Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-25 / 149. szám
1983. június 25., szombat Li Hszien-nien portréja Törvény a kollektívákról — kollektívák a törvényről Kovács B. Sándor moszkvai levele Legutóbb hat évvel ezelőtt, az új alkotmány elfogadásakor volt alkalom egy készülő törvény kapcsán olyan össztársadalmi együttgondolkodásra, mint most, amikor a szovjet társadalom a dolgozó kollektívákról szóló új törvény megalkotásában működik közre. A törvénytervezet két hónappal ezelőtti nyilvánosságra hozatalával megkezdődött vita lassan befejeződött: a Legfelsőbb Tanács ülésszakán a küldöttek végleges formába öntötték az új törvényt a kollektívákról, a kollektíváknak a vállalatok, intézmények és szervezetek vezetésében betöltött szerepének növeléséről. A mostani törvénytervezet nemcsak az országos vitára bocsátás hasonlóságával, hanem más módon is kapcsolódik az alkotmányhoz: konkretizálja és továbbfejleszti annak előírásait, jogi formulába önti az eddigi tapasztalatokat és gyakorlatot, biztosítja azokat a lehetőségeket, amelyekkel a kollektívák részt vehetnek az irányításban. Mindez — amint a törvénytervezet bevezetője megfogalmazza — újabb előrelépés a szocialista demokrácia továbbfejlesztése útján. E tételt a vitában mindenki helyesléssel fogadta és rendkívül időszerűnek tartotta. Az összesen huszonhárom pontból álló dokumentum széles körű megtárgyalása jó alkalmat adott arra, hogy mindenütt elgondolkozzanak a helyi feladatokon, megvizsgálják, hogy mit kell tenni az adott termelőegységben — kollektívában — a kitűzött feladatok végrehajtása érdekében. Köznapibb fogalmazásban ez annyit jelent, hogy egy-egy munkahelyen a törvény kapcsán tüzetesebben utánanéztek, mi akadályozza jobb munkájukat, s hogyan szabadulhatnának meg önerőből ezektől az akadályoktól. A hozzászólásokról, javaslatokról közzétett bőséges anyag betekintést nyújt a dolgozó kollektívák életébe, gondjaiba. Általános tapasztalatnak tűnik, hogy a javaslatok többsége mindenekelőtt a tervezetben szereplő jogok konkrétabb megfogalmazását, a jogok pontosabb meghatározását érintette. Másik jellemzője volt a vitának, hogy a hozzászólások és vélemények többsége valamilyen formában foglalkozott a fegyelem kérdésével. Ez nem újdonság, hisz- a téma a Központi Bizottság novemberi ülése óta változó erősséggel, de állandóan napirenden van a Szovjetunióban. A törvénytervezet vitája segített a felülről jött kezdeményezést levinni az egyes munkahelyekre, s olyan mederbe terelni a beszélgetést, ahol mellőzve az általánosságokat, konkrét „emberi formát öltött” a fegyelem megsértője éppúgy, mint az ellenük szükségesnek s'télt szankció. Az új törvény a kollektíváknak nagyobb jogot ad a fegyelemsértők megbüntetésére, még elbocsátásra is javaslatot tehetnek. A hozzászólók némelyike ennél is szigorúbb bánásmódot követelt, s voltak egészen szélsőséges vélemények is. Abban mindenki egyetértett, hogy a fegyelem nem öncél, hanem eszköz. A cél: minél több értelmes dolog közös megvalósítása. Figyelmet érdemel az a sok-sok javaslat is, hogy a törvényben jogilag kell kötelezni a kollektívákat minden fajta fegyelemsértés megvizsgálására és büntetésére. Azokra a magasabb be- osztásúakra is vonatkozik ez, akik nem fordítottak kellő figyelmet a rend fenntartására. Az Izvesztyija, a szovjet kormány lapja egy másik, általánosnak mondható véleményt is megfogalmazott: „A munkafegyelem, s általában mindenfajta fegyelem szilárdsága nem elsősorban a büntetések szigorúságától függ, hanem a dolgozók átgondolt és tervszerű nevelésétől, meggyőzésétől és ösztönzésétől”. A törvénytervezet egyes pontjai külön-külön foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. Így például a kollektívák számára biztosítják a beleszólást nemcsak a vállalati tervek elkészítésébe, hanem a megfelelő anyagi ösztönzők kialakításába, a pénzügyi és szociális alapok felhasználásába, sőt szükség esetén a kollektíva dönthet a dolgozó fizetésének felemeléséről is. A nevelést, főleg a fiatal dolgozók nevelését sokan annyira fontosnak tartották, hogy javasolták: iktassák törvénybe a kollektívák első számú feladataként. Üjdonsága á készülő törvénynek, hogy első alkalommal szól a brigádokról, mint „önálló” egységekről. A brigádforma bebizonyította életképességét és jelentőségét a termelékenység növelésében, a tervfeladatok magasabb szintű teljesítésében, s az utánpótlás nevelésében is. A brigádok szerepének és önállóságának jogi megfogalmazásától azt is várják, hogy további ösztönzést ad a brigádforma bővítéséhez, amihez nagy reményt fűznek szovjet szakemberek. A cél: törvényes kereteket teremteni a kollektívák aktívabb bevonásához az irányításba. Ezért a törvénytervezet főként azokról a jogokról szól, amelyek ezt lehetővé teszik. A kibontakozott vitában azonban legalább annyi szó esett a dolgok másik oldaláról, a kötelezettségekről is. A több és szélesebb körű jog azt is feltételezi, hogy a kollektívák nagyobb felelősséggel viseltessenek minden iránt, arni kapcsolatos a termeléssel, a népgazdasági célok megvalósításával. Ezzel kapcsolatban fogalmazták meg a dolgozók azt is, hogy nem elég biztosítani a jogokat, a kollektíváknak meg is kell tanulniuk élni azokkal. A 78 éves Li Hszien-nien személyében realista gazdasági szakember, a „kulturális forradalmat” lényegében sértetlenül átvészelő politikus került a legrangosabb kínai állami posztra. Asztalosinas, amikor bekapcsolódik a kínai munkásmozgalomba. A hosszú menetelés, a japánellenes harcok és a kínai polgárháború veteránja. A Kínai Népköztársaság kikiáltása után Hupej tartományban töltött . be magas szintű párt-, katonai és közigazgatási funkciókat, majd 1954- ben Teng Hsziao-pingtől átvette a pénzügyminiszteri teendőket, és egyben miniszterelnök-helyettessé is kinevezték. A pénzügyminiszteri posztot 1975-ig, a miniszterelnök-helyettesit 1980-ig töltötte be. A felső fokú végzettséggel nem rendelkező Li Hszien- nien fokozatosan Kína egyik vezető gazdasági szakemberévé vált. A „kulturális forradalom” idején is megmaradt Csou En-laj helyettesének, s 1969, a „kulturális forradalom” legnagyobb hullámának levonulása után A Duna medrének mélyítése során a bagger megakadt. Többszöri nekifutás után kitűnt: áthághatatlan akadályba ütközött. Végül darut hoztak, amely jó néhány méteres mélységből egy több mint húsz tonnás, vagy huszonnégy méter hosszú hatalmas fatörzset emelt ki a meder mélyéről. Amint leszállt az este, a monumentális fatörzs a homályban titokzatos fényt bocsátott ki magából. Mintha a régmúlt idők üzenetét hozta volna magával, felkeltette a figyelmet: vajon miféle fa lehet? Hogyan és miért dőlt ki gyökerestől, és hogy került a víz medrébe? Itt nőtt-e fel, vagy a Duna vize hozta valahonnan magával? És egyáltalán: milyen régi lehet? A kérdéseket komolyan vették. Megválaszolásába bekapcsolódtak a régészek, a biológusok, és más tudományágak szakértői. Sokan vizsgálódtak, tanácskoztak, míg végül kimondták: tudományos szenzációba botlottak. Bebizonyították, hogy a fa a Csallóközből való. Megállapították, hogy tölgyfa, s eredetileg körülbelül 40 méter magas lehetett. Kinyomozták, hogy magányos fa volt, nem facsoportban nőtt fel, s tiszteletreméltó kort, 560 évet ért meg. Éppen enyirányítója volt a szétrombolt gazdasági élet újjáélesztésének. Bírálta a „nagy ugrás” gazdaságpolitikáját, a káderek vidékre küldését a hatvanas évek elején, s azt mondta, hogy a Mao-idéze- tek biflázása nem pótolja a szakismereteket. A fanati- zárt „vörösgárdisták” őt is megfenyegették, s egy hónapra el is mozdították pénzügyminiszteri állásából. A viszonylag rövid ideig tartó meghurcoltatásnak Csou-En-laj vetett véget.. A „kulturális forradalmat” mindezek ellenére hatalmon belül csinálta végig. Pártkarrierje is töretlen: 1956 óta megszakítás nélkül tagja a politikai bizottságnak, 1977-ben, a KKP 11. kongresszusán a szűkkörű állandó bizottságba is beválasztják. A kínai vezetők világot látott csoportjához tartozik: járt Afrikában, a kelet-európai szocialista országokban, részt vett Ho Si-minh temetésén. Józan gazdaságpolitikus hírében áll. Jelenlegi nézeteit az 1982-ben, a holdújév alkalmából elmondott beszéde tartalmazza. Li Hszien-nien nyi idős volt, amikor valamilyen ismeretlen erő töves- től kicsavarta. Mi történhetett? A Csallóköz éghajlati viszonyainak- „évkönyvéből” következtetve, a levegő nedvességtartalmában hirtelen nagy változás állhatott be. ami itt, ezen, a Duna-menti alföldön nem ritka jelenség, s valószínűleg ez okozta a fa halálát. A legnehezebb, s a döntő feladat — annak megállapítása, hogy mikor élt a fa? — a pozsonyi Komensky Egyetem atomfizikai tanszékének, név szerint Pavol Po- vinec professzornak jutott. És megszületett a szenzáció. A számítógép a mintákból kiszámította, hogy a tölgy 8138 évvel ezelőtt élt. Ami nem kevesebbet jelent, mint hogy annak a hirtelen fel- melegedésnek és a nyomában érkező, erőteljes vegetációs időnek tanúja lehetett, amely az utolsó jégkorszakot követte. Az eredmény annyira hihetetlen volt, hogy az atomfizikai tanszék munkatársai megismételték a mérést „atom-óra” segítségével, de megközelítően hasonló eredményre jutottak. Ezzel a fa története még nem ért véget. A hatalmas törzset három részbe vágták, és. újabb megfigyelésekkiállt a jól megszervezett gazdaság mellett, amelyben . a piaci tényezők fontosak ugyan, de mégis másodlagosak. Az életszínvonalat emelni kell, de a mezőgazdaság és az ipar fejlesztése érdekében a felhalmozást sem szabad elhanyagolni. Kína gazdasági és pénzügyi helyzetét konszolidálni kell, az állami kiadásokat és bevételeket szilárd alapra kell helyezni, a gazdaságot hatékonyabbá kell tenni. A kiigazítási politikát folytatni kell. A kommunák megszervezését követő gazdasági kudarcok idején sürgette, hogy a parasztoknak egyéni művelésre adjanak földet: 1983-ban a kínai mezőgazdaság sikereit éppen annak tulajdonítják, hogy növény- termesztéssel foglalkozó parasztoknak egyéni művelésre földet utalnak ki, a termés egy részével, a felvásárlási norma teljesítése után szabadon rendelkezhetnek. Az új államfő nevében a „Hszien-nien” annyit jelent: előrelátó. S. Kovács Ferenc >V.'\ Ludwig Krkos szobrászművész az alkotó szemével figyeli a nyolcezer éves tölgy tulajdonságait (Fotó: ORBIS — KS — dr. Ester Plicková felvétele) hez vettek mintát belőle. A faóriás egyik része egy szobrászhoz, Ludwig Krkos érdemes művészhez került, aki egész életét a famegmunkálásnak szentelte. Az őskor e türelmes tanúja ma a művész pozsonyi műterme előtt áll, újkori polietilén fóliába csavarva. Az ihlet megszületésére és a véső munkájára vár. Miloslava Kodonová (ORBIS — KS) A jégkorszak üzenete Nyolcezer éves fatörzs a Dunában A kibontakozás kérdőjelei Indokínában A Cuu Long hadtest kivonulása Phnom Penhből Indokína az elmúlt években olyan tartós válsággóccá vált, hogy a politikai kommentátoroknak igen kockázatos akár borúlátó, akár optimista jóslásokba bocsátkozni. Ezúttal is, miközben a sorozatos thaiföldi provokációk következtében változatlan a feszültség Kambodzsa nyugati határtérségében, más oldalról nagyon óvatos politikai mozgás jelei is tapasztalhatók. (Fotó: VNA — MTI — KS) Befejeződött a Cuu Long vietnami hadosztály és hat önálló alegység kivonása Kambodzsából, ezzel mintegy 10 ezer fővel csökkent a kormányközi megállapodás alapján az országban tartózkodó vietnami egységek létszáma. Az indokínai szocialista országok tehát valóra váltották ígéretüket. Mint emlékezetes, az idén februárban rendezett vientianei csúcskonferencián határoztak úgy, hogy Kambodzsa biztonsági helyzetétől függően évente hoznak döntést a vietnami csapatok fokozatos kivonásáról. A szavakat tehát tettek követték. A vietnami hadosztály kivonása túlmutat a dolog jelképes politikai és lélektani jelentőségén. Rávilágít arra a nagyon fontos tényre, hogy az annyi változáson, szenvedésen keresztülment délkelet-ázsiai ország biztonsági helyzete a Pol Pót rendszer összeomlása óta folyamatosan javul. A nyugatnémet Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósítója kissé meghökkenve így írt a helyszínről: „A vietnami katonák még az ország nyugati részében, Battam- bangban, vagy nem messze a thaiföldi határtól, Sisophó- ban is fegyvertelenül mernek sétálni. Az emberben önkéntelenül is felvetődik a kérdés, vajon mit csinál a Vi- etnam-ellenes gerillamozgalom, amely legalább 30 000 partizánt számlál”. A Pol Pot-féle terrorszervezet persze még távolról sem szűnt meg, s ha a kambodzsai változások folyamatát nem is képes megfordítani többé, arra alkalmas, hogy állandó feszültséget teremtsen Thaiföld és Kambodzsa határán. Teszik ezt Thaiföld nyilvánvaló egyetértésével és tevőleges támogatásával. Márpedig a határválság megoldása csak akkor képzelhető el, ha Bangkok a saját biztonsága mellett a másik fél igényeit is figyelembe veszi. Sziddhi Szavetszila thaiföldi külügyminiszter nemre" nagy feltűnést keltő indítványt tett. Eszerint kész a Vietnammal való közvetlen tárgyalásokra Hanoiba utazni, amennyiben a határtól 30 kilométerre visszavonják a vietnami csapatokat. Napokkal később Hun Sen kambodzsai külügyminiszter egy nyilatkozatában tudtul adja: az indokínai szövetségesek készek a thaiföldi javaslat megvitatására, feltéve, hogy Bangkok tanúbizonyságát adja a határ menti ellentétek igazságos rendezésére való törekvésnek. A finom diplomáciai megfogalmazás nyelvét a gyakorlatra lefordítva, arról van szó, hogy az indokínai országok szerint a bangkoki javaslatnak csak akkor lehet értelme, ha Thaiföld fellép a területén működő reakciós khmer csoportok megrendszabályozásáért, a közvetlen határtérségből történő eltávolításukért. Máskülönben a 30 kilométeres határsáv kiürítése csak Pol Pót erőinek mozgásterét növelné. Hogy Thaiföld valóban ki akar-e mozdulni a holtpontról arra még nehéz lenne egyértelmű feleletet adni. A kibontakozás ügye ma is kérdőjelekkel terhes. Vietnam a maga részéről közben egy újabb lépést tett előre. Nguyen Co Thach külügyminiszter hosszú szünet után első ízben ismét ellátogatott az ASEAN, a Délkelet-ázsiai Országok Szövetségének két tagállamába. A Fülöp-szigetek és Thaiföld fővárosában folytatott tárgyalásai során a vietnami diplomácia vezetője ismét kifejtette: Hanoi a délkeletázsiai helyzet normalizálása érdekében érdemi párbeszédet akar az ASEAN-álla- mokkal. Ennek tudatában nem indokolatlan azt állítani, hogy most a másik oldalon van a válaszadás sora. Győri Sándor
