Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-10 / 84. szám

NÉPÚJSÁG Sikeres munkaverseny a tanácsi vállalatoknál 1983. április 10-, vasárnap Csapatmúzeum a határőröknél Mint arról már korábban hírt adtunk, a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén értékelte a tanácsi vállalatoknál és in­tézményeknél folyó munka­versenyt. Megállapította, hogy tavaly az előző évhez képest javult a tanácsi gaz­dálkodó szervek részvétele a mozgalomban. Huszonöt vál­lalat, 11 költségvetési üzem és több intézmény tette meg vállalását. A verseny leg­népszerűbb formája a szocia­lista brigádmozgalom. Ta­valy a tanácsi szektorban 738 brigád működött, több mint 8 ezer 400 taggal. Ez az összlétszámnak csaknem fele. A szocialista munka­verseny egyéb formáiban kétezren véttek részt. Össze­sen tehát a résztvevők ará­nya a létszámhoz képest meghaladja a 60 százalékot. Az elmúlt évben 15 komp­lex brigád tevékenykedett több mint 200 résztvevővel. Az ifjúsági brigádok száma 26, öttel több mint 1981-ben volt. Ami az elért eredménye­ket illeti, a vállalatok múlt évi terveiket zömében túl­teljesítették. Szembetűnő a minőség javulása az Oros­házi Faipari Vállalatnál, a termékek 90 százalékát első osztályú minőségben állítják elő. Figyelemre méltó, hogy négy ifjúsági brigád is mű­ködik. A Békéscsabai Szőr­me- és Kézműipari Vállalat­nál a sikeres export igazol­ja a minőség javulását. Az Ingatlankezelő Vállalat több brigádja ugyancsak a minő­ség javításáért garanciát vál­lal munkáira. A szocialista munkaversenyben részt ve­vők sokat tettek az anyag- és energiatakarékosságért. A megtakarítás a múlt évben 17 százalékkal haladta meg az előző évit. Különösen fi­gyelemreméltó a Gyulai Kö­tőipari Vállalat eredménye, ahol az importfonál felhasz­nálásának csökkentésével egymillió forintot takarítot­tak meg. A termelés növelésében, a költségek csökkentésében, a minőség javításában nagy szerepe van az újítómozga­Az egykor nagy hírű Gyu­lai Hitel és Bőranyagbeszer­ző Szövetkezetre már legfel­jebb a nyugdíjasok emlékez­nek. Ha netán a szakma mai művelői alkalmasint üzem­történeti kiállítást rendeznek, egy példányt még találnak Implom József, 1889-cel kez­dődő, s fél évszázad történe­tét megörökítő munkájából (ott van a mostani telepve­zető, Cserényi János fiókjá­ban) ebben szerepel a cég. Azt már többen tudják, hogy a bőrbeszerzőket köve­tő bakancsgyár is fogalom­számba ment, s a csirízszag- tól átitatott hatalmas Cor­vin utcai épület csak tavaly nyár óta szolgál más szak­mát: a háziipari szövetkezet költözött oda. Szükség is volt a cserére, a cipészek­nek jobban megfelel a Jókai utcai, új telephely, a régi épület rezsije elvitte a sze­rény nyereség jó részét. Hiánycikk a szakmunkás — Régebben közületeknek készítettünk munkacipőket, vixos bakancsot, halinacsiz- mát, postáscipőt, meg a fe­szültséget magától „távol tartó” rádió-tv-szerelőcipőt — idézi az elmúlt éveket Cserényi János, aki hiába ül íróasztal mögött, igazából ci­pésznek, s nem vezetőnek ér­zi magát. Mi több, amikor megkérdezzük: vajon, ha suszternek szólítják őket, nem sértő-e, határozottan rázza a fejét. — Ez lenne a legkevesebb. Gondjaink ott kezdődnek. lomnak. Több vállalatnál si­keres ötletnapot rendeztek, amely fellendítette a moz­galmat. A tanácsi szektor munkaversenybe benevezett vállalatainak dolgozói 439 újítást adtak be, ez 23 szá­zalékkal több a tavalyelőtti­nél. A beadott újítások kö­zül 257-et — az 1981. évinél 43 százalékkal többet — fo­gadtak el, s tavaly 221-et be is vezettek. A munkaverseny értékelé­sében döntő a társadalmi munka eredménye. Tavaly a szocialista brigádok több mint 180 ezer óra társadal­mi munkát teljesítettek, amelynek értéke meghaladja a 7,5 millió forintot. Ugyan­csak értékelési szempont a tanulás, az önképzés. A szak­mai és politikai képzésben részt vevők száma tavaly 10 százalékkal haladta meg az előző évit, ami azt jelenti, hogy több mint 6 ezer 600- an tanultak. Sajnos nem mindenben -ilyen kedvező a kép, to­vábbra is magas például a balesetek száma. Tavaly az előző évinél 10 százalékkal több volt a baleset, az ezek következtében kiesett mun­kanapok száma pedig még nagyobb arányban nőtt. Elő­relépés tapasztalható ugyan, de még mindig nem kellő színvonalú a munkaverseny az intézményeknél. Néhány kedvező példa ugyan akad, mint például a Növényvédő és Agrokémiai Állomás, a gyulai megyei kórház, a nagyszénási szociális otthon, az illetékhivatal, ám ennél lényegesen több lehetőség van. összességében megállapít­ható, hogy a tanácsi vállala­tok az elmúlt évben szép eredményeket értek el a munkaversenyben. A szocia­lista brigádmozgalom meg­születésének 25. évfordulója szellemében azon munkál­kodnak, hogy erősítsék a szocialista munkaverseny tartalmi jegyeit, a formális elemektől megtisztulva, új szempontokkal gazdagodva vegynek részt a mozgalom­ban az idén is. S. F. hogy mindinkább „hiány­cikk” a jól képzett szakmun­kás. Nálunk például 13 év­vel ezelőtt szabadult fel az utolsó három tanuló, Bíró Viktor, Török Jóska és Gyen­ge Jani. így aztán tényleg megbecsüljük nyugdíjasain­kat is, akik közt 74 éves mester is akad. Sőt, ott tar­tunk, hogy nagyon örülünk, amikor benéznek délutánon­ként sakkozni, ám még job­ban, ha van kedvük bese­gíteni. Különösen a türelmes, finom munkát igénylő javí­tásoknál tudjuk hasznosíta­ni az idős kezeket. Pillanat­nyilag 140-es létszámmal dolgozunk, de egy tucat szakmunkást is azonnal le tudnék ültetni a papucsok közé. Ha lenne kit?! A cipő minket itt szorít leginkább. Gyulán is kihaltak a cipész­dinasztiák, s egyebek között ez is rákényszerített bennün­ket a termékváltásra. Már a régi helyen is kezdtünk át­állni a papucsgyártásra, a klumpaszerű fatalpas divat­papucsokból most már napi 170 párat készítünk, sőt oly­kor kétszázra is felmegyünk. Lassan belerázódunk az új környezetbe, ehhez is idő kellett. A kötény varázsa A Klammer-belövő gép­pisztolyropogásra emlékezte­tő csattogása behallatszik az irodáig. Az egyik háromlábú szék Cseresznyés Zoltáné. Az ifjabb szakmunkás-generáci­ót képviseli, nem ijed meg a kemény munkától, bármi­kor számíthatnak rá, de vé­„Barátunk a könyv” vetélkedösorozat úttörőknek A gyulai Mogyoróssy Já­nos járási-városi Könyvtár gyermekkönyvtára a koráb­bi évekhez hasonlóan ez év decemberében újra megren­dezi a játékos könyvtárhasz­nálati és irodalmi vetélkedő­jét a város és a községek he­tedik osztályos tanulóinak. A korábbi évek gyakorla­tától eltérően ebben az év­ben a szervezők új témakört jelöltek ki, amellyel bővíte­ni szeretnék az úttörők ön­álló ismeretszerzésének kész­ségét. A decemberben — az országos gyermekkönyvhét alkalmából — megrendezés­re kerülő vetélkedő témája a „három tavasz” (1848—49, 1919 és 1945) ünnepeihez kap­csolódik. A részt venni szán­dékozó gyerekeknek — akik ebben a tanévben még hato­dik osztályosok — meg kell szerezniük a „Barátunk a könyv” jelzésű olvasójegyet. A szervezők ennek segítsé­gével követik nyomon a résztvevőknél a feladatok tel­jesítését. Ilyen, megoldásra váró feladat az is — többek között —, hogy minden ta­nulónak egy-egy új könyvtá­ri tagot kell szerveznie, részt venni legalább egy-egy könyvtári rendezvényen, to­vábbá olvasónaplót készíteni. A gyulai járási-városi gyermekkönyvtár a terület iskolái között is versenyt hir­det. A felhívás és az ajánló bibliográfia az elmúlt he­tekben került az iskolákhoz; az érdeklődő tanulók annak áttanulmányozása után ne­vezhetnek be a vetélkedőso­rozatba. A könyvtár az első, gyer- rm keknek szánt rendezvé­nyét májusban tartja meg, amelyen az iskolások Bálint Ágnes írónővel találkozhat­nak. Októbertől minden hé­ten csütörtökön délután a könyvtárban előkészítő fog­lalkozás lesz, amelyen a ve­télkedő anyagát dolgozzák fel. Ekkor vetítik le azokat a diafilmeket is, amelyekből az új ismeretanyag is elsajá­títható. leményét sem rejti véka alá: — Nemegyszer elhatároz­tam már, hogy itthagyom az egészet, máshol többet ke­reshetnék. Aztán mégis ma­radtam, mert ami igaz, az igaz, szeretem a szakmát, aztán az se’ mindegy, hogy jó kis csapat a miénk. Hiá­ba, hiányozna a kötény. Igaz, a fülvédő elkelne ebben a zajban, bár inkább elvise­lem, mintha a kézi kalapácsot kellene püfölni. Ez az új gép olasz gyártmányú, 6 és fél atmoszférával dolgozza be a szöget a felsőrészbe. Persze a gép csak részben pótolja a munkaerőt. Itt a papucs­gyártó részlegben 19-en va­gyunk, s ha legalább betaní­tott munkásokkal kiegészül­nénk, akár 250—300 párat is kosárba rakhatnánk délutá­nonként, az ország majd minden boltjában fellelhető papucsainkból. Gyulán a papucskészítés jelenti az 1983-ban 130 mil­lió forintos árbevétellel szá­moló Körösvidéki Cipész Szövetkezet legnagyobb be­vételi forrását. Emellett per­sze — közvetve — besegíte­nek az exporttermelésbe is. — Négy telepünk közül az egyik nagyon fontos és hasznos „fogaskerék” a gyu­lai. ök is részt vesznek a legrégibb tőkés exportot je­lentő papucskészítésben, mégpedig a gyártás-előké­szítésben. A nyugatnémet „Ghelen-cég” eddig egymil­lió pár női divatpapucsot vett tőlünk, és szó van ar­ról, hogy újra készítünk szá­mukra férfi és gyermek di­vatpapucsokat is. A több — Jaj, bocsánat! — men­tegetőzöm ijedten. Valaki lábára léptem. Ja, ez csak a határvadász egyenruha be­mutatását szolgáló bábu ba­kancsa volt. (Még inkább röstelkedem.) Vigyázhatnék jobban, de mit csináljak, nem lehet mindenre figyelni, annyi a látnivaló, s már vagy egy órája bámészkodók itt, az orosházi határőr magasabb egység csapatmú­zeumában. Járőrfelszerelés, ma Fotó: Fazekas László mint 10 esztendős partner- kapcsolat eredménye ez, egyben jelzi, hogy terméke­inkkel elégedettek — foly­tatja a beszélgetést Gyön­gyösi János, a Körösvidéki Cipész Szövetkezet műszaki vezetője. Rögvest hozzá te­szi azonban: — Ez nem tévesztendő össze a gyulaiak fatalpú pa­pucsaival, amelyet egyébként a három legnagyobb hazai felvásárló, a Fővárosi Cipő­bolt, valamint a dunántúli és Tiszántúli Cipő-nagyke- reskedelmi Vállalaton ke­resztül értékesítünk. Azt is érdemes tudni a „Körös” cipészeinek munká­járól, hogy a 130 milliós idei tervből mintegy 10 mil­lió forintot tesz ki a javító­részlegek „apró”, ám nélkü­lözhetetlen és nagyon fontos szolgáltató tevékenysége. Nemcsak a négy telephely mindegyikének feladata ez. A gebinesekkel együtt 40 kisebb műhelyben javítanak a megyében. Csak műanyagot ne Üjra Cserényi Jánosé a szó: — Kezd ismét becsülete lenni a talpalásnak, a flekk­készítésnek. Nem ritka, hogy megint gojzervarrott cipők lapulnak a szatyorban, má­sok a szintén nem éppen tegnap gyártott, úgynevezett angol fajtájú cipők agyusz- tálását kérik javítórészle­günkben. Hiába, itt is lát­szik, hogy takarékosabban élünk, jobban megbecsüljük a használt lábbelit is. Amit néhány éve még könnyedén a kukába lódítottak, most hozzák hozzánk. Egyedül a műanyag talpú cipőkkel bol­dogulunk nehezen, ezeknek a talpát szinte lehetetlen javí­tani. Fiatal kísérőm, Bögre Zol­tán közművelődési előadó lelkesen magyarázza, hol, mit látok. Közben azon tű­nődöm, amit az ifjúság tör­ténelmi tájékozatlanságáról olvastam a minap. Itt — szerencsére — egész más a helyzet. Nem csupán veze­tőm felkészültségéről gon­dolom ezt, hanem mindarról, amit e gazdag gyűjtemény látogatóiról megtudok. A bevonuló katonák mindegyi­ke körülnéz itt. A hivatásos állományt is nagyban segíti a csapatmúzeum a felkészí­tő munkában. Ám a polgári látogatókról sem feledkezhe­tünk meg. Van köztük szo­cialista brigád, ifjúgárdista- és határőrúttörő-csoport, és így tovább. Az MHSZ szer­vezésében a járás szinte ösz- szes iskolája megfordult itt, ez mintegy 2500 gyereket je­lent ... Emlékek a végvári vitézek életéről, a Rákóczi-szabad- ságharcról, 1848-ból, majd a Tanácsköztársaság idejé­ből ... Ez az országrész volt az első, amely felszabadult. Már ekkor megkezdődött a határ őrzésének megszervezése. Nem csoda hát, ha különö­sen büszkék a vitrinre, amely e kor emlékét őrzi. A szovjet parancsnokság a községi elöljárók feladatául tűzte ki a határőrizet meg­szervezését. Az egykori, kis­sé - viharvert karszalagon még magyarul és oroszul ol­vasható a fölírás: „Honvéd­ség”. _ A határportyázó századok megalakulása idejéből itt a zsákruha, melyet a szegedi kendergyár társadalmi mun­kában készített akkoriban. A szaruból faragott gyertyatar­tó az eleki őrs ügyeletesének asztalán tett egykor jó szol­gálatot ... A határvadász zászlóal­jak megalakulására a csa­patzászlók is emlékeztetnek. Nász Mihály, aki 1970 — a múzeum létrehozásának kez­Ha a boltokban ezer fo­rint körüli is az „ünneplő” cipők ára, ha a divat meg­rögzött szokásához híven fél­évenként szolgál is megle­petéssel, könnyen belátható: a cipőgyárak mellett növe­kedett a kisebb üzemek je­lentősége is. Korántsem hé­zagpótló szerepet töltenek be, az esetenként speciális termékekre szerződött szö­dete — óta megszállottként gyűjti az anyagot, a Hadtör­téneti Múzeumban akadt az eredetiekre. Hiteles másola­tok készültek róluk, ezek láthatók itt, az üveggyár társadalmi munkában ké­szített vitrinjeiben. Egyenruhák. A „ködvágó” sapkától, az aranysújtásos társasági kabátig, minden megtalálható itt. S a megsár­gult iratok, a fotók tömege! Napestig nézelődhetnénk, ak­kor se érnénk a végére. A kiadványok, s az újságok sok érdekességet rejtenek. Ma már jót derülünk az egykori szenzáción: „Ruhát és láb­belit kap a tiszti és a tiszt- helyettesi kar ...” — írja az 1947-es „Határőr” című lap. Nász Mihály 1970 óta nem egy intézménnyel felvette a kapcsolatot... Segítségüknek is köszönhető a sok látni­való: — Már csak azért is fel­kerestem a békéscsabai, a gyulai és az orosházi mú­zeumot, hogy tanácsot kérjek a gyűjtés mikéntjéhez. Nem csináltam én ezt soha! De a tanács mellett tárgyi emléke­ket is kaptam, állandó köl­csönre. Ma már rendszeresen járok a levéltárakba is. A nyugdíjasoktól, s az elhalt határőrök hagyatékából is sok minden kerül hozzánk. Lassan vége a látnivalók­nak, ám hamarosan új em­lékekkel gyarapszik a kerü­let csapatmúzeuma. Nász Mihály már jó nyomon van az 1951-ben adományozott csapatzászló felkutatásában. Vámosmikolán egy olyan emberre bukkant, aki ott volt hősi halottuk, Bozvári Imre megsebesülésénél. Tőle nem egy új adatot várnak. S a nagy álom: — Szeretném felkutatni, hogy kik voltak az első őrs­parancsnokok, s nyomukba eredni. . . A kitartás, a lelkesedés nem hiányzik. Várjuk az eredményt! Nagy Ágnes vetkezetek. Emellett újra megnőtt a , javítórészlegek becsülete. A sokoldalúság nem ör­döngösség. Hátha még a nyolcadikosok közt többen lennének, akik az ősi szak­mát választanák. Kevésbé szorítana a cipő — a „má­sik” oldalon. Fábián István Kinek az angol, kinek a gojzervarrott Gyulai cipészek: 170 pár papucs naponta A gyulai telephelyen naponta 170 pár papucs készül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents