Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-25 / 149. szám
1983, június 25., szombat fl kétszínű Pretoria Mozambik nem adja meg magát ........'................................. -................................-.......................... .....................-...........-...............................I T udományos innen- onnan ——* _________________________— -.......................................................................................................................................................! „ A luta continua” — „A harc folytatódik” — hirdetik Maputo-szerte a plakátok és falfeliratok. A függetlenséget ugyan kivívtuk, de a küzdelem még nem ért véget — mondják a mozambi- kiak. S hogy ez mennyire így van, árrá véresen komoly bizonyíték az a néhány héttel ezelőtti légitámadás, melyet a fajüldöző dél-afrikai rendszer vadászbombázói intéztek Maputo egyik külvárosa ellen. A hasonló támadásoknak se szeri, se száma. Minden bizonnyal nem ez volt az utolsó eset, hogy a mozambikiaknak szembe kellett nézniük a délről fenyegető veszéllyel. Az ország harcok színtere volt 1975-ig, a függetlenség elnyeréséig. De amint a portugál gyarmattartók elvonultak, új ellenség támadt, a dél-afrikai rendszer, mely nem akarja megtűrni szomszédságában a szocialista orientációjú, haladó rendszerű Mozambikot. A történelem fintora, hogy az ország, mely külpolitikájában következetesen antiim- perialista és apartheidellenes — kereskedelmi forgalmának túlnyomó részét Pretoriával kénytelen lebonyolítani. A furcsa helyzet magyarázata a gyarmati múltban keresendő, mikoris a gyarmattartó gazdaságok egymásra épülve, egymást kiegészítve működtek. És szintén a gyarmati múltból örökölt helyzet, hogy az ország képtelen ellátni magát élelmiszerrel, a fejlődéshez szükséges termékekkel. A modus vivendi kialakítása így aztán létkérdés. Hiszen az élelmiszerimport délről nélkülözhetetlen, s ugyancsak jelentős tétel a mozambiki államháztartásban az az összeg, melyet a déli szomszéd bányáiban és üzemeiben dolgozó mozambiki munkások utalnak haza. A dél-afrikai rendszer számára kényelmes ez a kényszerhelyzet. Igyekszik tartósítani a harc kevésbé nyílt, de annál veszélyesebb formáival is. Az országban az elmúlt öt év alatt elharapózott a kormányzat ellen harcoló fegyveres bandák tevékenysége. A dél-afrikai támogatással és irányítással működő csoportok fegyveresen támadnak az ország lét- fontosságú stratégiai pontjaira — távközlési és közlekedési csomópontokra, villamos berendezésekre, olajvezetékekre, megfélemlítik a lakosságot. Végső soron bizonytalanságot akarnak kelteni az országban, bizalmatlanságot az ország vezetésével és pártjával, a FRELI- MO-val szemben. A FRELIMO áprilisban tartott, iy^_ kongresszusa bizonyította, hogy az ország vezetői reálisan látják a gazdasági és politikai helyzetet. A kongresszus hármas jelszava világos: a honvédelem, a fegyveres bandák elleni harc és a szocializmus építése — az ország előtt álló, a közeljövőben prioritást élvező feladatok. Miként nyilvánvaló, hogy a külső és belső fegyveres támadások, az ország mezőgazdaságát már három éve sújtó aszály mellett szubjektív tényezők is hátráltatják a harmadik cél, a szocializmus építésének lehetőségeit. Bár- 1977 és 1981 között 11,6 százalékkal nőtt a társadalmi össztermék, 10—20 százalékkal nőtt az egyes iparágak termelése, nyolc százalékot meghaladóan a mezőgazdaság produktuma, az ország még mindig alapvető ellátási gondokkal küzd, s a szociális vívmányok fejlődésével nem tudott lépést tartani a gazdaság. Mozambik azonban egyik fronton • sem adja meg magát. A lehetőségek reális felmérése jó ígéret a bajokból való kilábalásra. Nagy Csaba Samora Machcl. Mozambik elnöke (jobbra), a harcosok között flz NDK-ban tanult H formatervező Kiállítás nyílt a közelmúltban az NDK Kulturális és Tájékoztató Központjában Heisz Pálné Szalay Ágo- ta_ formatervező művész munkáiból. — Ügy kezdődött, hogy tudtomon kívül, még az általános iskolában elküldték egyik rajzomat valamelyik gyermekrajzpályázatra — mondja Szalay Ágota. — A rajzot, nagy meglepetésre, egy katalógus címlapján láttam viszont hamarosan. Érettségi után az Iparművészeti Főiskolára jelentkeztem. Textilszakra, erre az ősi technikára; más művészi kifejezési formákkal addig nem volt kapcsolatom. Helyhiány miatt nem vettek fel. Itt már tapasztalnom kellett, milyen küzdelem folyik a szakmán belül. Textiltervezőként dolgoztam egy évig, és tanultam, főleg nyelveket, angolt, spanyolt, és készültem a második, sajnos ugyancsak sikertelenül végződött felvételi vizsgámra. — Hogyan került az NDK- ba? — Az általános iskolában német nyelvtagozatra jártam, aminek később jó hasznát vettem. Lehetőség kínálkozott arra, hogy az NDK- ban folytassam tanulmányaimat ösztöndíjasként. így hát újra felvételiztem idehaza. Ez már sikeres volt. Csupán annyi előnyöm lehetett másokkal szemben, hogy tanultam németül. Aztán Haliéba kerültem az Ipari Formatervező Főiskolára. — Mit jelentett idegenben tanulni? — Az első év bizony szenvedéssel járt, hiszen más, idegen rajzi kultúrával, felfogással, általános képzéssel kellett megbarátkoznom. Olyan dolgokat tanultam kint, amit idehaza nem is tanítanak. Ez volt a legnehezebb, de éppen ezért sokat adott a kinti iskola. Formatervezést és játékkészítést tanultam a Burg Gieichensteinben. Nálunk nincs játékkészítő-szak, de ezt a területet én nagyon kedvelem, 'már gyermekkoromban is foglalkoztam bábokkal. így én voltam az első magyar művésznövendék, aki onnan kikerült. — Mi határozza meg alapvetően egy NDK-ban tanult formatervező munkáját, stílusát? — Elsősorban talán az, hogy az ember iparcentriku- sabb szemléletű lesz. Most itthon is van néhány tervem. Nem is titkolom, színházi bábtervezéssel szeretnék majd egyszer foglalkozni. Hazaérkezve — közben megszületett a kisfiam, mert még odakinn férjhez mentem — szövetkezetben kezdtem dolgozni formatervezőként. Jelenleg a Hermes Szövetkezetnek bábokat tervezek, mivel új profilt szeretnének kialakítani, én állítom össze a leendő áruskálájukat. Egyelőre hat különböző bábformán próbálgatom a fantáziámat. Emellett közterek — főleg betonból és műkőből készült — használati tárgyainak megformálásával is kísérletezem. Szémann Béla n szovjet olaj- és földgázipar A Szovjetunióban állandóan fejlődik az olajipar, noha a növekedés üteme ma már csökkenő tendenciát mutat. Fejlődési tendencia alatt azonban nemcsak mennyiségi mutatókat, de a minőségi értékeket is mérlegelni kell. A hetvenes évek első felében az olajipar még évente 27 millió tonnával növelte a termelést, a hetvenes évek végén már csak 23 millió tonnával, ebben a jelenlegi ötéves tervidőszakban pedig már csupán ötmillió tonnával_ Változnak a szovjet olajkitermelés központjai is, az ötvenes években a Kaukázus környéke volt még az olajipar centruma, valamint Kö- zép-Ázsia és Kazahsztán, a hetvenes években az Ural és a Volga menti területek, míg a nyolcvanas évtizedben Nyugat-Szibéria lépett előtérbe. A nyugat-szibériai lelőhelyeken 1985-ben már 385—395 millió tonna olajat fognak tetmelni, vagyis az országos kitermelés 62 százalékát. Ami a földgázt illeti, 1985-ben á terv 600—640 milliárd köbmétert irányoz elő. Ezen belül Nyugat-Szibéria 330—370 milliárd köbmétert termel. Napjainkban világviszonylatban az olajtermelés 20 százalékát, a földgáz 15 százalékát a tengerek adják. Képünk egy kaszpi-tengeri fúróhelyet mutat. (APN—KS) 11 harmadik íirhajósnő Szinte napra pontosan húsz évvel azután, hogy a világ első űrhajósnője, a szovjet Valentyina Tyereskova visszatért a világűrből, ahol a Vosztok—6 pilótájaként járt, újabb nő indul a Kozmoszba: Sally Ride amerikai asztronauta. A két út között eltelt két évtizedben csak egyetlen egyszer járt még a nők képviselője a világűrben — Szvetlána Szavickaja, a Szojuz T—7 űrhajón, majd a Szál jut űrállomáson dolgozott, egy hétig. Jelenleg ő a nők közül az űrhajózás „világcsúcstartója”, s az amerikai kolléganő nem veszélyezteti ezt a csúcsot: útját, amely a Challenger elnevezésű amerikai visszatérő űrrepülőgép második útja lesz, hat napra tervezik. Az űrhajózás tudománya nagyot lépett előre a húsz év alatt. Tyereskova még a maiakhoz képest kezdetlegesnek tűnő űrhajón egymaga indult útjára, bár tulajdonképpen kötelékrepülésben vett részt. Utazásának elsőd leges célja az volt, hogy kiderítsék: képes-e a női szervezet egyáltalán elviselni az űrutazás komoly megterheléseit, képes-e megfelelően elvégezni egy nő azt a rendkívüli munkát, ami a magányos űrhajósra hárul. Szavickaja már hármas csapat tagjaként kezdte meg munkáját, hatalmas tapasztalat birtokában, s az űrállomáson két további társával együtt dolgozhatott. A 32 éves Sally Ride viszont kezdettől fogva ötödmagával teszi meg útját a Challenger kabinjában. Ennek megfelelően előképzettsége is más. Tyereskova és Szavickaja egyaránt a sport felől jutott el az űrhajózásig, sportrepülők, ejtőernyősök voltak: Szvetlána többszörös világcsúcstartó is volt. Sally Ride viszont a tudomány felől közelítette meg leendő szakmáját. 1977-ben a világhírű kaliforniai egyetemen, a Stanfordon fizikából szerzett képesítést, kisdoktori diplomát. Az Amerikai Nemzeti Űrhajózási Hivatal, a NASA ekkor hirdetett jelentkezést nők számára — s a mintegy ezer jelentkező közül csak nagyon kevesen estek túl a nehéz próbán. Köztük volt Sally is — igaz, ő is kitűnő sportoló, nagyon jó adottságú teniszező, akinek maga a tenisz egykori királynője, Billy Jean King javasolta, hogy hagyjon fel a tanulással, és legyen profi teniszcsillag. Ráadásul nem is szakbarbár: egyetemi végzettséget szerzett angol irodalomból is, a fizikai doktorátus mellett. Szakképzettségét már az űrhajóstanfolyam kezdetétől jól hasznosították. Nemcsak a fedélzeti mérnök szerepét tölti majd be a hatnapos úton, hanem fontos feladatot is kap: ő lesz a Challenger egyik legfontosabb kísérletének végrehajtója. A csinos, sötét hajú, 164 centiméter magas, 53 kilogramm súlyú Sally életútja egyébként még egy vonatkozásban mutat hasonlóságot a világ első űrhajósnőjével, Tyereskovával: az ő férje is űrhajós, pontosabban csak jelölt, és az érdekesség az, hogy a feleség előbb jut a kozmoszba, mint a férj, Steven Hawley, akire a Challenger egyik következő útján vár munka. (Tyereskova Andrijan Nyikolajev űrhajóshoz ment feleségül, de csak az űrutazás után, és Nyikolajev előbb járt a kozmoszban, mint jövendőbeli felesége.) A Challenger személyzete számára sok feladatot szabott meg a NASA. Két mesterséges holdat kell pályára állítaniuk — a kanadai gyártmányú Anik—2 és az indonéz megbízásból készített Palapa B—1 hírközlési szputnyikot. Erre az űrutazás első és mások napján, június 18-án és 19-én került sor. A következő napokban összesen 21 különböző kísérletet kell az öttagú személyzetnek végrehajtania. Június 22-én került sor a legbonyolultabb feladatra. Sally Ride mérnöktársa, John Fabian az űrrepülőgép csomagteréből a kanadai gyártmányú manipulátorkarral kiemel egy konténert, amely csaknem két tonna súlyú. Ez a nyugatnémet űrkutatási program berendezéseit tartalmazza, neve Spas—1 (Shuttle Paliét'Satellite — visszatérő mesterséges hold csomagnak lehetne fordítani a legegyszerűbben). A konténert önálló pályára helyezik, mintegy 800 méteres távolságba a Challengertől. 10 órával később az űrrepülőgép a Spas közelébe manőverezik, és Sally feladata lesz, hogy a manipulátorral „elfogja”, és visszategye a csomagtérbe. Ilyen feladatot először hajtanak végre. Bár a program kétségkívül tudományos célt szolgál (a Spas nyugatnémet berendezéseivel elsősorban ötvözés! kísérleteket végeznek a súlytalanság körülményei között), katonai jelentősége is van: közismert, hogy a Pentagon a Csillagok háborúja-program részeként ki akarja dolgozni „ellenséges” mesterséges holdak elfogásának módszereit az űrrepülőgépekkel. Mind Ride, mind Fabian újonc az űrprogramban, a parancsnok, Robert Crippen viszont másodízben vesz részt űrrepülőgéputazáson. (Az első amerikai űrrepülőgép másodpilótája volt.) A pilóta most Frederick Haugh lesz, aki korábban a haditengerészeti légierőnél szolgált. Még egy újonc — s egyben új „szakma” az amerikai űrhajózásban: Norman Thagard orvos, aki a jellegzetes „űrhajózási működészavarokat”, a szervezetben az út kezdetén fellépő rendellenességeket tanulmányozza. (Szovjet orvos már járt a világűrben.) S egy további újdonság: a Challengernek ezúttal első ízben a floridai űrrepülőtér közvetlen közelében kell majd leszállnia. Kis Csaba Szalay Ágota és művei (Grnák László felvételei — KS)
