Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-07 / 107. szám

1983. május 7., szombat

o

Kardoskúti Rákóczi Tsz

Békéscsabai forgácsoló

Sertés-ügyben sincs sértődés

II maradás feltétele a haladás

A kardoskúti Rákóczi Tsz elnöke, Olajos Imre beszélgetésünk kezdetén leszögezi:

— Nálunk a háztájiban gazdálkodók is segítik a közöst. Persze azt úgy értük el, hogy olyan szerkezetet alakítottunk ki, amely valóban a töredék munkaerőfelhasználásra ösztönzi a dolgozóinkat.

Mivel a szövetkezet háztájijában a sertéstartás, -hizlalás a legjelentősebb, erről kérünk részletesebb tájékoztatót.

— Kis létszámú község a miénk — folytatja az elnök —, mégis évente négyezer hízót ad a háztáji a húsiparnak. Ha hozzátesszük, hogy mindez 230 ember munkájának eredménye, igazán nincs szégyellniva- lónk. Mi szerződünk a tagokkal és a húsiparral. Aki vállalkozik a hizlalásra, kedvezményesen kap szemes terményt, és vásárolhatja a gabonaforgalmi által készített tápokat, kon- centrátumokat is.

A téesz tehát mindent megtesz a háztájiból származó sertések gond nélküli neveléséért. És vajon a tagság?

Gombkötő Imre — aki a

háztáji bizottság elnöke és egyben függetlenített ügyintézője — szerint:

— Rutindolog az egész. Ismerni kell az embereket, tudni, hogy kinél számíthatunk esetleg jogtalan előleg felvételére. Gyakran körbejárom a sertést tartó gazdákat, segítek, ha valami gondjuk van, szervezem a szállításokat, és tanácsokat is adok.

— Két éve nem fordult elő, hogy valaki panaszra jött volna hozzám háztáji ügyben — teszi hozzá Olajos Imre.

* * *

A háztáji sertésnevelés tehát rendben van. De mi a helyzet a közössel?

Olajos Imre papírt vesz elő, nézi a múlt évi kimutatásokat:

— Tavaly 16 ezer mázsa sertéshúst adtunk át a felvásárlónak, a háztájival

együtt több mint húszezer mázsát. Szántóterületre vetítve ez hatszáz kilogramm hektáronként, más üzemekhez hasonlítva is jó adat. Két év múlva új épületeket állítunk termelésbe, akkor a közös termelése eléri a 22 ezer mázsát. Ha a növény- termesztésünk is jó lesz, abban az évben már benevezhetünk a kiváló cím elnyerésére.

Az elnök még néhány érdekes összefüggésre hívja fel a figyelmet. Hogy szövetkezetük Orosháza közelsége miatt munkaerőgondokkal küzd. Sokan, éppen a kitűnő szakmunkások közül otthagyták a téeszt a köny- nyebb munka, nagyobb jövedelem reményében. Ezért is támogatják kiemelten a háztájit. Az abból származó többletjövedelem és az a tudat, hogy otthon is fejlődik a kisgazdaság, növeli a tagok munkakedvét, fegyelmezettebben dolgoznak a közösben.

* * *

Meglátogatunk egy házaspárt a kardoskúti tanyák egyikén. A gondosan ápolt porta lakóit, Hajdú Jánost és feleségét az udvaron találjuk. A betonozott udvar közepén etetővájú, körben disznóólak. De látunk tyúkokat is, lrénke néni éppen a naposcsibéket dédelgeti.

— Szeretei az állatokat?

— Jaj, nagyon, valósággal imádom őket! El sem tudom képzelni az életünket jószág nélkül. A férjem 56 éves, három éve ment rokkantsági nyugdíjba a szíve miatt. Azóta itthon dolgozgatunk együtt, ö korábban is a sertéstenyésztésben dolgozott a téeszben, de mint tag, most is megkap minden támogatást. Nehéz fizikai munkát nem végez. Van egy utánfutós autónk, azzal hozzuk a takarmányt. Egyébként az orvos is mondta, hogy foglalkozzon valamivel. Persze, csak szép lassacskán, ne erőltesse magát. És igaza volt, nagyon sokat javult az állapota.

Körbejárjuk a portát, bemegyünk az ólakba is. Szép

A Hajdú-házaspár a sertéseikkel

Gombkötő Imre nyugdíj után is vállalja

Fotó: Fazekas László

tisztaság, rend fogad mindenütt, és rengeteg sertés.

— Mennyit adnak le évente?

— Átlagosan 13 kocát tartanak, annak szaporulatát hizlalják — mondja Gombkötő Imre, bizonyítva, hogy valóban személyesen ismeri mindegyik partnerét.

— Kiszámították már, mennyi a tiszta nyereségük?

— Nem nagyon — feleli Hajdú János —, de jól megélünk. Az a gond, hogy a takarmányárak, a kedvezmények ellenére, jobban emelkednek, mint a sertés átvételi ára. Ha nem adná a téesz kedvezményesen a szemes terményt, mj is kevesebbet nevelnénk, de nem mondanánk le a hizlalásról. Mert nekünk ez jelenti az életünk értelmét, s az, hogy látjuk, van eredménye a munkánknak.

Már búcsúzunk, amikor a háziasszony a konyhába invitál. Szabódunk, de olyan kedvesen hív, hogy nem lehet ellenállni:

— Kóstolják meg a kolbászt, hiszen ez a végeredménye a munkánknak — invitál.

Megkóstoltuk, valóban nagyon finom volt.

* * *

Kardoskút belterülete felé haladva Gombkötő Imre a munkájáról beszél. Jövőre megy nyugdíjba, de már megbeszélték az elnökkel, hogy utána is vállalja a háztáji szervezését. Nagyon szereti, amit csinál, s ezt könnyű elhinni neki. Minden mozdulata, szava egy lelkes, menedzser típusú ember megnyilvánulása. Látszik, hogy jelentős szerepe van a dolgok ilyen, szerencsés alakulásában.

M. Szabó Zsuzsa

Mezőgazdasági kollektívák kitüntetései

(Folytatás az 1. oldalról)

sor a SZÁT gépjavító gyáregységében megrendezett ünnepségen.

Számadó Julianna

BÉKÉSCSABAI LENIN TSZ

Eredményesen gazdálkodott a békéscsabai Lenin Termelőszövetkezet az elmúlt esztendőben, aminek eredményeként az eddigi legmagasabb: 37 millió 857 ezer forint nyereséget könyvelhették el. Jól megalapozták tehát az idei esztendőt, s az eddigi időjárás alapján az 1983-as év is biztatónak ígérkezik. Kiemelkedő eredmények születtek a baromfi- telepen, a növénytermesztésben sikerrel alkalmazták a technológiai előírásokat, a talajvizsgálatokon alapuló

tápanyag-visszapótlást, a víz- takarékos talaj művelést.

Megkezdték a sertéságazatban a tenyészanyag-előállí- tást a Mezőhegyesi Mező- gazdasági Kombináttal karöltve, s az idei évtől közvetlenül értékesítik az eladók felé a baromfitelepen előállított tojást.

Eredményes a melléküzem- ág vállalkozása is, hiszen — csak egy ipari tevékenységet említve — megkezdték saját telepeiken a ketrecsorok üveglapjainak gumiszalagra való cserélését, és megbízásokat kaptak más termelő- szövetkezetektől is ilyen munkákra.

Több mint 10 százalékkal nőtt 1982-ben a termelékenység. A gazdálkodás sikereiről és még több, termeléssel összefüggő tényről számolt be dr. Hankó Mihály, a termelőszövetkezet elnöke tegnap, május 6-án délelőtt 11 órakor a termelőszövetkezet központjában megtartott ünnepi küldöttgyűlésen. Ezt követően vehette át dr. Pet- rovszki Istvántól, az MSZMP KB osztályvezető-helyettesétől, a TOT ajánlására, a MÉM által adományozott elismerő oklevelet a közös gazdaság elnöke, a kollektíva nevében. A Békés megyei Termelőszövetkezetek Szövetségének elnöksége nevében Unyatinszki Pál serleget adott át a termelőszövetkezet elnökének az elmúlt évben teljesített munka elismeréseként. A ÍOT emlékplakettjét kapta meg: Cservenák János kovács és Knyihár Mihály főkönyvelő. Kiváló Szövetkezeti Munkáért kitüntetést Kalina Károlyivá és Rúna Pál vehettek át.

Sz. J.

Forgácsolószerszám-ipari Vállalat Békéscsabai Forgácsolószerszám Gyár Bodor Sándor Uszb-titkár et. helyben

KEBELEM

Kérjük a vállalat gazdasági és társadalmi vezetését, hogy az „NC”-műhelyben üzemelő 4 db „NC”-gépen levő három műszakos munkarendet szüntesse meg, vagy az ezeken a gépeken dolgozók anyagi juttatását vizsgálja felül.

Indoklás: Ügy érezzük, hogy a két műszak és három műszak közötti bérkülönbség (kb. 400—500 Ft) nem fedezi megfelelően azt a fizikai terhelést, ami a két műszakbeosztás között fennáll.

Békéscsaba, 1982. szeptember 21.

Tisztelettel: Láng István, Dobos Ferenc, Püski Imre, Kotroczó László, Szabó Mihály I., Silling András, Felegyi Mihály, Nagy János III., Herczeg Péter

Bodor Sándor, a békéscsabai forgácsoló üzemi szak- szervezeti bizottságának titkára a levél után egy hivatalos írást tesz elém, amit az üzemgazdasági osztálynak címeztek. Tárgy: ösztönző

prémium kitűzése az NC-gé- peken dolgozók részére.

Az igazgató és az üszb- titkár aláírásával ellátott iratból kiderül, hogy az NC- szerszámgépek termelésének fokozására, a minőség állandó javítására és a kieső idők csökkentésére a szakszervezet egyetértésével 1982. december 1-től az NC-szer- számgépeken dolgozók, ti- zenketten — köztük a levél kilenc aláírója — célprémiumban részesülhetnek a gépen teljesített produktív munkaórák után.

Válasz a kihívásra

— Azt hiszem ez a két papír a lényeget el is árulja, de ha többet akar tudni, keressük meg a főmérnököt — javasolja Bodor Sándor. Tanácsát meg is fogadom.

A főmérnök, Michelsz László készséggel szól a részletekről.

— Talán onnan kellene kezdenünk, hogy a hetvenes évek elejére, közepére felgyorsult a számjegy- és programvezérlésű gépek, köztük a szerszámgépek elterjedése. Ezek olyan nagy értékű berendezések, amelyeknek szinte megállás nélkül menniük kell ahhoz, hogy gazdaságos legyen az alkalmazásuk. Megnőtt tehát az igény a nagy teljesítményű, korszerű NC-szerszá- mok iránt.

A „kihívásra” nekünk is válaszolnunk kellett.

És a forgácsoló — amely másfél évtizeddel ezelőtt nőtt fel Békés megye nagyobb üzemei közé — az eddigi eredmények alapján meggyőző módon válaszolt erre a kihívásra. Jól tudták, hogy a fennmaradás legalapvetőbb feltétele a haladás. Hat évvel ezelőtt Békéscsabán is megjelent az első NC-gép, mert az úgy logikus, hogy az NC-gépek szerszámait ugyancsak NC- gépeken készítsék. Azóta már öt ilyen berendezés dolgozik a műhelyben, sőt tavaly decemberben egy egész megmunkálóközpontot is üzembe állítottak.

— Ezeknek a gépeknek három műszakban kell menniük, hiszen nagy luxus lenne, ha órákon át munka nélkül állnának. És ezzel kezdődött a mi igazi gondunk. Egyszer, mert nyolc év alatt eleve kétszázötvennel csökkent a gyári dolgozók száma, másodszor, mert sokkal nehezebb volt az új gépekhez a gárdát megtalálni, mint gondoltuk volna. A régi gépeken nagy begyakorlottságot szerzett embereink tulajdonképpen „kényelmesen” megkeresték a pénzüket, tehát nem szívesen mozdultak el. Végül, főleg fiatalokból összejött az önkéntesség elve alapján a csapat, de még ezzel sem oldódott meg minden, miként azt ez a levélj is bizonyítja — idézi fel a kezdeti nehézségeket a főmérnök.

0 szakma: csak alap

Az NC-üzemben, amely a Numeri cal Control, azaz S7ámjegy-„ellenőrzésű”, azaz -vezérlésű gépekről kapta a nevét, éppen műszakváltás van. Itt találkozunk két „levélíróval” Püski Imrével meg Silling Andrással. Silling András fiatal ember, annak ellenére, hogy immár húsz éve dolgozik a Békéscsabai Forgácsolószerszámgyárban.

— Esztergályosok vagyunk, három műszakban dolgozunk és azt kell hogy mondjam: nem vagyunk túlfizetve. Én elsők között voltam, aki az új gépekre átálltam. Utána már az én véleményem is kikérték, hogy ki jöjjön még ebbe a csoportba. Váltótársamat, Püski Imrét is én javasoltam, most egy gépen dolgozunk. Nekünk bizony nem sok időnk, lehetőségünk, meg energiánk marad a túlórázásra, fusizásra, így aztán nem is kerestünk többet, míg a prémium nem volt, mint azelőtt a régi esztergagépeken. Hát ezért fogtunk tollat.

Püski Imre 1972-től dolgozik a gyárban, amíg a hagyományos gyorsacélszerszá- mokat készítették úgy érezte, hogy a kisujjában van a szakma. Aztán, mikor elkezdték a keményfém vágóélű szerszámokat gyártani, kiderült, hogy ez még csak az alap. Külön tanfolyamon kellett elsajátítania az NC- gépek kezelésének fortélyát.

— A fizikai igénybevétel itt kisebb, ez tény, ami viszont nem jelenti azt, hogy nem fárad ki az ember a műszak végére. A nyolc óra nem könnyen telik el, kívülről nézve csak annyit látni, hogy beadom az anyagot, megnyomom a gombot, figyelem a gépet. Igen ám, csakhogy a programot is én adom a gépnek, és az már fejmunka. Sokszor még az ember szabad ideje is rámegy, míg kitalálja a megoldást. Szóval nem mindenki vállalkozik rá szívesen, hogy otthagyja a megszokott régi munkát, főként ha azzal ugyanannyit keres, mint az újjal — ez Püski Imre véleménye.

Mindenki mást csinál

— Tényleg nem volt és nincs is könnyű dolgunk — mondja később az üszb-titkár is és meg is magyarázza, mire gondol:

— Nem mintha a változások, a fejlesztés, az örökös átszervezés új keletű dolog lenne nálunk. Hiszen sokat mondok, ha azt állítom: körülbelül minden tizedik dolgozónk lehet az, aki a régi helyén a régi gépén ugyanazt csinálja, amit 8—10 évvel ezelőtt, pedig itt a 800 emberből 720 a törzsgárda- tag.

A termékváltás végrehajtására jól kipróbált alapelveink vannak: ne szenvedjen anyagilag hátrányt, akit az átszervezés érint, két helyet is ajánlunk kapun belül és mindent megteszünk, hogy maradjanak, mert a munkaerőre nagy szükségünk van. Most éppen tizennyolc ember korábbi munkája szűnt meg a gyárban, de mind itt maradt. Az tény, hogy az idősebb szakik nehezebben váltanak, nem csoda, hogy az NC-üzem is jószerivel csak fiatalokból áll.

A beszélgetés során kiderül még az is, hogy az újabb meg újabb gépek érkezését, az új gyártmány bevezetését mindig viták előzik meg, ezekkel jutnak közelebb a mindenkinek elfogadható megoldásig. No meg azzal, hogy legújabban a szocialista brigádok már vállalásaik között szerepeltetik a termék- szerkezet korszerűsítésének segítését, mint például a Silling András vezette Kun Béla brigád is. így sikerült azt is megoldani, hogy az új gépeket kezelőik már felkészülve várták.

— Ma még az NC-sek „kiemelt embereknek” számítanak gyárunkban, ez nem kevés gond forrása, kezdve a generációs ellentétek megjelenésétől, az utánpótlás nehézségéig, de emiatt a folyamat nem állhat meg. Nem is áll. Csak annyit hadd mondjak, hogy ma már a három évnél nem régebbi termékek a termelési értékünkben egyharmados részarányt képviselnek, s ezek között jó néhány NC-termék nem is szerepel már. A megújulni tudás ebben az iparágban is létfeltétellé vált — mondja ki a záró tanulságot a főmérnök.

Kőváry E. Péter

Püski Imrét Silling András váltja az NC-gépnél

Fotó: Fazekas László