Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
o 1983, május 1., vasárnap NÉPÚJSÁG Ismét kiváló a Gyógyszertári Központ Horváth Katalin Tóth Ferenc Rozsnyai Mihály Musszong Ottóné Fotó: Veress Erzsi Felejthetetlen május elsejék Május ... Már a csengése is varázslatos az év legszebb hónapjának, amikor a természet minden pompáját bemutatja. A zöld ilyenkor a legzöldebb, a virágok tarka színei égnek a kertekben, a határban pedig zsendül a gabona. Az évről évre diadalmasan megújuló élet áll előttünk, teljes fegyverzetében. De a munkásmozgalom történetében is jelentős hónap ez. Május elseje a proletár nemzetköziség jelképe, a munkásság, a dolgozó tömegek erejének a demonstrációja. Az összefogás-összetartozás harcos seregszemléje az egész világon. Tegnap, szombaton délelőtt bensőséges ünnepséget tartottak a megyei tanács Gyógyszertári Központjában, melyen többek között részt vett Írházi Lajosné, a SZMT titkára, dr. Becsei József, a megyei tanács elnökhelyettese és dr. Horváth Éva megyei főorvos, a Hazafias Népfront megyei elnöke. Az ünnepségen dr. Fűzi István, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára nyújtotta át a Kiváló Gyógyszertári Központ oklevelet dr. Palovits Gyula igazgatónak. A megyei Gyógyszertári Központ öt év alatt immár negyedszerre •kapta meg a magas elismerést, melyet a színvonalas gyógyszerellátásért, a kiemelkedő szakmai munkáért, a példamutatóan ésszerű takarékosságért és aktív r Kiváló Vállalat címet ért el a Dél-alföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, amely az erről szóló oklevelet a jövő héten veszi át. Ennek a vállalatnak az egyik erdészete a gyulai, amely eredményes munkájával ismét elnyerte a megtisztelő Élüzem címet. Hogy mit kellett ezért dolgozni? Tavaly például az erdészet dolgozói 50 mázsa makkot gyűjtöttek be, csaknem másfél millió lombos csemetét, gyökeres dugványt neveltek. kiemeltek több Április 29-én, pénteken délelőtt ismét ünnepelhettek a Gyomaendrőd és Vidéke ÁFÉSZ dolgozói. Nagy Lajos, a szövetkezet szakszervezeti titkára abból az alkalomból köszönthette a gyomaendrődi Katona József Művelődési Házban megjelenteket, hogy hatodszor nyerte el az ÁFÉSZ a Belkereskedelmi Minisztérium és a SZÖVOSZ— KPVDSZ elnöksége által adományozott Kiváló Szövetkezet címet. Majd dr. Szabó Sándor, a megyei tanács általános elnökhelyettese gratulált a' szövetkezet dolgozóinak e kitüntető cím elnyeréséhez. Hangsúlyozta: számolnia kell a Gyomaendrőd és Vidéke közművelődési tevékenységért érdemelte ki. Dr. Simon Kiss Gábor, az Egészségügyi Minisztérium nevében négy dolgozónak nyújtott át. miniszteri dicséretet és kitüntetést. Többek között Pálfi Istvánnak, az anyaggazdálkodási osztály vezetőjének. Kersmájer Ibolya gyógyszerész, a szakszervezeti munkáért kapott kitüntetést. Ezenkívül tízen érdemelték ki a Kiváló Dolgozó, négyen a Kiváló Ifjú Gyógyszerész és ugyancsak négyen a Kiváló Asszisztens elismerést. A gyógyszertári központban nagyszerű munkát végeztek a munkahelyi kollektívák és a szocialista brigádok. Jelenleg 29 szocialista brigád működik. Több kollektíva kapta meg a Kiváló Brigád kitüntetést. S. J. — Az első szabad május elsejéről először nekem is a virágok özöne jut az eszembe — mondja Horváth Katalin. a gádorosi tsz alapító tagja. — Később is csupa virág lett a falu ezen a napon, de annyit, mint 1945- ben, még együtt nem láttunk. Már napokkal előbb ragyogott az idő, és ilyen gyönyörű maradt. Nemcsak a nárcisz, csillagvirág, tulipán nyílt ki. de az orgonák is szinte parancsszóra virágba borultak." A szegény ember virágai. Volt belőlük hát minden háznál a kiskertekben. — Már ennyi is elég lett volna a díszítéshez — folytatja Musszong Ottóné —, de mi többet akartunk. A hozzám hasonló akkori 16 évesek, meg az „öregebbje”, a 20 körüliek. A MADISZ fiataljai. Már napokkal előbb megbeszéltük, hogy csoportokra osztva, a falun kívül kik hova — a Szénás előtti kiserdőbe, a Léniára stb. — mennek orgonáért. S az emlékekből kibomlik a csupavirág Gádoros, ez a harcos múltú község, ahol a nép, mint annyi helyt akkor az egész országban — a földosztás lázában égett. A sok nincstelen most jutott először földhöz, s ezzel vált igazán valósággá a szabadság. Az ünnep öröme pedig még nagyobbá. — Eddig a napig csak titkon tarthattuk meg. majdnem csak magunknak a május elsejét — szólal meg Tóth Ferenc nyugdíjas —, s pont ekkor nem voltam otthon. Badár Bálint, Bénián József, Bottyán János, és még több illegális kommunista sem, mert mint az új demokratikus hadsereg tagjai, Hajmáskéren voltunk. Ott is szép, megható ünnepséget tartottunk, de mi azért egyre csak haza gondoltunk. Aztán egy másikra emlékszik. A kassaira. Amikor 15 éves korában, 1929-ben látogatóban járt a sógoránál, aki a Tanácsköztársaság idején a gádorosi direktórium tagja volt. A bukás után bújkált, majd Szlovákiába menekült, ahol egy ideig még legálisan is működhetett a kommunista párt., — A kassai főtéren volt a gyűlés, sok nép jött el, s bár nagy erővel kivonult a rendőrség, először úgy látszott, meg lehet tartani. De aztán, ahogy Ungár sógorom elkezdett beszélni, vége lett a nyugalomnak. Odarohantak hozzá, hogy hagyja abba, ő meg erre még élesebb szavakat használt, s mire lefogták. és elvitték, a többi rendőr nekiesett a tömegnek és szétzavartá. Soha nem felejtem el azt az érzést. Borzasztó volt. Rozsnyai Mihály veterán a beszélgetők legkorosabb- ja, épp e századdal egy idős. Erre azonban csak a hófehér haja utal, a vidáman csillogó szemek a régi fiatalembert idézik. És 1919-et. — Pont akkor voltam 19 éves és vöröskatona. Apám a gádorosi direktórium elnöke és Dél-Magyarország gazdasági felügyelője. A május elseje Nagykőrösön ért, ahol 3 megye vörösőrsége és a Vöröshadsereg önkéntesei voltak, köztük 120 gádorosi is. Én ennek a mi századunknak a felderítőjeként. Az ünnepélyen katonák és civilek — hatalmas tömeg — vett részt. Az ünnepi beszédet Jur- csák Kálmán tartotta, harcra biztatta a vöröskatonákat. Győzni akarunk — mondta —, azért is változtattuk át a polgári forradalmat szocialistává. Harcunkkal a Szovjetuniót is segítjük. — Bár csak el tudnám mondani elejétől végéig, hogyan lelkesített minket minden szava. Azzal mentünk mindjárt másnap a tiszai frontra, hogy a tengerész- gyalogosokkal együtt Csong- rád és Mindszent között tartsuk a vonalat. — A mi lelkesedésünk is ehhez hasonló volt — szól közbe Katica néni —, harcos, csak nem fegyveres, mert arra nem volt szükség. A politikaira annál inkább, s 1945 -május elseje ennek is kifejezése volt. Szinte az egész falu kivonult, utcahosszat a házak felvirágozva, hatalmas májusfák a sarkokon és a pártház előtt diadalkapu. A menet élén 8 tagú rezesbanda muzsikált, s mikor elindultunk, meg még többször is — hisz körbejártuk a falut —, azt játszották: „Itt van május elseje, a levegő dallal van tele . ..” És úgy is volt, mert mindenki — apraja, nagyja — énekelt, önfeledten. Ki tán- colva-mulatva, ki meg sírva. Az örömtől, mely akkor volt a legédesebb, hisz elemi erővel tört ki az emberekből. S ezt a boldogságot nem lehet elfelejteni. Vass Márta Elüzem a gyulai erdészet II hatodik oklevél mint félmillió nemesnyár és fűzgyökeres dugványt. A vadászok is jó eredménnyel dolgoztak, hiszen ez az ágazat több mint 800 ezer forinttal teljesítette túl árbevételét. A tervezett 2 millió forintos nyereség helyett több mint 5 és fél milliót teljesítettek. Mindezek elismeréseként pénteken. Gyulán Vida László, a DE- FAG igazgatóhelyettese nyújtotta át az oklevelet Szabados József erdészetvezetőnek. B. O. ÁFÉSZ dolgozóinak is azzal, hogy az idei esztendő semmivel sem lesz könnyebb a múlt évinél. Ezután átadta az ÁFÉSZ elnökének. Török Sándornak a három országos szerv által adományozott oklevelet. Ezt követően Tanai Ferenc, a MÉSZÖV elnöke kívánt újabb sikereket a nemrég még általa irányított szövetkezet kollektívájának. Majd átadta Búzás Andrásné bolti eladónak a Kiváló Szövetkezeti Munkáért kitüntetést. Ezután Rákóczi Ferenc, a KPVDSZ megyei titkára köszöntötte a szövetkezet dolgozóit, majd jutalmak átadására került sor. B. I. Nők — éjszakai műszakban Az Üvegipari Művek orosházi üveggyára Közép-Euró- pa legnagyobb ilyen jellegű ipari létesítménye. A több mint 3 ezer embert foglalkoztató nagyüzemben a dolgozók jelentős része bekapcsolódott a szocialista mun- kaverseny-mozgalomba. A gyárban három műszakban dolgoznak. Az éjszakai műszakban szép számmal találhatók nők is. A főportán 22 órakor jelentkezem. Kísérőm magas, 30 év körüli fiatalember, a szolgálatos üzemrendész. Ketten indulunk el az öblösüveggyár egyik részlegébe. Az úton a neonlámpák fénye meg-megvillan a víztócsákban. Belépünk a hatalmas üzemcsarnokba. Elviselhetetlen a zaj. Legalábbis nekem. Az itt dolgozók már megszokták. A falakon a szocialista brigádok híradói láthatók. Gálik Józsefné, a Tyeres- kova Szocialista Brigád vezetője középkorú nő. Egy éve irányítja a 16 tagú kollektíva munkáját. — A mi brigádunk 1967- ben alakult, s vette fel a világ első női űrhajósának, Tyereskovának a nevét. Azóta már többször elnyertük az aranykoszorús minősítést, igaz legutóbb az 1981-es munkánkért csak ezüstkoszorúsok lettünk. — Mivel foglalkoznak? — Itt az öblösmeóban az üvegek válogatásával.» minősítésével foglalkozunk. Ellenőrizzük az üvegek súlyát, űrméretét. Halljuk mi itt is, ott is, hogy nőnek a követelmények. Mindezt a saját bőrünkön is érezzük. Orosházáról 25 országba exportálunk üveget. s örömmel mondhatom, eddig nem volt még különösebb gondunk a külföldiekkel. — Gyakran dolgoznak éjszakai műszakban? Erre a kérdésre Szita Im- réné, a brigád gazdasági felelőse válaszol, akit a többiek egymás között tréfásan csak „pénzügyminiszter-asz- szony”-nak titulálnak. — Minden harmadik héten kerül ránk a sor éjszaka. Egy-egy ciklusban 6 munka- és két pihenőnapunk van. Emellett még havonta egy plusz szabadnapot is kapunk. — Jut-e idő az otthoni teendőkre? — Most a műszak végeztével reggel, mire Nagyszénásra érek, mivel ott lakom, már lesz vagy hét óra. Akkor már nyitnak az élelmiszerboltok, s így bevásárolok a családnak. Azután otthon lepihenek, alszom pár órát. Délután vacsorát készítek. Este megint pihenek egy keveset, hogy azután frissen érkezzem a műszakba — mondja a brigádvezetőnő. Elindulunk a korszerű gépek között. A szalagon egymás után gyorsan halad az üveg, s a minősítők egy lámpa segítségével választják ki a hibás termékeket. Néhány percre Szitáné ül a gyártósor mellé, így lehetőségünk van szót váltani a kollektíva egyik régi tagjával, Takács Károlynéval. — Én Tótkomlósról járok be nap mint nap. Tíz éve vagyok a gyárban, korábban a helyi téeszben dolgoztam. A Tyereskova brigádban két éve végzem a munkám. Emlékszem, amikor még nem volt ez az okos masina, kézzel válogattuk az üveget, s a műszak végére már alig éreztük a kezünket. Otthon sokat segítenek a családom tagjai. Van egy nagy lányom és nős fiam. Néhány év múlva nyugdíjba megyek. Jól érzem magam ebben a kis közösségben. — Milyen programokat szervez a brigád? — Részt vettünk a különböző gyári vetélkedőkön, megmozdulásokon. Kirándulásokat is szerveztünk. Legutóbb Szarvason, az arborétumban és Gyomaendrődön. a Kner Nyomdában jártunk. Nagy élmény volt valameny- .nyiünknek. Tovább haladunk kísérőimmel. Fiatal, mosolygós arcú lány a mindössze 20 éves Szemenyei Márta, a kollektíva legfiatalabb tagja, áll a szalag mellett. — Csaknem két éve, 1981 nyarán jöttem ide dolgozni, egyébként én is nagyszénási vagyok. Ügy érzem, befogadtak aá idősebbek, kezdetben sokat segítettek. Persze a fizetés lehetne egy kicsit több, igaz, ilyenkor éjszaka 40 százalékos pótlékot is kapunk. Igen sok közös ösz- szejövetelt szervezünk. Általában ezeken valamennyien részt veszünk. A munkacsarnokban levő nagy zaj miatt nehezen értjük egymást. Gálikné az irodába invitál, ahol már háromnegyed 11 -et mutat a falióra. Vele a társadalmi munkáról beszélgetek. — Ami a társadalmi munkát illeti, már az idén 8 órát teljesítettünk a vállalásunkból. Az ezért kapott pénzt befizettük a város fejlesztésére. Tavasszal az Ifjúság utcai óvodában — amellyel szocialista szerződést kötöttünk — kerítésfestést vállaltunk. Még egy hasznos, közművelődést szolgáló kezdeményezésnek vagyunk az alapítói. Mi létesítettünk először a gyárban egy esztendeje brigádkönyvtárat. A dolgozók mintegy 300 kötetből díjmentesen válogathatnak olvasnivalót. * * * Elbúcsúzunk. Az óra mutatója lassan már éjfél felé jár. Alszik a város. Itt, az üveggyárban az éjszakai műszakban dolgozók keze nyomán reggelre több ezer öblös üveg kerül le a szalagokról. Hogy azután néhány nap múlva bebálázva elinduljon rendeltetési helyére. Verasztó Lajos
