Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-28 / 125. szám
1983. május 28., szombat NÉPÚJSÁG Megyei jogásznap A jogszabályok betartása, önkéntes követése fontos té- Tiyező társadalmunkban. Mindez azonban megköveteli a széles körű , tájékoztatást, az ismeretterjesztést. Annál is inkább, hiszen az utóbbi években több új, korszerű jogszabály látott napvilágot. Nem véletlen, hogy a jogászszövetség Békés megyei szervezete nagy súlyt helyez a jogpropagandára. A megyei szervezetnek 360 tagja van. A különböző munkaterületeken dolgozó jogászokat egyesíti. Két tagozata — a vállalati és a szövetkezeti tagozat — elsősorban a gazdasági életben tevékenykedő jogtanácsosokat tömöríti. Élénk munka folyik a büntetőjogi, a polgári jogi és az államigazgatási szakosztályokban. Részt vesznek a jogszabályok előkészítésében, véleményezik a törvénytervezeteket. Ellátnak érdekvédelmi feladatokat és nagy súlyt helyeznek a továbbképzésre és a jogi ismeretterjesztésre. Ennek kiemelt fóruma volt a két évvel ezelőtt megrendezett jogásznap. Akkor a központi témát a törvényesség, a jogszabályok betartása és betartatása képezte. A jogászszöveség megyei szervezetének kezdeményezésére a Hazafias Népfront megyei elnöksége, a Békés megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, valamint a köz- alkalmazottak megyei bizottsága június 2-án, csütörtökön Békéscsabán a megyei tanácsnál rendezi meg a jogásznapot. A mostani rendezvény középpontjában a gazdasági feladatok és az azzal kapcsolatos jogszabályok állnak. Előadás hangzik el a jog és a gazdaság viszonyáról. Arról, hogy a joggyakorlat, s maguk a jogászok sajátos eszközeikkel miként szolgálhatják minél eredményesebben a bonyolultabb viszonyok közepette a gazdasági szervezőmunkát. Speciális témakört ölel át a kisvállalkozások jogi és :elvi problémáiról szóló előadás. Napjaink fontos kérdése az államigazgatás korszerűsítése. A közelmúltban látott napvilágot az új állam- igazgatási eljárási törvény. Milyenek a gyakorlati' tapasztalatok? Vajon megfelelően érvényesül az újszerű jelleg — a demokratizmus, a gyorsabb ügyintézés, s az állampolgárok bizalmára épülő eljárás? Miként sikerül a korábbi kötöttségeket, a formalitást feloldani? A jogásznapra a rendező szervek nemcsak jogászokat, hanem a különböző gazdasági szervek vezetőit, érdek- képviseleti szervek képviselőit, vállalatok, szövetkezetek vezetőit is meghívták. A szekcióüléseken vitára is lehetőség nyílik, ahol a különböző ellenvélemények tisztázására is sor kerül. (Serédi) Vésztő, Mezökovácsháza Ellátás, szolgáltatás, közlekedés a falvakban A megyei tanács még a múlt év decemberében tárgyalt egyebek között a települések alapellátásának várható alakulásáról. Az írásos anyaggal és a szóbeli kiegészítővel kapcsolatban többen is kifejtették álláspontjukat. Noha jó néhány hónap telt már el azóta, hogy e felszólalások elhangzottak, mégis érdemes visszatérni azoknak a kérdéseknek a vizsgálatára, amelyek egyik napról a másikra nem, de belátható időn belül megoldódhatnak, s ezáltal is csökkenteni lehet majd a helyi feszültségeket. Mi több, az említett tanácskozás jegyzőkönyvében a Határozatok című fejezetben olvasható: „A -végrehajtó bizottság az éves tervek előkészítése és végrehajtása során — a VI. ötéves terv célkitűzéseivel összhangban — az alapellátás javításának biztosítson elsőbbséget.” A következő pontban az alapellátás differenciált fejlesztésének, az ellátóképességben meglevő indokolatlan különbségek mérséklésének szükségessége kapott nagyobb hangsúlyt. — Komáromi Gábor vésztői tanácselnök mit tartott fontosnak elmondani a decemberi ülésen? És változott-e a helyzet azóta valamiképpen? — Akkor arról beszéltem, hogy falun a népességmegtartó erőt oly módon lehetne fokozni, ha lényegesen javulna az alapellátás. Bár korábban nálunk is sok baj volt a kenyér és tej árusításával, az ügyet egy évvel ezelőtt mi is felkaroltuk és mutatkozni kezdtek az előrehaladás jelei. Valahogy azonban mégsem lehetünk elégedettek, mivel a nagy nehezen kivívott eredményeket nem mindig sikerült megtartani. Erre mondok is egy példát. Ha az ÁFÉSZ elérte, hogy egész nap kapható a kenyér és a tej a boltokban, akkor-ne forduljon elő, hogy az egyik szombaton már nem lehet beszerezni ezeket az élelmiszereket. De sorolhatnám tovább a fogyatékosságokat. Számos, a tévében is gyakran reklámozott termék már nem jut el a falvakba, amelyekből egyébként rengetegféle árucikket elhoztunk. Szerintem vissza kell vinni ezeket oda a kisközségekbe, már csak a megnövekedett utazási költségek miatt is. — Milyen a szolgáltatás színvonala önöknél? — Ezt a témát is érintettem felszólalásomkor. Ezen a területen ott tartunk, hogy már Vésztőn is van szolgáltatóház, mégis rossz az ellátás. Sok esetben már jó előre be kell jelentkezni, ha valamilyen munkát el akarunk végeztetni. Arról már nem is szólok, hogy két éve nincs kozmetikus településünkön. Azt javasoltam: pályázati módszerrel építeni kellene a megszüntetett kis üzlethelyiségek pótlására újabb szolgáltatóegységeket. Némi javulás mutatkozik a buszközlekedésben, amióta ez év elején a Volán Vállalat vezetőivel beszélgettünk a gondokról és jeleztük, hogy a helyi járatok nem pontosak, és nagyon zsúfoltak. Kifogásoltuk azt is, hogy a távolsági buszok nem mindig állnak meg. Időhiány miatt nem mondhattam el a megyei tanácsülésen, hogy néhány, gazdaságosság címén hózott intézkedés rontja a közhangulatot. A temetkezési vállalatnál, mivel áttértek az ötnapos munkahétre, komoly problémák keletkeztek. Két hónapnak kellett eltelnie, mire megértették a feladat súlyát és áthidalták a nehézségeket. Mindent egybevetve: ha a dolgozók nem találják meg lakóhelyükön a kulturált környezetet, hiányzik az út, járda és még ráadásul akadozik az alapellátás meg a szolgáltatás, akkor előbb-utóbb igyekeznek elköltözni. oda, ahol már minden rendelkezésükre áll. S még hadd toldjam meg mondanivalómat egy észrevétellel: Vésztőről .mintegy ezer ember jár el dolgozni. Azt szeretnénk elérni, legalább az ő gyermekeiknek legyen meg itt később a megfelelő munkahelye. A másik felszólaló Földi János mezőkovácsházi tanácselnök volt, aki az ellátás színvonalában tapasztalható egy helyben topogást nehezményezte a decemberi ülésen. A helyi közlekedés megoldatlanságán kívül azt is kifogásolta: a vállalatok egy része nem járul hozzá, hogy a dolgozók iparjogosítványt váltsanak. Az alapellátásról Szarvas Attila vb-titkárral beszélgettem: — Milyen problémákat sikerült orvosolni ebben az esztendőben? — Szerencsére a téesz segítségével megoldódott a helyi közlekedés gondja. Ugyanis 1983. április 15-től már busz jár a két vasútállomástól a tanyákig. A téesz, amely állja a költségeket, a szervezést, a tanáccsal közösen hajtotta végre! Már a tanácstagi beszámolókon is tudomásunkra jutott, hogy kevés egy és két kilogrammos kenyeret gyártanak. Az előbbiből nem, de az utóbbiból többet szállít majd az orosházi sütőipar helyi üzeme. Sok a panasz a minő- ' ségre, ami részben azzal magyarázható, hogy pénzügyi okok miatt elmaradt a ki- rendeltség' rekonstrukciója. — Mi hagy még kívánni valót a kereskedelemben? — Az élelmiszerek témájánál maradva szeretném megemlíteni, hogy sokat javul a helyzet akkor, amikor az Üj Alkotmány Tsz megkezdi a tőkehús értékesítését. Sajnálatos, hogy elég sok áru szerepel a hiánycikkek listáján. Az is előfordul, ha valami elfogyott, két-három hétig is várni kell, .mire ismét kapható az az áruféleség. Sokan azt vallják, új szaküzletek kellenek, s nagyon hiányzik a konkúrren- cia településünkön. — Hogyan állnak a szolgáltatással? — Itt már jóval több a gond, különösen az építőipari jellegű javításokra nincs kapacitás. Ugyanakkor nő az igény az új otthonok iránt, annak ellenére, hogy folyamatosan épülnek az OTP-lakások és a családi házak is. Ha elkészülnének a szolgálati lakások, akkor mérséklődne az orvosok ingázása. Üj iskola és bölcsőde is létesül és felújítunk egy óvodát is. Ami igen nagy szó nálunk: az idén megkezdődik a gáz bevezetése a közintézményekbe, valamint azokba a lakásokba, amelyek a gerincvezeték közelében állnak. Nem kétséges, mind a két helyen tapasztalható előrehaladás, de a jövőben is keresni kell a nem feltétlenül anyagi erőforrásokkal kapcsolatos problémák megoldásának lehetőségeit. Bukovinszky István BÜSZKÉK VAGYUNK RÁD GYULA Lcukatob ^uIcL,úMx5mchapcdunÁ, ChapcJiXbkjOA-kjdjjctizbc, natun& taaja, a Ml orsón <3rí> twzeúV., Mtrc out áttÖTÓéu-fcn, tovfrtJZo-r u> <f«iAúrta. tvux^cőrcc cl y,iofLXx?ij-iGri,.yVLu_í‘..-fe, aXtajc Mz/xcdzlt odLccoipua. o «Ctorujaút a xnmiM- tarcuiómxJL. otMÁoLíuujJiiJiaK.- Kac^rvixrvuot) 1 őrt HL- JaCHa. u.lU>Toc>iapatu-rJu TtArruJrxjdbicuXoJó CJ^apatarLcuk. ( h 0. pyi-aAt TTUSz- vt/rta-inen. H fitlueMLhi orteÁ. Jt.- Sl_ to-ira>ÄL, AÄÜ-nutbin. aéhtk utÜ UenJccLn,, a. nenvtuJÁiöiu XíbM^ioJcicií^yrdbcuc lő kjLf\tehdit ifXacLhu.nAaJtl itt ebi (xg|j ^ aotoozoL -5uIÍ|ő£oIl wJ-cdar^borozoihorv kMiJLiuJlJ ^ocW"Uil vcUwJc CL dötdehb _- kajtLxAayTu.t\Jc., hzabtheali/zl, cuz ircuitítü. kjdtédft 3 •MMJLh iaUX őrt (jl - i«.CauLtiaytü»K. recpJuijtóa toAaM QfJjt. Raw-aytobcm tqcJír iwtl CrluutsJL , dx tlt "GmJmulL Mád I licvéMéqrd, ikcIáiaXcf iojmtlaiavrco, önttMui idtJuAiA a, íltLeJü thJltuxc 'Capod..* (jljula • C/ratU-lcLllutlt! Ve.Le.cL cCjtjííu. ördXö.'n.'K, S bü-SzIcelc vagyunk. "Ucxd.! a 'Táj Eredetileg csak Gyulával, a Gyomaendrődi 2. számú Általános Iskola nyolcadikos diákjával, a Kner Imre raj kitüntetett úttörőjével akartam beszélgetni ezen a szokatlanul meleg délelőttön. Aztán úgy alakult. — most már tudom, szerencsére —, hogy néhány felvételiző kivételével az egész osztály, s így az egész raj együtt maradt az osztályteremben a beszélgetésen. Gyorsan eltelt az uzsonnaszünet, majd a rajzóra is, amelyen ezúttal egy nagyszerű gyermekközösség, s benne egy őszinte, kamaszodó fiú vonásai rajzolódtak ki. Ülünk tehát a 8. b tantermében, Gyula lemondó mozdulattal félretolja épp megkezdett uzsonnáját és bizalmasan ösz- szenevet társaival. Papp Kati, a . rajtitkár és Ádám Gyula, vagyis Gyöngyi őrs- Lóti-futi vezető találja fel magát a leghamarabb. Kérdésemre ők árulják el, hogy Gyulát sohasem szólítják Gyuszinak, csak Gyulának vagy Lóti-futinak. — Miért éppen Lóti-futi? — Hát, ő a csapattitkár- helyettes és őrsvezető is. Mindig sok a dolga, lót- fut örökké — vágja rá egy szemüveges kislány. Az osztályterem — akár egy nyitott rajnapló. Az egyik falon nagy tablón csecsemő-. illetve gyerekkori fotók, „Régi szép idők” címmel. Egykori önmagukon napról napra jót mulatnak és persze csipkelődnek egymással. A tabló mellett egy nagy fehér ív függ a falon, a felirata, nagy betűkkel: „Szeretnénk”. S hogy értetlenül nézegetem, Kati gyorsan elmagyarázza : — Az úgy van, hogy amit szeretne a raj, azt felírjuk. Olyan kívánságlistaféle ez. Ezek szerint szeretné a raj, ha elkerékpárőznának Mező- berénybe, elutaznának a fővárosba, kirándulnának a Sulek-kertbe. Aztán van itt egy feljegyzés: Szeretnénk kimenni Márta néni tanyájára. Ez vajon mit jelent? — Márta néni, vagyis Kónya Márta a mi osztályfőnökünk — lép közelebb Bo- bály Kati, aki egyébként csapatkrónikás —, ő meghívott bennünket a tanyájára, ahol borzasztó jól éreztük magun- Kónya Márta, kát, fociztunk, a rajvezetö meg minden és nagyon szeretnénk újra kimenni. — Teljesülni szoktak ezek a kívánságok? — Hát, ha jók vágyunk, akkor sok minden igen. A rajfalon ott a zászló, alatta faliújságcikkek, közöttük a kitüntetésről szóló beszámoló: „Büszkék vagyunk rád, Gyula”. Hadd halljuk tehát a „Tettek csillaga” történetét! Gyula a körmeit vizsgálgatja elmélyülten, a világért fel nem pillantana. Kati annál beszédesebb: — Az úgy kezdődött, hogy írtunk a Pajtás újságnak, meg az Iránytűnek a rajnévadó próbánkról, ami nálunk mindig nagy esemény, de különösen az volt most, a Kner Nyomda 100 éves évfordulóján. Utána kaptunk egy levelet az Iránytűtől, amiben azt kérték, írjunk egy pajtásunkról, aki szerintünk rendes, mindenki szereti és soroljuk fel három „jó tettét”. Mi Gyuláról írtunk, ő persze semmiről sem tudott! Gyula egyre csak a padot nézegeti maga előtt, fél szemmel fel-felpillant a lányokra, akik a korábbi „titkos hadműveletet” felidézve még most is jókat kuncognak. S hogy mi volt az a három tett? Az elsőt Gyöngyi — nyílt tekintetű, csinos barna kis-nagylány — meséli: — Leírtuk, hogy Gyula csapattitkár-helyettes, őrsvezető, mindig rendesen ellátja a feladatát. Meg aztán azt is hozzáírtuk, hogy a rajban közreadtunk egy kérdőívet, amiben olyan kérdések voltak, hogy kit szeret a legjobban, ki mellé ülne a legszívesebben, és a bajban Kire számítana. Az összesítéskor G\ i kapott legtöbb szavazatot, ja, és a Gyula apukája is rengeteget segít a rajnak. Ő az itteni nyomdában dolgozik, és amikor a névadó próbára készültünk, akkor is sokat segített. — A második tett? — Egyszer kimentünk Márta néni tanyájára, egy- páran, és elhatároztuk, hogy a többieknek is üzenünk, jöjjenek ki, jól érezzük magunkat, játsszunk. Gyula is vállalta, hogy elmegy szólni a többieknek. De útközben a biciklivel szó szerint fejre állt, elájult — eleveníti fel a történteket, a hősies tetteknek kijáró, elismerő hangon Bobály Kati. — És a harmadik? — Gyula jó tanuló, és szívesen segít másoknak is. — Most kapott fizikából dicséretet — kotyog közbe Kiss Ildikó. — Meg igazgatói dicséretet is, februárban! — toldja meg Gyöngyi. Előkerül Gyula ellenőrzőkönyve, s miután beleegyezik, hogy fellapozzam, végigböngészem, A jó jegyek között akad azért gyengébb is, például rajzból, testnevelésből. És dicséret, nem egy, nem is kettő, rajvezetői, csapatvezetői, meg az a bizonyos igazgatói dicséret. — Hát ez itt? — lepődöm meg az osztályfőnöki figyelmeztetőn, amit a beírás szerint órai fegyelmezetlenségért kapott. — Azért, mert lökdösődtem — vallja be Gyula. A hangját ugyan bűnbánósra fogja, de a szeme huncutul villan. Erről persze szinte mindenkinek eszébe jut valamilyen csínytevés, egymás szavába vágva mesélik a diáksztorikat. S most már igazán Gyulán a sor, hogy elmondja, hol is kapta azt a kitüntetést? — Éppen Zánkán voltam, úgyhogy apunak küldték át az úttörőcsapattól az értesítést. Mikor hazajöttem, mondja apu, hogy április 29- én Kartalra kell utaznom. Mondtam, hát most jöttem haza! Szóval Kartalon, egy 19-es veterán bácsi adta át a „Tettek Csillagát”, úgy emlékszem húszán kaptuk. — Szép? — Nagyon! Olyan, mint egy aranyérem, egy csillag van a közepén. Behoztam a suliba is, megmutattam a többieknek, ők is örültek. — Jó kis raj a mienk — néz körbe Gyöngyi — csak hát, lassan vége a sulinak, június -17-én lesz a ballagásunk. Még szerencse, hogy többen egy helyen tanulunk tovább. Hátha ott is kialakul ilyen jó gárda?! Bízunk benne, hogy így lesz... Tóth Ibolya Együtt a raj Fotó: Veress Erzsi I
