Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-25 / 149. szám
NÉPÚJSÁG 1983. június 25., szombat Július 1-tŐI Megújuló újítási szabályzat Látogatás a tizíves Borsodi Sörgyárban Sörsokk, avagy sörből soha nincs sok N Kedves Csiszár Elvtárs! Az újítók és feltalálók V. országos tanácskozása nyomán, az ott elhangzottak alapos és sokoldalú tanulmányozása, a felvetett kérdések elemzése után elfogadásra kerültek az újító-feltaláló tevékenységet érintő új jogszabályok. Az országos tanácskozáson írásban átadott hozzászólásában ön vázolta a vállalatnál folyó újítómozgalom helyzetét, véleményét közölte az ezzel összefüggő vezetői felelősségről, mellyel magam is egyetértek. További javaslatait, így többek között a hatályos újítási jogszabályban rejlő lehetőségek maradéktalan kihasználásáról, a rendelkezések betartásáról, a díjazási szempontok részletesebb megfogalmazásáról, a szakszervezetek ellenőrző feladatának ellátásáról, az újításokhoz fűződő vezetői érdekeltség növeléséről, az újítási jogszabály, valamint annak végrehajtását segítő Közös Irányelvek folyamatban levő korszerűsítése során figyelembe vettük. Észrevételei, javaslatai az új jogszabályok kialakításánál felhasználásra kerültek, azok értékes segítséget nyújtottak a jogszabályalkotó munkához. A tanácskozás munkájában kifejtett aktív részvételét a rendezésben együttműködő szervek nevében megköszönöm, és egyúttal megküldöm az országos tanácskozás rövidített jegyzőkönyvét. Budapest, 1983. április 29. Elvtársi üdvözlettel: dr. Pusztai Gyula (sk.), az Országos Találmányi Hivatal elnöke A nagy külföldi sörgyárak, például a dán Tuborg és Carlsberg, üzemlátogatást ajánlanak az érdeklődő turistáknak. Az ingyenes program keretében végigvezetik vendégeiket a gyártási folyamaton, végül megízlelte- tetik velük a frissen palackozott italt. Az igazán nagyvonalú fogadtatás mögötti szándékot nem titkolják. Reklámfogásnak szánják. Ök tudják, biztosan kiszámították, megéri nekik az áldozat, egyre nő a márkás sörük fogyasztótábora. De kell-e cégér nálunk a sörnek? Már a kérdés is különösen hangzik, mert köztudott, hogy Magyarországon tiltott a szeszes ital — közte a sör — reklámozása. De felesleges is lenne. A statisztikai adatok szerint az egy főre jutó sörfogyasztás minden különösebb propaganda nélkül is elképesztő módon emelkedik. Alig valamivel több mint két évtized alatt közel két és félszeresére- növekedett, megközelíti egy főre vetítve a kilencven litert. (Közben a bor fogyasztása lényegében szinten maradt, az égetett szeszes italoké pedig több mint háromszorosára növekedett.) Sörivó nemzet lettünk — mondják a szakemberek. Csakhogy a szokás (okát ne kutassuk) maradt a régi. Olcsó sörből jó sokat. Szemben az igazi sörkedvelők: keveset, de jó minőséget. A statisztikát igazolják a tények. Itt a nyár. Az építkezők, a sörisszák, meg a sörös vendéget várók körében elkezdődik a küzdelem a világos, vagyis az olcsó sörért. Egy-egy szállítmány órákig tart csupán. Aztán marad a drágább sör (ha marad egyáltalán), meg a kereskedő széttárt karja. A sörelosztóra hivatkozik. Az elosztó meg a sörgyárra. De mi újság a sörgyárban? Erről érdeklődtünk a megye északi településeire is szállító Borsodi Sörgyárban. Az egymillió kétszázezer hektoliter évi kapacitásra tervezett üzemet tíz éve adták át. A legkorszerűbb hazai sörgyár. Ez csak gépi berendezésekben mutatkozik meg, hiszen a sör előállításának hagyományos folyamatától itt sem lehet eltérni. A sör alapanyaga a sörárpa. Ezt ötven méter hosz- szú, nyolc méter széles, úgynevezett szaladin szekrényekben (valójában kádakMennyire önállóak a vállalati központoktól területileg is elkülönült vidéki gyárak? Egyelőre még „az együtt sírunk, együtt nevetünk” a jellemző, és kevés helyen mondhatják el: ahogyan mi dolgozunk, gazdálkodunk, úgy élünk, úgy fejlődhetünk. A Magyar Hűtőipari Vállalat 10 gyára már nem a nagy kalapból kapja, hanem a saját maga részére termeli a bérfejlesztést és az érdekeltségi alapokat. A helyileg képződött részesedési alap 75 százaléka például az adott gyárban marad, a további 25 százalék felhasználásáról pedig a vállalati igazgatótanács, illetve a bizalmi testület dönt. A fejlesztési alapnak — természetesen a közös kötelezettségek teljesítése után — a felé a 10 gyáré, a másik fele a verseny- pályázatok alapján nyerhető el. A gyári vezetők prémiuma és jutalma, a hűtőházak bán), páradús levegőben, állandó keverés mellett csíráztatják. A kicsírázott árpát, vagyis a kész malátát szárítják és megőrlik. A maláta innen a főzőházba kerül. Itt hat darab 300—600 hektoliteres, a sörgyárakból jól ismert vörösréz üst sorakozik egymás mellett. Ezekben végzik a cefrézést és a komlófőzést. A cefré- zéskor a malátából árpa és más pótanyagok hozzáadásával maláta extraktot főznek. Következik a komlófőzés. A felforralt sörléhez komlót adnak, ami a sör zamatának kialakulását, a sör megfelelő tisztulását és eltarthatóságát segíti elő. A főzőházból a kész, tisztított sörlé erjesztő kádakba kerül, ahol 5-6 fokra lehűtve, élesztő hozzáadásával elkezdődik az erjesztés. Ez 6—14 napig tart, ezalatt lényegében kialakul a sör alkoholtartalma. Innen utóerjesztésre pár hétre az ászokpincébe eresztik, ahol 0—3 fokon érlelik. Közben a termelődő szénsav feldúsul a sörben, zamatanyagok képződnek benne és letisztul. A gyárban egyidejűleg 40 ezer hektoliter sört tudnak erjeszteni és 80 ezer hektolitert ászokolni. A kész sört palackozzák, vagy hordóba, tankautóba töltik. A Borsodi Sörgyárban most teljes a nagyüzem. A palackozóüzemben mindhárom gépsor működik. Az egyiken 44 ezer, a másik kettőn 16—16 ezer palackot töltenek meg óránként. Naponta (a két műszak alatt) öt és fél ezer hektolitert palackoznak. Kovács József időelemző otthonosan mozog az üzemben. Régi, sörös szakember, 25 éve dolgozik az iparban, a szakmát Kőbányán tanulta ki. A világos sörök krónikus nyári hiányáról kérdeztük. — Az egyre növekvő sör- fogyasztással nem lehet lépést tartani. A múlt évben csaknem nyolcmillió hektoliter sört gyártott az ipar. Ez több mint kétszerese a hatvanban, és tízszerese az öt- venben termelt sörnek, mégis hiányzik a piacról közel másfél millió hektoliter. Ezt importból fedezzük, ami egyben drágább sört is jelent. A hazai gyárak nem tudnak többet előállítani. A gyár a múlt évben már mintegy kétmillió hektolitert — kapacitásának másfélszeresét — küldött a piacra. A szükséges karbantartásokra fordított időt kivéve egész éveredményeitől függően szintén erőteljesen differenciált. A gyárak a gazdálkodás ügyeiben érdekeltségükkel összhangban nagy hatáskörrel döntenek, önállóan terveznek, mérleget készítenek, az exportról vagy a belföldi értékesítésről határoznak. A vállalati osztályok tevékenysége — az ellenőrzést kivéve •— egyer inkább tanácsadó, koordináló, segítő jellegű. A központi műszaki, gyártmány- és gyártásfejlesztő részlegek üzleti alapon vállalkozási formákban dolgoznak. A Magyar Hűtőipari Vállalat belső mechanizmusa már-már ideális. Működéséről nem mondhatjuk el ugyanazt. A mirelit termékek nyomott ára, alacsony nyereségszintje — a mérsékelt hazai és külpiaci kereslet — fékezi a gyárak érdekeltségét, a teljesítmények és jövedelmek tényleges differenciálását. ben főzzük és palackozzuk a sört. — Hová szállítják a jól ismert borsodi söröket? — A zömét Borsodba és a környező megyékbe. Valami kevés jut Békésbe is. A sörgyárak közötti megállapodás alapján meghatározott körzetünk van, azt kell ellátnunk. Persze, ha másutt feszültség keletkezik, besegítünk. Választékbővítés címén a körzetünkön kívüli városokat, vagy akár egy-egy sörözőt is ellátunk, ha előnyös szerződést kínál a kereskedelem. A Borsodi Sörgyár termelési értéke tavaly megközelítette a másfél milliárdot. Az üzem leglátványosabb része a palackozó. Itt töltik üvegbe a világost, a Kinizsit, a Rákóczit, a barna, az alkoholmentes és az extra sört. Az utóbbi évtizedekben megnőtt a palackozott, és csökkent a csapolt sör iránti kereslet. Pontosabban: kevesebb helyen vállalkoznak a hordós sör kimérésére. Ennek okairól kérdeztük Kovács Józsefet. — Egy műszakban 1200 hektoliter hordós sör előállítására lenne kapacitásunk. Ezzel szemben 300—400 hektolitert készítünk. A vendéglátóipar nem kér többet. Sok helyen leálltak a csapolt sörről, nem foglalkoznak vele. Ügy tartják, túl sok munkával jár, kényelmesebb a palackossal bánni. Néhol az eszközöket is kidobták. Nagy kár, mert több hordós sört tudnánk szállítani anélkül, hogy ez a palackos rovására menne. A Borsodi Sörgyárban üdítőt is gyártanak. Itt készül a kedvelt „Gyöngy-család” és a Pepsi Cola. Tavaly 313 ezer hektoliter üdítőt gyártottak, ennek több mint hetven százaléka Pepsi volt. A kólát a márkatulajdonostól kapott koncentrátumból, szigorú ellenőrzés mellett állítják elő. Az üdítőital-gyártás lépést tud tartani a kereslettel. De térjünk vissza a sörhöz. Ügy tűnik, a sörgyárak — a legnagyobb kőbányai és a többi is — lehetőségeik határához értek. Több sört csak a Martfűn épülő szövetkezeti gyár üzembe helyezésétől remélhetünk. Ámbár az sem lenne nagy baj, ha a sörfogyasztás terén a világranglistán szerzett babérjainkból egy keveset leadnánk. Arpási Zoltán Említhető még néhány követésre méltó példa: A Bajai Finomposztógyár fővárosi leányvállalata úgy tart lépést a legújabb divat- irányzatokkal (s kiszolgál butikokat, magánkisiparosokat), hogy a nyers szövetet a budapesti üzemekben rövid úton a legkeresettebb divatszínekre festeti, bedolgozókat foglalkoztat és így tovább. Mindehhez nagyfokú önállóság (például szerződés- kötési jog), hatásos érdekeltség és felelősség szükséges. A Hajtóművek és Festőberendezések Gyárában a fő- vállalkozásra egy-egy nagy megrendelés, komplett szállító- és festőrendszer gyártása, a belső és külső kooperáció szervezésére létesülnek nagy hatáskörű önálló szervezetek. A Taurusban úgynevezett termékigazatóságok alakultak á kempingcikkek, a légrugók stb. gyártásának szervezésére, a fejlesztéstől az értékesítésig átfogják az Az újítók és feltalálók V. országos tanácskozását jó egy évvel ezelőtt, 1982. május 15-én tartották meg, hogy most ismét visszatérünk a jelentős eseményhez, annak legfőbb oka a Magyar Közlöny 20. számában megjelent 10/1983-as, az újításokról szóló MT-rendelet hatálybalépésének közelgő dátuma. Apropó továbbá a fentiekben idézett levél is, amelyet Csiszár István, az Orosházi Üveggyár többszörös újítója, újítási felelős bocsátott a rendelkezésünkre, amikor munkahelyén fölkerestük. — Érthető, hogy nagy érdeklődéssel tanulmányoztam az új jogszabályt, miután a Találmányi Hivatal elnökének levelét a tavalyi országos tanácskozás jegyzőkönyvével együtt megkaptam — mondja Csiszár István, akivel közösen azt próbáljuk csokorba szedni, melyek a legfontosabb s az újító mozgalmat valóban serkentő változások ebben a rendeletben a korábbi szabályozáshoz képest. Felszólalásomban én három dolgot kifogásoltam az eddigi gyakorlatból. Az egyik az volt, hogy a 38/1974-es meg a 70 I981-es MT-rende- letek kibúvót engedtek a vállalatoknak az újítások elbírálására adott hatvannapos határidő alól. A július elsején életbe lépő, s ezen előbbi minisztertanácsi rendeleteket hatálytalanító jogszabály most már egyértelműen fogalmaz: az újítási javaslatot a benyújtástól számított hatvan napon belül el kell bírálni, és ennek soinnováció teljes folyamatát. A Pamutnyomó-ipari Vállalatnál különböző termékcsoportokra szervezett, úgynevezett üzleti körök képeznek önelszámoló egységeket, bevételeikből fedezik kiadásaikat, és ' a nyereség határozott növelésében érdekeltek. A fővállalkozások, a termékigazgatóságok, az üzleti körök közös jellemzője, hogy rendelés-, azaz piaccentriku- sak, a szükségletek rugalmas, hatékony kielégítésére vállalkoznak, s áttörik, lebontják a merev, hierarchikus szervezeti korlátokat, hatalmi viszonyokat. Feltételezik, hogy a gyárak, az üzemek nagyfokú önállóságot élveznek, s határozottan érdekeltek a jövedelmező munkában, a kezdeményezésben, a kockázatvállalásban. Az új szervezetek a meglevő formák és struktúrák kérlelhetetlen bírálatát, a bürokrácia leépítését, új, hatékony érdekeltségi viszonyok kialakítását célozzák. A kereskedelmi igazgatók nem vállalják el hivatalból az adott feladat megoldását, hanem megfelelő vállalkozási formákat, érdekeltségi rendszereket, kezdeményezőkész embereket keresnek és találnak egy-egy feladat rán dönteni kell az újítás elfogadásáról, vagy a javaslat elutasításáról. Kiskapu nincs! — Nemcsak én, hanem nagyon sok felszólaló bírálta a megelőző szabályozást, amely szerint csak akkor újítás az újítás, ha az nem tartozik előterjesztőjének munkaköri kötelességei közé. Ezzel a vállalatok kénytelenek voltak minden technikusukat, mérnöküket, vezető beosztású dolgozójukat kirekeszteni az újítómozgalomból, s ezzel a termelésfejlesztés legértékesebb tartalékait „ledugaszolni”. Nos, a tanácskozás ebben a kérdésben is konkrét változtatást inspirált: a 10 1983-asból ez a tétel kimaradt. A harmadik tényező, amely ugyancsak akadályozta eddig a hasznosítható újítások számának gyorsabb szaporodását, Csiszár István szerint —, de az idézett jegyzőkönyv tanúsága alapján Békési Gábor, a Békéscsabai Ingatlan- kezelő Vállalat újítója és Gál László, a Viharsarok Halászati Tsz újítója szerint is — nem más, mint az érdekeltség, az anyagi ösztönzés „erőtlensége”. Ennek a tényezőnek három külön összetevője is van. Kezdjük az újítók dolgával. Az újítási díjról a változást megelőzően a jogszabály úgy rendelkezett, hogy annak „mértéke általában a hasznosítás első éve alatt keletkezett hasznos eredmény kettő ... százaléka”. Most az új rendelet a két százalékkal szemben az ötgyors, rugalmas, gazdaságos megoldására. Miért akad szembetűnően kevés kereskedelmi és vezér- igazgató, aki kellő ön- és helyismerettel képes lemondani hatalma egy részéről, kezdeményezve új, a hierarchián kívülálló érdekeltségi centrumok kialakítását ? Aligha lehet munkahelyi demokráciáról, az alkotó- és kezdeményezőkészség kitere- bélyesedéséről szólni ott, ahol központilag döntenek az üzemek, a műhelyek és a művezetők bérfejlesztéséről, jutalmazásuk mértékéről. Vajon a vállalkozásra felkészült, az önállósításra érett kezdeményező belyi vezetők száma korlátozott, avagy inkább az igazgatók, a vezérigazgatók túlságosan szűkkeblűek? Esetenként szubjektív feltételek, a személyes készségek, a felkészültség hiányoznak, ám az objektív tényezők, a lényeges változásokat kikényszerítő körülmények szintén kialakulatlanok, az érdekeltségi viszonyok fejletlenek. Ezért amikor létrehoznak új szervezeti jogi kereteket, például leányvállalatokat, a gyakorlatban nem élnek az új lehetőségekkel. Kettős kötésűek a vállalatok. Egyrészt fölfelé igazoszázalékos mértéket teszi kiindulóponttá, amitől ugyan lefelé is meg felfelé is el lehet térni, de csak bizonyítottan alapos indokok alapján. Nagyon sok vita keletkezett mostanáig abból — szintén az érdekeltség nem megfelelő alakítása miatt —, hogy az újítás hasznosításában munkaköri kötelességükön túl is részt vevő közreműködők milyen forrásból és mennyit kapjanak közreműködői díjként. Ebben a pontban találkozott az újítómozgalmat is jelentősen befolyásoló érdekviszonyok második és harmadik tényezője (az újítók díjazása, mint első tényező mellett): a közreműködők ösztönzéséről, illetve a vállalati érdekeltségről van tudniillik szó. A közreműködők bevonásáról és díjazásáról az új rendelet egyértelműen • szól, miután a közreműködők díját az újítási díjjal azonos módon lehet elszámolni. Az újítási és a közreműködői díj forrásaira és elszámolására ezzel szemben külön jogszabályok jelennek meg. Kiindulásnak ehhez a pénzügyminiszter-helyettes nyilatkozata szolgál, aki a Népszava június 7-i számában arról szólt, hogy „az újítók V. országos tanácskozásának javaslatait figyelembe véve, 1984. január 1-től a részesedési alap helyett az adózott nyereségből lesznek fizethetők az újítási díjak, így megszűnik a látszata is annak az ellentmondásnak, hogy a kollektívák érdekei szemben állnak az újítókéval”. * * * Végezetül ismét az Orosházi Üveggyár újítójáé a szó: — A közreműködők helyzetének tisztázása egyúttal egy másik nagy gondot is megoldott, ami nekem régóta vesszőparipám az tudniillik, hogy az újító az eddig őt körülvevő érdektelenség következtében hasznos javaslataival rendszerint egyedül maradt. Ezen, reméljük, az előbbiek mellett segít majd az is, hogy az új rendelet pontosan sorolja elő a gazdálkodó szervezet vezetőjének az újítómozgalommal kapcsolatos feladatait, és a társadalmi irányítás, valamint az érdekvédelem teendőibe a KISZ-t és a MTESZ-t is bevonja a szakszervezetek meg a szövetkezetek érdek- képviseleti szervei mellé. A sor tehát ismét a vállalatokon van: a július 1-től életbe lépő rendelet alapján meg kell újítaniuk újítási szabályzatukat! Kőváry E. Péter dó, az államigazgatási és a társadalmi-politikai hierarchiától függő szervezetek. Másrészt hatnak a vállalat működésére, szervezettségére, a belső tényezők, a különböző szintű kollektívák, illetve a konkrét gazdasági viszonyok. „Mondják meg, mit kell tenni”, halljuk gyakran. Sok vezető még ma is részletekbe menő szabályokat, pontos végrehajtási utasításokat, kész belső irányítási szervezeti modelleket vár fentről. Valójában nincsenek mindenütt egyformán jól alkalmazható receptek. A kéz öt ujja is más és más. A belső irányítási rendszer elemei — a tervezési, a döntési, az információs, az elszámolási, az érdekeltségi, az ellenőrzési, a szervezeti mechanizmusok — hasonlóképpen különbözőek, mégis csak együtt és összehangoltan, bonyolult, sokoldalú kölcsönhatásban érvényesülhetnek. A jó példák, a változatos tapasztalatok, ha jelenleg még elszigeteltek is, jelzik a lehetőségeket, az öntevékenység, a helyi kezdeményezés termékenyítő hatását. Kovács József, az MSZMP KB munkatársa (Vége) II vállalkozás belső feltételei Q Biztató kezdeményezések
