Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-04 / 104. szám
KHilUt-fiW Tanműhelyek a mezőgazdaságban (Tudósítónktól) A szakma elsajátítása számtalan tényezőtől függ. Többek között a tanulók szakma iránti érdeklődésétől, aktivitásuktól, valamint attól, hogy az elméletben tanultakat mennyiben sikerül a gyakorlatban alkalmazni, vagyis a rátermettségtől. Az orosházi Kossuth Lajos Mezőgazdasági Szak- középiskola jelenleg állattartótelepi gépész és baromfitenyésztő szakon^ folytat képzést. Az elméletben tanultak gyakorlati alkalmazását, a szakma' szere tétére nevelést a szakoknak megfelelő bázisüzemek, „tanműhelyek” segítik elő. A bázisüzemek közül az alábbiakban kettőt mutatunk be. Az állattartótelepi gépész szakon Guth Gábor a szakmai gyakorlati oktatás vezetője. A következőket mondja: — 1978-ban a két új szak indításával egyidejűleg vettük fel a kapcsolatot többek között a Tótkomlósi Tojástermelő Közös Vállalattal is. 1982-ben érettségizett az első állattartótelepi gépész és az első baromfitenyésztő osztály. Ők voltak az úttörők. Felkeresve a tótkomlósi tojástermelő közöst, Sebestyén Ferenc igazgató a következőket mondotta el: — Az 1978-tól kialakult kapcsolatunk jó. A heti gyakorlatokon a tanulók sok új szakmai ismeretre tesznek szert. A gyakorlati oktatásvezetők képzett szakemberek, akik a szakmai rutinfogásokból egyre többet tudnak átadni. Természetesen nem ment ez olyan könnyen kezdetben, mert a mi szakembereinknek is fel kellett készülniük erre a feladatra. A harmadéves baromfitenyésztőkkel a Szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet (HAKI) „tanműhelyében” találkozhattunk. Kiss András kacsatenyésztési főágazat-vezetőtől a következőket hallottuk: A törzstelepen Tojáskihordó szalag karbantartása — Szerződéses kapcsolatunk a Kossuth Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskolával 1978 óta van. A technológia gyors ütemű fejlődése egyre jobban megköveteli a leendő szakemberek céltudatosabb szakmai felkészítését. Elmondhatom, hogy az iskola és az intézet kapcsolata jó. Ezt támasztja alá a csaknem ötéves együttműködésünk időszakának tapasztalata is. A tanulókat a szakma érdekli. A szakirányú elméleti felkészültségük megfelelő. Mi pedig a kor színvonalán álló technológiával dolgozunk, tanítjuk, neveljük a leendő szakembereket. Takács Bálint A kritikák, a kutatások, az elemzések, de az ünneplések is elsősorban a filozófus Marxszal foglalkoznak. Méltatják, vagy bírálják, elismerik, vagy elvetik eszme* rendszerét, azt az új filozófiát, amellyel a történelmet, a fejlődést. az osztályharcot vizsgálta és feltérképezte, a munkásosztály világot megváltoztató szerepét meghatározta elméletben. Gyakorlatban pedig politikusként, vérbeli szervezőként összefogta, oktatta, nevelte a német, az angol, a francia, az olasz, s más nemzetek proletárjait. Ám éppen Marx volt az is, aki a létről és felismerésről szóló tanaiban mindig az embert tartotta szem előtt, akinek sorsát saját kezébe tette, rádöbbentve emberi mivoltára. Tanításának ez a része nem lehet számunkra kevésbé fontos. Különösen ma nem, amikor az embert — ha egyetlen percre is — szem elől veszítve egész világunk, fejlődésünk — minden, amit ember alkotott — megkérdőjelezhető, megsemmisíthető! Amikor a szocialista és kapitalista világ- rendszer szembenállása, a kizsákmányolás, a munkanélküliség, az elidegenedés, eldologiasodás, az ember technikai fenyegetettsége, a művészetek felelőssége mit sem veszített aktualitásából. Ezért hiányolom még ma is a kritikák és megemlékezések számottevő részében, s a köztudatban