Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-19 / 144. szám
NÉPÚJSÁG 1983. június 19., vasárnap Több mint ezer sertést vág tak le Serény munka a csontozóban Kommunista szombat a nyugdíjasokért A tegnapi, szombati pihenőnapjukat munkával töltötték a Gyulai Húskombinát dolgozói. Felajánlották ugyanis, hogy egy kommunista műszak bevételét az arra legjobban rászoruló nyugdíjasok segélyezésére, valamint sportpályájuk építésére fordítják. A húskombinátnak jelenleg több mint 300 nyugdíjasa van. Tegnap a kommunista műszakon a kombinát dolgozói több mint 1 ezer 100 sertést vágtak le, 70 mázsa hentesárut gyártottak. 12 mázsa aranymájast, 8 vagon bőrös sertést tároltak a hűtőkbe és dolgoztak a füstölt áruk előkészítésén. Megraktak továbbá egy görög kamiont szalonnás, bőrös fél sertéssel. A B épületben, a Béke sugárúti szárazáru^yár- ban a dolgozók csabai kolbászt gyártottak, expbrtra készítették elő a csabai, gyulai kolbászt és különböző száraz árukat. A húskombinát termelési értéke ezen a napon megközelítette a 3 millió forintot. Kép, szöveg: Béla Ottó és a végtermék a csomagolóban Helyet cserél a Kossuth és a Petőfi adó Elsősorban a fiatalabb nemzedékek tagjai fognak örülni annak a változásnak, amely, július elsején lép életbe a Magyar Rádiónál. Ettől kezdve ugyanis sztereo üzemmódban sugároz mind a Petőfi, mind a 3. műsor. Rá lehet tehát kapcsolni a magnókat a Petőfi hullámhosz- szára, az eddiginél sokkal jobb minőségben szól ott . a zene. Áll ez a könnyűzenére, a tánczenére és a popmuzsikára egyaránt. De a komoly zene hívei népes tábora sem fog csalódni: a nekik szóló hangversenyek is jobb hangminőségben szólnak, tökéletesebb élvezetet nyújtanak. Alig két éve, hogy a Magyar Posta és a Magyar Rádió előterjesztette együttes javaslatát a Petőfi rádió URH-sztereo sugárzására. 1981 októberében hagyta jóvá a terveket az állami rádió és televízió bizottság, s a program végrehajtása azonnal megkezdődött. Ezzel jelentősen emelkedik a hazai rádiózás színvonala. Európa_ legtöbb országában folynak hasonló munkák. Korszerűnek ma már csak az a rádió műsorszórás tekinthető, amely legalább részben sztereo műsort, ad. Annál is inkább, mert a híradástechnikai ipar is erre készül fel világszerte, egyre több a sztereo rádió vevőkészülék. Külföldön és — ha még sokszor nem is a tömegszükségletnek megfelelő árakon — nálunk is. A jó minőségű sztereo adások vételéhez ugyanis nagyobb vételi térerősség is kell. Ez országosan annyit jelent, hogy a sztereo vételi lehetőség mintegy 30 százalékkal kisebb a monoadások vételénél. Másrészt ott, ahol egyébként jól vehető a szte- reoadás, megfelelő antennákra van szükség. A szakemberek azt tanácsolják, hogy — az adó távolságától függően — több elemes antennákat szereljenek fel azok, akik valóban élvezni akarják a sztereoadások előnyeit, vagy éppen magnón akarják megörökíteni a rádióműsorokat. A legjobb, legcélszerűbb a tetőantenna. Ez a korszerűsítés hozta magával a másik, nem kevésbé lényeges változást: július 1-től „helyet cserél” a Kossuth és a Petőfi rádió. Ez úgy értendő, hogy a Kos- suth-adó jelenlegi frekvenciáin júliustól a Petőfi sztereóadása jelentkezik — kivéve Miskolc és Nagykanizsa állomásokat. A Petőfi adók helyén pedig: „Kossuth rádió, Budapest”. Ezzel együtt növekszik az országon belül az a terület, ahol a Petőfi-adó vehető — és csökken a Kossuth ■ adóé. A helyi- műsorokat ugyancsak az eddigi Petőfi, adó hullámhosszain lehet fogni. Most még nem minden műsort ad sztereóban a Petőfi rádió, hiszen ehhez újabb beruházások, a mai gazdasági helyzetben különösen nagynak számító beruházások kellettek volna. Nagyrészt ellensúlyozza ezt, hogy jövőre — éppen a Petőfi adó ,'sztereósítása” nyomán — megváltozik az egész műsorkép. Több zenei felvétel készül sztereóban, ezeket a Petőfi adó sugározza. Ugyanígy számos dramaturgiai, ifjúsági és irodalmi_ produkció is a jobb vételi lehetőség jegyében kerül felvételre, azaz — sztereo lesz jó néhány hangjáték, s így élet- hűbben halljuk, s ha tetszik, magóra is vehetjük. Ennek megfelelően módosítják a műsorokat a három adón. Ki-ki megtalálhatja azt a műsortípust, amely ízlésének vagy akár pillanatnyi hangulatának legjobban megfelel. A rádió — mint a legtöbb országban — kimondva vagy ki nem mondva, versenyre kel a „fiatalabb testvérrel”, a televízióval. Ha nem is látjuk a műsorokat, a jobb hangminőség, a „konzerválására” is alkalmas sztereoadás olykor legalább olyan tökéletes műélvezetet nyújt. Nagy lépést tett tehát a rádió és a posta — s ezt újabbak követik. Még az idén elvégzik a lakihegyi nagyadó rekonstrukcióját, s aztuán onnan ad 300 kilowatt erősséggel a Petőfi adó. Marcaliban 1985 végére készülnek el az alapok — az épület és számos tartozéka — az új középhullámú adóhoz. És 2000-ig öt országos sztereoprogram épül ki. No, de ez még „odébb” lesz. Most pedig, július 1-től indul a Petőfi rádió sztereoadás, és (vigyázat!) a Kossuth a helyi adókkal. együtt a Petőfi jelenlegi helyein, a Petőfi pedig a Kossuth megszokott frekvenciáin jelentkezik. . Várkonyi Endre Gyors segítség, zuhogó esőben. Javítják a meghibásodott kút- szerkezetet Gyulán, a Csabai úti benzinkútnál Fotó: Veress Erzsi Őrizetben az újfehértói templom gyújtogatói Felelőtlen „galambvadá- szok” okozták az újfehértói református templom tornyában április 15-ére virradó éjszaka keletkezett tüzet. A gyújtogatás alapos gyanúja alapján elrendelt széles körű nyomozás eredményeként a rendőrség őrizetbe vette V. Zoltán 17 éves, Takács Mihály 19 éves, R. László 17 éves és Svank György 19 éves helyi lakosokat. V. Zoltán büntetett előéletű fiatalember a cselekmény elkövetése előtt az aszódi nevelő- intézetből "szökött meg. A gyanúsítottak a kihallgatás során beismerték: azzal a szándékkal másztak fel a templom tornyába, hogy ott összefogdossák a galambokat. Ami sikerült is, ám eközben — merthogy gyufával világítottak — felgyújtották a harang alatt felgyűlt faágakat, szalmát, ma- dártollat. Állításuk szerint, már csupán a távolból vették észre a szeles időben gyorsan elharapódzó lángokat, amelyek annyira megrongálták a torony nyolcméteres sisakját, hogy az építmény lezuhant, harangja megrongálódott. A szakértői becslések szerint az 1754-ben emelt barokk stílusú templom sérült részének helyre- állítása csaknem ötmillió forintba kerül majd. A tettesek ügyében á Nyíregyházi Városi, Járási Rendőrkapitányság különösen nagy kárt okozó, közveszély gondatlan okozása miatt tesz vádemelési javaslatot az ügyészségnek. Kritikusok, vagy famulusok? | öbb mint egy évtizede már annak, hogy a pártmunka módszereiről rendezett tanácskozás végeztével, már a teremből kifelé menet valaki megjegyezte e .sorok írójának: „Higyje el, akkor mennek, majd rendben a dolgok, ha a párttitkár mondja meg mindenütt az igazgatónak, hogy mit kell tenni’” Tegyük hozzá: akkor is jócskán idejétmúlt volt már ez a felfogás, ma pedig végképp anakronisztikusnak hatna. Mostanában inkább az ellenkező véglettel találkozhatunk olykorolykor. Finoman becsomagolt intelmek hangzanak el, amelyek arra biztatnák a politikai szervezeteket, hogy vonuljanak ki az élet különféle területeiről, ne avatkozzanak a szakismeretet igénylő kérdésekbe, hagyják a gazdasági, kulturális és egyéb szakirányító szerveket a politikai szempontoktól mentesen intézkedni, dönteni. A politikai-mozgálmi szervezetek efféle kivonulásának igénylése, jóllehet némelyek szemében radikálisnak, újnak tűnhet, valójában persze semmivel sem kevésbé anakronisztikus a bevezetőben idézett igénynél. Hiszen a politika ilyesfajta tartózkodása a gyakorlati felelősségvállalástól legfeljebb a múlt század szabadversenyes kapitalizmusának időszakában volt elképzelhető. A mai, modern kapitalizmusban a politika nagyon is jelen van a gazdasági és egyéb szférákban, a szocializmusban pedig minőségileg új —a párt vezető szerepe által meghatározott — kapcsolat alakul ki közöttük. A párt vezető szerepe azonban nem azt jelenti, mintha bárhol is a helyi pártszervezeteknek kellene magukra vállalniuk működési területükön a szakmai irányítás tennivalóit. A Magyar Szocialista Munkáspárt több mint negyedszázada következetesen vallja és képviseli, hogy a politikai és szakmai irányítást, éppoly hiba lenne összevegyíteni, összemosni, mint amilyen káros lenne mesterségesen valamiféle kínai falat emelni közéjük. Egyik is, másik is csak kárára lehet a színvonalas, hatékony munkának. Köztudott, hogy nálunk minden vezető tisztségbe csak az illetékes . politikai szervezetek egyetértésével kerülhet bárki is. A káderhatáskör, a véleményezési