Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-09 / 83. szám

I 1983. április 9-, szombat A pályaválasztás indítékainak változásai II jogszabály előtt járnak Iskolaotthon a város szélén MOZI Talpig olajban A Népszabadság 1983. feb­ruár 17-i számának Szót kér az olvasó rovatában egy zagyvaszántói szülő leánya óvónői pályára jutásának gondjait részletezte. Az írás azzal a következtetéssel zá­rult, hogy — az elismert, sokféle iskolai és munkahe­lyi segítség ellenére — „most ugyanolyan tanácsta­lanok’ vagyunk, mint én és szüleim ... 1959—60-ban”. Nem vitatható, hogy a dön­tési helyzetekben, a nagy lépések előtt bizonyos fokú feszültségben élünk. (Ki ne élte volna át a különböző vizsgái előtti utolsó pillanat­ban a „tényleg nem tudok semmit” érzését? Ez az ér­zés á vizsgák többsége előtt feltehetően hasonló volt, a felkészültség és az eredmény viszont nagyon is változó le­hetett.) Bizonyára, a pálya- választási döntéssel kapcso­latos tanácstalanság mai át­élésében felfedezhetők a húsz évvel ezelőtti átélések hasonló jellemzői is. Az érem másik oldala kedvéért azon­ban célszerű további kérdést is feltenni: Milyen különb­ségek húzódnak meg a lát­szólagos azonosságok mö­gött? A mai törekvésekhez ha­sonlóan két évtizeddel ez­előtt is a szülők sokasága azt szerette volna, hogy gyerme­ke legalább annyira vagy többre „vigye” mint ő. Csak­hogy azóta ugrásszerűen megnőtt a szülők iskolai vég­zettsége. Mennyivel másabb társadalmi feladat volt az akkor jelentős számú, ki­sebb iskolázottságú szülők gyermekeinek biztosítani a „szinten tartás” vagy ,7fel-' jebb lépés” lehetőségét, mint napjainkban, amikor' lénye­gesen magasabb a szülők is­kolázottsága. Két évtizeddel, ezelőtt is, most is, tanulóink nagyobb hányada szakmunkáspályát választott és választ. Akkor a fizikai munka jelentősebb arányban igényelte a fizikai erőkifejtést. Ma a kifejezet­ten nehéz fizikai erőkifejtést igénylő szakmák száma me­gyénkben nem éri el a tí­zet. Ezzel szemben lényege­sen nőtt a fizikai munka „szellemiségének” igénye. (Pl. a géplakatosok megis­merkednek az elektronikával is.) Korábban több szülő igyekezett óvni gyermekét a nehéz fizikai munkától, ma már az is felmerül gyakor­ta, hogy „óvja” a gyerme­ket figyelmének egyoldalú igénybevételétől (monotónia) leendő pályájára vonatkozó­an. Mennyivel másabb ez -utóbbi, mint az előbbi szü­lői „probléma”. (Ugyanak­kor ma is jogos igény, s nem kevés fiatal „személyi­ségéből” eredő reális törek­vés, hogy olyan férfias helyt­állást, nehézségek leküzdé­sét, s bizonyos bátorságot igénylő pályákat válasszon, mint a katonai, a bányaipa­ri vagy akár egyes mezőgaz­dasági pályák.) Két évtizeddel ezelőtt, s a közelmúltban is (Schüttler Tamás: A pályaválasztás in­dítékainak vizsgálata. Pálya- választás, 1982. 3—4. szám) végeztek országos reprezen­tatív vizsgálatot a tanulók pályaválasztási indítékainak megismerésére. Az 1981-es vizsgálatban fiúknál és lá­nyoknál egyaránt a „jó mun­kakörülmények” indítéka ke­rült az első helyre. Ez 1961- ben a lányoknál a hatodik, fiúknál pedig a 13. helyet foglalta el az indítékok rang­sorában. Az első két helyre 1961- /ben a „jó kereseti lehető­ség” és a „fizikailag köny- nyű” indíték került. 1981- ben pedig a jó munkakörül­mények mellett az egészsé­ges életmód igénye. Harma­dik helyre csúszott vissza a jó kereseti lehetőség. Ter­mészetesen ennél lényegesen több indítékot elemeztek a vizsgálat során, hiszen jóval több is van. Bőke Gyula Sok tekintetben is irigy­lésre méltó a békéscsabai 11-es számú, Rózsa Ferenc utcai általános iskola. Ha egy felnőttnek megadatik az a lehetőség, hogy egy vagy több napot eltölthessen eb- bvm az 1964-ben épült, az­óta többször is bővített, je­lenleg 805 tanulót oktató­nevelő iskolában, alighanem gyermekkorának legszebb emlékei ragadják -el. Ez az érzés azonban nem a nosz­talgia, hanem inkább egy kis irigység. — Tíz évvel ezelőtt kezd­tünk hozzá az úgynevezett iskolaotthon szervezéséhez. Ahogyan a szülők is neve­zik: az egész napos iskola megteremtéséhez. Végül is az előkészítés igazi éve az 1980/81-es tanév lett — tá­jékoztat Kökényessy Tibor igazgató. A kérdés: miért? Az isko­la valóban a „város szélén”, jobban mondva • a megye- székhely legnagyobb mun­káskerületében, Erzsébethe- lyen található. Az ide járó tanulók kilencvennyolc szá­zaléka fizikai dolgozó gyer­meke. — A szülők két, három műszakban dolgoznak. Ta­pasztalataink szerint sokhe­lyütt a gyerek nem az első a családi hierarchiában. De nemcsak ezért döntőiünk úgy, hogy ezt a formát meg­valósítjuk! Az 1978-as új tanterv bizonyos társadalmi kihívást is közvetített fe­lénk. Ügy gondoltuk, az is­kolaotthon — s a felsősök­nek az úgynevezett klub­napközi — alkalmas lehet arra, hogy „felvegyük a kesztyűt”. Az új tantervben megszabott cél- és feladat- rendszer gyakorlati megva­lósításának jó és itt bevált eszközét láttuk és látjuk eb­ben a formában. • Mit is jelent az egész na­pos iskola? Délelőtt a köte­lező, hagyományos tanórá­kon vesznek részt a diákok. A tanítás után lépcsőzetes időbeosztásban megebédel­nek, játszanak, pihennek. Ezt követően kétszer negy­venöt perces „szilencium” következik. Vagyis ekkor készülnek fel a másnapi órákra, írják meg a házi fel­adatot a szaktanárok irányí­tása mellett. Van kikérdezés is, korrepetálás is. Ezután — délután négy órától — vehetnek részt a sportren­dezvényeken, a különböző klubok és az úgynevezett blokkrendszerek foglalközá­Vásárhelyi Győző, akit a világ Vasarely néven ismer, 75 esztendővel ezelőtt szüle­tett Pécsett, 1908. április 9- én. Budapesten végezte ta­nulmányait Bortnyik Sán­dornál 1928 és ’29 között, in­nen érkezett Párizsba, ahol kezdetben grafikával és il­lusztrációk készítésével fog­lalkozott. A tudományt hív­ta segítségül a piktúra meg­újításában; a XX. század mérnök-festője, aki a tuda­tosságot és az intuíciót egy­aránt elsődlegesnek tartja. Zebra (1938, gyapjú-szövött) sáin. Ezek végeredményben a hagyományos rendszerű iskolák szakköreihez hason­latos formák. Mégis: többek, teljesebbek, komplexebbek annál. • Szamosné Pesti Éva ta­nárnő vezeti a kultúrtörté­neti blokkot. Az első évfo­lyamosok az ötödikesek, ők az ókorral, a hatodikos má­sodik évfolyamosok a közép­korral, a harmadik évfolya­mos hetedikesek pedig az ezt követő, 1850-ig tartó ko­rok művelődéstörténetével foglalkoznak. Évfolyamon­ként 12—18 gyerek tagja a blokkoknak. Legközelebb Békésre, ásatásra mennek a magasabb ' évfolyamosok, majd a Duna-kanyarba ki­rándulnak. — Röviden nem is lehet elmondani, mi mindennel foglalkozunk a kéthetenkén­ti foglalkozásokon — mond­ja a tanárnő. — Az úttörő­mozgalmi szakpróbák köve­telményeire is figyelve, számtalan ágazatban próbá­lónk újabb ismeretekre szert tenni. A téli szünet­ben Játsszunk színházat! címmel a Követek Mátyás udvarában című „művelj ír­tuk, játszottuk, díszleteztük, rendeztük közösen. Az éves tervet végeredményben a gyerekek állítják össze. A foglalkozások menete kötet­len, elsősorban a gyerekek alkotókedvére, ötletességére, valóságmegismerő akaratára épít. Számomra mindössze az elképzelések és a lehető­ségek összehangolása marad, bár gyakran még ez sem ... — foglalja össze mosolyog­va. _____ A két hetedikes diák, Ha­vasi Márta és Molnár Mi­hály megannyi kedves él­ményt elevenít fel. Műemlé­kek kicsinyített modelljei­nek elkészítését, az ókori egyiptomi temetés megele- venítését, a tanév végi „vizsga” történetfoszlányait, amelyen a szülők is részt vesznek. A hatodikos Bohus András pedig szenvedélyé­ről beszél. Ö az iskola távol­keleti „szakértője”: elsősor­ban a tatár történelem ér­dekli, az ilyen témájú köny­veket gyűjti, olvassa, tanul­mányozza. A blokktagoknál a könyv, az olvasás minden­napi dolog, mert természe­tes. „Sokszor mi tanítjuk a szüleinket, hívjuk fel figyel­müket egy-egy érdekességre, egy jó könyvre, kikapcsoló­dást jelentő programra” — fogalmazza meg a" többiek véleményét is Márta. Vasarely életművének je­lentősége abban áll, hogy helyesen mérte fel a képző­művészet új feladatát az op- art és a kinetikús művészet általánossá tételében. Ez az általánosítás, a mű hiányta­lan kiterjesztése többé nem illúzió, hanem az általa meg­álmodott „színes város” alap­ja. Ez a méretbeli növeke­dés megszünteti elgondolá­sában a táblakép egyedural­mát, a festészetet a környe­zetkultúrába integrálja, s ezzel lehetőségeit is bővíti. (Fotó: MTI — KS) De nincsen másképpen az a rajzklubban sem, amelyet Hidasi Lászlóné vezet. Amo­lyan szabadiskola-jelleggel dolgoznak itt a klubtagok. Zene mellett, bármilyen technikával. Most éppen az április 4-i iskolai ünnepség dekorációját készítik. Vagy a sok-sok iskolás számára mumust jelentő matematikai blokk két évfolyamának tag­jai!... -Kocsondi Sándorné tanárnő a blokk pedagógiai jelentőségéről szólva a töb­bi, összesen 26 csoport fel­adatát, lényegét is megfo­galmazta: „Nem titkolt cé­lunk, hogy a blokkokba já­ró gyerekek tehetséggondo­zását is végezzük. Az ide já­ró gyerekek a délelőtti tan­órákon azt a magot képe­zik, amelyek szinte mágnes­ként vonzzák magukkal a többieket is. Követendő pél­dát jelentenek, amelyet nagyszerűen ki lehet hasz­nálnia a tanítónak, tanárnak arra, hogy a szaktárgy iránti érdeklődést fenntartsa, fo­kozza, kellő irányba terelje. A blokkba járás bizonyos rangot jelent a gyereknek az iskolában társai, otthon szülei előtt. Vonzó dolog, amelynek lélektani-pedagó­giai hatásaira az oktató-ne­velő munkában is kell, le­het építeni!” Harminchét másodikos is­kolaotthonos kisdiák tagja a Novák Pálné tanítónő ve­zette esztétikai blokknak. — A nyelv, a zene, a kép­zőművészet és a matemati­ka kapcsolatát „kutatjuk” a hetenkénti egy-egy órás fog­lalkozásokon. Végeredmény­ben a tantervi anyag feldol­gozásáról van szó, csak ép­pen más szempontok alap­ján! A célunk ebben a blokkban is az, hogy egy­részt a hátrányok felszámo­lását segítsük elő, másrészt a tanulók bizonyos adottsá­gait minél korábban felis­merjük, harmadrészt pedig felkeltsük és egyúttal ki is elégítsük a gyerekek érdek­lődését. Vagyis arra használ­juk fel, hogy a művészeti jellegű tantárgyak és az iro­dalom, valamint az úgyne­vezett reál tárgyak közötti — sajnos még mindig élő és néha fokozódó — szakadé­kot áthidaljuk, ezeket a látszólagos ellentéteket meg­szüntessük. Itt mód nyílik ar­ra is, hogy az alapfogalmakat tudatosíthassuk, hogy te­ret adjunk az alkotó, a ki­fejező és az ábrázoló kész­ségek fejlesztésének. Termé­Ebben az újításban lelte meg szerepét, művészete így lett világműhely a 60-as évek­ben. Elemzéssel kezdte pálya­futását, olyan számba vétel­lel, mely minden izmus ta­nulságait feldolgozta azzal az igénnyel, hogy továbblép­jen a fölösleges ismétlések és zsákutcák helyett. Ez iga­zolja teremtően bátor szelle­miségét, vállalkozó kedvét, tehetségét. Mindez azonban nemcsak a képességből fa­kad, hanem mérlegelésének helyes prognózisából, az eu­rópai képzőművészet idősze­rű feladatából, melyet első­ként érzékelt. Mérnöki, ipar- művészeti, építészeti festé­szet az övé, a rajz és a szin­te természettudományos tu­datosság. Vasarely műveinek az alaptörvénye. Képterveit egész team kivitelezi elsajá­títható technológiával. Vasa­rely e kollektivizmussal meg­szüntette a festészet ösztö- nösségre épült - legendáját, bár technicizmusa nélkülözi a várossá növekedő színtér megálmodását. Kollázsaival, zebra-tanul­mányaival nagyon tudatosan készült a nyitásra a 30-as szetesen rám, ránk pedagó­gusokra is hat ez a nem kis többletmunkát igénylő elfog­laltság. Késztet az önképzés­re. Nyitott szemmel kell jár­nunk, figyelnünk a környe­zet, a társadalom minden rezdülését. S nem utolsósor­ban: ezeken a foglalkozáso­kon jobban és tüzetesebben megismerhetjük a gyereket, segíteni tudunk személyes gondjain, jobban tudjuk be­folyásolni nevelését is. • • Czinano Róbert és Krnács Éva hetedik osztályosok, a világnézeti klub elnöke, il­letve belpolitikai rovatveze­tője egy érdekes és nem­csak az alapfokú képzésben nagy fontosságú eredményre mutattak rá beszélgetésünk­kor. Ök a klubok és a blok­kok egyik jelentőségét ab­ban látják, hogy alapvetően segítik a tanulók beszéd- és kifejezőkészségének fejlődé­sét. A foglalkozások szabad és kötetlen, oldott (de nem szabados!) légköre biztosítja azt is, mindenki megtanul­hassa és gyakorolhassa a társadalmi érintkezés alap­vető formáit. Olyanokat is, amelyekre a tanórákon nincs lehetőség. • Csak az iskolaotthon és a klubnapközi az egyedüli üd­vözítő? Aligha! A közel­múltban jelent meg a mű­velődési miniszter utasítása az általános iskolások egész napos foglalkoztatásának módozatairól, szabályozásá­ról. Az utasítás mégsem uta­sít, hanem lehetőséget bizto­sít ennek a formának az is­kolánkénti bevezetésére. A fentiekből is talán kiderül, hogy meglehetősen széles kö­rű, aprólékos munkával já­ró előkészítésre, a pedagógu­sok és a szülők szemléleté­nek módosítására, nem kis anyagi bázisra van szükség ahhoz, hogy ez az oktatási forma —'' amely a hagyomá­nyos rendszerű napközi ott­hon bizonyos fokú felváltása is — megvalósuljon, bevál­jon. Nem csodaszer. Nem hoz többet, legfeljebb minő­ségében újat. Ha az iskola- vezetés, a tanácsi irányítás, a szülők, s a gyerekek is úgy akarják. Ha figyelembe ve­szik a környezet meghatáro­zó sajátosságait. Így lesz az egész napos iskola a szülő­ket, a gyerekeket — a tár­sadalmat segítő; valóban is- kola-OTTHON! Nemesi László évek végén. Megjárta útját, s a laboratóriumi pontosság nem mond ellent friss kép­zelőereje szüntelen megúju­lásának, sőt igényli ezt a matematikai szabatosságé tervezést. Születésének 75. évforduló­ján örömmel gondolunk ar­ra, hogy miközben Vásárhe­lyi Győző — Vasarely neve fogalom lett, s művészete hat az egész világon, egész tá­bor folytatja, építi (Nádler István, Baska József, Schöf- fer Miklós, Nemcsics Antal és annyi más külföldi és magyar művész) azt a Szín­országot, melyet ő álmodott meg elsőként a világon a vi­lágnak. Vasarely hazájának adományozott műveinek so­kaságából múzeumot alapí­tott Pécsett és Budapesten. L. M. Micsoda kihasználatlan le­hetőségek! A Talpig olajban című francia filmbohózat ké­szítői „megfoghatták volna az isten lábát”. Nagy fil­met készíthettek volna öt­letükből: bohózatot a husza­dik század tragédiába hajló torzulásáról, az olaj min­denhatóságáról. Sajnos, az élet kínálja a témát, hiszen a színes híradások közt gyakran olvashatunk olya­nokról, hogy ez meg ez a sejk különrepülőgéppel hor- datja magának az ebédet az óceánon túlról, vagy egyet­len útra, néhány kilométeres kocsizásra rendel magának luxusautót, amelyet egysze­rűen otthagy a szálloda előtt, és így tovább, és így tovább. Efféle történeteket gyűjtöt­tek csokorba a francia fil­mesek, s kerekítettek belőle egy estére való históriát. Az ő sejkjüknek teniszpálya és uszoda van a repülőgépén, amelyen magával viszi a há­remét, s amikor egy éjsza­ka nem akarnak neki gom­bás omlettel szolgálni, ha­ragjában megveszi az egész szállodát, amelyben lakik. Ha virágcsokorral fogadják, megszámolja a szirmokat: egy, kettő, három, négy, öt hat, hét... hét százalékkal emelem az olaj árát. Szóra­kozik a környezetével, s a filmesek ebből próbáltak szó­rakoztató bohózatot kerekíte­ni. Néha, egy-egy pillanat­ra felcsillant a humor, a franciás szellemesség is, ám a moziműsor sok pillanatból áll, s a maradék időt is ki kellett tölteni valamivel. Ilyenkor jöttek a bárgyú öt­letek, a dadogós beosztottal, a pingponglabdaszemű, ri­asztóan kancsal nyomozók­kal, unalmas üldözéssel. A „nép”, a közönség pedig ette a tésztát, majd szétrepedt a mozi a röhögéstől. Kasszasiker a Talpig olaj­ban, nehezen lehet jegyet kapni rá. Eszem ágában sincs bárkit lebeszélni erről a szó­rakozásról, hiszen aránylag ártalmatlan időtöltés. Nem is a francia filmeseket hibázta­tom, hogy csak ennyire fu­totta tőlük, hiszen feltehető­en nem is. akartak többet. A piacon jól eladható árut csi­náltak, amely hoz valamics­két a konyhára. És íme, ez be is következett. A vászon­ra vetített képsorok esztéti­kai értékéről miért törnék a fejüket? Pedig érdemes lenne e film ürügyén is elgondolkoz­ni a nevetés minőségén. Mint említettem, a Talpig olaj­ban a röhögések, az idétlen nyerítések filmje. Igénylik az emberek az ilyesfajta in­gereket. Persze, ugyanez a közönség aligha utasítaná el a jóízű hahotázást. Innen már egyetlen fokozat a ka­cagás, amely ikertestvére az önfeledt nevetésnek. Csak­hogy a humor élvezetét is gyakorolni kellene, és a Tal­pig olajban erre nem alkal­mas. Hiszen az otrombasá­gokba ágyazva elvész, hatás­talan marad a nagy ritkán felvillanó szellemesség is. v Nemzedékek nőnek fel, akik filmesztétikát tanultak, helyzet- és jellemkomikum­ról hallottak. Elszomorító, hogy ugyanezek a fiatalok, ha közönséggé verbuválód­nak, milyen igénytelenek lesznek. Bár, bár. Amikor ki­tódult a nézősereg a moziból, mellettem egy fiatalember mérgelődve mondta: „Ha kinn nem esett volna az eső, félóra után otthagytam vol­na az egészet.” (Andódy) A 75 esztendős Vasarely köszöntése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents