Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-01 / 128. szám

1983. június 1., szerda NÉPÚJSÁG Munkahelyi művelődés Válasz a tenyérben Ha a közművelődési moz­galomról esik szó, általában a szocialista brigádokra gon­dolunk. A kollektívákra, akik jól, rosszul,' részt vesznek e mozgalomban, gyarapítva ez­zel önmagukat, gazdagítva, erősítve a kapcsolatot tagja­ik között. Mert nekik, értük született a munkásbrigádok közművelődési vetélkedőjé­nek gondolata, valamikor évekkel ezelőtt. Rájuk, a brigádokra gon­dolunk elsősorban, holott nem csupán ők e mozgalom szereplői, hanem mások is, mindazok, akik segítik, bá­torítják, irányítják őket. So­kan vannak ilyenek, s nem­egyszer lelkesedésük túlnő a mozgalom résztvevőinek lel­kesedésén is. És ha siker koronázza a brigádtagok ön­művelését? Nos, akkor ők a kulisszák mögül örvendez­nek a sikeres szereplésen . . . * * * Valahogy így van ez Búza Sándornéval is, aki 1976 óta a Gyomaendrődi Háziipari Szövetkezet szövetkezeti bi­zottságának elnöke. Mindig szívén viselte a dolgozók közművelődését. Az okát ne­mes egyszerűséggel fogal­mazza meg: — Világéletemben szeret­tem az embereket, gondjaik­kal, bajaikkal együtt, és ha már így van. adni is szere­tek nekik. Mi más lehet, amivel gazdagabbá tehetem őket, mint az, amit soha el nem vehetnek tőlük: a tu­dás, az élmény,, legyen az egy sikeres vetélkedő, vagy egy kirándulás, oly mind­egy ... Persze van ennek . másik oldala is. A művel­tebb ember munkakultúrája is magasabb. Bizonyára sokan gondol­koznak így a szövetkezetben, mert Buzáné örömmel szá­mol be arról, milyen kész­séggel segítik munkáját. Nem véletlen, hogy a hős­korban 4 brigáddal kezdtek, s a múlt évben már 17 kol­lektíva nevezett be a vetél­kedőre. A Szabó Magda Bri­gád sikerén — amely egy­szer a megyei első helyen végzett — többen felbuzdul­tak s már maguk jöttek. — Hunyán két szocialista brigádunk dolgozik. Képzel­heti. mekkora elszánásra volt szükség annak idején, hogy az asszonyok bejöjje­nek dolgozni. Aztán nem hogy kirándulásra, de még vetélkedésre is hajlandók lettek . .. Hát kell ennél na­gyobb siker számomra? Most új feladat vár a szö­vetkezeti bizottság elnökére. Nem volt könnyű az embe­rekkel megértetni — mond­ja —, hogy az új formával nekik könnyítettek. Még' több embert vonnak be, s ázzál, hogy a vetélkedés nem kötelező, korántsem rontot­tak a mozgalom hitelén, sú­lyán. A meggyőzés sikerét bizonyítja, hogy 12 brigád végül mégis benevezett... — Csak a feladatlapok ki­adása pötyög kicsit. Vállal­tuk ugyan a stencilezést, ám nem lehet stencilpapírt kap­ni. No, de ezt is megoldjuk valahogy, ez a legkevesebb. Szerencsére mindenki segítő­kész az ügyben, legyen az a művelődési ház vagy a könyvtár. Az eddigi élményekről be­szél. A sikerekről, a lelkes felkészülésről, s arról, hogy a jövőben sem mondanak le a vetélkedők szervezéséről. — Számomra felejthetet­len pillanat, bár lehet, nem nagy dolog. Az egyik vetél­kedőn — melyre ugyancsak nagy izgalommal készültek a brigádtagok — egy nyugdíj előtt álló nénike is eljött. Készült ő, tudom, lelkesen, ám nagyon nehezen tudta kifejezni magát. Eljött a nagy nap, s látom az én né­nikémet, hát nem a tenyeré­re írta a válaszok egyikét- másikát? Mint egy gyerek ... Hát mit mondjak, meghatott ez az igyekezet. Lámcsak, másnak is fontos, nekik is fontos a jó szereplés. Már csak ezért is megéri a fárad­ságot. Nagy Ágnes Fotó: Gál Edit ajánlás a munkahelyi művelődéshez Az Ember és környezete elnevezésű közművelődési mozgalom Világunk téma­körébe benevezett brigádok­nak közöljük a «májusi Élet és Tudomány című lapból ajánlott cikkek jegyzékét. 18. szám. Ö58—559. oldal: A madarak szeretetétől a környezetvédelemig. 19. szám. 585—588. oldal: Télben nyár — nyárban tél. 20. szám. 620—622. oldal: A halálbüntetés. 21. szám.' 649—652. oldal: A Kiskunság homokbuckái. Szórakoztató zenészek hangversenye Immár hagyomány, hogy az Országos Szórakoztatóze­nei Központ Békés megyei stúdiójában tanult hallga­tók évadzáró hangversenyen mutatják be tudásukat az érdeklődőknek. Május 26- án. Békéscsabán, az építők művelődési házában 45 zongora-, dob- és gitártan­szakos hallgató fejezte be e rendezvénnyel tanulmánya­it. A hangversenyen a Buda­pesti Központi Stúdió igaz­gatóhelyettesén, Benke Im­rén kívül részt vettek a vendéglátóipar, valamint az ÁFÉSZ képviselői. A legnagyobb sikert az Abelovszki, a Sztojka, a Körtvélyesi, valamint a Ba­logh trió zenészei érték el, bizonyítva műsorukkal, hogy az OSZK megyei kirendelt­sége sokat tesz a jogos kri­tikai jelzésekre regálva, a szakmai színvonal javításá­ért. Erről beszélt többek kö­zött az OSZK képviseleté­ben Benke Imre is, mikor a rendezvény zárásaként érté­kelte a stúdió növendékei­nek hangversenyét. Dicsérte a családias, jó hangulatot, a gondos felkészítő munkát. Külön elismeréssel szólt Kincses László és Rácz Gyu­la oktatók munkájáról. fl fotográfus A legtöbben úgy vélik, egy jó fotóhoz elegendő egy fényképezőgép, elég tudni, hogyan kell beállítani, el- kattintani a gépet, s kész az „alkotás”. Talán e szemlé­let miatt nem foglalta, fog­lalhatta el a mai napig az őt megillető helyet a művé­szetek sorában a fotóművé­szet. Legalábbis Magyar- országon. Ezt a viszonylag újkeletű művészeti ágat művelik ta­lán a legtöbben szerte a világon. Nehéz helyzetben van ma az, aki fotókon ke­resztül akarja közölni gon­dolatait, véleményét vilá­gunkról. * * * Hogy mennyire nem egy­szerű a fotózás, azt Váradi Zoltán gimnazista korában tudta meg, amikor először vett gépet a kezébe, 1971- ben. Az első kudarcok nem törték le. szívósan igyeke­zett elsajátítani a fotózás minden csínját-bínját. A fényképezés techniká­jának tökéletes elsajátítása — persze — csak annyit je­lenthet, hogy valakiből jó fényképész lesz, aki repro­dukálja a környező világot, jó minőségű családi és egyéb képeket készít. Váradi Zoltán ennél töb­bet tud: ismeri az embere­ket, életünket, annak fo­nák és kevésbé fonák olda­lait, jó „barátságba:!” van a tárgyakkal, épületekkel is. Szeme — optikája — lát, véleményt formál. Egyszó­val: tehetséges. S ez nagyon rövid idő után vált világos­sá, 1975-ben már országos kiállításon nyert díjat. flz Eszperantó Világszövetség főtitkára a világnyelv centenáriumáról • 1987-ben ünnepük a föld­kerekség eszperantistái a vi­lágnyelv és a hozzá kapcso­lódó nemzetközi mozgalom megszületésének centenáriu­mát. Ludwig Zamenhof lengyel szemorvos ugyanis száz esztendővel ezelőtt ad­ta ki első könyvét az esz­perantóról, az eddigi leg­életképesebb és legelterjed-' tebb mesterséges nyelvről. A rotterdami székhelyű Esz­perantó Világszövetség (UEA) ötéves programot dol­gozott ■ ki a centenárium méltó megünneplésére, és a világméretű eseménysorozat az idén kezdődik. A világszövetség munká­ját 1980 óta magyar főtit­kár, a Pécsett élő Felsőné dr. Szabó Flóra ügyvéd irá­nyítja. Az MTI munkatár­sának adott nyilatkozatában a centenáriumi programról elmondta: az egész világra kiterjedő eseménysorozatnak az a célja, hogy az emberi­ség figyelmét felhívja az eszperantóra, mint a sok­nyelvűségből eredő problé­mák megoldásának lehető­ségére. Minden ország esz­perantistái elkészítik a ma­guk centenáriumi program­ját, amelyeket az UEA ál­tal létrehozott és a belgiumi Antwerpenben működő bi­zottság koordinál. Mind a nemzetközi, mind a nemze­ti programok arra irányul­nak, hogy az embereket meggyőzzék a világnyelv fontosságáról, hasznosságá­ról a népek közötti érintke­zésben, a főbb nemzetközi szervezeteket és az egyes országok kormányait pedig megnyerjék az eszperantó elfogadására: iskolai nyelv- oktatásának bevezetésére és a különböző területeken való alkalmazására. Az évforduló jegyében rendezik meg a következő öt év eszperantó világkong­resszusait is, közülük az el­sőt éppen hazánkban — Budapesten — tartják ez év nyarán. 1984-ben Vancou­ver, 1985-ben Augsburg, 1986-ban Peking és 1987- ben Varsó lesz a kongresz- szusi város. A főtitkár a napokban tárgyalt Lengyel- ország illetékes állami szer­veinek és eszperantó szövet­ségének vezetőivel, s állást foglaltak amellett, hogy a centenáriumi világprogram egyik központja Ludwig Za­menhof szülőhazája lesz. A konkrét tervekről szól­va az UEA főtitkára el­mondta, hogy az eszperantó történetének megismerteté­sére, saját kultúrájának ki- fejlesztésére széles körű ki­adói programot valósítanak meg a következő évek so­rán. Felkérték az eszperan- tista írókat és költőket új művek alkotására, új mű­fordítások készítésére. Ki­adják Zamenhof válogatott munkáit eszperantó nyelven és nemzeti nyelveken, ösz- szeállítottak egy nagy doku­mentumkiállítást és ország­ról országra vándoroltatják. Az UNESCO párizsi székhá­zában nyelvészeti világkon­ferenciát rendeznek. Legérdekesebb talán az, hogy világegyetemet szer­veznek, amelynek hivata­los nyelve az eszperantó lesz. Hallgatói a földkerek­ség minden részéből — leg­inkább mégis a harmadik világ nyelvileg' megosztott országaiból — levelező úton tanulhatnak majd a tudo­mányegyetem jellegű nem­zetközi intézményben. Munkahelyén, a Munkácsy Mihály Múzeumban beszél­getünk, Békéscsabán. — Hogy miért jegyeztem el magam a fotózással? —• kérdez vissza. — Emlékszem, láttam egy kiállításon több olyan fotót, melyek külön­böztek a megszokottaktól. Jelentettek valamit számom­ra. Ezután próbálkoztam elő­ször a fényképezőgéppel, úgy éreztem, vannak olyan dolgok, amikről- szólnom kell, amiket csak fotókban lehet megfogalmazni. — S hogy ez sikerült, bi­zonyítják a szaporodó díjak, helyezések, jelentős meghí­vásos és egyéb országos ki­állításokon. Mit jelent szá­modra egy-egy díj, helyezés? — Egyfajta visszajelzést. Fontosnak tartom, főleg amatőr alapállásból. Rend­kívül jó érzés, ha tudja az ember: amit csinált, az nem felesleges, arra rezonálnak az emberek. Ez mindig új munkára serkent. Kevesen tudják elképzelni, hogy egy fotó elkészítése mennyi időt vesz igénybe. Előfordul, hogy egy téma hónapokig izgat, mire rájövök, hogyan valósítható meg elképzelé­seim szerint a legjobban. És bizony, a kész kép sem mindig azonos a belső szem­mel látottal. Ahogyan a novellákban, versekben tetten érhető va­lamiféle hangulat, érzelmi hozzáállás, ezt .célzóm én is képeimmel. Ma valahogy szégyellni való dolog az ér­zelem. Pedig enélkül nem le­het élni, .az érzelem: állás- foglalás. A képsor is — sze­rintem — kérdésfeltevés és állásfoglalás is egyben. Gon­dolkozzon el önmagáról, kapcsolatainkról, életünk­ről, foglaljon állást. Mert ez utóbbit egyre kevesebben teszik. S az érdektelenség, a közömbösség fullasztó. — Vannak művészek — amatőrök és hivatásosak egyaránt —, s most nemcsak a fotóval foglalkozókról szó­lok itt, akik meglehetősen sokszor állítanak ki évente. A te munkáiddal ritkábban ta­lálkozhatunk. Miért? — Az kétségtelen, lenne alkalmam sok helyen szere­pelni, hiszen hívnak. De — úgy érzem —, nem szabad minden meghívást elfogadni, s főleg nem „házalni” — mert sajnos, ilyesmi is elő­fordul. Ha sok helyen van jelen az ember, könnyen át­eshet a ló túlsó oldalára, el- tunyul, önmagát ismétli. Legyen az ember szigorú önmagával szemben. Soha nem lehet elégedett munkái­val. Az a véleményem, aki sokat szerepel, az minden­képpen gyanús — nem lehet senki sem folyamatosan ter­mékeny. Ügy vagyok vele, ha sikerül négy-öt képet „megcsinálnom” egy évben, az öröm számomra. De egy­általán nem megnyugtató. — Fotográfusnak miért ne­vezed magad? — Nem szeretem a fotó­művész elnevezést, s meg sem illet. De, ha az leszek is, akkor is tartózkodni fogok használatától. Ügy érzem, a fotográfus szónak íze van, nem iparos tevékenységre utal, nem is pökhendi, s ta­lán ez illik képeimhez leg­jobban. — Milyen tervek foglal­koztatnak? — Erről most nehéz be­szélni. Csak annyit: szeret­nék színes fotókat is készí­teni. Bár — én — a szürke különböző tónusait is szí­neknek tartom, s ezekkel dolgoztam eddig a legtöb­bet. Színes képeimet is úgy tervezem, hogy azokon is csak egy szín — a barna — árnyalataival próbálom meg­fogalmazni mondandómat. * * * Váradi Zoltán korábbi, s legújabb képeit nézegetem. Nem a „nagy” témákra tö­rekszik. Hétköznapjainkból emel ki egy-egy pillanatot, vagy mond el egy történetet néhány fotóval. Egy dolog közös mindegyiken — még ha tárgyakat, épületet ábrá­zol is — „személyes” jelen­léte a lencse túloldalán is. Munkái az emberért — s emberségesen szólnak. Pénzes Ferenc Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 9.08: Romantikus kamarazene. 10.05: A bolond Vilma. 10.21: Két keréken Magyarorszá­gon. 10.36: Válaszolunk hallgatóink­nak. 10.51: Népdalkettősök. 11.06: Nagy mesterek — világ­hírű előadóművészek. 12.45: Házunk tája. 13.00: Operaslágerek. 13.30: Dzsesszmelódiák. 14.31: Kóruspódium. 14.49: Kritikusok fóruma. 15.15: Szovjet fúvószene. 15.28: Kemény Gábor emlékmű­sor. 15.58: Hallgatóink figyelmébe! 16.03: Ünnepi könyvhét 1983. 17.05: Nem az igazi, de ... Ri­port. 17.30: Hunor és Magor földjén. 17.55: Régi híres énekesek mű­sorából. 19.15: Gulyás László: Este a fo­nóban. 19.26: Tudomány és gyakorlat. 19.56: Haydn: ..Napszak” szim­fóniák. 21.05: A Magyar Művelődés Szá­zadai. 22.30: Ruttkai Éva és Latino- vits Zoltán sanzonfelvéte­leiből. 22.45: Buffalo Bili becsülete. 23.00: Leonard Bernstein vezény­li a New York-i filhar­monikus zenekart. 23.24: Dalok — magyar zene­szerzők műveiből. 0.10: Virágénekek. PETŐFI RÁDIÓ 8.35: Idősebbek hullámhosszán. 9.30: Szimfonikus táncok. 10.00: Zenedélelőtt. 12.05 :* Jeremiás Béla népi ;enc- kara játszik. 12.35: Tánczenei koktél. 13.28: Nefelejcs. 14.00: A Petőfi rádió zenés dél­utánja. 17.00: Helyettem írták. 17.30: ötödik sebesség. 18.35: Nóták. 18.55: Közvetítés a Dánia—Ma­gyarország labdarúgó EB- selejtező mérkőzésről. 20.50: Állatorvos-tudomány és népgazdaság. 21.00: Popműhely. 21.40: Kapcsoljuk a stúdiót. 22.40: Népdalok. 23.20: Zenés játékokból. III. MŰSOR együttes játszik. 9.40: Donizetti: Olivo és Pas­quale. 11.56: Zenekari muzsika. 13.50: Csehszlovák művészek operafelvételeiből. 14.20: A kölni Musica Antiqua . együttes játszik. 15.27: Zenekari muzsika. 16.44: öt földrész zenéje. 17.00: Tokody Ilona operaáriá­kat énekel. 17.37: Mai magyar zongoramü­vek. 18.15: Magnóról magnóra! 19.05: Az Ambrosian ének- és hangszeregyüttes felvéte­leiből. 19.55: Magyarország 1983. 20.30: Népdalkórusok, hang­szerszólók. 21.05: A zeneirodalom remek­műveiből. 22.05: Charles Baudelaire és A romlás virágai. 22.31: Montezuma. SZOLNOKI STÜDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Farmer és nyakkendő. If­júsági magazinműsor. Szerkesztő: Benkő Imre. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé. Földrajz, ő.00: Magyar irodalom. 9.20: Korok művészete. II. 9.50: Stop! 10.00: Delta, (ism.) 10.25: A szenvedés útja. (ism.) 11.55: Az izlandi művészet ti­zenegy évszázada. 12.25.: Képújság. 14.20: Iskolatévé. Stop! (ism.) 14.30: Magyar irodalom, (ism.) 14.50: Korok művészete, (ism.) 15.20: Földrajz, (ism.) 16.15: Hírek. 16.20: A vietrovi indiánok. 17.45: Képújság. 17.50: A termőföld védelme, a termékenységének fokozá­sa. 18.10: A Közönségszolgálat tájé­koztatója. 18.15: Reklám. 18.30: Tévétorna. 18.35: Esti mese. 18.50: Dánia—Magyarország EB­selejtező labdarúgó-mérkő­zés. 20.45: Tv-hiradó. 21.15: A fele sem igaz! 21.50: Krónika. 22.45: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.00: Szemle. 20.55: Szenthelyi Miklós hegedül. 21.15: Kosárlabda férfi EB-dön- tő. 22.20: Debreceni dzsessznapok. 22.45: Képújság. BUKAREST 16.05: Kortárs iskola. 16.30: Művelődési élet. 17.30: Séta Itáliában. 17.50: A legkisebbeknek. 18.00: Műsorzárás. 20.00: Tv-híradó. 20.25: Gyermeknek lenni. (Do­kumentumriport.) 21.20: A hegyek fia. Román já­tékfilm. 22.30: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.30: Videooldalak. 17.40: Hírek. 17.45: Arabella — tv-sorozat gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Könnyűzenei adás. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Sportszerda. 22.05: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: Beszéljünk az egészségről — művelődési adás. 18.45: Szerdai körkép. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Színes fény. SZÍNHÁZ 1983. június 1-én, szerdán 19 órakor Békéscsabán: A KAKTUSZ VIRAGA József A.-bérlet 1983. június 2-án, csütörtökön 19 órakor Békéscsabán: A KAKTUSZ VIRÁGA Szentpétery-bérlet MOZI Békési Bástya: Szabadlábon Velencében. Békéscsabai Sza­badság: de. 10 és du. 4-kor: Panda maci kalandjai, 6 és 8-kor: A profi. Békéscsabai Terv: fél 6-kor: Tündér Lala, fél 8-kor Skalpvadászok. Gyu­lai Erkel: Requiem. Gyulai Pe­tőfi: 3 és 5-kor: Szerelmi gondok, 7-kor: Egymásra néz­ve. Orosházi Partizán: Hatás­vadászok.

Next

/
Thumbnails
Contents