Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-31 / 127. szám
1983. május 31., kedd Csak a simogatás s egy nyugtató szó Hármas ikrek Békéscsabán Délutáni nyüzsgés a békéscsabai, Ta- tűnik három apró, piros szoknyás lányka, nácsköztársaság úti óvodában. A gyerekek akik úgy hasonlítanak egymáshoz, mint a többsége már meguzsonnázott, az udvaron vízcseppek. Cseppek gördülnek a sze- játszik. Gyakran nyílik az utcára nyíló' műkből is, megszeppentek tőlünk, az ide- kapu,. jönnek a kicsikért az apukák és génektől, s anyukájukhoz bújva, gyana- anyukák. A sok szép gyerek között is fel- kodva méregetnek. Medovarszki Piroska, Regina és Emese ritka öröm és felelősség megtestesítői. Hármas ikrek. Édesanyjukra pillantva csodálkozik az ember, hogyan lehet ennek a karcsú, fiatal nőnek már négy lánykája. Mert az ikrek irányítója, tanácsadója, óvodai életük első napjainak vidámítója nagy testvérük, a 6 esztendős Tímea, öntudatos határozottsággal hátraveti fonatos varkocsait, s most is a kicsik vigasztalásához kezd. — Április közepén jöttek először óvodába — meséli Kati óvó néni, Lendvai Sán- dorné, a csoportvezetőjük. — A legidősebb, Piriké szokta meg a legnehezebben az óvodát, de most már ő fújja elsőnek a verseket és dalokat. Szépen beilleszkedtek a mini csoportba, hiszen amúgy is nagy családi közösségből jöttek. Nem veszekednek, ragaszkodnak egymáshoz. Kedvencük az ének, a festgs és a testnevelés foglalkozás. A többiek megismerték, megszerették őket.Ballagunk hazafelé az utcán. Anyu kezéért folyik a versengés, majd belenyugodnak, hogy egyikük Timivel az élen vezeti a társaságot. Akivel találkozunk, nem állja meg szó, mosoly, vagy simogatás nélkül a vonulást. Ismeri őket mindenki, aki naponta erre jár. A gyerekek most szívesebben mennének valamelyik nagymamához,^ mint haza. Mégis kérjük, mutassák meg az otthonukat. A háromszobás lakás egyik helyisége a „dühöngő”. Kedves rendetlenségben hevernek a játékok a polcokon, a falakat gyermekrajzok, firkálások ékesítik. Apró asztal, széliek jelzik a lakók méretét. Tímea pillanatok alatt a bordásfal tetején terem, onnan hívja fel magára a figyelmünket. „Pityogós” Piriké mérges tekintettel lesi, mikor indulnak már végre a nagyihoz. — Egy nyolcadik emeleti másfél szobásból költöztünk ide — meséli az édesanya. — Ahogyan megszülettek a lányok, nyomban kiutalták nekünk minőségi cserével ezt a lakást. Tágas,. kényelmes, csak kicsit drága. Eleinte féltek tőlünk a szomszédok, mi lesz itt négy vad gyerekkel? Most már megszerették őket, nagyon jó a lépcsőházi közösségünk. Az utcán egyszer egy idős hölgy így szólt hozzám: „Üristen, de jó magának, hogy ilyen sok szép gyereke van”. Hirtelen felfortyantam, mert az előtte való napokban még éjszaka sem alhat- tam tőlük. Aztán elcsendesedtem, valóban jó nekem, nekünk, a családunknak. A férjem is alaposan kiveszi á részét a gyerekek gondjából. Most beteg a legkisebb, s ő van vele itthon táppénzen. Szokatlan dolog manapság a négy lány egy családban. A fiatalasszonynak a szegedi klinikán kellett három hónapig türelemmel feküdnie, míg világra jöttek az ikrek, de megérte. A munkahelyek, a hűtőház és a Kner Nyomda segítettek átvészelni a nehézségeket. Munkaidő-kedvezménnyel, szakszervezeti segéllyel, automata mosógéppel, emberi megértéssel. A nagyszülők is szívesen és mindig támogatják őket. Természetesen így sem könrfyű, a családi háztartáshoz nagy beosztás, és okos gazdálkódás kell. Ha ruhát vásárolnak, négyet választanak mindenből, s az a rengeteg alsónemű, zokni, kombiné, harisnya ... — Az első Télapónkon sírtam és nevettem is — mondja Medovarszkiné. — Beborította a konyhát vagy 60 csokoládés csomag. Azóta megszokták már a rokonok és ismerősök, megkérdezik, mire van szüksége a lányoknak. Csokoládé helyett hasznosabb dolgok kerülnek a csomagba. A családi ünnepek nálunk népesek, és jó hangulatúak. Karácsony, szilveszter, névnap, születésnap, mindig itt a találkozó. A napirendnek itthon is nagy jelentősége van, az étkezésnek, mosakodásnak, lefekvésnek pontos a rendje, el sem képzelhető másként. Ez a lánycsapat igen jó étvágyú. A konyhában előre elkészítem az ételeket, és válogatás nincs. . Lassanként feloldódnak a gyerekek is. Versengve mesélik anyunak, mi volt az ovi-ebéd: tejbegríz vagy tej- bedara. Ezen összekapnak, egyszer puszilják, ölelik, máskor letorkolják egymást. Hiába, anyuból csak egy, van. És mindegyik neki akar mesélni, az ölébe bújni. Közösen próbáljuk jellemezni, milyen tulajdonságok formálódnak a kicsikben. Piri eleven, a legcsibészebb és könnyen, gyorsan tanul. Regina a morgó, a legjobb étvágyú és mindenért hálás csöppség. Emese a leganyá- sabb, el nem eresztené a mama kezét, melegségét. Timi komolyan hallgatja a felnőttekét, majd csendben rendet rak a gyerekszobában. Egyszer régebben megértette, anyu azért nem tud vele játszani, mert dolga van. Hát önszántából munkához látott. Porszívózik, rendet tesz, étkezés után leszedi az asztalt. A helyét ő is tudja, fontosnak tartja a családban. A fiatalasszony nevetve meséli, az utcán <• sétálva mindenki csak az ikreket csodálta. A nagylány megelégelte ezt, büszkén előre lépett, s így szólt: „Én is ide tartozom!” A családi munkamegosztásból egyre inkább kiveszi a részét mindegyikük. Reggelenként például Regina rakja sorba a cipőket, hogy ne kacsalábra vegyék a többiek. Amikor ők hárman megszülettek, együtt nyomtak 6 kilogrammot. Azóta három esztendő szállt el a fejük felett, egyre kedvesebbek, okosabbak, becsülik, szeretik egymást. Az éjszakák időnként még mindig nyugtalanok. Ha valamelyikük rosszat álmodik, ha az óvodában valaki megbántotta, ha nyűgös, anya azonnal felkel a sóhajtásra. Csak egy simogatás, a nyugtató szó náluk elég a megbékéléshez. Bede Zsóka Reggeliző nélkül... Befejeződött a szocialista országok XI. nemzetközi tüzoltőversenye Vasárnap látványos bemutatóval és ünnepélyes eredményhirdetéssel fejeződött be a szocialista országok XI. nemzetközi tűzoltóversenye Balatonfűzfőn. A Nitroké- mia sporttelepén tíz ország válogatott csapata mérte ösz- sze szakmai felőkészültségét, erőnlétét. A háromnapos programban négy versenyszám szerepelt. Az összesített eredmények szerint első lett a Szovjet-, unió, második az NDK, harmadik pedig Lengyelország csapata. Az összetett egyéni versenyben az első helyezést Alekszandr Sersztyuk, a másodikat Nyikolaj Sztrijev, a harmadikat Jurij Polikarpov érte el; mindhárman a Szovjetunió versenyzői. A díjakat Horváth István belügyminiszter adta át. A verseny utolsó napján — több mint háromezer néző jelenlétében — rendezett bemutató gyakorlaton, a hivatásos tűzoltók mellett ifjúgárdisták és úttörő tűzoltók is részt vettek. Tervrajzok a födémelemek között Két évszázados tervrajzokat találtak Pápán, egy régi, a Fő tér műemlékegyüttesébe nem illcL ház bontása közben. A megsárgult papírokon 28, többségükben ismeretlen épület tervrajza került az építőmunkások közvetítésével a Veszprém meg* *yei Levéltár szakembereinek kezébe. A tervrajzok 1790—1841 között készültek, s minden bizonnyal a híres Pauly építészdinasztia műhelyéből valók. Egyiken-másikon fellelhetők Esterházy Károlynak, Pápa egykori földesurának, belvárosa átépítőjének saját kezű megjegyzései is. Az értékes tervrajzok valószínűleg az időközben elpusztult Esterházy levéltárból kerültek a most lebontott ház födémelemei közé. A 'dokumentumok feltárását, azonosítását a szakértők folytatják. Észak-Magyarországról érkezett ismerősöm ingerülten. mondta a minap: — Képzeld, több mint fél órát ko- csikáztam Orosházán a reggeli órákban, és még így sem sikerült reggelizőhelyet találnom, ahol meleg kakaót kaphattam volna a gyerekeknek. Példátlan eset... Valóban az. Tavaly bezárt Orosházán a Kossuth utcán működő tejbolt, amelyben kulturált körülmények között fogyaszthatták el reggelijüket a munkába, iskolába igyekvők. Az idén, február végén pedig szanálás miatt becsukták a Mackó tejbár ajtaját is. A városi tanács ezek után lépéseket tett a reggelizőhely biztosítására. A Békés megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnak — amely a szanált Mackó tejbárt is üzemeltette — egy új üzlethelyiséget ajánlott fel, amelyben a tejtermékek árusítása mellett más élelmiszercikkeket is kínálhatott volna a vásárlóknak a vállalat. Ezt a lehetőséget a tejtermékek nem gazdaságos •értékesíthetőségére, valamint az új épület nem megfelelő állapotára való hivatkozással az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat nem fogadta el. Az ügy érdekében a vállalat annyit tett, hogy a város központjában levő egyik élelmiszer-üzletében zacskók tejet és kakaót lehet fogyasztani a helyszínen a reggeli órákban. A tanács kérte ' a Békés megyei Vendéglátóipari Vállalatot és az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ-t, hogy segítsen a gond enyhítésén. Sajnos, egy-két hónapos üzemeltetés után mindkét gazdálkodó szervezet a gaz- daságtalanságra hivatkozva megszüntette a reggeli árusítását. Jelenleg tehát .meleg kakaót, tejet hiába keres Orosházán a vásárló^ nem talál. Azt hiszem, vannak olyan termékek, amelyek árusítása során nem a gazdaságosság az elsődleges szempont. Véleményem szerint ebbe a kategóriába tartoznak az alapellátást szolgáló, reggeliként fogyasztható meleg tejtermékek. Jó lenne, ha megyénk 36 ezer lakosú városában, Orosházán, mielőbb megnyugtató megoldást találnának ez ügyben az illetékesek. Ügy érzem, mindez a város jó hírneve és növekvő idegen- forgalma is megköveteli. —ó —s Érdekes kiállítást rendezett a közelmúltban Békéscsabán, az Állami Biztosító megyei igazgatóságán a „Biztosítás — biztonság” Szocialista Brigád. Régi tárgyakat, holmikat gyűjtöttek, össze, s mutattak be „Nosztalgia” címmel Fotó: Veress Erzsi A megye legidősebb brigádja A rózsaágyak lassan megtisztulnak az esőtői érőre kapott gaztól. Kimért, de tempós kapavágások, és az esőáztatta, • nedves földben sorra fellélegeznek a kiszabadított, tövises szárú virágok. A járókelők talán észre sem veszik, hogy miért is vidámabb, szebb ilyenkor az utca. Gyulaváriban, a Kastély kert előtt dolgozik a brigád. A megye legmagasabb átlag- életkorú brigádja. Nevet nem választott magának, ezért nevezzük így: a Nyugdíjas brigád. Heten vannak, és legtöbbjük jóval több .mint 70 évet élt már .meg. A rangidős, Hajdú Józsi bácsi 78 éves, de a legfiatalabb is erősen közelíti a 70-et. Az átlagéletkor úgy 73—74 év lehet. Ahogy eljön a tavasz, reggel 7-től délután 4-ig kaszával vágják a közterületeken a füvet, vagy kapálják a virágföldeket, parkokat, szépítik a települést. Török Feri bácsi 15 éve brigádtag, most 76 éves. Gyerekkorától keményen dolgozott, de a nyugdíjévek elszámolásakor csak azt a 14-et tudta igazolni, amit a vízügynél töltött el.-Amikor azt kérdezem tőle, hogy miért vállalja a mindennapos munkát, akkor mosolyogva mondja: „Miért, mert kevés a nyugdíj. Meg az orvos is azt mondta, amíg bírom, addig csak nyugodtan dolgozzak.” Dobra Károly bácsi 75 éves bölcseletével viccesen a következőket teszi hozzá: „Az asszonyoknak semmi pénz sem elég”. Hajdú Józsi bácsi egyetértőén bólogat, közben a derekát fájlalja. Valamelyik nap leesett a létráról, és az- . óta érzi, hogy valami nincs rendjén a derekával. És mivel hosszú a nap, monoton a kaszálás, újraélednek a régi emlékek. Ahány élet, annyi sajátos történet. S hogyne lehetne mesélni a „múlt világról”, a földosztásról, a háborúról, fogságról, sebesülésekről meg egyebekről. Kis Albert bácsi megtoldja: „Nem csak a régi időkről megy a beszélgetés. Ha jön egy jobb vágású fiatal nő, csak-csak utána nézünk ... — Most hatan vannak, hol van a hetedik tag, kérdezem Józsi bácsitól? — Orvosi vizsgálaton, mert évente el kell menjünk kivizsgálásra. No, de már itt is van — mutat a buszmegálló felől jövő idős emberre. Amikor ideér, örömmel mondja: — Minden rendben, van egy kis cukrom, de legfeljebb holnaptól kevesebb cukorkát fogok enni. • Vele egy időben motorkerékpáron megérkezik Sza- mosvári Szabin, a munkavezető, a Gyulák. Kertészeti Vállalattól. A szokásosnál jobban örülnek neki, mert a fizetéseket hozza. Körbeveszik, előkerülnek a borítékok, és az átvételi elismer- vények aláírásával el is rendeződik a dolog. Az egyikük lehangoltan megjegyzi: „Én meg sem szoktam számolni a pénzt, otthon az asszony először úgyis a cetlit kéri, csak azután a pénzt. Majd megolvassa ő.” — Hogy van megelégedve a brigáddal, kérdezem a „főnököt”. — őszintén megvallva nagy szükségünk van rájuk. Erre a munkára fiatalokat nem találunk. A kiadott feladatokat tisztességgel ellátják, és több hiányzás sincs, mint általában. Egyszóval, ha nem lennének, nem is tudom, ki gondozná Gyulaváriban a közterületet. A brigádtagok, zsebükben a kétheti munkabérrel, megkezdik a kapálást. Néhány perc szünetet még be lehet pótolni, de ahhoz, hogy a szokásos 20—22 forintos órabér mára is kijöjjön, újra meg kell fogni a kapa nyelét. Lovász Sándor Fotó: Veress Erzsi
