Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-29 / 152. szám
1983. június 29., szerda o Félidőben Exporttöbblet a békéscsabai MEZOGÉP-nél Adapterszerelés a MEZŐGÉP békéscsabai gyárában Fotó: Fazekas László Június 30-án nemcsak az idei gazdasági év felét zárjuk, hanem a VI. ötéves tervidőszak félidejéhez is érkeztünk. Az eddig elért eredmények számba vétele, a tanulságok felmérése és hasznosítása nagyon fontos a jövőnk szempontjából. A békéscsabai MEZŐGÉP Vállalatnál már elvégezték ezt a munkát. Az MSZMP Központi Bizottságának április 12—13-i ülésén elfogadott dokumentumai és a megyei pártbizottság május 5-i — a KB áprilisi határozatából adódó — megyei feladatokról szóló határozata alapján készült el az eddigi munka felmérése. Növekvő termelés Bár a bevezetőben félidős értékelésről szóltunk, a békéscsabai MEZŐGÉP Vállalatnál — speciális helyzetükből adódóan — az év végéig várható eredmények tükrében célszerű vizsgálni az eddig végzett munkát. Ennek az a magyarázata, hogy a vállalat alapvetően szezonális gépeket — betakarító adaptereket — gyárt, és ezek értékesítése döntően a harmadik negyedévre esik. ők tulajdonképpen akkor „aratnak”, az első félévi munka eredménye ezekben a hónapokban jelentkezik. Ha ezt kihagynánk a ^számításból, teljesen hamis képet kapnánk. Ezeket figyelembe véve tehát, a vállalat háromévi halmozott termelési értéke 2,757 milliárd forint. Az idei termelési érték — 994 millió forint — 26,3 százalékkal magasabb az 1980. évi bázisnál. Ebből adódik, hogy a termelési érték növekedési üteme 8,1 százalék, a tervezett 6,1 százalékkal szemben. Tegyük hozzá rögtön: a termelési érték növekedése ebben az esetben valóban a termelés növekedéséből és nem áremelésből származik. A MEZŐGÉP ugyanis belföldön gyakorlatilag változatlan áron forgalmazza termékeit. Ezt persze nem kizárólag jótékonyságból teszik, hanem alkalmazkodnak a piaci körülményekhez. A szabályzóváltozásokból adódóan lecsökkent a mezőgazdasági nagyüzemek nyeresége, így kevesebb gépet tudtak vásárolni. Ennek következménye, hogy a belföldi értékesítés 97 százalékos, szemben a szocialista export 101,2 és a tőkés export 116 százalékos teljesítésével. Csökkent a nyereség Az értékesítés számai jól mutatják, hogy a békéscsabai MEZŐGÉP Vállalat eleget tett a népgazdasági elvárásoknak. Az egyensúly megteremtése azt követeli, hogy a belföldi felhasználás csökkenjen, az export pedig nőjön. A belföldi eladások évente átlagosan két százalékkal csökkentek a vállalatnál, a szocialista export 14,3, a dollárelszámolású 15,3 százalékkal nőtt minden évben. Különösen a tőkés export rendkívül dinamikus növekedése elismerésre méltó eredmény, mert nehéz piaci körülmények között érték el. Nagyon gyorsan reagáltak a váratlan megrendelésekre, gyakran néhány hetes határidőre vállaltak szállításokat, és minden pótmegrendelést teljesítettek. Ez a dinamizmus egyben biztató ígéret a jövőre nézve is. Ha az eredmény alakulását vizsgáljuk, a számok már nem olyan szépek. A nyereségtömeg 14,3 százalékkal elmaradt a tervezettől, annak ellenére, hogy a tőkés export a vártnál nagyobb nyereséget hozott. A csökkenés oka egyszerűen magyarázható. A tervezés időszaka óta többször szigorodott a szabályzórendszer, nőttek az elvonások, így magától értetődően csökkent a nyereség! A tartalékok hatékony feltárását bizonyítja, hogy a nyereség jóval kisebb mértékben csökkent, mint ahogy az a szabályzórendszer szigorodásából automatikusan következne. A népgazdasági elvárásoknak megfelelően mérsékelte a vállalat beruházásait is. Az ötéves terv első három évére tervezett 151 millió forinttal szemben 69 millió forintnyi beruházást valósítanak meg. Jelentős fejlesztések A békéscsabai MEZŐGÉP Vállalat létszáma már hosz- szabb ideje folyamatosan csökken, és ez a tendencia a tervciklus eddigi évei alatt sem állt meg. A kezdeti elképzelésekben mérsékelt, 0,3 százalékos éves csökkenéssel számoltak, a valóságban ennek több mint tízszerese, 3,1 százalék jött be. A gondokat fokozza, hogy alapvetően a fizikai létszám fogy el lassan, és hiányukat — a beruházási megszorításokból adódóan — csak nehezen tudják modern, termelékeny gépekkel pótolni. A létszámcsökkenésből és a termelési érték növekedéséből egyértelműen adódik, hogy jelentősen emelkedett a vállalat termelékenysége. Az évi növekedési ütem a tervezett 9 százalék helyett 11,6 százalék. Ennek megfelelően nőtt a bérszínvonal is, az év végére a bázishoz képest 16,8 százalékkal. A tőkés export vizsgálatánál nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy ezt milyen importhányad fel- használásával érték el. A MEZŐGÉP-nél ezzel az adattal sem kell szégyenkezniük: a halmozott aktívum húsz százalékkal, 1,231 millió dollárral magasabb a tervezettnél. A kitűnő eredményt az tette lehetővé, hogy á vállalat rugalmasan reagált az importkorlátozásra, és az alkatrészek tekintélyes részét hazai termékkel vagy szocialista importtal váltották ki. A fentiek alapján már lehet prognózist készíteni az ötéves terv hátralevő időszakára is. Az eredmények azt jelzik, hogy a vállalat képes alkalmazkodni a váratlan piaci hatásokhoz, rugalmasan követni az igényeket. Bár a jelenleg gyártott adapterek is korszerűek és keresettek, erőteljes fejlesztő munka folyik a vállalatnál. Üjonnan megvásárolt li- cencek honosítása mellett eddig profiljukban nem szereplő gépek fejlesztésén dolgoznak. Ügy tűnik tehát, hogy a békéscsabai MEZŐGÉP Vállalat helyzete jó, és ha a tervidőszak hátralevő időszakában is megőrzik dinamizmusukat, alkalmazkodóképességüket, folytatják a tartalékok feltárására és hasznosítására megkezdett munkát, akkor sikeresen zárhatják a VI. ötéves tervet. Lónyai László 0 csomagolás ára Természetes mozdulattal hajítjuk a szemétbe a kiürült mosószeres flakont, festékes tégelyt, a rétegelt fóliából készült kávészacskót, vagy a pvc-tasakot, amiben az inget, a pulóvert, a harisnyát vettük. A csomagolóanyagok megtették kötelességüket — megóvták az áru minőségét —, nincs többé szükségünk rájuk. Pazarlás? Aligha, hiszen a jó, célszerű csomagolás növeli az áru értékét. Sőt, még a kevésbé jó is: bajos lenne mondjuk cukrot; sót, paprikát vagy lisztet hazavinni zacskó nélkül. Ám a csomagolás nem csupán az áru értékét, hanem — annak megfelelően — az árát is növeli. Nem számlázzák ugyan külön, de megfizetjük a mosogatószer flakonját csakúgy, mint azt a kartondobozt, amelyben a televíziót, a mosógépet árusítják. A csomagolás költsége benne van a termék árában. Előfordul, hogy többszörösen is, de ez már a visszaélések körébe tartozik. Az elmúlt években a nagy élelmiszerboltok sora szerzett be korszerű csomagológépeket tökéletesen tisztességes szándéktól vezérelve: azért, hogy lehetőséget nyújtsanak a teljes önkiszolgálásra, a gyorsabb vásárlásra. Kiteszik a pultokra a tálcára halmozott felvágottat, süteményt, gombát, diót, gyümölcsöt, amely áttetsző zsugorfólia alól kelleti magát; a vevő csak leemeli a csinos csomagot és meg sem áll a pénztárig. Ott pedig beütik a pénztárgépbe azt az összeget, amit a csomagon árként feltüntettek. Csakhogy ez az ár — mint a népi ellenőrök vizsgálata kiderítette — nem mindig szabályszerű. Az árhatósági előírás szerint ugyanis ilyen esetben az árut a csomagolóanyag nélkül kell mérni, és annak árához kizárólag a csomagolóanyag árát szabad felszámítani. Van, ahol így is járnak el, másutt viszont tálcástól mérik a téliszalámit, aminek következtében a tálcát a téliszalámi árában adják el, ismét másutt — ezt a ZÖLDÉRT-boltokban tapasztalták a népi ellenőrök — a tálcákat kettévágják, de az egész árát csapják hozzá az áruhoz. Az ilyen manipulációk ellen a fogyasztó alig tud védekezni; a nyerészkedés megfékezése az ellenőrök dolga. Azt viszont jó tudni, hogy a tálcán vagy zsugorfóliában kínált áruért többet fizetünk. És ezt érdemes is tudni, mert van választási lehetőségünk: a sajtot, a felvágottat, a zöldséget, a gyümölcsöt többnyire kimérve is árusítják. Az olcsóbb és drágább csomagolás közötti választási lehetőséget újabban más módon is bővíti az ipar. Figyelemre méltó, hogy a takarékos eljárás egy nálunk gazdagabb országból, Dániából érkezett. Egy magyar kereskedelmi szakember járt ott és fedezte fel az úgynevezett fehér termékeket. Ezek onnan kapták nevüket, hogy egyszerű fehér csomagolópapírban láthatók és kaphatók. A dániai fogyasztók már tudják, hogy a fehér termék egyenlő a megbízhatóan jó minőséggel, és — az egyszerűbb csomagolás révén — az alacsonyabb árral. Ezt a módszert próbálja a hazai élelmiszeripar is alkalmazni, több-kevesebb sikerrel. A magyar fehér termékeket a takarékosság jelképe, a perselyes malac különbözteti meg; ez látható a csomagoláson. Egyelőre csak néhány gyár kísérletezik a csomagolás egyszerűsítésével, de termékeikből már összegyűlt egy kiállításra való, amelyet a minap tártak a nagyközönség elé a főváros egyik ABC-áruházban. Régebben a szappan és a fogpasztafogyasztás meny- nyiségén mérték egy-egy nép életszínvonalát, kulturáltságának fokát. Manapság a csomagolásra fordított ösz- szeg nagysága tölt be hasonló szerepet a nemzetközi összehasonlításokban. A magas fajlagos csomagolási költség — tehát amikor filléres árut öltöztetnek forintos ruhába — kétségkívül ésszerűtlen. Vétek lenne azonban a másik véglet is: elspórolni mondjuk a hullámpapír dobozt a sérülékeny televíziós készüléktől. Ami ma megfigyelhető nálunk — a korszerű, drága és az egyszerű malacperselyes csomagolás egyidejű jelenléte — az valóban nagyjából jelzi gazdaságunk fejlettségének mértéket. S ami még fontosabb: lehetőséget nyújt a differenciált igények kielégítésére. Gál Zsuzsa Földvédelem Baranyában Egyre keresettebbek az olcsó élelmiszerek 1982 volt az első év a fel- szabadulás óta, amikor nem csökkent, hanem kis mértékben — körülbelül 200 hektárral — még nőtt is a szántóterület Baranyában. A termőföld további gyarapítása végett a következő másfél évtizedben 10 ezer hektár, korábban művelésből kivont vagy kihasználatlan földet adnak vissza a termelésnek. A megye mező- gazdasági üzemei — csaknem 15 millió forint állami támogatás felhasználásával már az idén 836 hektár újrahasznosításának feltételeit teremtik meg. A közelmúltban a Baranya megyei Népi Ellenőrzési Bizottság is megvizsgálta a termőföld védelmének és ésszerű hasznosításának helyzetét. Megállapította, hogy a földvédelmi törvény és a végrehajtásra kiadott rendelkezések nyomán megszűnt a termőföld pazarlása. A mezőgazdasági üzemek 1980-ra teljesen felszámolták a parlagterületeket, és mára gyakorlatilag megoldódott a nagyüzemi földek hasznosítása. Számottevő a javulás az egyéni földhasználóknál is: a parlagszántók területe 66 hektárra és a parlagszőlőké 21 hektárra csökkent. A baranyai gazdaságok az országban az elsők között kezdték meg a komplex meliorációt — a vízrendezés, a talajjavítás, a talajvédelem, a trágyázás és a műtrágyázás egyidejű elvégzését. Ez eddig 60 ezer hektáron valósult meg. A termőföld védelmét szolgálja az agrokémiai központok létrehozása is: tevékenységük Baranyában ma már 88 ezer hektár szántóföldre terjed ki. A népi ellenőrzés azonban azt is feltárta, hogy a mezőgazdasági művelésből kivont területek aránya az országos átlagnál kétszer te gyorsabban nő Baranyában. A rossz gyakorlat példájaként említik, hogy Máza- szászváron a rendezési terv értelmében a legjobb minőségű — nemrég javított — termőföldet akarja a tanács építési szándékkal belterületté nyilvánítani. A NEB kérte ennek a tervnek felülvizsgálatát, egyúttal javaslatot tett a megyei szerveknek a földek művelésből való kivonásának mérséklésére és új, ésszerű megoldások keresésére. Sajtgyárak a Szovjetunióba Üjabb sajtgyárakat exportál a Komplex Külkereskedelmi Vállalat a Szovjetunióba. Egy, a napokban aláírt 30 millió rubel értékű megállapodás alapján három komplett üzemet szállítanak, amelyek műszakonként két és fél, öt, illetve tíz tonna terméket állítanak elő. Míg a két előbbi üzemben holland típusú sajtokat, a legnagyobb teljesítményű gyárban kosztromai típusú kerek sajtokat készítenek majd. Mindhárom gyár felszerelését a következő két évben szállítja a Komplex a Tyehnopromimport külkereskedelmi egyesülésnek. A sajtgyári technológiákat a Budapesti Élelmiszeripari Gépgyár készíti KGST gyártmányszakosodási szerződés alapján. A Szovjetunió egyébként immár csaknem két évtizede rendszeresen vásárol ilyen komplett magyar tejfeldolgozó üzemeket. A Terimpex a tavalyinál 7-8 százalékkal magasabb exportterveinek teljesítésében továbbra is hagyományos termékei, az élő és vágott állatok a legfontosabbak, ám emellett mezőgazdasági és élelmiszeripari partnereit olyan új készítmények gyártására ösztönzi, amelyek iránt fokozódik a külföldi kereslet. A vállalathoz befutó piaci helyzetjelentésekből is kitűnt: a tőkés országokban is mindinkább az olcsóbb élelmiszereket keresik a megrendelők, ezért e termékekből a korábbinál kedvezőbbek az eladási lehetőségek. Csakhogy az olcsóbb kategóriába tartozó készítmények — éppen mert eddig külföldön nem is igen volt rá vevő — jobbára a magyaros ízlésnek felelnek meg, és minőségileg hiába kifogástalanok, az eladási próbálkozások rendszerint mégsem jártak sikerrel. Ezért a ' Terimpex a vevővel és a gyártó üzemekkel közösen módosít a recepteken, s új ízekkel jelenik meg, amelyhez gyakran a külföldi vevő adja a nálunk kevésbé ismert fűszereket. Tavaly e törekvés eredményeként csaknem ötven új speciális terméket — kolbászokat, sajtokat — állítottak elő a hazai gyárak, és az ebből származó bevétel elérte az ötmillió dollárt. Az idén folytatódik az újdonságok előállításának előkészítése. Bár egy-egy új termék jelentős anyagi erőfeszítéssel, kockázattal jár, a magasabb bevétel reményében mégis szívesen vállalkoznak rá az élelmiszer- gyárak. Több helyen, például a kaposvári és a Pápai Húskombinátban hamburgerek gyártásával, a győri húsüzemben tubusos krémek, az orosházi baromfifeldolgozóban pedig az NSZK, a francia, a svájci ízlésnek megfelelő májpástétomok előállításával kísérleteznek. Mindezekből várhatóan a tavalyihoz hasonló mennyiségű új termék kerül fel a Terimpex eladási listájára, s az exportbevétel még magasabb lehet. A százötvenedik úszódaru Kedden a Magyar Hajó- és Darugyár népszigeti üzeméből vízre bocsátották a százötvenedik 16 tonnás folyami úszódarut. A darabáruk, valamint ércek, sóder stb. rakodásánál nélkülözhetetlen vízi járműből hármat rendeltek a román partnerek erre az évre, ezek közül bocsátották most vízre az elsőt. A hajógyár KGST-szako- sodás alapján gyártja ezeket az egyenként körülbelül 30 millió forint értékű úszódarukat. Eddig a legtöbbet a Szovjetunió vásárolta belőlük ,és jó néhányat exportáltak Csehszlovákiába is. A 16 tonnás úszódarukon kívül nagyobb teljesítményűeket — 32 tonnásokat, 100 tonnásokat stb. — is készítenek a hajógyárban saját terveik alapján, és azok legnagyobb vevői is KGST-beli partnerek.
