Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-18 / 143. szám
1983. június 18„ szombat NÉPÚJSÁG KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Emlékezés Kemény Gáborra születésének századik évfordulóján Zsáky István: Öregek Kemény Gáborra, a század első fele kulturális életének kiemelkedő egyéniségére emlékezünk születése századik évfordulóján. Emlékezünk a nevelés ügyét a társadalmi fejlődés, a jövő alakítása szempontjából vizsgáló gondolkodóra, aki a magyar kultúra haladó eszményeit mindenkor az egyetemes emberi kultúrához mérve, azzal kölcsönhatásban vizsgálta és szolgálta. Emlékezünk az ellenforradalmi korszak népellenes kultúrpolitikáját sok oldalról leleplező íróra, 'publicistára, aki eljut addig a forradalmi gondolatig, hogy a magyar nevelés kérdéseit „csak egy gyökeres társadalmi változás oldhatja meg”. Emlékezünk megyénk szülöttére, akinek eszmélete, pedagógusi hivatása a szarvasi gimnáziumban, elsősorban Benka Gyula igazgató példája, Tesse- dik, Vajda Péter hagyományai nyomán bontakozott ki. Emlékezünk megyeszékhelyünk, Békéscsaba egykori tanárára, aki a megalázó börtön, kiutasítás, repatriálás gyötrelmei után itt átmeneti otthont, iskolát talált, s a ' tanulókkal való közvetlen kapcsolat által visszanyerte pedagógiai alkotó kedvét. Emlékezünk a kommunista kultúrpolitikus- ra, aki a demokratikus iskolareform kidolgozásával, a nyolcosztályos általános iskolát állította a középpontba. „1945 után, amikor a romokból felkeltünk és eszméletre ébredtünk, nem lehetett fontosabb feladatunk, mint a jó iskola lehetőségeivel megadni az elégtételt kulturális javakban megkárosított népünknek” — írta 1947-ben. Érdeklődése szerteágazó, a szellemi élet szinte minden területére kiterjedő volt (irodalom, kritika, szociológia, neveléstörténet, művelődéstörténet, vallásfilozófia), de középpontban mindig a nevelés, az iskola, a közoktatás-politika ügyei állottak. Szomorú, hogy a Kossuth-díj és 1948. május 15-én bekövetkezett halála után, a pedagógiai tudományban is kibontakozott dogmatikus szemlélet hatására, munkássága szinte feledésbe merült. Sok a pótolnivaló. Pedagógusnemzedék nőtt fel, amely nem ismeri munkásságát, még nevét sem hallotta. Pedig Kemény Gábor évtizedeken át harcolt a tartalmasabb pedagógusképzésért, a pedagógus munkájának társadalmi és anyagi megbecsüléséért. Az eszmélésnél meghatározóak azok a benyomások, amelyek a családban, Szarvason, majd a gimnáziumban érik az ifjúvá serdülő Kemény Gábort. Emié- . kezésében utal a tanító nagyapára, meg arra a „földes kis szobára”, amelyben született. Meleg szeretettel szól az édesapáról, aki „fanatikusan szorgalmas és becsületes’,’ kisiparos, az édesanyáról, aki rajong a könyvekért, akinek kiapadhatatlan a mesélőkedve, aki „ ... értelmes és csupaszív asszony volt, áloméletet élt, és így apámmal karöltve sem tudta reális dolgainkat jól elrendezni”. Ebből a családból indulva lépett be a fiatal Kemény Gábor a jóhírű, gazdag pedagógiai tradíciójú szarvasi gimnázium kapuján, ahol a jóságos, nagy tudású, ékes szavú igazgató, Benka Gyula fogadta. A gimnáziumban Vajda Péter jósága, ember- szeretete nemes hagyományt teremtett. Ez a légkör: az ember megbecsülése, a család és iskola kapcsolatának alapvető tényezőként való felismerése: állandó pedagógiai vezérelve nemcsak a bemutatkozó tordai tanárnak, hanem egész életében a pedagógiai gondolkodónak is. Véglegesen a tanári pálya felé , fordulva a budapesti egyetem görög—latin szakára iratkozik, de szívesen hallgat magyar irodalom, német, francia előadásokat is. Harmadéves korában a kolozsvári egyetemre iratkozik át. Erdély levegője, a „kis Athén” varázsa hamar magához láncolja. Profesz- szorai („atyák szövetsége”), Csengery, Szamosi, Széchy, Bőhm, szeretettel fogadják, segítik. Legnagyobb hatással Schneller István, a pedagógia professzora volt az egyetemista Kemény Gáborra. Schneller „olyan professzor volt, aki egész lényével tanított ... ”, aki „nagy professzor tudott lenni, mert nagy volt embernek is”. Íme megint a mérce, a követelmény és cél, amit Kemény Gábor önmaga és minden pedagógus, tudós, közéleti személy elé elsődlegesen állít; embernek lenni. Mindenek felett a humánum! Kemény Gábort rövid soproni, magániskolái működés után a tordai unitárius gimnázium hívja meg tanárnak (1910). Visszaemlékezéseiben egyike a legszínesebb eseményeknek a hagyományos beiktatási ünnepély, amelyen ő is, mint új tanár, felolvassa „programértekezését” Család és iskola címmel. Mindennapi pedagógiai tevékenységében Benka Gyula útján jár. Családokat látogat, ami Tordán sem szokásos. Korán rájön és hirdeti, hogy egyénileg kell a tanulókkal foglalkozni, ami nagy munka, pedig csak így lehet elérni, hogy a pedagógus „termésbe hozzon minden csírát, mely ott szunnyad a gyermek lelkében”. A kezdő tanár rájön arra, hogy „ ... a tantárgyak keretéhez való merev ragaszkodás a fegyelmet talán biztosítja, de az érdeklődést nem...” Kemény Gábor eszmevilágának fejlődésére különösen nagy hatású a párizsi Sor- bonne-on töltött 1912—13-as tanulmányi év. Az egyoldalú, félig feudális, félig poroszos hagyományokat is őrző hazai nevelésügyünk elmaradottsága ekkor tudatosul benne. Eszmei, politikai fejlődése alapján világos az a magatartás is, amely őt az 1918-as polgári forradalom hónapjaiban jellemezte. 1919-ben testi-lelki gyötrelmek közepette érkezik az új állomáshelyére, Békéscsabára. Az iskola: Békéscsabai Magyar Királyi Állami Felső Leány- és Kereskedelmi Iskola, az épület ma a József Attila utcában a szlovák tannyelvű általános iskola és gimnázium. Kemény Gábor Schneller professzor közvetítése révén megismerkedik Szeberényi Lajos csabai esperessel, akinek emberséges segítségével sikerül a menekült családnak fedél alá jutnia. Volt békéscsabai tanítványok visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy náluk „először és utoljára” Kemény Gábor tanár úr volt családlátogatáson. Bizonyos, hogy a békéscsabai testületben az ilyen irányú tevékenységet az ő pedagógiai elvei és tettei erősítették, s adtak támaszt az igazgatónak. Kezdetben egy osztályban magyart, az ösz- szes többi osztályban franciát tanít. Mit mond a tanár úr diákjairól? „A felsőbb osztályok nem voltak nagyon népesek. Jól lehetett velük tanulni. Különösen a hatodik osztály (melyben a magyart és franciát tanítottam) nyilvánított sok kedélyt, sok szorgalmat s ered- •ményt is. Talán tizenketten voltak, s ennek harmadrésze jeles tanuló. Vitalitás is volt bennük, néha összetört székek jelezték a tanítást megelőző tíz perc harcait — de a tanulásban is derekasan megállták a helyüket.” Ezek a tanítványok évtizedek távolából is nagy szeretettel emlékeznek nagy tudású, „halk szavú, finom modorú, nyugodt, kiegyensúlyozott, igazságos” tanárukra. Az iskolai munkán kívül bekapcsolódik a város kulturális életébe is; az Auro- ra-körben például értekezést olvas fel Gyóni Gézáról. A Körösvidék 1921. június 21-i száma megjegyzi, hogy „az előadó Gyóni Géza szocializmusát erősen aláfestette”. Műfordításai közül Voltaire Candíde-ja is békéscsabai vonatkozást őriz: a Tevan Nyomda és Könyvkiadónál készült, Békéscsabán — 1924-ben, 550 számozott példányban. A betegeskedés, lelki gyötrelmek ellenére is „oázisnak” tekintette a békéscsabai tanárságot. A megpróbáltatások ideje Budapesten is tovább tart: menekültszállás egy Hevnád utcai tanteremben, nem javuló szembetegség, kényszernyugdíj, B-lista. Egyre szűkülő tevékenységi és anyagi lehetőségek. Az ellenforradalmi rendszer szorítása sem tudta azonban megbénítani, látását, a hazai nevelésügy jövőjébe vetett hitét megtörni. Eszmei társakra is talál az Erzsébet kávéház szerény asztalánál, „ahol a közelmúlt hajótöröttjei találkoztak”. Gyakori vendég itt a jogász Vám- béry Rusztem, a szociológus Braun Róbert, az újságíró Szász Zoltán, a kritikus Benedek Marcell — akivel már Párizsban megismerkedik —, a tudós Pikier Gyula, a kiváló pedagógus Körösi György és mások. „Gyakran megfordult asztalunknál Mollináry Gizella, akit nemrégen Ignotus fedezett