Békés Megyei Népújság, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-17 / 115. szám

1983. május 17., kedd o IMilUkfeM-------------------------­R égiek, de nem elavultak Békés megye fontosabb gazdasági jelzőszámai 1983. I. NEGYEDÉV (az előző év azonos időszakának százalékában) SZOCIALISTA IPAR A termelés volumene: Nehézipar 104,9 Ezen belül: gépipar 105,7 építőanyag-ipar 103,0 Könnyűipar 92,9 Egyéb ipar 96,8 Ipar összesen 100,4 Élelmiszeripar 100,2 Szocialista ipar összesen 100,4 A foglalkoztatottak száma 97,9 Az egy foglalkoztatottra jutó termelés 102,6 A foglalkoztatottak havi átlagkeresete 102,9 KIVITELEZŐ (szocialista) ÉPÍTŐIPAR A termelés volumene 91,7 A foglalkoztatottak száma 97,7 A foglalkoztatottak havi átlagkeresete 104,6 mezőgazdaság Értékesítés: Vágómarha 94,5 Vágósertés 116,5 Baromfi 110,6 Tehéntej 99,6 A foglalkoztatottak száma: állami gazdaságok, kombinátok 101,5 mgtsz-ek közös gazdaságai 99,8 A foglalkoztatottak havi átlagkeresete: állami gazdaságok, kombinátok 115,9 mgtsz-ek közös gazdaságai 106,3 BELKERESKEDELEM Kiskereskedelmi forgalom (fogyasztói folyóáron) 109,0 Ezen belül: bolti élelmiszerek, élvezeti cikkek 109,6 vendéglátás 106,5 ruházati cikkek 103,2 vegyes iparcikkek 110,7 A foglalkoztatottak száma 97,8 A foglalkoztatottak havi átlagkeresete 101,2 Amikor 1952-ben megala­kult a szövetkezet, a tagok, az egykori maszekok, kisipa­rosok gépeiket magukkal hozták. A marógép is így került ide, bár akkor ma- lomhenger-rovákoló volt a neve. Malomhengereket azonban manapság nemigen kell „rovákolni”, hát „cél­géppé” alakították az öreg masinát, amely becslések szerint igencsak megélt már vagy 100 esztendőt. Nehéz lenne megmondani, vajon hány mester kereste vele a kenyerét. Medgyesegyházán, a Vas- és Fémipari Szövetkezetben igen sok — a géppark 10—12 százaléka — a működő, ma is termelő, régi, 30—50 éves gép. Az üzem egész sorsa benne van ebben az egyet­lenegy tényben. Mert ahol sok a régi, ott valószínűleg nincs pénz az újra. Hogy most, a beruházások vissza­fogása idején, szűkös fejlesz­tési alapok mellett nincs, az érthető, de Medgyesegyházán azelőtt se igen volt. Ahogy sok más kis szövet­kezet, a medgyesegyházi is nehéz körülmények között kezdte. Először az épülete­ket, műhelyeket, szociális helyiségeket, konyhát, ebéd­lőt kellett megépíteniük. Az­tán — csupán néhány esz­tendeje — jutottak el oda. hogy nagyobb értékű gépvá­sárlásokat is megengedhet­nek maguknak. így vettek nemrégiben két kompresszort, másfél millió forintért, amelyek az egész telepet ellátják sűrített le­vegővel, ráadásul jóval ke­vesebb energiafelhasználás­sal, mint a régiek. Az új gé­pek, berendezések általában valóban gazdaságosabbak, termelékenyebbek, előnyük azonban nem mindig egyér­telmű. Értékesebb gépeket ugyan­is csak folyamatosan, de leg­alább két műszakban érde­mes üzemeltetni, mert az ál­lásidő itt „felemészti” a na­gyobb teljesítményből adódó nyereséget. Medgyesegyhá­zán viszont nem szívesen vállalkoznak az emberek ar­ra, hogy akárcsak két mű­szakban dolgozzanak. A kert, a fóliaház, a háztáji „megszabja” a munkarendet. Szerencsére többnyire a termékek sem igénylik 'a modern berendezéseket. A kábelsarukat, fúrótartó do­bozokat (kb. százféle termé­kük van) minden nehézség nélkül előállíthatják a hasz­nált gépeken. És a nullára leírt masinák állásidejét senki sem kéri számon, nem jelent veszteséget az se, ha hetente mindössze egy-két órát dolgoznak rajtuk. Ez az egy-két óra azonban nélkü­lözhetetlen. Miért vennének egy 200—300 ezer forintos esztergagépet, ha megfelel egy kissé kopott, de jól mű­ködő 20—30 ezer forintos? Végül is bizonyos munká­kat régi gépeken is lehet eredményesen — 12,8 száza­lék volt a jövedelmezőségi mutatójuk — csinálni. Sz. I. Az év első negyedévében az állami ipar termelése az egy évvel korábbi szinten alakult, a szövetkezeti iparé 1,9" o-kal nőtt, így a szocia­lista ipar kismértékben to­vább növelte termelését. A nehéziparait tartozó vállala­tok, gyáregységek, ipartele­pek és szövetkezetek együt­tes termelése az idén is di­namikusan emelkedett, külö­nösen az gépipariaké. A könnyűipari üzemek együt­tes termelése az idén is csök­kent. Az ágazaton belül azonban a bútoripar jelentő­sebben, a kézmű- és házi­ipar, valamint a cipőipar mérsékelten növelte a ter­melést, míg a többi szakága­zaté együttesen mintegy 10" o-kal csökkent. Az élel­miszeripari üzemek termelé­se a korábbiaknál ugyan ki­sebb ütemben, de szintén emelkedett. Az exportra is termelő üzemek együttesen növelni tudták termékeik külpiaco­kon történt értékesítését. Az ipar belföldi értékesítése né­hány százalékkal csökkent. A szocialista iparban fog­lalkoztatottak száma az egy évvel korábbinál ugyan ki­sebb mértékben, de tovább csökkent; átlagos havi ke­resetük pedig 2,9" d-kal ha­ladta meg az egy évvel ko­rábbi összeget. Az egy fog­lalkoztatottra jutó termelés 2,6" o-kal emelkedett. A megyei székhelyű építő­ipar termelése — összefüg­gésben a beruházások korlá­tozásával — 8,3%-kal alatta maradt az egy évvel azelőt­tinek. A termelés szerkezete is átalakulóban van. A be­ruházási jellegű munkák ér­téke csökkent, a fenntartási jellegűeké nőtt. A kivitelező szervek az idén az előző évinél több lakás átadását irányozták elő. A fizikai fog­lalkozásúak számának né­hány százalékos mérséklődé­se az idén is folytatódott. A mezőgazdaság értékesí­tése vágósertésből 11,6, ba­romfiból 10,6"o-kal emelke­dett, vágómarhából viszont 5,5° o-kal csökkent. Tejből csaknem ugyanannyit érté­kesítettek, mint egy évvel korábban. A foglalkoztatot­tak száma az állami gazda­ságokban, kombinátokban 1.5°«,-kal emelkedett, a me­zőgazdasági termelőszövetke­zetekben minimálisan csök­kent. Átlagos havi keresetük a többi népgazdasági ághoz viszonyítva jobban emelke­dett. A kiskereskedelem folyó­áron 9,0" o-kal több árut ér­tékesített, mint egy évvel azelőtt. Az eladott termékek mennyisége azonban ■ (össze­hasonlítható árakon számít­va) lényegében ugyanannyi (0,3"'o-kal több) volt, mint 1982 első három hónapjá-' bán. Az összes forgalmon be­lül az eladott áruk volume- mene csak a bolti élelmisze­rekből és élvezeti cikkekből emelkedett (2,3° o-kal), a többi cikkeké változatlan volt (vegyes iparcikkek), vagy kismérétkben csökkent (vendéglátás, ruházat). A beruházásokra történt ráfordítás összességében nem nőtt. Az állami beruházások főleg a lakásépítésre, a szö­vetkezetiek pedig az energia­racionalizálás, az intenzív gabonatermesztés, az állatte­nyésztés fejlesztésére és a vízrendezési munkálatokra irányultak. Központi Statisztikai Hivatal Békés megyei Igazgatósága II kulturáltabb vasúti közlekedésért TESZÖV—Kin Várják a rohamot A közlekedési feltételek ja­vítására a vasútnál fokozot­tan ellenőrzik a tisztaságot, a menetrendi pontosságot, s — különösen a Budapest környéki forgalomban — in­tézkedéseket tesznek az uta­zási körülmények javítására. Elsőként a szobi vonalon, amelyen az ingázók jelentős része utazik naponta a fő­városba és haza, terveznek számottevő változásokat. Zárt rendszerű ingavonatok állnak a forgalomba, ezek kilenc kocsival, a HÉV-hez hasonló rendszerben közle­kednek. Az ingavonatok szi­gorú rend szerint állnak le külső és belső tisztításra. A szobi vonalon, ahol már négy ilyen szerelvény közlekedik, minden ötödik napon lemos­sák kívül és belül a kocsi­kat, a kisebb tisztításokat pedig naponta végzik. Eze­ken az ingavonatokon a mozdonyon kívül a vonat másik végén levő vezérlőko­csiba is beépítették az úgy­nevezett éberségi berende­zést, amely a közlekedés biz­tonságát javítja. A szerelvé­nyek teteje kék lesz, ez kü­lönbözteti meg ezeket a töb­bi személyvonattól. A szobi vonal után ősztől már a ceg­lédi vonalon is zárt ingavo­natok közlekednek, és ké­sőbb valamennyi Budapest környéki vonalon áttérnek erre a rendszerre. Az utóbbi hónapokban na­gyobb figyelmet fordítanak a járatok pontosságára • is. Fokozottan ellenőrzik a sze­mélyszállító vonatok menet­rendjét, földerítik a késések okát, és a felelősség megál­lapítása után számonkérésre kerül sor. A következetes el­lenőrzésnek és felelősségre vonásnak máris érezhető a hatása: az elmúlt hónapok­ban számottevően javult a vonatok menetrendszerűsége. A kultúrált közlekedéshez szorosan hozzátartozik a színvonalas tájékoztatás is. Sok vád érte már eddig a MÁV-ot, hogy nem megfe­lelő az állomások feliratozá­sa, az utasok gyakran a vo­natból kihajolva sem tudják megállapítani, hol járnak. Ezért korszerűsítik a felira­tokat, s a mai helyzettel szemben nemcsak egy fény­cső tájékoztat majd arról, hogy hol áll a vonat, hanem 30 méterenként elhelyezett, és jól megvilágított fény­visszaverő táblákról lehet le­olvasni az állomás nevét. El­sőként a gödi vasútállomá­son szerelnek fel ilyet. A közlekedés színvonalá­nak továbbfejlesztésére az elkövetkező években még számos újdonság bevezetését tervezik — természetesen az anyagi lehetőségek függvé­nyében —, így például ná­lunk is megvalósítják a vo­natokon a központi ajtónyi­tást, és hangosbemondó köz­li majd a következő állomás nevét. A mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek és szövetke­zeti közös vállalatok a het­venes évek közepén hozták létre kölcsönös támogatási alapjukat, a KTA-t. Alapí­tói olyan meggondolásból adták össze kötelező tarta­lékalapjuk 25 százalékát, hogy ha valamelyiküknek pénzügyi nehézségei tá­madnak, kedvező feltételek mellett vehessenek a „közös kalapból”. A népgazdasági helyzet nehezedése hozta, hogy napjainkban ugyan­csak megnőtt a megyei tsz- szövetség mellett működő KTA jelentősége. De előbb térjünk vissza a kezdetekre! * * * Az első jelentős összeget 1978-ban adták össze a me­gye tsz-ei, közös vállalatai. Kis túlzással úgy lehetne jel­lemezni az akkori helyzetet: a KTA intéző bizottsága valósággal agitálta az alap tagjait, hogy kölcsönözzenek a több mint 33 millió forin­tos tőkéből. Nagyon kedvező feltételek, mindössze öt szá­zalék kamat fizetése ellené­ben. A kezdeti érdektelenség az eltelt időszak óta alapos for­dulatot vett. A múlt év vé­gén a KTA összege megkö­zelítette a 157 millió forin­tot, a 104 mezőgazdasági­szövetkezeti egységből 97 mondhatta magát tagjának. A kölcsönkérelmekről pedig elég csak annyit mondani: az említett összeg másfél- szerese is gazdára talált vol­na. Ebből következik, hogy nem irigyelhető a kölcsönök odaítéléséről döntő intéző bizottság, és a nagyobb horderejű kérdésekben sza­vazó küldöttgyűlés. Már csak azért sem, mert csupán az alap egyik felét oszthat­ják szét fejlesztések támo­gatására, a másik felét a pillanatnyi pénzügyi zavarok áthidalására kell tartalékol­niuk. Éppen az elsőként említett „beruházási hányad” okozza a legtöbb töprengést. Hi­szen sokan úgy veszik, hogy azt szét kell osztani, holott az alapszabály helyes értel­mezése szerint nem kell, ha­nem lehet a KTA-ból támo­gatni különböző beruházá­sokat. A kis kitérő magyará­zata egyszerű: a. népgazda­ságra jellemző általános be­ruházási helyzetben a KTA sem támogathat nagy hord­erejű üzemi építkezéseket. * * * De mire i£ kértek, kaptak hitelt a Békés megyei tsz-ek, szövetkezeti közös vállalatok a múlt évben? Elsősorban az utóbb említett célok felhasz­nálását érdemes górcső alá venni. Ebből ugyanis kitű­nik, hogy szó sincs a nép- gazdasági törekvések figyel­men kívül hagyásáról. Hu­szonöt gazdasági egység ka­pott ötvenmillió forint fej­lesztési kölcsönt, amelyből vége felé tartó építkezései­ket gyorsíthatták meg, ész­szerűbbé tehették energia- gazdálkodásukat, gépeket vá­sárolhattak, hogy több gabo­nát termelhessenek. Tegyük hozzá: rövid időre, két év visszafizetési haladékkal. A KTA kilenctagú intéző bizottsága 77 millió forintot adott 1—3 hónapos időtar­tamra harminc tagjának, hogy azok fizethessenek partnervállalataiknak, fo­lyamatos legyen az üzemvi­telük, és gyakran azért, hogy tagjaik havi bérét kifizet­hessék. Nem kell csodálkoz­ni az utolsónak említett té­nyen! A mezőgazdaság jel­legéből adódik, hogy ilyen­kor, az év közepén — na­gyobb bevételek híján — fogyatkoznak a korábban felvett üzemviteli bankhite­lek. Ez arra kényszeríti a gazdasági vezetőket, hogy gyakrabban forduljanak a KTA-hoz. Fordulnak is, mégpedig nemcsak a „szegények”, ha­nem a jól gazdálkodó üze­mek vezetői is. Mert ma­napság bárki könnyen pénz­ügyi zavarba kerül — elég, ha akad egy fizetésképtelen­né váló partnere, amelyen nem tudja „behajtani” a tar­tozást. Ebből is könnyen érthető, miért nőtt meg napjainkban a KTA jelen­tősége. Az intéző bizottság tagjai tudják ezt; az idén is arra számítanak, hogy rövi­desen megszaporodnak a gyors lejáratú hitelkérelmek. Felkészültek rá, várják a ro­hamot — állapították meg tagjai az április végén tar­tott küldöttgyűlésen. És meg­próbálják azt, ami szinte lehetetlen: „kis pénzzel” jól gazdálkodni, hogy oda jusson, ahol a legnagyobb szükség . van rá. * * * A megyei tsz-szövetség mellett működő kölcsönös támogatási alapról szólva nem szabad megfeledkezni az országos KTA-ról, amely két éve működik a Termelő- szövetkezetek Országos Ta­nácsának égisze alatt. A Bé­kés megyei KTA alaptőkéjé­nek húsz százalékával járul hozzá az országoshoz. Siker­ként könyvelhető el, hogy máris kapott belőle har­mincmillió forintot. Az idei megyei alap így eléri a 163 millió forintot. Fejlesztési hányadát már fel­osztották, a tavalyihoz ha­sonló célokra. A többi pénz kölcsönzőkre vár, akik — a szabályzat szerint — beté­tük tízszeresét igényelhetik. Még egyszer tegyük hozzá: rövid időre, hogy a pénz gyorsan forogjon, és hogy sokaknak nyújthasson segít­séget. M. Szabó Zsuzsa Fotó: Fazekas László ... és a legújabb szerzemény Egy ma is használt 100 év körüli masina...

Next

/
Thumbnails
Contents