Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-28 / 151. szám

o II politikai munka és a gazdaság A politikai munka fel­tételei sokkal nehe­zebbek napjainkban, amikor a gazdasági fejlődés­ben, az életszínvonal alakulá­sában, az elért eredmények megőrzése, megalapozása összehasonlíthatatlanul na­gyobb erőfeszítést követel, mint korábban a látványos, dinamikus növekedés. Holott a feladatok nagysága, jelle­ge, a lépésváltás, a verseny­ben maradás minden eddigi­nél hatásosabb szemléletfor­máló, mozgósító munkát igényel. Az aktivitáshoz, a tudatos cselekvéshez szükséges poli­tikai feltételek megteremté­séhez, az eredményes meg­győző munkához nélkülöz­hetetlen a nyíltság, az őszin­te párbeszéd, a vélemény- csere. Feladatainkat csak úgy oldhatjuk meg eredmé­nyesen, ha fennmarad a párt és a tömegek között az elmúlt negyedszázadban ki­alakult kölcsönös bizalom. Ami a nehézségek jellegét, mértékét illeti, két egymás­sal ellentétes nézettel talál­kozhatunk. Az egyik véleke­dés szerint a lakosság az ország gondjait még nem is­meri eléggé. A másik felfo­gás viszont azt hangsúlyozza — és ez tűnik reálisabbnak —, hogy az emberek ismerik is, érzékelik is az ország gopdjait. A feladat tehát nem egyszerűen a helyzet ismertetése, még kevésbé annak dramatizálása, hanem a kivezető utak-módok, a távlatok bemutatása. Széles körben jogos igény: „Mond­ják meg, mit kell tennünk. Itt és most”. Ebben a hatá­rozott felszólításban a töme­ges tenniakarás és segítő­készség fejeződik ki. A beosztott joggal várja vezetőjétől a pontos és konk­rét feladatmeghatározást. A vezető azonban már nem vár­hatja ugyanezt fentről. A tennivalók annyira sokszínű­én árnyaltak, a piac, az in­formációk szerepe, az alkal­mazkodóképesség annyira meghatározó, hogy ésszerű, hatékony cselekvési progra­mot csak helyileg lehet ké­szíteni. A gazdasági és a po­litikai munkában egyaránt nélkülözhetetlen a nagyfokú öntevékenység és felelősség. Az aktív és eredményes cselekvés szemléleti, tudati feltételeinek megteremtésé­hez szükséges jól ismerni a közhangulatot, fontos gyor­san reagálni az igényekre, a kérdésekre. A közhangulat befolyásolásához, formálásá­hoz nélkülözhetetlen az em­Üveg az araboknak A hutai rekonstrukció során felújították az üvegválogatót is berek rendszeres tájékozta­tása, beavatása, részvétele az ügyek intézésében. Sok he­lyütt a dolgozók teljesebben, naprakészebben informáltak az ország, a népgazdaság dolgairól, mint saját válla­latuk, üzemük nehézségeiről, tényleges viszonyairól. „Nem akarjuk az embereket elke­seríteni, az elvándorlást fel­gyorsítani” — érvelnek a titkolódzó vezetők. A kilátás- talanság meghirdetése való­ban csak nehezítené a hely­zetet. De miért ne lehetne a feszítő gondokból, a nagy ter­helési próbából erőt, küzdőké­pességet, tettrekészséget me­ríteni? Igaz, ehhez viszont nem annyira a helyzet drá- maiságának, tarthatatlansá­gának bemutatása szükséges, mint a világos távlatok, a meggyőző programok felvá­zolása. Az elemzésekben, a következtetésekben el kell jutni a részleg és az egyes ember konkrét tennivalói­nak meghatározásáig. A küzdőképesség, a cse­lekvőkészség fokozásának másik fontos feltétele a tár­sadalmi és a munkahelyi közérzet javítása. Mindenütt, ahol a dolgozók, az állampol­gárok ügyeit intézik, ahol szolgáltatásokkal, áruellá­tással foglalkoznak, különö­sen nagyok a szemléletfor­málás révén hasznosítható tartalékok. De csaknem va­lamennyi kisebb-nagyobb közösségben akadnak feszült­ségek, kedélyeket zavaró mozzanatok, amelyek feles­legesen őrlik az idegeket, el- fecsérlik az alkotó energiá­kat. A pártszervezetek, a szakszervezetek tisztségvise­lői sokat tehetnek azért, hogy „az embereket ne a semmiségek koptassák”, hogy minél többen felszabadultan, kedvvel és eredményesen dolgozhassanak. Rugalmasság, kezdeménye­zés, megújulás. Ezeket a gyakori, többnyire rokon­értelemben használt fogal­makat nem elég meghirdet­ni. Alkalmazni kell őket. Mindenütt és mindenkinek. Az újítás, a kezdeményezés a politikai munkában tuda­tos küzdelem a rutin, a sab­lonos megoldások ellen, az „önmozgatáshoz” szükséges energiák csökkentéséért. Aligha lehet hatni a gondol­kodásra, a szemléletre a köz­helyek, az általánosságok, a semmitmondás védőbástyái mögé húzódva. A megújulás a politikai munkában is óhatatlanul hi­balehetőségekkel, mondhat­nánk, kockázattal jár. Nem lehetünk a csalhatatlanság illúziójának rabjai, s nem mehetünk mindig biztosra. Kötelességünk viszont a té­vedések, a hibák lehetősé­geit minimálisra csökkenteni. Ennek előfeltétele a nyitott­ság, a fogékonyság az új iránt, a mások véleményé­nek igénylése, meghallgatá­sa, az eltérő nézetek ütköz­tetése, a viták felkarolása, a tanulságok megszívlelése. A demokratikus légkör és mun­kamódszer tehát a megúju­lás feltétele. Vagyis a párt­tagság, a társadalom aktív rétege nem zárkózhat el, nem húzódhat vissza a magánélet csöndjébe, ellenkezőleg: ke­resnie, ápolnia kell a kap­csolatteremtés formáit, lehe­tőségeit. A különböző ta­nácskozásokat és az úgyne­vezett folyosói beszélgetése­ket célszerű a nyílt viták, a közvetlen eszmecserék szol­gálatába állítani. Nem vállalhatjuk a sem­mitmondás kockázatát, ha meggondoljuk, hogy meg­nyilvánulásainkkal mozgósí­tani kívánjuk a közvéle­ményt, cselekvésre akarunk serkenteni. Tévedni ilyen helyzetben szabad, az eset­leges hibákat beismerni, kor­rigálni persze kötelező. A megújulás őszinte igénye te­hát feloldhatja a merevség, a semmitmondás görcseit, de nem eredményezhet lezsersé- get, szabadosságot, politikai liberalizmust. Vagyis az el­mélyült munka, a tények, az összefüggések ismerete, meg­bízható kezelése alól nincs felmentés. De a megújulás követelménye nem vezethet csapongáshoz, bizonytalan­sághoz, elvi-politikai követ­kezetlenségekhez sem. A nyíltság, az őszinteség egyértelmű kiállást követel nemcsak álta­lában az országos politikai célok mellett, hanem min­den kisebb és nagyobb konk­rét ügyben, amely az adott helyen az egészséges közszel­lemet, az eredményes mun­kát szolgálja. A határozott­ság, a szemlélet- és maga­tartásbeli hibák szenvedélyes ostorozása gyakran lehet népszerűtlen, személyes ér­zékenységet, érdekeket sér­tő. Ám a konfliktusok válla­lása elkerülhetetlen napja­inkban, amikor gyakran az elért szintek megőrzéséért is keményen meg kell küzdeni, s a régi módszereket és be­idegződéseket elhagyva - új utakat kell keresni. Kovács József, az MSZMP KB munkatársa Az üvegipar legnagyobb termelőegységében, az Oros­házi Üveggyárban magasra emelték a mércét: múlt évi eredményeik alapján Kiváló Gyár kitüntetést kaptak. Ez öröm, de egyben gond is, mert mindenki azt várja tő­lük, hogy felülmúlják tava­lyi eredményeiket. Ügy ter­vezik, hogy 2 ezer 545 mil­lió forint árbevételre tesz­nek szert és 421 millió fo­rint nyereséget realizálnak. Az év eddig eltelt időszaka valószínűvé teszi a tervek teljesítését. Pedig — mint Czövek László gazdasági igazgató- helyettes elmondta — bőven kijut a gondokból az Oros­házi Üveggyárnak. Néhány évvel ezelőtt két öblösüveg­huta tetőszerkezete lesza­kadt, hibás tervezés és gon­datlan gyártás miatt. Szeren­cse a szerencsétlenségben, hogy egyik esetben sem tör­tént személyi sérülés, és hogy a későbbiekben se le­gyen, ki kellett cserélni va­lamennyi huta tetőszerkeze­tét. A megfeszített munká­val és nagy költséggel járó munka a végéhez közeledik, most folyik az utolsó huta tetőcseréje és ezzel együtt a kemence, a gépsorok, az osz­tályozok és a csomagoló fel­újítása is. Csak ez az egy munka mintegy 140 millió fo­rintba kerül. Nemcsak az óriási Összeg „fáj” a gyárnak, hanem a termelési érték is. Normális esetben nyolcvan napig tart egy kemencefelújítás, a mos­tani a tetőcsere miatt 120— 130 napig. Egy nap termelés- kiesés egymillió forint vesz­teséget jelent a gyárnak, így érthető, hogy mindent megtesznek a határidő előbbrehozataláért. Ez egyébként komoly nép- gazdasági érdek is, mert az idei évben 100 millió kon- zervesüveget kell importál­nunk. Ezzel — legalábbis mennyiségileg — egyensúly­ba kerül a kereslet és a kí­nálat. Minőségileg már más a helyzet. Az üveggyár je­lezte az illetékes külkeres­kedelmi vállalatnak, hogy egyliteres, zöld borosüveget nem tudnak gyártani, ilyet importáljanak. Hiába volt a figyelmeztetés, hétdecis, úgy­nevezett bordóis palackok behozatalára kötöttek szer­ződést, ilyet viszont az Oros­házi Üveggyár is korlátlan mennyiségben tud szállítani. Dr. Mészáros Béla keres­kedelmi • igazgatóhelyettes azért optimista: ha elkészül­nek az I-es huta felújításá­val, akkor megkezdik az egyliteres fehér borosüvegek gyártását. Ez formájában is eltér majd a megszokott — a gyárban csak ecetesüveg­nek nevezett — fazontól. De nemcsak ez lesz az egyetlen újdonság. A közkedvelt bé­késcsabai rostos üdítőitalok­nak készül a félliteres és a háromdecis palackja is. Több konzervgyár együttműködé­sével új befőttesüveg-formá- kat vettek gyártásba. Elkészült az érdekes ala­kú virslisüveg is. Ez váltja majd fel a tőkés importból behozott fémdobozt. Ezzel még nem zárult le a fejlesz­tés sora, mert az üveggyár a jövőben is soron kívül el­készíti a tőkés exportra szánt csomagolóüvegeket. Az Orosházi Üveggyár nemcsak csomagolóüvegből gyárt rengeteget, hanem épí­tészeti üvegből is. Az épít­kezőket nyilván megnyugtat­ja, hogy a gyár minden 1983. június 28., kedd megrendelésnek eleget tett eddig, rajtuk tehát nem mú­lik a kifogástalan üvegellá­tás. Az esetenkénti hiány­nak szerintük az az oka, hogy a jó haszon reményé­ben túl sokan szálltak be az üvegértékesítési üzletbe, és a sok bába között néha elvész a gyerek. Szívós munkát végeznek az üveggyárban az export újbóli feltornázásáért. Né­hány éve még csak az NSZK-ba, évi nyolcvanmil­lió palackot szállítottak, a múlt évbén 2 milliót. A csökkenés oka az, hogy a hazai üveghiány miatt ki kellett vonulniuk biztos pia­caikról. Helyüket persze má­sok foglalták el, és most csak a különleges kivitelű palackgyártástól remélhet­nek újabb sikereket, örven­detesen felfutott viszont az építészeti üvegek exportja. A közel-keleti arab országokba csaknem kétszázmillió forint értékben szállítanak, és a piaci jelzések szerint ez még nem a felső határ. Lónyai László Az Egyesült Izzó váci fényforrás- és alkatrészgyárában évente több tízmillió fénycső ké­szül, a tervek szerint 1990-ben már kizárólag energiatakarékos, úgynevezett vékony fény­csövet fognak gyártani. A világpiacon is keresett termékük kevesebb energia felhasználásá­val a korábbinál 15 százalékkal több fényt sugároz. Termelésük 75 százaléka a fejlett tő­kés országokba kerül. A képen: a fénycső próbája az égetés (Fotó: MTI — Tóth Gyula felvétele — KS) Munkásszállások fejlesztése a MAV-nál Az idén több mint 40 millió forintot fordítanak a vasúti munkásszállások fejlesztésére. Az összeg egy részét a még eb­ben a tervidőszakban felépíten­dő új budapesti munkásszálló előkészületi munkálataira szán­ják. Ezenkívül lakókocsikat, konténereket vásárolnak, s vas­úti kocsikat alakítanak át. En­nél jóval nagyobb összeget, mintegy százmillió forintot köl­tenek a régebbi, s még felújí­tásra érdemes szállások kisebb- nagyobb javítására, korszerűsí­tésére, karbantartására. A vasúti munkarendből adó­dóan a MÁV-nál nagy gondot kell fordítani a dolgozók elszál­lásolására. Mintegy 4500-an lak­nak állandó munkásszállásokon, a többiek — főképp a pályaépí­téseken és pályafenntartásokon dolgozók — úgynevezett mobil szállókon, vagyis kiselejtezett, átalakított vasúti kocsikban, közúti lakókocsikban, illetve la­kókonténerekben élnek. A MAV- nál megoldódott a bejáró, in­gázó dolgozók elhelyezése, a szállásigényeket kielégítik, sőt, olykor más közlekedési ágazat szállásgondjain is segítenek. A munkásszállások minősége azonban még sok kívánnivalót hagy maga után. A szálláshe­lyek közül ugyanis még kevés a korszerű, színvonalas lakó­hely, többségük rossz állapot­ban levő, elavult. Az utóbbi években már építettek néhány korszerű munkásszállást, így Budapesten a Ferencvárosi pá­lyaudvaron, a Tatai úton és a Madridi úton, s jó néhány vi­déki városban, például Makón, Balassagyarmaton és Cegléden, ám még mindig sok helyen ked­vezőtlen körülmények között él­nek a vasutas dolgozók. A MAV-nál programszerű fejlesz­téssel fokozatosan felszámolják ezeket a szállóhelyeket, s he­lyükbe korszerűeket építenek. Vetőmagjaink a világpiacon Harminchat ország szak­embereinek részvételével a Vetőmagtermesztők és -Ke­reskedők Nemzetközi Szövet­sége Budapesten tartotta kongresszusát. A rangos ren­dezvény egyúttal alkalmat teremtett a hazai vetőmag- termesztés helyzetének átte­kintésére. Amint az a tanácskozáson elhangzó szakmai előadások­ból is kitűnt, a hazai kuta­tások meglehetősen elmarad­nak a külföldi élvonalbeli eredményektől. Több intézet is foglalkozik ugyan neme­sítő munkával, néhány nö­vénynél — mint például a búzánál, hibrid görögdinnyé­nél — értek is el nemzetkö­zi mércével mérve is kiemel­kedő eredményt, ám mind­ez kevés. A jobb eredmé­nyek elérése azonban a töb­bi között pénzkérdés. Egy- egy új fajta kinemesítése ugyanis meglehetősen költ­séges vállalkozás, s 8—10 évig is eltarthat a munka. Amíg azonban a külföldi magkereskedő cégek bevéte­leiknek megközelítően har­minc százalékát fordítják kutatásokra, nemesítésre, ad­dig nálunk — a szűkös anya­gi lehetőségek miatt — e cél­ra csupán a bevételek alig 15 százalékát fektetik be. Mindenesetre a Vetőmag Vállalat új utakat keres az exportbevételek fokozására. Egyik biztatónak ígérkező megoldás a magtermelésben szerzett tapasztalatok eladá­sa. Komplett rendszereket kínál elsősorban a fejlődő országok számára: a terme­lés, a feldolgozás és a ke­reskedelem gépeit, berende­zéseit, módszereit együtt ér­tékesíti. Országunk éghajlati, föld­rajzi adottságai igen kedve­zőek a magtermesztéshez, ezt kihasználva már régi ha­gyományai vannak e tevé­kenységnek. A mezőgazdaság szerkezete, a nagyüzemek még inkább megerősítik az előnyös helyzetet, hiszen magas technikai színvonalon Európában egyedülállóan nagy kiterjedésű táblákon termeszthető a mag. Ezt a kül­földi termelők is tudják, ép­pen ezért igyekeznek bér­termesztésre különféle gabo­na-, zöldség-, virágmagva­kat nálunk termeltetni, sza­porítani. Mindez előnyös az országnak, hiszen évente 30 —40 millió dollár bevétel származik a saját termeszté­sű és a külföldi megbízásból származó magforgalomból. Csakhogy sokkal többet le­hetne profitálni e kedvező adottságokból. Magunknak kellene olyan nagy értékű, több termést adó, a betegsé­gekkel szemben ellenálló faj­tákat kinemesíteni, amelyek­nek magjait a világpiac is megfizeti. Kruppa Géza

Next

/
Thumbnails
Contents