Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-19 / 117. szám

NÉPÚJSÁG 1983. május 19., csütörtök Búcsú Romhányi Józseftől Romhányi József író, érde­mes művész 'hamvasztás előtti búcsúztatását tegnap tartották a Farkasréti teme­tőben. A hatvankét éves ko­rában elhunyt művész rava­talánál pályatársai, barátai, tisztelői és családtagjai adóz­tak emlékének. Baranyi Ferenc költő a Magyar írók Szövetsége ne­vében búcsúzott az elhunyt­tól. Társai, barátai nevében Fényes Szabolcs zeneszerző tisztelgett koporsója előtt, felidézve számos daljáték szövegírójának, fordítójának alakját. Rajéczky Benjámin zene- történész, egyház- és népze­nekutató, Romhányi József egykori oktatói, évfolyamtár­sai nevében búcsúzott az el­hunyttól. Értékes kezdeményezések a szocialista brigádvezetők tanácskozásán (Folytatás az 1. oldalról) jobb üzemszervezéssel a ter­melékenység 50 százalékos növelését segíti elő. Több vállalatnál a gyor­san változó feladatokhoz jobban alkalmazkodó ver­senyszabályzatot hagytak jó­vá. A Salgótarjáni Öblös- üveggyárban például a ha­gyományos, egész évre szóló vállalások helyett rövidebb távra, egy-egy fontosabb fel­adatsorozathoz kapcsolódó felajánlási rendszert vezet­nek be. A vállalat veze­tői ezt azzal segítik, hogy munkahelyenként konkré­tan ismertetik a feladatokat, illetve azt, hogy miben ké­rik a brigádok segítségét. Ugyanennél a vállalatnál sok szó esett arról is, hogy gyakori az alapanyaghiba. és az ebből származó selejt. A jelek szerint ezek a bírála­tok eredményesek voltak, mert a vezetői intézkedések hatására azóta kevesebb az anyaghiba. Az ország legnagyobb ci­pőipari üzemében, a martfűi Tisza Cipőgyárban a brigád­értekezleten hasznos javas­latokat kértek a brigádok­tól, azóta kishíján száz ötlet érkezett a vállalat vezetői­hez az elfekvő anyagok hasznosítására, a hulladékok feldolgozására. Az ötletek­nek háromnegyed része meg­valósíthatónak bizonyult. Ezek is elősegítik, hogy az idén legalább 15 millió fo­rint értékű megtakarítást érjenek el. Nagy nyomaték­kai hangzott el az is, hogy a mennyiségi eredmények he­lyett elsősorban a minőség legyen a döntő a dolgozók munkájának megítélésében. A Magyar Gyapjúfonó és -Szövőgyár albertfalvai fo­nóüzemében februárban tör­tént tűzeset mintegy 100 millió forintos kárának eny­hítését szolgálják egyebek között a szocialista brigádok kezdeményezései. A tatabá­nyai gyáregység Kandó Kál­mán komplex brigádja pél­dául felajánlotta, hogy az albertfalvai fésűsfonodában tűzkárt szenvedett gépekből kettőt megment, vagyis fel­újít, alkatrészeit megjavít­ja. Azóta a munkát elvégez­ték, és a két gép a jövőben a vállalat tatabányai gyár­egységében termel. Ugyan­ebben a gyáregységben azt is vállalták a szocialista bri­gádok, hogy a tűz miatt ki­eső fonodái termelésnek egy részét pótolják. A 22 ezer hektáron gaz­dálkodó Bólyi Mezőgazdasá­gi Kombinátban mind a 104 szocialista brigád részt vál­lalt abból, hogy az idén a termelés értékét két száza­lékkal növeljék, a költsége­ket pedig egy százalékkal csökkentsék. Ha ezt a célt sikerül elérniük, akkor a tervezett 260 millió forint nyereséget további 45—50 millióval megtetézhetik az idén. A brigádvezetői ta­nácskozás középpontjában ennek megfelelően az állott: ki mit tud tenni az