fel íróként; József Attilával is gyakran találkoztunk itt, akinek költői pályája már hatalmas ívelésbe lendült... Ami engem illet, nagyon természetes, hogy kapcsolatot láttam a modern pedagógia és a szociológia között, s nemcsak a néhány év múlva megalakult Századunkban dolgoztam, de Nagy László munkakörében is, a Gyermek és ifjúságban, A jövő útjainban, hiszen ezen az oldalon is olyan emberek álltak, akik a szociális haladásban látták nevelési eszményeink feltételeit.” Alkotó munkásságának ebben a szakaszában túljut a polgári dikalizmus szemléletén, szociológiai kérdésekkel foglalkozik; behatóan elemzi Jászi Oszkár, Szabó Ervin társadalompolitikai nézeteit, érintkezésbe kerül a harmincas évek illegális mozgalmaival. A radikális polgár szocialistává fejlődik, és a felszabaduláskor útja egyenesen visz az MKP-ba. A felszabadulással elérkezik a nagy tervek megvalósulásának lehetősége. „A dolgok új rendje” kezdődik, „új arcú nevelők, iskolák, új iskolaszervezet kell” — hangoztatja. Közvetlen munkatársai emlékezetében a rendkívül fáradt, de boldog Kemény Gábor képe él, aki már februárban, a főváros felszabadulásának első napjaiban, távoli lakásáról, 62 évesen naponta kétszer gyalogol be a Múzeum utcára, s hátizsákjában már hozza a demokratikus iskolareformot és az Embernevelés első számának tervezetét. Rendkívül fontosnak tartja a pedagógusok szakszervezetbe tömörítését. Haladéktalanul hozzálát a szakszervezet lapja, az Embernevelés megindításához és szerkesztéséhez. Az 1945 szeptember-októberi számban jelenik meg a nagy terv, a „Demokratikus iskolareform”. A terv kiemelkedő része, a családi és óvodai nevelésre vonatkozó elgondolások után az egységes, kötelező, nyolcosztályos iskola. Erről az iskolatípusról hosszas, szenvedélyes vita alakul ki, hiszen nemcsak a régi elemi iskolát, hanem a gimnázium alsó négy osztályát, valamint a polgári iskolát is érinti. Az ellenérvek között például a latin nyelv féltése is felmerült. Jellemző Kemény Gábor határozottságára, hogy éppen ő, az eredetileg görög—latin szakos tanár védi meg ezzel az ellenérvvel szemben is az általános iskolát. A terv szerint továbbá: egységes középiskola kell, melyben a kötelező tárgyak mellett helyet kell biztosítani az eszköz jellegű (nyelvek, gyorsírás, gépírás) és az egyéni hajlamoknak megfelelő tárgyaknak. „Elágazások” lehetnek : mezőgazdaság, ipar, természettudományok, humán és művészetek irányába. A felsőoktatás keretében kétéves akadémiák, ötéves főiskolák (itt legyen a tanítóképzés is) és egyetemek rendszerére tesz javaslatot. A tervezet foglalkozik még az Eötvös Kollégium-hálózat egész országra való kiterjesztésével, a koedukációval, az érettségi vizsgával, a szülői értekezletekkel is. Az elméleti tevékenység mellett nagy energiával vesz részt Kemény Gábor a kultúrpolitikai, államigazgatási munkában is. Keresztúry Dezső minisztersége idején 1946. február 1-től a VKM III. nevelési ügyosztályának vezetője lesz. Ez a munkakör sokféle ágazatú, elvi jelentőségű feladat megoldását igényli a kulturális forradalom kibontakoztatása szempontjából. Nem könnyű a sokféle feladat ellátása és irányítása Kemény Gábor számára azért sem, mert az akkori minisztériumban a kommunista párt igen alacsony arányban van képviselve. Gyakori az elvi harc a koalíciós partnerekkel. Az Országos Köznevelési Tanács is igényt tart Kemény Gábor közreműködésére, amelynek alelnöke, majd 1947 szeptemberétől elnöke lesz. Egyre súlyosbodó betegsége idején is dolgozik — haláláig. „Örök diák — jellemzi önmagát —, amíg lehet, elvégzem a napi leckeadagot”. Munkásságának termőre fordult fája szedetlen maradt. Nem érhette meg június 16-át, az iskolák államosítását törvénybe iktató országgyűlést, az 1948-as egyetemes és közös tanítógyűlés századik évfordulója alkalmával július 20-án megnyílt IV. egyetemes nevelésügyi kongresszust, amelynek előkészítésében még részt vett. Halála nagy veszteség volt a magyar neveléstudomány számára. Kálmán Gyula Zsáky István: Esti beszélgetés
