Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-01 / 128. szám
1983. június 1., szerda NÉPÚJSÁG Munkahelyi művelődés Válasz a tenyérben Ha a közművelődési mozgalomról esik szó, általában a szocialista brigádokra gondolunk. A kollektívákra, akik jól, rosszul,' részt vesznek e mozgalomban, gyarapítva ezzel önmagukat, gazdagítva, erősítve a kapcsolatot tagjaik között. Mert nekik, értük született a munkásbrigádok közművelődési vetélkedőjének gondolata, valamikor évekkel ezelőtt. Rájuk, a brigádokra gondolunk elsősorban, holott nem csupán ők e mozgalom szereplői, hanem mások is, mindazok, akik segítik, bátorítják, irányítják őket. Sokan vannak ilyenek, s nemegyszer lelkesedésük túlnő a mozgalom résztvevőinek lelkesedésén is. És ha siker koronázza a brigádtagok önművelését? Nos, akkor ők a kulisszák mögül örvendeznek a sikeres szereplésen . . . * * * Valahogy így van ez Búza Sándornéval is, aki 1976 óta a Gyomaendrődi Háziipari Szövetkezet szövetkezeti bizottságának elnöke. Mindig szívén viselte a dolgozók közművelődését. Az okát nemes egyszerűséggel fogalmazza meg: — Világéletemben szerettem az embereket, gondjaikkal, bajaikkal együtt, és ha már így van. adni is szeretek nekik. Mi más lehet, amivel gazdagabbá tehetem őket, mint az, amit soha el nem vehetnek tőlük: a tudás, az élmény,, legyen az egy sikeres vetélkedő, vagy egy kirándulás, oly mindegy ... Persze van ennek . másik oldala is. A műveltebb ember munkakultúrája is magasabb. Bizonyára sokan gondolkoznak így a szövetkezetben, mert Buzáné örömmel számol be arról, milyen készséggel segítik munkáját. Nem véletlen, hogy a hőskorban 4 brigáddal kezdtek, s a múlt évben már 17 kollektíva nevezett be a vetélkedőre. A Szabó Magda Brigád sikerén — amely egyszer a megyei első helyen végzett — többen felbuzdultak s már maguk jöttek. — Hunyán két szocialista brigádunk dolgozik. Képzelheti. mekkora elszánásra volt szükség annak idején, hogy az asszonyok bejöjjenek dolgozni. Aztán nem hogy kirándulásra, de még vetélkedésre is hajlandók lettek . .. Hát kell ennél nagyobb siker számomra? Most új feladat vár a szövetkezeti bizottság elnökére. Nem volt könnyű az emberekkel megértetni — mondja —, hogy az új formával nekik könnyítettek. Még' több embert vonnak be, s ázzál, hogy a vetélkedés nem kötelező, korántsem rontottak a mozgalom hitelén, súlyán. A meggyőzés sikerét bizonyítja, hogy 12 brigád végül mégis benevezett... — Csak a feladatlapok kiadása pötyög kicsit. Vállaltuk ugyan a stencilezést, ám nem lehet stencilpapírt kapni. No, de ezt is megoldjuk valahogy, ez a legkevesebb. Szerencsére mindenki segítőkész az ügyben, legyen az a művelődési ház vagy a könyvtár. Az eddigi élményekről beszél. A sikerekről, a lelkes felkészülésről, s arról, hogy a jövőben sem mondanak le a vetélkedők szervezéséről. — Számomra felejthetetlen pillanat, bár lehet, nem nagy dolog. Az egyik vetélkedőn — melyre ugyancsak nagy izgalommal készültek a brigádtagok — egy nyugdíj előtt álló nénike is eljött. Készült ő, tudom, lelkesen, ám nagyon nehezen tudta kifejezni magát. Eljött a nagy nap, s látom az én nénikémet, hát nem a tenyerére írta a válaszok egyikét- másikát? Mint egy gyerek ... Hát mit mondjak, meghatott ez az igyekezet. Lámcsak, másnak is fontos, nekik is fontos a jó szereplés. Már csak ezért is megéri a fáradságot. Nagy Ágnes Fotó: Gál Edit ajánlás a munkahelyi művelődéshez Az Ember és környezete elnevezésű közművelődési mozgalom Világunk témakörébe benevezett brigádoknak közöljük a «májusi Élet és Tudomány című lapból ajánlott cikkek jegyzékét. 18. szám. Ö58—559. oldal: A madarak szeretetétől a környezetvédelemig. 19. szám. 585—588. oldal: Télben nyár — nyárban tél. 20. szám. 620—622. oldal: A halálbüntetés. 21. szám.' 649—652. oldal: A Kiskunság homokbuckái. Szórakoztató zenészek hangversenye Immár hagyomány, hogy az Országos Szórakoztatózenei Központ Békés megyei stúdiójában tanult hallgatók évadzáró hangversenyen mutatják be tudásukat az érdeklődőknek. Május 26- án. Békéscsabán, az építők művelődési házában 45 zongora-, dob- és gitártanszakos hallgató fejezte be e rendezvénnyel tanulmányait. A hangversenyen a Budapesti Központi Stúdió igazgatóhelyettesén, Benke Imrén kívül részt vettek a vendéglátóipar, valamint az ÁFÉSZ képviselői. A legnagyobb sikert az Abelovszki, a Sztojka, a Körtvélyesi, valamint a Balogh trió zenészei érték el, bizonyítva műsorukkal, hogy az OSZK megyei kirendeltsége sokat tesz a jogos kritikai jelzésekre regálva, a szakmai színvonal javításáért. Erről beszélt többek között az OSZK képviseletében Benke Imre is, mikor a rendezvény zárásaként értékelte a stúdió növendékeinek hangversenyét. Dicsérte a családias, jó hangulatot, a gondos felkészítő munkát. Külön elismeréssel szólt Kincses László és Rácz Gyula oktatók munkájáról. fl fotográfus A legtöbben úgy vélik, egy jó fotóhoz elegendő egy fényképezőgép, elég tudni, hogyan kell beállítani, el- kattintani a gépet, s kész az „alkotás”. Talán e szemlélet miatt nem foglalta, foglalhatta el a mai napig az őt megillető helyet a művészetek sorában a fotóművészet. Legalábbis Magyar- országon. Ezt a viszonylag újkeletű művészeti ágat művelik talán a legtöbben szerte a világon. Nehéz helyzetben van ma az, aki fotókon keresztül akarja közölni gondolatait, véleményét világunkról. * * * Hogy mennyire nem egyszerű a fotózás, azt Váradi Zoltán gimnazista korában tudta meg, amikor először vett gépet a kezébe, 1971- ben. Az első kudarcok nem törték le. szívósan igyekezett elsajátítani a fotózás minden csínját-bínját. A fényképezés technikájának tökéletes elsajátítása — persze — csak annyit jelenthet, hogy valakiből jó fényképész lesz, aki reprodukálja a környező világot, jó minőségű családi és egyéb képeket készít. Váradi Zoltán ennél többet tud: ismeri az embereket, életünket, annak fonák és kevésbé fonák oldalait, jó „barátságba:!” van a tárgyakkal, épületekkel is. Szeme — optikája — lát, véleményt formál. Egyszóval: tehetséges. S ez nagyon rövid idő után vált világossá, 1975-ben már országos kiállításon nyert díjat. flz Eszperantó Világszövetség főtitkára a világnyelv centenáriumáról • 1987-ben ünnepük a földkerekség eszperantistái a világnyelv és a hozzá kapcsolódó nemzetközi mozgalom megszületésének centenáriumát. Ludwig Zamenhof lengyel szemorvos ugyanis száz esztendővel ezelőtt adta ki első könyvét az eszperantóról, az eddigi legéletképesebb és legelterjed-' tebb mesterséges nyelvről. A rotterdami székhelyű Eszperantó Világszövetség (UEA) ötéves programot dolgozott ■ ki a centenárium méltó megünneplésére, és a világméretű eseménysorozat az idén kezdődik. A világszövetség munkáját 1980 óta magyar főtitkár, a Pécsett élő Felsőné dr. Szabó Flóra ügyvéd irányítja. Az MTI munkatársának adott nyilatkozatában a centenáriumi programról elmondta: az egész világra kiterjedő eseménysorozatnak az a célja, hogy az emberiség figyelmét felhívja az eszperantóra, mint a soknyelvűségből eredő problémák megoldásának lehetőségére. Minden ország eszperantistái elkészítik a maguk centenáriumi programját, amelyeket az UEA által létrehozott és a belgiumi Antwerpenben működő bizottság koordinál. Mind a nemzetközi, mind a nemzeti programok arra irányulnak, hogy az embereket meggyőzzék a világnyelv fontosságáról, hasznosságáról a népek közötti érintkezésben, a főbb nemzetközi szervezeteket és az egyes országok kormányait pedig megnyerjék az eszperantó elfogadására: iskolai nyelv- oktatásának bevezetésére és a különböző területeken való alkalmazására. Az évforduló jegyében rendezik meg a következő öt év eszperantó világkongresszusait is, közülük az elsőt éppen hazánkban — Budapesten — tartják ez év nyarán. 1984-ben Vancouver, 1985-ben Augsburg, 1986-ban Peking és 1987- ben Varsó lesz a kongresz- szusi város. A főtitkár a napokban tárgyalt Lengyel- ország illetékes állami szerveinek és eszperantó szövetségének vezetőivel, s állást foglaltak amellett, hogy a centenáriumi világprogram egyik központja Ludwig Zamenhof szülőhazája lesz. A konkrét tervekről szólva az UEA főtitkára elmondta, hogy az eszperantó történetének megismertetésére, saját kultúrájának ki- fejlesztésére széles körű kiadói programot valósítanak meg a következő évek során. Felkérték az eszperan- tista írókat és költőket új művek alkotására, új műfordítások készítésére. Kiadják Zamenhof válogatott munkáit eszperantó nyelven és nemzeti nyelveken, ösz- szeállítottak egy nagy dokumentumkiállítást és országról országra vándoroltatják. Az UNESCO párizsi székházában nyelvészeti világkonferenciát rendeznek. Legérdekesebb talán az, hogy világegyetemet szerveznek, amelynek hivatalos nyelve az eszperantó lesz. Hallgatói a földkerekség minden részéből — leginkább mégis a harmadik világ nyelvileg' megosztott országaiból — levelező úton tanulhatnak majd a tudományegyetem jellegű nemzetközi intézményben. Munkahelyén, a Munkácsy Mihály Múzeumban beszélgetünk, Békéscsabán. — Hogy miért jegyeztem el magam a fotózással? —• kérdez vissza. — Emlékszem, láttam egy kiállításon több olyan fotót, melyek különböztek a megszokottaktól. Jelentettek valamit számomra. Ezután próbálkoztam először a fényképezőgéppel, úgy éreztem, vannak olyan dolgok, amikről- szólnom kell, amiket csak fotókban lehet megfogalmazni. — S hogy ez sikerült, bizonyítják a szaporodó díjak, helyezések, jelentős meghívásos és egyéb országos kiállításokon. Mit jelent számodra egy-egy díj, helyezés? — Egyfajta visszajelzést. Fontosnak tartom, főleg amatőr alapállásból. Rendkívül jó érzés, ha tudja az ember: amit csinált, az nem felesleges, arra rezonálnak az emberek. Ez mindig új munkára serkent. Kevesen tudják elképzelni, hogy egy fotó elkészítése mennyi időt vesz igénybe. Előfordul, hogy egy téma hónapokig izgat, mire rájövök, hogyan valósítható meg elképzeléseim szerint a legjobban. És bizony, a kész kép sem mindig azonos a belső szemmel látottal. Ahogyan a novellákban, versekben tetten érhető valamiféle hangulat, érzelmi hozzáállás, ezt .célzóm én is képeimmel. Ma valahogy szégyellni való dolog az érzelem. Pedig enélkül nem lehet élni, .az érzelem: állás- foglalás. A képsor is — szerintem — kérdésfeltevés és állásfoglalás is egyben. Gondolkozzon el önmagáról, kapcsolatainkról, életünkről, foglaljon állást. Mert ez utóbbit egyre kevesebben teszik. S az érdektelenség, a közömbösség fullasztó. — Vannak művészek — amatőrök és hivatásosak egyaránt —, s most nemcsak a fotóval foglalkozókról szólok itt, akik meglehetősen sokszor állítanak ki évente. A te munkáiddal ritkábban találkozhatunk. Miért? — Az kétségtelen, lenne alkalmam sok helyen szerepelni, hiszen hívnak. De — úgy érzem —, nem szabad minden meghívást elfogadni, s főleg nem „házalni” — mert sajnos, ilyesmi is előfordul. Ha sok helyen van jelen az ember, könnyen áteshet a ló túlsó oldalára, el- tunyul, önmagát ismétli. Legyen az ember szigorú önmagával szemben. Soha nem lehet elégedett munkáival. Az a véleményem, aki sokat szerepel, az mindenképpen gyanús — nem lehet senki sem folyamatosan termékeny. Ügy vagyok vele, ha sikerül négy-öt képet „megcsinálnom” egy évben, az öröm számomra. De egyáltalán nem megnyugtató. — Fotográfusnak miért nevezed magad? — Nem szeretem a fotóművész elnevezést, s meg sem illet. De, ha az leszek is, akkor is tartózkodni fogok használatától. Ügy érzem, a fotográfus szónak íze van, nem iparos tevékenységre utal, nem is pökhendi, s talán ez illik képeimhez legjobban. — Milyen tervek foglalkoztatnak? — Erről most nehéz beszélni. Csak annyit: szeretnék színes fotókat is készíteni. Bár — én — a szürke különböző tónusait is színeknek tartom, s ezekkel dolgoztam eddig a legtöbbet. Színes képeimet is úgy tervezem, hogy azokon is csak egy szín — a barna — árnyalataival próbálom megfogalmazni mondandómat. * * * Váradi Zoltán korábbi, s legújabb képeit nézegetem. Nem a „nagy” témákra törekszik. Hétköznapjainkból emel ki egy-egy pillanatot, vagy mond el egy történetet néhány fotóval. Egy dolog közös mindegyiken — még ha tárgyakat, épületet ábrázol is — „személyes” jelenléte a lencse túloldalán is. Munkái az emberért — s emberségesen szólnak. Pénzes Ferenc Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 9.08: Romantikus kamarazene. 10.05: A bolond Vilma. 10.21: Két keréken Magyarországon. 10.36: Válaszolunk hallgatóinknak. 10.51: Népdalkettősök. 11.06: Nagy mesterek — világhírű előadóművészek. 12.45: Házunk tája. 13.00: Operaslágerek. 13.30: Dzsesszmelódiák. 14.31: Kóruspódium. 14.49: Kritikusok fóruma. 15.15: Szovjet fúvószene. 15.28: Kemény Gábor emlékműsor. 15.58: Hallgatóink figyelmébe! 16.03: Ünnepi könyvhét 1983. 17.05: Nem az igazi, de ... Riport. 17.30: Hunor és Magor földjén. 17.55: Régi híres énekesek műsorából. 19.15: Gulyás László: Este a fonóban. 19.26: Tudomány és gyakorlat. 19.56: Haydn: ..Napszak” szimfóniák. 21.05: A Magyar Művelődés Századai. 22.30: Ruttkai Éva és Latino- vits Zoltán sanzonfelvételeiből. 22.45: Buffalo Bili becsülete. 23.00: Leonard Bernstein vezényli a New York-i filharmonikus zenekart. 23.24: Dalok — magyar zeneszerzők műveiből. 0.10: Virágénekek. PETŐFI RÁDIÓ 8.35: Idősebbek hullámhosszán. 9.30: Szimfonikus táncok. 10.00: Zenedélelőtt. 12.05 :* Jeremiás Béla népi ;enc- kara játszik. 12.35: Tánczenei koktél. 13.28: Nefelejcs. 14.00: A Petőfi rádió zenés délutánja. 17.00: Helyettem írták. 17.30: ötödik sebesség. 18.35: Nóták. 18.55: Közvetítés a Dánia—Magyarország labdarúgó EB- selejtező mérkőzésről. 20.50: Állatorvos-tudomány és népgazdaság. 21.00: Popműhely. 21.40: Kapcsoljuk a stúdiót. 22.40: Népdalok. 23.20: Zenés játékokból. III. MŰSOR együttes játszik. 9.40: Donizetti: Olivo és Pasquale. 11.56: Zenekari muzsika. 13.50: Csehszlovák művészek operafelvételeiből. 14.20: A kölni Musica Antiqua . együttes játszik. 15.27: Zenekari muzsika. 16.44: öt földrész zenéje. 17.00: Tokody Ilona operaáriákat énekel. 17.37: Mai magyar zongoramüvek. 18.15: Magnóról magnóra! 19.05: Az Ambrosian ének- és hangszeregyüttes felvételeiből. 19.55: Magyarország 1983. 20.30: Népdalkórusok, hangszerszólók. 21.05: A zeneirodalom remekműveiből. 22.05: Charles Baudelaire és A romlás virágai. 22.31: Montezuma. SZOLNOKI STÜDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Farmer és nyakkendő. Ifjúsági magazinműsor. Szerkesztő: Benkő Imre. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé. Földrajz, ő.00: Magyar irodalom. 9.20: Korok művészete. II. 9.50: Stop! 10.00: Delta, (ism.) 10.25: A szenvedés útja. (ism.) 11.55: Az izlandi művészet tizenegy évszázada. 12.25.: Képújság. 14.20: Iskolatévé. Stop! (ism.) 14.30: Magyar irodalom, (ism.) 14.50: Korok művészete, (ism.) 15.20: Földrajz, (ism.) 16.15: Hírek. 16.20: A vietrovi indiánok. 17.45: Képújság. 17.50: A termőföld védelme, a termékenységének fokozása. 18.10: A Közönségszolgálat tájékoztatója. 18.15: Reklám. 18.30: Tévétorna. 18.35: Esti mese. 18.50: Dánia—Magyarország EBselejtező labdarúgó-mérkőzés. 20.45: Tv-hiradó. 21.15: A fele sem igaz! 21.50: Krónika. 22.45: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.00: Szemle. 20.55: Szenthelyi Miklós hegedül. 21.15: Kosárlabda férfi EB-dön- tő. 22.20: Debreceni dzsessznapok. 22.45: Képújság. BUKAREST 16.05: Kortárs iskola. 16.30: Művelődési élet. 17.30: Séta Itáliában. 17.50: A legkisebbeknek. 18.00: Műsorzárás. 20.00: Tv-híradó. 20.25: Gyermeknek lenni. (Dokumentumriport.) 21.20: A hegyek fia. Román játékfilm. 22.30: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.30: Videooldalak. 17.40: Hírek. 17.45: Arabella — tv-sorozat gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Könnyűzenei adás. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Sportszerda. 22.05: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: Beszéljünk az egészségről — művelődési adás. 18.45: Szerdai körkép. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Színes fény. SZÍNHÁZ 1983. június 1-én, szerdán 19 órakor Békéscsabán: A KAKTUSZ VIRAGA József A.-bérlet 1983. június 2-án, csütörtökön 19 órakor Békéscsabán: A KAKTUSZ VIRÁGA Szentpétery-bérlet MOZI Békési Bástya: Szabadlábon Velencében. Békéscsabai Szabadság: de. 10 és du. 4-kor: Panda maci kalandjai, 6 és 8-kor: A profi. Békéscsabai Terv: fél 6-kor: Tündér Lala, fél 8-kor Skalpvadászok. Gyulai Erkel: Requiem. Gyulai Petőfi: 3 és 5-kor: Szerelmi gondok, 7-kor: Egymásra nézve. Orosházi Partizán: Hatásvadászok.
