Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-05 / 132. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG J MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES I MEGYEI TANÁCS LAPJA 1983. JÚNIUS 5., VASÁRNAP Ára: 1,40 forint XXXVIII. ÉVFOLYAM, 132. SZÁM Országjáró diákok megyei találkozója Egy csapat indulás előtt ismerkedik a feladatokkal Az országjáró diákok megyei találkozója a pósteleki parkerdőben került megrendezésre a megyei középfokú oktatási intézmények ötfős csapatainak részvételével. Háromszáz diák vert sátrat pénteken este, hogy még aznap éjszaka tájékozódási versenyen mérjék össze erejüket. Mert igaz, hogy a csaknem háromnapos programjukban jut idő szórakozásra, játékra, de a tét mégiscsak az, hogy eldöntsék: melyik négy fiú- és négy leánycsapat képviselje a hónap végén Baranya megyében az országjáró diákok XVI. országos találkozóján Békés megyét. Az éjszakai tájékozódási verseny sikeres volt — tájékoztat a jól előkészített tábor vezetője, Bodor Tibor, a békéscsabai városi KISZ-bi- zottság munkatársa. Igaz, hogy néhány csapat eltévedt az éjszakai erdőben, de hajnali kettőre az utolsó is hazatalált, fáradtan, kacagva, minden baj nélkül. Szombaton a természetjáró és a honvédelmi akadály- verseny volt a fő program. A csapatok hárompercenként indultak a csaknem há- rorpórásra tippelt távnak, amelynek meghatározott pontjain különböző akadályokat kellett leküzdeniük. Ma a tájékozódási futóverseny szanazugi programjával ér véget a találkozó. —S— Határozat elfogadásával zárult az IPU-tanácskozás Az európai biztonság megszilárdítását, az enyhülés folytatását, a madridi találkozó sikeres befejezését sürgető határozat elfogadásával ért véget szombaton Budapesten az Interparlamentáris Unió V., az az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó konferenciája. Az egyhetes tanácskozáson 28 ország törvényhozói vettek részt, a helsinki záróokmány európai aláíróinak túlnyomó többsége mellett az Egyesült Államok és Kanada parlamentjének küldöttei is. A záróülésen, amelyen Barcs Sándor, az IPU magyar nemzeti, bizottságának vezetője elnökölt, benyújtották a határozati javaslatot. A záródokumentum egyes fejezeteinek előterjesztői kiemelték, hogy az együttműködés szándékának és szellemének köszönhetően —csakúgy, mint valamennyi korábbi IPU-tanácskozáson — a szerkesztő csoportnak sikerült minden pontban teljes egyetértést, konszenzust elérnie. A plenáris ülés résztvevői közfelkiáltással fogadták el a záródokumentum fejezeteit, azzal a kiegészítéssel, hogy felkérték a jelenlevő szovjet és amerikai küldöttséget, közvetlenül tájékoztassa országának vezetőjét az IPU-tanácskozás véleményéről: mielőbb szükség lenne csúcstalál kozój ukra. Barcs Sándor zárszavában méltatta, hogy a konferencia egyetértéssel hozta meg határozatát, a képviselők türelmet tanúsítottak egymás — néha ellentétes — nézetei iránt is. Hangsúlyozta: ez a türelem az első lépés a bizalom felé, amely nélkülözhetetlen a megértéshez. Az IPU vezetősége nevében Emile Cuvelier ideiglenes elnök' mondott köszönetét a konferenciát rendező magyar csoportnak, valamint a résztvevő képviselőknek. Szólt arról, hogy az itt tapasztalt együttműködési készség és az annak eredményeként létrejött dokumentum példa lehet a madridi találkozó számára. A madridi értekezlet résztvevői között is szétosztják az IPU Budapesten most véget ért konferenciájának határozatát. amely sürgeti az európai biztonság és együttműködés megszilárdítását, az enyhülés folytatását, a madridi találkozó haladéktalan, kiegyensúlyozott és kölcsönösen elfogadható megállapodással történő befejezését — közölte Pio-Carlo Terenzio, az unió főtitkára a konferencia befejeztét követő sajtóértekezletén. A főtitkár elmondta, hogy haladéktalanul továbbítják Jurij Andropov- hoz, az SZKP KB főtitkárához és Ronald Reagan amerikai elnökhöz a 28 ország törvényhozóinak közös határozatával született állásfoglalást, amely sürgeti a két vezető mielőbbi találkozóját. Az IPU főtitkára kifejezte azt a reményét, hogy a parlamenti képviselők budapesti tanácskozása hozzájárulhat a madridi találkozó sikeres befejezéséhez. Bolgár párt- és állami küldöttség látogat hazánkba A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának és Minisztertanácsának meghívására Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, a Bolgár Népköztársaság államtanácsának elnöke vezetésével június közepén hivatalos baráti látogatásra hazánkba érkezik a Bolgár Népköztársaság pártós állami küldöttsége. II MÉM minősítette a termelési rendszereket Ismét minősítették a termelési rendszereket; a MÉM háromévenként ellenőrzi, hogy a mezőgazdasági termelők jelentős körét összefogó rendszerek tevékenysége megfelel-e a követelményeknek, eleget tesznek-e vállalt kötelezettségeiknek, illetve, hogy erre egyáltalán képesek-e. A legújabb ellenőrzések eredményeit most tették közzé, ezek szerint 8 termelési rendszert államilag elismertek, 27-et pedig megerősítettek, jóváhagyták további működésüket. (A többi rendszer is folyamatosan sorra kerül.) 'A MÉM adatai szerint legnagyobb számban a kertészet területén tevékenykednek rendszerek, szám szerint 29-nek van működési engedélye. Az állattenyésztéssel 24, a növénytermesztéssel pedig 21 központ foglalkozik maga köré gyűjtve az állami gazdaságokat és a tsz- eket. A rendszerek száma évek óta nagyjából változatlan, és ugyanúgy a partneri kapcsolatok számában sincs különösebb változás. Azt, hogy a rendszerek a termelők nagy körét „foglalkoztatják”, jelzi: 3500 partnerrel dolgoznak az üzemeket vezető gazdaságok. Ez a szám lényegesen nagyobb, mint ahány nagyüzem tevékenykedik az országban; egy-egy nagyüzem egy időben akár négy-öt rendszernek is tagja lehet, kihasználva a formából adódó előnyöket. A gazdálkodásnak ezek a szervezetei a termőterület döntő többségét átfogják. Nem végleges összesítések szerint a mezőgazdaság vezető növényeinek, a kukoricának, a búzának, a napraforgónak hozzávetőleg 90 százalékát valamelyik rendszer keretében művelik. A rendszergazdák szolgáltatásai általában megfelelnek a szerződésekben foglaltaknak. Az elmúlt években a hivatalos minősítések során mindössze nyolc szervezettől vonták meg a működési engedélyt; volt olyan rendszer, amelyik magától állt el a megkezdett tevékenységtől, másutt pedig beigazolódott: kevés a jószándék, hiányzik a kellő szakmai tartalom. Újabb rendszerek szervezésével csak kevés helyen foglalkoznak. Egy területen viszont várhatóan rövidesen kezdeményező lépések történnek; a fagazdaságban is elterjesztik a rendszerszerű munkát. BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Kétsopronyban Köszöntjük a pedagógusokat! Az ünneplésre is csak néhány órát szánhattak. Hiszen az év végi felmérő dolgozatok — bár most virágcsokrokkal ékesített osztálytermekben — munkára késztettek ünneplőt és ünnepeltet egyaránt. Az élet az iskolában is felgyorsult. Nincs idő a megállásra, a hosszas mérlegelésre. A túlfeszített munkatempó ebben az esztendőben pedagógust, diákot egyaránt próbára tett. Talán ebben különbözik a többitől a XXXII. pedagógusnap. Pedig bármennyire is rohanunk, e nap ünneplésekor érdemes kicsit megállni, hogy emlékeinknek — hiszen ki ne lett volna egykor maga is kis- és nagydiák? — utat engedjünk, s megszépült ifjúkorunk egy-egy kiváló pedagógushoz fűződő örök kapcsolatait felelevenítsük. Aztán ott vannak gyerekeink, unokáink, akiknek iskolai életét — bár más érzelmi kötődéssel —, aggódó figyelemmel követjük. Ez a nap tehát egy ország ünnepe. S mert igen bensőséges érzelmeket kiváltó napról van szó, nehéz személyes élmények nélkül szólni róla. Mert ha az országban dolgozó majd húszezer óvónőt köszöntjük, nekem és mindnyájunknak, akik egykor óvodába jártunk, egy-egy kedves arc, név, jókor jött simo- gatás ma is melengető érzése dereng fel. Homályos emlékeim közül ma is élesen válik ki egy apró jelenet. Voltam vagy hároméves, mikor a levélkoszorúk elmélyült készítésekor a fedett terasz közelében lecsapott egy száraz nyári villám. Mindnyájan megdermedtünk. S ma sem tudom hogyan, de mintha húsz karja nőtt volna az óvó néninknek, egyszerre tudott óvni, nyugtatni bennünket. Akkor, a veszély elmúltával született meg bennem az örök bizalom iránta. S a több, mint 78 ezer általános iskolai tanítóra és tanárra gondolva sopánkodunk a demográfiai hullám miatt, bensőnkben némi honpolgári büszkeséget is rejtegetve. De nem szabad elfelednünk azt sem, hogy volt már ennél különb demográfiai hullám is felszabadulás utáni történelmünkben. Akkor szabad szombatot nem ismerve, de még vasárnapot sem, ha valami fontos mezőgazdasági vagy kulturális program sürgetett, elsőként a pedagógusok szálltak teherautóra, magukkal víve tanítványaikat. A megpróbáltatások kemény embereket edzettek. A ma pedagógusa — a nem egészen gyermekléptékű tantárgyi követelmények mellett — csak rendkívüli áldozatok árán lehet képes igazán megismerni, s ennek az ismeretnek a birtokában nevelni a rábízott tanítványokat. S remélem, nem ünneprontás, ha kimondom: a nevelő iránti tisztelet, a munka megbecsülése és megkövetelése érdekében a szülőktől talán kevesebb segítséget kap, mint korábban. Pedig legalább ezen a napon ismerjük el, hogy nélkülünk, a szülők, nagypapák és nagymamák pedagógusba vetett hite, bizalma és tisztelete nélkül önmagában az iskola, vagy a legjobb pedagógus sem képes a közösségért élő. legjobb tudását a szocializmus építésének szolgálatába állító embereket nevelni. Pedig a jövőnk függ ettől! S bár az előbbi gondolatok a középiskolára is vonatkoztak, említsük meg külön a szakmunkásképzésben, s a középfokú képzésben tanítók, oktatók 22 ezres táborát. Akik a felnőtté érés utolsó lépcsőfokain egyre több tudományt adnak át neveltjeiknek, miközben egy percre sem felejtkezhetnek meg arról, hogy az ifjonti, első szerelembe gabalyodott fiatalok még formálásra váró, fejlődő fiatalemberek. Akik nehezebben, türelmetlenebbül tűrik a direkt nevelési módszereket, s akiknek fejlett kritikai érzéke a legkisebb tudásbeli megingást, er- • kölcsi hamisságot is észreveszi. A középiskolában tanítók nagy felelőssége a továbbtanulást biztosító tudás átadása mellett az, hogy be kell fejezniük a „művet”. Sok tanítványuk a búcsú után felnőttként kell helytálljon az élet különböző területein. Munkájuk tehát igen hamar megmérettetik. A felsőfokú intézményekben, ahol napra kész tudású szakembereket nevel a majd 10 ezer tanár, már elsősorban a tudományé a szó. De az igazi tudóstanárok legalább olyan fontosnak tartják az ember formálását, mint a szakma elsajáttítatását... A pedagógus felelőssége nagy, munkája nélkülözhetetlen a társadalom életében. Köszöntsük hát őket kellő tisztelet, az érdemeikhez méltó elismerés hangján! S a mindennapok során legyünk társuk! Az igazi köszöntés ez utóbbi lenne. b. Sajti Emese (Községriportunk a 4. oldalon.) Fotó: Veress Erzsi
