Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-17 / 115. szám

1983. május 17., kedd II gyermekekről — felnőtt felelősséggel Párttaggyűlésen, pedagógusok között A Magyar Úttörők Szövetsége — pártunk gyermek- szervezete. S bár ez így. szó szerint nem hangzott el a kondorost pedagógus pártalapszervezet legutóbbi tag­gyűlésén, azt bizonyította a téma napirendre tűzése, a vita, valamennyi hozzászólás, hogy a fenti mondat nem puszta szólam, hanem hosszú évek valós gyakorlata Kondoroson. Huszonkét tagú ez a pártszervezet, s egyet­len, igazolt távollevő kivételével valamennyien ott ül­tek ezen a májusi kora estén a kondorosi általános is­kola barátságos kis tanári szobájában a taggyűlés kez­detekor; pedagógusok, óvónők, dajkák, a kollégiumban dolgozó párttagok. Lendületes, határozott ember az alap- szervezet titkára; Hajdú Mihályné pedagógus, aki gya­korlottan, biztos kézzel vezette le a taggyűlést, irányí­totta a vitát. A gyakorlottság érthető, hiszen Hajdú Mi­hályné több közéleti funkciót tölt be. A bejelentésekkel együtt öt napirend szerepelt ezen a taggyűlésen, melyek közül a fő téma; az úttörőcsapat vezetőségének beszámolója, az úttörőmunka. Kovács Pálné, az úttörőcsapat veze­tője és Csicsely Mihály, a helyettes mindössze annyit fűzött a korábban írásban már közreadott beszámoló­hoz, hogy az 1979—80-as út­törőév munkájáról szóló ösz- szegzés lesz majd a fő té­mája a napokban sorra ke­rülő csapatszintű úttörőve­zetői értekezletnek, ahol új vezetőséget is választanak. A beszámoló taglalása he­lyett szóljunk most a vitá­ról, amely tulajdonképpen jól tükrözte az iskola úttö­rőmunkáját, s ugyanakkor bizonyította, hogy az itt dol­gozó pedagógusok és nem pedagógusok ismerik és szívügyüknek — bátran mondhatjuk —, pártfelada­tuknak tekintik az úttörő­munkát, akár közvetlenül részesei annak, akár nem. Ahogyan a párttitkárnő ta­lálóan fogalmazott: ..Nem kívülállóként, hanem mint saját munkánkról beszélünk tulajdonképpen.” A hozzászólások sorát — mert hiszen szinte minden­ki hozzászólt a témához — Stefáni Mihályné kezdte, őszintén megmondta, hogy évekkel ezelőtt nem valami nagy bizalommal fogadták a nevelők a tudományos, technikai úttörőszemlét, s döcögött is a kezdet, aztán az idő mégis azt igazolta, hogy a gyermekeket meg­mozgató eredményes, szín­vonalas ez a rendszer. Ő. s a későbbiekben még jó né­hány hozzászóló helyeselte és szorgalmazta az ..Egy család — egy őrs” mozgal­mat, s hangsúlyozta: szövet­ségest kell keresni a gyer­mekek érdekében a csalá­doknál, a felnőttek körében, a KISZ-eseknél, a szocialis­ta brigádoknál. Megfontolandó javaslato­kat is feljegyzett a hozzá­szólások alapján a fiatal csa­patvezető. így dr. Klucsik Lajosné a kisdobos őrsi-raji rendszer módosítását java­solta, Vadai István pedig, mint az ötödikes tanulók rajvezetője, saját tapasztala­taival megerősítette a ja­vaslatot, miszerint egy-egy őrs a saját tagjai közül vá­lasszon vezetőt, ne pedig egy idősebb úttörő lássa el ezt a tisztséget. S szóba került az úttörőélet, a gyermekközös­ségek sokféle, első hallásra apróságnak tűnő, ám a gya­korlatban korántsem jelen­téktelen gondja-baja. jVapp Istvánná azt szorgalmazta, hogy már 7—8. osztályos korban képezni kellene leendő ifivezetőket. Dr. Her- czeg Ferencné elismerően méltatta a kisdobos- és út­törő-próbarendszert, ugyan­akkor feltette a kérdést: va­jon az egyetlen jó forma-e a jelenlegi rajkeret, amely egy-egy osztályközösségre épül? Az ő véleménye sze­rint ez a helyes, mert azo­nos korú gyerekek kialakult közösségéről van szó. Elgon­dolkodtató, amit a timüri úttörőmunka újraélesztésé­re indítványozott: jó lenne ■ ........ ' « i i — javasolta —, ha a pajtá­sok rendszeresen felkeresnék az egyedül élő, idős embe­reket, s nem elsősorban a fizikai munka miatt; hogy fát vágjanak, vizet hordja­nak, szenet lapátoljanak — inkább a magányosság el­len. „Miért nem lehet egy szülő, vagy egy fiatal dol­gozó a rajvezető?” — ezt fej­tegette Plesovszky Mihály, továbbá azt is, hogy nem kellene-e az úttörőmunkát a kialakult jelenlegi élethez igazítani — hiszen az ötna­pos munkarenddel sok min­den változott?! A 6. órában megtartott úttörőfoglalkozás pedig nem igazán úttörőélet! Az úttörőéletet irányító­segítő pedagógusok problé­mái is napirendre kerültek. Erről szólt Prjevara János, majd Vadai István mondta el, hogy szerinte kevés fiatal pedagógus vesz részt a csa­pat úttörőmunkájában. A közelgő vezetőségválasztá­sokkor tehát erre is jó lenne ügyelni, hiszen nagyon fon­tos az úttörőélet, ez adja a gyerekeknek az iskolaélet szépségét, itt szerezhetnek, önálló közösségeket alkotva életre szóló élményeket, fej­lődhet személyiségük. Ehhez pedig lendületes, fiatal pe­dagógusokra van szükség, akik korban is közelebb áll­nak a gyerekekhez. Egyet­értő bólogatással hallgatta a tagság dr. Herczeg Ferene- nét, amikor a csapat, társa­dalmi kapcsolatairól be­szélt nagy elismeréssel, kü­lön kiemelve, hogy a szocia­lista brigádokkal való együttműködés nem csupán az anyagiakra korlátozódik, hanem ennél sokkal több és tartalmasabb, a közös ki­rándulásoktól a közös ün­nepségekig. Az úttörőcsapa­tot dicséri az a tény, hogy a kisegítő osztályban tanuló gyermekek nem szigetelőd- tek el. bevonják őket prog­ramokba, ami a kisegítő osz­tályban tanulóknak különö­sen sokat jelent — erről dr. Kovács Sándorné beszélt. összegzésnek is tekinthe­tő mindaz, amit dr. Bella István-, az iskola igazgatója mondott ezen a taggyűlésen: az úttörő-csapatvezetőség be­számolója nem szépített a tényeken, a konkrét helyze­tet tárta fel, lehetőséget te­remtve mindenkinek a kez­deményezésre. S hogy ez így igaz, azt bizonyította ez a hétfő esti párttaggyűlés is. T. I. XlSZ-esek és úttörők kapcsolata Gyomaendröilön Sl­és pihenőtúrák (Tudósítónktól) A gyomaendrődi ÁFÉSZ Radnóti Miklós KlSZ-alap- szervezete az elmúlt év szeptemberében alakított ki kapcsolatot a 3. számú álta­lános iskola 5. osztályos út­törőivel. Ennek során szüle­tett meg a vendégváró szak­kör is, amelynek legfőbb célja a vendéglátás alapjai­nak megismertetése a paj­tásokkal. Ilyen újabb bemu­tatót a napokban tartottak a Hídfő vendéglőben, ahol az úttörők felügyelet mellett, önállóan készítették el a kü­lönböző, igen szépen szerví­rozott szendvicseket, és ők terítették meg az asztalokat is. Munkájukat a zsűri érté­kelte, majd készítményeiket jó étvággyal elfogyasztották, és különböző üdítő italok mellett, baráti hangulatban még jó ideig elbeszélgettek. Kép, szöveg: Sztanyik Károly Cserép Edit KISZ-tag a vaj zsúrkenyerre való kenésében és a szalámiszeletek arányos elhelyezésében segít a pajtások­nak Már lefutottak a tavaszi prog­ramok, amelyeket a békéscsabai 8. sz. Volán Vállalat Utazási Irodája szervezett. Dr. Balogh Miklósné, az iroda vezetője el­mondta, hogy az elmúlt év igen jó eredménnyel zárult, s jól si­kerültek az idén szervezett sí- , túrák és a tavaszi programok. Február 15-ig 10 százalék ked­vezményt adtak az utazóknak, majd ezután a tavaszi fesztivál idejéig és azt követően április 4-ig ismét adtak kedvezménye­ket. Jól sikerült ezenkívül a nőnapi ausztriai túra, és köz­kedveltek az Ungvár—Munkács úticélú kirándulások. Alighanem egyike voltak azoknak az' iro­dáknak, amely a velencei kar­neválra szervezett autóstúrát, s már hazaérkezett az első autós csoport a Balkán-túráról. Ezen a nyáron is Bulgáriában és Jugoszláviában nyaralhat­nak azok, akik a Volán Tourist- hoz fordulnak nyári program­juk megszerveztetéséért. A pi­henőtúrák 8—10 naposak, el le­het jutni a tengerpartra repülő­vel és személygépkocsival. A Magyar Hidrológiai Társa­ság romániai körutat szerveztet, amelyben a Körösök és a Ma­ros völgyét járják be, s szere­pel a programban a fogarasi- havasokbeli túra is. Szívesen utaznak az emberek a Szovjet­unióba, Leningrádba, a fehér éj­szakák idején. Több más, s köz­te hazai programot kínál az iroda, gondolva azokra, akik csoportosan utaznának, s azok­ra is, akik szívesebben kirán­dulnak a családjukkal gépko­csival. — Számadó — „Emlékét kegyelettel megőrizzük” (Tudósítónktól) Május 11-én az eleki te- metőben felavatták Tóth Mi­hálynak, a község első ta­nácselnökének síremlékét. Az eseményre — a családta­gokon kívül — eljöttek a község jelenlegi párt-, állami és társadalmi vezetői, a volt munkatársak, barátok, szom­szédok, tisztelők, mintegy százan azok, akik életében szerették, tisztelték. Elsőként Szabó István, a nagyközség tanácselnöke a község és a család nevében köszöntötte a megjelenteket. Ezt követően az általános is­kola egy tanulója mondta el Radnóti Miklós: Himnusz a békéhez című versét, majd az iskola gyermekkórusa adott elő egy, az alkalomhoz illő dalt. A síremléket Klam-peczki Béla, az általános iskola igazgatója avatta fel. Beszé­dében méltatta Tóth Mihály életútját, közéleti tevékeny­ségét: ..... A tanácsrend­szer születésétől, 1950-től 1963-ig első számú vezetője volt ennek a községnek. A legnehezebb időszakban — ezt ma senki sem tagadhat­ja! S ebben, a már törté­nelmi távlatból szemlélhető időben Tóth Mihály elvtárs mindenkor harcos huma­nizmussal, töretlen lendü­lettel, mindig erősödő pár­tossággal állt a benne meg­bízó, őt vezetőjének válasz­tó közösség élén.” Klampeczki Béla beszé­dét követően a Gyulai Já­rási Hivatal. az MSZMP nagyközségi bizottsága, a nagyközség tanácsa, a HNF nagyközségi bizottsága és az eleki Lenin Termelőszövet­kezet koszorút helyezett a síremlékre. Topa Sándorné Harang és a csempe Turku Finnország egyik legrégibb városa. Büszkesége a dóm. Tornyában hat harang van. Az egyik megrepedt. Kijavították, de először le kellett szedni. A mérnökök a modern technika minden fortélyát felhasználták, hogy ismét feljuttassák a toronyba. Vajon hogy csinálták ezt másfél századdal ezelőtt, amikor technikai eszközök nem álltak rendelkezésre. Mégpedig 1837-ben. A harang ugyanis 4600 kilós, azaz 46 mázsa súlyú. Egyszerűen, csigával, meg kötéllel. Csak hát nem akármilyen kötél kellett, mert ha elszakad, a torony is összedől. A város vezetői felkerestek egy kötélverőt. Megkérdezték tőle, tud-e olyan kötelet készíteni, amely elbírja ezt a nagy súlyt. Szegény ember volt, anyagiakban nem tudott ga­ranciát adni, ám büszke mesterségére, hát kijelentette, hajlandó felkapaszkodni a harangra, amikor helyére emelik. Megtetszett a válasz, rábízták, mert munkájá­nak minőségét életével garantálta. Ilyen jelentősége van a minőségnek. Ezen ütköztek meg a szarvasi népi ellenőrök, amikor a járásban meg­vizsgálták a költségvetési üzemek tevékenységét. Szem­betűnt, hogy több helyen baj van a munka minőségé­vel. Kondoroson a költségvetési üzem a múlt években felújította a posta épületét. A vizsgálatkor a leszámlá­zott mennyiséget és az anyagkiírásokat egyeztetve, a népi ellenőrök téglából 585, kúpcserépből 42, cserépből 400 darab többletszámlázást állapítottak meg. Azaz a valóságban ezt a mennyiséget nem használták fel, csak a számlán szerepeltették. Ugyan mi történt volna, ha a turkui kötélverő mester is csak a város vezetőinek be­nyújtott számlán szerepelteti, hogy a kötelet ilyen meg ilyen mennyiségű, tartósságú kenderből és egyéb anyag­ból fonta, ám ehelyett pókhálóból készítette volna el. Bizonyára nem vették volna észre a csalafintaságot a nagy múltú város tanácsának hajdani vezetői, üc a mes­ter nem merte átrázni őket. Nem bizony, mert ha elsza­kad a kötél, neki is befellegzik. A gyomaendrődi kivi- * telező üzemnek nem kellett ilyen szívszorító gondola­tokkal foglalkoznia, amikor a Kossuth Lajos utcában felújította a tanácsi lakásokat. A népi ellenőrök megál­lapították, hogy a kivitelező üzem csak részben teljesí­tette a munkát. A homlokzat és az esőcsatorna renová­lása elmaradt. Az átadáson felvett jegyzőkönyv szerint a kivitelezők a lakók nevében nyilatkoztak. Megállapítot­ták önmagukról, hogy jól dolgoztak. Tehették, időbér­ben dolgoztak, műszaki ellenőr közreműködése nélkül. Csak a lakók panaszkodnak a csempeburkolat miatt. Igen ám, csakhogy a harang és a csempe nem egy faj­súlyba tartozik. Ha egy csempe leválik, abba még egy szúnyog se rokkan bele. Nem úgy, mint amikor egy ha­rang lezuhan a toronyból. Hát nem csoda, hogy kifogás­talan kötelet igyekezett készíteni a kötélverő mester. Élete függött tőle. A gyomaendrődi üzem munkájától vi­szont legfeljebb a Kossuth utca lakóinak vércukorszint- je. Pedig fordítva kellene lenni. Ha a munka minőségé­től függene a bér, ahogy a kötélverő mester élete, bi­zonyára perdülne egyet a kocka. Serédi János Hz „Egyetértés” nem mindig egyet értés (Tudósítónktól) Három éVe, 1980. április 28-án alakult meg Oroshá­zán az „Egyetértés” Lakás- Garázsépítő és -Fenntartó Szövetkezet. A Tass úti 90, a Kossuth úti 40, valamint a Bercsényi úti 45 lakásos tömbök, és az Orosháza panorámáját nö­velő Rákóczi út 2., 4.. 6. szám alatt levő tízemeletes, 180 lakásosban élők mind tagjai az „Egyetértés” szö­vetkezetnek. Április elején a Rákóczi út 2. szám alatt levő 60 lakás olyan volt, mint a felboly- dult méhkas. A lakók el­mondása alapján a sérelmek közül a következők aggaszt­ják őket: Nemcsak a tizedik emeleti lakások áznak be, hanem a negyedik, a harmadik eme­letiek is. Természetes, hogy ennek következtében tönkre­megy a bútor, a szőnyeg- padló. Olyan radiátorok van­nak beépítve, amiknek számtalan hibalehetősége van, jelenleg már nem is gyártanak ilyeneket. Tehát cserére sincs alkalom. A beépített szemétledobó hasz­nálhatatlan. Más. Hogyan le­hetséges aé, hogy a fűtési idényben észrevételezték, hogy magas a szobahőmér­séklet és intézkedés nem történt? Vagy miért nem működött huzamosabb időn keresztül a lift? És végeze­tül, de nem utolsósorban: a múlt évről április elején kaptak egy kimutatást, mi­szerint a hátvan ház — a Rákóczi út 2. — 1500—6000 forintot tartozik fizetni laká­sonként tíz napon belül! Er­re végképp felbolydultak a kedélyek. Ügy érzik, hogy' tagjai ugyan az „Egyetértés” szövetkezetnek, de az ügyek intézésével nem értenek egyet. Az „Egyetértés” szövetke­zet elnöke, Mészáros Géza a következőket mondta: — A Rákóczi út 2. szám lakói költöztek ide legké­sőbb, 1981 december elején. Természetesen a kulcsátvé­telt megelőzően a leendő tu­lajdonosok megjelentek, és ott döntöttek arról, hogy az üzemeltetést milyen for­mában kívánják megoldani. Mivel a szövetkezetit vá­lasztották, így lettek ők is tagtársak. Sajnos, építési hiányosságok jelentkeznek — folytatja az elnök —, nemhogy a tetőn keresztül áznak be. hanem oldalról is, az illesztéseknél. Mind a beázásokkal kapcsolatos hi­bákat, mind a radiátorprob­lémát, vagy a szemétledobó kérdését nem hagyjuk fi­gyelmen kívül. Hiszen elvé­geztük a hiba kigyűjtését, azt a DÉLÉP-nek leadtuk. Garanciális a lift is, de szö­vetkezetünk itt is közben­járt. Ugyanúgy, mint a sze­métledobó ügyében is. Hi­szen tanácsülés elé terjesz­tettük, ahol azt a választ kaptuk: az 1983-as évben megoldódik a gond. Meg kell viszont jegyeznem: van olyan eset is, amikor a fo­gadószintről ürítik a szeme­tet. A fűtéssel kapcsolatban elmondhatom: a DÉGÁZ­nál kigyűjtött adatok sze­rint a Rákóczi út 2. szám mindig többet fizet. Itt a hibát talán az is okozhat­ja, hogy például bővebb a melegvíz-használatuk, de a gázfogyasztás csökkentésére is találunk megoldást. A fű­tési idény befejeztével az igazgatóság elhatározta, hogy az elkövetkezendő időben mereven alkalmazzuk az> ide vonatkozó törvényt. A tagok által sérelmezett költ­ségelszámolással kapcsolat­ban pedig elmondhatom, hogy mivel ők költöztek ide legkésőbb (1981 december elején) a fűtésre előtakaré- kosságuk nem volt, és az ál­talunk kiadott költségvetés jogos. Sajnos, valóban van­nak olyan lakók, akik nem fizetnek, de . tévedés az, hogy a nem fizető lakók he­lyett ők fizetnek. Lényegében tudottá vált az, hogy a kiküldött elszá­molás tényköltségeken alap­szik. Mivel hatvan tagot, és az „Egyetértés” szövetkeze­tei érinti e probléma, bízunk abban, hogy a lakók által igényelt részközgyűlés meg­nyugtatja a kedélyeket, ahol mindenki választ kap a „mit, miért”-re. Remélhető­leg az egyet értés, valóban „Egyetértés” is lesz . .. Takács Bálint Méhpempö Kuvaitba Megszállták a vándormé­hészek Tolna akácerdőit; Vas, Veszprém és Fejér me­gyéből több mint kétezer méhcsaláddal jöttek, a me­gyebeli ezer méhész több mint harmincezer méhcsa­láddal települt ki. A Tolna megyei méhé­szek tavaly hatvanhétezer üveg lépesmézet, s a IJun- garonektár közvetítésével további harminckétezer ki­logramm keretes lépesmézet adtak el. Megkezdődött a méhpempö kivitele is, Ku­vaitba küldtek nagyobb té­telű „kostolót” abból a két­százezer dobozból, amit a tamási körzeti ÁFÉSZ üze­mében készítettek. Az or­szág legnagyobb' méhpempő- termelő körzete ez a vidék: 1982-ben kétszáz kilogram­mot vásárolt fel a tamási ÁFÉSZ. A homoki akácosokból a dombvidéki erdőkbe tele­pednek át a vándorméhé­szek, majd elköltöznek kap­táraikkal a Bakonyba, illet­ve Nógrád és Vas megyébe, ahol később virágzik az akác. /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents