Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-28 / 99. szám
NÉPÚJSÁG 1983. április 28., csütörtök Negyedszer is kiválóak A KISZÖV elnökségének vándorzászlójával kezdődött 1979-ben az orosházi KAZÉP kitüntetéseinek sorozata, majd három egymás utáni évben szerelhették fel a homlokzatra a Kiváló címet jelző vörös csillagot. A három mellé a mai nap felkerül a negyedik, ugyanis 1982- es eredményei alapján az idén is Kiváló Ipari Szövetkezet kitüntetésben részesültek. Az egyesülést követő első sikereknél még azt mondták, hogy könnyű nekik, mert mélyről indultak. Utána az a hír járta, hogy szerencséjük volt, a. harmadik kitüntetésnél már legtöbben elismerték a szövetkezetben folyó komoly munkát, ez a negyedik pedig meg kell hogy győzze a legmakacsabb kételkedőket is. A szövetkezet ugyanis a nehéz külgazdasági helyzetben fokozta tőkés exportját, sikeres építőszerelő munkákat végzett a Közel-Keleten, új, takarékos kazántípust vett gyártásba, és teljesen korszerűsítette a közismert Termopresszeket is. Elmondható: a szövetkezetnek ma nincs olyan gyártmánya, amely háromévesnél idősebb lenne. A sikerek egyik fontos ösz- szetevője a vállalkozókészség. A KAZÉP minden üzletre ráharap, így lett egy eredetileg csak néhány darabos egyedi rendelésnek indult, atomművekhez szükséges nagy átmérőjű pillangó- szelep-gyártásból nyereséges szériatermék. Tavaly már jelentős tőkés exportot bonyolítottak le ebből, az idén még több a rendelés. Megújult a szövetkezetben az oxidkerámia-gyártás is. Az Inovációs Alappal kötött szerződés nyomán rekordidő alatt új égetőkemencét helyeztek üzembe, ezzel már biokerámiát is tudnak gyártani. Az első darabokat a klinikai kísérletek után már' beteg emberek gyógyítására is felhasználták. Az idei év jól indult a KAZÉP-nál. Exporttervüket időarányosan jelentősen túlteljesítették, bőven akad hazai megrendelésük is. Ha az év hátralevő részében is minden úgy megy, mint eddig, akkor jövőre ilyentájt az ötödik csillag felszerelésére kerülhet sor. L. L. Fazekas László képriportja Mivel lehet itt takarékoskodni? O ár tagadnunk, elég furcsák vagyunk. Amikor ráébredünk valami „nem szeretem” dologra, folyamatra, azonnal ítélünk: persze az illetékeseknek ez nem szúr szemet! Elreprezentálják, elutazzák ezt a szegény magyar hazát, de intézkedés az bezzeg nem születik! Amikor meg kijön a rendelet, ismét a plafonon vagyunk: ugyan — legyintünk dühösen '— azzal a néhány vacak milliócskával akarják az egyensúlyt helyrebillenteni, ami eddig kávéra, kólára meg. egy-két tanulmányútra ment el évente a közkasszából?! Az a baj, hogy a Minisztertanács ilyen piti ügyekkel foglalkozik, ahelyett, hogy az ország dolgával törődne! Hát tessék eligazodni! Legutóbb felelős gazdasági vezető tárta szét dühösen a karját, amikor az országos' anyag- és energiatakarékossági program került szóba: ugyan kérem, mivel lehet itt takarékoskodni, hiszen se energiánk, se anyagunk! Abban a pillanatban két példa is eszembe jutott. Az egyiket a szarvasi Táncsics Tsz-ben hallottam a minap. Eszerint a Pankotai Állami Gazdaságban a nyereség 60 százalékát a sertéstartás adja, ennek a 60 százaléknak az egyharmadát — azaz 17 millió forintot — pedig azzal „fogták meg”, hogy a takarmányba fehérjepótlékként a baromfifeldolgozók vágóhídi hulladékát keverték bele. A két éve folyó kísérletek eredményein felbuzdulva most a szarvasiak megpróbálják a kacsákat a pan- kotaiak sertésvágóhídi melléktermékein hizlalni. Ok úgy látják, hogy van még mód és lehetőség ebben a kis országban is a takarékosságra, az ésszerű anyagfelhasználásra, a költségek csökkentésére. A másik példát egy április eleji sajtótájékoztatóról hoztam magammal. Ezen a tájékoztatón Királyi Ernő, a MÉM erdészeti hivatalának vezetője jó néhány olyan veszteségforrást említett, amely tulajdonképpen indokolatlanul apasztja az ország valóban nem túl gazdag faállományát. Kezdjük a legegyszerűbbel: a számítások szerint évente több millió köbmétert tesz ki a természetes elhalással pusztulásnak induló faanyag, aminek begyűjtését a mai napig nem sikerült megnyugtatóan megoldani. Igaz fűtési gondjainknak ezzel csak egy töredékét, oldhatnánk meg, miután az országos szükségletnek valamennyi magyar fa elégetésével is csak a 7 százalékát elégíthetnénk ki. A következő: faalapanyaggal dolgozó üzemeink többsége hallani sem akar más fajta fáról, mipt a fenyőről, pedig igényeiknek a felét behozatallal tudnánk csak fedezni, ami a mai, ismert gazdasági viszonyok között elég meggondolatlan törekvés lenne. Tehát át kell állni a farostlapra! Ez is takarékosság, mégha kényszer szülte is. A bútorgyártókkal azonban nem könnyű boldogulni, mert rendben van: egye fenyő a fenyőfát — mondják —, de a tölgyből akkor sem engedünk! A tölgy az a magyarság egyik jelképe, százhúsz évig is elél, és majd 30 százalékát lehet hasznosítani a bútorkészítésnél (!), így mulat egy magyar bútorexportőr. O ert mégiscsak illik ragaszkodni mindenhez, ami eleinktől ránkhagyományozott. Például ahhoz, Hogy mi lakóépületnek csak a téglából és cserépből készültet fogadjuk el, hiába is állt rá a szombat- helyi kombinát a (még állami támogatás nélkül is) ki tudja hányszor olcsóbb és öt hét alatt felépíthető faházak gyártására. Éljenek abban csak az északi,népek, ők már eljutottak odáig, hogy megengedhetik maguknak az ol- csójánoskodást 1 Hja. kérem, nekik van miből. spórolni! (kőváry) Sajtótájékoztató ti hazai horgászat helyzetéről és a fejlődés útjáról Csaknem 250 ezer felnőtt és tizenéves ifjú egészséges és hasznos hobbija nálunk a horgászat, s a szerencsével sem állnak hadilábon, mert tavaly 4326 tonna zsákmányt ejtettek, átlagosan 18,3 kiló halat fogtak. A hazai horgászat, a horgásztársadalom fejlődését, eredményeit, gondjait és az előrehaladás további útjait ismertette Keszelyi Károly, a Magyar Országos Horgász Szövetség főtitkára szerdán, a MUOSZ székházában tartott sajtótájékoztatóján. Rámutatott, hogy gyors ütemben növekedett nálunk a horgászok tábora. A négy évtizeddel ezelőtt, a szövetség megalakulásakor működő alig negyven horgászegyesületnek csupán ötezer tagja volt. Jelenleg viszont a negyedmilliós tagság 717 egyesület közreműködésével űzi nemes szenvedélyét, s egyúttal társadalmi munkával járul hozzá a közös szórakozás tárgyi lehetőségeinek fejlesztéséhez. Az egyesületeknek több mint fele bekapcsolódott a víz- és a partszakaszok tisztaságának megőrzését, fejlesztését célzó környezetvédelmi mozgalomba is. A szövetség és egyesületei összesen 21 ezer hektár saját kezelésű tóval, víztározóval, holtággal stb. rendelkeznek, ami az ország ösz- szes horgászható vízterületének alig egyhatoda, de ebből fogják ki az összes zsákmány több mint hetven százalékát. Rendszeresen gondoskodnak az ' utánpótlásról is. így tavaly 1830 tonna egy- és kétnyaras halat, valamint ivadékot telepítettek ezekbe a vizekbe, tehát csaknem annyi a pótlás, mint a ■ kifogott összes zsákmány negyven százaléka. A halasí- tás költsége majdnem 90 Burgonyás kolbász. Üj termékek gyártását kezdte meg Zalaegerszegen a Zala megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat. A választékbővítést a központi feldolgozó üzem minap befejezett felújítása tette lehetővé. Az árhatóság jóváhagyása után nyomban a boltokba kerülő tizenhatféle készítmény mindegyike az olcsóbb kategóriába tartozik, s visszahoz valamit a magyar konyha hajdani ízvilágából: az újdonságokat borsikamillió forint volt. A különböző vízterületek használatáért a tavaly kiadott, ösz- szesen 660 ezer darab éves, heti és napi engedélyért 115 millió forintot fizettek, a horgászcikkekre és csalira mintegy 250 millió forintot költöttek, s az egyéb fizetnivalókkal, kiadásokkal — egyesületi tagdíjjal, állami engedéllyel stb. — együtt a hazai horgásztábor kiadása megközelíti a fél milliárd forintot. Ebből viszont kiderül, hogy átlagos fogás esetén a zsákmányolt hal kilója meghaladja a 100 forintot, tehát drágább, mintha az üzletben, csarnokban vásárolnák. Ám mégis megéri, mert megtérül az egészséges kikapcsolódásban, a pihenésben, az élmények gazdagodásában, a horgász szellemi és fizikai regenerálódásában. Az aktív pihenés feltételeként a szövetség és az egyesületek horgásztanyáin évente 7—8 ezer horgász vesz részt legalább egyhetes szervezett üdültetésben. Ezenkívül mintegy 30 ezer „pe- cásnak” van saját vízparti tanyája, amelyet a hozzátartozók és a barátok is használnak. így a szakszervezeti, és a vállalati üdültetéstől függetlenül évente több mint ötvenezer horgász üdül a vizek partján. A szövetség évről évre bővítette a tizenéves ifjú horgászok üdülési lehetőségeit is. Az idén már ezer fiatal vízparti pihenését és horgászati oktatását szervezi meg jelentős anyagi hozzájárulással. A szövetség sokat tesz a horgászturizmus fejlesztéséért. Üj, kísérleti szolgáltatás, hogy a gyakorta látóskanzen felvágott, füvei, kakukkfüvei, bazsalikommal, rozmaringgal fűszerezték. Az új készítmények közé tarto.- zik a zalai pecsenyekolbász, a szalonnás felvágott, a burgonyás * kolbász, a skanzen-felvágott, ' a kemping tepertőkrém, a hajdi- nás hurka, a skála kolbász és a zalai vágottzsír. Az utóbbi nem főzésre, hanem kenyérre való, füstölt szalonnából, fokhagyma- és vöröshagymaolaj hozzáadásával készítik. Várható.gatott Velencei-tó, a Tisza II. víztározó és a délegyházi tavak vendéghorgászai a szokásos egy helyett öt alkalomra szóló napijegyeket kapnak, tehát nem kell minden esetben újabb engedély után szaladgálniuk. Kedvező tapasztalatok esetén jövőre a Balatonra is kiterjesztik ezt a szolgáltatást. Nágy figyelmet fordítanak a horgászcikkellátásra is, s a Triállal együtt új lehetőségeket kutatnak fel az eddig importból beszerzett eszközök hazai gyártásának ösztönzésére, megszervezésére. A behozatal összehangolásával arra törekednek, hogy lényegesen növeljék. a félkésztermékek beszerzését és hazai feldolgozását, mert ezzel a megoldással majdnem kétszer any- nyit bocsáthatnak a horgászok rendelkezésére, mint ha készterméket vásárolnának külföldről. Ily módon a legfontosabb fogyóeszközből, horgászzsinórból és horogból az idén is kielégíthetik az igényeket. A horgász-kezelésű vízterületek bővítése érdekében eredményes tárgyalásokat folytatott a szövetség. Ezek alapján például az alpári halászati szövetkezettől hor- gászkezeléfebe veszik át a Tisza sziklai holtágát, ami 51 hektárral növeli a Kecskemét környéki horgászok pe- cázási lehetőségeit. Heves megyében a 100 hektáros egerszalóki víztározót kapják meg a horgászok, s még az idén megkezdik á halasítást. A vízügyi szakemberekkel közösen a főváros 40—50 kilométeres körzetében több célra, öntözésre és horgászatra is alkalmas tavakat kutatnak fel a mielőbbi hasznosítás érdekében. diétás kenőmájas an keresettek lesznek a zsírban és sóban szegény kímélő termékeik, így a diétás párizsi, a kenőmájas és a sümegi sonka is. A központi feldolgozó mintegy ötmillió forintba került rekonstrukciójával nemcsak a választék jelentős bővítésére nyílt mód, hanem növekedett a termelékenység, javulhat a minőség, a nehéz fizikai munka pedig — új kiszolgáló gépek beállításával — minimálisra csökkent.
