Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-18 / 143. szám

1983. Június 18., szombat Nyár Szlovákiában Csehszlovákiában évről év­re növekszik az idegenforga­lom. 1970-ben 3,5 millió láto­gatója volt az országnak, öt évvel később ez a szám 14 millióra nőtt, a nyolcvanas években pedig' számuk húsz­millió körül állapodott meg. A külföldiek számára igen vonzó az ország keleti része, Szlovákia, gazdag természeti szépségeivel, sok fürdővel, sítereppel és történelmi mű­emlékkel. Csupán a Magas- Tátrát csaknem ötmillió tu­rista, üdülő gyógyulni vágyó és sportoló keresi fel évente. Az idegenforgalom fej­lesztése Szlovákiában is meg­követeli, hogy állandóan nö­veljék és javítsák, valamint bővítsék az elszállásolási le­hetőségeket, a sport-, gyógy­fürdő- és más intézmények szolgáltatásait. Mivel gaz­dagszik az idei nyári turis­taidény? Erre a kérdésre válaszolt a Szlovák Szocialis­ta Köztársaság idegenfor­galmi kormánybizottságának titkára, dr. Otto Knotek. Míg 1981-ben elsősorban a téli szezont szolgáló építke­zéseket fejeztük be, tavaly Nyitra vára (Fotók: CTK — KS) Dél-Szlovákiára fordítottuk a fő figyelmet, ahol igen ki­adós termálvízforrások talál­hatók. Idén a kilenc termál­vizes gyógyfürdőhöz négy új medencét építünk, a ven­déglátóipari létesítmények csaknem kétezer ággyal bő­vülnek. Űj szervezési rendel­kezés lépett életbe a fizető­vendég-szolgáltatások terén is. Igaz, a látogatók eddig is megszállhattak magánlaká­sokban, de ez többé-kevésbé alkalomszerű volt. Az új rendszer ezt gazdaságilag elő­nyössé teszi, s így feltételez­zük, hogy az ilyen szállá­sok száma és minősége is javul. Javul a tájékoztató szol­gálat is. Az információs rendszerbe a nyári idény alatt több szerkesztőség is bekapcsolódik: a tv-híradó, a rádió „Jó reggelt” című műsora, a Kanyar (Zákruta) című műsor, és mások. Egyelőre cseh és szlovák nyelven tájékoztatják a tu­ristákat, de egyezményt kö­töttünk a prágai rádió szer­kesztőségével, amely idegen nyelven is közvetíteni fog információkat. Miroslav Jaslovsky Kemping a Magas-Tátrában Pöstyén — Éva uszoda Törökországban , nem tér vissza a múlt Ismét politizálnak a török- országi kávéházakban. Há­rom új párt neve jár szájról szájra. A Törökországot je­lenleg irányító nemzetbizton­sági tanács ugyanis október végére parlamenti választást hirdetett, ami megfelel a „papírformának”, hiszen amikor 1980 szeptemberében a török fegyveres erő kezé­be vette a dolgokat, a tá­bornokok ígéretet tettek, hogy országukat három év alatt visszavezetik a polgári kormányzáshoz. Azóta azon­ban sok minden történt. A hadsereg vezetői átalakítot­ták hazájuk belpolitikai ar­culatát. Megpróbálták törvé­nyekkel és rendeletekkel biz­tosítani, hogy az ország ké­sőbb ne kerüljön a katonai hatalomátvétel előtti hely­zetbe. El a szakadék szélétől A hetvenes évek végén Tö­rökország a polgárháború és a gazdasági összeomlás küszöbére került. A terroris­ta akciók naponta több tu­cat halálos áldozatot köve­teltek. Az infláció egy év alatt 130 százalékkal érték - telenítette el a pénzt. Demi- rel miniszterelnök koalíciós kormánya már képtelen volt az ország politikai életét összetartani. Az igazság párt politikusa arra hivatkozott, a felelősség nem őt, hanem elődjét, a köztársasági nép­párt vezetőjét, Ecevitet ter­heli. S mialatt a törvényho­zásban folyt az egymásra- mutogatás, az utcán a terro­risták automata fegyverei ropogtak. Ilyen körülmények között érkezett el Törökország a „tábornokok éjszakájához”. A fegyveres erő kemény kéz­zel látott hozzá a rendcsfhá- láshoz. Lecsapott a szélsősé­ges elemekre, majd az előző kormányok hangadóit vette elő. Lakat alá .került Demi- rel és Ecevit ,is. A pártok és a szakszervezetek működé­sét felfüggesztették, minden politikai tevékenységet be­tiltottak. Ezzel egy időben azonban már készültek a polgári kormányzáshoz való visszatéréshez. Alkotmány, pártok A katonai vezetés létre­hívta az alkotmányozó gyű­lést. Megfogalmazták az új alkotmány paragrafusait, ta­valy a népszavazáson pedig jóváhagyatták a lakossággal. Ugyanezen a referendumon — további hét évre — meg­erősítették elnöki posztján Kennan Evren tábornokot, az országot irányító nemzet- biztonsági tanács fejét. Most április óta pedig ismét mű­ködhetnek — bizonyos meg­szorításokkal — a politikai pártok. Igaz, a régi pártok újjá­szervezését megtiltották. A volt tömörülések vezetői tíz évig nem vehetnek részt a közéletben. Ugyanez a sors vár — bár csak öt évig — az 1980 előtti törvényhozás tagjaira. Az új törvény elő­írja,. hogy a közhivatalno­kok, a bírák, az egyetemi ta­nárok és a hallgatók, vala­mint a fegyveres erők tag­jai nem léphetnek be a pár­tokba. A pártok ezenkívül nem alakíthatnak női és if­júsági szervezeteket. Az új törvény igyekszik megakadályozni a kicsi, de „hangos” pártok létrejöttét. A múltban ugyanis ezek a törpe tömörülések a parla­mentben gyakran a mérleg nyelvét jelentették, megbé­nítva a törvényhozást. A jö­vőben a pártok csak a szava­zatok minimum tíz százalé­kával kaphatnak képviselő­mandátumot. És csak azok a pártok indulhatnak az októ­beri választáson, amelyek az ország 67 tartománya közül legalább 34-ben alapszerve­zetekkel rendelkeznek. Harmadszorra sikerül ? Eközben Demirel és Ece­vit igyekszik magát vissza­csempészni a politikai élet­be. ez azonban aligha sike­rülhet. A hadsereg, amely az elmúlt két és fél év során mindent egy lapra tett fel. elég biztosítékkal rendelke­zik már ahhoz, hogy az ilyen akciókat csírájában elfojt­sa. A modern Törökország történetében a hadsereg ed­dig három alkalommal — 1969-ben, 1971-ben és 1980- ban — avatkozott be a poli­tikai életbe, de most fogad- kozik: a katonai hatalomát­vétel előtti zűrzavaros álla­pot Törökországba soha töb­bé nem tér vissza. g. f. P. Nagyüzemi heringhalászat Európában a heringhalá­szat sok évszázados múltra tekinthet vissza. A Keleti­tenger a 10. és 11. század­ban igen gazdag volt he- ringben. Az egyik legrégibb történelmi feljegyzés a he- ringhalászatról a 709-es év­ből maradt ránk. A francia krónikaírók 1030-ban emlé­keztek meg első ízben a he- ringhalászokról. III. Sándor pápa 1160-ban engedélyt adott az észak­német halászoknak, hogy vasár- és ünnepnapokon is kimehessenek heringet fog­ni a tengerre. Hollandiában a heringhalászat a 17. szá­zadban érte el a virágzását. Két nagy csapás érte: az egyik Cromwell hajózási tör­vénye volt, a másik a fran­ciák agresszivitása, akik pél­dául 1703-ban kalózok mód­jára csaptak rá a békés hol­land halászhajókra, és szá­mos halászbárkát elsüllyesz­tettek. A heringhalászat techni­kája ebben az évszázadban nagyon sokat fejlődött. A nyolcvanas évek elejétől az NDK halászati szakemberei új fogási technikákat dol­goztak ki. Például nem szükséges a halászhajónak visszatérni minden egyes halászat után támaszpont­kikötőjébe. A gazdag lelőhe­lyeket lehalásszák, és a zsák­mányt a nyílt tengeren át­rakják a feldolgozó hajóra. Így a halászhajó megszaba­dul zsákmányától, azonnal indulhat a következő fogás­ra. fl „védőruha” nem segít A földünkön mintegy 20 millió éve élő sünnek tulaj­donképpen nincs ellensége a természetben, mert fölöttébb hatékony „védőruhája” van a támadói ellen. De különös módon éppen e hatásos vé­dekező magatartása válik most vesztére: a sünök ezre­it gázolják el az autók az or­szágutakon, mert azok telje­sen megbíznak tüskepáncél­jukban, s ahelyett, hogy elmenekülnének a közeledő gépszörnyetegek elől, össze- kunkorodnak és helyükön maradnak. Még nagyobb veszélyt je­lent a sün számára az em­ber azon törekvése, hogy a károsnak vélt növényeket és az állatokat méreggel irtsa. A sün nem számít ugyan kártevőnek az ember szemé­ben, viszont úgynevezett kár­tékony állatokkal, például férgekkel és pókokkal táp­lálkozik, s így nagy meny- nyiségben fogyaszt halálos mérgeket. Ám téves az a hiedelem, hogy a sün szer­vezete ellenáll a mérgeknek, mert olykor mérgeskígyót is szokott fogyasztani. A kuta­tók kiderítették, hogy ezek­kel szemben a sün fölöttébb ravaszul jár el: addig ha- raptatja a kígyót a tüskéibe, míg annak kifogy a mérge, így azután elpusztíthatja, és veszély nélkül lakmározhat belőle. A féregirtó vegyszerek nagy tömegben való alkal­mazása a mezőgazdaságban és a konyhakertekben sok helyen máris megvonta a tüskés állattól táplálékát. Az ember olyan gyorsan tört be a természet rendjébe a maga igényeivel és kulti- váló rendszabályaival, hogy a sünnek és sok más állat­nak nem volt ideje a meg­változott feltételekhez al­kalmazkodni. így, e sajnos nem túl sza­pora állatot ma a kipusztulás veszélye fenyegeti. Világszer­te erőfeszítéseket tesznek a megmentésére. Sünfarrnokat létesítenek az állatok ellátá­sára és szaporítására, az utaktól távol eső házakhoz szoktatják őket, s nagyobb elővigyázatosságot kérnek az autósoktól, ha összetekere- dett sünt látnak az ország­úton. (KS) Röviden BOMBÁZÓ ROVAROK A vegyi háborút nem az ember találta fel, hanem jó­val előtte a bombázó rova­rok (Brachigninae) alcsalád- jának tagjai, amelyeknek már a neve is jelzi harci tevékenységüket. Amikor ezeket a rovarokat ellenség támadja meg, hátsó felüket fordítják feléje, és "abból maró, égető, porlasztóit fo­lyadékot lövellnek ki. A bombázó rovarok fegy­vere a végbélnyílásuk köze­lében fekvő kamrácskákban termelődik, az egyik kam­rában hidrokinok, a másik­ban hidrogénperoxid. Izga­tásra, támadásra a bogár megnyitja a kamrák nyílá­sát, ezek tartalma átömlik egy harmadik, vastag falú kamrába; az ott termelődő enzim katalizátorként kivált­ja az erőteljes robbanással együttjáró reakciót. A hid- rogkinonokat oxidálja és ki- nonokká alakítja, ugyanak­kor a hidrogénperoxidot víz­re és oxigénre bontja. A fej­lődő oxigén hyomására a fo­lyadék kilövell a végbélnyí­láson. A biológusok a bom­bázó rovarokat apró kalori- méterbe helyezték, és meg­állapították, hogy a permet hőmérséklete eléri a 100 C- fokot, tehát nemcsak vegyi összetétele, hanem magas hőfoka miatt is má’ó hatá­sú. FÁK ÁTÜLTETÉSE A növényeket a szeles, forró időjárásban védeni kell a vízveszteségtől. Erre a cél­ra többféle anyagot alkal­maznak. A moszkvai Köz­ponti Botanikuskert kutatói megállapították, hogy ha a növények levelét vizes la- tex (nyersgumi) oldattal fúj­ják be, akkor a keletkező átlátszó bevonat 17—20 na­pig rajtuk marad, és csök­kenti a párolgás sebességét. Ennek az eljárásnak akkor van nagy jelentősége, ami­kor fákat kell egyik helyről a másikra átültetni, és az átültetés során a gyökérzet óhatatlanul megsérül, és bi­zonyos ideig képtelen a le­velek táplálék- és vízszük­ségletét fedezni. A latexbe- vonat átsegíti az átültetett fákat ezen a megpróbáltatá­son. A KIRÁLYHARKÁLY MEGMENTÉSE Az emberi tevékenység ha­tására számos állat tűnik el a föld színéről. A legújabb példa erre az amerikai ki­rályharkály, amelynek jel­legzetes kiáltása és doboló zaja mind ritkábban hallha­tó az 1930-as évek óta, ami­kor a fő táplálékul szolgáló mocsaras, lárvával és rova­rokkal teli erdőket iratani kezdték. Az utóbbi években e ritka madár már egyálta­lán nem volt látható. Legújabban arra a hírre, hogy a madár jellegzetes hangját újra hallották, az ornitológusok követelésére a dél-karolinai hatóságok a Santee-mocsár vidékén egy övre felfüggesztették a faki­termelést. Remélik, hogy ez­zel a ritka, csaknem 50 cen­timéterre megnövő, hatal­mas harkályt megmentik a kipusztulástól. ERŐSEBB LESZ A GABONA A biotechnológusok, vagy­is a genetikai tudományok szakemberei 2-3 éven belül új „zöld forradalmat” in­díthatnak be a mezőgazda­ságban, jelentette ki Rómá­ban egy kongresszuson Paolo Costantino biológus. Sikerül majd „beiktatniuk a megfe­lelő gént ahhoz, hogy a bú­za olyan ellenálló legyen a szárazsággal szemben, mint a kaktusz, a napraforgó pe­dig előállítsa a bab érté­kes proteinjét, a faseolint”. A genetika nagy kaland­jának egy másik eseménye az élesztők alkalmazása (bak­tériumok helyett) a tenyész- technikában. Élesztőből si­került már előállítani az in­terferont, a növekedési hor­mont, különböző egyéb hor­monokat. Egyébként a bio­technológiák történelmi ere­dete mintegy 3-4 ezer évre nyúlik vissza, a bor és a sör előállításának alapjául szol­gáló alkoholos és élesztős fermentációig. v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents