Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-25 / 149. szám

1983, június 25., szombat Tovább vizsgálják a kányási bányaomlás okait Amint arról korábban hírt adtunk a Nógrádi Szénbá­nyák kányási üzemének 22- es frontján június 22-én tör­tént omlást követően meg­feszített munka kezdődött a még bentrekedt bányász éle­tének megmentéséért. A bá­nyamentők pénteken hajnal­ban — 3 óra 45 perckor — kerülő vágaton jutottak el Ottmár Károly, 38 éves vá­jár, salgótarjáni lakoshoz, akinek már csak a holttes­tét tudták kiemelni az om­lás alól. A szerencsétlenség okai­nak kivizsgálása tovább fo­lyik. Gyászjelentés . A Bányaipari Dolgozók Szakszervezete, az Ipari Minisz­térium és a Nógrádi Szénbányák megrendüléssel jelenti, hogy a Nógrádi Szénbányák kányási üzemének 22-es frontján jú­nius 22-én történt omlás következtében hivatásuk gyakor­lása közben hősi halált haltak Kanizsai László, 28 éves csil­lés és Ottmár Károly, 38 éves vájár. Felejthetetlen munka­társaink egész népünk boldogulásáért áldozták életüket a természettel vívott küzdelemben. A magyar bányásztársa­dalom mély részvéttel osztozik a hozzátartozók gyászában, és kegyelettel megőrzi az elhunytak emlékét, akiket a Nóg­rádi Szénbányák saját halottainak tekint. Temetésükről ké­sőbb történik intézkedés. BANYAIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE, IPARI MINISZTÉRIUM. NÓGRÁDI SZÉNBÁNYÁK Hz Ipari Minisztérium részvétnyilvánítása Az Ipari Minisztérium kegyelettel adózik a hős bányászok emlékének, akik áldozatos, embert próbáló-munkájuk minden percében kitartást igénylő hivatásuk teljesítése közben, a ter­mészettel vívott nehéz küzdelemben vesztették életüket a Nógrádi Szénbányák kányási üzemének 22-es frontján tör­tént szerencsétlenség következtében. Az egész magyar tár­sadalommal együtt őszinte részvéttel és mély fájdalommal osztozunk az áldozatok hozzátartozóinak gyászában. IPARI MINISZTÉRIUM Környezetvédelmi tábor Ma zárul Békésen az egy­hetes Körös-parti tábor, amelyen nyolcvan, a termé­szetet szerető és óvni kívá­nó gyermek, általános isko­lai tanuló vett részt. A me­gyei természetvédelmi hiva­talnak, a megyei tanács mű­velődésügyi osztályának, kör­nyezetvédelmi és ifjúságvé­delmi bizottságának, vala­mint a megyei múzeumok igazgatóságának közös pat- ronálását élvezve az idén először szerveződött megyei tábor, elsősorban a környe­zetvédő szakkörökben is te­vékenykedő tanulók részére. Szakképzett pedagógusok és környezetvédelemmel fog­lalkozó szakemberek irányí­tásával számos érdekes prog­ram várta a gyerekeket. Megismerkedhettek például megyénk jellegzetes, ritka, vagy éppenséggel védett nö­vényeivel, némelyikkel csu­pán diafilmen keresztül. Rit­ka, védett növényünk az er­délyi hérics, amelyből mind­össze néhány száz tő talál­ható már, ezért lelőhelyét titokban kell tartani. Nagy élmény nyújtottak a terepjárások Kertész Éva botanikus vezetésével, de ta­lán a legmélyebb benyomást a dévaványai túzokrezervá­tumban tett látogatás tette a táborozókra. Az élménygazdag napokat minden este természetfilmek vetítése zárta, melyeknek igen nagy sikere volt a gye­rekek körében. Hasznosan és jó hangulatban telt el a tá­borozás öt napja, gyarapít­va a kis környezetvédők tu­dását, akik bizonyára szíve­sen továbbadják itt szerzett ismereteiket, szélesítve a ter­mészetvédők körét. —szi— Hídrobbantás Dobozon A Kettős-Körösön a Do­boznál átívelő 168 méter hosszú, szegecselt