Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-19 / 144. szám
o 1983. június 19., vasárnap Új raktárak az új gabonának Szakemberekkel a „maid kinövi” téveszméről Mit tehetünk a hallássérültekért? Rövidesen megkezdődik a búza betakarítása, s a termés egy része új raktárakba, tárolókba kerül. Ezekben a napokban több helyen tartanak a műszaki próbák az új létesítményekben, mindenütt készülnek a szállítmányok fogadására. A Gabona Tröszt vállalatainál a raktározási lehetőségek még mindig szűkösek — a növénytermelés jobban fejlődött, mint ahogyan bővült a silótér. Ezen a helyzeten javít az állami célcsoEredményes A Hazafias Népfront megyei elnöksége mellett működő munkabizottságok között kiemelkedő szerepet tölt be a gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó testület, amely — a párt-, állami és társadalmi szervekkel; továbbá a termelőegységekkel és az intézményekkel együttműködve — aktívan vesz részt megyénk gazdaságának fejlesztésében. A Molnár Lajos elnök és Orbán Mihály titkár irányítása alatt tevékenykedő közösség nemcsak hogy magába tömöríti az egyes szakterületek jeles képviselőit, hanem igen határozottan igyekszik megvalósítani a legaktuálisabb elképzeléseket. Ez a céltudatos cselekvésre való törekvés azonban egymagában kevésnek bizonyulna az eredmények elérésére. Itt ugyanis a mozgalom olyan konkrét feladatairól van szó, amelyekről nem lehet rébu- szokban és nagy általánosságokban beszélni. A gazdaságpolitikai munka nyíltsága egyúttal megköveteli, hogy valamennyi megyei és helyi tisztségviselő, illetve aktivista őszintén és világosan fejtse ki véleményét, s foglaljon állást egy-egy vitás kérdésben. Hátrányos helyzetben Két, címében teljesen azonos előterjesztés — A Hazafias Népfront Békés megyei bizottságának gazdaságpolitikai munkája — fekszik előttem. Az egyiket a HNF megyei elnöksége, a másikat a HNF Országos Titkársága vitatta meg. Az előbbi jóval terjedelmesebb, viszont kevésbé áttekinthető. Visszaemlékezve az akkori ülésre, kis véleménykülönbség adódott abból, belekerüljön-e a következő megállapítás, az országos testület által megtárgyalandó anyagba: „Feszítő gond, hogy az egy főre jutó beruházások összegét, mértékét tekintve a megyék között Békés megye huzamos idő óta az utolsók köportos beruházás keretében az új gabona felvásárlásának idejére elkészülő országosan 77 500 tonnás raktár. Az új létesítmények több mint fele csarnoktároló, másik része pedig a mind jobban terjedő fémsiló. A létesítmények beruházási költsége háromszázmillió forint, ennek az összegnek hozzávetőleg harmadát költötték el idén az évek óta tartó fejlesztési programra. Hat helyen épült csarnoktároló, a két legnagyobb, egyenként zött van. Ebből származó hátrányokat néhány alapellátási ágazati, fejlettségi mutató is igazolja ...” Az egyik táblázat mindössze öt különböző témában — közműves víz, közcsatorna és Belterületi utak kiépítettsége, valamint szemétszállítás, gondozott park — veti egybe az országos és a megyei eredményeket. Nos, az érvek és ellenérvek meghallgatása után a megyei elnökség úgy döntött, hogy az idézett gondolatoknak igenis van létjogosultságuk a HNF OT elé kerülő anyagban. A kellően átfogalmazott, s jobban áttekinthető írásos jelentés — amelynek végére viszont sokkal részletesebb összehasonlító táblázatot csatoltak — elegendő ahhoz, hogy bárki meggyőződjék megyénk ilyen jellegű fogyatékosságairól. II munkabizottságról Félreértés ne essék: itt nem valamiféle hőstettről van szó azok esetében, akik országvilág elé kívánják tárni égető problémáikat. Sőt, ellenkezőleg! S ezt már számos tanácskozás alátámasztotta, nagyon is hatékony, segítő szándékú munka; a reális lehetőségeket mindenképpen számba vevő tenniakarás jellemzi szakembereink, társadalmi aktíváink gondolkodásmódját és cselekedetét. A sok éves tapasztalat alapján megállapítható, hogy településeinken valóban jelentős erőt fejt ki a HNF megyei gazdaságpolitikai munkabizottsága, s vele együtt a 47 hasonló szervezésű testület is. Egyik legfontosabb céljuk, a háztáji és kisegítő gazdaságok segítése, továbbá a Tsz-szöv.et- séggel, a MESZÖV-vel, az ISZÖV-vel, a KlOSZ-szal, valamint a KISOSZ-szal kötött együttműködési megállapodások teljesítése. A közös cél érdekében — az ankétok, szakmai tanácskozások, tapasztalatcsere-látogatízezer tonna befogadó képességű Mohácson és Pakson van. A gabonaipar a tsz-ekkel és az állami gazdaságokkal közösen, együttes erővel és pályázattal kiegészített támogatással is bővíti a tárolási lehetőségeket, összesen 7500 tonna gabonát tarthatnak majd a három új létesítményben; a győr-bácsai, a péri és a sárvári csarnokban egyenként 2500 tonna gabona fér el. tások és vitafórumok mellett — nyolc—tizenkét helyen kiállítások rendezésére is sor kerül évente. ü kapcsolatteremtés szükségessége Ami a kisvállalkozásokat illeti, a népfrontmozgalom itt arra törekszik, hogy ne csak a városokban és a bázisközségekben alakítsanak ilyen munkaközösségeket, hanem a periférikus területeken is. Ezt a javaslatot egyébként — ajánlás formájában — eljuttatták a megyei tanács illetékeseinek. A HNF feladatköréhez tartozik a szerződéses kiskereskedelmi és vendéglátóipari egységek tevékenységének értékelése, valamint az iskolaszövetkezeti hálózat további bővítése. (Eddig 13 településen, 18 csoport jött létre, s a tagság összlétszáma meghaladja az 1400-at.) A HNF gazdaságpolitikai munkájának eredményei megmutatkoznak a terület- és településfejlesztésben, valamint a város- és községpolitikai elképzelések ismertetésében, s valóra váltásában. Ennek ellenére egyes településeinken sok még a tennivaló a társadalmi ^unkák szervezése tekintetében. Fejlődés tapasztalható a környezetvédelmi teendők végzésében. ♦ A HNF Országos Titkársága elismerését fejezte ki a Békés megyei népfrontosok eredményes gazdaságpolitikai munkájáért és az elhangzottak alapján is reálisnak értékelte az előterjesztést. Ugyanakkor fontos feladatként jelölte meg a megye regionális tervének további vizsgálatát, a gyenge ágazatok közötti kapcsolat kiépítésének szorgalmazását és a nagyipari üzemekkel való foglalkozást. Bukovinszky István A Békéscsabai Kisegítő Iskolában többen is üldögélünk a folyosói kényelmes fotelokban. Néhány édesanya gyermekével felvételre vár. Az egyik, alig több mint ötéves forma, értelmes tekintetű kisfiú vidám kacagással kíséri az udvaron felszabadultan folyó, játékos testnevelési órát. Közben az édesanyja remegő hangon mondja szomszédjának, hogy a gyereknél későn vették észre a halláskárosodást, s most már baj van a beszédével is, így kisegítő iskolába javasolták. * * * — A látottakról később beszámolok Nagy Gyuláné- nak, a Hallássérültek Országos Szövetsége Békés megyei titkárának, aki egyben logopédus is. — Amit tapasztalt — mondja —, komoly gondunk. Gyakran előfordul, hogy a még enyhe fokban hallássérült csecsemő, majd kisgyermek nem kapja meg időben a segítséget, csökken, illetve megkésik a beszédfejlődése, beszédhibás lesz, s ez szellemi visszamaradáshoz vezet. Ezek a gyerekek elmaradnak társaiktól, s végül a kisegítő iskolába kerülnek. — A megoldás tehát a korai felismerés. De egy laikus, tehát a szülő, hogyan ismerheti fel, hogy gyermeke hallásfogyatékos? — Igen egyszerűen. Már csecsemőkorban észlelhető, ha egy-egy ajtócsapódásra, erősebb hangra nem úgy reagál a gyerek, mint az elvárható lenne. A siketséget hamarabb felismerik, a csökkent hallást azonban kevésbé. Pedig a rendszeres foglalkozást, a gyógyítást már csecsemőkorban el lehet kezdeni. Annál is inkább, mert a hallásfogyatékos gyerekeknek csak kis hányada a teljesen süket. A többség a beszéd elsajátításához alkalmas hallással vagy hallás' aradvánnyal rendelkezik. — S ha észre is veszi a szülő, hova, kihez fordulhat? — Elsősorban a körzeti orvoshoz vagy a védőnőhöz, ök már tudják a további teendőket. Békéscsabán, a Petőfi utca 3. szám alatti logopédián is várjuk az ilyen gonddal bekopogtatókat. Ingyenes vizsgálattal és tanáccsal szolgálhatunk. — Van-e pontos adat arról, hány hallássérült van megyénkben ? — Nincs. De úgv tudom, idén még megkezdik a 0-tól 18 évesek audiológiai szűrését a megyei tanács egészségügyi és művelődésügyi osztályának irányításával. — A legnagyobb veszély azonban — s ezt sokaktól hallottam —, hogy úgy tartják az emberek, a hallássérülést kinőheti a gyerek. Ezért várnak, s mulasztják el felkeresni az orvost. — Nem vagyok orvos — mondja Nagy Gyuláné indulatosan —, de tudhatná mindenki, magától ez az egészségügyi probléma nem oldódik meg. Éppen a szülők ösztönzésére született meg — az idén januártól érvényes rendelet —, hogy a gyógypedagógiai intézetekbe, logopédiára rendszeresen bejáró gyerekeknek és kísérőiknek utazási kedvezményt adnak. Ettől azt reméljük, hogy lelkiismeretesebben hozzák el a szakemberekhez a rászoruló gyerekeket. S ez a hallássérült gyerekek gondozására is érvényes. — ön, a hallássérültek megyei szövetségének titkára. Mit tesz a szövetség a tagok érdekében? — Szövetésgünknek egyelőre Békéscsabán és Orosházán van csoportja, de Gyulán is hamarosan újabb csoportunk alakul. Tagjainknak kulturális, sportrendezvényeket, vetélkedőket szervezünk, segítünk a hallókészülékek vásárlásában, segélyt tudunk folyósítani, s gyakran kirándulásokra invitáljuk őket. A megyei moziüzemi vállalattal kötött megállapodásunk értelmében feliratos filmeket vetítünk számukra. Ha már a televízió ez ügyben még mindig nem sokat tett. A megyében 300 szövetségi tagunk van, de ennél jóval több a hallássérült. Tag csak 14 éven felüli lehet, a kisebbek az iskolákhoz tartoznak. Jövőre szeretnénk a felnőtteknek szájról olvasó tanfolyamot indítani, ugyanis* sokuknak még a napi bevásárlás is gond. * * * Március végén, Budapesten szakmai tanácskozást rendeztek a Hallássérültek Országos Szövetségében. Ott, dr. Szabó Elemér osztályvezető főorvos igen figyelemre méltó előadást tartott a 0- tól 18 éves korú lakosság általános audiológiai szűrő- vizsgálatának tervéről. Az Egészségügyi Minisztérium által e terv kidolgozására felkért munkacsoport tagja volt dr. Borbényi Olivér, a megyei kórház fül-orr-gégészeti osztályának osztályvezető főorvosa is. — A márciusi konferencián hangzott el a következő megállapítás: „A siketség és a csökkent hallás népbetegség, mely minden tizedik állampolgárt taszít a fogyatékosok hátrányos helyzetébe.” Nem tartja túlzottnak ezt a megállapítást? — Ezek tények. Természetesen van olyan nagyothal- lás, ami nem mindenkor zavarja az embert. Viszont az óvodáskorúak mindössze 2,5 százaléka nagyothalló, s többségük gyógyíthatóan. A hallókészülékre szoruló gyerekek száma még kisebb, de nagyon oda kell figyelni rájuk. — ön részt vett a szűrő- vizsgálat előzetes tervének kidolgozásában. Mi a lényege? — Elkészítettünk egy audiológiai szűrési naptárt. Az első vizsgálat újszülött korban történik, majd a 6—18 hónapos korban a Sabin-ol- tás alkalmával ismétlődne. A második terminusban az óvodai felvétel alkalmával végeznénk a szűrést, illetve annál, aki nem óvodás, az utolsó Sabin-oltáskor. Ezt követné a beiskolázás előtti szűrés, majd a 13—14 éveseknél a pályaválasztást megelőző szűrés. Végezetül fiúknál, 17 éves korban, a honvédelmi oktatásra való alkalmasság vizsgálatakor, lányoknál pedig az iskola befejezésével. Ez utóbbi nehezebben megvalósítható. Az így kiszűrt, bizonyítottan károsodottakat aztán nyilvántartásba vesszük, és a krónikus rehabilitációra szorulókat figyelemmel kísérjük. — A terv kitűnő, de igen komoly tárgyi, személyi feltételeket igényel. Mégis, hogyan lenne megvalósítható? — A feltételeket az alapellátásban kellene először megteremteni. Meg kellene keresni a lehetőséget, hogy a védőnői hálózatot felkészítsük erre a feladatra. A megyei kórház audiológiai állomása vállalná is képzésüket. Csakhogy ennek komoly ösz- szegeket jelentő műszere- zettségi feltételei is vannak. Annyit- el tudok mondani, hogy Gyulán már több éve adottak ahhoz a személyi és tárgyi feltételek, hogy ez a szűrés szervezetten folyjon. Folyik is. Békéscsabán pedig szervezés alatt van a szűrővizsgálatok feltételének a megteremtése. A szűrővizsgálat megvalósítása azért lenne fontos, mert kisgyermekkorban a nagyothal- lás többnyire műtétileg gyógyítható. Kevesen tudják, hogy már csecsemőkorban adunk a hallássérült gyermeknek hallókészüléket. Elősegítve ezzel a későbbi beszéd- és értelmi fejlődés normális menetét. — Tehát nem ért azzal egyet a szakember, hogy a gyerek kinőheti magától ezt az érzékszervi károsodást? A hatórás operációt követően először látom indulatosnak dr. Borbényi Olivért. Indulatosan felpattan, aztán már higgadtabban jegyzi meg: — Ismerem ezt a felfogást. Higyje el, nagyon ártalmas, mert sok gyermeket taszít a fogyatékosok táborába. Értelmetlenül ... B. Sajti Emese a HNF gazdaságpolitikai tevékenysége Egy iskolai kirándulás margójára ] Mitől jó az ugrai halászlé? — Én huszonnégy éve csinálom. Ez az életem. A nyár, az üdülés, de az ősz!.. .No, azt nem kívánom senkinek. Van most már az a vízhatlan kezeslábas. Az jó. Alá tud öltözni az ember, így még ^megjárja. De azelőtt! Azelőtt a reuma már negyven—ötven éves korában kiemelte a halászt a vízből. Jó. Szaporodnak a gépek is, de mindent a gép sem oldhat meg. Azt csak hitték, amikor idejött egy mérnök, és mindent átrajzolt. Egyet felejtett csak el, azt, hogy a halnak hiába mondja: mától nem arról úszol majd erre, hanem erről arra! A hal nem vett tudomást az újításról, úgy hogy a berendezések java ott áll dísznek, a hal meg járja a maga természetes útját. Ha megkérdeznek bennünket annak idején, talán minden másként alakul. B. Kiss Sándor brigádvezető szavait nemcsak a felnőttek, a szülők hallgatják, idetömörült néhány „négycés” is a Békéscsabai 1. sz. Általános Iskolából. A gyerekek, felnőttek közös hétvégi kirándulása ez a biharugrai tavakhoz, Szabó Pál házához, síremlékéhez, no meg a nap fénypontjához, a pontyból készült halászléhez. Az üstnél Pénzes Győző: — Mi szoktunk egy Jcis krumplit is hozzáadni, hogy sűrűbb legyen a leve, meg egy kis tésztát, mint a bajaiak. Nekünk halászoknak is kedvenc ételünk ez. Szeretni kell, mint ahogy a munka is csak úgy megy, ha szereti az ember. Utálattal nemigen lehet húzni itt a hálót. Az olyan, az hamar megszökik. Mit mondjak? Fájt itt mindannyiunk szíve, amikor Biharugra napja leáldozott. Azután nagyne- hezen helyrejött a haltenyésztés, akkor meg már a hal nem kellett sehol a határon túl. Hát, ilyen ez. No, lehet is sorakozni! Nincs is gyerek, aki finnyáskodna, hogy ő nem szereti a halat, a raktárból előkerült pici bográcsok megteszik hatásukat: mindenki abból, és mindenki enni akar. Ha pedig azt hittük, hogy ezzel vége az élményeknek, kellemesen csalódhattunk. A brigádvezető ugyanis időközben eltűnt, s most egy hatalmas, motoros vízi alkotmánnyal szaladt a partnak. Már pöfögünk, dübörgünk is a messze elnyúló víztükrön. Sirályok, vadkacsák röppennek fel, s amott két szürkegém szökken az égnek. A vízicsirke, párban egy vadkacsa- fiókkal, a parti nádak között keres menedéket az ormótlan betolakodó elől. A pontyok meg, nem tudván mire vélni a gyereksikongatást, nagyokat szaltóznak a csónak orra előtt. Kettő közülük, életét megúnva egyenest a ladikba veti magát. Nem lesz már egyedül a sánta kis kacsa, amit a gyerekek a gazdaság kacsatelepén könyörögtek el a gondozótól, s addig pátyolgatták az ebédfőző tűz körül, amíg az végül is aprókat sápítozva lábra nem kapott. Amikor a nap a földtől, ugyanakkor a gyerekek, a szülök, meg a napközis tanár néni a két halászmestertől búcsúzik, s mire valamennyien hazaérünk, megnyíltak végre az égnek csatornái is, mert nemcsak a halnak, a halászlének, hanem a kenyéradó gabonának is nagyon kellett már a víz. Egyszóval, tanultak annyit a nebulók ezen a napon is, mint bármely másikon, május végéig, amikorra a tananyagot befejezték. A júniusi három hét így csak ráadás volt — de Biharugráért az is megérte. Különben is, minek morgolódnánk már: vége a tanévnek! Kép, szöveg: KÉP
