Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-19 / 117. szám
1983. május 19., csütörtök Elhallás Jó kis vita volt legutóbb a fogyasztók megyei tanácsának ülésén. Mondom, nem unatkoztam. Sőt! Kifejezetten élveztem az érvek és az ellenérvek csatáját. Talán az is hozzájárult az élénk eszmecseréhez, hogy a tanács tagjain kívül több meghívott szakember hangoztatta véleményét. Igazgató, főkönyvelő, áruforgalmista, hálózati ellenőr szólalt fel. Nem csoda, hiszen az élelmiszer-kereskedelemben tapasztalható fogyasztói érdekvédelemről, a tartós fogyasztási cikkek minőségéről tárgyaltak. Egy idő után mégis furcsán éreztem magam. Mintha nem egy nyelven társalogtak volna a szakemberek, és a társadalmi munkások. Bodóné jutott eszembe, aki mindig másról beszélt, ha a bor árát kérték tőle. Védték a mundér becsületét. Az egyik szövetkezeti vezető jól odamondogatott: mi fogyasztók sem vagyunk angyalok. Annyira elszaporodott a lopás az ABC-áruházakban, élelmiszerboltokban, hogy a káló sem elég ezek fedezésére. Van olyan vevő, aki az üzletben egyszerűen megeszi a sajtot, találtak már kenyérszeletet, csokoládét a vegyi áruk között. Az újság is csak a „megtévedt” eladókat ostorozza, mi lenne, ha egyszer a renltens- kedő vásárlót is kipellengérezné. Ültem, és azon morfondíroztam: mi jöhet még ezután? Nem kellett sokáig várnom. A vállalati igazgató a gazdasági érdekek leplébe bugyolálta a visszaélések okait. Kérdéseket, állításokat sorakoztatott fel. Miért nem lehet végre rendezni a nagy- és a kiskereskedelmi vállalatok viszonyát, ugyanúgy, mint az eladók és a vevők kapcsolatát? Miért nem tanítják meg a fiatal kereskedőket számolni, az ipart tisztességesen csomagolni? A termelői .ps a fogyasztói árak változását szinte lehetetlen nyomon követni. Nincsenek meg az árazás személyi és tárgyi feltételei. Annyira rosszak a hűtőberendezések, hogy javítani sem lehet őket. A kereskedelemben dolgozók több mint 70 százaléka nő, többségük családanya. Mikor lesznek elfogadhatóak a fizetések? Alighanem oda akart kilyukadni, hogy ilyen körülmények között érdemes-e egyáltalán a fogyasztók védelmét szorgalmazni. Amikor a MÉSZÖV képviselője is befejezte mondandóját, elszégyclltem magam. Megtudtam ugyanis: mi, vásárlók hajthatatlanok vagyunk. Az istennek sem akarunk változtatni megcsontosodott szokásainkon. Általában hétköznap délután, szombaton délelőtt vásárolunk. Színes televízióból csak a japán képcsövesre esküszünk. A valamikor hiánycikknek számító, energia- takarékos Energomat mosógépet hajku- rásztuk, most meg elegendő van belőle, és a kutyának sem kell. Bevallom, nagyon sok igazság van ezekben a kifakadásokban. A kormány, a belkereskedelmi tárca tud a gondokról, és igyekszik a feszültségeket feloldani. Konkrét példákat lehetne sorolni az állítás igazolására. Csakhogy ezen a tanácskozáson aligha erről kellett volna beszélni. A fogyasztók tanácsának elsősorban nem az ellenőrzés a feladata. Éppen azért hozták létre, hogy a társadalom széles rétegei hallassák szavukat a kereskedelem, a vendéglátás, a szolgáltatások javításáért. A szocialista demokrácia egyik hajtásaként az összefüggéseket, a folyamatokat vizsgálják, a két ágazatban dolgozó vezetők és beosztottak segítségével, összefogásával. Ügy vélem, ezek a szakemberek azért kaptak meghívót, hogy tapasztalataikkal, tanácsaikkal előmozdítsák a meglevő hiányosságok mérséklését. Mert rengeteg a tennivaló. A megyei kereskedelmi felügyelőség a közelmúltban megvizsgálta a hús árusításának körülményeit. Megállapította: a tőkehús és a húskészítmények ellátása, minősége, szállítása némiképp javult, bővült a választék. Különösen a baromfiipar tett ki magáért. Gond van viszont a szakember-utánpótlással, a hús bontásával. Es nem kevés a vásárlói megkárosítás. A 33 próbavásárlás közül 34 esetben (!) csapták be az ellenőröket valamilyen módon. Ez megdöbbentő szám, hiszen az összes vásárlás 70 százalékát teszi ki. A módszerekről most nem szólok, csupán annyit jegyzek meg: 7—8 ezer forintos bírságokat szabtak ki, mert 100 forinton felüli megkárosítás is előfordult. Az árak feltüntetésével sem volt minden rendben. Tehát véletlennek aligha nevezhető hibákról van szó. De lehetne példálózni a tartós fogyasztási cikkekkel is. Még mindig sok a szállításkor megsérült bútor. Sajnos, a zsugorfóliás csomagolás bevezetése sem oldott meg semmit. A szekrények pántjai hamar tönkremennek, gyengék a székek lábai,. nehezek a fotelek, és sorolhatnám. A kérdőíves felmérések azt bizonyítják: a GELKA háza táján is van mit söpörni. A hordozható szovjet gyártmányú televíziót csak a szervizben hajlandók javítani, úgy. hogy a tulajdonosnak kell becipelni, olykor elfelejtenek cserekészüléket adni. Mások arra panaszkodtak: a fejőgépekhez, a kávéfőzőhöz nincs alkatrész, tíz színes tévé közül hat már a boltban működés- képtelen, minden harmadik centrifugáról letörik a fedél. A fentiekből egyértelműen kitetszik: gyenge az iparban a minőségi ellenőrzés, és a szolgáltatók sem állnak mindig feladatuk magaslatán. Bizonyára nekik is megvannak a gondjaik. Kifogásokat találhatnának. A mentségek keresése azonban tévútra vezet. Mindenkinek ott kell helytállnia, ahova állították. A kereskedőnek a pult mögött, a munkásnak a szalag mellett. a szolgáltatónak a műhelyben? Közhely? Meglehet. Mégsem árt unalomig hangsúlyozni. Mert akárhogyan is csűr- jük-csavarjuk, mi fogyasztók sokkal többen vagyunk. Persze, mindannyian tévedhetünk, de apellálhatunk-e erre minduntalan. Munkánk minőségén kell mindenekelőtt javítani. Nem tehetünk úgy, mint Bodóné a borral, hiszen a legédesebb nedű is keserű lesz, ha fizetség nélkül fogadjuk el. Legyünk bár vevők vagy eladók. Seres Sándor Pályázat a cigányemberek hétköznapjairól A Békés megyei Tanács művelődésügyi osztálya, a megyei cigányügyi koordinációs bizottság, a Megyei Művelődésügyi Központ, valamint a békési bázisközpont Cigányemberek hétköznapjai környezetemben címmel pályázatot hirdet. A pályázat résztvevői — munkahelyi vezetők, pedagógusok, népművelők, s mindenki, aki valamely területen foglalkozik a cigánylakossággal — a közvetlen környezetükben levő cigányok élet-, munka- és művelődési tevékenységéről írják le tapasztalataikat, élményeiket. A pályázók két kategóriában nevezhetnek. Kész anyaggal, illetve új, erre a pályázatra készülő dolgozattal, melyeknek terjedelme kötetlen. A július 31-ig a békési városi művelődési központba (Békés, Széchenyi tér 4. 5630) beküldött pályamunkák anyagát összegyűjtik, feldolgozzák, esetleg ki is adják. A legjobban sikerült — jeligés — dolgozatokat 1500, 1000 és 500 forintos díjakkal jutalmazzák. Állatkertekben és parkokban megcsodálhatjuk az India és Ceylon bokros, fás területeiről származó pávákat. Dürgéskor kerek alakban állítja fel felső farkfedő tolláit és a legyező- szerűen álló tollakon előtűnik a több mint száz tarka, díszes pávaszem toll (MTI-fotó: Földi Imre felvétele — KS) Bőséges gyermekáldás után Molnár Jánosné tizenhárom gyermekes szeghalmi asszony, a kétéves kisfiával Szeghalmon az Üjtelepi út XI. utcájában, egy. bepuco- latlan, háromszobás, belvizes kölcsönnel épült házban laknak Molnár Jánosék. Ma már ritkaságszámba megy az, hogy tizenhárom gyerek felnevelésére vállalkozzon egy házaspár. Az édesanyán kívül a kétéves Tibikét és a néhány hónapos kishúgát, Ilonkát találtuk otthon. Az apa az ÁFÉSZ-nél dolgozik mint segédmunkás. Gyesen levő felesége pedig véget nem érő harcot vív azért, hogy a gyermekek tisztán járjanak óvodába és iskolába meg hogy a lakás is mindig rendben legyen. Az erősen őszülő asszonynyal a konyhában ültünk le beszélgetni. Azok, akiknek csak egy-két gyermekük van, talán nem is tudják elképzelni, miként lehet ilyen nagy családban a pénzt beosztani, Igaz, Molnár Jánosék két idősebb lánya már férjnél van, de még így is tizenegy testvérük megfelelő táplálásáról, öltöztetéséről stb. kell gondoskodniuk a szülőknek. Az apa 3100 forintot keres és ehhez hozzájön még 6220 forint családi pótlék. Az anya most azt várja, hogy megkapja az ötödik gyermeke után is a gyest. Nem nehéz kiszámolni, milyen kevés összeg jut egy- egy családtagra, ha még azt is hozzávesszük, hogy havonta 1070 forint megy el a házépítésre kapott kölcsön törlesztésére. Alig akartam hinni a fülemnek, amikor meghallottam, hogy két kilogramm kristálycukor fogy el naponta. Az egyik gyermeket úgy vették fel napközibe, hogy menzás lett, és napi 5 forintot fizetnek ezért a szülők. Négy gyermek viszont azért nem járhat napközibe, mert az édesanyjuk „nem dolgozik”. Molnár Jánosné amennyiben kérelmezi, a tanács évente 1600 forint segélyt utal ki részére. Ezenkívül az ÁFÉSZ is szokott adni 2000 forintot minden esztendőben a különböző családi kiadások fedezésére. Az édesanya, akit évekig szívidegpanaszokkal kezeltek, váltig hangoztatta: férjével együtt hatalmas erőfeszítéseket tesz azért, hogy a család lehetőleg semmiben sem szenvedjen hiányt, és a legalapvetőbb szükségletek meglegyenek. A sok munka kikezdte egészségét is. Mostanában az asszony a karját fájlalja, ugyanis sokat cipe- kedik. Amikor a nagyobb gyerekek ráérnek, ők is szoktak segíteni. A házi munka oroszlánrészét azonban egyedül végzi. Érthetetlen számára, miért hitegetik az illetékesek a víz bevezetésével már hosszabb idő óta. Az utcabeliek Js szívesen vállalnák társadalmi munkában a vezeték lefektetését. A másik gond viszont lelki-érzelmi eredetű. Sajnos — mint mondotta —, akadnak olyanok, akik ferde szAamel néznek erre a nagy családra. Sőt egyesek még pletykákat, légből kapott mendemondákat is terjesztenek. Például van, aki még most is azt hiszi, hogy az államtól „ingyen” kapták házukat. Molnár Jánosék többnyire a maguk erejére vannak utalva. Amíg nem épült fel ez az új ház, addig egy kisebb szobában laktak tizenegyen. Örömmel fogtak hozzá a munkához, s igyekeztek mindent a saját belátásuk szerint apránként összegyűjteni és elrendezni. Szép a fürdőszoba is, csak most már a vízbekötés hiányzik. Akkor megvehetnék a bojlert és nem kellene a háztartáshoz, tisztálkodáshoz azt az özön vizet a közkifolyótól hordani ... Kép, szöveg: Bukovinszky István Munkás-, paraszlasszonyok találkozója (Tudósítónktól) Orosházán a Hazafias Népfront nő- és rétegpolitikai munkabizottsága a napokban kihelyezett ülést tartott a Béke Termelőszövetkezetben azzal a céllal, hogy az iparban és a mezőgazdaságban dolgozók megismerjék egymás helyzetét, munkakörülményeit. Részt vett az értekezleten, és hozzászólásával elősegítette a találkozó sikerét Kiss Istvánná, a városi párt- bizottság nőfelelőse. Elsőnek Kiss Horváth Sándorné, a FÉKON orosházi üzem dolgozója adott tájékoztatást az éppen 25 éves üzem megalakulásának körülményeiről, és az azóta megtett útról. Akkor még nagyszámú munkaerő-felesleg volt Orosházán, s elsősorban a nők foglalkoztatásáról kellett gondoskodni. Végül is 1958. november 7-én átadták a termelésnek a Férfifehér - nemű-gyár Békéscsabai Gyárának orosházi üzemét. Napjainkban 408 dolgozója van az üzemnek — közülük 78- an gyesen —, havi átlagkeresetük 4730 forint. Nyolc szalagon két műszakos munkarendben, egy szalagon egy műszakban dolgoznak, ezzel is megkönnyíti az üzem a kismamák gyermekelhelyezési gondjait. A szakmunkások aránya jónak mondható, 55 százalékos. Lovas Julianna, a Magyar Nők Országos Tanácsának tagja, az üveggyár dolgozója ismertette a gyárban dolgozó nők helyzetét. Elmondotta: csaknem ezer nő dolgozik a gyárban. A középtávú káderutánpótlási, képzési terv biztosítja a nők politikai, szakmai, vezetői ismereteinek bővítését. Szólt az előadó a gyesen levőkkel való foglalkozásról, azok béremeléséről, a különböző képzésben való részvételről. A Béke Termelőszövetkezet nőbizottsága munkájáról Fekete Istvánná adott tájékoztatást. Ezt követően Nagy Lajos, a termelőszövetkezet párttitkára ismertette a termelő- szövetkezet főbb feladatait. Elmondotta: 1951-ben alakultak 16 taggal 725 hektáron, ma 907 a tagok létszáma, és 4622 hektáron dolgoznak, a termelőszövetkezet két legtávolabbi pontja között 33 kilométer a távolság. Főbb termékeik a cukorrépa, a búza, a kukorica, a szójabab éf a lucerna. Az állat- tenyésztésben a sertéshizlalás, a tejtermelés, a marhahizlalás és a pecsenyecsir- ke-nevelés a legjelentősebb. Eredményeik alapján az idén hatodjára nyerték el a „Kiváló Szövetkezet” címet. Befejezésül megvitatták a látottakat, hallottakat. Nagyon hasznos volt ez a találkozás, és ezért tovább kell fejleszteni a kölcsönös, még jobb megismerés érdekében. K. H. S. Lehetőség lesz, csak építeni kell rá! Az emberek életének egyik álma, hogy a mindennapi szorgos munkájuk, valamint a hosszú évek takarékossága eredményeként valóra váljon célja: hogy lakáshoz jussanak. Köztudott az, hogy jelenleg is gondok vannak a lakásokkal kapcsolatban. Hosszú a kivárási idő, tehát az igényléstől a beköltözésig. Ez ügyben megkerestük az orosházi Városi Tanács V. B. műszaki osztály vezetőjét Bátori Árpádot, valamint a műszaki osztály építési csoportvezetőjét, Abonyi Klárát azzal a kérdéssel, hogy a városban az építési lehetőségek milyenek. A következőket mondották: A műszaki osztály az elmúlt évben készítette el a Mező utcai házrendezési tervet, miszerint mintegy 194 nagy telkes családi ház felépítésére lesz lehetőség. Az egyre nagyobb számú telek iránti igényt jobban ki szeretnék elégíteni, ezért elkészítették a Gárdonyi Géza utcában 227 kis telkes, intenzív beépítésű társasház tervét is. Sőt megnyugtató az. hogy az OTP is tovább folytatja a már korábbán megkezdett négylakásos társasházak lakásépítési telkeinek kialakítását az üveggyári lakótelepen. Természetesen tudnia kell azt az építkezés iránt érdeklődőknek, hogy a telkek tartós használatba adására mintegy másfél, két évet kell várniuk, de megéri. Igen. A felsorolt magánlakások lakásfejlesztési tervei a reálisak. Valóban örömteli a hír — csupán élni kell a lehetőséggel! S a fent említett időszakban csak figyelni kell, mert a tanács meghirdeti, és több száz családnak valóra válhat az álma. Takács Bálint
