Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-01 / 128. szám
1983. június 1., szerda o 0 tavaszi BNV-n láttuk: Kevesebb anyagból több és jobb termék A MEZŐGÉP békéscsabai gyárában cdzik az egyik kalapácsos daráló gyakorta hiányzó alkatrészét, a kalapácsot Fotó: Fazekas László Az ember kisujjának egy perce igazán nem nagy. Az elektronika világában azonban ez a méret óriási. Korábban még egy ujjpercnyi, most viszont már annál haf- nyolcszor kisebb ellenállást gyárt a Remix Rádiótechnikai Vállalat szombathelyi gyára. Termékük — az üzem új rétegkondenzátorával együtt — díjat nyert a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Elképzelhető, hogy az olvasó összeráncolja a homlokát, mondván: ugyan, menynyi anyagot takarítunk meg azzal, ha még az ujjpercnyi alkatrészt is tovább kicsinyítjük? A választ ne siessük el, hanem gondoljunk arra: a szombathelyiek évi 18—20 millió darabot állítanak elő az előbb említett ellenállásból. S ezek csak egy gyár adatai. II kicsinyítés nagy előnyei A tavaszi BNV tanúsága szerint nemcsak az ellenállás-család mérete csökken látványosan, hanem valamennyi elektronikai alkatrészé. Következésképpen ki- sebbedhet a belőlük összeszerelt berendezések térfogatai csökken a készüléktestek mérete, a kialakításukhoz szükséges anyagok tömege. A kicsinyítésnek köszönhető megtakarításhoz hozzászámolhatjuk még azt is, hogy a kisebb készülékből több fér fel ugyanarra a szállítóeszközre, mint a korábbi típusokból, vagyis az egy berendezésre jutó szállítási költség is mérséklődik. Egyébként nemcsak az elektronika világában törekedtek arra, hogy takarékoskodjanak az anyaggal és az energiával, hanem a többi iparágban is. Ez derült ki a 77. Budapesti Nemzetközi Vásáron, amely — a kiállítások történetében először — választotta jelszavául a „Kevesebb anyagból és energiából több termék” gondolatot. Aki az egy-egy alkatrészen, részegységen megnyert grammokat, dekagrammokat jobb meggyőződése -ellenére sem érzi igazán számottevő takarékoskodásnak, az meglátogathatja a tonnák világát, a vaskohászati vállalatok kiállításait. Az öntödei Vállalat új termékéből, a műanyaggal bevont öntödei homokból magas fokú automatizálással igen vékony, a korábbi módszerhez képest jóval vékonyabb falú magok és formák készíthetők, miközben magából a homokból is jóval kevesebbre van szükség, mint korábban. A Vasipari Kutató és Fejlesztő Vállalat úgynevezett porbélésű huzalelektródja csupán a Dunai Vasműben 5 ezer tonna súlyú alkatrész megtakarítását eredményezte az utóbbi égy év alatt. A változás annak köszönhető, hogy a felrakó hegesztéssel javított szerkezeti elemek élettartama többszöröse az eredetinek. Az ugyancsak a Dunai Vasmű kiállítási csarnokában látott könnyűszerkezetes épületvázak használata tízezer tonnák megtakarítását ígéri az üzemek, állattartó telepek, raktárak stb. megrendelőinek, építőinek, a korábban megszokot acélszerkezeti elemek alkalmazásához képest. Az acéllal és a rézzel való takarékoskodást segíti elő a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat nagydíjas pvc nyomócső- és idom- termékcsaládja is. Ha ugyanis ivóvízvezetékek kiépítéséhez használják, jóval tartó- sabb, mint a fémből készült elődei, ráadásul azoknál jóval könnyebb, kevesebb energiával szállítható és így tovább. 0 hulladék nem szemét A Rába Magyar Vagon- és Gépgypár új típusú, nagy teljesítményű motorcsaládja is könnyebb és gazdaságosabban üzemeltethető hasonló teljesítményű társaihoz képest. Energiatakarékos a Csőszerelőipari Vállalat úgynevezett átkötőszakaszos, tipizált, egycsöves fűtési rendszere, a Fémmunkás Vállalat székesfehérvári gyárában kifejlesztett Sopron H típusú hőhídmentes alumínium ablakcsalád és sorolhatnánk még a különböző típusú kazánokat, elődeiknél mérsékeltebb súlyú, de nagyobb teljesítményű szerszámgépeket, készülékeket, egyéb berendezéseket, hatezer kiállított termék közül. Az anyaggal és energiával való takarékoskodásnak azonban határa van. Hiszen a semmiből egy termék sem készíthető, az alkatrészek, berendezések tömege sem csökkenthető korlátlanul. Nyersanyagra és energia- hordozókra tehát szükség van. Ám nem mindegy: honnan szerezzük be. Számottevő takarékoskodásnak számít, ha a nyersanyagot nem elsődleges, hanem másodlagos forrásokból teremtjük elő, vagyis hasznosítjuk a hulladékot. A BNV-n a másodlagos nyersanyagforrások hasznosítását célzó, szorgalmazó eljárások, valamint az alkalmazásukkal készült termékek is helyet kapnak a látnivalók között. Valameny- nyien olvashatjuk például a Kohászati Alapanyag-előkészítő Közös Vállalat jelszavát: „A vashulladék nem ócskavas, hanem fontos kohászati nyersanyag.” Minden tonna újraolvasztott hulladék drága érc, koksz stb. vásárlását teszi fölöslegessé. A kon verteres acélgyártáshoz alkalmas betétanyag 20—25 százaléka hulladékból állhat. Ha abból áll, minden tonna újrafeldolgozásával 3 ezer 300 forint értékű koksz (tonnánkénti világpiaci ára 160—180 dollár) megtakarítására nyílik lehetőség. Nem kellett kivágni a fákat A MÉH-vállalatok a kiállításon ismertetett adatok szerint 1982-ben 190 ezer tonna papírhulladékot készítettek elő újrafeldolgozásra. Az újságokhoz, naptárakhoz, mozijegyekhez stb. szükséges papír előállításához így nem kellett kivágni 19 hektár erdőt, nem kellett importálni 140 ezer tonna cellulózt, általa megta- karíthatóvá lett rengeteg villamos energia. Az ezüsttartalmú alkatrészhulladékokból 7 tonna ezüstöt (kilogrammja csaknem 430 dollár), az arany- tartalmúakból pedig mintegy. 5 kilogramm aranyat (egy uncia: 31,104 gramm színarany majdnem 450 dollárba kerül) sikerült tavaly megmenteni csak a MÉH- vállalatoknál, amelyek 1982- ben összesen 4-5 milliárd forint értékű másodnyersanyagot vásároltak meg és készítettek elő újrahasznosításra. A nem vitatható eredmények ellenére a magyar ipar még mindig túlsúlyos. Számos más országban ugyanolyan teljesítmény eléréséhez átlagosan jóval kevesebb anyagot és energiát használnak fel, mint nálunk. Ezért akad még tennivalónk a nyersanyagokkal és az energiahordozókkal való ésszerű gazdálkodásban. Erre figyelmeztet bennünket a tavaszi BNV is. Sokan a szemünkre vetették már, hogy gyakran és fölöslegesen írunk az alkatrészek hiányáról, ettől ugyanis nem lesz több alkatrész. Némileg igazat adva a méltatlankodóknak, a következőkben arról szólunk, mit próbál tenni egy vállalat — a békéscsabai AGRO- KER — a hiány enyhítésére. * * * Mint korábban beszámoltunk róla, a megyei mezőgazdasági ellátó a múlt év januárjától önálló kereskedelmi vállalattá alakult. Az önállósulás nemcsak azt jelentette, hogy megszűnt az AGROTRÖSZT által nyújtott védettség, hanem azt is: ezentúl maguknak kell megtartani a vevőt. Hogy miképpen, azt nagyrészt már az önállóságot kimondó határozat kézhez vételekor tisztázta a vállalat vezetése. Növelni kell az áruválasztékot, a készletek forgási sebességét, és a korábbinál még inkább kedvezni a vevőnek. Ez utóbbihoz tartozik, hogy lehetőleg minden apró „mütyürt”, hiányzó alkatrészt áruljanak. Egyszerűnek tűnt a dolog: a notórius hiánycikkekre gyártót keresnek, megteremtik a kapcsolatot a készítő és felhasználó között. Kiderült, mégsem ilyen könnyű a helyzet. A döntően külföldi ■— NDK-beli, csehszlovákiai — gépek alkatrészeinek tervdokumentációi ugyanis a gyártó féltve őrzött kincsei, amelyhez lehetetlen hozzájutni. Ezért az AGROKER alkatrészosztályának szakemberei a mezőtúri gépészeti főiskola és a gödöllői agráregyetem munkatársaiA Központi Statisztikai Hivatal felmérése szerint a múlt évben minden tizenegyedik aktív kereső foglalkozású diplomás — mintegy 37 000 — a kutató-fejlesztő munkában tevékenykedett. A tudományos kutatók képzettségéről a Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában megjelent kiadvány a kutatók végzettség, kor és nemek szerinti összetételét, tudományos fokozat szerinti megoszlását, valamint nyelvtudását ismerteti. A statisztika szerint a tudományos kutatók, fejlesztők átlagos életkora 40,1 év, két és fél évvel magasabb, mint a felsőfokú végzettséggel rendelkező aktív keresők átlagéletkora. Míg azonban 1972 és 1977 között átlagos életkoruk nem változott, az ezt követő öt évben a 30 éven aluliak arányának csökkenése miatt másfél évvel emelkedett. A 30—50 éveseknek, a tudományos kutatók törzsgárdájának létszámaránya mintegy 63 százalék, nem mutatott jelentős változást az elmúlt tíz év alatt. Az 50 éven felüliek aránya azonban tíz év alatt 13 százalékról 21 százalékra emelkedett. Ezerháromszázán már a múlt- évben túllépték a nyugdíjkorhatárt, s a követhoz fordultak, készítsék el a rajzokat, gyártási eljárásokat. * * * Kezdetben csak egy partnert találtak, a békéscsabai öntöde vállalta az NDK-beli bálázógép tűjének gyártását. Tavaly harminc, az idén már nyolcvan alkatrész készítésére adhattak ki megbízást. Bekapcsolódott a gyártásba — többek között — az orosházi Üj Élet Tsz, a békéscsabai MEZŐGÉP-vállalat, a kisiparosok szervezete, a KTV és még sokan mások: összesen mintegy nyolcvan termelő. Tovább fokozza a nehézséget, hogy egy-egy terméket gyakorta kooperációban állítanak elő — a kész alkatrész megjelenése függ a társult üzemek összhangjától. És készségétől, hiszen sokszor olyan kis szériákra van szükség, amely egy évben nem hoz nyereséget még egy kisiparosnak sem. Hogy ezt áthidalják, kétéves szerződéseket is kötnek az „agrokere- sek”, akik megkeresik a társvállalatokat is. Az önállóvá vált 17 hazai AGROKER „egységfrontba” tömörült, közösen tesznek erőfeszítéseket az alkatrészhiány enyhítéséért. Felmérik környezetükben az igényeket, majd egyeztetik, ki, melyik „szerkentyűre” talál gyártót, és megindul a cserebere. A békéscsabaiak az idén harmincmillió forint értékben. gyártanak hiánycikkeket, ebből 12—14 millió forint értékűt megyén kívül értékesítenek. Fele annyit másoktól vásárolnak, „külkereskedelmi mérlegük” tehát aktívnak mondható. kező öt évben folyamatosan még mintegy 3000-en válnak nyugdíjjogosulttá. A 30 éven aluli fiatal kutatók aránya 1977 és 1982 között 21-ről 16 százalékra mérséklődött. Jellemző, hogy a 30 éven aluli diplomások közül 1977-ben minden 12-13., jelenleg azonban csak minden 18-19. dolgozik kutató-fejlesztő helyeken. A tudományos kutatók csaknem felének műszaki végzettsége van. Tíz, de még öt évre visszatekintve is arányuk növekedett. A műszaki végzettségűek után a legnagyobb hányad — 17, illetve 18 százalék — a társadalom- és a természettudományi képzettségű kutatómunkát végző szakemberekre jut. Az egészségügyi és a mezőgazdasági oklevéllel rendelkező kutatók számarányuknál kisebb mértékben dolgoznak az ilyen jellegű kutatóhelyeken. A vizsgálat idején a tudományos kutatók, fejlesztők 13 százaléka — összesen 4800 — rendelkezett tudományos fokozattal, az Akadémia rendes és levelező tagja, a tudományok doktora és kandidátusa volt. A felsőoktatásban viszonylag magas a tudományos fokozattal rendelA gyártott áruk értéke jelentéktelen az alkatrészforgalom ez évre tervezett 500 millió forintos nagyságához képest. Mégsem mondanak le a sok gondot és különmunkát jelentő alkatrészgyártatásról, forgalmazásáról. Jól felfogott üzletpolitikája ugyanis a vállalatnak, hogy a kicsi és olcsó alkatrész anyagilag ugyan nem hoz sokat, de az a vevő, aki megkapja a rég kéretett hiánycikkeket, könnyebben észreveszi mellette a nagyobb, de drágább gépet is. Röviden: mindent a vevőért. Ezt az elgondolást erősítik az új szolgáltatások: osztrák Economost munkahen- ger-javító készletet kínálnak munkagépek üzemeltetőinek, készülnek a különböző motormosó folyadékok, fagyálló folyadék forgalmazására, a jövő héttől alkalmi kiárusítást tartanak kelendő gépekből és alkatrészekből. * * * De térjünk vissza az alkatrészhelyzethez! Egyértelműen jónak ítélhető a megyei AGROKER törekvése, hogy a dolgozói az országban az elsők között „vették a. lapot”, s az alkatrészek „ke- ringőjének” aktív résztvevőjévé váltak. Munkájuk enyhíthet az országos gondokon, amelyeket azonban véglegesen nem képesek megoldani. Éppen a tervdokumentációk, minőségi anyagok hiánya, és a vállalkozók nem túl alapos felkészültsége miatt. Mégis dicséretes a törekvés. Mert ahelyett, hogy az üres polcra mutogatnának, megpróbálnak valamit tenni. kező kutatók aránya — meghaladja a 20 százalékot —, a kutató-fejlesztő intézetekben és egyéb helyeken csaknem azonos, 14—15 százalék, a vállalati kutató-fejlesztő helyeken viszont a 3 százalékot sem éri el. Az eredményes kutatásnak, a legfrissebb műszakitechnikai információk cseréjének elengedhetetlen feltétele a nyelvtudás. A múlt évben 24 200 kutató ismert legalább egy idegen nyelvet. A nyelvismerettel rendelkezők aránya a felsőoktatási intézményekben és a kutatófejlesztő intézetekben a legmagasabb, a vállalatoknál a legalacsonyabb. A legtöbb kutató angolul tud, az orosz és német nyelv ismerete azonos szintű. A felsőfokú végzettséggel rendelkező aktív kereső nők közül minden tizenhatodikat — 10 350-et — foglalkoztatták az elmúlt évben kutatói minőségben. Arányuk a kutatók között 28 százalék, szemben* a nőknek a diplomás aktív keresők között képviselt 35 százalékos részesedésével. A női kutatók között valamivel nagyobb a nyelvismerettel rendelkezők aránya, mint a férfiaknál, ez azonban elsősorban vizsga nélküli nyelvtudás. Mónus Miklós A megyében hétfőn megkezdték a zöldborsó feldolgozását. A békéscsabai Hűtőház 900 hektáron termeltet a város környéki állami és szövetkezeti gazdaságokban zöldborsót. A konzervgyár mintegy 1500 hektárról várja a termést tartósításra. A békéscsabai Május 1. Tsz- ben az idén 160 hektáron termelnek zöldborsót, a kombájnok jó termést takarítanak be (felvételünkön) Fotó: Fazekas László M. Szabó Zsuzsa Statisztikai felmérés a tudományos kutatók képzettségéről
