Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-28 / 125. szám

NÉPÚJSÁG Jedmoxa ,.8S autóm X8GÍ Kilenc a huszonkilencből Megyénket képviselik a szocialista brigádvezetök VI A szocialista brigádvezetők "ma reggel kezdődő VI. országos tanácskozásán megyénk 5200 szocialista brigád­jának 66 és fél ezer tagját 29 brigádvezető képviseli. Mile Lajost, Németh Lajost meg Szente Sándort a kőolajbányászok, Gyulainé Kovács Évát az orosházi gyógyszerészek, Kaposi Lászlónét a békéscsabai baromfi- feldolgozók, Temesi Istvánnét a Gyulai Húskombinát, Adamcsik Jánost az üveggyár, Rusznák Pétert az ÁÉV, Jónás Ferencnét a szőrmeipari vállalat, Magyari Lászlót az ingatlankezelő dolgozói választották küldöttnek. Farkasinszki Zsuzsa az Endrőd és Vidéke Takarék­szövetkezetet, Jelen Mihály az Univerzál kereskedőit, Ujj László a mezőkovácsházi ÁFÉSZ dolgozóit, Gyuris János a SZÄT, Kukla Ferenc az AGROBER, Lipcsei Endre a Kner Nyomda, Haász Ferencné a harisnyagyár, Kovács Jánosné a BÉKÖT, Ágoston Péter a MEZŐGÉP szocialista brigádjait képviselik. Ifjú Bokor Lajos a HAFE, Kolozsi András a HTV, Szabó Miklós a MÁV, Babinszki Judit a Szirén, Sáfián Györgyné a Sárréti Tej, Such Andrásné a csabai Lenin Tsz, Marjai János a Volán, Vigh Zoltán a mezőkovács­házi Új Alkotmány Tsz, B. Nagy Lajos a KÖVIZIG, Ap­ró Ferenc pedig a PATEX küldötte. Lapunknak a pénteki elutazást megelőzően kilenc kül­dött nyilatkozott arról, hogy milyen gondolatokkal ké­szültek erre a fontos tanácskozásra. Mile Lajos a Kőolajkuta­tó Vállalat orosházi fofuro- mester-helyettese a megala­kulás, 1962 óta vezeti a Zsig­mondi Vilmos Szocialista Brigádot. A harminckét ta­gú brigád, a vállalat kétsze­res kiváló brigádja, az Al­földön folyó kutatások majd mindegyikében részt vett és részt vesz. — Közöttünk viszonylag magas az idősebb dolgozók aránya. A három műszak, s a nehéz munka miatt fiata­lok nemigen jönnek hozzánk dolgozni. A munkaverseny­ben azért vagyunk így hát­rányban, mert akiknek nincs meg .a nyolc osztálya, hiába dolgozik jól, nem fér a bri­gádba. Én ezt tenném szóvá a tanácskozáson. Vigh Zoltán, a mezőko­vácsházi Üj Alkotmány Ter­melőszövetkezet 1975-ben alakult Vörös Csillag Szocia­lista Brigádjának vezetője. A szállításban dolgozó bri­gád rövid idő alatt az arany- koszorús fokozatig jutott el. — A mi brigádunkban nemcsak idősek, hanem nyugdíjasok is vannak. Űk dolgoznak a leglelkesebben. mégsem részesülhetnek a ju­talmakból.. Ezen változtatni kellene. Ök a legaktívabbak a művelődési célok megva­lósításában is. Én nagyon nagyra értékelem a verseny­nek ezt a kulturális ágát. mert, akik eddig jóformán a falu határát sem lépték túl, azoknak most, például az „Ismerd meg hazád!" moz­galom keretében, tágul a lá­tókörük. Sáfián Györgyné a Sárréti Tej szeghalmi üzemének Kál­lai Éva Szocialista Brigádját vezeti, ez a brigád nyerte el most először az üzem törté­netében a „Kiváló Brigád" címet. — Három dolgot említe­nék: az egyik, hogy a bri­gádunk kis létszámú, s így mindent könnyebb megszer­vezni. A trappistasajt-rak- tárban dolgozunk, bizony az üzem vezetése nemegyszer kért bennünket többletmun­kára, de ahogy mi segítünk a gondok megoldásában, ve­zetőink ugyanúgy segítenek nekünk, ösztönöznek ben­nünket — s akkor ez a má­sodik dolog. A harmadik meg az, hogy országos