Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-28 / 99. szám
NÉPÚJSÁG 1983. április 28., csütörtök Elismerő oklevéllel tüntették ki a Békés megyei Lapkiadó Vállalatot Az MSZMP Központi Bizottságának pártgazdasági és ügykezelési osztálya, valamint a Nyomda-, Papíripar és Sajtó Dolgozóinak Szak- szervezete 1982. évi eredményei alapján elismerő oklevéllel tüntette ki a Békés megyei Lapkiadó Vállalatot. Az átadási ünnepségre április 27-én, tegnap délután, az SZMT nagytermében került sor. A megjelenteket, köztük az elnökségben helyet foglaló Takács Zoltánt és Horváth Bélát, az MSZMP KB munkatársait, dr. Szellő Tibort, az ‘ újságíró-szövetség szakosztályi titkárát, valamint a megyei párt- és KISZ-bizottság, az SZMT képviselőjét dr. Kőváry E. Péter szakszervezeti titkár köszöntötte. Ezt követően dr. Arpási Zoltán, a megyei lapkiadó vállalat igazgatója tájékoztató értékelést adott a kollektíva múlt évi tevékenységéről, majd Kovács András titkár, az Üjságírók és Lapkiadói Dolgozók Szakmai Elnökségének nevében tolmácsolta köszönetét azo- - kért az eredményekért, amelyet a Lapkiadó Vállalat és a Népújság szerkesztőségének kollektívája a lapterjesztésben, illetve a színvonalas újságkészítésben elért. Ezután átadta az elismerő oklevelet a vállalat igazgatójának. Kapitány Gyula, a Hírlapkiadó Vállalat párt- bizottságának titkára szintén üdvözölte a résztvevőket, s többek között kiemelte: komoly erőfeszítés rejlik amö- gött, hogy egy megyei vállalat egymás Után két alkalommal részesülhet ilyen magas elismerésben. A rendezvény további részében kitüntetések, jutalmak átadására került sor. Dr. Árpási Zoltán igazgatónak Dezső Imre, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának főosztályvezetője átnyújtotta a Kiváló Munkáért kitüntetést. Eredményes szakszervezeti tevékenységéért Leszkó Pál, kiváló ifjúsági mozgalmi munkájáért Erzsiák Emília vállalati dolgozók kaptak elismerést. A Kiváló Dolgozó kitüntetést Bede Zsóka újságíró és Mogyoróssy Lászlóné vehette át az ünnepségen. Ezenkívül több újságírót és vállalati dolgozót is jutalomban, elismerésben részesítettek. Az ünnepség az Interna- cionáléval ért véget. —y—n Munkásgyűlés a télikertben Tegnap, szerdán délután Békéscsabán, a Csaba Szálló télikertjében- ezúttal nem vendégek, hanem takarítónők, felszolgálók, szakácsok, egyszóval a Békés megyei Vendéglátóipar! Vállalat dolgozói ültek az asztaloknál. Ugyanis ekkor rendezték meg azt a munkásgyűlést, amelyen értékelték a szocialista versenymozgalom elmúlt .évi eredményeit. Elsőként a vállalat szak- szervezeti bizottságának titkára, Ledzényi Pál mondott ünnepi beszédet, majd dr. Tóth József, a vállalat igazgatója értékelte a szocialista brigádmozgalmat és kitüntetéseket, jutalmakat adott át a legkiválóbbaknak. A „Szakma Ifjú Mestere” kitüntetést kapta Szilágyi Lászlóné cukrász és Horváth Ferenc főszakács. A „Kiváló Dolgozó” kitüntető jelvényt 42 dolgozó vette át. Az egységek közül hat kapta meg a „Kiváló Bolt” elismerő oklevelet. A vállalatnál tevékenykedő szocialista brigádok közül 13-an érték el az arany, 4-en az ezüst, és 7-en a bronz fokozatot. A munkásgyűlés közös vacsorával zárult a Csaba étteremben. B. O. II kiegészítő tevékenységről tárgyalt a TOT elnöksége A termelőszövetkezetek tevékenységi köre az elmúlt években gyorsan bővült, a kiegészítő tevékenységnek a gazdálkodásban játszott szerepe erőteljesen nőtt — állapította meg a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége, amely szerdai ülésén Szabó István elnökletével a kiegészítő tevékenység helyzetét értékelte, és kijelölte a fejlesztés feladatait. A tsz-ek vállalkozási kedve továbbra is élénk, keresik, kutatják az érvényesülés újabb lehetőségeit. Tavaly a kiegészítő tevékenységből származott bruttó termelési értékük egyharmada, és korábbinál nagyobb arányt képviselt az innen származó nyereség is. A kiegészítő tevékenység fejlődését segíti, hogy lényegesen csökkentek a bővítést akadályozó jogi ' rendelkezések. A szövetkezeti jogszabályok legutóbbi módosítása tovább növelte a szabad vállalkozási lehetőségeket és egyszerűsítette az új tevékenységek beindításával kapcsolatos eljárási szabályokat. Az ülésen több gond vetődött fel. Az elnökség foglalkozott a telephelyen kívül végzett tevékenységgel, ez ugyanis gyakran nem csak távolságban esik messzire a közös gazdaság központjától. A 83 esztendős Fancsalszki András, az ország legidősebb juhásza manapság is rendszeresen kihajtja juhait a Cserhát legelőire (Fotó: MTI — Kozma István felvétele — KS) Lázár György látogatása Veszprémben Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke szerdán Veszprém megyébe látogatott. Ütjának első állomásán, Veszprémben Pap János, a megyei pártbizottság első titkára tájékoztatta a megye politikai, társadalmi és gazdasági életéről. Lázár György ezután Pápára utazott, megismerkedett a húskombinát munkájával és találkozott a szocialista brigádok vezetőivel. A Minisztertanács elnöke Pápán és a járásban, ahol mező- gazdasági nagyüzemekbe is ellátogatott, elsősorban az állattenyésztés eredményeiről, gondjairól, valamint a húsfeldolgozás és -értékesítés helyzetéről tájékozódott. Értelmiségiek az élelmiszeriparban (Folytatás az 1. oldalról) megoldásában kívánnivalót hagy maga után. A Békésr csabai Baromfifeldolgozó Vállalatnál a beszélgetésben részt vevők nem tartották megfelelőnek önállóságukat, kapcsolatukat a felső vezetéssel. A Sarkadi Cukorgyárban igényelték, hogy jobban vonják be őket a döntések előkészítésébe. A tájékoztatót követően nyolcán mondtak véleményt. Szabó Sándorné megállapította, hogy az elbeszélgetéseken jó néhány, értelmiséget foglalkoztató kérdés került terítékre-. Kiderült, hogy az értelmiség nemcsak a gazdasági feladatok megoldásában vesz részt, de közéleti tevékenysége is meghatározó lehet egy-egy vállalat életében. Jambrik István azt fejtegette, hogy milyen értéke van ma a diplomának, s hogy az anyagi megbecsülés megfelel-e gazdálkodásunk fejlettségi fokának, igényeinek. Tobai Lajos hozzászólásában azt emelte ki, hogy a vállalatoknak, üzemeknek jobban kell támaszkodniuk az értelmiségiek tudására, tenniakarására. A szakszervezetek érdekvédelme nem lehet időszakos feladat — hangsúlyozta Varga István. Kolarovszki István a műszaki értelmiség helyéről és szerepéről szólt. Olyan érdekeltségi viszony megteremtésére lenne szükség, amely segíti a helyi kezdeményezések kibontakozását. Szabó Ferencné jó példaként mondta el, hogy a Gyulai Húskombinát sokat segít az értelmiségi fiatalok, házaspárok lakásgondjai megoldásában. Az elhangzottakat Szabó Sándor, az ÉDOSZ Békés megyei bizottságának titkára foglalta össze. Elmondta többek között, hogy az elbeszélgetések során alapos ismereteket szereztek az élelmiszeriparban dolgozó értelmiség helyzetéről. Az itt alkalmazott diplomások tisztában vannak saját helyzetükkel, szerepükkel. Ugyanakkor jó néhány megoldásra váró feladatra is fény derült, így többek között arra, hogy egy- egy helyen nem megfelelő a pályakezdők foglalkoztatása, a vállalatvezetők nem ösztönöznek a továbbképzésre. A legszembetűnőbb ellentmondás, hogy az értelmiségiek 8 —10 éves munkaviszony után érik el a kezdő szakmunkások fizetését. Ez nehezíti családalapításukat, az otthonteremtést. Az ÉDOSZ megyei bizottsága az értelmiség helyzetének alapos ismeretében ajánlásokat készít az ellentmondások feloldására. Ezeket ismertetik a vállalatok vezetőivel, s eljuttatják javaslataikat az Élelmiszer-ipari Dolgozók Szakszervezetének elnökségéhez is. Kepenyes János Tanácsi tisztségviselők értekezlete Április 27-én a megyei tanács nagytermében került sor a helyi tanácsi tisztség- viselők, a járási hivatalok elnökei, a megyei tanács szakigazgatási szervei .vezetőinek éves értekezletére. Az értekezleten — melyet dr. Szabó Sándor, a megyei tanács általános elnökhelyettese vezetett — részt vett Szikszai Ferenc, a HNF Békés megyei bizottságának titkára, Szeljak György, az SZMT titkára, Fodor Endré- nér dr., az MSZMP MB osz- tály vezetik-helyettese, Mok- ran János, a Közalkalmazottak Szakszervezete Békés megyei bizottságának titkára, Lovász Matild, a megyei tanács apparátusi pártbizottságának titkára, valamint több megyei ■ intézmény vezetője. Első napirendi pontként Araczki János, a megyei tanács elnökhelyettese ismertette a tanácsok elmúlt évi költségvetési gazdálkodásának, fejlesztési tevékenységének főbb adatait, eredményeit, majd vázolta a VI. ötéves terv hátralevő időszakának, a VII. ötéves terv előkészítésének feladatait. Külön hangsúlyozta a mobilizálható pénzeszközök racionális felhasználásának szükségességét, a térségi szemlélet fontosságát. Dr. Sós Sándor, a megyei tanács vb-titkárság szervezési és jogi osztályának vezetője, a második napirendi pont előadója elemezte a helyi tanácsi testületek 1982. évi tevékenységét, a hatósági munka helyzetét; kitért a tanácsigazgatás egyszerűsítésének, korszerűsítésének időszerű feladataira. Elmondta: a tanácsi testületek munkájában — összhangban az MSZMP KB áprilisi ülése határozatával — tovább kell fokozni a demokratikus vonásokat, ezt ki kell terjeszteni a tanácsi munka minden területére. Szeljak György, az SZMT titkára köszöntötte a tanácskozást. A tanácsok és a szakszervezetek együttműködését pozitívan értékelte; a jövőben fokozni szükséges a tanácsok és a szak- szervezetek szakmaközi bizottságainak együttműködését. Az értekezlet dr. Szabó Sándor általános tanácselnök zárszavával ért véget. Csongrádi Krisztus-legendák A néprajzi kutatóként is jeleskedő szegedi költő, újságíró Polner Zoltán újabb különleges gyűjtéséből ad ízelítőt a Békéscsabán most megjelent ,.Mikor az úr Jézus a földön járt” című kötete, amely 25 Csongrád megyei Krisztus-legendát közöl. Mint Polner Zoltán írja a Békés megyei Könyvtár által kiadott kis könyvben: a népköltészet forrásvidékéről való Krisztus-legendák az emberi tapasztalást és a paraszti bölcsességet hirdetik. E népi legendák Jézus csodatetteiről, tanításairól, s a megítélendő irigységről, békétlenségről, fösvénységről, lustaságról, kíváncsiságról szólnak. A rövid történeteket az öregek példaadó, tanító szándékkal mesélik — úgy, ahogy valamikor ők is tanulták a szüleiktől. Polner Zoltán „Arany fának arany ágán” című, régies népi imádságokat tartalmazó kötetét szintén a békéscsabai könyvtár jelentette meg. Pajzs vagy kard? M it tennék, ha úgy erezném, hogy a világ összeesküdött ellenem? Meddig használnék pajzsot, s mikor nyúlnék kard után? A töprengésre egy levél késztet: sorai mögül olyan ember alakja bukkan elém, aki igazáért vívott harcában nem ismeri a védekezést, csak a támadást. Néhány éve még egy gyári pártbizottság titkára volt. A gazdasági vezetővel nem tudott kijönni — „ő akarta diktálni a tempót” —, ezért áthelyezték: M. vállalat területi igazgatója lett. Sérelmét nem gyógyította az új tisztség. Figyelmeztették: törődjön a jelennel, hagyja a múltat, egy-egy összekoccanás még nem törés. Bőim- tott, ám mást tett: becsmérelt, lázított. Magatartásáért pártfegyelmivel büntették. A pártszervezet egy év után kezdeményezheti a pártbüntetés törlését. Az újdonsült igazgató erre próbálta rávenni az alapszervezet titkárát. Hiába. Ezért aztán a párttitkárnak nem volt nyugalma többé, le is mondott funkciójáról, sőt később az ország másik végébe költözött. Az újonnan megválasztott titkárról a kollektíva annyit tudott, hogy az igazgató bizalmasa.- Ám nem telt sok idő, összerúgták a patkót.« A területi igazgatóság dolgozói keresték a helyüket, klikkek alakultak, pletykák keringtek — hiszen egyáltalán nem mindegy, ki milyen forgalmú boltba kerül — a számítás tehát csoportokba terelte az embereket, hajlítha- tóvá és befolyásolhatóvá váltak, s egyben kissé bizonytalanná is, mert nem egészen értették, hogy voltaképpen mi folyik a fejük felett. A legszívesebben legyintettek volna, de helytte szavaztak, hol erre, hol arra — ki mit vélt helyesnek, mit tartott célszerűnek, s mitől remélt javulást. Az igazgató most már azon volt, hogy megszabaduljon egykori védencétől, s — mivel jól tudta, hogy beosztottai nem szívlelik gorombaságát,- hatalmaskodását — úgy érezte, nem lesz nehéz a leváltása. A szak- szervezeti titkár följelentette a párttitkárt, amiért a neki szóló levelt felbontotta. Az egészben csak az volt a furcsa— és ezt a városi pártbizottságon észrevették —, hogy az inkriminált eset két éve történt. Pártvizsgálatot rendeltek el, amelynek a végén a párttitkárt megfosztották tisztségétől, de javasolták az igazgató felmentését is. Hiába van igazam, azt ■már megtanultam, hogy ez kevés — írja levelében a területi igazgató. Otthon hiába keresem, kórházban van, epeműtéten esett át. Felesége azonban máris halássza elő az aktacsomót, s megnyugtat, hogy férje ügyéről mindent tud, ismeri bekerítése, meghur- eolása történetét, sőt — azt is sejteti, hogy az igazgatói poszt másnak kell, azért é támadás. A régi párttitkárt szerette-becsülte élettársa, bizonyíték rá, hogy leveleznek. Az új titkár keverte a kását, zavarta a légkört — az ő lelkén szárad a mostani helyzet. Egyébként férje diplomás ember — itt a végzettséget igazoló okirat —, aktívan részt vesz a pártoktatásban — ezt az oklevelet azért kapta —, s kirendeltségének termelési mutatói évről évre emelkednek. Minősítésében mégis rossz- pontot kapott, mert föl mert lépni a párttitkár mesterkedéseivel szemben. Ülök az iratok, bizonylatok, oklevelek között, nyugtatom az asszonyt, aki mártírként állítja elém a férjét — lám, ő az, aki harcol az igazságért, nem tér napirendre az őt ért sérelmek fölött, s ezért kell buknia. Tudok-e segíteni? Zavaros a történet, nem elég meggyőző az asszonyi szó sem — élesebb kontúrú képre van szükségem. Megkeresem a régi párttitkárt, hiszen úgy tetszik, csupán az ő becsületén nem esett folt — kis üzletet vezet egy messzi városban, de visszavágyik régi lakhelyére. Az igazgató? — kérdez vissza. — Mindent megtett azért, hogy megbosszulja a pártbüntetés törlésének elnapolását. Segített neki ebben szövetségese — az új pártitkár — is, akivel miután összeveszett, békét akart kötni a régi ellenféllel. ezért a levél... Ha leváltják, hát megérdemli. Ért ugyan a munkájához, képzett ember, de zaklatott, másokát zaklató, közösségi légkört mételyező. A pártbizottságon széttárt karok és vastag iratcsomók fogadnak. „Hangyabollyá változott az a kirendeltség, s talán mi is hibásak vagyunk abban, hogy nem nyúltunk bele elég korán...” — véli az egyik városi vezető. „Nem tudja elválasztani személyes ügyeit, munkahelyi problémáitól” — olvasom áz egyik minősítésben. „A gyárban pártvezető volt, a gazdasági vezetővel gyűlt meg a baja. Most, mint gazdasági vezető, a párttitkárral akaszkodott össze. Nem értem...” — hangzik egy vélemény. „Ehhez a kirendeltséghez zömmel szabad kasszás egységek tartoznak, így egy kissé „szabad kasszás” a szellem is: könnyű fölforgatni a kedélyeket, tábort és ellentábort szervezni — azaz vihart kelteni egy pohár vízben . .. Főként, ha a vihar élesztője és fő ébrentartója maga az igazgató!” — tartja az egyik üzemvezető. „Borzasztó alkatú embernek tartom azt, aki egy apróságot durva sértéssé nagyít, kombinálni kezd, majd beindítván védekező akcióit, mindenkit, szembe állít egymással. Ha pedig ilyen típusú ember ráadásul vezető — az nemcsak borzasztó, hanem veszélyes is...” — mondja a beosztott. Morzsák hosszú beszélgetésekből — néhány idézetre valók. Elég-e ennyi? Vagy hozzátegyem, hogy majdnem valamennyien sajnálják is az igazgatót, vallomásaikban kitérnek rá, hogy kár érte, mert valóban jó gazdasági munkát végzett, s képzett vezető. Említhetném a minősítés egyik sorát, ami szerint „nem rendelkezik a jó munkahelyi légkör kialakításához szükséges képességekkel”? Nem, inkább magam próbálom képletté emelni az effajta magatartást, mivel nem egyedülálló, s távolról bármilyen kicsiny hibának is tűnik — közelében rendkívüli károkat okozhat. Hősöm vélt igazságait totális igazságokká nagyítja, személyes ügyeit össztársadalmi ütközetté. Ö az, aki a „világgal” levelez, ahelyett, hogy először önmagának próbálná megválaszolni kérdéseit. A legapróbb tett mögött is szubjektív indítékot keres, örök bizalmatlansága pedig előbb-utóbb meg is alapozza gyanúját, hiszen az általa teremtett légkör szüli a személyeskedést. Irányítása alatt — talán akaratán kívüli — klikkek szerveződnek, mert megosztja a közösséget. A bizalmatlanság szövetkezik a határozatlansággal. A fő baj nem az, hogy leveleivel rengeteg munkát okoz szerveknek, vezetőknek, még csak az sem, hogy aktáját maga vastagítja irattárnyi méretűre, hanem hogy vélt igazának tudatában megrontja maga körül a levegőt, csatáiban pedig az is eleshet, aki egyébként állva maradna. Levélíróm igazsága hamis igazság-. Gáncsot sejt mindenütt, kelepcét szimatol, mielőtt lépne, támad, mielőtt bárki védekezésre késztetné. Szervez, aláíráso-. kát gyűjt, mást mond, mint amit tesz, mást tesz, mint amit mond, mert minduntalan úgy érzi — a vesztét lesi a világ. Holott élete buktatóit egyedül építi. Addig sakkozik az emberekkel, amíg maga is bábú lesz. Ezért nem segíthetek rajta. Tamás Ervin
