Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-18 / 143. szám
J. 1983. június 18., szombat Erőpróba Itáliában Soha ilyen versenyfutás nem folyt Olaszországban a pártok jelöltjei között, mint most. A 630 képviselőházi és a 315 szenátusi mandátumra mintegy kilencezren pályáznak. A június 26—27-ére kitűzött idő előtti általános választások korteshadjárata mellett szinte eltörpül a két tartományban és több ezer városban, községben ugyan- akkorra meghirdetett részleges helyhatósági voksolás. MOST NEGYEDSZER ... Tíz éven belül most járul- nagy negyedszer rendkívüli választásokon az urnákhoz Olaszországban. Ha azt is számításba vesszük, hogy Rómában a köztársaság _ kikiáltása óta 43 kabinet fölött húzták meg a lélekharangot, akkor világos a kép: Itália i csakugyan nehezen kormányozható ország. Akik közelebbről is figyelemmel kísérik a politikai barométer rezdüléseit az Alpoktól délre, azok tudják: a választások rendszerint — legalábbis az utóbbi évtizedben — nem hoztak gyökeres változásokat. Várhatóan a mostani voksolás sem húzza ki a kátyúból Itália szekerét. Mivégre akkor a minden eddiginél zajosabb korteshadjárat, a politikusok heves szópárbaja, a tömérdek pénzt fölemésztő kampány? A kérdésre nem könnyű egyértelmű választ adni. Itáliában ugyanis túlontúl bonyolulttá vált a pártok egyDe Mita, a kereszténydemokraták, Bcrlingucr, a kommunisták (fenn), Craxi, a szocialisták és Spadolini, a republikánusok vezetője más közti viszonya, s a hatékony kormányzást meddő viták akadályozzák. Bár a hetvenes években úgy tűnt: a két legjelentősebb politikai erő, a kereszténydemokrácia és az Olasz Kommunista Párt köré egyre többen tömörülnek, ez az irányzat az 1979-es választásokon félbeszakadt. Polarizálódás helyett mint feltörekvő új tényező, a szocialisták jelentkeztek a mérleg nyelveként, Plakáterdő borítja Róma belvárosát (Fotó — AP — MTI — KS) Prágai békepárbeszéd Új szakasz kezdete írta: Antonin Stejskal, a Cseh Béketanács elnöke Az év egyik legjelentősebb világeseménye kétségkívül a prágai béke-világtalálkozó lesz június 21—26-a között. Csehszlovákia polgárai felelősségtudattal kezdték meg a világtalálkozó előkészítését. A csehek és a szlovákok ismerik a békés élet értékét. Mélyen emlékezetükbe vésték a második világháború szörnyű éveit, amikor 360 ezer csehszlovák polgár, köztük 17 ezer gyermek pusztult el. A nácik felégették Lidicét, Lezákyt, Javorickót és Klak községet. Nálunk mindenki tudja: földünk minden lakosának olyan szüksége van a békére, mint a levegőre és a napsugárra. Hadd említsük meg, hogy a csehek és a szlovákok békeóhajtásának hosszú története van. Ide tartozik az 1949 áprilisában megrendezett I. békeharcos kongresszus. Ez párhuzamosan folyt Párizsban és Prágában. Itt hangzott el az a gondolat, amely még ma is érvényes: „Nem azért gyűltünk itt össze, hogy könyörögjünk a békéért, hanem azért, hogy kierőszakoljuk azoktól, akik háborút akarnak. Egyetlen nemzet, egyetlen ember sem tud egyedül védekezni a háború ellen. Csak minden földrész, minden nemzet összefogásával lehet fellépni ellene. A háború fenyegette emberek milliárdjainak egyenként tudnia kell, hogy a háború vagy béke kérdése az ő személyes ügye.” 1982-ben, a nők világkongresszusán, s a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség tavalyi értekezletén — Lidice elpusztításának 40. évfordulója alkalmából — Prágából felhívás hangzott el, hogy az emberek egyesítsék erejüket az atomháború veszélye ellen. Az idei világtalálkozó előkészületei arra mutatnak, hogy nem csupán logikus folytatása lesz az eddigi békevilágkongresszusoknak, hanem — az 1973-as, moszkvai béke-világkongresszusához hasonlóan — határkövet jelent a békemozgalomban. Prágában itt lesz az egész világ minden békét óhajtó ereje, ideértve azokat, amelyek az utóbbi években alakultak Nyugat-Európa országaiban, az USA-ban, Japánban. A béke ügyének érdekében a tanácskozás az egyenlők közötti párbeszédként folyik majd, olyan dialógus formájában, amelynek hozzá kell járulnia minden alapfontosságú vitás kérdés tisztázásához, s meg kell teremtenie az egész világ békeharcosainak egységét a politikai agresszió, az erőszak és az őrült fegyverkezés ellen. több sorsra érdemes világ olyan súllyal, hogy végül is kirobbantották a mostani kormányválságot. A KOMMUNISTÁK JAVASLATA A megbuktatott koalíció helyett a kommunisták már régóta úgynevezett demokratikus alternatívát kínálnak a választóknak. Vagyis, hogy a kommunisták a szocialistákkal és más, kisebb baloldali csoportosulásokkal kormányoznának, kizárva a hatalomból a kereszténydemokratákat. Bettino Craxi, a szocialisták vezére azonban visszautasította a felkínált szövetséget, mondván: „Fölösleges olyasmivel a választók elé állni, ami nem létezik.” Való igaz, az előrejelzések szerint a baloldal nem számíthat előretörésre. Ellenkezőleg, a kommunisták szavazótábora várhatóan némileg megcsappan. A szocialisták viszont — nem utolsósorban az OKP rovására — valószínűleg növelni tudják szavazati arányukat. Itália relatív többségi pártja, a kereszténydemokraták ravasz taktikával ismét a középbal koalíció mellett kötelezték el magukat. Igaz, főtitkáruk nem győzi hangsúlyozni: csakis a „megújulás” elve alapján kerülhet erre sor. A szocialisták elvetették ezt a javaslatot, a republikánusok és a liberálisok fenntartással fogadták, a szociáldemokraták támogatják. Rómában azonban biztosra veszik, hogy Craxi- ék csupán taktikai okokból ellenkeznek, hogy minél magasabb árat csikarjanak ki későbbi csatlakozásuk fejében. Netán a kormányfői bársonyszéket, amelyre Bettino Craxi oly rég pályázik. ELNAGYOLT PROGRAMOK Valójában tehát ilyen szándékok vezették az idő előtti választások kiírásához. Sajnálatos, hogy a korteshadjáratban is csak általánosságban fogalmazódtak meg jám- bór óhajok és tisztázatlan, elnagyolt programok a 16 százalékos infláció megfékezésére, a kétmilliós munka- nélküliség felszámolására, a déli országrész fejlesztésére, a régóta esedékes társadalmi és gazdasági reformok végrehajtására. Szembetűnő, hogy a külpolitika alig kapott helyet a kampányban. A robotrepülőgépek telepítési terve ellen például kizárólag a kommunista szónokok emelték föl a szavukat. Nem csoda, hogy az olasz átlagpolgár okkal tűnődhet: vajon az erőpróbát követően változik-e az ország helyzete? Erre vonatkozóan mindenfajta előrejelzés aggasztóan borúlátó. Gyapay Dénes A jugoszláviai Kumrovec- ben a közelmúltban nemzetközi ifjúsági kerekasztal-be- szélgetést rendeztek a békéről és a leszerelésről. A Jugoszláv Szocialista Ifjúsági Szövetség, a JSZISZ nevében Predrag Bulatovic, a szövetség elnökségének tagja mondott bevezetőt. Hangsúlyozta: három földrész számos pontján véres háború dúlt, s a látszólag békés Európa a világ legjelentősebb fegyvérraktárává vált, amely hagyományos és nukleáris fegyverek tömegét jelenti. Mindez joggal váltotta ki a világ népeinek aggodalmát, tiltakozását. A békéért, a leszerelésért folytatott harcban vállvetve küzdenek a különböző eszmei, politikai, gazdasági és vallási nézeteket valló fiatalok. Habár a békemozgalom különösen Európában lendült fel, az egész világ ifjúságának egyetemes szükségletét fejezi ki. A világ népei — és közöttük az el nem kötelezett országok — mélyen tudatában vannak ennek, és béketárgyalásokat, globális leszerelést javasolnak. Az ENSZ-közgyűlés két rendkívüli ülésszaka az első lépéseket jelentette ebben az irányban. A JSZISZ egyre fontosabbnak tartja az ifjúsági békeharcot, amelynek kezdeti eredményei Európában éppen a Földközi-tenger partvidékének és a Balkán-félszigetnek a béke, a biztonság és az együttműködés térségévé való nyilvánítását követelik. A bolgár kultúra negyedik kongresszusa A plovdivi népszínház „Antik színházának” előadása. Jelenet a Médeiából Fiatal festőművészek iskolája a Pleven megyei Trustenik városban Szófiában nemrégiben fejeződött be a kultúra negyedik kongresszusa. A kongresszus munkájában közel 2500 küldött: neves bolgár írók, festők, zeneszerzők, költők, ismert közéleti személyiségek, valamint 500 vendég vett részt, mintegy 20 országból, közöttük Gab- riell Garzia Marquez kolumbiai, Herves Baen francia, Siegfrid Lenz nyugatnémet író, Roge Samail belga festő, Guido Aristaro olasz filmtörténész és mások. A bolgár kultúra az 1977 óta megrendezett harmadik kongresszus óta jelentős eredményeket ért el. A nemzeti irodalom és művészet újabb kiváló • alkotásokkal gyarapodott. Ezekben az években minden bolgár állampolgárra évente hét újonnan kiadott könyv esik, bővült a könyvtárak állománya, gazdagabb lett a színházak, klubok, könyvtárak, kultúrházak, múzeumok és képtárak hálózata. Jelenleg Bulgáriában mintegy 20 ezer műkedvelő együttes működik, amelyekben több mint 600 ezren vesznek részt. Csupán az utóbbi években megkétszereződött a képzőművészeti kiállítások száma. A mozi-, a színház-, opera- és hangversenylátogatás tekintetében, a lakosság számához viszonyítva Bulgária az elsők között áll a világon. A múzeumokban és képtárakban a már hárommillió kiállítási tárgy újabbakkal gyarapodott, amelyek között egyedülálló világi remekművek találhatók. A bolgár alkotók, több száz nemzetközi kitüntetést szereztek. Egyedül a harmadik és negyedik kongresszus között eltelt időszak alatt a nemzeti képzőművészet 222 nemzetközi díjat nyert, a zeneművészet 146-ot, a filmművészet 132-t, a műkedvelő művészet 96-ot. A világ több kulturális központjában fogadták érdeklődéssel a bolgár földön előkerült trák leletek, és az évezredes bolgár ikonok kiállítását. Bulgária kezdeményezője vagy rendezője nagy nemzetközi rendezvényeknek, amelyek közül említést érdemel a négy nemzetközi írótalálkozó, amelyek a „Földünk reménysége, a béke” jelszó jegyében zajlottak le, a nemzetek színháza 1982. szófiai évadja, a realista festészet nemzetközi triennáléja, az első építészeti világbien- nálé, a fiatal operaénekesek és balettművészek nemzetközi versenyei, és sok más nemzetközi találkozó. Sztaniszlav Nedjalkov Egy kis éji zene. Kedveltek a szabadtéri' hangversenyek (Fotók — Sófiapress—KS)