kongresszusán fejlesztenünk kellene az ér­tékelési rendszert, mert á pontozás nem vált be, ehe­lyett most igyekszünk visz- szaadni az önértékelés rang­ját. Ehhez viszont kevés egyszer égy évben értékelni a munkát. A kulturális tevé­kenységről csak annyit, hogy ma már valamennyi­ünknek megvan a 8. osztá­lya, s aki azelőtt rá sem tu­dott nézni a betűre, az is rendszeresen olvasó. Babinszki Judit a Szirén Ruházati Ipari Szövetkezet bélésbetűzője 1975 óta vezeti a nyolctagú aranykoszorús Petőfi Szocialista Brigádot. — Sokat beszélnek mosta­nában arról, hogy jobban menne a brigádmozgalom, ha nagyobb jutalmakat tűzné­nek ki. Hát mi úgy vagyunk vele, hogy jó, jó á jutalom, ne is maradjon el, de azért szocialista brigádban dol­gozni először is becsület dol­ga. A szocialista brigád sze­rintem, attól szocialista bri­gád, hogy élen jár, példát mutat a feladatok megoldá­sában. Annyit azonban hoz­zátennék, hogy ha a felada­tok teljesítésében számíta­nak, támaszkodnak ránk. hallgassák meg a vélemé­nyünket - akkor is, amikor a béreket, jutalmakat meg­állapítják. Rusznák Pál a Békés me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat tízszeres aranykoszorús Ságvári Endre Szocialista Brigádjának vezetője 1970 óla. A brigád maga 1980- ban alakult, egyszer már el­nyerte az Ágazat Kiváló Bri­gádja címet is, legutóbb pe­dig (negyedszer) a Vállalat Kiváló Brigádja címet. — Az a véleményem, hogy a szocialista brigád az nem egyszerűen a legjobban dol­gozók könnyen mozgósítható munka-csapata, hanem egy szocialista közösség is, amelynek megtartó ereje van. A mi brigádunk kőmű­vesekből áll. akik nap mint nap a megye különböző ré­széről utaznak be Békéscsa­bára. Lehet, hogy helyben könnyebb és jobban fizetett munkát kapnának. A több­Kilcncen a huszonkilencből: Babinszki Judit, Kovács Jánosné, Tcmcsi Istvánná, Gyuris Já­nos. Rusznák Pál, Marjai János, Sáfián Györgyné, Vigh Zoltán, Mile Lajos Fotó: Fazekas László ség mégsem lesz hűtlen, mert mi összetartozunk. Mi­nőségi munkával küzdünk azért, hogy megváltozzon az építőiparról kialakult rossz közvélemény. Minden azon múlik, hogy csak az igazi teljesítmény legyen megfi­zetve. Ezért mi bevezettük, hogy ha aranykoszorút érünk is el, aki csak a zöldkoszo­rús szintet teljesítette, az ke­vesebbet kap a" másiknál. Marjai János a 8-as számú Volán dombegyházi telephe­lyének autóbuszos szocialista brigádját vezeti. — A Volán hírnevének sem mindegy, hogy mi ho-^ gyan dolgozunk. Ezzel csak^ azt akarom mondani, hogy szerintem a szocialista bri­gád egy-egy munkahelyen az a legkisebb munkaközös­ség, amelyet minden célért azonnal mozgósítani lehet. Persze, ha azért hívnak ben­nünket egy iskolába társa­dalmi munkában parkosíta­ni, mert a nevelő testület közben más programot csi­nált magának, akkor egy kicsit elmegy a kedvünk a versenymozgalomtól. Temesi Istvánná a Gyulai Húskombinát szárazáru­töltő Zrínyi Ilona Szocialista Brigádjának vezetője. — Most huszonötén va­gyunk. de voltunk már har­mincnyolcán is. Legfonto­sabb vállalásunknak azt tar­tom, hogy a selejtszázalé­kot 1,7-ről megpróbáljuk 1- re csökkenteni. Ezt kérte tő­lünk a vállalatvezetés. Mi rá is álltunk, mert azt őne- kiK kell tudni, hogy mire van szükség. Csak azt kér­tük, hogy akkor ehhez te­remtsék is meg a feltétele­ket. Ösztönözzék a minőségi munkát is, mert ha az ember vigyázva, gondosan dolgozik, nem biztos, hogy a mennyi­ségben ugyanannyit tud el­érni. Kovács Jánosné a Békés­csabai Kötöttárugyár szalag mellett dolgozó varrodai bri­gádjának, a November 7. Szocialista Brigádnak a ve­zetője 1973 óta. Ez a brigád egy idős a munkaverseny- mozgalommal és 1976-ban el­nyerte a Magyar Népköztár­saság Kiváló Brigádja cí­met. — Brigádtagjaink közül nagyon sokan vállaltak köz­feladatokat különböző társa­dalmi, politikai megbízatá­sokat. Időközben mindenki szakmunkássá vált és túlzás nélkül elmondhatom, hogy mi már nem nagyon tudjuk elképzelni a munkát egymás nélkül. Ha holnap hivatalo­san véget érne a verseny, amit egyszerűen elképzelni sem lehet, mi holnapután új­ra kezdenénk. Ha tőlem megkérdeznék mi a legfőbb különbség egy kapitalista és egy szocialista vállalat kö­zött, azt mondanám: nálunk minden a szocialista brigá­dokon múlik. Gyuris János a Szarvasi Állami Tangazdaság melio­rációs főmérnökségének ja­vítóműhelyében dolgozó Ga- garin brigádot vezeti, 1962 óta. Ez a brigád korábban ifjúsági brigád volt, kiérde­melte a KISZ KB jubileumi oklevelét is, a Vállalat Ki­váló Brigádja címet most nyerte el hetedszer kinőve immár az „ifjúsági" címet. — A fiatalokat kell újból megnyerni ennek a verseny­nek, hogy ugyanolyan lelke­sen dolgozzanak, mint mi, fiatalkorunkban. Ehhez mér­cét kell állítani, követelni kell, de el is kell ismerni a teljesítményt, méghozzá na­gyon pontosan. A kulturális célok megvalósítása sem megy magától. Azt is szer­vezni kell. Nekünk például van saját brigádkönyvtá­runk. Szóval jó, hogy lesz ez az országos tanácskozás, de a gondok jelentős részét nem Budapesten, hanem a mun­kahelyeken. a helyszínen kell mégiscsak megoldani. Kőváry E. Péter Hetvenöt év története Zúgjon a dalunk... „Zúgjon a dalunk, miként a fergeteg” — énekelték, s énekük ma is azt a dalt, amelynek első sora a mun­káskórusok jelmondatává vált. Az ismert kórusmű most a Magyarországi Mun- kásdalegyletek Szövetségének 75 éves jubileumát köszönti. Szerte az országban megem­lékezéseket tartanak, kórus- találkozókat, ünnepi' hang­versenyeket rendeznek. A megalakulást megelő­ző, s az azt követő időszak történetét dolgozta fel a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban rendezett kiállí­tás, korabeli képek, doku­mentumok, tárgyi emlékek felhasználásával. Magyarországon az 1870-es évektől számos polgári, ipa­ros és munkásdalegylet ala­kult. Ebben az időszakban a kórusok zömmel idegen nyel­vű mozgalmi dalokat, né­hány év múlva azonban már magyarul, magyar műveket énekeltek. A szerzők között ott van Liszt Ferenc és. Er­kel Ferenc is, akit később az 1867-ben alakult Országos Magyar Dalárdaegyesület ve­zető karnagyának és örökös dísz'elnökének választanak. 1908-ban megalakult a Magyarországi Munkás Dal­egyletek Szövetsége a Ma­gyarországi Szociáldemokra­ta Párt irányításával. Pá­lyázatot hirdettek mozgalmi dalok írására és népdalfel­dolgozásokra. A munkások számára hangjegyolvasó tan­folyamokat szerveztek. A szövetséghez csatlakoztak a jelentősebb vidéki munkás­kórusok is. A Tanácsköztársaság meg­alakulása hatalmas lendüle­tet adott a munkáskórusok további fejlődésének, szám­talan rendezvényen, meg­mozduláson szerepeltek. Ám 1919 szeptemberétől, a Ta­A vasasok Vigalmi Gárdája egy kiránduláson a századelőn (Fotó: Hauer Lajos felvételei — KS) nácsköztársaság bukása után némaságra ítélték a dalegy­leteket. És mégis: Somogyi Béla és Bacsó Béla temeté­sén száztagú munkáskórus énekelt. A dalárdák minden tiltó rendelkezés ellenére együtt maradtak. A húszas évek elején újjászervezték a dalárdákat, és 1922-ben monstre hangversenyt szer­veztek. Az ifjú Kodály Zoltán így ír egyik, cikkében: „Ha egy­részt igaz is, hogy fejlett karéneklés csak nagymér­tékben szolidáris társada­lomban lehetséges, másrészt kétségtelen, hogy a karének­lés fejleszti a társadalmi szolidaritást.” Valóban, a hú­szas évektől kezdve, egyre több fővárosi és vidéki mun­káskórus vállalt politikai agitációs szerepet, József At­tila, Várnai Zseni, Kassák Lajos és Szakasits Árpád műveit zenésítették meg. A munkásindulók helyet kap­tak a rádió műsorában is, és egyre népszerűbbek lettek a vidéken megrendezett nagy dalosünnepélyek. Először 1926-ban Szegeden rendeztek találkozót. Később rendsze­resen egy-egy nagyobb vi­déki város adott helyet az ország minden részéből ér­kezett munkásdalárdáknak. Debrecenben és Győrött már országos találkozót rendez­tek, 1934-ben a kórusok Mis­kolc város, két évvel később pedig Pécs vendégei voltak. A Komintern VII. kongresz- szusa nyomán kibontakozó népfrontpolitika jelentősen éreztette hatását. Egyre több közös rendezvényt szerveztek mezőgazdasági munkásda­lárdákkal. 1937-ben balolda­li munkásfiatalok önálló da­lárdát alapítottak Vándor Sándor vezetésével. Bartók Béla és Kodály Zoltán mű­vészeti tánácsadóként segí­tette a kórusok munkáját. 1938-ban Szombathelyen elő­adták Kodály Fölszállott a Az Újpesti Szíjgyártók Szakegycsületének ilalkara, az Ébre­dés 1910-ben készült tablójának részlete páva című kórusművét. Ugyanebben az évben a mun­kásdalárdák önálló Bartók- és Kodály-estet terveztek a Zeneakadémián, erre azon­ban nem kerülhetett sor. A hatóságok két évvel később az orosházi dalostalálkozót sem engedélyezték. A mun- káskórus-mozgalomban egy­re határozottabban jelent­keztek az antifasiszta törek­vések, s a kórusok köré ha­ladó magyar előadóművé­szek csoportjai szerveződtek. A háború közeledtével egyre inkább hallgatásra kénysze­rültek a dalárdák. A német megszállás után pedig a szö­vetséget feloszlatták, s min­den vagyonát elkobozták. A fegyverek parancsolta némaság után, a felszabadu­lás első évében már har­minchat munkáskórust tar­tottak számon. Üj erőre ka­pott a munkáskórus-mozga- lom. A dalárdákban régi és új tagok énekeltek együtt. Egyre több fiatal. Az öröm forrása ugyanaz: az összeko­vácsoló közös művészi mun­ka, az együtténeklés élmé­nye. Napjaink munkáskórus- művészetét a nemzetközi­leg is rangós debreceni kó­rustalálkozók és Vándor Sándor-fesztiválok repre­zentálják. „Zúgjon a dalunk, akár a fergeteg.” A munkáskórusok himnusza május 25-én dél­előtt 11 órakor a jubileumi kiállítás megnyitását kö­szöntötte a Magyar Munkás- mozgalmi Múzeumban. A megnyitó beszédet, a köszön­tő és az emlékező szavakat a felszabadulás után újjáala­kult dalosszövetség egykori elnöke. Marosán György mondta. Május 29-től július 10-ig néhány’ alkalommal ve­zető munkáskórusok adnak hangversenyt a múzeum föld­szinti csarnokában. . Németh Szilvia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents