Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-27 / 124. szám

1983. május 27., péntek Társadalmi beilleszkedés — pártfogói segítséggel Beszélgetés dr. Vermes Vilmossal, a megyei bíróság elnökhelyettesével Mélységes humanizmus csendült ki Széchenyi István szavaiból, amikor több mint másfél évszázaddal ezelőtt kijelentette: „Mindenkire szüksége van a nemzetnek”. A reformkor nagy gondolkodója ráirányította a figyel­met a bűnelkövetők reszocializálására, a társadalomba való visszavezetésére. Jókora idő telt el, hogy formát öltött a gondolat, és megszületett a felnőtt korúak párt­fogói intézménye. 1915-ben jelent meg a 20. számú tör­vényerejű rendelet, mely a bíróságok hatáskörébe utal­ta a szabadságvesztésből szabadult felnőtt korúak utógon­dozását. Ez magába foglalta az arra rászoruló elítéltek­nek a szabadulás utáni támogatását, valamint azoknak a szabadultaknak az ellenőrzését, akiket szándékos bűn- cselekmény miatt ítéltek el, és tartani kellett attól, hogy újabb bűncselekményt követnek el. Dr. Vermes Vilmos­sal, a Gyulai Megyei Bíróság elnökhelyettesével, bíró­sági főtanácsossal az utógondozás céljáról, a hivatásos és a társadalmi pártfogó tevékenységéről, a társadalmi beilleszkedés jelentőségéről beszélgettünk. Ilj üzletet nyitottak — Az utógondozás célját a -törvényerejű rendelet abban jelölte meg, hogy elő kell se­gíteni a szabadságvesztésből szabadultaknak a társada­lomba való beilleszkedését és ehhez biztosítani kell a szük­séges szociális feltételeket. — Kikre terjedt ki a párt­fogói felügyelet? — A pártfogói felügyelet főként a visszaeső bűnelkö­vetőkre terjedt ki. Az első alkalommal elítéltek közül pedig azokra, akik a hosz- szabb tartamú szabadság- vesztés töltése alatt fegyel­mezetlenül viselkedtek és emiatt a bíróság nem bocsá­totta őket feltételes szabad­ságra. A törvényerejű ren­delet a fővárosi és a megyei bíróságok mellett az utógon­dozási teendők ellátására hi­vatásos pártfogói állást rend­szeresített. Az utógondozás­ban közreműködtek általá­ban a pártfogolt munkahe­lyén dolgozó társadalmi párt­fogók, akik közvetlenül fi­gyelemmel kísérték a bünte­tésből szabadult személy magatartását, megadták ré­szére a szükséges támoga­tást. — A szövetkezetek, a vál­lalatok nem szívesen alkal­maznak olyan személyeket, akik börtönből szabadultak. Márpedig a társadalmi beil­leszkedés szempontjából fon­tos a munkavállalás, a biz­tos kereset. Hogyan rendel­kezik ezzel kapcsolatban a jogszabály? — A törvényerejű rende­let a munkáltató szervek ve­zetőit arra kötelezte, hogy segítsék elő a büntetésüket letöltött személyek munkába állását. Kimondta a tör­vényerejű rendelet azt is, hogy az alkalmazás nem ta­gadható meg amiatt, hogy a munkára jelentkező szabad­ságvesztésre volt elítélve. Olyan munkakörben azonban nem lehet alkalmazni, amely munkakör betöltésének elő­feltétele a büntetlen előélet. — Az új Büntető Törvény­könyv megjelenésével mivel bővült a pártfogói felügye­let? — Az említett rendelkezé­seket fenntartotta az Í979. évi július hó 1. napján ha­tályba lépett új Büntető Tör­vénykönyvvel kapcsolatban megjelent, a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. számú tör­vényerejű rendelet, amely a pártfogói felügyelet elren- delhetőségét és a hivatásos pártfogók feladatát bővítet­te. Az új Btk. a pártfogói felügyeletet a bíróság által alkalmazható intézkedésként szabályozza. A bíróság a fel­nőtt korú vádlottat, ha pró­bára bocsátotta, pártfogói felügyelet alá helyezheti a próbaidő tartamára, sőt a végrehajtásában felfüggesz­tett szabadságvesztés mellett is alkalmazhatja. Ez különö­sen indokolt olyankor, ami­kor mértéktelen alkoholfo­gyasztás, munkafegyelmet sértő magatartás, a család hanyagolása mutatható ki az elítélteknél. A szigorított őrizetből elbocsátottal szem­ben kötelező a pártfogói fel­ügyelet elrendelése. A párt­fogói felügyelet alkalmazá­sának az új törvényerejű rendelettel biztosított bővebb lehetősége szükségessé tett szervezeti változtatást, és­pedig a fővárosi és a megyei bíróságokon büntetésvégre­hajtási csoport alakítását. A csoport vezetője a büntetés­végrehajtási bíró, tagjai a hivatásos pártfogók, akik pedagógus, vagy jogi vég­zettségűek. Az adminisztrá­ciós munkákat előadók és ügyviteli alkalmazottak vég­zik. — Ezenkívül mi még a fel­adatuk? — Az 1979. évi 11. sz. tvr. a pártfogói felügyeleten kí­vül a hivatásos pártfogó ha­táskörébe utalta a vádlottal szemben büntetésként kisza­bott javító-nevelő munka végrehajtásának az ellenőr­zése is. A szabadságvesztés­ből szabadult elítéltek utó­gondozását is a hivatásos pártfogók végzik. Ez abból áll, hogy amennyiben az el­ítélt segítséget kér a szaba­dulás után a munkába ál­láshoz, szállás biztosításához, a hivatásos pártfogó a kérés teljesítését elősegíti, együtt­működve a tanácsi s állami szervekkel és társadalmi szervezetekkel. — A gyakorlatban milyen eredménye van a hivatásos pártfogók munkájának? — A hivatásos pártfogók feladatának bővülése szüksé­gessé tette a létszámuk nö­velését. A megyei bíróságon három hivatásos pártfogó működik, akik 1982-ben 341 pártfogolttal foglalkoztak. Ezek közül 83 személynél a felügyelet eredményesen telt le (24,3 százalék) ugyanis nem követtek el ismét bűn- cselekményt, magatartásuk nem esett kifogás alá. — Hogyan tevékenykednek a társadalmi pártfogók? Vál- lalnak-e munkahelyi közös­ségek ilyen feladatot? — A hivatásos pártfogók megbízása alapján tevékeny­kedő társadalmi pártfogók közvetlenül foglalkoznak a pártfogolttal. Figyelemmel kísérik munkahelyi és élet- körülményei alakulását. Ha az előírt magatartási szabá­lyok megszegését észlelik, er­ről nyomban értesítik a hi­vatásos pártfogót. Az elő­írt magatartási szabályok megszegése miatt — az ügyész indítványára — a bí­róság elrendelheti a szabad­ságvesztés végrehajtását. A pártfogói felügyeleti munká­ban a hivatásos és társadal­mi pártfogók mellett közre­működik a rendőrség és köz- biztonsági szempontból el­lenőrzi a pártfogolt magatar­tását. Az állami, társadalmi, gazdasági szervezetek is se­gítik, s támogatják a pártfo­gó felügyelet végrehajtását. Az is előfordult, hogy mun­kahelyi közösségek láttak el társadalmi pártfogói szere­pet. A Hidasháti Állami Gazdaság biharugrai halásza­ti területén a Hermann Ottó Szocialista Brigád végzett ilyen feladatot. — Mi okozza a legtöbb gon­dot? A pártfogó felügyelet ered­ményes