Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-25 / 149. szám

1983, június 25., szombat fl kétszínű Pretoria Mozambik nem adja meg magát ........'................................. -................................-.......................... .....................-...........-...............................I T udományos innen- onnan ——* _________________________— -.......................................................................................................................................................! „ A luta continua” — „A harc folytatódik” — hirdetik Maputo-szerte a plakátok és falfeliratok. A független­séget ugyan kivívtuk, de a küzdelem még nem ért vé­get — mondják a mozambi- kiak. S hogy ez mennyire így van, árrá véresen komoly bizonyíték az a néhány hét­tel ezelőtti légitámadás, me­lyet a fajüldöző dél-afrikai rendszer vadászbombázói in­téztek Maputo egyik külvá­rosa ellen. A hasonló táma­dásoknak se szeri, se száma. Minden bizonnyal nem ez volt az utolsó eset, hogy a mozambikiaknak szembe kel­lett nézniük a délről fenye­gető veszéllyel. Az ország harcok színtere volt 1975-ig, a függetlenség elnyeréséig. De amint a portugál gyar­mattartók elvonultak, új el­lenség támadt, a dél-afrikai rendszer, mely nem akarja megtűrni szomszédságában a szocialista orientációjú, ha­ladó rendszerű Mozambikot. A történelem fintora, hogy az ország, mely külpolitiká­jában következetesen antiim- perialista és apartheidelle­nes — kereskedelmi forgal­mának túlnyomó részét Pre­toriával kénytelen lebonyo­lítani. A furcsa helyzet ma­gyarázata a gyarmati múlt­ban keresendő, mikoris a gyarmattartó gazdaságok egymásra épülve, egymást kiegészítve működtek. És szintén a gyarmati múltból örökölt helyzet, hogy az or­szág képtelen ellátni magát élelmiszerrel, a fejlődéshez szükséges termékekkel. A modus vivendi kialakítása így aztán létkérdés. Hiszen az élelmiszerimport délről nélkülözhetetlen, s ugyan­csak jelentős tétel a mozam­biki államháztartásban az az összeg, melyet a déli szom­széd bányáiban és üzemeiben dolgozó mozambiki munká­sok utalnak haza. A dél-afrikai rendszer szá­mára kényelmes ez a kény­szerhelyzet. Igyekszik tartó­sítani a harc kevésbé nyílt, de annál veszélyesebb for­máival is. Az országban az elmúlt öt év alatt elharapó­zott a kormányzat ellen har­coló fegyveres bandák tevé­kenysége. A dél-afrikai tá­mogatással és irányítással működő csoportok fegyvere­sen támadnak az ország lét- fontosságú stratégiai pont­jaira — távközlési és közle­kedési csomópontokra, villa­mos berendezésekre, olajve­zetékekre, megfélemlítik a lakosságot. Végső soron bi­zonytalanságot akarnak kel­teni az országban, bizalmat­lanságot az ország vezetésé­vel és pártjával, a FRELI- MO-val szemben. A FRELIMO áprilisban tar­tott, iy^_ kongresszusa bizo­nyította, hogy az ország ve­zetői reálisan látják a gaz­dasági és politikai helyze­tet. A kongresszus hármas jelszava világos: a honvéde­lem, a fegyveres bandák el­leni harc és a szocializmus építése — az ország előtt álló, a közeljövőben prioritást élvező feladatok. Miként nyilvánvaló, hogy a külső és belső fegyveres támadá­sok, az ország mezőgazdasá­gát már három éve sújtó aszály mellett szubjektív té­nyezők is hátráltatják a har­madik cél, a szocializmus építésének lehetőségeit. Bár- 1977 és 1981 között 11,6 szá­zalékkal nőtt a társadalmi össztermék, 10—20 százalék­kal nőtt az egyes iparágak termelése, nyolc százalékot meghaladóan a mezőgazda­ság produktuma, az ország még mindig alapvető ellátási gondokkal küzd, s a szociá­lis vívmányok fejlődésével nem tudott lépést tartani a gazdaság. Mozambik azonban egyik fronton • sem adja meg ma­gát. A lehetőségek reális fel­mérése jó ígéret a bajokból való kilábalásra. Nagy Csaba Samora Machcl. Mozambik elnöke (jobbra), a harcosok között flz NDK-ban tanult H formatervező Kiállítás nyílt a közel­múltban az NDK Kulturális és Tájékoztató Központjá­ban Heisz Pálné Szalay Ágo- ta_ formatervező művész munkáiból. — Ügy kezdődött, hogy tudtomon kívül, még az ál­talános iskolában elküldték egyik rajzomat valamelyik gyermekrajzpályázatra — mondja Szalay Ágota. — A rajzot, nagy meglepetésre, egy katalógus címlapján lát­tam viszont hamarosan. Érettségi után az Iparművé­szeti Főiskolára jelentkez­tem. Textilszakra, erre az ősi technikára; más művé­szi kifejezési formákkal ad­dig nem volt kapcsolatom. Helyhiány miatt nem vettek fel. Itt már tapasztalnom kellett, milyen küzdelem fo­lyik a szakmán belül. Tex­tiltervezőként dolgoztam egy évig, és tanultam, főleg nyelveket, angolt, spanyolt, és készültem a második, saj­nos ugyancsak sikertelenül végződött felvételi vizsgám­ra. — Hogyan került az NDK- ba? — Az általános iskolában német nyelvtagozatra jár­tam, aminek később jó hasz­nát vettem. Lehetőség kínál­kozott arra, hogy az NDK- ban folytassam tanulmá­nyaimat ösztöndíjasként. így hát újra felvételiztem ide­haza. Ez már sikeres volt. Csupán annyi előnyöm le­hetett másokkal szemben, hogy tanultam németül. Az­tán Haliéba kerültem az Ipari Formatervező Főisko­lára. — Mit jelentett idegenben tanulni? — Az első év bizony szen­vedéssel járt, hiszen más, idegen rajzi kultúrával, fel­fogással, általános képzés­sel kellett megbarátkoznom. Olyan dolgokat tanultam kint, amit idehaza nem is tanítanak. Ez volt a legne­hezebb, de éppen ezért so­kat adott a kinti iskola. Formatervezést és játékké­szítést tanultam a Burg Gieichensteinben. Nálunk nincs játékkészítő-szak, de ezt a területet én nagyon kedvelem, 'már gyermekko­romban is foglalkoztam bá­bokkal. így én voltam az el­ső magyar művésznövendék, aki onnan kikerült. — Mi határozza meg alap­vetően egy NDK-ban tanult formatervező munkáját, stí­lusát? — Elsősorban talán az, hogy az ember iparcentriku- sabb szemléletű lesz. Most itthon is van néhány ter­vem. Nem is titkolom, szín­házi bábtervezéssel szeret­nék majd egyszer foglalkoz­ni. Hazaérkezve — közben megszületett a kisfiam, mert még odakinn férjhez men­tem — szövetkezetben kezdtem dolgozni formater­vezőként. Jelenleg a Her­mes Szövetkezetnek bábokat tervezek, mivel új profilt szeretnének kialakítani, én állítom össze a leendő áru­skálájukat. Egyelőre hat kü­lönböző bábformán próbál­gatom a fantáziámat. Emel­lett közterek — főleg be­tonból és műkőből készült — használati tárgyainak megformálásával is kísérle­tezem. Szémann Béla n szovjet olaj- és földgázipar A Szovjetunióban állandó­an fejlődik az olajipar, no­ha a növekedés üteme ma már csökkenő tendenciát mutat. Fejlődési tendencia alatt azonban nemcsak mennyiségi mutatókat, de a minőségi értékeket is mér­legelni kell. A hetvenes évek első felében az olajipar még évente 27 millió tonná­val növelte a termelést, a hetvenes évek végén már csak 23 millió tonnával, eb­ben a jelenlegi ötéves terv­időszakban pedig már csu­pán ötmillió tonnával_ Változnak a szovjet olaj­kitermelés központjai is, az ötvenes években a Kaukázus környéke volt még az olaj­ipar centruma, valamint Kö- zép-Ázsia és Kazahsztán, a hetvenes években az Ural és a Volga menti területek, míg a nyolcvanas évtized­ben Nyugat-Szibéria lépett előtérbe. A nyugat-szibériai lelőhelyeken 1985-ben már 385—395 millió tonna olajat fognak tetmelni, vagyis az országos kitermelés 62 szá­zalékát. Ami a földgázt illeti, 1985-ben á terv 600—640 milliárd köbmétert irányoz elő. Ezen belül Nyugat-Szi­béria 330—370 milliárd köb­métert termel. Napjainkban világviszony­latban az olajtermelés 20 százalékát, a földgáz 15 szá­zalékát a tengerek adják. Képünk egy kaszpi-tengeri fúróhelyet mutat. (APN—KS) 11 harmadik íirhajósnő Szinte napra pontosan húsz évvel az­után, hogy a világ első űrhajósnője, a szovjet Valentyina Tyereskova visszatért a világűrből, ahol a Vosztok—6 pilótája­ként járt, újabb nő indul a Kozmoszba: Sally Ride amerikai asztronauta. A két út között eltelt két évtizedben csak egyet­len egyszer járt még a nők képviselője a világűrben — Szvetlána Szavickaja, a Szo­juz T—7 űrhajón, majd a Szál jut űrállo­máson dolgozott, egy hétig. Jelenleg ő a nők közül az űrhajózás „világcsúcstartó­ja”, s az amerikai kolléganő nem veszé­lyezteti ezt a csúcsot: útját, amely a Challenger elnevezésű amerikai visszaté­rő űrrepülőgép második útja lesz, hat napra tervezik. Az űrhajózás tudománya nagyot lépett előre a húsz év alatt. Tyereskova még a maiakhoz képest kezdetlegesnek tűnő űr­hajón egymaga indult útjára, bár tulajdon­képpen kötelékrepülésben vett részt. Uta­zásának elsőd leges célja az volt, hogy ki­derítsék: képes-e a női szervezet egyálta­lán elviselni az űrutazás komoly megter­heléseit, képes-e megfelelően elvégezni egy nő azt a rendkívüli munkát, ami a magá­nyos űrhajósra hárul. Szavickaja már hár­mas csapat tagjaként kezdte meg munká­ját, hatalmas tapasztalat birtokában, s az űrállomáson két további társával együtt dolgozhatott. A 32 éves Sally Ride viszont kezdettől fogva ötödmagával teszi meg út­ját a Challenger kabinjában. Ennek megfelelően előképzettsége is más. Tyereskova és Szavickaja egyaránt a sport felől jutott el az űrhajózásig, sport­repülők, ejtőernyősök voltak: Szvetlána többszörös világcsúcstartó is volt. Sally Ride viszont a tudomány felől közelítette meg leendő szakmáját. 1977-ben a világ­hírű kaliforniai egyetemen, a Stanfordon fizikából szerzett képesítést, kisdoktori diplomát. Az Amerikai Nemzeti Űrhajózási Hivatal, a NASA ekkor hirdetett jelentke­zést nők számára — s a mintegy ezer je­lentkező közül csak nagyon kevesen estek túl a nehéz próbán. Köztük volt Sally is — igaz, ő is kitűnő sportoló, nagyon jó adottságú teniszező, akinek maga a tenisz egykori királynője, Billy Jean King java­solta, hogy hagyjon fel a tanulással, és le­gyen profi teniszcsillag. Ráadásul nem is szakbarbár: egyetemi végzettséget szerzett angol irodalomból is, a fizikai doktorátus mellett. Szakképzettségét már az űrhajós­tanfolyam kezdetétől jól hasznosították. Nemcsak a fedélzeti mérnök szerepét tölti majd be a hatnapos úton, hanem fontos feladatot is kap: ő lesz a Challenger egyik legfontosabb kísérletének végrehajtója. A csinos, sötét hajú, 164 centiméter ma­gas, 53 kilogramm súlyú Sally életútja egyébként még egy vonatkozásban mu­tat hasonlóságot a világ első űrhajósnőjé­vel, Tyereskovával: az ő férje is űrhajós, pontosabban csak jelölt, és az érdekesség az, hogy a feleség előbb jut a kozmoszba, mint a férj, Steven Hawley, akire a Challenger egyik következő útján vár munka. (Tyereskova Andrijan Nyikolajev űrhajóshoz ment feleségül, de csak az űr­utazás után, és Nyikolajev előbb járt a kozmoszban, mint jövendőbeli felesége.) A Challenger személyzete számára sok feladatot szabott meg a NASA. Két mes­terséges holdat kell pályára állítaniuk — a kanadai gyártmányú Anik—2 és az indo­néz megbízásból készített Palapa B—1 hír­közlési szputnyikot. Erre az űrutazás első és mások napján, június 18-án és 19-én került sor. A következő napokban össze­sen 21 különböző kísérletet kell az öt­tagú személyzetnek végrehajtania. Június 22-én került sor a legbonyolultabb fel­adatra. Sally Ride mérnöktársa, John Fa­bian az űrrepülőgép csomagteréből a kana­dai gyártmányú manipulátorkarral ki­emel egy konténert, amely csaknem két tonna súlyú. Ez a nyugatnémet űrkutatási program berendezéseit tartalmazza, neve Spas—1 (Shuttle Paliét'Satellite — vissza­térő mesterséges hold csomagnak lehetne fordítani a legegyszerűbben). A konténert önálló pályára helyezik, mintegy 800 mé­teres távolságba a Challengertől. 10 órával később az űrrepülőgép a Spas közelébe manőverezik, és Sally feladata lesz, hogy a manipulátorral „elfogja”, és visszategye a csomagtérbe. Ilyen feladatot először haj­tanak végre. Bár a program kétségkívül tudományos célt szolgál (a Spas nyugat­német berendezéseivel elsősorban ötvözés! kísérleteket végeznek a súlytalanság kö­rülményei között), katonai jelentősége is van: közismert, hogy a Pentagon a Csilla­gok háborúja-program részeként ki akarja dolgozni „ellenséges” mesterséges holdak elfogásának módszereit az űrrepülőgépek­kel. Mind Ride, mind Fabian újonc az űr­programban, a parancsnok, Robert Crippen viszont másodízben vesz részt űrrepülőgép­utazáson. (Az első amerikai űrrepülőgép másodpilótája volt.) A pilóta most Frede­rick Haugh lesz, aki korábban a haditen­gerészeti légierőnél szolgált. Még egy újonc — s egyben új „szakma” az ameri­kai űrhajózásban: Norman Thagard orvos, aki a jellegzetes „űrhajózási működészava­rokat”, a szervezetben az út kezdetén fel­lépő rendellenességeket tanulmányozza. (Szovjet orvos már járt a világűrben.) S egy további újdonság: a Challengernek ez­úttal első ízben a floridai űrrepülőtér köz­vetlen közelében kell majd leszállnia. Kis Csaba Szalay Ágota és művei (Grnák László felvételei — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents