Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-16 / 141. szám

1983. június 16., csütörtök Pierre Székely békeemlékmííve Budapesten Június 14-én, kedden avat­ták a fővárosban, a Nagyvá­rad téren Pierre Székelynek, a Franciaországban élő, ma­gyar származású szobrász- művésznek monumentális békeemlékművét. A hatvan évvel ezelőtt Budapesten született kiváló művészt, aki munkásságával tevékenyen hozzájárult a magyar—francia együttmű­ködés előmozdításához, a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével tüntette ki az Elnöki Tanács. Székely az a fajta alkotó, aki mindig több irányban keresi a kife-" jezés lehetőségeit, a kor mű­vészeti törekvéseivel szink­ronban. A grafika, a festé­szet, a szobrászat és az épí­tészet ma ’ egyaránt ' foglal­koztatja az alkptótevékeny- sége teljében levő művészt. Tanulmányait az egykori Atelier művésziskolában Dallós Hannánál végezte. A történelem vihara hamar megismertette vele a társa­dalmi igazságtalanságokat, az üldözöttek vigasztalan sorsát. Mégsem esett kétség­be. A kilátástalanság, a bi­zonytalan jöv5í a túlélés re­ménye erői összpontosítására késztette. Az élete központ­ját adó kőfaragással éppen a negyvenes években, a mun­katábor idegtépő zaklatottsá­gai közepette ismerkedett meg. A szenvedések elmúltá­val a kor nyomásától felsza­badulva, a második világhá­ború vége óta fogadott hazá­jában, Franciaországban él, ahol azonnal magával ra­gadta a háború utáni évek nagy művészeti fellendülése, amelynek rövid idő múltán nemcsak résztvevője, hanem egyik formálója is lett. Tevékeny művész, alkotó­munkásságának rangját nem­csak a legnagyobb francia múzeumokba, a Musée Na­tional d’Art Moderne Centre Pompidou, a reimsi, az amiensi, és a világ számos nemzetközi hírű gyűjtemé­nyébe került alkotásai, ha­nem előkelő művészeti kitün­tetések is hírül adják. A hatvanas években érdek­lődése az építészet felé for­dult; Valenciennesben egy, a modern építészetben úttörő jelentősegű templom és ko­lostoregyüttest, valamint Dél- Franciaországban egy üdülő­falut épített, korszerű for­mai és technológiai megoldá­sokkal. A Nagyvárad téren felál­lított, konstruktív formaadá- sú, széttárt karú madárszim­bóluma alkotói munkásságá­nak legjobb tulajdonságait, a jelképteremtő erőt, a drá­mai lendületet és a monu­mentalitást hangsúlyozza. Talapzata is jelképes, a földgömböt példázza, gránit­kockáin a világ népeinek „Béke”felirataival, melyek­nek sorát Kádár János és a francia államelnök kőbevé­sett kézjegye nyitja meg. Egyedi technikával, rob­bantásos kőrepesztéssel ké­szült, amely a felületeknek dinamikus feszültségét fokoz­za. Az emlékmű személyes él­ményekben gyökerező, ma is nagyon időszerű, megtestesí­tett gigantikus kiáltás, amely arra int bennünket, ne en­gedjük, hogy az egész föld Hirosima vagy Coventry sor­sára jusson. Brestyánszky Ilona flz antik kultúra tudósa Trencsényi-Waldapfel Imre emlékezete A görög és a latin gondol­kodás éltető szelleme szinte kezdeteitől átjárta a magyar kultúrát. Hosszú évszázado­kig az antik költői hagyo­mány volt a meghatározó, a későbbi korokban tudósaink is egyre intenzívebben idéz­ték föl a klasszikus gondól- kodást, mert felismerték benne azt a példát, mely megtermékenyítheti minden kor emberies szemléletmód­ját. Hogy ez a hol rejtett, hol tudatos kapcsolatkeresés miként változott évszázadról évszázadra, arra vonatkozó­an az első adatokat a három­negyed százada született, és sajnálatosan korán elhunyt Trencsényi-Waldapfel Imré­nek köszönhetjük, aki a Ho­ratius noster kötet bevezető tanulmányában, 1935-ben példamutató alapossággal tárta föl az antik és a ma­gyar költői szellem rokon­ságait. Az akkor fiatal tudós köl­tőként kezdte pályáját. Szem­léletére és módszerére első­sorban Kerényi Károly gya­korolt elhatározó befolyást. Trencsényi-Waldapfel Imre azonban hamarosan fölis­merte, hogy az antikvitáshoz való viszonyunk — ahogy ő írta — „mindig korszerűen determinált”, azaz minden kornak van tanulnivalója az ókor nagy szellemeitől. Az ő számára a második világhá­ború felé sodródó korszakban az volt annak legfontosabb tanítása, hogy az ember ter­mészetes hajlamai miatt is mindig a béke igézetében élt. Képzeletében felsejlett egy Trencsényi-Waldapfel Imre portréja hatalmas vállalkozás képe: egy nagy költői békeantoló­gia terve, melyben a remé­nyét mindinkább elvesztő ol­vasó együtt találta volna a világirodalom nagy békever­seit, mintegy erőforrásul és kora ellenhatásául. Ennek első láncszeme volt a Pász­tori magyar Vergilius című kötet, benne Radnóti Miklós híres eklogafordításával, amely saját, a világiroda­lomban is kivételes helyet el­foglaló eklogaműfajának volt első kedvcsináló próbálkozá­sa. S ahogy egyre félelmete­sebb árnyak borultak hazánk fölé, a negyvenes évek leg­elején, úgy szaporodtak Trencsényi-Waldapfel Imre könyvei, tanulmányai és for­dításai, melyekben azt a gö­rög gondolatot igyekezett igazolni: „Milyen szép dolog embernek maradni és lenni, ha az ember igazán ember!” Az új korszakban Trencsé­nyi-Waldapfel Imre a klasz- szikus antikvitással foglal­kozó tudományág legtekinté­lyesebb, nagy kisugárzású alakja lett. Mint egyetemi tanár "nemzedékek sorát ne­velte, s nem szűnt meg azért küzdeni, hogy a görög és latin nyelv oktatása vissza ne szoruljon, mert különben egyik éltető forrásától zárná el magát a magyar kultúra. Aligha véletlen, hogy legje­lentősebb tanulmányait ösz- szefoglaló kötetének ezt a cí­met adta: Humanizmus és nemzeti irodalom. Mintha azt akarta- volna bizonyítani ezzel is, hogy az antik hu­manizmus és a magyar iro­dalom egymástól elválaszt­hatatlanok. Vallástörténeti tanulmá­nyaival a nemzetközi tudo­mányosságnak is egyik ve­zéralakja lett, szimpozionok megbecsült előadója, kinek írásait mindenütt számon tartották. Egyre kevesebb ideje és energiája maradt a műfordításra, holott egyike volt azoknak a fordítóknak, akik az élőbeszéd természe­tes hajlékonysága felé köze­lítették a régi szövegeket, s példát teremtettek arra, hogy a görög és latin klasszikusok igenis tolmácsolhatok kor­szerű magyar nyelven. (Mű­fordításait ezzel a sokat mondó címmel rendezte kö­tetbe tanítványa, Szabó Kál­mán: Ember vagy!) A feszített, hatalmas mé­retű munka korán őrölte föl szervezetét. De elsősorban az a tanítása, hogy az ókori kultúra ma is termékeny erőforrásunk, életben tartja munkásságának legjobb da­rabjait. Rónay László Befejezték az avar kori temető feltárását Tápon Új képzési forma a műegyetemen Szeptembertől a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedés- mérnöki Karán — a kari tanács által most megszavazott — új képzési formát vezetnek be. Az új rendszer szerint a járműgé­pész hallgatók üzemmérnöki ok­levelet kaphatnak akkor is. ha nem fejezik be egyetemi tanul­mányaikat, de legalább három évfolyamot, hat szemesztert si­keresen elvégeznek. Erre az öt évvel ezelőtt beve­zetett, s most már mind az öt évfolyamra kiterjedő, úgyneve­zett konduktív felépítésű tan­terv ad lehetőséget. így az alap­tudományi — matematikai, me­chanikai, fizikai stb. — és az alkalmazott tudományi — pl. a gépjármű-szerkezettani — isme­reteket, az elméletet és a gya­korlatot párhuzamosan oktatják. Az első három évfolyam álta­lános gyakorlati, szakmai tan­anyaga után a felső évfolyamo­kon előtérbe helyezik azokat az elméleti ismereteket, amelyek a fejlesztő, tervező mérnököknek szükségesek. A jövő tanévtől arra is lehe­tőség nyílik, hogy évkihagyás nélkül a kar nappali tagozatá­nak negyedik évfolyamán foly­tathatják. tanulmányaikat a Győ­ri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán harmadik évüket befejező autógépész és vasútgépész üzemmérnökjelöltek közül azok, akik konstruktőri, kutató-fejlesztői munkára ké­szülnek.1 ' Befejezték a tápi avar ko­ri temetőfeltárás idei mun­káit a győri Xantus János Múzeum régészei. A szakem­berek már több éve vallat­ják a föld mélyét, s mosta­náig 328 sírt bontottak ki. A VII—VIII. századfordulóból való temető elhelyezkedése, viszonylag kis kiterjedése mi­att jó lehetőséget -nyújt a kutatóknak az avar kori te­metkezési szokások megfi­gyelésére. A régészek az idén május közepén láttak munkához, s egy hónap leforgása alatt harmincnál több sírt tártak fel. Ezúttal bukkantak az eddigi leggazdagabb leletre: egy nő sírjában megannyi különleges ékszert, fülbeva­lót, karperecét, három gyű­rűt, gyöngysort és bizánci keresztet találtak. Az apró gömböcskékkel díszített arany fülbevaló csavart ezüst karikán lógott, a karperec bronzból készült, a gyűrűket kék üveggyöngyök díszítik. A gyöngysort apró fekete és sárga üvegpaszta gyöngysze­mekből fűzték. A legkülön­legesebb lelet a vastagon aranyozott bizánci ezüst ke­reszt, amelynek díszítését préselték, a míves ötvös­munkát készítői üveggyöngy berakásokkal ékítették. Eh­hez hasonló ékszert mosta­náig mindössze egyet, a me- zőszilas—tótipusztai avar fe­jedelmi sírban találtak a ku­tatók. Ugyancsak préseléssel állították elő a női sír egyéb ékszerleleteit: az aranyozott ezüst mellboglárt, amellyel viselője köpenyét kapcsolta össze, és a rombusz alakú ezüst nyakbavaló amulettet. Ezek a tárgyak segítették hozzá a szakembereket a sír korának megállapításához, ugyanis a nemesfémeket a korai avar korban, a VII. szá­zad végén préselték, a ké­sőbbiekben már más eljárás­sal munkálták. Több sírban használati tár­gyakra, késekre, orsógom­bokra, továbbá kardokra, nyílhegyekre, csont íjmere­vítőre és egyéb fegyverekre bukkantak. Az idei ásatás gazdag le­letanyagát restaurálják, majd a győri múzeum régészeti kiállításán tárják az érdek­lődők elé. HANGSZÓRÚ Késő este Hitchcock-film este, utána Bakonyi Péter 10 perce a Kossuth rádióban a ruhare- parátor Tóth Mártáról: jöhe­tett az éjféli óra, a kísérteti­es 12 ütés, habár féltve őr­zött ingaórám " már régóta nem kongatja a feleket és az egészeket. Ennyi rejtély után magyarázattal tartozom. Hitchcock ugyebár „ideg­feszítő” rendező, mindent tud, ami a művészi .hátbor - zongatáshoz szükséges. Film­múzeumban látott filmje, a Manderley ház asszonya — nem is képzeltem — miféle alaphangot üt meg a Bako­nyi-riporthoz, mely tíz perc­ben vállalkozott arra, hogy „Késő este” címmel köze­lebb viszi a hallgatót a ruha- reparátor, illetve restaurátor Tóth Mártához, aki nagyon szimpatikusán és kedvesen magyarázta, hogy a csodálatos selyemruha, amit éppen "re- parál, 200 éves, a XIX. szá­zad elején temettek el ben­ne egy fiatal lányt a miskol­ci, avasi templom kriptájá­ba. A riporter kellő ügyes­séggel és szakmai fogással „megrökönyödve” kérdezte: „Tehát ez egy halotti ruha, halott viselte?” így került össze — aka­ratlanul — Hitchcock és Tóth Márta ruhareparátor izgalmas meséje a 200 évvel ezelőtt meghalt kisasszony­ról, akit bokáig érő, tiszta selyem, csipke és virágos­szövésű, hófehér ruhában temettek el. „Ilyen anyag nincs manapság, azért ne­héz a restaurálása. Ugye, gyönyörű?” És következett a ruha le­írása. Buggyos ujjú, sima, bokáig futó, tipikusan XIX. századi viselet, mely attól lett olyan barnás-aranysárga amilyen, mert a halott tes­tén hevert két évszázadig ... Még le sem telt a műsoridő­ből 5 perc, amikor kellő borzongással arról is érte­sülhettünk, hogy a halott­viselte női ruhák általában barnás-sárgás, vöröses színt öltenek a test hatására. „És nem fantáziái, amikor kézbe veszi?” — csapott le újfent a kérdéssel Bakonyi, mire a riportalany bájosan csevegve mondta: „Ami itt van az asz­talon, az fertőtlenítés, kon­zerválás után kerül ide ... Persze, én is elgondolkozom, milyen lehetett, aki viselte? Biztosan szép, fiatal lány volt.” A második öt perc már inkább a realitásoké. A ru­hareparátor lány elmesélte, hogy egy japán szamuráj­mellény _ restaurálásával dip­lomázott, és, hogy hazánk­ban mindössze 15 éve igazi tudomány a textilrestaurá­lás ... Azelőtt szappannal mosták ki a híres emberek híres ruháit, ami több kárt okozott, mint hasznot. A tíz perc gyorsan letelt. Kitűnő volt! Várjuk a követ­kező „Késő esté”-t. Éjfél előtt, valamivel. Sass Ervin Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: Fúvósindulók. 8.37: Menotti: A médium. 9.41: Nefelejcs. 10.05: Verebes, a túlművelt bok­szoló. 10.20: Két keréken Magyarorszá­gon. 10.35: Népdalok, néptáncok. 11.19: A Válaszolunk hallgató­inknak különkiadása. 11.39: Tom Jones. 12.45: Nyárelő. 13.00: Svéd Sándor emlékezetes szerepei. 13.30: Most jelent meg. 14.00: Zentai Anna és Varga András nótákat énekel, Kecskés Sándor klarinéto- zik. 14.35: Kóruspódium. 15.05: Záray Márta és Vámosi János énekel. 15.28: Kagylózene. 16.00: Tatay Sándor: Hét szűk évtized. 16.10: Egy éj Velencében. 17.05: Anti — Nagyfa. 17.33: Délutáni Rádiószínház. 19.15: .........elmondom mind a s ok tréfát...” 19.56: Nemzedékek önismerete. 20.36: Századok zenéjéből. 21.40: Szív a képernyőn. 22.30: Pablo Casals gordonkázik. 23.21: Antigoné. 0.10: A Hungária együttes da­laiból. PETŐFI RÁDIÓ / 8.05: Pere János nótákat éne­kel. 8.35: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. 12.35: Nemzetiségeink zenéjéből. 13.00: Kapcsoljuk a szolnoki stú­diót. 13.20: Éneklő Ifjúság. 13.35: Régi zene Erdélyben. 14.00: Lelátó. 16.00: Látogatóban. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Rádióexpressz. 18.35: Hétvégi panoráma. 19.55: Slágerlista. 20.35: Szociológiai figyelő. 21.05: Kabarécsütörtök. 22.15: Magnósok, figyelem! 23.20: A mai dzsessz. III. MŰSOR 9.00: Híres színészek sanzon- felvételeiből. 9.59: Zenekari muzsika. 11.05: Magyar művészek opera­felvételeiből. 11.55: Bécsi klasszikus muzsika. 13.07: Töltsön egy órát kedven­ceivel ! 14.07: Magyar Irodalmi Arckép- csarnok. 14.27: Liszt: Dante szonáta. 14.44: Vivaldi-művek. , 16.00: Zenei Lexikon. ' 16.20: Kamarazene. 16.55: Popzene sztereóban. 18.18: A Magyar Rádió Brahms- ciklusa. 19.05: Zenekari muzsika. 20.35: A Prognózis, a GM—49, a Rodeo és a KFT együttes műsorából. 21.30: Jomes McCracken és Vic­toria de Los Angeles ope­rafel vételeiéből. 22.14: Korunk költői. 22.34: Napjaink zenéje. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Gitármuzsika. 17.10: Napjaink. Palatinus István jegyzete. 17.20: Jánoshalmi népdalokat fu­rulyázik Keszthelyi Pál. 17.25: Kell-e három diploma? Riporter: Dalocsa István. 17.45: Demis Roussos slágerei­ből. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Beatparádé. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 16.25: Hírek. 16.30: Állatkölykök. XVIII/14. 16.35: Utazz velünk! 17.15: Kikapcsoló. 17.25: Reklám. 17.30: Pedagógusok fóruma. 18.05: Telesport. 18.30: Képújság. 18.35: Napfényes Bulgária. 18.55: Reklám. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Mike Andros. 20.50: A hét műtárgya. 20.55: Panoráma. 21.55: Mondod-e még? 22.30: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.01: Képmagnósok, figyelem! 20.35: Kikapcsoló, (ism.) 20.45: Nyitott műhely. 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Wallenstein IV/1. 22.50: Képújság. BUKAREST 16.05: Család és iskola. 16.30: Fiatalok stúdiója. 17.50: A -legkisebbeknek. 20.00: Tv-híradó. 20.30: A valóság képei. 21.10: Az Atlantic embere. Film­sorozat. 5. rész. 21.30: Eszmék, áramlatok. 22.05: Fiataloknak. 22.30: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.30: Videooldalak. 17.40: Hírek. 17.45: A kék mint tarka — tv­sorozat gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Könnyűzenei adás. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Színkép — politikai ma­gazin. 21.00: Reklám. 21.05: A nagy város — dráma- sorozat. (ism.) 22.25: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: Tudomány. 18.45: Érdekes utazás. 18.55: Kiválasztott pillanat. 19.00: Ifjúsági képernyő — ifjú­sági adás. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Drámaest. 21.10: Reklám. 21.15: Zágrábi körkép. 21.30: Adás a kultúra köréből. SZÍNHÁZ 1983. június 16-án, csütörtökön 19 órakor Békéscsabán: PROFESSZOR AZ ALVILÁGBAN Móricz-bérlet 20 órakor Martfűn: A KAKTUSZ viraga 1983. június 17-én, pénteken 19 órakor Békéscsabán: A KAKTUSZ VIRAGA Sarkadi-bérlet MOZI Békési Bástya: 4 órakor: A hét szeplő, 6 és 8 órakor: Harc a vízen. Békéscsabai Szabadság: de. 10, du. 6 és 8 órakor: At­lantic City, du. 4 órakor: Flep, a róka. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: Szűz és a szörnyeteg, fél 8 órakor: Üldözők. Békés­csabai Kert: Szuperexpressz. Gyulai Erkel: Egy zsaru bőré­ért. Gyulai Petőfi: 4 órakor: Éretlenek, 6 és 8 órakor: A ka- ratézó Cobra visszatér. Gyulai Kert: Örizetbevétel. Orosházi Béke: Akit Bulldózernek hív­tak. Orosházi Partizán: fél 6 órakor: Panda Maci kalandjai, fél 8 órakor: Vad fajzat. Szarvasi Táncsics: A 34-es gyors.

Next

/
Thumbnails
Contents