leteltének — újabb bűnelkövetéstől való vissza­tartásnak — alapvető feltéte­le az, hogy a pártfogoltnak a szabadulás után minél ha­marabb munkahelye legyen. A gazdálkodó szervek a meg­levő létszámmal igyekeznek feladataikat teljesíteni. A helyzetet nehezíti, hogy me­gyénkben nincsen olyan na­gyobb vállalat, amely olyan terjedelmű munkásszállással rendelkezne, hogy vállalni tudná az ország bármely büntetésvégrehajtási intéze­téből szabadulok részére a munkahely és a szállás biz­tosítását. Megyénkben ugyanis férfimunkásszállás csupán két vállalatnál van, mégpedig Békéscsabán, az állami építőipari vállalatnál és Orosházán, az üveggyár­ban. Ezekre a helyekre azon­ban csak korlátozott számú — elsősorban megyei — párt­fogókat lehet elhelyezni. Női munkásszállás a megyében nincs. Ilyen körülmények mellett a hivatásos pártfo­gó részére nem egy esetben nehéz feladat a szabaduló munkába állítása. — Összegzésül milyennek lehet minősíteni megyénk­ben a pártfogói munkát? — A megyénkben működő hivatásos pártfogók munká­ja pozitívan értékelhető. Kö­rültekintően- látják el fel­adataikat és igyekeznek el­érni, hogy a pártfogolt tár­sadalmunk hasznos tagjává váljék. Ezt alátámasztja a bíróságok hatáskörébe utalt pártfogói jogintézmények 1976. január 1. napjától a pártfogoltakkal kapcsolatban kifejtett eredményesnek te­kinthető hatékonyságát mu­tató statisztikai adatok. 1982. december hó 31. napjáig 730 személy vonatkozásában vég­zett pártfogói felügyelet 244 pártfogoltnál eredményesen telt el (33,4 százalék). Ennek eléréséhez nagy segítséget nyújtottak a társadalmi párt­fogók, akik társadalmi mun­kaként foglalkoznak a párt­fogoltakkal és nyújtanak se­gítséget a felmerülő prob­lémáik megoldásához. Mun­kájuk elismerést érdemel. Serédi János Kondoroson Már 26 évvel ezelőtt, az akkori földművesszövetke­zet vezetői felismerték Kon- doroson: kereskedelmi és vendéglátó egységeik bőví­téséhez, korszerűsítéséhez nem csak a drága építkezés jelenti a megoldást, s ezt saját anyagi forrásból nem is tudták volna magukra vállalni. Maradt tehát a ré­gi üzletek felújításának, korszerűsítésének lehetősé­ge, illetve ezek hozzáépítés­sel történő bővítése. És a 26 évvel ezelőtt így útjára in­dított „felfedezés” azóta sem vált időszerűtlenné. Sőt, a periférikus kerületekben — és persze saját anyagi for­rásból —, rekonstrukcióval kialakított üzletek egyértel­műen tanúsítják e módszer helyességét a kondorosi ÁFÉSZ esetében. 1978-ban a nagyközség központjában levő ruházati bolt saját erőből történő bő­vítése, teljes felújítása is a régen választott út helyessé­géről győzte meg a szövet­kezet vezetőit, szakgárdáját. Ezért is határozott úgy né­hány hónappal ezelőtt a kondorosi ÁFÉSZ igazgató­sága, hogy a jól bevált re­konstrukciós módszerrel bő­vítik az alig több mint 160 négyzetméter alapterületű vas-műszaki boltjukat 258 négyzetméterre. És május 21-én, szombaton délelőtt — igaz, szalagvágás és egyéb látványosság mel­lőzésével — olyan boltba léphettek be a községbeliek, ahol 5 millió forint értékű árukészletből válogathatnak. Itt már megtalálják a mű­szaki, a jármű, a villamos- sági, a vasáru, a fűtés- és vízvezeték-szerelvényeket, a bútor, az üveg-porcelán-ke- rámia s a háztartási cik­kek sokféleségét. Akárcsak a háztáji kisgazdaságokban nélkülözhetetlen eszközöket is kisgépeket is. Hajdú Mi­hály ÁFÉSZ-elnök a Maja­kovszkij úti vas-műszaki bolttól az idei esztendő hát­ralevő hét hónapjában 16 millió forintos forgalmat vár. Hogy ez teljesüljön, azért a bolt 6 dolgozója na­gyon sokat tehet. A vas-műszaki bolt külső megjelenésében és kiképzé­sében egyaránt tetszetős. És ezért, akárcsak a minőségi munkáért a kondorosi Nagy­községi Tanács költségvetési üzemének dolgozói érdemel­nek elismerést. Mert rajtuk múlt, hogy a rekonstrukció­ra szánt 1,2 millió forint „beépítésével” olyan üzlet jöjjön létre, mely több tíz éven át képes jól szolgálni a nagyközség lakosságát. Kép, szöveg: Balkus Imre Ötmillió forint értékű árukészlet várja a vásárlókat Látogatások a barátság jegyében Megjelent a Nemzetközi Statisztikai Zsebkönyv A Békés megyei Ta­nács MSZBT-tagcsoportjának mintegy negyven tagja a kö­zelmúltban Budapestre láto­gatott. Először a Szovjet Tudo­mány és Kultúra Házát ke­resték fel, ahol Szovjet-ör- ményország életéről, hétköz­napjairól, valamint a köz­társaság fővárosáról, Jere­vánról készült filmeket te­kintették meg. Ezt követően az Örmény SZSZK életét be­mutató, nemrég megnyílt ki­állítást nézték meg a ven­dégek. Többek között a ki­állítás' anyagából, valamint az útikalauztól megtudhatták, hogy a köztársaság főváro­sát, Jerevánt időszámításunk előtt 782-ben alapították. Je­lenleg metróval, 11 felsőok­tatási intézménnyel, fejlett ipari üzemekkel rendelkezik a több -mint egymillió lako­sú város. Az örmény fővá­ros Lenin terén látható a Szovjetunióban, helyi egye­temisták tervei alapján első­ként létrehozott zenélő szö­kőkút, amely régóta vonzza az idelátogató turistákat. Az örmény SZSZK lakóinak száma jelenleg mintegy 3,2 millió. Világhírű, s jól is­mert a kitűnő aromájú ör­mény konyak, keresettek az örmény szőnyegek és csillá­rok is. A magyar és az örmény nép barátsága régi keletű. Az 1848-as magyar szabad­ságharc és forradalom ide­jén jó néhány örmény har­colt a magyar nép függet­lenségéért. Nemrégen írták alá az örmény SZSZK és Győr-Sopron megye között az együttműködési megálla­podást. Napjainkban a ma­gyar turisták kedvelt láto­gatóhelye Szovjet-Örményor- szág. Tavaly például csak­nem 7 ezren töltötték a sza­badságukat Jerevánban és környékén. A Szovjet Tudomány és Kultúra Házának megtekin­tése után ízletes, eredeti ör­mény ételeket fogyasztottak el a vendégek a fennállásának 10. évfordulóját ünneplő Baj- kál étteremben. Délután a Budapesti Nemzetközi Vá­sárt keresték fel az MSZBT- tagcsoport tagjai. Egy másik látogatásról: a közelmúltban a békéscsabai Penza klub előzetes gyer­meknapi programot szerve­zett az MSZBT-tagcsoportok közreműködésével Budapes­ten. A Szovjet Tudomány és Kultúra Házában tett láto­gatáson hozzátartozóik kísé­retében 17 gyermek vett részt. Megtekintették az ör­mény SZSZK életét bemuta­tó kiállítást, a nyelvlabora­tóriumot és a zenetermet, valamint megnézték a ked­vükre vetített mesefilmeket is. A ,jól sikerült kirándulást az úttörővasútnál zárták a gyerekek. v. L. A Statisztikai Kiadó Vál­lalat gondozásában megjelent a Nemzetközi Statisztikai Zsebkönyv, amely a szocia­lista, a fejlett tőkés orszá­gok, valamint több fejlődő állam főbb adatait tartal­mazza. Hazánk nemzeti jövedel­mének adatait úgynevezett bruttó nemzeti termékre is átszámították, hogy összeha­sonlítsák a nem szocialista országokkal, ahol ezzel mé­rik a gazdasági fejlődést. Magyarország nemzetközi összehasonlításban a köze­pesnél jobb helyet foglal el, 1975—81. között a bruttó ha­zai termék növekménye 23 százalék volt, míg például a szomszédos Ausztriában 19 százalék, Belgiumban és Dá­niában 14, Franciaországban 19, a Német Szövetségi Köz­társaságban 18, Kanadában és Ausztráliában 19 százalék. A ranglistán Japán vezet, ahol a bruttó hazai termék értéke hat év alatt 32 száza­lékkal emelkedett. A beruházások növekmé­nye Magyarországon hat év alatt hat százalék volt, a ha­sonló adottságú országokénál valamivel alacsonyabb, több azonban mint például Dá­niában, Angliában, Finnor­szágban, Spanyolországban vagy Svédországban. A fon­tosabb ágazatok közül az ipar az európai országokhoz hasonló arányban részesedett a beruházásokból, az- építő­ipar valamivel kisebb mér­tékben, a mezőgazdasági be­ruházások aránya azonban meghaladja az európai or­szágok átlagát. Lakásépítés­re 1980-ban a beruházások 17,8 százalékát fordították hazánkban, ami átlagosnak mondható, a szóródás azon­ban igen nagy. Ez az arány Belgiumban például 31 szá­zalék, Görögországban 34,4 százalék, az NDK-ban • azon­ban csak 10,6, Bulgáriában és Csehszlovákiában több mint 13, Angliában 15 szá­zalék. Az adatok érzékeltetik, mi­lyen nagy mértékben emel­kedett az elmúlt harminc év alatt a szocialista országok ipari termelésének részesedé­se a világ ipari termelésé­ben. 1950-ben az ipari ter­mékeknek húsz, 1980-ban pe­dig már 40 százalékát állí­tották elő a szocialista or­szágok. Az ipari termelés 1975—82. között a világon 25 százalékkal, ezen belül az európai KGST-országokban 33, a fejlett tőkés országok­ban 23, a fejlődő országok­ban pedig 22 százalékkal nö­vekedett. A világ mezőgazdasági te­rületének 24,7 százalékát a szocialista, 27,9 százalékát a fejlett tőkés, 47,4 százalékát pedig a fejlődő országok mű­velik. A mezőgazdasági ter­mékek közül gabonából az egy lakosra jutó termelés vi­lágátlaga 1981-ben 369 kiló volt, Magyarországon 1203 ki­logramm. A búzatermelés egy lakosra jutó évi átlaga a vi­lágon 102 kilogramm, nálunk 431 kilogramm. A hústerme­lés egy főre jutó világátlaga 32, a tejé 6 kilogramm, ugyanezek az adatok Ma­gyarországon 133, illetve 251 kilogramm. Az egy lakosra jutó hústermelés Ausztriában 81, Angliában 54, Finnország­ban 68, az Amerikai Fgye- sült Államokban 109 kilo­gramm. Messze kimagaslik viszont Dánia, ahol a hús­termelés egy főre jutó átla­ga 262 kiló, vagyis csaknem kétszerese a magyarországi­nak. Az egy lakosra jutó tej­termelésben számos hasonló adottságú ország megelőz bennünket: Ausztriában pél­dául 468, Bulgáriában 258, Csehszlovákiában 390, Finn­országban 663 kilogrammnyi volt 1981-ben az egy főre ju­tó tejtermelés. Képünkön gyermekek és kísérőik a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában Fotó: Pacsika Edit

Next

/
Thumbnails
Contents