Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-26 / 123. szám

1983. május 26., csütörtök Kozma László Kertész Imre Hornok Erzsébet Bereezki Dénes Összefogás, közös akarat A csárdaszállási titok nyomában Csárdaszállás alig több mint 30 esztendős, mintegy 650 lakosú település. Az utób­bi időben a kistelepülések kategóriájában rendre a csárdaszállásiak nyerték az élsőr helyet a megyei társa­dalmi munkaversenyben. Ho­gyan csinálják? Mi lehet a titok nyitja? Ezekre a kér­désekre kerestük a választ. Az ide érkező idegent a forró májusi napon példás rend fogadja a faluban. A helyi Petőfi Termelőszövet­kezetet — különösen á rizs­termesztésben elért eredmé­nyei miatt — országszerte is­merik. A közös gazdaság ag­rokémiai telepén beszélget­tünk azokkal, akik sokat tettek a község arculatának formálásában. Kozma László gépkezelő tősgyökeres csárdaszállási. — Itt születtem. Bizony, azóta sokat változott minden. Gyermekkoromban még pet­róleumlámpa világított a környező tanyákban. Azután lassan megindult a fejlődés. Lett villany, víz, s az idén megkapjuk a gázt is. Kertész Imre magas, szőke fiatalember, az agrokémiai telep műszakvezetője. Több mint tíz éve, 1972-ben Bé­késről került a településre. Majd 1978-ban tanácstagnak választották. — Én a munka szervezé­sében is részt veszek. A he­lyi tanácstagi csoport ülé­sein megvitatja a különböző feladatokat. Többek között faültetés, járdaépítés, köves- útkészítés fűződik a helyiek nevéhez. — Mikor és hol volt leg­utóbb közösségi munka a fa­luban? — Május 7-én és 8-án jár­daépítésszerepelt a program­ban. Reggel 8-ra hirdettük a kezdést, azután folyamato­san jöttek az emberek, mi­vel volt egy kis eső. Mintegy ötvenen lehettünk, idősebbek és fiatalok egyaránt. Min­denki maga hozta magával otthonról a szerszámot. — Miért szervezi a társa­dalmi munkát? '— .Azt hiszem, a faluban élő idősebbek már megtet­ték a kötelességüket, nekünk, fiatalabbaknak kell átvenni a stafétabotot. Szeretek itt lak­ni. Szabad időmben szívesen horgászok, közel a félhalmi holtág — mondja Kertész Imre. — A téeszben dolgozó me- zőberényi és köröstarcsai emberek is szívesen jönnek a közös megmozdulásokra —• kapcsolódik a beszélgetésbe Bereezki Dénes, a népfront helyi elnöke. Az én felada­tom a községi ünnepségék megszervezése is. Hogy mi lehet a mi titkunk nyitja? — tűnődik el. — Szerintem az, hegy valamennyien, akik itt élünk, dolgozunk, magunké­nak érezzük ezt a fiatal köz­séget. Most a téeszben átál- lunk a gázra, hiszen ez ol­csóbb. Így az itt élőkhek is lehetősége lesz arra, hogy be­vezessék a gázt, természete­sen lakossági hozzájárulással. Nagy feladatok várnak ránk ebben á munkában. Azt hi­szem, a falu és a termelő­szövetkezet kapcsolata pél­dás. — Van olyan törekvése az embernek, hogy a szebb és a jobb után vágyik — folytat­ja a beszélgetést Kozma László. Szerintem, mindez egy ilyen kis településen, mint a mienk, erősíti a kö­zösségi szellemet. Tulajdon­képpen mi, akik Csárdaszál­láson élünk, egy nagy „csa­lád” vagyunk. A közelmúlt­ban elvégeztük a vízhálózat felújítását, megoldottuk a csapadékvíz elvezetését, fo­lyamatban van az iskola fel­újítása és még sorolhatnám. — Elégedett az eredmé­nyekkel? Jelentkezett-e a gond a munkák során? — Nézze, szerintem az em­ber elégedett sohasem lehet. Mindig többet akar, mint amit elér. Ami a gondokat illeti, nincs ilyen, s higgye el, ezt őszintén mondom. Mi mindent alaposan előkészí­tünk, mert csak a jól szerve­zett, értelmes feladatoknak van előrevivő szerepe — mondja szenvedélyesen. Hornok Erzsébet csinos, fiatal lány, még nincs húsz­éves, március óta dolgozik a Petőfi Tsz-ben. Tőle a fia­talok életéről, társadalmi ak­tivitásáról érdeklődtünk. — Én 1979 óta vagyok KíSZ-tag: Mintegy 30-an te­vékenykedünk a helyi alap­szervezetben. Egy-egy közös munkán közülünk is igen so­kan vesznek részt. Legutóbb a járdalapokat raktuk le. Azután kézilabdapályát is építünk a faluban. A kerítés- festés elsősorban a lányok, asszonyok feladata — mond­ja mosolyogva Erzsiké, majd így folytatja: — Van egy ifjúsági klubunk, ott tartjuk a rendezvényeinket, szövet­nénk összefogni a község fia­taljait. Supkégel Sándor, a helyi Petőfi Tsz elnöke társadalmi tanácselnök-helyettes rendkí­vül elfoglalt ember. Nap mint nap jelentkező sok irá­nyú kötelezettségei mellett azért jut ideje a társadalmi munka szervezésére is. Így vélekedik az eredményekről. — Községünkben hagyo­mánya van a közösségi mun­kának. Amióta a megyei ta­nács és a Hazafias Népfront meghirdette a településfej­lesztő társadalmi munkaver­senyt, csak egyszer lettünk másodikok, egyébként kate­góriánkban mindig az élen végeztünk. Azt hiszem, ez jó példája -annak, hogy itt a falujukat^szerető, azért ten­ni is akaró, szorgalmas em­berek élnek. Tavaly például több mint 1,8 millió forint volt az elvégzett munka ér­téke. Egy főre vetítve csak­nem háromezer forintot tett ki ez az összeg. A jövőben is az eddigi lendülettel sze­retnénk dolgozni, hiszen az eredmények köteleznek ben­nünket — fejezte be a tsz- elnök. Napjainkban, amikor a közös kasszából egyre keve­sebb jut a települések fej­lesztésére, fontos szerepe van a társadalmi munkának. Ha azt akarjuk elérni, hogy még szebb, otthonosabb legyen környezetünk, akkor közös összefogással, jól szervezet­ten sokat tehetünk lakóhe­lyünk arculatának formálá­sáért. Valahogy úgy, ahogy a csárdaszállásiak tették. Verasztó Lajos Járdaépítés közben a csárdaszállásiak Fotó: Veress Erzsi Gyermekváros épül Kambodzsában Hazánk közvéleményét mé­lyen megrázta a kambodzsai nép tragédiája. Az Országos Béketanács és a Magyar Szo­lidaritási Bizottság — nem­zeti összefogással — gyer­mekváros építését kezdemé­nyezte a sokat nélkülöző kambodzsai gyerekek megse­gítésére. A munkálatok meg­szervezését és irányítását — a feladatok előkészítését a le­bonyolításon át a beüzeme­lésig — a KISZ Központi Bi­zottsága vállalta. A magyar mérnökök terve alapján épülő gyermekváros megvalósításán KlSZ-építke- zéseken már korábban ta­pasztalatokat szerzett 20—20 tagú KISZ-építőbrigádok dol­goznak, három turnusban, 1982. júliustól 1984. január 7-ig, Kambodzsa nemzeti ün­nepéig. A fővárostól, Phnom Penh- től 30 kilométerre 22 hektá­ros területen fekvő volt pe­dagógiai főiskola 30 romos, kiégett épületét kell újjáépí­teni, melyekben ezer árva gyermek bentlakásos nevelé­sére lesz mód, biztosítva egy­ben az óvodai, az általános iskolai és az alapfokú szak­mai képzést, ^z általános is­kola elvégzése után négy szakmában (fémipari, faipa­ri, mezőgazdasági-állatte­nyésztési és szabás-varrás) kapnak olyan szintű képzést a gyerekek, hogy a gyermek- várost elhagyva önálló életet tudjanak kezdeni. A gyermekváros felépítése nagy feladat. A szolidaritás és a társadalmi összefogás ereje azonban már sokszor bebizonyította, hogy az em­berek segíteni akarása ha­talmas eredményekre képes. Az ifjúsági szövetség a gyer­mekváros építéséhez szüksé­ges pénz egy részét jelvé­nyek, képeslapok, trikók ki­adásával kívánja megterem­teni, de ezen túlmenően vár­ja az önkéntes hozzájárulá­sokat is. A gyermekváros építéséről bővebb információt a KISZ Békés megyei bizottsága ad. (Békéscsaba, Lencsési út. Tel.: 21-150.) Szolidaritási egyszámlaszám: MNB 260- 90 172-5336. (Kérjük feltün­tetni: Kambodzsai Gyermek- város építésére.) KISZ BÉKÉS MEGYEI BIZOTTSÁGA Jubilál Csillebérc Az idén 35. születésnapját ün­nepli a csillebérci vezetőképző és úttörőtábor. Július 31-én lesz három és fél évtizede annak, hogy nyaranta 10 000 gyermek­nek ad élményben, vidámságban gazdag 10—12 napos táborozást. Az idei nyárra is gazdag prog­rammal készülnek. Július 3-án Csillebérc életét, történetét, te­vékenységét bemutató állandó kiállítás nyílik. Július végén a baráti országok felnőtt úttörő­vezetői, iskolái, intézményei kül­döttségeinek részvételével nem­zetközi szemináriumot szervez­nek ..Politizálás a tizenévesek körében” - címmel. Július 3l-én délután nagysza­bású rendezvény kezdődik mint­egy 1200 táborozó és 200 meghí­vott vendég, valamint külföldi­ek részvételével. A meghívottak köre rendkívül széles: a tábor egykori vezetői, építői, volt tá­borozok, a tábor tevékenységét segítő állami, társadalmi szer­vek és intézmények képviselői. A tábor jelenéről, terveiről szó­ló tájékoztatót követően gála­műsorral köszöntik a résztvevő­ket. A program zárásaként Ba­rátunk a természet! címmel kör­nyezetvédelmi és turisztikai szak­tábort nyitnak. Az új típusú tá­bor programjában a résztvevők megismerkednek a természet- és környezetvédelmi tevékenység­gel. az ezzel kapcsolatos kuta­tómunkával, a természetjárás örömeivel. Ellátogatnak majd a táborozok az ócsai tájvédelmi körzetbe és a pilisi parkerdőbe is. Természetesen már korábban kaput nyit Csillebérc. Június 19. és 25. között rendezik meg pél­dául az ifjúvezetők táborát. Jú­nius 20. és 25. közötK pedig a társadalomkutató és természet­kutató úttörők legjobbjai talál­koznak. Ha esik, ha fúj, mennie kell Pár hét még, és húszévi hírlapkézbesítés után nyug­díjas lesz Szvoboda Sándor- né. A munkát akkor kezdte, amikor Békéscsabára kerül­tek, s a körzete is ugyanaz, mint először. — Csak nagyobb lett köz­ben valamivel. Egy ideig a József Attila utcától — a Szabadság tér, Derkovits sor és a Bánszki utcán keresztül — a Dózsa György út 34. számig terjedt. Aztán hozzá­jött a Corvin és Vajda utca, és még egy rész a Dózsából. S a darabszám is ennyivel szaporodott. — Más nem -is változott az újságfronton? — Lényegesen nem. A sztár mindig a Népújság volt, az is maradt. Naponta 230-at viszek ki, szombat­vasárnap 250-et. A többi na­pilapból összesen nem fogy el ennyi. Ebben megtalálják az olvasók az ország-világ dolgait, s annyi elég is a rá­dió és tévé mellett. A város­ról és a megyéről kimerítő­en viszont csak a helyi lap­ból tájékozódhatnak. Bele­értve még a közvetlen köz­érdekűeket is, a vízre, vil­lanyra stb.-re vonatkozókat. — Milyen lapok vannak még a népszerűségi listán? — A hetilapok slágere változatlanul a Nők .Lapja és a Rádióújság, 180 és 170-es példányszámmal. Le nem mondaná senki. De ér­dekes, hogy még a bérhá­zakban lakók is mennyire kedvelik a Szabad Földet. Sok irányú, és azt mondják, mindig van benne valami szenzáció. Másók így van­nak az Élet és Tudománnyal. — Ez a körzet a város központjában van, sok értel­miségi, hivatalnok és tisztvi­selő lakja. Milyen az irodal­mi érdeklődés? — Az Élet és Irodalomból 5 darabnak van gazdája, eb­ből is egy a lánykollégium, egy meg a Gyopár-klub. Fo­lyóiratot — Kortárs, Űj írás, Nagyvilág, Valóság stb. — egyet sem adok el. — Talán mert megdrágul­tak? — Nem hiszem, mert ad­dig is csak egy helyre hord­tam. Ezenkívül, amikor drá­gábbak lettek a sajtótermé­kek, csak pár hétig éreztük a hatását, aztán minden le- mondottat újrarendeltek. Eleken vasárnap rendezik meg a Békés megyei nem­zetiségi klubok negyedik ta­lálkozóját, a nagyközség mű­velődési házában reggeltől estig tart majd a változatos műsor. Délelőtt a tíz szlovák, ro­mán és német kör hagyo­mányápoló művészeti együt­tesei kétórás előadást mutat­nak be a háromszáz klub­tagnak s az érdeklődőknek, majd a találkozó résztvevői A Szövetkezeti Könyvérte­sítő legutóbbi számában fi­gyelmet érdemlő tájékoztató jelent meg. A közlemény be­vezetőjében arról olvasha­tunk, hogy az idei mezőgaz­dasági könyvhónap alkalmá­ból a Mezőgazdasági Könyv­kiadó és a Könyvértékesítő Vállalat terjesztési versenyre hívta az ÁFÉSZ-ek köny­vesboltjainak dolgozóit. A felhívásra az ország 52 szö­vetkezeti könyvesboltja vá­laszolt, és nevezett be a terjesztési versenybe. Ezek között ott volt több Békés megyei ÁFÉSZ könyvesbolt­ja is. Tömött táskákkal, útra ké­szen Fotó: Gál Edit — Ezen a pályán nem so­kan csináltak végig húsz évet hóban, fagyban, rekke- nő hőségben. Miért ragasz­kodott hozzá? — Azt szoktam mondani, hogy esik, fúj, az utas és az újságos mehet. Vagyis meg­szoktam. Igaz, nem könnyű munka, van, amikor 50 kilót pakolok föl, és reggel hatra mindig bent kell lenni, való­ban akár esik, akár fúj. És bár ez a körzet négyórás, ennyi idő alatt nem lehet el­végezni, pláne nem inkasz- száláskor. De minden dél­után szabad. Viszont nincs se szombat, se vasárnap délelőtt. — Akkor az egy és rövi­dített műszak miatt kedve­lik a nők ezt a munkát? « — Ma már nem női pá­lya. Amikor kezdtem, az volt. Azóta jócskán megfo­gyatkoztunk, mert az utóbbi időben zömmel férfiak jöt­tek. Fiatalok, akik ha vé­geznek, mennek még mást csinálni. Az én utódom azonban nő lesz, a lányom, aki'eddig nyomdában dol­gozott. Ismerős a körzetben, mert időnként besegített ne­kem. — Mindig jókedvűnek is­merte mindenki. Nincs is rossz emléke? — Nincs. Egy napot azért nem tudok elfelejteni. Egy régi, ködös, februári napot, amikor reggel hattól vár­tuk a pesti vonatot, és csak délután fél négykor jött meg. S aztán vágtunk neki a városnak. Mert az újság csak aznap friss. V. M. előadást hallanak a nemze­tiségi politika kérdéseiről. Délután a békési klubok a nemzetiségi szövetségek kép­viselőivel folytathatnak esz­mecserét, este pedig tánc­házzal, az eleki sváb májüs- fa-kitáncolással ér véget a találkozó. Gondoskodnak a gyermekek szórakoztatásáról: a nemzetiségi találkozó gyer­mekvendégei játszóházban tölthetik az időt. Megyénkből három ÁFÉSZ jeleskedett elismerést ér­demlően a mezőgazdasági könyvhónap idejére meghir­detett terjesztési versenyben. Mindenekelőtt az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ könyves­boltja, mely az „A” kategó­riában lett országosan is el­ső. A Szeghalom és Vidéke ÁFÉSZ könyv-zeneműboltja a „B” kategóriában szerezte meg a második helyet. Tisz­tes eredményt ért el azon­ban a Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ könyvesbolt­ja is, mely a „C” kategóriá­ban harmadik helyezést ért eI- — Balkus — Nemzetiségi találkozó Eleken AFÉSZ-ek a mezőgazdasági szakkönyvek terjesztéséért

Next

/
Thumbnails
Contents