott lényegesen kevesebb a tévedés, a melléfogás. Botos Károly Növekszik a szekszárdi bor exportja Tizenötezer hektoliter szekszárdi bor talál vevőre az idén a tőkés országokban. A felét már el is szállították, zömmel az NSZK-ba, a többit Svájcba és Ausztriába. A szekszárdi bor exportja az utóbbi három-négy évben növekszik, a jelek szerint a város zamatos nedűje visz- szaszerezte régi jó hírét Nyugat-Európában. Helyesnek bizonyult, hogy az utóbbi évtizedben a szekszárdi borvidéken a későn érő, és rothadásra hajlamos kadarka helyett a kékszőlők közül főként kékfrankost és cabernet fajtákat telepítettek. Ezek kiváló minőségű, zamatanyagokban gazdag, és harmonikusan finom csgr- savtartalmú vörös borokat adnak. A fehér szőlőfajták váltása is sikeres: az olasz- rizling, a bánáti rizling és az ezerjó helyett chardon- nay-t, traminit és cirfandlit telepítettek, s valamennyi beváltotta a reményeket. Az idei megyei borversenyen ötvennél több vörös és fehér bort jutalmaztak aranyéremmel. A tárolóhelyek bővítéséről is gondoskodik a Szekszárdi Szőlőtermelő és Borászati Társaság, amelyhez két állami gazdaság és tizenegy termelőszövetkezet tartozik. 1985-ig hatvanmillió forint beruházással negyvenezer hektoliter új tárolókapacitást teremtenek. Szerelik a kukoricatörő adaptereket a MEZŐGÉP 2. számú békési gyárában Fotó: Veress Erzsi