ered­ménytöbbletért. A műhe­lyekben felhasznált alkatré­szek és egyéb anyagok érté­ke 65 millió forintra rúg évente, a Hunyadi gépjaví­tó brigád tehát azt vállalta, és arra hívta fel a többi műhelyek munkáskollektí­váit is, hogy a kiselejtezett gépek még beépíthető alkat­részeit újítsák fel. A vető­magüzem Jókai brigádja az energiaköltség további mér­séklését kezdeményezte. A kombinát vezetősége pedig bejelentette, hogy félmillió forinttal ösztönzi az idén a munkahelyek energiataka­rékosságát. Úi szolgáltatás Az IBUSZ a vidéki lakos­ság utazási lehetőségeinek megkönnyítésére július 1-től új szolgáltatást vezet be: több, a szocialista országok-, ba szervezett és Budapestről induló társasutazásra a vi­déken egyénileg jelentkező utasokat díjtalanul szállítja autóbusszal — esetleg vonat­tal — Budapestre és visz- sza. A decentralizált imKtás révén a vidéki utasok lakó­helyükön, vagy annak keze­iében csatlakozhatnak cso­portjukhoz. A résztvevődet nyolc útvonalon kialakított különjáratokkal juttatják el idegenvezetők kíséretében a fővárosba, amelyek — Sal­gótarján kivételével — min­den megyeszékhelyet és szá­mos vidéki várost érintenek. A járatok a csoportok indu­lási idejéhez igazodnak, így az estleges szállásköltség is megtakarítható. A televízió népszerű Derrick sorozatának két főszereplője, Horst Tappert és Fritz Wepper — Derrick és Klein felügye­lők — a Magyar Televízió vendégeként Budapesten tartóz­kodnak. A művészek fellépnek a Főzőcske adásban. Május 9-én a Csemege Édesipari Gyárba látogattak (Fotó: MTI — Friedmann Endre felvétele — KS) Gyorsjelentés az építőipar ezévi első négy hónapjáról Az építőipari vállalatok és a szövetkezetek — az ÉVM gyorsjelentése szerint — 5013 új lakást adtak át az év első négy hónapjában. Majdnem 200-zal kevesebb lakás ké­szült el, mint tavaly ilyen­kor, de a kedvező időjárást kihasználva mintegy 2000-rel több új otthon építését kezd­ték meg, mint a múlt év el­ső négy hónapjában. Az egy évvel ezelőttinél jóval töb­bet, összesen 1038 lakást ad­tak át a fővárosban a 43-as számú és a Budapesti La­kásépítő Vállalat dolgozói. Vidéken a Békés, a Hajdú, a Győr, a Nógrád és a Veszp­rém megyei ÉVM Vállalat, valamint a Délmagyarorszá­gi Magas- és Mélyépítő Vál­lalat dolgozói gyorsították meg jelentősen a lakásátadá­sok ütemét. Az ÉVM-válla- latok jelenleg 40 ezer lakás kivitelezésén dolgoznak, s ebből 27—28 ezret kell átad­niuk az év végéig. Az idei népgazdasági terv szerint az ország építőipará­nak termelése 3 százalékkal csökken, ám ezen belül a magánépítés teljesítmenye 2.5 százalékkal növekszik, az építőipari vállalatoké pedig 5.6 százalékkal mérséklődik. Az év első négy hónapjában az ÉVM-vállalatok termelé­sének értéke még valame­lyest meghaladta az egy év­vel korábbit, a vízügyi épí­tő vállalatoké majdnem 4 százalékkal növekedett, s bár a szövetkezeteké a szá­mítottnál jobban mérséklő­dött, a kivitelező szervezetek összességében mégis mind­össze 2 százalékkal kevesebb építési-szerelési munkát vé­geztek, mint tavaly ilyenkor. Az építési piac élénkülése is lassította a termelés mér­séklődését, hiszen az év első hónapjaiban a megbízók és a kivitelezők között megkötött szerződések értéke 5 száza­lékkal nagyobb volt, mint a múlt év azonos időszaká­ban. A megbízásokon belül pedig a korábbi 18-ról 20 százalékra növekedett a fenntartási munkák aránya. Az elutasított építési igények összege az első negyedévben 31 százalékkal csökkent, ami jelzi a kereslet-kínálat össz­hangjának erősödését is. Az új igényekhez elsősorban a kisebb építőipari részlegek alkalmazkodnak, ezeknek teljesítménye várhatóan az idén sem csökken, s lehetsé­ges, hogy meghaladja a ta­valyit. Az elmúlt napokban a gyulai Erkel Művelődési Központ meghívására a városban töltött néhány napot Moldován Ilka György és felesége. A házaspár az erdélyi Székről érkezett, hogy a neves és híres széki muzsikát tanítsa be a Békés­bandával. A zenész házaspárról videófelvételt készített a bé­késcsabai művelődési ház, valamint a szegedi ÉDOSZ-tánc- együttes vezetője Fotó: Béla Ottó Pályakezdő ápolók, asszisztensek Gyarapodik a betegápolók száma az egészségügyi intéz­ményekben : ebben a tanév­ben csaknem 4500 fiatal sze­rez általános ápolói és asz- szisztensi szakképesítést az egészségügyi szakközép- és szakiskolák nappali tagozata­in. A pályakezdők — miként az Egészségügyi Minisztéri­umban elmondták — több szakterületen helyezkedhet­nek el: az egészségügyi szak- középsikolák végzősei 23 féle munkakörben dolgozhatnak majd, és szerezhetnek speciá­lis szakképesítést, például gyermekápolói, körzeti, üze­mi ápolói, EKG- vagy hae- matológia asszisztensi sza­kon. Mindegyik végzősre számí­tanak, mert bár évről évre egyre több fiatal választja ezt a pályát, még mindig ke­vés az ápoló. Az országban a szakdolgozói állások 3,1 százaléka betöltetlen. Tavaly az egészségügyi szakiskolák­ban végzettek 98,6 százaléka kezdte meg pályáját, 77,1 százaléka három műszakban teljesít szolgálatot. Az egész­ségügyi szakközépiskolákban végzett tanulók 83,8 százalé­ka gyakorolja hivatását, 70,8 százaléka a betegek ágya mellett. A pályakezdők kö­zül számosán abba az intéz­ménybe kérték felvételüket, ahol a kötelező évközi és a nyári gyakorlatokat végez­ték, vagyis oda pályáztak, ahol azt tapasztalták: segítik a fiatalok szakmai képzését, a szakdolgozók az orvosok megbecsült partnerei a gyó­gyításban. A következő tanévekben előreláthatóan még több ápo­lót és asszisztenst képeznek majd. A fővárosi egészség- ügyi szakközépiskolákban például 3, a Pest megyeiek­ben 2, a Fejér megyeiekben egy újabb osztályt létesíte­nek. Az oktatási intézmények közreműködésével az eddigi­eknél még részletesebben, szemléletesebben tájékoztat­ják az általános iskolák ta­nulóit erről a pályáról és nemcsak a lányokat, hanem a fiúkat is ösztönzik: vállal­ják ezt a hivatást. Szép ói képeslapok A nyári idegenforgalmi szezon körültekintő felkészülést igényel. Hazánk különböző tájait felke­reső sók millió külföldi, de a növekvő számú hazai turista és üdülő sem szokta elmulasztani, hogy otthon maradt rokonait, ismerőseit képeslapokon üdvö­zölje, vagy maradandó emlék­ként vigye magával az élménye­ket felidéző képeslapokat, albu­mokat, leporellókat. A Képzőművészeti Kiadó a ko­rábbi éveknél is nagyobb meny- nyiségben és választékban je­lentetett meg városképes színes levelezőlapokat. Az első fél év­ben — ahogy tájékoztatójában közölte a kiadó — több mint öt­millió 2 forintos levelezőlapot adtak forgalomba, mintegy hat­száz témával, a 3,50 forintos le­velezőlapokból pedig tizenhárom milliót 140 féle új témával. A nyugati országokba utazók pedig az elmúlt évek gyakorla­tának megfelelően kilenc or­szág nevezetességeiről készült 12 lapos képestömböt vásárolhat­nak. A Képzőművészeti Alap tehát időben és jól felkészült az ide­genforgalmi szezonra a tavalyi­nál is igényesebb kivitelű leve­lezőlapokkal, tömbökkel, meg­könnyítve a fényképezőgéppel emlékfotókat készítők munkáját is. Marketing és versenyképesség M arketing és versenyké­pesség ... Ez a két, összekapcsolt kulcs- fogalom adta meg annak a sajtótájékoztatónak az alap­hangját, amelyet dr. Juhász Ádám ipari államtitkár tar­tott az Ipari Minisztérium épületében. A témát nem azért részle­tezzük, mintha a vállalatok nem tudnák, mint jelent a marketing. Akinek fontos volt, az rég elővette az an­gol—magyar szótárt, a köz- gazdasági lexikont, és meg­tanulta, mit rejt ez az ide­gen kifejezés: piacszervezés, piacbefolyásolás, tágabb ér­telemben a vállalatok egész értékesítési munkája, a piac­kutatástól kezdve a reklá­mig, illetve az üzletkötésig. Csak a rend, a teljesség kedvéért tértünk ki erre, hi­szen megismételjük: a vál­lalatoknak nincs iskolás ma­gyarázatokra szükségük. De az bizony már rájuk férne, hogy a gyakorlatban is al­kalmazzák, amiről talán ki­tűnően vizsgáztak a vezető­képző tanfolyamokon a marketing szakemberei. Hogy e megállapítás vilá­gosabbá váljék, hadd utal­junk az államtitkár gondo­lataira. A versenyképesség­hez három tényezőre van szükség: 1. Kitűnő ipari termékre; 2. Élenjáró előál­lítási technológiára, némi leegyszerűsítéssel példás mű­szaki fejlesztésre; 3. Az ér­tékesítő munka minőségi megjavítására vagy művé­szetére. Az államtitkár joggal fej­tegette, hogy a harmadik követelmény érvényesül ná­lunk még a leggyengébben. Ugyanis már rég az értékesí­tést kellett volna a figyelem homlokterébe állítani, s an­nak alárendelni a termelést. Ezzel szemben még most is termelésközpontú szemlélet uralkodik. Még akkor is, ha a gazdasági vezetők még ifjú korukban megtanulták azt a marxi tételt, hogy az áru olyan termék, amely cse­re útján kerül a fogyasztó­hoz. De amikor a gyakor­latban kell intézkedni, mint­ha elfelejtenék, hogy a cse­re piackutatást igényel, an­nak a felmérését, szükség van-e a kérdéses iparcikkre egyáltalán, s ha igen, ho­gyan, mennyiért állítható elő, gazdaságos. kifizetődő lesz-e az exportja stb. Bár napjainkban már nagyon sok az új ipari vezető, mint­ha még ma is hatnának a régi, több évtizedes beideg­ződések. A piac, a marketing nem kellő súlya, szerepe nyilvá­nul meg abban is, hogy szá­mos patinás nagyvállalatunk — Ikarus, Ganz Villamossá­gi Művek stb. — eddig nem kért önálló külkereskedelmi jogot, holott — gondoljunk csak az évi 13 ezer autó­buszra — igazán esélyesen pályázhattak volna. (A leg­újabb hírek szerint az Ika­rus talán módosít a koráb­bi álláspontján.) Pedig — ez nem kíván részletes magya­rázatot — az önálló külke­reskedelmi jog nagyon ked­vező lehetőség a marketing művészetének gyakorlására, alkalmazására. Az értékesítési munka kel­lő erkölcsi megbecsülésének hiányát jelzi az is, hogy a piacszervezéssel, marke­tinggel foglalkozó appará­tusnak még ma sincs megfe­lelő rangja vállalati szerve­zetben. A legtöbb helyen az anyagbeszerzők munkáját is nagyobb elismerés övezi, mint a marketinghálózatét. Történik mindez akkor, ami­kor számos vállalatunk ne­héz sóhajokkal panaszkodik a cserearányromlásra, vagy­is arra, hogy a tőkés piac keveset akar fizetni a ter­mékeikért, miközben sokat kér az importárukért. Szó­noki kérdésként hat ezek után, hogy nem kellene-e felülvizsgálni az eddigi ál­láspontokat, a több évtize­des beidegződéseket, s_a szó szoros értelmében is számot vetni azzal a közhelyként hangoztatott megállapítás­sal: Magyarország a nem­zeti jövedelmének tekinté­lyes részét a külkereskede­lemben realizálja . . . Egyébként még a verseny- képesség másik két tényező­jében — 1. Kitűnő ipari ter­mék kell; 2. Élenjáró előál­lítási technológiára van szükség — is megmutatko­zik a marketingtevékeny­ség viszonylagos elhanya­goltsága. Például abban, hogy a műszaki fejlesztés még mindig nem elég piac- orientált nálunk. Ennek a részletezése, a miértek kifej­tése azonban már külön írást kívánna. N em szeretnénk az egyoldalúság hibájá­ba esni, különösen a BNV idején nem. Hiszen a Budapesti .Nemzetközi Vásá­ron a saját szemünkkel lát­hatjuk majd azokat az itt­hon készült beruházási java­kat, termékeket, amelyek a tőkés piacon is keresettek, exportjuk gazdaságos. E gyártmányok — amiként a korábbi BNV-k legtöbb dí­jazott kiállítási tárgya — azért kelendők, mert a vál­lalatok, amelyek előállítot­ták, már a gyakorlatban is átültették az ismert követel­ményt: a termelés a piacku­tatásánál kezdődik. Magyar László Izotópos talajnedvesség-mérés az miöldön A csapadékszegény tél után az évszázad legmele­gebb májusa szikkasztja a határt: az ország nagyobb ré­szén már erősen szomjaznak a kultúrnövények; főleg a frissen kikelt, zsenge kukori­ca, a napraforgó, a cukorré­pa és egyes kertészeti kultú­rák fejlődése lassult le. Az ország 28 öntözőgazdaságát egyesítő Tiszaföldvári Mező- gazdasági Vízgazdálkodási és Meliorációs Társaság — a Mezővíz —, amely izotópos vizsgálatai szerint a hét ele­jén a besenyszögi Lenin Tsz lucernatábláin negyven, a jászkiséri Lenin Tsz legelőin 45, a nagyrévi Tiszazug Tsz borsótábláján 44 milliméter volt a csapadékhiány. A kunszentmártoni Körösmenti Tsz határában még ennél is nagyobb vízhiányt regisztrál­tak a műszerek. E jelzések alapján egyre több gazdaság­ban kapcsolják be az öntö­zőberendezéseket. A társa­sághoz tartozó 18 ezer hek­tár öntözhető területből ed­dig 1600 hektár búza, több ezer hektár legelő, lucerna, zöldségféle, kukorica, cukor­répa, burgonya kapott mes­terséges csapadékot. A me- zőhéki Táncsics Tsz-ben a nyolcszáz hektár búzán kí­vül a kukoricára is legalább ötven-hatvan milliméter csa­padékot juttatnak. Felkészült a gazdaság a cukorrépa ön­tözésére is, mivel az elmúlt évek tanulsága szerint ezzel tonnákkal növelhető a hek­táronkénti hozama. Éjjel­nappal működnek az öntöző- berendezések a tiszaföldvári Lenin, a cibakházi Vörös Csillag, a besenyszögi Lenin Tsz határában is. A Mezővíz Társaság tag­szövetkezeteinek terve sze­rint a nyári aszályos idő­szakban együttesen 15—16 ezer hektárra juttatnak mes­terséges csapadékot. A leg­nagyobb arányban a Tisza II. vízlépcső öntözőrendszeréhez tartozó Szolnok, Csongrád és Békés megyében levő gaz­daságok élnek az öntözés le­hetőségével.

Next

/
Thumbnails
Contents