Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-16 / 141. szám
1983, június 16., csütörtök Szövetkezeti vállalat I. Ónálló gazdálkodás — közös döntés Egyetlen esztendő alatt négyszeresére növelte nyereségét a veszprémi Dózsa Termelőszövetkezet. A kívülálló szakemberek is meglepődtek: miként lehet az, hogy a növekvő jövedelemelvonások időszakában ilyen kiugró teljesítményre képes egy gazdaság. Mindenki a „titkot'’ akarta megfejteni. A jóakarók azért, hogy tanuljanak a szomszédoktól, a rosszakarók meg mindenképpen hibát szerettek volna találni a gazdálkodás módszereiben. A vállalkozás kényszere Titokról persze szó sincs. A gyors és látványos jövedelememelkedésnek egyetlen mozgatója van: a vállalkozókészség. S persze sok oka. A veszprémi közös gazdaságban az esztendők során kialakult és megszilárdult a fegyelmezett termelés módszere. S miután a növénytermelésben és az állattenyésztésben már vajmi kevés reményük volt az eredményesség javítására, a kiegészítő tevékenységet fejlesztették. Sokáig nem érdemes időzni a veszprémi példánál, hiszen a magyar mezőgazdaságban számos nagyüzem bejárta ezt az utat. Az élet, az őket körülvevő társadalmi és gazdasági környezet kényszerítette a gazdaságokat a vállalkozásra, a rugalmas gazdálkodásra. A népgazdasági szükségletek sürgetik a vállalkozókészséget, ezt fogalmazták meg a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának áprilisi ülésén is, amikor értékelték a XII. kongresszus óta végzett munkát: „Hazánk természeti adottságai lehetővé, az exportképesség növelésének követelménye pedig szükségessé teszi a mezőgazdaságnak — az értékesítési lehetőségekhez és a feltételeinkhez igazodó — a fejlesztését... A gazdálkodásban segíteni kell a rugalmas formák alkalmazását”. II módszerek tökéletesítése A mezőgazdasági nagyüzemek gyakorlatában hagyománya is van a vállalkozói magatartásnak. A jó szövetkezeti vezetők előtt mindig is ott lebegett, hogy a föld, az eszközök a közösségé, s ez egyben kényszerítő erőt is jelent a tagság eltartására. A szövetkezeti tagok, alkalmazottak tisztességes megélhetését pedig csak úgy lehetett elérni, ha jól dolgozott a közösség, fejlődőképes volt a gazdaság, gyarapodott a jövedelme. E közösségi érdek voltaképpen mindenkor találkozott a népgazdasági elképzelésekkel, de az összhang mostanában a gyakorlatban is mindinkább kiteljesedik. Most. amikor a népgazdaság igénye is erősíti a vállalkozói jegyeket a gazdálkodásban, a termelőszövetkezetek gyakorlatában nem a minőségi, változások vannak soron, hanem a korábban kialakult, alkalmazott módszerek tökéletesítése a feladat. Voltaképpen tovább kell folytatni azt a másfél évtizede elkezdett munkát, ami a vállalati, vállalkozói magatartásban. gazdálkodásban teljesedett ki. A szövetkezetekben is fedeznie kell a bevételnek a kiadást, s létük fennmaradásához a bővített újratermelésről is gondoskodniuk kell. Sajátos jegye a szövetkezetek vállalati magatartásának a vezetés módszere. A kollektív döntés, kockázatvállalás azonban nem fékezője a vállalkozásnak, az új befogadásának. A mezőgazdaság fejlődését éppen a szüntelen változás segítette. Még a közelmúlt példája, hogy megjelentek a nagy teljesítményű gépek, s e drága gépekre a legjobb szakemberek ültek, akik maguk is rákényszerültek ismereteik gyarapítására. A gépek üzemeltetése másfajta gondolkodást követelt traktorosoktól és mérnököktől egyaránt. A szóhasználatban közhellyé koptatott iparszerű termelési módszerek elterjedése lendített nagyot a mezőgazdaság szekerén. Gyorsan javultak a növény- termesztés, állattenyésztés eredményei, szűk lett az agrártermelés kerete a szövetkezeteknek. A lépésváltásra persze a mezőgazdasági termelés szerényebb jövedelmezősége is kényszerítette az üzemeket. A vállalkozó szellemű szövetkezeti vezetők korán felismerték a kiegészítő tevékenység szerepét, őket — hosszabb-rövidebb buzdításra — mások is követték, s ma már alig van mezőgazdasági nagyüzem az országban, ahol kizárólagosan mezőgazdasággal foglalkoznak. Polgárjogot nyert a szövetkezetekben is az ipari munka, a szolgáltatás. Januártól szinte szabadon bővíthetik tevékenységüket a nagyüzemek. Élnek is a lehetőséggel a gazdaságok, s az ipari, építőipari munkák, a szolgáltatások az összes termelésnek megközelítően egy- harmadát adják. Elavult fogalom Korlátái persze vannak a vállalkozásnak. Mindenekelőtt be kell tartani az érvényes jogszabályokat, munkavédelmi előírásokat. Aztán a tagság eltartásának kötelezettsége miatt csak azzal foglalkozhatnak az üzemek, ami tisztes jövedelmet ad fáradozásukért. így a vállalkozás feltételezi a terv- szerűséget, a megfontolt döntést. E követelmények természetesek. Egyes helyeken mégis tartanak teljesítésüktől, s a szolid magatartás látszatát keltve egy helyben toporognak. Hallani olyan vélekedést is, hogy féltik az ország kenyerét az ipari tevékenység bővülése miatt. Az aggodalmaskodóknak nincs igazuk. A mezőgazdasági üzemeknek ugyanis kötelezettségük a föld megművelése, s mint a májusi határszemlék is igazolják, ennek maradéktalanul eleget tesznek. Az ipari munka biztonságos, s a mezőgazdaságinál nagyobb nyeresége miatt a növénytermesztés és az állattenyésztés is gyorsabban fejlődhet. Ezt egy szövetkezeti vezető így fogalmazta meg: „Mi arra vagyunk büszkék, hogy 6800 liter tejet fejünk egy tehéntől, 7 tonna kukoricát termelünk hektáronként. Az ipari munka hasznából sem gyárat építünk, hanem traktort, kombájnt vásárolunk, korszerűsítjük a termelési technológiát”. A vállalkozás tehát bármilyen munkára irányul is, a mezőgazdálkodást erősíti. (Következik: Vállalati juttatás a vállalkozáshoz.) Farkas József Megkezdődött a gabona betakarítása, de a java még hátra van. A Békéscsabai Állami Gazdaság műhelyében a búza aratásához készítik elő a kombájnokat Fotó: Fazekas László Hulladék lábéi hőenergia Fahulladékkal helyettesítik az értékesebb olajat és a szenet két Baranya megyei üzemben. A Szék- és Kárpitosipari Vállalat siklósi gyárában fűrészpor és fa- apríték elégetésére is alkalmassá tették a korábbi olaj- tüzelésű kazánt, amely most maradéktalanul hasznosítja az üzemben keletkezett hulladékot. A gyár több mint másfél ezer tonna melléktermékével egy év alatt száz tonna olajat takarítanak meg; a hazai tervezésű és kivitelezésű kazánban tavasztól őszig csak famaradékkal tüzelnek, csupán a téli hónapokban kell olajat felhasználniuk. Komlón a Beton- és Vasbetonipari Művek üzemében szén helyett faháncsot égetnek a betonkészítéshez szükséges gőzt termelő kazánokban. A korábbinál kisebb kalóriaértékű, olcsóbb hőerő- művi szén és faháncs keverékével fűtött kazánok ugyanannyi gőzt adnak, mint azelőtt, amikor drágább dió- szénnel „etették” őket. A komlói üzem a bányafák egyéb célra már használhatatlan háncsát és az erdő- gazdasági hulladékfát igen olcsón, csaknem helyben szerzi be. Ilatárszcmlén, aratás előtt Zsadányi Magyar—Lengyel Barátság Tsz Talán most sikerül... Mezőgazdasági és pénzügyi kormányzatunk, látva a kedvei zötlen adottságú termelőszövetkezetek már-már elsüllyedő karének szorongatott helyzetét, néhány évvel ezelőtt rendkívüli „segélyakcióra” szánta el magát. A kezdeményezés lényege .az volt, hogy a tartósan veszteséggel gazdálkodók pénzügyeinek rendezésével teremtenek tiszta helyzetet, kiinduló alapot a fölemelkedéshez. így jutott lélegzetvételhez megyénkben is 1 tizenkét közös gazdaság tagsága, miközben ezekről az úgynevezett egyedi rendezésekről is mind több tapasztalat, tanulság gyűlt egybe. Többek között az a következtetés is utat töh magának, hogy a pénzügyi megsegítést az erőforrások megnyitóinak feltételekhez, garanciákhoz kell kötniük, ezzel késztetve a megsegítetteket teljes erőbedobásra. Gabona a szántó negyedében Amikor a zsadányi Magyar—Lengyel Barátság Tsz került sorra, sokan fejcsóválva vették tudomásul a pénzügyi tisztázás nem éppen enyhe feltételeit. Több éves folyamatos kudarc után, egy kilencmillió forintos veszteséget hozó /évet követően miképp lehet e mostoha vidéken nyereségre fordítani a gazdálkodást? — fogalmazták meg aggályaikat legtöbben. Azt természetesen csak az 1983-as zárszámadás döntheti el majd véglegesen, hogy Matuska Sándor, a zsadányi közös fiatal elnöke joggal bízott-e munkatársaiban, a zsadányiakban, a lehetőségekben, az időjárásban, avagy a siker felét a szerencsétől remélte, amikor ezt a — valljuk be: nem kis kockázattal járó — feladatot elvállalta. Kár lenne már most megalapozatlan jóslásokba bocsátkoznunk, hisz amint mondani szokták, addig még sokszor kinn alszanak a növények. De éppen itt, ezen a ponton érdemes megáll- nunk, tudniillik az alig háromezer hektár szántót művelő közöst a sors talán máris kegyeibe fogadta: a szántónak háromnegyed részét lekötő gabonafélék ugyanis a június eleji határszemlén megcsillantották az egyébként jogos reményt a sikerre. Őszi búzát több mint ezerötszáz, őszi árpát 350, zabot 320, tavaszi árpát pedig 80 hektáron vetettek, s úgy lehet, a természet a korábbi menetrendszerinti belvizekért most igyekezett kárpótolni a zsadányiakat: a gabonák a májusi aszályban is szépen fejlődtek, s így a Magyar—Lengyel Barátság Tsz az őszi árpa vágásával június első dekádjában ezen a tájon soha nem látott gazdag aratást kezdhetett el. Kazalban már a „téli” széna is Nem számítanak nagy szavaknak, ha leírjuk: Zsadány- ban ez az aratás mindent eldönt, ezért is készültek rá igen gondosan. Kilenc saját kombájnjuk már május végére menetkészen állt, de utána jártak a kölcsöngé- peknek is, hogy fennakadás még csak. véletlen se legyen. A zsadányi tsz-gazdák ismerik jól saját helyzetüket, hogy szükségük van a partner, a szarvasi Dózsa Tsz segítségére, ezt világosan kimondják, mert presztízst a vállaltak teljesítéséből csinálnak, nem a nehezen elérhető sikerek százszázalékos kisajátításából. Az már a június eleji határszemlén is szóba került a partnerek és a megye mezőgazdaságának vezető szakemberei között, hogy a búzatermesztés ez évi várható eredményességétől indíttatva sem szabad Zsadányban a gabonatermesztést ennyire mindent meghatározó mértékben előnyben részesíteni. Igaz az idén várakozáson felül fizettek a legelők ís,n amelyekben nem szűkölködik 'ez a termelőszövetkezet, de ahogy egy kedvező esztendőben felemelheti a közöst, ugyanúgy- a másik kedvezőtlen évben a földhöz is vághatja a növénytermesztésnek ez az egyoldalúsága. Ez persze csak a szántóföldi növénytermesztésre vonatkozik, mert a legelőgazdálkodás továbbfejlesztése ellen érv nincs is, csak mellette. Erről éppen a főállattenyésztő, Szilágyi Irma számolt be a határszemle napján megtartott vezetőségi ülésen. Elmondta, hogy a Magyar—Lengyel Barátság Tsz-ben a szarvasmarha és a juh az az állatfaj, amely „beillik” a legelőkben gazdag környezetbe. A hízóbikák, a juhok jelenleg is a szabadban vannak, nem éheznek a tehenek sem, s máris annyi széna áll kazalban, amennyiből bőven futja a téli időszakra. Tekintélyes mennyiség jut tehát eladásra is. Mit tudnak a zsadányi juhászok? Az állattenyésztés a zsadányi tsz-ben végül is a gazdálkodás egyensúlyára jelentős hatást gyakorló tényező, miután — alapvetően a belvíz miatt — termelése mindig is felülmúlta a növénytermesztését. Különösen a juhászat eredményei a figyelemre méltók, amelyek azt mutatják, hogy a zsadányi pásztorok valamivel többet tudnak a juhról, mint társaik megyeszerte. A szarvasmarhatartást kell még a szövetkezetben megerősíteni, amiben ugyancsak lépett már a szövetkezet, hiszen 2900 literről 3 ezer 550- re emelték az egy tehénre jutó éves tej hozamot, ezt azonban még csak kezdetnek kell tekinteni és az állategészségügyi munkában is van mit tenniük — ahogy a beszámoló utáni vitát a vezetőségi ülésen részt vevő Györfi Károly, TESZÖV-tit- kár ezt összegezte. Mindent egybevetve, bizakodó hangulat, tenniakarás és a gondos gazdát „eláruló” rendezett, művelt határ jellemzi napjainkban a zsadányi Magyar—Lengyel Barátság Tsz-t, ami a nehéz helyzetű gazdaságok sorsáért, jövőjéért aggódókban is bizakodást ébreszt: talán most sikerül. Kép, szöveg: Kőváry E. Péter Több marhahús - állatonként 30 ezer forint támogatással Az állatforgalmi és húsipari vállalatok, amelyek előnyös szerződési feltételekkel segítik a sertéstenyésztés fejlesztését, egyre nagyobb szerepet vállalnak a marhahús előállításának fokozásában. Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt nagyobb összegű bankkölcsönt vett fel, s vállalatai ebből támogatják a mezőgazdasági nagyüzemeket. A partnerek — az ipar és a mezőgazdaság — egyszerű társulásokat hoztak létre, ezek keretében a hústípusú szarvasmarhát tartó gazdaságok — a tehénállomány növelésére — kedvezményekhez jutnak. A vállalatok egyfelől a saját tulajdonukban levő állatokat helyezik ki a mezőgazdasági üzemekbe — ahol tartásukra és az utódok felnevelésére is vállalkoznak — másfelől anyagilag ösztönzik a helyi állatállományt növelő termelőket. A támogatás jelentős: állatonként 30 ezer forinttal járulnak hozzá a vállalatok a társulás fenntartásához, működéséhez. Az érdeklődés máris nagy. A tröszt tervei szerint az idén tízezerrel növelhetik — kölcsönös érdekeltséggel — a mezőgazdasági nagyüzemek húshasznú tehénállományukat, ám ennél is többre van jelentkező az üzemek részéről. A tröszt vállalatai jövőre folytatni kívánják az akciót, a termelők nem csak a társulásban találhatják meg számításukat. A húsipar lehetővé tette, hogy közös vállalati formában működjenek vele együtt. Több helyen tervezik, hogy a marhahizlalás fejlesztésére valamilyen formában összpontosítják az anyagi és technikai erőket, és megkeresik a lehetőséget arra, hogy a marhahizlalás is felzárkózzék az ipar számára eredményes sertéságazathoz.
