Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-24 / 121. szám
o NÉPÚJSÁG 1983. május 24., kedd Jő ütemben halad az új felüljáró építése Békéscsabán Békéscsabán a 44-es főút egyik szakaszának korszerűsítése folyik. A részletekről Puskás Sándor építésvezető beszél: — 1980-ban kezdte el a Hódmezővásárhelyi Közúti Építő Vállalat, mint generálkivitelező a 44-es főút egy részének, pontosabban hat kilométert érintő szakaszának korszerűsítését. Most — ahogy látta — teljes intenzitással a Szarvasi úton levő felüljáró építésén dolgozunk. Ezt pontosan egy éve, 1982 májusában kezdtük. — A teljes kivitelezést önök végzik? — Nem. Sok alvállalkozóval dolgozunk, mint például a Hídépítő Vállalat, a Víz- és Csatornamű, a DÉGÁZ. Mondhatom, hogy remek a kapcsolatunk, összehangoltan végezzük feladatainkat. — Hányán dolgoznak a felüljáró építésén? — Ez általában változó, de jelenleg ötvenen. — A helyszínen feltűnt, hogy a két felüljáró között észrevehetően nagy a szint- különbség. Miért? — Nyolcvan centiméterrel valóban magasabb az új építmény. A nagyfeszültségű vasúti vezeték miatt. A hatósági előírásoknak ugyanis ez a magasság felel meg, a régi építése idején még nem volt nagyfeszültségű vezeték. — Marad a régi felüljáró is, vagy lebontásra kerül? — Nem bontjuk le, csak szélesítjük. Először is- felszedjük a burkolatot; szigeteljük és új aszfalttal látjuk el a régen funkcionáló létesítményt. A gyalogjárót megszüntetjük, és ezáltal lesz szélesebb a városba vezető, forgalmat biztosító felüljáró. — Mikorra tervezik az átadást? — 1983. június 20. a határidő. Azt hiszem, tartjuk is ezt az időt. — Mennyi anyagot használtak fel az építkezéshez? — 55 ezer köbméter földdel töltöttük fel a felüljáró alapját, 3 ezer köbméter homokot, 1500 köbméter betont és hatezer tonna aszfaltot használtunk fel. — Mennyi pénzt emésztett fel a felüljáró és az ahhoz tartozó 700 méteres szakasz? — 37 millió forintot. — Ha mindkét híd elkészül, milyen lesz a közlekedési rend? — A Békéscsabára érkezők a régit, a városból kifelé tartók az új felüljárót használhatják majd. Kép, szöveg: Béla Vali II májnak titka van Sok liba egy sorban Libamáj .. . Fogalom még az ínyencek között is, az elomló puhaság és az ízek valami csodálatosan finom együttese. A régi őszt gondolja hozzá az ember, meg a nagymamát, aki a tömés mestere volt a családban. Pedig a várva várt nagy máj hol sikerült, hol nem. Ez volt a múlt, a jelen viszont a nagy mennyiségű, szervezett májtermelés. A békéscsabai ÁFÉSZ libamájtermelő szakcsoportja például már működésének első kerek esztendejében — 1977- ben —•. 69 ezer 800 libából 29 ezer 550 kilogramm májat produkált. Tavaly pedig 112 ezer libát tömtek, s ösz- szesen 56 ezer 600 kiló májat mértek le tőlük á baromfifeldolgozónál, hogy aztán nagy többségét Francia- országba szállítsák. Az alapító tagokból máV kevesen vannak a szakcsoportban, Mochnács György és felesége közülük való. Folyamatosság és nagy kitartás szükséges ehhez a munkához, csak így lehet haszonra számítani. A siker változó, a kudarcot is el kell viselni, hosszú távon a tömés viszont eredményes. S annál inkább, minél többször fordul meg évenként a portán egy-egy 170—180 darabos libacsoport három hétre. — Nálunk általában nyolcszor, mert ma már egész éven át tömünk, a hideg télben éppúgy, mint a mostani fullasztó hőségben — mondja a Lorántffy utcai házigazda, amikor a 35 fokos udvarról bemegyünk a hűvös konyhába. A gágogó és pihegő jószágok azonban továbbra is a 2X2 méterek ketrecekben szenvednek, pedig van levegőjük. Szellős, nagy lyukú drótháló az egész ól oldala, de most azon is csak meleg áramlik be. A súlyuk is megvan, hisz harmadik hetükbe léptek, amikor lassan eléri az egy liba takarmánya a napi egy kilót a négyóránkénti töméssel. Sportnyelven szólva most jön a finis. S a cél: minél nagyobb legyen a máj. A libák nyolchetesek és négy kiló körüliek, amikor befogják őket, és átadáskor olyan hétkilósak. Ez biztos, de annál bizonytalanabb, hogy mekkora lesz a májuk? És milyen minőségű? E kettőtől függ a kemény munka eredménye. Ritka év az olyan, mint a tavalyelőtti volt, amelyet 72 dekás májátlaggal zártak. Ezért nagy izgalom minden átadás. Ilyenkor minden termelő kint van a barneváli bontásnál, hogy lássa, mit is csinált, milyen osztályba kerül a máj. Elsőbe 46 dekától, és 600 forint járt érte kilónként; másodosztályú 35— 45 dekáig, ennek az ára 450; a harmadik kategória 26 dekánál kezdődik, de ez már csak 100 forintot ér. Ez alatt pedig nem fizetik. De a jó súly nem elég önmagában, ha nem elég érett a máj, vagy nem szép, világos színű. Csak akkor lehet keresni, ha a súly és minőség egybeesik. Különben csak a pénz jön vissza, vagy még az sem, s marad a ráfizetés. — Mi hát a nagy és jó máj titka? Vagy nincs is, csak sikerül? Egymásra mosolyog a házaspár, majd a férj szólal meg: — Persze hogy van titok. Legalábbis minden libás így képzeli. Szerintem sok kukoricával kell tömni. A többi már olyan, mint a versenyfutás. Olyan nehéz is. Az alapozás a kezdet, majd a fokozatos terhelés következik. Az első hét első napjain csak dekákat tömünk, hisz a begy még vékony, ki kell tágítani, hogy a későbbi nagy mennyiségeket bírja. És az emésztés is megkívánja a fokozatosságot. Jól be kell tehát osztani a 21— 23 napot. — Az első hét azért döntő — szólal meg Iiona aszIgy megy a tömés Fotó: Gál Edit szony —, mert ilyenkor lehet agyonvágni vagy beindítani a máj növekedést. Igaz, később is sok minden számít, de a legfontosabb a jó. időzítés, hogy a jószág bírja az utolsó napig, de akkorra készen is legyen. A munka? Rengeteg. 180 liba 36 mázsa takarmányt eszik meg. Ennek egy részét — a darát — főzni kell, majd minden tömés előtt kétszer átkeverni a szemessel, aztán vödrözni a tömőgéphez. Az állandóan ismétlődő tömés, itatás, almozás a többivel együtt kemény fizikai munka. Szinte egész esztendőn át. — De megéri?.* — Ha nem így lenne, nem csinálnánk már hetedik éve, mikor jóformán szabad időnk nincs. Ha hozzáfogtunk egy csapathoz, azt szombat, vasárnap, de még nagy ünnepekben is el kell látni' És a legnagyobb gondosság és tapaszfalat mellett is előfordul bizonyos meny- nyiségű elhullás. Ez a rizikó hozzátartozik a libás mesterséghez. Ha gazdagabb az ország, valamennyien jobban élhetünk Podina Sebő, az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezetének titkára átadja a SZOT kitüntetését Lus- tyik Pálnénak Fotó: Veress Erzsi Hangosan kattog a nyers- cserép-gyártó gép a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat békéscsabai 1-es számú gyárában. Minden ütemre egy fából eszkábált rámát kell a szalagra helyezni. Erre kerül a nyers cserép, amit a szalag a szárítóba továbbít. Aki most a rámát rakja, Lustyik Pálné cserépelszedő, a kilenctagú Dobó Katalin Szocialista Brigád tagja, egyúttal szakszervezeti bizalmi is. Figyelmesen dolgozik. Nem is lehetne vele beszélgetni, ha nem váltaná le valaki. Az pedig a csoportvezető, mert tartalékember a hagyományos cserépgyártásnál nincs. És egyre kevesebben vállalkoznak erre a nehéz munkára. A cserépre azonban szükség van. A békéscsabai cserépgyár nem tudja kielégíteni az országos szükségletet. De még azzal együtt is kevés van belőle, amit itt készítenek. Ezért a cserépgyártók vállalták, hogy ebben az évben a tervezett 23 millió helyett 25 milliót állítanak elő, mégpedig úgy, hogy minden második vagy harmadik vasárnapjukat feláldozzák. — Nem tartja ezt túlzottnak? — kérdezem. — Minden brigádban volt. aki azt mondta: csináljuk. Olyan is, aki ellenezte. A többség véleménye volt a mérvadó. — Mivel indokolták azok, akik igent mondtak? — Egyrészt azzal, hogy anyagilag megéri nekik. Ilyenkor ugyanis 100 százalékos túlóradíjat fizet a vállalat. Mi a legtöbben erzsé- bethelyiek, V. kerületbeliek vagyunk. Hosszú évek munkája árán elértük, hogy családi házat építhettünk. Én például 44 éves vagyok, és 29 éve dolgozom a cserép- gyárfásnál. A férjem „téglás” a IV-es gyárban. Most már majdnem minden rendben van. csak a központi fűtést kell még a lakásba beszerelni. Ezekből a vasárnapi pénzekből meglesz az is. — Mi még a céljuk? — Elég tapasztalatunk van arról, hogy az egyéni és a társadalmi érdek elválaszthatatlan egymástól. Ha gazdagabb az ország, valameny- nyien jobban élhetünk. Mi ezt a gazdagodást akarjuk elősegíteni, amit azért is elvárnak tőlünk, mert a Dobó Katalin Szocialista Brigád többszörös aranykoszorús. Igaz, legutóbb a Vállalat Kiváló Brigádja cím odaítélése volt a javaslat, a brigádvezetők tanácskozásán azonban arra hivatkoztak, hogy egy pontot nem teljesítettünk. Égyelőre vita van, mert én óvást emeltem emiatt. Most majd újratárgyalják az ügyet. — Milyen a kapcsolat a művezetővel? — Az ől érdeke ugyanaz, mint .a miénk: haladjon a termelés. Ez a legfontosabb. Ebből van pénz. — Előfordul nézeteltérés? — Igen. Például egyesek szakszervezeti segélyt kérnek. Olyanok is, akik csak azt tudják, hogy mi a joguk, a kötelességük ritkábban jut az eszükbe. Nem a Dobó Katalin brigádról, . hanem a szakszervezeti csoportomról van szó. Zsibrita György művezető jó’ szívű. „Kevés a keresete, adjunk segélyt” — mondja. Ilyenbe nem megyek bele. Az a véleményem, hogy legyen rend, fegyelem. Csoportbérezés van, ne éljen senki a másik rovására. Szerintem a jó hangulatnak és a dolgozók egymás közötti jó kapcsolatának a legfontosabb feltétele az igazságos bérezés, jutalmazás. Az a tapasztalatom, hogy a többség helyesen bírálja el az ilyen kérdéseket. lífekem lényegében az ő akaratukat kell érvényre juttatnom. Ezért választják meg Lustyik Pálnét társai immár 15 éve újra és újra szakszervezeti bizalminak. Ezért is kapta meg nemrég — a termelőmunkában kiérdemelt két Kiváló Dolgozó jelvény mellé — a Szakszervezeti Munkáért SZOT-kitüntetés arany fokozatát. Pásztor Béla Szabadban a ménes Csaknem 200 évvel ezelőtt lótenyésztése tette Európa- hírűvé a mezőhegyesi ménesbirtokot. A tenyésztő munka azóta sem vesztett jelentőségéből. A mai mező- gazdasági* kombinát tenyész- ménese, s az innen kikerült és kikerülő sportlovak méltán reprezentálják a világban lótenyésztésünket. Több mint húsz éve a Holstein és a magyar félvér keresztezéséből tenyésztettek ki egy jellegzetes ugró típusú fajtát. A nyárias idő beköszönté- vel a futóistállókból, ahol szabadon járnak a jószágok, a dús legelőkre hajtották az állományt, csaknem 900 lovat. Három nagy ménesben, ahol hat hónaptól három éves korukig nemenként, koronként tartják őket, 80—100 ló alkot egy csoportot. Innen alapvizsgára, majd idomítás- ra kerülnek a jószágok. A pusztában tartott paripákat a csikósok naponta rendszeresen mozgatják, edzik, vágtában többször végighajtják a futópályán. A ménes dübörgése félelmetes, és ugyanakkor látványos. Fotó: Szekeres András Vass Márta