egyáltalán Marxot, az embert. „Ma, a XX. század vége felé tudjuk, hogy a szocializmusnak, mint mozgalomnak újabb és újabb nehézségekkel kellett és kell szembenéznie — írja Hülvely István méltató cikkében egyik megyei napilapunkban, — De éppen ez az utóbbi helyzet teszi kötelezővé, hogy Marxot mélyebben értsük, azokkal a tartalmakkal, amelyek elméleté- | nek legmélyebb rétegeiből I szólnak, s amelyek a legyintő | és felszínes-dogmatizálódott | értelmezések számára mind- I máig elérhetetlenek. S ez már azért is korparancs, mert a mai világhelyzetben, a tömegpusztító fegyverek korában a marxi elmélet történelmi szintű kezelése maga is hozzájárulhat ahhoz, hogy emberi dolgaink állását az eddigieknél józanabbul és illúziómentesebben értelmezzük. Hogy a marxi elméletből merítve újrafogalmazhassuk emberi teendőinket.” Hogy például ne csak megszokásból függjenek hivatalos helyiségek falain a Marx- portrék, ne sorakozzanak érintetlenül kötetei az üveg mögött, s ne csak illendőség- | bői nevezzenek el erről a halhatatlan tudósról és egyéniségről utcákat, városokat, iskolákat. Niedzielsky Katalin A lipcsei egyetem Európa legrégibb egyetemeinek egyike, 1953 óta viseli Marx nevét. Épületeinek nagy része a háború alatt megsemmisült. Űj központjáról készült ez a két felvétel. A harmincemeletes toronyépületet a város bölcsességfogaként emlegetik a helybeliek A szerző felvételei , f Gyomaendrődi Győzelem Tsz 1983. május 4., szerda Mi köze a párttagoknak a brigádokhoz? Nem először írok a szocialista brigádokról, megyejáró utaimon találkoztam már ilyen brigáddal, meg olyannal is, kitapintani a mozgalom velejét, kihámozni azt a brigádtagok szavaiból, nyilatkozataiból sosem volt könnyű dolog. „Túlteljesítettük a tervet. Fát ültettünk egy szabad szombaton. Segítettünk a Jóskának a házépítésben. Támogatjuk az öregeket. Patronáljuk az iskolát. Együtt szoktunk kirándulni menni, meg van néha brigádvacso- ' ra”. A kérdező szinte előre tudja már a válaszokat, s nőttön-nő benne a hiányérzet, mind tanácstalanabb, mert nem tudja: miként férkőzhetne mégis a munkaverseny lényegéhez. És akkor jön egy „mindennapos” párttaggyűlés a késő esti órákban (április 18- án este héttől Gyomaendrő- döfl a Győzelem Tsz-nél), mert el kell látni előbb még a jószágot, a családot, ez így 'természetes. És ezen a párttaggyűlésen, túl az egész nap fáradtságain a szocialista brigádok munkáját értékelő versenybizottsági beszámoló után a vitában szót kér az elnök is, hogy csöndesen, keresetlen szavakkal világítsa meg mindenki előtt: mi minden függ a brigádoktól. „Egy dolgot nem lehetnem észrevenni „— jegyezte meg felszólalásában Gellai Imre —, mégpedig azt, hogy amikor a brigádok mozognak éven át, külön figyelés nélkül is észrevesszük, hogy vannak, akkor a szövetkezet is elnyeri teljesítményével a Kiváló címet, vagy elismerő oklevelet kap. Ha pedig a verseny lankad, a kollektívák kifulladnak, leülnek, elmaradnak a tsz sikerei is. Valóban így igaz, legalábbis a Győzelem Tsz esetében, amelv 1982-ben hiába bővítette termelését, nem került az élmezőnybe, mint egy évvel korábban, miután a nyeresége — a költségek terven felüli növekedése miatt — alig kétharmada lett az 1981- esnek. Az okokról kendőzetlenül szólt az említett hétfő esti beszámoló is. „Azt kell megállapítani, hogy szövetkezetünkben a versenymozgalom, a brigádok munkája az utóbbi években visszaesett... a brigádok vállalták, hogy a munkaterületükön a termelési tervet túlteljesítik, ehhez az árbevételek 1-2 százalékos növelésével, a költségek 0,5 százalékos csökkentésével kívánnak