Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-28 / 151. szám
o 1983. június 28., kedd HUJIIIAM Vám, deviza, arany Interjú dr. Pinczési István pénzügyőr alezredessel, a Vám- és Pénzügyőrség megyei parancsnokával Itt a nyár. Ilyenkor sokan útrakelnek, külföldre utaznak. Az utazásra való felkészülés során nem szabad megfeledkezni a vám- és devizajogszabályokról sem. A korábbi évekhez képest több módosítás is előfordul. Tanácsos hát : elkerülni a meglepetéseket. Dr. Pinczési István pénzügyőr alezredessel, a Vám- és Pénzügyőrség Csongrád és Békés megyei parancsnokától a ki- és beutazással kapcsolatos néhány vám- és devizaelőírásra kértünk választ. Békés megyéből sokan utaznak Csehszlovákiába. Vajon milyen külön rendelkezések vonatkoznak a szomszédos szocialista országba egyénileg utazó magyar ál- j lampolgárokra? — Csehszlovákiába egyénileg utazó magyar állampolgároknak ott-tartózkodá- suk első napjára legalább 150, minden további napjára legalább 90 csehszlovák koronát kell itthon előre megvásárolniuk. A 10 éven aluli gyermekekre ez a kötelező beváltás nem vonatkozik. A 10 és 15 év közötti életkorú gyermekeknek az itt felsorolt összegek 50 százalékával kell rendelkezniük. Azoknak, akik Csehszlovákián át más országba utaznak gépkocsival vagy motorkerékpárral, és Csehszlovákiában 48 óránál kevesebb időt töltenek, gépjárművenként legalább 180 csehszlovák koronával kell rendelkezniük. Ennek az összegnek a megléte egy utazásra jogosít. Például, ha valaki gépkocsival az NDK- ba utazik és vissza, az kétszeri utazást jelent, azaz kétszer 180 csehszlovák koronát kell minimálisan beváltania. — Mennyi forintot válthatnak be azok a turisták, akik konvertibilis valuta elszámolású országokba utaznak? — Konvertibilis valuta elszámolású országokba turista kiutazási engedéllyel utazók háromévenként — tartózkodási költségeik fedezésére, egyszeri felhasználásra — személyenként és naponként 970 forintnak, legfeljebb 14 napra 13 ezer 600 forintnak megfelelő fizető- eszközt vásárolhatnak. A 14 éven aluli gyermekek részére — a kinttartózkodás időtartamától függetlenül — gyermekenként 2500 forintnak megfelelő konvertibilis elszámolású fizetőeszköz szolgáltatható ki. A látogató jellegű kiutazási engedéllyel rendelkezőknek — a szülő útlevelében szereplő gyermekeknek is — személyenként 1900 forintnak megfelelő konvertibilis elszámolású valuta szolgáltatható ki. Ez vonatkozik a Jugoszláviába utazókra is. — Űj előírás vonatkozik az engedély nélkül birtokban tartható valuta meny- nyiségére is. Némi félreértés is tapasztalható ezen a téren. Végeredményben mi a szabály ezzel kapcsolatban? — A devizajogszabályok értelmében a magyar állampolgárok személyenként 2000 forintnak megfelelő külföldi fizetőeszközt tarthatnak engedély nélkül birtokukban. Ezek a valuták külföldi utazás esetén Magyarország területéről engedély nélkül kivihetők. Felhívom azonban a figyelmet arra, hogy az európai szocialista országok belső rendelkezései értelmébe ezen országok valutájának eredetét a külföldieknek igazolniuk kell. Ebből a célból az illetékes valutakiszolgáló helyek (OTP, IBUSZ stb.) díjmentesen adnak kiviteli engedélyt a kiutazó magyar állampolgároknak, amellyel a maximum 2 ezer forint értékben birtokban tartható rubelelszámolású valuta az adott országba bevihető. A kiutazó magyar állampolgárok engedély nélkül vihetnek külföldre személyenként 200 forintot, 50 forintnál nem nagyobb címletű bankjegyekben és érmékben. Ezt az összeget azonban kizárólag a rubelelszámolású országokban lehet beváltani az illető ország valutájára, Csehszlovákiában azonban legfeljebb 170 forint váltható át személyenként koronára. A külföldre utazó magyar állampolgároknak a hazatérésük alkalmával felmerülő szállodai, étkezési, üzemanyag- stb. költségeik fedezésére lehetőségük van 100 forintos, 200 forintos vagy 500 forintos címletű „forintcsekk” vásárlására a valutakiszolgáló