Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-24 / 121. szám

1983. május 24,, kedd NÉPÚJSÁG Szabad a taxi? Nemrégiben úgy hozta a véletlen, hogy éppen egy régi ismerősöm taxijába szálltam be. Ismerősöm a beszélgető típusú pilóták közé tartozik. Jómagam is szeretek beszél­getni, így aztán könnyen szót értettünk. Először persze szokás szerint az időjárásról meg más effélékről beszélgettünk, aztán — ahogy ez már történni szokott —, akadt egy közös téma, amelyiknél megállapodtunk. — Milyenek a mai utasok, ki utazik ma taxin. — Mindenféle ember — így első szuszra, a válasz. — Aki jön. Elviszek én bárkit, csak megfizesse. • — Ezt tudom — segítettem az elakadni I készülő beszélgetést. — Mióta sofőrködik? — Több mint húsz éve. — Nahát. Éppen erre akarok kilyukadni. Kik jártak, teszem azt, 1960-ban taxin, és kik járnak ma? — Értem már — készségeskedett. — Ak­kor bizony kevesen tudták megfizetni a ta­rifát. Bár egy-egy esküvő alkalmával, vagy egy nagyritka kiruccanáskor azért már volt aki megreszkírozta. Most meg? A forgalma­sabb napokon húszan-harmincan is várnak a taxira. Csúcsforgalom alatt annyi az utas, hogy felét sem győzzük elszállítani. Ezt el kell ismerni. Ez így van. Elhallgatott, mert egy zökkenő félredob­ta az első kerekeket. Amikor újra egyenes­be jött a kocsi, tovább folytatta. — Képzelje, a múltkor odaállít hozzám egy kisfiú, arra kért, vigyem el Budafokra. — Megy oda busz is, mondom, neki, de a kis srác nem tágított. — Van pénzed? — Van hát. — És honnan? — Zsebpénz — válaszol, és ahogy megnéztem magamnak, el is hit­tem neki. Szépen Volt öltözve. Edzőcipő, dzseki... Mit szólhattam? Kinyitottam az ajtót előtte, aztán irány Budafok. A fene kölyke, még borravalót is adott. — Mit mondjak még. Az egyik kollégám kocsijába vasárnap délben két teknős ci­gány szállt be. Igazi teknővájók, befont haj­jal, mezítláb, kezükben jellegzetes szerszá­mokkal. Rokonlátogatóba mentek valahová a Dunántúlra. A vonat elhozta őket a met­róig, ott aztán taxiba ültek, hogy a Délibe vitessék magukat. Hát, ilyenek vannak ... Érdemes elgondolkodni ezen. Több ok­ból is. Mindenekelőtt qzéri, mert valóban szemléletesen mutatja — mint egy csepp a tengert —, hogy mennyire változott az em­berek helyzete, és ezzel együtt életszemléle­te, gondolkodása. A teknővájó cigánynak esetleg a múltban is lett volna egy sikeres vásár után annyi pénze, hogy „ki, ha nem én” alapon beleüljön egy taxiba. De vajon, be mert volna-e ülni, s lett volna-e olyan sofőr — tisztelet a kivételnek —, aki be is engedte volna a kocsijába? Nemigen. Megvallom, első hallásra nekem nagyon tetszett a taxit rendelő kisfiú -esete. Kedves jelenet lehetett, amint beült a hátsó ülésre, és megadta a jelt az indulásra. Jobban bele­gondolva, azért mégsem örülnék annak, ha te­szem azt, az én unokáin cselekedne ha­sonlóan. Túl korai, és túl sok a jóból. Az ország általános helyzetét tekintve, nem tar­tunk ott, hogy gyermekéinket ilyen allűrök­re neveljük. A kisgyermek jellemének for­málása szempontjából sém jó az ilyesmi. A sok — és amint a példa mutatja felesleges — zsebpénz könnyelművé, pazarlóvá teheti a gyermeket és nagyképűvé. Néhány ilyen taxizás vagy más egyéb túl korai dolog,' és máris kialakul a majdani könnyelmű, magát érdemtelenül mások fölé helyező jellembi- csaklás. Rokonokat vártam a minap a kelenföldi állomáson. Ott lestem el két fiatalember párbeszédét. — Villamossal megyünk? — Inkább taxival. Miért tolongjunk? Be is ültek egy taxiba. Jól tették. Becsülettel dolgoznak, jól ke­resnek. Tehetik. Örvendetes, igen örvendetes dolog az, hogy a dolgozó ember Számára ma már minden vonatkozásban sjzabad a taxi... Különvéleményem viszont, hogy az isko­lás gyerekek azért ne taxizgassanak. Nekik még nem szabad a taxi. Várják meg a fel­nőttkort. Vasvári Ferenc Rendezték a lakbéreket Gyulán Gyulán 1084 az állami la­kások száma. Az új lakbérek megállapításához ennyi la­kást kellett újólag felmérni a Kertészeti és Városgazdál­kodási Vállalatnak. A mun­kát ez év januárjában kezd­ték és március végére már valamennyi bérlőt kiértesí­tettek a felmérés eredmé­nyéről. A vizsgálat a laká­sok alapterületére, felszerelt­ségére és műszaki állapotá­ra terjedt ki. A tanács dön­tése értelmében Gyulán lak­bérövezeteket nem alakítot­tak ki, mivel a lakások zö­mének • fekvése megközelítő­leg azonos. (A Kuznyeck- és a Törökzugi lakótelepen, il­letve a belvárosban vannak.) Az átlagos lakbér 310—320 forintról 640-re emelkedett. A központi intézkedéseknek megfelelően az első évben — ez év július elsejétől — a növekmény 30 százalékával kell többet fizetni. A fenn­maradó részt 1988-ig, éven­te egyenlő arányban feloszt­va. A megfelelő felvilágosí­tás, tájékoztatás és a körül­tekintő felmérés eredménye, hogy mindössze 10 észrevé­telt, fellebbezést nyújtottak be a kertészeti vállalathoz vagy a tanácshoz. A felleb­bezések közül mindössze egyetlenegyet találtak indo­koltnak, amikor is az épület falainak nedvesedése miatt 10 százalékkal csökkentették a megemelt lakbért. (A lak­bérmódosító tényezőket jog­szabály rögzíti. Ezért nem fogadhatták el például azt az érvelést, hogy a lakás föl­des utcában van, és emiatt nehézkes a közlekedés.) A személyi tulajdonú bér­lakásoknál, ha szám szerint nem is, de arányaiban vala­mivel több volt a fellebbe­zés. De ezek is tisztázódtak, így napjainkban a lakbér­módosítás miatt Gyulán már nincs tisztázatlan kérdés. Az új lakáspolitikai elvek lehetőséget biztosítanak a ta­nácsoknak, hogy az állami lakásokat testület döntés után értékesíthessék. A városi tanács úgy döntött, hogy ez­zel a lehetőséggel nem él, mert így is nagyon alacsony az állami lakások aránya. Ha ez tovább csökkenne, lehe­tetlenné válna a lakásgazdál­kodás, Inkább a lakások visszaadását szorgalmazzák. Ilyenkor a bérlők három­szorosát kapják kézhez a használatbavételi díjnak — átlagosan háromszor 30—40- ezer forintot. Ezzel egyrészt azt akarják elérni, hogy nő­jön a mobilizálható állami lakások száma. Másrészt emelkedjen a fizetőképes ke­reslet, hiszen 100—120 ezer forinttal, a család megtaka­rított pénzével és a kedvező hitelfeltételekkel már bele lehet vágni magánerős épít­kezésbe. L. S. Nyugdíjastalálkozó Kamuion (Tudósítónktól) Már hagyomány, hogy a kamuti Béke Termelőszövet­kezet minden, évben vendé­gül látja nyugdíjas- tagjait. Az elmúlt hét végén is ilyen találkozó volt a termelőszö­vetkezel vendéglőjében. Tá­jékoztatták a nyugdíjasokat a.tavaszi munkák állásáról és a közös gazdaság előtt állp feladatokról. Püski Já­nos elnök elmondta: az idős tagokat nemcsak sokoldalú­an támogatja a termelőszö­vetkezet, de rendszeresen ki­kéri véleményüket is, sőt, ha a - munkacsúcsokban szükség van munkájukra, mindig le­het számítani rájuk. Klubhelyiség biztosítja a rendszeres találkozást fis szórakozást számukra. Jó a kapcsolatuk a békési és a muronyi nyugdíjasklubbal. Ezen a találkozón is részt vettek békési és muronyi nyugdíjasok is. Kertész László, a nyugdíjasklub el­nöke szerint fontos lenne lét­rehozni egy öregek napközi otthonát, hogy még , tartal­masabb életet lehessen biz­tosítani. A találkozó - befejezéseként vidám hangulatú vacsorán vett részt a -mintegy 200 nyugdíjas és az általuk meg­hívott vendégek. Bérezi Gábor dunántúli talajt különösen kedvelő — rododendron, a han­garózsa. Az egzotikus növény számos Vas megyébe látogató turistát csábít ilyenkor ide (MTI-fotó: Czika László felvétele — KS) Öregdiákok baráti köre (Tudósítónktól) Február közepén alakult újjá Orosházán az idén öt­ven éves gimnázium öreg­diákjainak baráti köre. A napokban Szegeden, a Jó­zsef Attila Tudományegyete­men fogadta az Orosházáról érkező kör néhány vezetőjét dr. Koncz János, a Csongrád megyei pártbizottság titkára, dr. Kristó Gyula, a JATE rektora és dr. Kocsondi And­rás rektorhelyettes, vala­mennyien az intézmény egy­kori tanulói. Rövid megbeszélésüket kö­vetően mintegy hatvan, Sze­geden élő volt orosházi gim­náziumi tanár és gimnazista gyülekezett össze az egyetem egyik tanácskozótermében, hogy' meghallgassa Keller Józsefnek, a kör elrfökének tájékoztatóját a célokról és a feladatokról. Az előadó be­szélt a szeptember 10-én Orosházán rendezendő fél évszázados iskolai ünnepség­ről, ahova minden egykori növendéket várnak. Majd Elek László, a gimnázium volt tanára ismertette a kör alapszabályát. A jelenlevők a szegedi csoport ügyvezetőjé­vé egyhangúlag megválasz­tották dr. Szabó Mihály öregdiákot, a gyermekklinika adjunktusát. Keller József kérdésekre válaszolva elmondta: az is­kola régi tanárainak és diák­jainak tanulmányaiból egy kötetet szerkesztenek, amely várhatóan a jövő évben jele­nik meg. Szólt arról is, hogy a baráti kör szegedi tagozata után előreláthatóan június első felében létrehozzák a budapesti szekciót is. Koszorús Oszkár Mit és mennyit eszünk? Megmérettetnek a Borsod es a Hajdú-Bihar megyei la­kosok is: sorra mindegyik megyébenj elvégzik majd a táplá|lkozás-egészségügyi szűrővizsgálatot, amelyet kí­sérletként tavaly év végén és ez év elején végeztek Pé­csett. Mirt dr. Biró György professzor az Országos Élel­mezés- éq Táplálkozástudo­mányi'. Intézet ■ főigazgató fő­orvosa elmondta, az első ilyen jellegű mérés összeg­zését mé^ nem fejezték be, de már első következtetése­ik alapján is szükségesnek vélik kiterjeszteni . ezeket a vizsgálatokat az ország egész területére. Ezért a táplálko­zástudományi szakemberek- az Intézet munkatársai r— az érdekejt megyei szervek­kel együtt] ezekben a napok­ban megkezdték az előkészü­leteket a. j vizsgálat folytatá­sára. Lehetővé teszik, hogy Pécsett ez év őszétől a város összés lakosát té plálkozás-egészség- ügyi vizsgálatban is részesít­sék az általános szűrővizs­gálatok során. A két másik megyében pedig — ahol meg­kezdik a rendszeres komplex szűrővizsgálatokat — beve­zetik ezt a mérést is. Kez- .detben csupán annyi lakos tápláltságát elemzik, ameny- nyi e terület össz-lakosságát statisztikailag reprezentálja. A következő években azon- ' bán itt is mindegyik állam­polgár egészségi állapotát el­lenőrzik a táplálkozás szem­pontjából is. Megkérdezik: mit, mennyit esznek reggeli­re, uzsonnára, ebédre, va­csorára, hétköznap és' vasár­nap? Milyen gyakran fo­gyasztanak tejterméket, hús-, zöldség-, gyümölcs-, tészta­félét, üdítőt? Mikor, milyen körülmények között alakul­tak ki táplálkozási szokása­ik? A szűrőállomásokon meg­mérik a lakosok testsúlyát, magasságát, s a bőr alatti zsírréteg vastagságát. A töb­bi szűréshez is szükséges vérmintából megvizsgálják a szervezet tápláltsági fokát, fehérje-, zsír-, cukor-, szén­hidrát.-, ásványi • anyag-, vi­taminellátottságát. A szak­orvosok érdeklődnek az egyének életmódja, egészségi állapota, a táplálkozással összefüggő panaszai iránt is. Céljuk: megismerni az or­szág lakosságának tápláltsá­gát, azért, hogy az egészség- védelem hatékonyabban elő­segítse a szív- és érrendsze­ri, illetve más betegségek táplálkozással összefüggő okainak — kockázati ténye­zőinek — megszüntetését, az egészséges táplálkozási szo­kások kialakítását. Igye­keznek megállapítani azt is, hogy etnikai sajátosságaink­nak milyen tápláltság a leg­megfelelőbb, életkörülménye­ink között miként őrizhetjük meg egészségünket, munka- képességünket a helyes táp­lálkozással. A vizsgálat leleteit számí­tógéppel összesítik, elemzik, tárolják, s az eredményeket figyelembe véve módosítják, jobbítják e programot. A jövőben például már nem küldik el a lakosokhoz a kér­dőíveket — mert azokat szá­mosán n,em juttatják vissza, így fontos kérdésekre nem kapnak választ a kutatók —, hanem a vizsgálat alkalmá­val az egészségügyi dolgo­zók segítségével töltik ki. A szűrések eredményét az egészségügyi ellátásban hasz­nosítják. Pécsett példáúl a laboratóriumi leletek szerint a vizsgált emberek szerveze­tében levő fehérje mennyi­sége kielégítő, ami arra vall, hogy ki-ki bőségesen fedezi fehérjeszükségletét: kellő mennyiségű húst, tejet, tej­terméket fogyaszt. Ám az el­lenőrzött személyek 20 szá­zalékának vérében a zsírne­mű anyagok mennyisége és összetétele nem megfelelő a sok zsír fogyasztásának kö­vetkezményeként. Ezek az emberek tehát kockáztatják szív- és érrendszerük meg­betegedését. Ugyancsak sok páciensnél észleltek A, B, C vitamin-, vas- és magnézi­umhiányt, ami arra figyel­meztet, hogy nem esznek ele­gendő mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt és a vitaminokat, ásványi anyagokat tartalma­zó más élelmiszert. A kör­zeti orvosok felhívták ,a ve­szélyeztetett lakosok figyel­mét : sürgősen változtassák meg táplálkozási szokásai­kat. Balatoni szezonnyitó — Napjainkban nemzedé­kek közös ügye, .hogy a Ba­laton ne jusson az öregedő tavak sorsára; az emberi elő­relátás, a|z alkotóképesség megmentheti nemzeti kin­csünket? a magyar tengert — hangoztatta Kovács Antal államtitkájr, az Országos Víz­ügyi Hivatal elnöke vasárnap Balatonfüreden a balatoni szezonnyim és vitorlabontó ünnepségen mondott beszé­dében. Az állarptitkár hangsúlyoz­ta, hogy az idei szezon a környezetvédelem jegyében kezdődik. A Balaton vizének talán jobb most a minősége, mint tavally ilyenkor. Mégis — mint a kormány március 3-i határozatából is követ­kezik — i|gen sok még a te­endő. Az állam tervidősza­konként ^ok milliárd forin­tot költ e] nemzeti kincsünk védelmére. A Balaton vízmi­nőségének romlását meg kell és meg h lehet fékezni. A víz minősége kiállja a nem­zetközi szabványok próbáit, ennél azohbdn több kell, ma­gasabb környezetvédelmi normákat kell figyelembe venniük aíz üdülőknek, a ví- kendezőknek és a helyi la­kosoknak egyaránt. Gyomaendrődön a ligeti általános iskolába igyekvő tanulóknak naponta többször is át kell haladniuk az igen forgalmas 44-es számú főúton. A kijelölt átkelőhelynél minden reggel, tárcsával a kezükben szolgálatot teljesítő úttörő közlekedési rendőrök segítenek, ügyelnek pajtásaik balesetmentes közlekedésére A napokban a KPM Békés megyei Közúti Igazga­tóság dolgozói az útburkolati jeleket újrafestették Fotó: Sztanyik Károly

Next

/
Thumbnails
Contents