acélszerke­zetű hidat hetven évvel ez­előtt építették. Az évtizedek során több kisebb korszerű­sítéssel, megerősítéssel szol­gálta a növekvő közúti for­galmat, Napjainkban kes- kenysége, valamint a ma­gassági korlátok és alacsony teherbírása miatt már nem tudott eleget tenni a meg­növekedett áru- és személy- szállításnak. Ezért az acél- hídtól kőhajításnyira új, 234 méter hosszú, szabadon sze­relt vasbeton hidat építettek, amit fél éve adtak át a for­galomnak. A régi híd robbantására a mikepércsi Rákóczi Tsz rob­bantó részlege kapott meg­bízást. A hét éve működő részleg napjainkra főként kémények, épületek és hidak robbantására specializálta tevékenységét. A dobozi híd robbantási tervét a Miskolci Műszaki Egyetem szakembe­rei készítették, a gyakorlati munkákat a tsz robbantó­részlege csütörtökön teljesí­tette. A gondos előkészítés után az esti órákra minden­nel készen álltak a robban­tásra, a forgalmat elterelték, a kíváncsiskodók elől lezár­ták a környéket. Végül is 19 óra 19 perckor megkez­dődött a hadművelet: hatal­mas detonáció rázta meg a környéket, lángcsóva és több tíz méteres füstfelhő csa­pott a magasba, s a híd vál­tozatlanul, igaz kicsit meg­gyengítve, a helyén maradt. Ügy tűnik, a nyugdíjas éveiben járó szerkezettel nem bírt a 60 kilogramm külön­leges vágótöltet, vagy pedig az acélszerkezet készült kü­lönleges anyagból. A hídrob- bantást a jövő héten meg­ismétlik. —szekeres— Befejeződött az országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az l. oldalról) Barcs Sándor (Bp. 1. vk.), az MTI nyugalmazott vezér- igazgatója; Újvári Sándor (Zala m. 7. vk.), a Zala me­gyei Tanács elnöke; Ispáno- vits Márton (Bács-Kiskun m. 11. vk.); Tóth Géza (Sza- bolcs-"Szatmár m. 20. vk.), a megyei tanács titkára; Pe- thő István (Veszprém m. 5. vk.); Kovács Ferenc (Bp. 15. vk.). Több képviselő nem kért szót. Ezután Lázár György válaszolt a vitában elhang­zottakra. Lázár György vita-összefoglalója A vitában elhangzottakat összegezve a kormány elnö­ke nyugtázta: a felszólalók mindegyike egyetértett azzal, hogy a kormány az 1980-ban megerősített program alap­ján, a beszámolóban elhang­zottak szerint folytassa mun­káját. Ezt a bizalom megerő­sítésének ítélem és a kor­mány nevében megköszönöm — mondotta. A felszólalások sokszínűén átfogták társadal­mi életünk úgyszólván min­den területét. Valódi kérdé­sekkel foglalkoztak, kritikus, ám reális és kiegyensúlyo­zott hangon, olykor töpreng­ve, de minden esetben a megoldást keresve szóltak gondjainkról. — A felszólalásokból ki­tűnt: hogy a képviselők tu­datában vannak annak, hogy az egyensúly helyreállításá­hoz vezető útszakasz nehe­zén még nem jutottunk túl, de elindult egy nagyon fon­tos folyamat. Megerősödött annak felismerése — ami mindinkább tettekben is ki­fejezésre jut —, hogy fejlő­désünk mai szakaszában másként kell megközelíte­nünk a valóságot, másként kell dolgoznunk, mint ko­rábban, amikor a szocializ­mus alapjainak a lerakása volt a feladat. A jelenlegi nehéz helyzet­ben mutatkozik meg igazán annak jelentősége, hogy a párt — az intenzív fejlődési szakaszra való felkészülés­ként — 1968-ban új irányí­tási rendszer bevezetését ha­tározta el. Enélkül ma sok­kal nehezebben alkalmaz­kodnánk az új viszonyokhoz. A kifejtett vélemények nem mindenben fedték egy­mást, egyes jelenségek okai­ról, a lehetséges megoldá­sokról szólva egymástól el­térő nézetek is hangot kap­tak. Ez így természetes. De — és ez a fontos — az alap­vető kérdésekben teljes volt a nézetazonosság. A vita valamennyi részt­vevője helyeselte, hogy mind a belpolitikában, mint a nemzetközi politikában azt az utat járjuk, amit a XII. kongresszus kijelölt. Teljes egyetértés volt abban is, hogy a kormányzati munká­ban is a Központi Bizottság áprilisi határozatát tekint­jük irányadónak. Minden felszólaló egyetértett azzal, hogy népünk, munkásosztá­lyunk, szövetkezeti paraszt­ságunk, értelmiségünk több­re képes, az anyagi bázis na­gyobb teljesítményre nyújt lehetőséget, mint amit tény­legesen felmutatunk. Egyben sürgette, hogy éljünk job­ban ezekkel a lehetőségek­kel, mert ez elengedhetetlen feltétele a VI. ötéves tervben magunk elé tűzött célok el­érésének. A vita is aláhúzta a szo­cialista demokrácia kitelje­sítésének fontosságát, mert ezzel további alkotó erőket szabadítunk fel. Ugyanakkor nagyobb, tudatosabb felelős­ségvállalást, a felelősség kö­vetkezetes számonkérését, fegyelmezettebb munkát sür­getett. Valamennyi felszólaló megerősítette, hogy az állam irányító szerepének fontos­sága elvitathatatlan, de azt is hozzátette, hogy a kor­mányzati irányítás további fejlesztésre szorul. Helyesel­ték azt a törekvést is, hogy az államigazgatásban növel­jük a tanácsok, a gazdaság­ban a vállalatok önállóságát. A miniszterelnök a vitá­ban elhangzott kérdéscsopor­tok közül néhányra külön is kitért. Az államigazgatási gyakorlat fonákságait szóvá tevő észrevételekkel kapcso­latban a többi között hang­súlyozta : — Egyetértek a bíráló megjegyzésekkel. Tervünk az, hogy tovább haladunk az államigazgatás korszerűsíté­sének útján, tovább növel­jük a tanácsok mozgásterét, ami lehetővé teszi, hogy az állampolgárokat a jelenlegi­nél is nagyobb mértékben tehermentesítsük az ügyinté­zés bürokratikus vonásaitól, az ezzel járó bosszúságoktól. Utalt Lázár György arra, hogy több felszólaló példák­kal illusztrálta: mennyire fontos napjainkban a veze­tés javítása, az irányítási eszközök fejlesztése. Ezekkel a véleményekkel egyetértek — mondotta, és hozzáfűzte: az ez irányú előkészítő mun­kálatok közel jutottak ahhoz a fázishoz, amikor a döntés meghozható, s a végrehajtás menetére is kialakulóban van az elképzelés. Így elő­reláthatólag 1984—85-ben az irányítási rendszerünket továbbfejlesztő valamennyi lépést megtehetjük. — Nagy jelentősége van annak, hogy a vezetés javí­tása terén is előbbre jussunk — folytatta. Enélkül elkép­zelhetetlen a feladatok meg­oldása, irányítási rendsze­rünk továbbfejlesztése vagy az ennek megvalósítása so­rán elérhető eredmények realizálása. A kongresszuson és azóta sok más fórumon is megfogalmazódott, hogy a fejlődés mostani szakaszá­ban rendkívül nagy az em­beri tényező szerepe. Foko­zottan érvényes ez a veze­tőkre. Ezt tudva és ismerve — ha csak szerényen is, de — tettünk lépéseket. Utalok azokra a határozatainkra, amelyekkel új típusú fel­ügyelő bizottság létrehozását szorgalmaztuk — sajnálatos, hogy kicsit lassan halad en­nek átültetése a gyakorlatba, vagy az igazgatótanácsok megerősítését, illetve fel­adat- és hatáskörének meg­újítását sürgettük. Erősíteni kívánjuk azt a gyakorlatot, amely a demok­ratikus fórumok — egysze­rűen szólva: a munkások — számára lehetőséget biztosít arra, hogy saját vezetőik munkájának minősítésébe beleszóljanak. Törvényes le­hetőséget teremtettünk arra is, hogy a vállalati vezetőket is pályázat útján állítsák munkába, meghatározott időre alkalmazzák. De ezzel egyelőre — talán érthető okokból — az indokoltnál kisebb mértékben élnek. A Minisztertanács elnöke nagy jelentőséget tulajdoní­tott annak a feladatnak — amiről a vitában is szó esett —, hogy a nagyvállalatokon belül kapjanak nagyobb moz­gásteret a gyáregységek. A gazdálkodás minőségére, eredményességére ugyanis nagy hatással lehet, ha az eddiginél jobban hasznosít­ják a rendelkezésükre álló szellemi és anyagi erőket. Sokan szóltak az anyagi érdekeltségről, a bérezés kér­déseiről, a bérarányokról, a differenciálás lehetőségéről. A tisztesség azt kívánja, hogy megismételjem: most nem vagyunk abban a hely­zetben, hogy nagy rétegekre kiterjedő, általános bérpoli­tikai intézkedést helyezzünk kilátásba. Erre nincs lehe­tőségünk. Arra viszont van, hogy ilyen körülmények kö­zött is javítsuk bérezési rendszerünket, gyakorlatun­kat, nagyobb mértékben él­jünk a differenciálás eszkö­zével. Az év végéig módosít­juk, korszerűsítjük a bérta­rifarendszert. Tesszük ezt azért, hogy még több teret adjunk az egyéni teljesít­mények különbségeinek anyagi kifejezésére. Nem le­het azonban olyan bér- vagy tarifarendszert kidolgozni, amely felmenti a vezetőt az alól, hogy megmondja: ki dolgozik jól, ki rosszul, ki kapjon ezért több fizetést, s ki kevesebbet. Ilyen bér­rendszer kidolgozását tehát nem ígérhetem, olyanét vi­szont igen, amely a mainál is nagyobb lehetőséget fog adni a megfelelő vezetői ma­gatartás érvényesítésére — mondotta. A gazdasági munkaközös­ségek kapcsán Lázár György megjegyezte: a kormány nem kötelezővé, hanem lehetővé tette a fővállalatokon belüli gazdasági munkaközösségek alakítását. Azt tartjuk he­lyesnek, hogy csak ott és csak akkor alakítsanak ki ilyet, ahol azt a* társadalom és az adott kollektíva igé­nye indokolja. A kormány kifejezetten kéri, hogy az érdekvédelmi szervek lépje­nek fel minden esetben, ha netán olyan magatartást ta­pasztalnak, amely törvénye­inkkel és a kormány szán­dékaival ellenkezik. A lakásproblémákkal és az építőanyag-ellátási gondok­kal kapcsolatos képviselői észrevételekre válaszolva a miniszterelnök ezeket mond­ta: Nem ígérhetjük a lakás­gondok rövid távú megol­Az elfogadott napirendnek megfelelően ezt követően a Magyar Népköztársaság 1982. évi költségvetésének végre­hajtásáról szóló törvényja­vaslatot terjesztette elő He- tényi István pénzügyminisz­ter. Bevezetőben elmondta: a legfőbb adatokat tekintve a bevételek 485,8 milliárd fo­rintot tettek ki, a kiadások 498 milliárd forintot, a hi­ány tehát 12,2 milliárd fo­rint volt, és ez valamivel ki­sebb az előirányzottnál. A javulást az mutatja, Rogy a népgazdaság számos terüle­tén végzett munkánk ered­ménye itt is értékelhető. A költségvetés bevételei és kiadásai az elmúlt évben eayaránt kereken 3-3 száza­lékkal emelkedtek. Nem ér­ték el a tervezett szintet, ami azt mutatja, hogv sike­rült egészében megtakarítá­sokat elérni, s a kiadások növekedési üteme elmarad a nemzeti jövedelem belső fel- használásának növekedési ütemétől is. Ez azt jelzi, hogy valamelyest csökkent a költségvetés újraelosztó sze­repe és a csökkenésen be­lül nem a szociális, kultu­rális kiadások maradtak el, hanem a felhalmozás terén és a támogatásokban sikerült megtakarítást elérni, s ez önmagában is kedvező. A vállalatok és szövetke­zetek nyeresége összesen 9,192 milliárd forint, ez kö­rülbelül másfél százalékkal kisebb, mint 1981-ben. Ez egyfelől a feltételek neheze­dését mutatja, másfelől azt, hogy nem minden vállalat tudta a hatékonyság növelé­sével e nehéz feltételeket el­lensúlyozni, számos válla­dását. Azt viszont igen, hogy nagy következetességgel tö­rekszünk a Központi Bizott­ság itt többször idézett ha­tározatának végrehajtására, amely lehetővé teszi ezek­nek a társadalmi gondoknak az enyhítését. Az építőanyag-hiány csök­kenéséről szólva most hiába ismertetném a statisztikát, amely szerint az elmúlt öt hónapban a legfontosabb építőanyagok termelése öt, nyolc, tíz százalékkal emel­kedett. Ez — azok számára nem vigasz, akik építőanya­got akarnak vásárolni, de nem jutnak hozzá. Azt vi­szont elmondhatom, hogy az Állami Tervbizottság április­ban foglalkozott a témával. Bérpreferenciát, többletbért biztosított arra, hogy ahol kihasználható építőanyag­termelő kapacitások vannak, ott ezeket ténylegesen na­gyobb mértékben használják ki. Intézkedtünk, hogy a ha­tármenti forgalomban és más módon is bővítsék a vá­lasztékot, és külkereskedel­münk az alapvető építőanya­gokból is többet szerezzen be. Remélhető, hogy ezek a döntések a második félév­ben már éreztetik kedvező hatásukat. Az eddigi intéz­kedéseken túl is folyamato­san figyelemmel kísérjük a helyzet alakulását, és ameny- nyiben szükséges, még to­vábbi lépéseket teszünk ar­ra, hogy ezt a valóban fon­tos, általános társadalmi tö­rekvéseinkkel is egyező, igényt kielégítsük, és az épí­tőanyag-ellátást kiegyensú­lyozottá tegyük. Lázár György végül — megköszönve a vitában el­hangzott észrevételeket, ja­vaslatokat — ígéretet tett rá, hogy a kormány azokat — az eddigi gyakorlatnak meg­felelően — további munká­jában felhasználja. Kérte, hogy az országgyűlés a be­számolót és a vitában el­hangzottakra adott választ fogadja el. Határozathozatal követke­zett: az országgyűlés a Mi­nisztertanács elnökének a kormány munkájáról adott beszámolóját, az abban is­mertetett elképzeléseket, va­lamint a felszólalásra adott válaszát jóváhagyólag tudo­másul vette. latnak csökkent a nyeresé­ge. A miniszter szólt az ülés­szakon elhangzottakra vá­laszolva a kisvállalkozások­ról is. Azok a jövedelmük­ből az állami költségvetés bevételeit is gyarapítják, így tehát ez is fontos szempont munkájuk értékelésekor — mondotta. Közülük egyesek vállalkozói jellege, illetve a kialakult jövedelemarányok kifogásolhatók. Megkezdő­dött az összes ilyen kisvál­lalkozás adóellenőrzése. Ezt következetesen végrehajtjuk. Ha ennek nyomán, vagy más tapasztalatok alapján úgy látjuk, hogy — akár ösztön­ző, akár indokolt korlátozó jellegű — változtatás szük­séges, nem zárkózhatunk el a módosítások elől sem. Hetényi István kérte az or­szággyűlést, fogadja el az 1982. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló tör­vényjavaslatot. Eleki János (Békés m. 7. vk.), a TOT főtitkára, a tör­vényjavaslat bizottsági elő­adója beszámolt arról, hogy az országgyűlés valamennyi állandó bizottsága megvitat­ta a zárszámadási jelentést. Részletesen felsorolta azokat az észrevételeket, amelyeket a költségvetés végrehajtásá­val kapcsolatban a bizottsá­gi üléseken tettek a képvi­selők. Több hozzászóló nem volt, határozathozatal következett. Az országgyűlés a törvény- javaslatot egyhangúlag elfo­gadta. Ezzel a parlament nyári ülésszaka, amelyen Apró An­tal és Péter János felváltva elnökölt — befejeződött. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents