Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-28 / 99. szám

Párttaggyülés Dévaványán 1983. április 28., csütörtök _______ N ÉPÚJSÁG Mire ösztönöz az adó? lió 758 ezer forint adóbevé­tel- tehát a 24 millió forint­nak csak egy töredéke. De fontos. Az adóbevételek a község fejlődését, intézmé­nyeinek fenntartását szolgál­ják. Joggal és okkal vetették fel többek között Almási András és Szilágyi Lászlóné, hogy a köztartozások. rende­zése az egész község érdeke. A vízmű építésekor összefo­gott a lakosság. Jelentős tár­sadalmi munkát is végeztek. Mégis akadtak olyanok, akik az építéssel kapcsolatos tar­tozások fizetéséről megfe­ledkeztek, "holott a közműve­sítés mindenkinek előnyére szolgál. Ugyanezt vetették fel az útépítési hozzájárulás­sal kapcsolatban is. Mire ösztönöz az adó? Ezt a kérdést Csontos Péter tet­te fel. A községben, ahol je­lentős a háztáji gazdálkodás, az embereket akkor is fog­lalkoztatja ez a kérdés, ha nem beszélnek róla. Számol­ni viszont annál inkább szá­molnak. Mivel érdemesebb foglalkozni, zöldségtermesz-' téssel, vagy állattenyésztés­sel? Mi, mennyit jövedel­mez, mennyi az adó? Déva­ványán elsősorban az állat- tenyésztésnek van hagyomá­nya. A termelőszövetkezetek hathatós támogatást nyújta­nak. A jogszabály úgy ren­delkezik, hogy aki az átlag­nál magasabb bevételt ér el, annak külön adót kell fizet­nie. Ezt a gyakorlatban 150 ezer forint bevétel után kell kivetni. Az adókulcs viszont csak 1 százalékos. Azaz eny- nyi jövedelem után 1500 fo­rintot kell fizetni. Ennyi ösz- szegű adót általában 60 ser­tés leadása után vetnek ki. Mégpedig méltányosan, álla­pította meg a taggyűlés. Ám azt is figyelembe kell venni,. hogy az állattartók jelentős pénzügyi támogatást kap­nak. Mindezt összevetve, az adókulcs úgy lett megállapít­va, hogy a több termelésre lehetőséget ad. A dévavá- nyaiak élnek is ezzel a lehe­tőséggel. Szorgalmas, igyekvő emberek. Serédi János Szeghalom és a görög hajósok Az oktatási intézményekben ismét elő­térbe került a történelemoktatás. Állítólag azért, mert a történelem az élet tanító- mestere.- Valóban így van? Nézzünk egy esetet. Ugyan, milyen tanulságul szolgál­hat a múlt ismerete a szeghalmi kivitele­ző üzemnek, mely mintegy fél millió fo­rint értékű építőanyag — tégla, csempe, sóder — bevételezéséről feledkezett meg. Pedig a népi ellenőrök csak két hónap be­vételi bizonylatait vizsgálták meg. Volt erre már példa az ókorban is. A macedóniai Nagy Sándor, amikor elin­dult világtörténelmi jelentőségű kaland­jára, a Perzsa-öbölben létrehozott egy ki­vitelező üzemet. Mintegy 5 ezer levantei és görög hajóácsot, meg tengerészt gyűj­tött össze, hogy egy óriási, 800 hajóból álló flottát építsenek. Az volt a terve, hogy a szárazföldi csapatai a tenger felől is kapjanak megfelelő támogatást. A terv nagyszerű volt. A kivitelező üzem is pél­dásan működött. Nagy Sándor, hogy meg­győződjön tevékenységéről, felügyeleti ellenőröket küldött ki, akik tülkök , és kürtök harsogása közepette jelentették neki, hogy a kivitelező üzemben minden oké. Igen ám, csak közbejött egy bökkenő. Csapnivaló volt az adminisztráció. Elfelej­tették az elkészült hajókat bevételezni, így aztán a flotta felfedezte Közép-Ame- rikát. Nem vicc. A szó szoros értelmé­ben így történt, jóval Kolumbusz előtt, ősi amerikai templomok festményein most is látni szakállas, fehér embereket, olyan fejdíszekkel, amilyeneket Nagy Sándor görög hajósai viseltek. Lám, egy admi­nisztrációs hiba révén a görög hajósok, mint felfedezők jegyezték be nevüket a történelembe. Holott máskülönben elvérez­tek volna a csatákban. Tanulság, egy ad­minisztrációs hiba is tehet jó szolgálatot az egész emberiségnek. Noha a szeghalmi kivitelező üzemben történt bevételezéssel kapcsolatos feledé- kenységnek nincs világtörténelmi jelentő­sége, mégsem lehet felette szemet hunyni. Ott is tartott a felügyeleti szerv vizsgála­tot. Rendkívül alapos és precíz munka után megállapították, hogy minden rend­ben van az üzemben. Aztán jöttek a népi ellenőrök, ök viszont azt mondták, nincs minden rendben. A számlák mellett nem minden esetben találták meg az anyagbe­vételi bizonylatokat. Köztudott, hogy az anyag nem vész el. Nem is veszett el. A kiadási bizonylatokon már ott szerepeltek a számlák, csak éppen a bizonylati rend szenvedett csorbát. Hiba ez, persze, hogy hiba. Mégpedig olyan, amely visszaélésekre is alkalmat adhat. Le is kell vonni a tanulságot. Még talán olyat is meg lehetne kockáztatni, hogy egyszerűbbé, könnyebben áttekinthe­tőbbé kellene tenni az adminisztrációt. Mert nem ezen van a hangsúly. A ceruzá­kon, meg az íróasztalokon. Hanem az üzem építőipari munkáján. Hogy tovább szépüljön, épüljön Szeghalom. Az admi­nisztráció csak eszköz. A hiba is jó szol­gálatot tehet, ha okulnak belőle. Ez is tör­ténelmi tanulság. Serédi János Az adó nem tartozik a fennkölt témák közé. A tör­ténelmi múltból túl sok el­ítélő jelző tapad hozzá- Szí­vesebben beszélünk olyan kérdésekről, hogy miért nem épült ez, meg az a község­ben, vagy a városban. Mi­lyen fontos lenne ide egy is­kola, amoda egy filmszínház, emide pedig egy út. A ta­nácstagi beszámolókon sok figyelemre méltó hozzászólás hangzik el. Sőt kritika is, de irreális igények felvetése sem ritka. Vitathatatlan, hogy növekedett a- tanácsok­nál a kezdeményezőkészség, a vállalkozószellem, ám a költ­ségvetési és fejlesztési keret mégiscsak behatárolt. Valahogy elszoktunk vi­szont az olyan kérdések fel­vetésétől, hogy miből futja a tanácsnak. Honnan szár­mazik az a pénz, melyet az utak, a bölcsődék, az isko­lák, az egészségügyi, szociá­lis, kulturális intézmények fenntartására fordít, vagy újak létesítésére költ. Egyik ilyen pénzforrás a lakossá­gi adó. Ez a prózai, közked­veltségnek egyáltalán nem örvendő, de valamennyiünk és az egész társadalom szá­mára igen fontos téma szere­pelt a dévaványai tanács pártalapszervezetének napi­rendjén. Papp Lajosné, az alapszervezet titkára ismer- tette-a napirendet, majd Elek Imréné, a tanács pénzügyi csoportvezetője taglalta a község adóhatósági munká­ját. Dévaványa nem nagy tele­pülés. Lakosainak száma 10 ezer körül mozog. Többségük mezőgazdasági nagyüzemek­ben tevékenykedik. Jelentős a háztáji gazdálkodás. Szép számmal dolgoznak kisiparo­sok. A községben több mint 4 ezer adózót tartanak szá­mon. Az adóbevétel a múlt évben 3 millió 758 ezer fo­rintot tett ki. A legtöbbet a háztáji és a kisegítő gazda­ságok adója jelentett, össze­sen egymillió 361 ezer forin­tot. Községfejlesztési hozzá­járulást mindenki fizet, aki­nek jövedelme van. Ez a múlt évben 857 ezer forint volt. A házadóból pedig 275 ezer forint szármázott. Hogyan sikerült teljesíteni az adóbevételt? Milyen az adófizetési morál? A beszá­moló szerint a teljesítés ösz- szességében eredményes volt. Ez nem kis részben a taná­csi dolgozók munkájának kö­szönhető. A lakosság nagy többsége — több mint 80 százaléka — önként tett ele­get az adózásnak. Ez arra vall, hogy a dévaványaik a kötelezettségeikről sem fe­ledkeznek meg. Akadnak azonban feledékeny emberek is, meg notórius nem fizetők is. A tanács 961- esetben al­kalmazott kényszerintézke­dést. A fizetési letiltások ál­talában eredményhez vezet­tek. Azért általában, mert az is előfordult, hogy az adózó elköltözött, kilépett a mun­kahelyéről. Szerencsére az ilyenek száma elenyésző volt. Szó esett a beszámolóban más jellegű költségekről is. így a szabálysértési bírsá­gok, a telekfelmérési díjak, a törpevízmű építésével kap­csolatos tartozások behajtá­sáról. Zökkenők itt is akad­tak. Ám mégsem ez volt a jellemző. A dévaványaiak nagy többsége precíz ember. Időben rendezik a különböző tartozásaikat. A tanácsi pártalapszerve- zetnek 35 tagja van. Nyugdí­jasok, tanácsi dolgozók, a költségvetési üzem munká­sai és egészségügyi dolgozók. A beszámolót hozzászólások követték. Először dr. Diósze­gi Mária szólalt fel. Mire fordítják az adóbevételeket? Lényegbe vágó kérdés. Már azért. is, mert a válasz egy­ben rávilágít, hogy miért van szükség adófizetésre. Meg azért is, hogy nyomon lehessen követni az adózók pénzét. Mire fordítják hát? Minden fillérje a községben marad, az egész község ér­dekét szolgálja. Csak hát sem a költségve­téshez, sem a fejlesztéshez nem elegendő. Dévaványa évi költségvetési fejlesztési terve 24 millió forintot tesz ki. Ebből 13 millió forint fel­ső tanácsi hozzájárulás, 11 milliót pedig a helyi tanács gazdálkodja ki. Az évi 3 mii­„Hz emberek ügyéért dolgozom” — Egyszer megkerestek, még a ’60-as években, ami­kor a téglagyárban főgépész voltam, hogy közeleg a vá­lasztás, és rám gondoltak ebben a körzetben. Mi taga­dás, jólesett a bizalom, el­vállaltam a jelölést. Megvá­lasztottak. . Hát így kezdő­dött ’67-ben az én tanácsta­gi munkám. Az eltelt több mint 15 év alatt sokat vál­tozott a. környék képe. Új lakások, járdák, közvilágítás épült. Tavasszal mindenki csinosítja a- háza előtti -vi­rágoskertet, telepíti a fákat. Azt mondják, egymás dolgai iránt közömbösek ma az em­berek. Azt hiszem, mindez nem így van, mondok egy példát. A ’80-as árvíz idején szóltak, fogadni kell a kite- lepítetteket. A HNF körze­ti bizottság vezetőjével és az utcabizottságok tagjaival né­hány óra alatt megszervez­tük a befogadást. Egy em­berként megmozdult a kör­zet, mindenki segített —így emlékezik vissza Tóth Lajos a kezdetre. Az orosházi Városi Ta­nácsnak jelenleg 74 válasz­tott tagja van, közülük 35 munkásszármazású. Oroshá­za nagy munkáskörzetének, a Szőlő városrésznek az egyik tanácstagja már több mint másfél évtizede Tóth Lajos. Egy takaros, egysze­rű, gondozott családi házban lakik az Avar utcában. Vé­kony testalkatú férfi. Arcá­ra már jó néhány barázdát szántott az élet. Eredeti szakmája kovács, de tudta, ha nem akar lemaradni, ál­landóan képeznie kell ma­gát. Időközben megszerezte a géplaaktos és a hegesztő szakmunkás-bizonyítványt is. Jelenleg az Orosházi Üveg­gyár drótszövetgyártó üze­mében esoportvezető főgé­pész. Nap mint nap ugyan­azt a kemény munkát végzi, mint társai. — Milyen a kapcsolata a vá- lasztókkal? — Már több mint egy ne­gyed százada, 1957 óta la­kom ezen a helyen. Az itt .lakókkal jól ismerjük egy­mást. Szinte mindennapos a kapcsolatom az állampolgá­rokkal. A Hazafias Népfront körzeti bizottságának veze­tőjével is mindig megbeszél­jük a fontos dolgokat. — És az orosházi Városi Ta­náccsal? — Az orosházi Városi Ta­nács illetékes osztályaival is közvetlen viszonyt tudtam kiépíteni • az évek -során. Őszintén elmondjuk egymás­nak a gondokat. Néha vita is van közöttünk. Ez az élet velejárója. Nem szeretem a mellébeszélést, de ha érvek­kel meggyőznek, természete- • sen elfogadom és tisztelem mások véleményét. Van egy régi elvem, s ebből nem en­gedek: a valót mondjuk, ne a szépet — mondja szenve­délyesen. Közben kávéval kí­nál, Jólesik a meleg fekete. — Mit szeretnének elérni a körzetben? Vannak-e gondjaik? — A vízellátás a Kishe­gyi és a Róna utca kivételé­vel már megoldott a környé­ken. Most nagy fába vágtuk a fejszénket, A gázvezeték építése lesz a soronkövetke- ző feladat. A kereskedelmi ellátás nem kielégítő. Sok­szor alapvető cikkeket sem lehet kapni — emeli fel kis­sé a hangját, majd így foly­tatja: — Korábban, vagy jó 10 éve már, ígéretet kaptunk arra, hogy felépül itt egy korszerű ABC-áruház. Most a .legújabb információ sze­rint várhatóan még az idén elkészül egy típusterv sze­rinti üzlet. A másik gon­dunk az egészségügy terü­letén van. Az elmúlt idő­szakban felépült ugyan két orvosi rendelő, de gyógy­szertár, az nincs. Pedig eb­ben a nagy munkáskörzet­ben több mint 7 ezer ember lakik. Különösen szívügyem­nek tekintem a gyógyszertár kérdését, mivel a városi ta­nács egészségügyi és szociá­lis bizottságának elnöke is vagyok. Van egy elképzelé­sem. Várhatóan az egyik rendelőnél év végére meg­ürül a szolgálati lakás. Vé­leményem szerint kis átala­kítással és költséggel korsze­rű gyógyszertárat lehetne ott kialakítani. Sok a társadalmi megbí­zatása. A gyárban az üzemi pártbizottság tagja, emellett az egyik pártalapszervezet titkára is. Immáron 28 éve pártoktatást vezet. Korábban öt évig tagja volt az MSZBT országos elnökségének is. Mindemellett a tanácstagi feladatok is egy egész em­bert követelnek. Vajon jut-e ideje a családjára — tűnő­döm el. — Nézze, én megedződtem a munkában. Az emberek ügyéért dolgozom. Higyje el, nincs ennél felemelőbb ér­zés. Természetesen mindez nem megy egyedül. Olyan nyugodt családi légkörre van szükség, mint a miénk. A feleségem sose kérdezte, hogy hova megyek. Csak annyit mondott csendesen: mikorra várhatlak a vacso­rával ... ? — Mi lesz azután, ha nyug­díjba megy? — Igen, jövőre elérkezik a búcsú ideje. A vállalatnál már mondták a fiúk, hogy még maradjak. Majd meg­látom ... Szeretek barká­csolni. Aztán meg itt vannak a könyvek. Bizony sokat csak megvettem, de nem szégyel­lem bevallani, elolvasni még nem volt időm —mosolyodik el. Van egy lányom és két szép unokám. Szeretem a kicsiket, velük is többet tu­dok majd foglalkozni, ha nyugdíjas leszek. Azután a társadalmi megbízatásaim­nak is eleget kell tenni. Csak bírjam erővel. Fő, hogy egészség legyen ... Örülök, hogy így alakult a sorsom. Azt hiszem, elégedett ember vagyok — fejezte be a be­szélgetést a tanácstag. Tóth Lajost munkatársai, környezte megbecsüli, tiszte­li. Sokirányú tevékenységé­ért kétszer kapta meg a Munka Érdemrend ezüst fo­kozatát. Meghatottan emlé­kezik vissza a parlamentbeli ünnepségre, amikor Loson- ezi Páltól vette át a magas kitüntetést. Verasztó Lajos Vissza a természetes tápláláshoz Hazánkban visszatérnek a ter­mészetes tápláláshoz az anyák: a csecsemőknek a 37 százalékát szoptatják — legalább ftégyhóna- pos korukig —, 47 százalékukat anyatejjel és más élelemmel táplálják — e kedvező tényről számolhat be a magyar kor­mánydelegáció az Egészségügyi Világszervezet ez évi, május 5- én kezdődő közgyűlésén, ame­lyen számba veszik azt is. hogy a tagországok megvalósítják-e a csecsemők táplálására 1979-ben elfogadott határozatukat — mon­dotta dr. Öry Imre, az Egészség- ügyi Minisztérium főosztályveze­tője. Az újszülötteknek csak a 15 százaléka nem kap anyatejet. Megszűnt tehát a szoptatás 20 évvel ezelőtt kezdődött. csökke­nése, a tápszerek kultusza. Az orvosok, védőnők ismertetik a kismamákkal: az anyatej szinte nélkülözhetetlen’ a csecsemők egészséges testi, szellemi fejlő­déséhez, és előkészítik őket a szoptatásra. Az anyatejet he­lyettesítő tápszereket nálunk nem propagálhatják, nem for­galmazhatják korlátlanul, azo­kat csak orvosi receptre lehet beszerezni. Májustól a tápszerek, tejporok dobozaira felírják: áz anyátej a csecsemők legmegfelelőbb táplá­léka, azt nem pótolhatja semmi­féle tápszer. Az orvosi egyete­meken, az egészségügyi szakis­kolákban az eddigieknél hang­súlyosabban oktatják: a szopta­tás létfontosságú a csecsemők számára. Szakorvosok, kutatók tanulmányozzák az anya tej kép­ződés elősegítésének, a szopta­tás megkönnyítésének lehetősé­geit. Artur, a jegesmedvebocs fürdik (Fotó: MTI KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents