Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

o 1983, május 1., vasárnap NÉPÚJSÁG Ismét kiváló a Gyógyszertári Központ Horváth Katalin Tóth Ferenc Rozsnyai Mihály Musszong Ottóné Fotó: Veress Erzsi Felejthetetlen május elsejék Május ... Már a csengése is varázslatos az év legszebb hónapjának, amikor a ter­mészet minden pompáját bemutatja. A zöld ilyenkor a legzöldebb, a virágok tar­ka színei égnek a kertekben, a határban pedig zsendül a gabona. Az évről évre diadalmasan megújuló élet áll előttünk, teljes fegyverzetében. De a munkásmoz­galom történetében is jelentős hónap ez. Május elseje a proletár nemzetköziség jelképe, a munkásság, a dolgozó tö­megek erejének a demonstrációja. Az összefogás-összetarto­zás harcos seregszemléje az egész világon. Tegnap, szombaton dél­előtt bensőséges ünnepséget tartottak a megyei tanács Gyógyszertári Központjában, melyen többek között részt vett Írházi Lajosné, a SZMT titkára, dr. Becsei József, a megyei tanács elnökhelyet­tese és dr. Horváth Éva me­gyei főorvos, a Hazafias Nép­front megyei elnöke. Az ünnepségen dr. Fűzi István, az Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezetének fő­titkára nyújtotta át a Kiváló Gyógyszertári Központ okle­velet dr. Palovits Gyula igazgatónak. A megyei Gyógyszertári Központ öt év alatt immár negyedszerre •kapta meg a magas elisme­rést, melyet a színvonalas gyógyszerellátásért, a ki­emelkedő szakmai munká­ért, a példamutatóan éssze­rű takarékosságért és aktív r Kiváló Vállalat címet ért el a Dél-alföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, amely az erről szóló okle­velet a jövő héten veszi át. Ennek a vállalatnak az egyik erdészete a gyulai, amely eredményes munká­jával ismét elnyerte a meg­tisztelő Élüzem címet. Hogy mit kellett ezért dolgozni? Tavaly például az erdészet dolgozói 50 mázsa makkot gyűjtöttek be, csak­nem másfél millió lombos csemetét, gyökeres dugványt neveltek. kiemeltek több Április 29-én, pénteken délelőtt ismét ünnepelhettek a Gyomaendrőd és Vidéke ÁFÉSZ dolgozói. Nagy Lajos, a szövetkezet szakszervezeti titkára abból az alkalomból köszönthette a gyomaendrődi Katona József Művelődési Házban megjelenteket, hogy hatodszor nyerte el az ÁFÉSZ a Belkereskedelmi Miniszté­rium és a SZÖVOSZ— KPVDSZ elnöksége által ado­mányozott Kiváló Szövetke­zet címet. Majd dr. Szabó Sándor, a megyei tanács általános el­nökhelyettese gratulált a' szövetkezet dolgozóinak e kitüntető cím elnyeréséhez. Hangsúlyozta: számolnia kell a Gyomaendrőd és Vidéke közművelődési tevékenysé­gért érdemelte ki. Dr. Simon Kiss Gábor, az Egészségügyi Minisztérium nevében négy dolgozónak nyújtott át. miniszteri dicsé­retet és kitüntetést. Többek között Pálfi Istvánnak, az anyaggazdálkodási osztály vezetőjének. Kersmájer Ibo­lya gyógyszerész, a szakszer­vezeti munkáért kapott ki­tüntetést. Ezenkívül tízen ér­demelték ki a Kiváló Dolgo­zó, négyen a Kiváló Ifjú Gyógyszerész és ugyancsak négyen a Kiváló Asszisztens elismerést. A gyógyszertári központban nagyszerű mun­kát végeztek a munkahelyi kollektívák és a szocialista brigádok. Jelenleg 29 szocia­lista brigád működik. Több kollektíva kapta meg a Ki­váló Brigád kitüntetést. S. J. — Az első szabad május elsejéről először nekem is a virágok özöne jut az eszem­be — mondja Horváth Ka­talin. a gádorosi tsz alapító tagja. — Később is csupa virág lett a falu ezen a na­pon, de annyit, mint 1945- ben, még együtt nem lát­tunk. Már napokkal előbb ragyogott az idő, és ilyen gyönyörű maradt. Nemcsak a nárcisz, csillagvirág, tuli­pán nyílt ki. de az orgonák is szinte parancsszóra vi­rágba borultak." A szegény ember virágai. Volt belőlük hát minden háznál a kisker­tekben. — Már ennyi is elég lett volna a díszítéshez — foly­tatja Musszong Ottóné —, de mi többet akartunk. A hozzám hasonló akkori 16 évesek, meg az „öregebbje”, a 20 körüliek. A MADISZ fiataljai. Már napokkal előbb megbeszéltük, hogy csoportokra osztva, a falun kívül kik hova — a Szénás előtti kiserdőbe, a Léniára stb. — mennek orgonáért. S az emlékekből kibomlik a csupavirág Gádoros, ez a harcos múltú község, ahol a nép, mint annyi helyt akkor az egész országban — a földosztás lázában égett. A sok nincstelen most jutott először földhöz, s ezzel vált igazán valósággá a szabad­ság. Az ünnep öröme pedig még nagyobbá. — Eddig a napig csak titkon tarthattuk meg. majd­nem csak magunknak a má­jus elsejét — szólal meg Tóth Ferenc nyugdíjas —, s pont ekkor nem voltam ott­hon. Badár Bálint, Bénián József, Bottyán János, és még több illegális kommu­nista sem, mert mint az új demokratikus hadsereg tag­jai, Hajmáskéren voltunk. Ott is szép, megható ün­nepséget tartottunk, de mi azért egyre csak haza gon­doltunk. Aztán egy másikra em­lékszik. A kassaira. Amikor 15 éves korában, 1929-ben látogatóban járt a sógoránál, aki a Tanácsköztársaság ide­jén a gádorosi direktórium tagja volt. A bukás után bújkált, majd Szlovákiába menekült, ahol egy ideig még legálisan is működhe­tett a kommunista párt., — A kassai főtéren volt a gyűlés, sok nép jött el, s bár nagy erővel kivonult a rend­őrség, először úgy látszott, meg lehet tartani. De aztán, ahogy Ungár sógorom el­kezdett beszélni, vége lett a nyugalomnak. Odarohantak hozzá, hogy hagyja abba, ő meg erre még élesebb sza­vakat használt, s mire le­fogták. és elvitték, a többi rendőr nekiesett a tömeg­nek és szétzavartá. Soha nem felejtem el azt az ér­zést. Borzasztó volt. Rozsnyai Mihály veterán a beszélgetők legkorosabb- ja, épp e századdal egy idős. Erre azonban csak a hófe­hér haja utal, a vidáman csillogó szemek a régi fia­talembert idézik. És 1919-et. — Pont akkor voltam 19 éves és vöröskatona. Apám a gádorosi direktórium el­nöke és Dél-Magyarország gazdasági felügyelője. A má­jus elseje Nagykőrösön ért, ahol 3 megye vörösőrsége és a Vöröshadsereg önkéntesei voltak, köztük 120 gádorosi is. Én ennek a mi száza­dunknak a felderítőjeként. Az ünnepélyen katonák és civilek — hatalmas tömeg — vett részt. Az ünnepi beszédet Jur- csák Kálmán tartotta, harc­ra biztatta a vöröskatoná­kat. Győzni akarunk — mondta —, azért is változ­tattuk át a polgári forradal­mat szocialistává. Harcunk­kal a Szovjetuniót is segít­jük. — Bár csak el tudnám mondani elejétől végéig, ho­gyan lelkesített minket min­den szava. Azzal mentünk mindjárt másnap a tiszai frontra, hogy a tengerész- gyalogosokkal együtt Csong- rád és Mindszent között tartsuk a vonalat. — A mi lelkesedésünk is ehhez hasonló volt — szól közbe Katica néni —, har­cos, csak nem fegyveres, mert arra nem volt szük­ség. A politikaira annál in­kább, s 1945 -május elseje ennek is kifejezése volt. Szinte az egész falu kivo­nult, utcahosszat a házak felvirágozva, hatalmas má­jusfák a sarkokon és a párt­ház előtt diadalkapu. A me­net élén 8 tagú rezesbanda muzsikált, s mikor elin­dultunk, meg még többször is — hisz körbejártuk a fa­lut —, azt játszották: „Itt van május elseje, a levegő dallal van tele . ..” És úgy is volt, mert min­denki — apraja, nagyja — énekelt, önfeledten. Ki tán- colva-mulatva, ki meg sírva. Az örömtől, mely akkor volt a legédesebb, hisz elemi erővel tört ki az emberek­ből. S ezt a boldogságot nem lehet elfelejteni. Vass Márta Elüzem a gyulai erdészet II hatodik oklevél mint félmillió nemesnyár és fűzgyökeres dugványt. A vadászok is jó ered­ménnyel dolgoztak, hiszen ez az ágazat több mint 800 ezer forinttal teljesítette túl árbevételét. A tervezett 2 millió forintos nyereség he­lyett több mint 5 és fél mil­liót teljesítettek. Mindezek elismeréseként pénteken. Gyulán Vida László, a DE- FAG igazgatóhelyettese nyújtotta át az oklevelet Szabados József erdészet­vezetőnek. B. O. ÁFÉSZ dolgozóinak is azzal, hogy az idei esztendő sem­mivel sem lesz könnyebb a múlt évinél. Ezután átadta az ÁFÉSZ elnökének. Török Sándornak a három orszá­gos szerv által adományo­zott oklevelet. Ezt követően Tanai Fe­renc, a MÉSZÖV elnöke kí­vánt újabb sikereket a nem­rég még általa irányított szö­vetkezet kollektívájának. Majd átadta Búzás Andrásné bolti eladónak a Kiváló Szö­vetkezeti Munkáért kitünte­tést. Ezután Rákóczi Ferenc, a KPVDSZ megyei titkára köszöntötte a szövetkezet dolgozóit, majd jutalmak át­adására került sor. B. I. Nők — éjszakai műszakban Az Üvegipari Művek oros­házi üveggyára Közép-Euró- pa legnagyobb ilyen jellegű ipari létesítménye. A több mint 3 ezer embert foglal­koztató nagyüzemben a dol­gozók jelentős része bekap­csolódott a szocialista mun- kaverseny-mozgalomba. A gyárban három műszakban dolgoznak. Az éjszakai mű­szakban szép számmal ta­lálhatók nők is. A főportán 22 órakor je­lentkezem. Kísérőm magas, 30 év körüli fiatalember, a szolgálatos üzemrendész. Ketten indulunk el az öb­lösüveggyár egyik részlegé­be. Az úton a neonlámpák fénye meg-megvillan a víz­tócsákban. Belépünk a ha­talmas üzemcsarnokba. Elvi­selhetetlen a zaj. Legalábbis nekem. Az itt dolgozók már megszokták. A falakon a szo­cialista brigádok híradói lát­hatók. Gálik Józsefné, a Tyeres- kova Szocialista Brigád ve­zetője középkorú nő. Egy éve irányítja a 16 tagú kollektí­va munkáját. — A mi brigádunk 1967- ben alakult, s vette fel a világ első női űrhajósának, Tyereskovának a nevét. Az­óta már többször elnyertük az aranykoszorús minősítést, igaz legutóbb az 1981-es munkánkért csak ezüstko­szorúsok lettünk. — Mivel foglalkoznak? — Itt az öblösmeóban az üvegek válogatásával.» minő­sítésével foglalkozunk. El­lenőrizzük az üvegek súlyát, űrméretét. Halljuk mi itt is, ott is, hogy nőnek a köve­telmények. Mindezt a saját bőrünkön is érezzük. Oros­házáról 25 országba exportá­lunk üveget. s örömmel mondhatom, eddig nem volt még különösebb gondunk a külföldiekkel. — Gyakran dolgoznak éj­szakai műszakban? Erre a kérdésre Szita Im- réné, a brigád gazdasági fe­lelőse válaszol, akit a többi­ek egymás között tréfásan csak „pénzügyminiszter-asz- szony”-nak titulálnak. — Minden harmadik héten kerül ránk a sor éjszaka. Egy-egy ciklusban 6 munka- és két pihenőnapunk van. Emellett még havonta egy plusz szabadnapot is kapunk. — Jut-e idő az otthoni teendőkre? — Most a műszak végezté­vel reggel, mire Nagyszénás­ra érek, mivel ott lakom, már lesz vagy hét óra. Ak­kor már nyitnak az élelmi­szerboltok, s így bevásáro­lok a családnak. Azután ott­hon lepihenek, alszom pár órát. Délután vacsorát ké­szítek. Este megint pihenek egy keveset, hogy azután frissen érkezzem a műszak­ba — mondja a brigádveze­tőnő. Elindulunk a korszerű gé­pek között. A szalagon egy­más után gyorsan halad az üveg, s a minősítők egy lámpa segítségével választ­ják ki a hibás termékeket. Néhány percre Szitáné ül a gyártósor mellé, így lehető­ségünk van szót váltani a kollektíva egyik régi tagjá­val, Takács Károlynéval. — Én Tótkomlósról járok be nap mint nap. Tíz éve vagyok a gyárban, korábban a helyi téeszben dolgoztam. A Tyereskova brigádban két éve végzem a munkám. Em­lékszem, amikor még nem volt ez az okos masina, kéz­zel válogattuk az üveget, s a műszak végére már alig éreztük a kezünket. Otthon sokat segítenek a családom tagjai. Van egy nagy lányom és nős fiam. Néhány év múlva nyugdíjba megyek. Jól érzem magam ebben a kis közösségben. — Milyen programokat szervez a brigád? — Részt vettünk a külön­böző gyári vetélkedőkön, megmozdulásokon. Kirándu­lásokat is szerveztünk. Leg­utóbb Szarvason, az arboré­tumban és Gyomaendrődön. a Kner Nyomdában jártunk. Nagy élmény volt valameny- .nyiünknek. Tovább haladunk kísérő­immel. Fiatal, mosolygós ar­cú lány a mindössze 20 éves Szemenyei Márta, a kollek­tíva legfiatalabb tagja, áll a szalag mellett. — Csaknem két éve, 1981 nyarán jöttem ide dolgozni, egyébként én is nagyszénási vagyok. Ügy érzem, befo­gadtak aá idősebbek, kezdet­ben sokat segítettek. Persze a fizetés lehetne egy kicsit több, igaz, ilyenkor éjszaka 40 százalékos pótlékot is ka­punk. Igen sok közös ösz- szejövetelt szervezünk. Álta­lában ezeken valamennyien részt veszünk. A munkacsarnokban levő nagy zaj miatt nehezen ért­jük egymást. Gálikné az iro­dába invitál, ahol már há­romnegyed 11 -et mutat a falióra. Vele a társadalmi munkáról beszélgetek. — Ami a társadalmi mun­kát illeti, már az idén 8 órát teljesítettünk a vállalásunk­ból. Az ezért kapott pénzt befizettük a város fejleszté­sére. Tavasszal az Ifjúság utcai óvodában — amellyel szocialista szerződést kö­töttünk — kerítésfestést vál­laltunk. Még egy hasznos, közművelődést szolgáló kez­deményezésnek vagyunk az alapítói. Mi létesítettünk elő­ször a gyárban egy esztende­je brigádkönyvtárat. A dol­gozók mintegy 300 kötetből díjmentesen válogathatnak olvasnivalót. * * * Elbúcsúzunk. Az óra mu­tatója lassan már éjfél felé jár. Alszik a város. Itt, az üveggyárban az éjszakai mű­szakban dolgozók keze nyo­mán reggelre több ezer öb­lös üveg kerül le a szalagok­ról. Hogy azután néhány nap múlva bebálázva elinduljon rendeltetési helyére. Verasztó Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents