Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-19 / 144. szám
1983. június 19., vasárnap NÉPÚJSÁG Körösnagyharsányon nem utazik át az ember. Vagy határozott céllal odamegy, vagy ha nem ott van dolga, elkerüli. Nem rossz szándékból, hanem mert innen már nem vezet tovább út. Nem is sok idegen fordul itt meg. Az sem véletlen, hogy többen mennek el, mint ahányan jönnek. Sajnos, véglegesen. Pedig ez a község megyénk egyik legrégebbi magyar lakta települése. Egy vaskos tornyú templom — hegyében kakassal-buzogánnyal — mutatja, hogy a lakosság itt több évszázada kálvinista, vagy kálvinista volt. Nem erény ez, ha múltjából törvényszerűen is következik. Annak idején ugyanis Bocskai oldalán harcoltak a haza- és a vallásszabadságért. Tőle kaptak első ízben szabadságot. Ezt később mások is többször megerősítették, mígnem csalafinta fondorlattal a várad! káptalan ki nem játszotta őket szabadsá- _ gukból. Aztán már a harsányi hajdúk hiába hivatkoztak ősi jussukra, régi szabadságukra: többé már nem nyerhették visz- sza azt. Egészen 1945-ig. Körösnagyharsány mindig is kishatárú település volt. Lakói — mióta csak az eszüket tudják, sőt, még annál is régebb óta — földműveléssel foglalkoztak és halászattal. A termelőszövetkezetük, amit többszöri próbálkozás után végérvényesen 1957-ben alakítottak meg, 368 kh földön, 30 családdal jött létre. Később 3 ezer hold fölé nőtt a szövetkezet területe, de így is a kicsik kategóriájában maradt. Aztán 6—8 éve egyesült a biharugrai mezőgazdasági szövetkezettel. Az eredményeket illetően nagyon sok dicsekedni valójuk ma nincs. Tagadhatatlan, hogy mostoha földön gazdálkodnak, és nem is a szorgalmukon múlik a siker. A falu lakossága 1949-ig még növekedett, de azóta folyamatosan csökken. Jelenleg már ezernél kevesebben laknak Kö- rösnagyharsányban. Három évtized alatt több mint negyedével csappant meg a lakosság száma. De aki harsányiakkal beszél, azoknak legtöbbje bizakodó: ez a falu nem néptelenedik el. Helyzete ugyan tényleg nem mondható rózsásnak: munkaalkalma helyben alig van, Békés megyéhez tartozik, de sokkal inkább kötődik még mindig a szomszédhoz. De az élet azonban itt sem állt meg. Rég megcsontosodott szokások már nem uralják az embereket. Tájékozottak, érdeklődők, és szülőfalujukhoz nagyon ragaszkodók. Évtizede elkerült emberek jönnek vissza nyugodt öregségre. Amikor tanácsukat egyesíteni akarták Biharugrával, akkor nagy lett a nyugtalanság, s tartott mindaddig, amíg le nem került a napirendről a téma. Hajdúivadékok, nyakasak, ahogy önmaguk fogalmazzák: kényesek. S miért is ne lennének azok? Mindenki továbbtanul Szilágyi Károly — aki harmincegy éve iskolaigazgató — okkal büszke az 1966-ban átadott nyolctantermes, mindennel felszerelt iskolára. Igaz, hat évvel ezelőtt még 224 gyerek járta az osztályokat, ma pedig mindössze kilencvenöt. — Bízunk benne, hogy mégsem néptelenedik el Nagyhar- sány. Több éve már minden ősszel körülbelül azonos számú kisgyermek kezdi el az első osztályt. Megállt a csökkenés. S amire szintén büszke lehet: a végzősök valamennyien továbbtanulnak. A szakmunkás- képző iskolák valamelyik szakát választók zömében Gyulán, a szakközépiskolát és a gimnáziumot választók Sarkadon, Szeghalmon, Berettyóújfalun és Debrecenben folytatják tanulmányaikat. A gyerekeknek több mint a fele veszi igénybe a napközit. Két csoportban — külön az alsó és a felső tagozatosok — negyvenöt kisdiák tanul délutánonként a napköziben. Vagy éppen nem napközis társaikkal együtt, az irodalmi, a matematikai és a honvédelmi szakkör foglalkozásain gyarapítják ismereteiket. Az úttörő határőr gárdának negyedszáz hetedikesnyolcadikos tagja van. Tegnapelőtt volt a végzősök ballagása. Meghitt, igazán családi ünnep. Ide a rendőr is látogatóba jár Körösnagyharsányban nincs rendőr. Akinek mégis dolga lenne a rendőrrel, az minden pénteken 9 órától talál- i kozhat vele a fogadóóráján. Ugyanis Biharugráról jár át a körzeti megbízott Harsányba, s ha valakinek gondja, panasza van, azt meghallgatja, intézkedik. Jól megvannak így a har- sányiak. Nem hiányolja senki a rendőrt, mert itt nem kell a segítsége, a fegyelmet tartó jelenléte. Itt rend van, egymásra is vigyáznak az emberek. A tiszteletet nem a nagy hang, a durva erőszak teremti Harsányban, hanem a szorgalmas munka. Nem divat itt a verekedés, a tol- vajlás, a garázdaság. A körülmények is segítik ezt a rendőr nélküli rendet. A határ ugyanis karnyújtásnyira van. A határőrök mindennap többször is megfordulnak a községben. Szinte névről ismerik a lakosságot. S ahol mindenki ismer mindenkit, ott nem lehet a névtelenség szürke palástja mögé húzódni. Több tv-, mint lapelőfizetés Ládi Ignác fiatal postamester: három éve van itt. Ilyenkor déltájt holt szezon van a harsányi postán. Kopogok az üvegfalon egy kis beszélgetésre. Jó alaposan végigmér. Nem árt az óvatosság. Ahogy rendben levőnek talál, beenged az üvegfal mögé, ahol nyugodtan beszélgethetünk munkájáról, a falu postához kapcsolódó dolgairól. Fiatalember létére szereti a csendet, a nyugalmat — egyik oka ez volt idejötté- nek. Nem is messze, csak ide Vány ára való. Igaz, hogy szombaton, vasárnap is be szokott nézni a postára — nem esik nehezére, itt lakik — de nem agyonterhelt ez a munkakör. Mindössze hat telefonelőfizetője van, a forgalom nem is lehet nagy, bár a vidéki kapcsolásokra néha türelemmel várni kell. Jó viszont, hogy szombaton, vasárnap is lehet innen telefonálni. A lapolvasottsággal valóban nem dicsekedhetünk — mondja kérdésemre, de az emberek így sem szakadnak el az ország, a világ eseményeitől. Kétszázötven televízióelőfizetőnk van. Vagyis csaknem minden családnál. Szeretik. A mozi is azért szűnt meg, mert inkább a tévét nézték. Napilapból a tartós előfizető kevesebb a tv-nél. Nyáron, amikor a munka szaporodik, amikor esténként egyre fáradtabban ülnek vacsorához, nincs már türelmük olvasni: csak a tévét nézik, szóval ilyenkor sokan lemondják a lapelőfizetést. Ügy tűnik, hogy itt még az olvasás elsősorban téli időtöltés. A postával szemben, az utca másik oldalán, egy családi házban bérlő a takarék- szövetkezet. Igazi konkur- rencia: a postai betétek nagy részét is magához szippan- | tóttá. Mi nem tudunk verse- | nyezni vele — mondja a fia- | tál postamester egy kis lemondással — hiszen mi nem tudunk ügyfeleinknek kávét adni, tőlem legfeljebb csak jó szót kaphatnak. De azért nincs harag közöttünk. Nem érnek rá betegeskedni Ma még zárva a klubkönyvtár... Az elmúlt év tavaszán, az április 22-i tanácsülésen döntött úgy a község tizenöt tanácstagja, hogy egyesíti a harsányi oktatási és közművelődési intézményeket. Az iskola és az óvoda mellé tehát csatlakozott a klubkönyvtár is. A virágözönnel, bokrokkal és fenyőkkel teli park mélyén megbúvó kis. művelődési ház — besorolása: klubkönyvtár — néhány hete azonban zárva tart. Korábbi vezetője elköltözött, az újonnan kinevezett pedig még nem érkezhetett meg. Pedig szükség van a házra. A közel nyolcezer kötetes könyvtárat ma egy-egy pedagógus alkalomszerűen nyitja ki... Hétvégeken — havonta két-három alkalommal — azért lekerül a lakat a bejárati ajtóról. A fiataloknak táncos rendezvényeket tartanak. S hogy jön a nyár, a távoli városokban tanulók hazatérnek vakációzni, még nagyobb szükség lesz a település egyetlen szórakozásiművelődési lehetőségeit rejtő ház működésére. Igaz, úgymond nagy dolgokra mégsem lehet számítani. A tartalmi tevékenységre egy esztendőben alig több mint húszezer forint jut. Mégis: a következő hónapban várhatóan munkába álló népművelőre nagy és szép feladat hárul. A harsányiak számítanak rá. Harsányba az orvos is Biharugráról jár. A tanácsházán fogadja a betegeket, rendszeresen, pontosan. Orvosi rendelő még nincs. Itt van két helyiség: az egyik a váró, a másik a rendelő. Nem volt lelkem időt venni el a várakozó betegektől, mert igencsak közelgett már a dél, és dr. Varga István körzeti orvos rendelési ideje csak délig tart itt. Mondják, hogy a valóságban addig tart a rendelés, -amíg beteg van. A tanács elé most készített egy jelentést az egészségügyről. Ma reggel adta át Szivák Gáborné magyar- történelem szakos tanárnő. Tíz éve a község társadalmi tanácselnöke is. — Ha szabad így fogalmazni: ez a község első jó, nyugalmas éve. A termelő- szövetkezetek egyesítése utáni bonyodalmak megszűntek. A legutóbbi falugyűlésen mindenki megtudhatta, mégsem egyesítik a két települést. Minden harsányi nyugodtan él, nyugodtan dolgozik. Jelentős itt a háztáji állatállomány. A szövetkezet vezetősége lehetőségeihez mérten minden támogatást biztosít. Nagyon jó a kapcsolatunk a határőrséggel is. S még a „jó év”-nél maradva: az idén először születési a tanácstitkárnak. Így a legelsők között olvashatok bele. Ebből jegyzem: tavaly a legkevesebb járóbeteg júniusban volt, 249 fő, a legtöbb, 442, szeptemberben. Az az oka ennek az ingadozásnak — írja —, hogy ilyen tájt sok a munka, nem érnek rá betegeskedni az emberek. Több öreg — több beteg: ez törvényszerű. Ezért is jó lenne, ha mielőbb elkerülhetne az orvosi rendelés a tanácsházáról, amely kényszermegoldás, egy erre alkalmas orvosi rendelőbe. csúcs lesz. Általában hatnyolc gyerek születik, de ebben az évben eddig már tizenkettő! Igaz, a halálozások száma sokkal több. A tanács gondjai is apadtak. Évekkel ezelőtt még 30— 40 üres ház állt. Tulajdonosai elhaltak. Nekünk kötelességünk az értékesítés. Ma már nincsen gazda nélküli ház. Hitellel, kölcsönnel megvásárolták. Zömében olyan emberek, akik itt születtek, atzán elmentek máshová dolgozni, s most visz- szaköltöznek falujukba. De többen építkeznek is. Közülük többen cigány fiatalok. Véleményem szerint van jövője ennek a kisközségnek. Szeretünk itt élni! Nincs már üres ház Az öregek napközi otthona egy volt parasztházban van. Szépen rendbe tett épület. Mikor bekopogunk, már az ebéd utáni beszélgetés folyik. Az otthon lakói körében Győri Imréné is, az ótthon vezetője. Itt most asszonyok vannak, az ide tartozó két férfi, az egyik a 87 éves Szilágyi Gyula bácsi, aki verset mond, később érkezik. Jól érzik itt magukat. A gondoskodás is családias. Látni az arcokról. A falu egyre jobban öregszik, egyre több a magára maradó öreg. Miért vannak mégis csak tizenegyen? A válasz lényege: „nagyon kényes emberek a harsányiak”. A gondolkodásmód ilyen korban különösen las- sah formálódik: a régi-ítélet él még tovább. Pedig itt jobb, együtt pedig könnyebb A kereskedő Egy élelmiszerbolt, egy italbolt, egy presszó, egy vegyesbolt, egy TÜZÉP: ebből áll Harsány kereskedelmi hálózata. Ezek közül a legigényesebb és a leglátogatottabb a vegyesbolt. Máté Áron vezeti 16 éve. Itt dolgozik a felesége is: három személyes üzlet. A jó kereskedő alapvető tulajdonsága az udvariasság. Máté Áron jó kereskedő. Rosszat senkire se mondana, az áruellátására sem, pedig felére kellett csökkentenie az árukészletet. Bizony így sokat lót-fut, hogy az alapvető dolgokból minden legyen. Aztán akciókat szervez, tartós használati cikkeket megrendelésre „házhoz szállít”. Az iskola központi fűtéséhez két kazánt a Dunántúlról is ő szerzett be. Mutatja a vásárlók könyvét: üres, bejegyezés semmi. Kérem — mondja — itt mindenki ismer mindenkit. Engemet is gyerekkorom óta. Ez kötelez. Az üzlet nem nagy, áru is több férne el benne zsúfoltság nélkül, de van körültekintő tisztaság, és amit alapvető élelmiszernek nevezünk: minden. Napjában friss kenyér, hűtött tej. Ritkán még déligyümölcs is. Óvoda - ebéd és vízvezeték Negyvenkét apróság kanalazza a levest az óvoda étkezőjében. Teljes az egyetértés abban, hogy ma is finom az ebéd, no és a kanál nem dobverő. Főleg nem a teli leveses tányérban . . . — Harminc férőhelyesnek számít hivatalosan óvodánk, de így is kényelmesen elférünk. Nézzen csalr körül! — invitál Semjényi Gyuláné vezető óvónő. Bölcsődéje nincsen a községnek, de igény sem akad rá. Ha szükséges, a két és fél éves gyerekeket is fel tudják venni. S már évek óta minden ötödik életévét betöltött harsányi kisgyerek tagja az óvodának, az iskolára előkészítő utolsó „boldog évnek”. Semjényiné a községi pártalap- szervezet titkára is. A községben élők hangulatáról így beszélt: — Tudni és érezni kell, hogy kisközség vagyunk. Az itt élők nemcsak megszokták, de szeretik is ezt a helyzetet. Itt mindenki mindenkit ismer. Ez a tény még a tanácsi közigazgatási munkát is megkönnyíti. Kár lett volna ezt fölborítani, Biharugrával egyesíteni. Mára „lecsitultak a kedélyek” — ahogyan mondani szokás. Most más foglalkoztatja a lakosokat. Elkészült a községi vízmű, most épül ki a vízvezeték-hálózat. Mindenki szervezi, hol és hogyan folytatódjék a bővítés, az utcák társulásai miként alakuljanak. A vezetékhálózat építése áll tehát ma a közgondolkodás középpontjában. Es ez azért jó dolog! . .. Az oldalt összeállította: Enyedi G. Sándor és Nemesi László