jog kellő feltételeket biztosít a párt- és szakszervezeteknek ahhoz, hogy politikai állásfoglalásukat a vezető tisztségek betöltésénél érvényesíteni tudják. Egyfelől nincs okunk kételkedni a szakvezetés alkalmasságában, s korántsem lenne célszerű, ha az ügyek intézésével megbízott vezetők helyett a. pártszervezet venné kézbe a dolgokat. Másfelől viszont a pártszervezet politikai felelőssége arra kötelez, hogy ne legyen pusztán nézője a vezetés intézkedéseinek, ne szorítkozzon a külső megfigyelő szerepére. „Most hát kritikusa legyek az igazgatómnak vagy famu- lusa?” — fakadt ki egy intézmény párttitkára, amikor az irányító pártbizottság a munkamódszereit bírálta. Nos, a válasz kézenfekvő volt: egyik, se! Hiszen a kritikus utólag és kívülről bírálja az elkészült alkotást, létrehozásában nem vesz részt, nem működik közre. Az a párttitkác, az a vezetőség, amely ilyen pozíciót foglal el, a legfontosabbat mulasztja el: azt, hogy idejében és érdemben befolyásolja a történésekéi;, tevőleges részt vállaljon a folyamatok irányának meghatározásában. Utólag mindig könnyebb okosnak lenni, de a politikai felelősség éppen arra kötelezi a párt- szervezetek vezetőit, hogy ne a cselekvés után, hanem azt megelőzően törekedjenek előrevivő állásfoglalásokat kialakítani. A kívülálló , kritikus pozíciója tehát nem tartható. De éppoly kevéssé elfogadható, hogy a mozgalmi tisztségviselő az intézmény vezetőjének valamiféle famulusává váljék, akit ez utóbbi úgymond a zsebében tart, akarata végrehajtójaként kezel. Még emlékezetünkben élhet annak a szövetkezeti párttitkárnak a típusa, akit az elnök „az én párttitká- rom”-ként emleget, s aki abban látta fő feladatát, hogy a pártszervezet politikai tekintélyét felhasználva a külső szerveknél vagy a tagoknál különféle kisebb-nagyobb dolgokban elérje az elnök akaratának érvényesülését. Szerencsére ez a gyakorlat is lényegében a múlté már, de ameddig és ahol élt, addig és ott a helyi pártvezetés csak árnyékként létezett, valódi funkcióját nem tölthette be. Tapasztalataink bőséges példatárral szolgálnak tehát arra, mfféle buktatókat kell elkerülniük, milyenfajta gyakorlattól kell tartózkodniuk a mozgalmi vezetőknek a szakmai vezetéshez való viszony kialakításában. Az élet azonban nemcsak arra figyelmeztet, hogy mitől óvakodjunk, de a bevált, célravezető gyakorlatot illetően is példával szolgál. E tapasztalatok szerint az a politikai vezető értelmezi helyesen a feladatát, aki együtt sír, együtt nevet a szakvezetéssel, vagyis felelősséget érez és vállal a munka fő irányának meghatározásáért, s miközben óvakodik a szakkérdésekben, a részkérdésekben a döntések átvállalásától, folyamatosan figyelemmel kíséri, hogy ezek tartalmukban megfelelnek-e a párt politikájának, határozatainak. Az a politikai testület látja el helyesen a szerepkörét, amely erkölcsi támogatást nyújt a kezdeményező vezetőnek és maga is kezdeményez, buzdít á kockázatvállalásra, de óv a felelőtlen, át nem gondolt lépésektől. Kiáll a vezető mellett, ha az rendet, fegyelmet akar tartani, ugyanakkor készteti a vezetőt beosztottai, a dolgozó kollektíva véleményének figyelembevételére. Felfelé és lefelé képviseli a szakvezetés helyes intézkedéseit, politikai tekintélyét latba vetve segíti valóra válásukat, de idejében szót emel az elveinket, az emberek igazságérzetét sértő lépések ellen, s ha kell, ebben vállalja a vitát, az ütközést is. A döntéseknél a szakmai, műszaki, közgazdasági szempontok mellé felsorakoztatja a szociális, politikai összefüggéseket is, közreműködve abban, hogy a szakmai szemszögből nézve indokolt elható^ rozásoknak lehetőleg ne legyenek kedvezőtlen politikai vagy szociális mellékhatásaik. Egészében véve: egyetértésre igyekszik jutni, de nem minden áron; törekszik elejét venni a konfliktusoknak, de nem azon az úton, hogy mindenképpen lekerekítse a szögleteket, szőnyeg alá söpörje az előbb-utóbb mindenképpen megoldandó problémákat. zámos jól működő vállalat, intézmény, szövetkezet példája igazolja, hogy ezek az elvek nemcsak afféle jókívánságok, hanem az életbe átültethetők, ténylegesen érvényesíthetők. Hiszen végeredményben ezt igényli, erre ösztönöz mind a társadalmi érdek, mind pedig a jól értelmezett, helyesen felfogott csoport- és egyéni érdek is. Gyenes László