helyeken. Ezek a csekkek a visszaérkezéskor bármely beváltóhelyen, így a határátkelő helyeken is visszaválthatók forintra. — Hallhatnánk néhány szót az utasforgalomra vonatkozó főbb vámrendelkezésekről? Elsősorban arról, mikor kell az utasnak írásbeli árunyilatkozattal vámkezelést kérnie? — Az utasnak részletes árufelsorolással kiállított írásbeli árunyilatkozattal kell a vámkezelést kérnie, ha a behozott áruk együttes belföldi forgalmi értéke személyenként az 5 ezer forintot meghaladja, vagy a behozott áruk mennyisége kereskedelmi mennyiségűnek minősül, továbbá, ha azok vámkezeléséhez államigazgatási szerv engedélye — igazolása — szükséges, vagy ha az utasnak külföldön feladott poggyásza is van. Ebben az esetben a vámárunyilatkozatban minden külföldön vásárolt vagy ajándékba kapott árut fel kell tételesem tüntetnie. Az 5 ezer forintos kedvezmény gépjárművekre nem alkalmazható. A személyenként megállapított vámkedvezmény értékkeretét ugyanazzal az áruval kapcsolatban összevontan még az együtt utazó családtagok esetében sem szabad alkalmazni. Például egy 10 ezer forint értékű fényképezőgépet egy házaspár nem hozhat be vámmentesen. — Milyen értékű árut lehet behozni külön engedély nélkül? — Magyar állampolgárok külföldről összesen 30 ezer forint belföldi forgalmi értékű árut hozhatnak be külön engedély nélkül. Ha a behozott áruk együttes belföldi forgalmi értéke a 30 ezer forintot meghaladja, az ezen értékkereten felüli áruk vámkezeléséhez már a Magyar Nemzeti Bank engedélye is szükséges. Kivételt képeznek az Albániából, Bulgáriából, Csehszlovákiából, az NDK-ból, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságból, Lengyelországból, Romániából, a Szovjetunióból és a Vietnami Demokratikus Köztársaságból hazatérő magyar állampolgárok értékkeretet meghaladó árui, amelyeket — az MNB meghatalmazása alapján — az illetékes vámhivatalok saját hatáskörben vámkezelhetnek. — A legújabb jogszabályi rendelkezések szerint a magyar állampolgárok által utasforgalomban behozott és az arra jogosult állami vállalat által felvásárolt nemesfém tárgyak után a vámfizetési kötelezettség a felvásárló vállalatot terheli. A vállalatok a teljes felvásárlási árat fizetik ki a behozott nemesfém tárgyak után és nem a vámmal csökkentett összeget. Hogyan kell ezt az előírást értelmezni? — A fentiek azt jelentik, hogy állampolgáraink külföldről mennyiségi és értékmegkötöttség nélkül hozhatnak be nemesfém tárgyakat, de azokat a határon történő belépés során írásban is be kell jelenteni. Az így behozott és bejelentett tárgyakról a vámhivatal által adott „nemesfém tárgyakról áru- nyilatkozat és kísérőlevél” feliratú vámokmányt kell kiállítani. A három példányú nyilatkozat 1 példányát kapja meg az utas, és azzal, valamint a nemesfém tárgyakkal együtt 30 napon felül értékesítés végett az alábbi helyeken kell jelentkezniük: Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat, Fővárosi Óra- és Ékszeripari Vállalat, Bizományi Áruház Vállalat, Állami Pénzverő, valamennyi kijelölt felvevőhelyen, valamint a szegedi Órás Kisipari Szövetkezet és a nyíregyházi VAGÉP. Felhívom a kedves utasok figyelmét, hogy a vám átvállalása csak a 30 napon belüli értékesítésre felajánlott nemesfém tárgyakra vonatkozik. — Köszönjük a beszélgetést. Serédi János Fotó: Veress Erzsi Jól működd társaság A Békés megyei Építőipari Lakossági Szolgáltató Szervezetek Társaságát négy tagvállalat: — mint gesztor — a Békéscsabai IKV, továbbá a Gyulai Kertészeti és Városgazdálkodási Vállalat, valamint két költségvetési üzem 1977-ben főként az állami lakások karbantartásának elősegítésére hozták létre. Céljuk megvalósításához a megyei tanács 17 millió forint támogatást nyújtott. Ennek fejében a társaság vállalta, hogy 1980-ig megkétszerezi a teljesítőképességét, amit 8 millió forinttal sikerült túl is teljesítenie. Békési Gábor titkár tájékoztatása szerint a megye különböző részeiből még 15 tagvállalat csatlakozott a társasághoz és jelenleg évente csaknem 100 millió forint értékű munka elvégzésére képes. A karbantartási szolgáltatást kommunális — házkezelési és köztisztasági — feladatok vállalásával egészíti ki. Ennek megfelelően az elnevezését Békés megyei Kommunális és Szolgáltató Szervezetek Társaságára változtatta. Tervezi, hogy a továbbiakban parkfenntartással, környezetvédelemmel kapcsolatos tennivalókat is vállal. A tagvállalatok közötti együttműködés kiterjed egyebek közt gépkölcsönzésre, a szállítóeszközök kihasználásának összehangolására, anyagbeszerzésre, újítások cseréjére, szakosított gépjavításra, oktatásra, továbbképzésre, szükség esetén munkaerő-átcsoportosításra. — p. b. — Urbanisztikai nyílt hetek Békésen A Magyar Urbanisztikai Társaság és Békés város Tanácsa urbanisztikai nyílt heteket rendez Békésen július 4—17. között. Az urbanisztikai nyílt hetek rendezvény- sorozat több éves hagyományra tekint vissza. Elsődleges célja, hogy a városok tanácsi és mozgalmi vezetői megismerkedjenek egy adott várossal, annak gondjaival, eredményeivel. (Idén Békésen kívül urbanisztikai heteket tartanak Kaposvárott, Ajkán, Salgótarjánban és Szolnokon is.) Békésen az ország különböző részeiből várnak vendégeket. A programban többek között szerepel: 12-én, 13-án harmincegy alföldi kisváros vezetőinek tanácskozása A város és vidéke témakörben. Bevezető előadást tart Barna Gábor, az urbanisztikai társaság főtitkára a Települések együttműködése, mint a fejlesztés és ellátás hatékony eszköze címmel; dr. Berényi Sándor, az ELTE tanszékvezetője Elméleti megfontolások a város és vidéke együttműködési lehetőségei címmel, valamint Sós Sándor, a Békés megyei Tanács osztályvezetője, Az önkormányzati és szakigazgatási szervek területi együttműködésének időszerű feladatai címmel. 14- én nyilvános tervbírálatot tartanak, ahol egy újszerű oktatási-nevelési központ terveit vitatják meg. 15- én pszichológusok vezetésével békési, békéscsabai és gyulai tanácsi dolgozók a városfejlesztés személyi oldalát fogják elemezni. A kötött programokon kívül a vendégek számos, hasznosnak ígérkező szabad idős programon is részt vehetnek. L. S. Naponként sok vásárló keresi fel Gyulán az ÁFÉSZ—BUBIV- bútorboltot Fotó: Balkus Imre Megújuló közigazgatás, képzettebb köztisztviselők Aki hivatalt vállal, számíthat arra, hogy munkáját állandó figyelemmel kísérik. S nem csupán közvetlen és magasabb főnökei, hanem, sőt elsősorban az ügyfelek. Sokszorosan így van ez a közhivataloknál. Hiszen egy-egy vállalat irodistái csak alkalmanként találkoznak ügyeiket intéző állampolgárokkal, a köztisztviselők pedig munkaidejük jó részét velük, velünk töltik. Ügyek intézésével, személyes tárgyalásokkal, amelyek olykor akár heves vitává is terebélyesedhetnek. Tény, hogy sok esetben a köztisztviselő munkáján keresztül ítélik meg az állampolgárok az egész területet — például a helyi tanács — tevékenységét. De megfordítva is igaz ez: a helybeli és a felsőbb szintű vezetők' az elért eredményeket vagy a fennálló hibákat, a dolgoknak rendjén és törvényes keretek között folytatását, vagy a döccenőket és rendellenességeket azon keresztül tudják elbírálni, hogy mennyire jól végzik munkájukat a köz ügyeinek intézésével megbízott emberek. Mindez mindig így volt, s így is lesz, amíg lét.ezik közhivatal. A mérce azonban változik. A követelmények nőnek meg az idők során, mert az élet — s benne a közélet — fejlődik. Néhány évtizeddel ezelőtt még elegendő volt, hogy a kisközségek (s ' olykor a nagyobbak, sőt városok) tanácsainak apparátusában értelmes és a törvények, rendelkezések között nagyjából eligazodni tudó emberek ültek. Nem csak azért volt elég, mert az élet egyszerűbb volt, sőt, ha jobban belegondolunk, az ilyen indokok erősen sántítanak. De kétségtelen, hogy a felülről jött utasítások szó szerinti, szinte gépies végrehajtásához, az „én csak végrehajtom, amit nekem mondtak” ismételgetéséhez nem volt szükség különösebb képességekre. Mi több: képzettségre sem. Azóta sokat változott a közigazgatás szerepe, helye, tevékenysége. A gondolkodás nélküli végrehajtás eszközéből mindjobban a szocialista demokrácia kiteljesítésének egyik színterévé fejlődik. Ezzel azonban nemcsak hogy nem csökkennek, de egyre nőnek feladatai. Egyeztetni a központi utasításokat, a különböző szintű rendelkezéseket a helyi érdekekkel, a törvények, az alkotmányosság szellemében, a lakossággal együtt szolgálni a közjót, ez a mai, s még inkább a holnapi közigazgatási tisztviselők feladata. Mindemellett egyáltalán nem elhanyagolható az a változás sem, ami a közigazgatás szerkezetében bekövetkezett. A kisközségek ügyeit ma a közös tanácsok székhelyközségeiben intézik. Sok járást összevontak, a város- környéki községeket mind szorosabb szálak fűzik a városokhoz. A szervezeti intézkedésekkel természetszerűen nőttek a feladatok, szaporodtak a tennivalók, s a köz- igazgatási létszám növekedésének is határt szab a munkaerőhelyzet, de nem kevésbé a takarékosság is. Egyetlen lehetőség kínálkozik a közigazgatás gondjainak megoldására: a képzettség emelése. Semmiképpen sem a véletlen műve, hogy az Államigazgatási Főiskolán állandó a többszörös túljelentkezés, s hogy az ott végzett hallgatók java két- három állás között válogathat. No meg az sem, hogy a fiatal, néhány éve végzett igazgatásszervezőket (jobb híján ilyen elnevezésű diplomát kapnak a főiskolán) hamar előléptetik vb-titká- rokká, osztályvezetőkké. Nagy szükség van ma a képzett emberekre a köz- igazgatásban. Még több, sokkal több kellene. Az Állam- igazgatási Főiskolán végzetteken kívül más diplomásokban is hiány van, gondoljunk csak az építési vagy az egészségügyi osztályokra, az ott sűrűsödő tennivalókra'. A nyelvtudás is mind nagyobb szerepet játszik, különösen azokon a területeken, ahol számottevő az idegenforgalom. Természetes velejárója a közigazgatás fejlődésének a szakosodás. Jóllehet, a kisebb helyeken, ahol kevés a tisztviselő, sok mindenhez kell értenie egy embernek, a jövő útja mégis az, hogy a mindenből egy keveset elsajátító tisztviselők helyét a maguk szakterületén magasan képzettek foglalják el. Sőt, hogy pontosabbak legyünk, ugyanazoknak a tisztviselőknek is magasabb fokon kell megismerniük szű- kebb szakterületüket, akiktől éveken, esetleg évtizedeken át csak alapfokú ismereteket követelnek. S ez a legkevésbé sem öncél. Sok tekintetben egyszerűsödött a közigazgatás, egy sor feleslegessé vált tennivalót — bizonyítványok, bizonylatok kiállítását, akták és statisztikák vezetését, kitöltését — levette a válláról, megszűntek, vagy más hivatalokba kerültek ezek. Amivel együtt jár, hogy a tisztviselő egyre kevésbé végez mechanikus — vagy mondjuk úgy: bürokratikus — munkát. Helyette egyre inkább az a feladata, hogy a törvényeknek, a szocialista demokrácia szellemének megfelelően foglalkozzék a helybeli lakosok ügyeivel. Hogy ismerje a terveket és a lakosság elképzeléseit a község vagy a város közeli és távolabbi fejlesztéséről, megbeszélje az érdekeltekkel — és kell, hogy ebben az egész helyi lakosság érdekelt legyen — a közvetlen tennivalókat. Egyre inkább követelmény, hogy ne csak végrehajtó legyen a közigazgatás tisztviselője, hanem közvetítő. Egyrészt a rendelkezések, a központi akarat közvetítője a helyi lakossághoz, másrészt a helyi viszonyokat legjobban ismerők, a község, a város sorsáért felelősséget érző helybeliek kívánságainak, a közösség érdekeinek közvetítője az irányítók felé. Része és tudatos művelője a szocialista demokrácia ki- teljesítésének. Természetes, hogy mindez nem mehet egyik napról a másikra. De a folyamat megkezdődött, mind több a képzett és közösségi szellemben dolgozó tisztviselő. A továbbiakban nem csupán több kell belőlük, de a köztisztviselők megbecsülése is egyre inkább közügy. Várkonyi Endre