hozzájárulni, ez ösz- szességében 3 és fél millió forint eredménytöbbletet jelent ... a teljesítéseket most már úgy lehet értékelni, hogy a vállalások összességében nem valósultak meg... a költségek nem hogy nem csökkentek, hanem több területen indokolatlan nagymérvű növekedés állt be. Itt a brigádok nem tudtak eredményt elérni.” A Győzelem Tsz kommunistáinak munkaversenyt értékelő elemzése nem állt itt meg, feltárták azt is, hogy a szakvezetés nem foglalkozik a brigádmunkával megfelelő szinten és néhány brigádvezetőn is úrrá lett a közömbösség, hiszen a munkahelyi tanácskozásukon a 19 brigádvezetőből 13 jelent csak meg, azokon a munkaterületeken viszont, ahol az illetékes vezető rendszeresen figyelemmel kíséri a brigádmunkát, az eredményekben is tükröződik a gondosság. Ebből kiindulva terjesztette a párttagság elé az alapszervezeti vezetőség azt a határozati javaslatot, amely egyfelől nagyobb felelősséget ró a szakvezetésre a munka- verseny szervezésében, segítésében, másfelől pedig javasolja az értékelés rendszerének továbbfejlesztését, előtérbe helyezve a termelési feladatok teljesítésében elért eredményeket. Ez utóbbi kitétellel az alapszervezet egyik tagja, Sziics hászló nem értett egyet. Szerinte a hármas jelszó a mozgalomban továbbra is érvényben marad, hiszen hogy kívánhatjuk meg attól az embertől a minőségibb munkát, aki nem képzi magát, vagy szocialista emberhez nem méltó magatartással gyakorol romboló hatást a többiekre, még ha jól is dolgozik. A vita ezen a ponton indult el, itt állt fel a tsz elnöke és mondta el, hogy éppen a brigádoknak, a brigádtagoknak a versenyen kívüliekre gyakorolt hatása az, ami miatt ezekről a dolgokról beszélni kell, sőt többet beszélni, mint eddig. Mert jogos a tsz-tagságnak több mint felét összefogó brigádmozgalom hármas jelszavának érvényét erősíteni, de azt is látni kell, hogy ennek a szövetkezetnek most a termelésben, s főleg a költség- gazdálkodásban vannak a legfőbb teendői. Ezt a témát folyamatosan napirenden kell tartani, mert amiről nem beszélünk nap-nap mellett, arról hajlamosak vagyunk egyáltalában is megfeledkezni. A pártszervezet, a párttagság felelőssége pedig abban van, hogy elsők között kell mindezt jól felfognia és megérteni, s ha" már érti, akkor a tettekre serkentő gondolatokat „kivinnie” az emberek közé. Ez a csapat ugyanis már jóval nehezebb körülmények között is bizonyította : van benne erő, ösz- szefogás, egyet akarás, lehet rá számítani. Körülbelül ennyiben ösz- szegezhető a szövetkezet párttagságának állásfoglalása a termelőszövetkezeti brigádok mozgalmának helyzetéről és továbbfejlesztéséről. A vitában elhangzott érveket egyébként külön is hitelessé tette előttem az a kis beszélgetés, amely a taggyűlést megelőző félórában alakult ki három brigádvezető meg köztem. Mind a négyen hamarabb érkeztünk a meghirdetett időpontnál és a „témáról” beszélgettünk kezdésig. Nagy Ferenc a gépműhely Március 21. Szocialista Brigádját vezette 3 éven át a továbbtanuló brigádvezető helyett, ez a gárda 1966 óta dolgozik már együtt és 1976- ban szerveződött brigáddá, azóta most másodszor nyerték el az aranykoszorús fokozatot. Egy mondata a fülemben cseng most is, így szól: „Nézze, nekünk csak egyszer kell szólni, máris „ott vagyunk, ahol szorít a cipő.” Erre ugyan Gellai Péterné, az adminisztratív dolgozók Április 4. Szocialista Brigádjának vezetője ugyanazt jegyezte meg, hogy azért jó lenne, ha idejében szólnának, nem az utolsó pillanatban, amikor az ember . már betervezte a hétvégéjét. Természetesen azért ők is ott vannak, ha az idő sürgeti a „rendkívüli” paradicsomszedést, palántálást, vagy a kukoricásban az idegenelést. No és a példamutatás! Erről Simon István, az Ifjúmunkás brigád vezetője beszélt: mi fiatalok jó néhá- nyan ott dolgoztunk már évek óta a gépműhelyben az idősebb szakik mellett. Elirigyeltük tőlük a brigádot. Olyan jó dolognak láttuk. Addig-addig kérdezgettük erről őket, amíg eldöntöttük: mi is alakítunk egy brigádot, hogy jobban együtt legyen a társaság. Tizennégyen vagyunk, s tavaly elnyertük a Termelőszövetkezet Kiváló Brigádja címet. Ezek szerint a lelkesedéssel nincs, nem volna baj a gyomaendrődi Győzelemben. Ennek a lelkesedésnek a táplálása és célirányos kamatoztatása a közös feladat és felelősség a szövetkezetben, miként azt az április 18-i taggyűlés is helyesen határozatba foglalta. Reméljük, a határozat végrehajtásában is ilyen egységes lesz a tagság! Kőváry E. Péter Előregyártóit sorA Budapesti Lakásépítő Vállalat a főváros új lakótelepein több mint 1900 otthont ad át az idén. Ám nemcsak az új városrészek építéséhez nyújt segítséget, hanem bekapcsolódik a sor- és családiház-építkezésekbe is. Kidolgozták azt a tervcsaládot, amely szerint előregyártott vasbeton fal- és födémpanelekből és egyéb szerkezetekből létesítenek beépített tetőtérrel, garázs- zsal rendelkező kétszintes sorházakat, vagy csoportosan telepíthető családi házakat. A szobák számától és méreteitől függően a katalógusban felsorolt lakások alapterülete 70—105 négyzet- méterig terjed, de az építtetők kívánságára az előregyártott szerkezetekből számos más változatot is készíthet a vállalat tervező és fejlesztő leányvállalata, az Otthonterv. A vállalat Kwassay zsilipi előregyártó üzemében már felkészültek a családi házak épületszerkezeteinek gyárős családi házak fására. A tervezők pedig megkapták az első megbízást, amely szerint a XII. kerületben, a Kakukk út és a Tündér utca környékén, az Orbánhegy lejtőjén teraszos kialakítású sorházakat terveznek 70 lakással. A XIV. kerületben a tanáccsal együttműködve azt az érdekes megoldást tervezik, hogy a Kolumbusz utcában építendő 90 lakásos, alagútzsalus emeletes ház kivitelezéséhez szükséges felvonulási épületeket az előregyártott családi ház szerkezeteiből állítják fel. Az emeletes ház átadása után pedig az átmeneti felvonulási épületeket — a szükséges befejező munkák elvégzése után — családi házakként értékesítik. Az eddigi elképzelések szerint a legalább 40 lakásos sor- és családi házas telepek kivitelezésében kulcsra kész átadást vállalnak. Kedvező lehetőséget kínálnak az építtetőknek a költségek csökkentésére azzal, hogy kívánságukra csupán az épület szerkezeteit szerelik össze, s az ajtókat, ablakokat helyezik el, mert így a leendő tulajdonosnak feleannyiba kerül, mintha teljesen kész épületet kéme, feltéve, ha saját erőből gondoskodhat a befejezéshez szükséges szak- és szerelő- ipari munkák elvégzéséről. Ennek további változata, hogy az építtető a szerkezeteken túl csak a földszinti helyiségek elkészítését kéri, s maga fejezi be a tetőtér beépítését. Kívánságára a befejező munkákhoz szükséges anyagokat egységcsomagokban a vállalat rendelkezésére bocsátja. A felvonulási és a géphasználati költségek miatt az előregyártott szerkezetű családi ház építése akkor kifizetődő a megrendelőnek és a vállalatnak is, ha egy területen legalább 4-5 lakás épül. Ezért egy teljesen külön álló családi ház építésére nem vállalkoznak. A tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásáron bemutatják a családi és sorház makettjét, s egyúttal az érdeklődők hozzájuthatnak a tervcsalád katalógusához is. /
