Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-28 / 125. szám

1983. május 28., szombat NÉPÚJSÁG Tőkés csúcs Williamsburgben Csevegés vagy veszekedés? „Egy csúcstalálkozót sem övezett még akkora szkepti­cizmus, mint amekkora a mostanit" — írja az ameri­kai International Héráid Tri­büné a hét vezető tőkés or­szág állam- és kormányfői­nek soron levő tanácskozásá­ról. Williamsburgben május 28—30. között az Egyesült Ál­lamok, Kanada, Japán, az NSZK, Franciaország, Nagy- Britannia és Olaszország ve­zetői adnak randevút egy­másnak. 'Az előzetes megbe- szélésdömping alapján való­ban úgy tűnhet, hogy bősé­gesen akad ok a borúlátásra. A tapasztalat szerint azon­ban a hetek összejövetele hivatalosan eddig még soha­sem zárult kudarccal. Való­színűleg így lesz ez most is, hiszen mindegyik résztvevő érdekelt a siker deklarálásá­ban. Változatlan napirend A csúcstalálkozó napirend­jén a következő témák szere­pelnek: a tőkés világgazda­ság állapota, kiút a gazda­sági válságból, munkanélkü­liség, a zilált pénzügyi rend­szer. a protekcionizmus, a kelet—nyugati kereskedelem, valamint a fejlődő országok eladósodása. Jellemző módon ®zek többsége 1975 — az el­ső csúcs — óta változatlan téma a tanácskozásokon. Főleg az Egyesült Álla­mokból, az utóbbi hónapok­ban gyakorta hangzanak el vélemények a fellendülés szaporodó jeleiről. Akadnak persze borúlátó megfigyelők, akik szerint az ipari kon­junktúra még messze van. Williamsburg magas rangú vendégei ennek ellenére vár­hatóan az általános talpra- ' állás hírével válnak el egy­mástól. Reagan amerikai el­nököt a. közelgő választási kampány szorítja, Thatcher brit és Fanfani olasz minisz­terelnököt a júniusi voksolás is optimista ígéretekre sar­kallja. Mert hogy rózsaszínű álom mindaddig fellendülés­ről beszélni, amíg a hetek nem szánják el magukat a széles körű, átgondolt cse­lekvésre. az nyilvánvaló. Willy Brandt, az ismert nyu­gatnémet politikus nemrégi­ben közzétett „Túlélés—II." A legutóbbi, Versailles-bcn rendezett csúcstalálkozó résztvevői a párizsi Diadal­ívnél (Fotó — Newsweek — KS) című jelentésében mindenek­előtt az amerikaiak felelős­ségét hangsúlyozza a globá­lis gondokért. Mint megálla­pítja: Washington fegyverke­zési hajszája, óriási költség­vetési deficitje és a magasan tartott amerikai kamatlábak a fő okai az általános re­cessziónak. Schmidt volt nyugatnémet kancellár főleg Japántól, az NSZK-tól és Nagy-Britanniától vár hatá­rozottabb magatartást- az amerikaiakkal szemben. Ar­ra biztatja őket, hogy két évre töröljék a kereskedelmi korlátozásokat, vegyék elejét a szélsőséges valutaárfolyam- ingadozásoknak és töreked­jenek nagyobb stabilitásra a dollár, a nyugat-európai va­luták és a jen között. Omerikai követelések Általános meglepetést kel­tett, hogy Mitterrand francia elnök, amikor a 24 tőkés or­szágot tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesz­tési Szervezet (OECD) nem­rég Párizsban tartott tanács­kozásának résztvevőit fogad­ta, javaslattal állt elő a tő­kés pénzügyi rendszer meg­reformálására. Mint mondta: napjainkban teljes a káosz a pénzpiacon, így itt az ideje egy új nemzetközi valuta- rendszer kialakításának. Az amerikaiak — Shultz kül­ügy- és Regan pénzügymi­niszter Párizsban volt — azonnal -elutasították az in­dítványt, és élesen arra fi­gyelmeztették, hogy először a saját háza táján teremtsen rendet. E magatartás is megerősí­ti, hogy a Reagan-kormány- zat elsősorban a maga javá­ra kívánja kihasználni a mostani csúcstalálkozót. Ezt tükrözi az a hosszú ideje erőltetett amerikai javaslat is, hogy a szocialista orszá­gokkal kötendő valamennyi üzletről előzetesen konzul­táljanak, és hogy az OECD ellenőrizze az árucsereügy­ieteket is. A Reagan-kor- mány a kelet—nyugati kap­csolatok további korlátozását kívánja, ezt próbálta elfo­gadtatni szövetségeseivel — eddig sikertelenül. Az ameri­kai exportellenőrzési törvény módosítási tervezete például minden olyan tőkés vállala­tot büntetni akar, amely .— Washington által — .tiltott termékeket szállít a Szovjet­uniónak és a többi szocia­lista országnak. Vitahalasztás? A Közös Piac tagállamai viszont egyöntetűen tiltakoz­tak a tervezet ellen. Japán és Kanada szintén elítélte az amerikai törekvéseket. A ke­let—nyugati kereskedelem ügyében így a Reagan-kor- mányzat valószínűleg vissza­kozik. Legalábbis egy időre — és nem ingyen: más kér­désekben — főleg a nyugat- európai rakétatelepítés ügyé­ben — rugalmasabb maga­tartást vár cserébe szövetsé­geseitől. A williamsburgi a kilen­cedik csúcstalálkozója lesz a vezető tőkés országoknak. Hogy baráti csevegés vagy pedig veszekedés színhelye lesz-e a patinás amerikai vá­roska, az rövidesen eldől a tárgyalóasztalnál. Akár így. akár úgy fordul a dolog, a közvélemény várhatóan csak egy szépen megfogalmazott közleményt kap „végered­ményként”. A megmaradt vi­tás pontok pedig felkerülnek a következő csúcstalálkozó napirendjére . . . Kocsi Margit Ho Si Minh-városban sok ezer vietnami kézműves és kisiparos dolgozik szövetkezetben. Csupán az V. kerületben több mint 20 ezer a szövetkezeti tagok száma. A képen: 100 ton­nás bárkát építenek az V. kerületi szövetkezet hajóépítői (Fotó: VNA — MTI — KS — Pham Do felvétele) Galina Volesek, a Szovremennyik Színház főrendezője, próba közben Viktor Roscsin drá­maíróval (Fotó: APN—KS) II nézők kortársa Beszélgetés a moszkvai Szovremennyik Színház főrendezőjével — Igen fontos, hogy kor- társai tudjunk lenni a né­zőinknek — állítja Galina Volesek, a moszkvai Szovre­mennyik (jelentése: kortárs) Színház főrendezője. Több mint tíz éve áll e népszerű együttes élén. posztján azt az Oleg Jeframovot váltotta föl, aki akkor került főren­dezőként a híres Moszkvai Akadémiai Művész Színház társulatának élére. Ök ket­ten, harminc évvel ezelőtt együtt vettek részt a színház megalakításában, s a fiatal művészek stúdiójából alakult társulat hitvallásának, mű­vészi arculatának megterem­tésében. Galina Volesek dolgozó- szobájában beszélgetünk, a próbák szünetében. Meg kell valljam, ez a vonzó asz- szony nem hasonlít azokra a hősnőkre, akiket a színpa­don. filmen alakított, ellen­téte az éles, szigorú, im- pulzív. már-már visszata­szító figuráknak. — Miért nevezik a színhá­zat éppen Szovremennyik- nek? — Kifejezi művészetünk célját és alapgondolatait — válaszolja Galina Volesek. — Szeretnénk a társadalmi élet izgalmas és aktuális kérdéseire felelni, kortársai szeretnénk lenni a nézőink­nek, mindenekelőtt a fiata­loknak. A Szovremennyik Színház minden előadása kísérlet, melyben megpróbá­lunk együtt gondolkodni a nézőkkel azon, hogyan tud az ember minden helyzetben ember maradni. — Milyen elvek vezérlik a darabok kiválasztásban? — Színházunk repertoárja sajátos belső törvény sze­rint épül fel: olyan darabo­kat viszünk színre, melyek időszerű, fontos, sokakat ér­deklő problémákat dolgoznak fel. A megalakuláskor első­ként Viktor Rozov Örökké élők című darabját mutat­tuk be. Mindmáig ezzel nyi­tunk minden évadot, így a most zárulót is. Ez törvény- szerű, hiszen a darab a be­csületről, a kötelességről, a jóról, az igazságról, a hűség­ről és a hitről szól. Mind­ezek ma is igen aktuális kérdések. Szerzőink között tudhatjuk egyébként Konsz- tantyin Szimonovot, Borisz Vasziljevet. Alekszandr Vampilovot, Mihail Roscsint. Alekszandr Gelmant és Mi­hail Satrovot. Vannak olyan drámaírók is. akik a mi szín­padunkon kezdték működé­süket, s az új nemzedékben is keressük a saját gárdán­kat. A közelmúltban volt egy fiatal szibériai szerző. Vlagyimir Gurkin első da­rabjának. a Szerelem és a galambok-nak - bemutatója. Most készülünk Alekszandr Galin Keleti tribünjének premierjére. — Miért fordul oly gyak­ran a klasszikusokhoz is a magát kortársnak nevező színház? — Klasszikusok nélkül egyetlen modern színház sem élhet meg. A klasszikus szín­ház iskola és egyfajta táp­talaj, amelyen tanul és ne­velődik rendező, drámaíró és színész egyaránt. Egysze­rűen vannak olyan lelki ér­tékek, melyeket csak at elő­döktől tudunk megtanulni. A klasszikus örökségből azo­kat a darabokat válogatjuk ki, melyek olyan emberi, er­kölcsi. lélektani problémá­kat feszegetnek, amelyek a mai kor nézőjéhez is közel - állnak. Legutóbbi munkám például Csehov Három nő­vére volt. Csehov nagyon is mai attól, hogy példátlan ki­fejezőkészséggel tárja elénk az ember lényegét.- Színhá­zunk egyik fiatal rendezője. Valerij Fokin ép.pen Gogol Revizorán dolgozik. Ebben a darabban én is játszom: a városbíró feleségének szere­pét. Ha én rendezem a dara­bot. sohasem játszóm benne, nem érzem összeegyeztethe- tőnek e kétféle feladatot. Vannak, akik megbirkóznak ezzel, én nem vállalkozom rá. — A kollektivitás, az egyetértés a színház alapja, melyre épül a Szovremeny- nyik és jellemzi társulatát. Mégis, oly sok eltérő színész­egyéniségből áll a kollektí­va . . . — Szemernyi - kétségem sincs atekintetben, hogy az egységes, egyetértő kollektí­vának élesen és szigorúan egyéni személyiségekből kell állnia, nem csak színé­szi, hanem emberi dolgaikat illetően is. Ezek, nézetem szerint mindig összefüggnek. A színész, az ember ugyanis egymagában világnézet, ön­kifejezés, erkölcsi, hazafias álláspont, és én hiszem, hogy a mi társulatunk minden tagja ilyen összetett színész, sokoldalú ember. Nekik kö­szönhető, hogy a néző nem csupán azt tudja meg. ho­gyan, hanem azt is, mit akart neki mondani a da­rab, megértheti, a színház- művészet közvetítő eszkö-' zeinek révén, mi élteti a kö­zösséget, miért harcol, mit fogad el, mi izgatja. Kortárs kortársaiért egyebet tán nem is tehet... Valerij Szánkóv APN—KS Könnyebb gépjárművek Fontos gazdasági érdek fűződne hozzá, hogy minél nagyobb számban szülessenek kisebb tö­megű, megfelelően korrózióálló és csekélyebb fogyasztású személy- és haszonjármüvek. E kí­vánalmak megvalósításának fontos eszközei a könnyűfémek és a műanyagok. Az alumínium fokozottabb alkalmazása a gépjármüveken két­ségkívül csökkenti a jármű tömegét. S ezáltal kisebb lesz a tüzelőanyag-fogyasztás is, ugyan­akkor megmarad a jármű korábbi hasznos ter­helhetősége (sót bizonyos esetekben nő). Ám nem szabad figyelmen kívül hagyni — vélik egyes szakemberek —, hogy az alumínium elő­állításához jóval több energia szükséges, mint a többi szerkezeti anyagokéhoz, ami valame­lyest rontja az energiamérleget. Energiameg- takarítás azonban mindenképpen kimutatható. • Nyugatnémet adatok szerint 1950-ben átlag 3 kg műanyagot építettek be egy személygépko­csiba, 1960-ban már 10 kg-ot, 1970-ben 40-et és 1980-ban már 100 kg-ot is elérte ez a mennyi­ség. És ezek a számok figyelmen kívül hagy­ják a szintetikus kaucsukféléket és a műszá­lakat, amelyekből kb. 50 kg található ma egy személyautóban (40 kg kaucsuk és 10 kg mű­szál). A teherautóknál jóval nagyobbak az egyes modellek közti különbségek, ezért egy­séges adatokkal itt nem szolgálhat a statiszti­ka, annyi azonban bizonyos, hogy ezeknél több műanyagot használnak fel, mint a személygép­kocsik építésénél. Jó példa erre a képünkön látható nyerges­vontató. amelynek vezetőfülkéje túlnyomó­részt sajtolt műanyagból készült, s a gyártás szerszámköltsége kb. egyötöde, mint a hagyo­mányos, teljesen acélból készülő vezetőfülké­nél. A műanyag fülke legfőbb előnye, hogy korrózióállósága révén élettartama nagyobb. (KS)

Next

/
Thumbnails
Contents