Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-27 / 124. szám
1983. május 27., péntek o n víz -élet Ésszerűen gazdálkodjunk legnagyobb kincsünkkel! A MÁV által kiselejtezett mozdonyok kazánjai kitűnően hasznosíthatók fűtésre, illetve gőztermelésre. Ezért Bács-Kis- kun megyében ez ideig 50 mezőgazdasági üzem vásárolt ilyen mozdonyt, mivel ezek ára — a felújítási költségeket is beszámítva — még mindig jelentősen olcsóbb az új kazánénál. További előnyük az is, hogy a drága olaj helyett földgázzal, szükség esetén szénnel, vagy egyéb mezőgazdasági hulladékanyaggal is fűthetők (MTI-fotó: — Karáth Imre felvétele — KS) Szőlőtelepítés Tokaj-Hegyalján A májusi kánikula annyira felmelegítette a talajt, hogy szinte példátlanul korán, már ezekben a napokban, megkezdődhetett" a szőlőtelepítés Tokaj-Hegyalján. A híres borvidéken ez év tavaszán együttesen mintegy 170 hektárral növelik a szőlőskertek területét. A legnagyobb szőlősgazda — a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát — több mint húsz hektár új szőlőt telepít, de nem maradnak ki a munkából a szakszövetkezetek sem. Valamennyi szakszövetkezet öt hektárosnál nagyobb ösz- szefüggő táblát telepít, hogy megkaphassa az állami hozzájárulást. A szakcsoportok általában azokat a parlagföldeket hasznosítják új szőlők létrehozásával, amelyek géppel, nagyüzemi módon nem művelhetők, de déli fekvésük miatt kitűnő minőségű bort teremnek. A megyei tanács végrehajtó bizottsága nemrégiben a vízellátásról tárgyalva megállapította, hogy annak megfelelő mennyiségű és minőségű biztosítása érdekében szükséges a fejlesztés, a vízzel való takarékos gazdálkodás. Ez utóbbi megállapítás jogosságát az elmúlt hetek kánikulai időjárása is igazolta. E témában kerestük meg dr. Takács Jánost, a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetőjét. — Milyenek a megye területén a vízbeszerzési lehetőségek? — A megye középső és északi települései vízigényeinek kielégítése a kedvezőtlen adottságok miatt felszín alatti vízbázisból már nehezen vagy egyáltalán nem lehetséges. Ez azt jelenti, hogy ezekbe a településekbe az ivóvizet nagy távolságról csővezetéken szükséges szállítani. A beszerzés és fel- használás közötti nagy távolság természetesen növeli a beruházási költségeket, s ma már egy köbméter vízre jutó beruházási költség eléri a 30 ezer forintot. Lényegesen kedvezőbb a helyzet a megye déli településein, itt jelentős mennyiségű vízkészlet áll rendelkezésre. — Az elmúlt évben hogyan alakult a közműves vízellátás helyzete megyénkben? — A megye 75 települése közül jelenleg 57-ben van közműves vízellátás. A települések nagy részében a vízmű társulati úton valósult meg, a lakosság jelentős áldozatvállalásával. Az V. ötéves tervben vízellátásra 340 millió forintot fordítottunk. Ennek eredményeként az ellátott lakosság aránya 57 százalékról 72,2 százalékra nőtt, ami azt jelenti, hogy 66 ezerrel többen részesülnek megfelelő vízellátásban. 198Í és ’82-ben vízművek fejlesztésére 156 millió forint jutott, ezzel további 18 ezer ember közműves vízellátását sikerült biztosítani. A megyei átlagos víztermelés is dinamikusan nő, néhány településen azonban kevésnek bizonyul a rendelkezésre álló vízkészlet. Az átlagos víztermelés az elmúlt két évben napi 59 ezer köbméterről 70 ezer köbméterre emelkedett. — Hol enyhültek és hol növekedtek a vízellátási gondok? — A fejlesztés eredményeként a meglevő vízművek közül Tótkomlós, Füzesgyarmat és Doboz esetében vízbázisbővítése révén, Kétsop- ronyban pedig a szolgáltatás biztonságának javításával enyhültek a gondok. Nem így van azonban Békéscsaba, Békés, Szeghalom, Sarkad, Gyomaendrőd, Mezőberény, Dévaványa, Körösladány, Kondoros, Újkígyós, Méhkerék, Csorvás, Szarvas, Gerla, Magyarbánhegyes, Mezőko- vácsháza, Medgyesegyháza esetében. A korábbi zavartalan vízellátással szemben szolgáltatási gondok jelentkezhetnek még Mezőhegyesen, Vésztőn és Okányban. A gondok oka a fajlagos víz- fogyasztás növekedése, új lakások bekapcsolása, a ház- táji^locsolás és a magánkisipari tevékenység. — Az elmúlt hetek időjárása mennyiben befolyásolta a lakosság ellátását? A tartós meleg, a csapadékszegény időjárás következtében a vízfogyasztás jelentősen növekedett. Volt olyan nap, hogy csaknem 90 ezer köbméter víz fogyott megyénkben. A fogyasztás növekedése a természetes lakossági szükségletek emelkedéséből, valamint a locsolásra felhasznált vízmennyiség növekedéséből adódott. Egyes településeken éppen a locsolás következtében állt elő olyan helyzet, hogy a több szintes lakások vízellátása csak nyomáscsökkenéssel volt biztosítható, de olyan is előfordult, hogy egyáltalán nem jutott víz. — Milyen intézkedésekkel szabályozható a vízellátás? — A gondokkal küszködő települések esetében vízkorlátozásra is sor kerülhet, amelyet a helyi tanácsok elnökei a víz. és csatornamű vállalat javaslatára rendelnek el. Ez a lakosság részére locsolási tilalmat jelent, amelynek megszegése szabálysértés és 3 ezer forintig terjedő pénzbírságot von maga után. Természetesen a bírságolás egymagában nem megoldás és nem szünteti meg a hiányt. Mindenekelőtt tudati tényezőkre apellálunk, hiszen a víz pazarlásával önmagunkat fosztjuk meg éltető elemünktől. Mindannyiunk érdeke tehát, hogy észszerűen gazdálkodjunk egyik legnagyobb kincsünkkel, az ivóvízzel., S. F. Energiánk az ezredfordulóig Kombinatív stratégia Utak a számítógéphez Sertéstenyésztés a DETE-tagoknál Kombinatív energiapolitikai stratégia... A legkülönbözőbb helyeken ma is gyakran elhangzik ez a fogalom. Ilyenkor sokan felkapják a fejüket, még mindig nem egészen értve, mi rejlik a három szó mögött. Miért kombinatív például? A szakemberek válasza egyértelmű: az ismert események miatt aligha célszerű olyan energiapolitikát követni, amely egyetlen energiahordozóra épít. S mivel a kőolaj a legdrágább, annak felhasználását kell mérsékelnünk. Vagyis — növelve a kőolaj feldolgozottsági fokát — kevesebb barna aranyat tüzelünk el az erőművekben. Ezzel egyidejűleg előbb földgázzal váltjuk fel az energetikai felhasználású folyékony szénhidrogéneket, majd — ez már a következő lépés — az igényeink mind nagyobb hányadát fedezzük szénnel. Ami pedig a távlatokat illeti: a jövőben kizárólag széntüzelésű hőerőműveket, illetve atomerőműveket építünk. Egy nagyon fontos összetevőt kivéve, ez a kombinatív energiapolitikai stratégia dióhéjban. Földgázt kapott 13 település A kezdeti eredmények közé sorolható, hogy már 1981- ben elértük az eredetileg 1985-re tervezett 26 millió tonnás szénkitermelést, tavaly pedig szénbányászaink 70 ezer tonnával már túlszárnyalták ezt a mennyiséget. Földgázból az ugyancsak 1985-re előirányzott 6 milliárd köbméterrel szemben már 6 és fél milliárd köbméter volt a tavalyi teljesítmény. Mindennek köszönhetően 1982-ben végül is 2 millió tonnával kevesebb kőolajat égettek el az erőművekben, mint 1978-ban: ennek értéke meghaladta a félmil- liárd dollárt. S persze az sem elhanyagolható körülmény, hogy az előbbiek következtében nagymértékben felgyorsulhatott a lakossági földgázbekötések üteme is. A jelenlegi vagyis a hatodik ötéves tervben eredetileg csak Pécs bekapcsolása szerepelt. Tavaly viszont további 13 nagyközségben, kisvárosban kezdődött meg a földgáz bevezetése. Az esztendő második felében pedig újabb 30 település nyújtott be pályázatot a bekötésre : a döntés ezek esetében is a megtakarítható olaj mennyiségétől, illetve a költségekből vállalt önrészesedés mértékétől függően lesz kedvező, vagy éppenséggel elutasító. Valószínű, hogy a következő, vagyis a hetedik ötéves tervben a főváros, valamint Győr és Miskolc egyes területein széntüzelésű fűtőerőművekkel váltjuk fel a jelenlegi kőolajra alapozott lakótelepi távfűtőrendszereket. Az ehhez szükséges többlet- szénmennyiség a folyamatban levő eocén-program révén teremthető elő. A már ma is szenet adó két eocénbánya, Márkushegy és Nagyegyháza mellé 1985-ig várhatóan Mány és Lencsehegy csatlakozik, s ezeken a helyeken is megindul a kitermelés. Hol építsünk új erőmüveket? Az új stratégia másik meghatározó eleme a Paksi Atomerőmű. A tavaly decemberben üzembe helyezett első, 400 megawattos blokk mellé az évtizedek végéig még további három épül: ez az 1760 megawatt, valamint az — egyébként magyar beruházási hozzájárulással épített — szovjetunióbeli hmel- nyickiji atomerőműből származó 400 megawatt importenergia, mai számításaink szerint teljes mértékben fedezi villamosenergia-felhasz- nálásunk 1990-ig várható növekedését. Hogy azután a későbbiekben — a kombinatív energiapolitika szellemében — milyen sorrendben és ütemben épülnek majd további szén-, illetőleg atomerőművek, egyelőre még'nem eldöntött kérdés, habár vannak bizonyos támpontjaink. A Paksi Atomerőmű későbbi fejlesztése során már ezer megawatt teljesítményű blokkokat lesz indokolt építeni, ezért — energiaigényeink lassúbb növekedése folytán — ennek az újabb létesítménynek az üzembe helyezését legföljebb a kilencvenes évek közepére érdemes tervezni. A leendő új szénbázisú erőművek gazdaságos- sági vizsgálataiban pedig elsősorban a bicskei telepítést, illetve a Mátra és a Bükk lábánál felkutatott hatalmas lignitvagyont veszik figyelembe. Bármelyik lehetőség is váljon azonban valóra, még további erőművi kapacitásra is szükség lesz az igények kielégítésére. Ezt lehetővé teszi a prédikálószéki tározós vízi erőmű felépítése. Takarékos iparszerkezet A kombinatív energiapolitikai stratégiának tehát a hazai erőforrások mind intenzívebb hasznosítása a legfőbb célja. S még valamit: mérsékelni kell az energiafelhasználást. Magától értetődik, ez a legtöbb esetben nem abszolút csökkentést jelent. Egy koncepció felülvizsgálatáról van szó. Néhány esztendővel ezelőtt még természetesnek tartottuk, hogy tízévenként megduplázódnak a villamosener- gia-igények. Ma viszont már legfeljebb ötvenszázalékos növekedést tartunk megengedhetőnek, ennyi idő alatt. Ezt a célt persze csak akkor lehet elérni, ha a nemzeti jövedelem minden egyszázalékos növekményéhez legfeljebb 0,5 százalékos többlet-energiafelhasználás társul. Az olvasó joggal teheti fel a kérdést: vajon nem fogja-e vissza az ipar fejlődését az ilyen szigorú energiapolitikai stratégia? A szakemberek válasza egyértelmű: nem. Csak energiatakarékosabb iparszerkezetet kell kialakítani hozzá. Amint tudjuk, már ez is megkezdődött —, de ez már külön téma. Jeney A. Sándor Az álombéli gyárnál, amelynek elején bemegy a sertés, a végén kijön a sonka, kolbász, valamivel többet akarnak a bél-békési sertés- tenyésztők. Hogy a gyár megadja, milyen szalonnavastagságú, hány kilogrammos hízót igényel, a tenyésztők pedig ennek megfelelően keresztezik az állatokat, alakítják a kívánt minőség megtermeléséhez szükséges tápsorokat. Ha ma még mindez álomnak tűnik is, a fejlesztési elképzelések ebbe az irányba mutatnak. De nézzük előbb, hogyan is áll a nagyüzemi sertéstartás megyénk déli termelőszövetkezeteinél? A Dél-Békés megyei Termelőszövetkezetek Gazdálkodási Társulásába tömörült tsz-ek közül 23 foglalkozik sertéstenyésztéssel, -hizlalással. Tavaly az üzemek majdnem 334 ezer hízót adtak át a gazdasági integráció feldolgozó tagjának, a Gyulai Húskombinátnak. Az ágazatot az ütemes fejlődés jellemzi — legalábbis ezt mutatják a számok: napjainkban évente hatvanezerrel növelik a felnevelt sertések számát. Hogy ez megvalósulhasson, a DÉTE mellett működő sertéstenyésztési szakbizottság átfogó javaslatokat tett a közelmúltban a fejlesztésre a gazdasági szervezet igazgatóságának, ezen keresztül a tagszövetkezeteknek. Idézzünk ebből néhány fontos megállapítást! Eltérő értékeket mutat napjainkban, a szövetkezetekben a malacelhullás. Oka egyszerű: egyik üzemben rögtön születés után, máshol hétnapos korban veszik nyilváhtartásba a malacokat. Amit nem vettek nyilvántartásba, az nem hullik el — ez könnyen belátható. A jövőben ezért el kell érni, hogy minden üzem azonos időpontban vegye számba a malacokat, mert csak így hasonlíthatók össze a szaporasági mutatók, amelyek egyben az állategészségügyi helyzetet is jól tükrözik. Nem mindegy, milyen az a sertés, amely elhagyja a telepet. Ezért a jövőben még szigorúbbá kell tenni a tenyésztői munkát. Ennek feltétele, hogy a keresztezések alapanyagául szolgáló törzs- állományt olyan üzemek neveljék, amelyek erre valóban képesek. Úgy tűnik, ezen a téren is sok a javulás a dél-békési körzet saját előállítású hibridjei, a már ismert Hungáhyb • és Kahyb sertések mellett egyre népszerűbbek. Kétségtelen, hogy az ágazat költségeinek döntő hányadát a takarmányokért és energiáért kifizetett pénz teszi ki. Sajnos, ezen a téren nagy a különbség az üzemek között. Van, ahol kevés, van ahol nagyon sok energiát és takarmányt használtak fel egy kilogramm hús előállítására. Hogy ez az indokolatlan különbség megszűnjön, a DÉTE szakbizottsága úgynevezett komplex vizsgálatok elvégzésére kérte fel a megyei állategészségügyi állomást. A vizsgálatok eredményei máris jó néhány tanulsággal szolgálnak: több — különben jó eredményeket hozó — sertéstelepről kiderült, hogy rájuk is érvényes a takarékos- sági jelszó, miszerint: kevesebb is elég. De nemcsak azt mutatták ki a vizsgálódó szakemberek, miből elég a kevesebb, hanem azt is megmondták, hogyan takarékoskodjanak az üzemek. Ezért minden gazdaságba eljuttat- ,ták a vizsgálatok végkövetkeztetéseit tartalmazó jelentést — aki hajlandó rá, tanuljon belőle. Energiából lehet kevesebbet használni, takarmányból inkább az olcsóság révén érhetők el kedvezőbb eredmények. Ezért a DÉTE azt javasolta tagjainak, hogy használják ki az üzemek többségében megtalálható keverőüzemeket. A GMV-től inkább csak a kis tömegű takarmány-kiegészítőket vásárolják, hogy ezzel jelentősen csökkenjenek a szállítási, takarmányozási költségek. A felsorolt termelésfejlesztési javaslatok korántsem tükrözik azt a sok törekvést, amellyel jobbá akarják tenni a térség sertéstartását. A fejlesztés egyik alapvető eleme az a sokoldalú együttműködés, amelyet a termelőszövetkezetek más gazdasági egységekkel alakítottak ki, és tesznek még szorosabbá. A Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombináttól például a hibridelőállításban várnak sokat, igénybe veszik a nagyüzem szaktanácsadással, szervizszolgáltatással kapcsolatos munkáját. A takarmányok laboratóriumi vizsgálatára az orosházi és a szegedi labort kérik fel rendszeresen. A Hajdúsági Agráripari Egyesüléssel kialakított kapcsolatot a korszerű tápkiegészítő tápsorok beszerzésében kamatoztatják. A Gyulai Húskombináttól nemcsak termelésfejlesztési hozzájárulást kaptak, és vártak a tagüzemek, hanem az írás elején említett húsminőség pontos igénylését — hiszen annak kielégítésétől várható a nagyobb jövedelem, a termelő és felvásárló harmonikus kapcsolata. A felsoroltak mögött mindenütt ott érezni a számítógép szükségességét. A számítástechnika végtelen távlatokat nyithat nemcsak az ipari, hanem a gép nyelvére kicsit nehezebben, de mégiscsak lefordítható biológiai alapok irányításában is. A DÉTE vezetői épp ezért sürgetik a nyilvántartások, a telepek egységesítését. Hiszen csak nagyrészt hasonló telepektől várható, hogy az azonos fajtájú sertések azonos takarmányozással a lehető legegyöntetűbb minőségű húst adják. Az ehhez szükséges számítógépes hálózat kialakításának pontos módja ma még nem tisztázott. Addig, amíg határozott tervvé válnak az elképzelések, a DÉTE-tagok igyekszenek megteremteni a gépi adatfeldolgozás alapjait, egységessé tenni a sertéstenyésztési ágazatot. A felsorolt teendők mind ezt szolgálják. M. Sz. Zs.
