Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-26 / 97. szám
NÉPÚJSÁG o 1983. április 26., kedd Köszöntjük a szocialista brigádokat, a munkában élenjáró dolgozókat! Ny. M. Gribacsov kitüntetése Fiatal művészek tanácskozása Vezetők és beosztottak A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Nyikolaj Matvejevics Gribacsovnak, a Szovjetunió című folyóirat főszerkesztőjének, a folyóirat megjelenésének 25. évfordulója alkalmából az országaink közötti együttműködés, a magyar és a szovjet nép közötti baráti kapcsolatok ápolásában, népeink kölcsönösen jobb megismerésének előmozdítása érdekében kifejtett kiemelkedő munkássága elismeréseként a Béke és Barátság Érdemrend kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke hétfőn adta át. Jelen volt Lakatos Ernő, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Roska István külügyminiszter-helyettes, Bíró Gyula, az MSZBT főtitkára, valamint Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Budapesten tárgyal London fűpolgármestere A hazánkban hivatalos látogatáson tartózkodó Anthony Stuart Jolliffe, London város főpolgármestere és kísérete hétfőn délelőtt Budapest nevezetességeivel ismerkedett. Társaságukban volt Bryan Cartledge, Nagy- Britanniá és Észak-lrország Egyesült Királyság budapesti nagykövete. Látogatást tettek több fővárosi vállalatnál és intézményben: egyebek között megtekintették a Chi- noin Gyárat, a Budapest Sportcsarnokot és a Budapesti Történeti Múzeumot. Anthony Stuart Jolliffet fogadta Marjai József miniszterelnök-helyettes. London város küldöttségét délután hivatalában fogadta Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke. A találkozón a főpolgármester átnyújtotta London város tanácsának hivatalos határozatát tartalmazó okmányt, amely elismeréssel szól a két főváros között kialakult kapcsolatokról és szorgalmazza az együttműködés további élmélyítését. A városházán tett látogatást követően Anthony Stuart Jolliffet és kíséretét fogadta Timár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Megalakult az MSZBT ifjúsági bizottsága Hétfőn az MSZBT székházában tartotta első, alakuló ülését a Magyar—Szovjet Baráti Társaság ifjúsági bizottsága. A testület — amelynek elnöke Sudár Iván, az MSZMP Fejér megyei bizottságának titkára, az MSZBT ügyvezető elnökségének tagja — megvitatta azokat a terveket, amelyek alapján a társulat a jövőben a különböző állami, társadalmi és tömegszervekkel — elsősorban a KISZ-szel és az úttörőszövetséggel — együttműködve részt kér az ifjúság neveléséből. A bizottság a Szovjetunió életének, a magyar—szovjet kapcsolatoknak sokrétű és hiteles bemutatásával kíván hozzájárulni az ifjúság eszmei, erkölcsi, politikai fejlődéséhez, gondolat- és érzelemvilágának alakításához. Módosul a hajvágás és szárítás techoikája Egy rövid és egy hosszú hajból készült divatos fazont készít Kiszely János és Majláth Mihály — Nem divat a Charly- frizura — állítják a fodrászszakma képviselői. Bemutattak a modellek segítségével a hajszobrászok olyan frizurákat, amelyek ^ a francia, olasz és az osztrák vonalakat követik ma Magyarországon, s itt, Békéscsabán. Az Országos Fodrász és Kozmetikus Egyesület szervezeti keretét követi az a fodrász-kozmetikus fórum, amely néhány hónapja alakult meg a Kisiparosok Országos Szövetségének Békés megyei Szervezetében. Céljuk az, hogy rendszeresen láttassák — mint április 24-én, délután 3 órától a KIOSZ nagytermében — a nagyközönséggel a legújabb divatirányzatokat. Ennek első megnyilvánulása ez a rendezvény, ahol a Békés megyei férfi- és női fodrászok, kozmetikusok mutattak be néhány szép munkát. Főként azok mutatkoztak be, akik versenyeznek, vagy munkájuk során a legújabb divatot valósítják meg. Mint kiderült, a divattal módosul a vágástechnika és a szárítás. A vágásnál a fejtetőén rövid és lefelé haladva hosz- szú, illetve hosszabb marad a haj, a szárításnál a dauer után kézzel, s nem hajkefével igazítják a frizurát. A pár hónapja alakult fórum a jövőben rendszeresen szervez ilyen bemutatókat, hogy mindannyian divatosabb, változatosabb frizurákat hordhassunk. Kép, szöveg: sz. j. A művészeti területen tevékenykedő fiatalok KISZ- vezetőinek részvételével rendeztek tanácskozást hétfőn, a KISZ Központi Bizottságának székházában. Köpf Lászlónénak, a KISZ KB titkárának elnökletével megvitatták: mit tehet a- KISZ a fiatal művészek alkotó lehetőségeinek fejlesztéséért. A tanácskozás délután — fiatal írók, művészek bevonásával — a Fészek Klubban folytatódott, ahol Aczél György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi ' Bizottság titkára ideológiánk és művészetpolitikánk időszerű kérdéseiről beszélgetett a fiatalokkal. Termékbemutató, kulturális műsor (Tudósítónktól) „A berettyóújfalui, püspökladányi és szeghalmi járás lakói a szülőföld szereteté- től áthatva, kötelességüknek érzik a Sárrét kincseinek, kultúrájának megmentését, ápolását, fejlődésének bemutatását.” E gondolatokkal nyitotta meg a hétvégén a hatodik „Sárréti napok” rendezvénysorozatát a berettyóújfalui Járási Hivatal dísztermében Tóth Sándor, az MSZMP szeghalmi járási bizottságának titkára. Az elért eredmények méltatása mellett szólt azokról, akik legkiemelkedőbb harcosai voltak a társadalmi haladásnak, akik közül jó néhányan nemzetközileg is ismert szerepet töltöttek be, vagy mártírhalált haltak. A Sebes tetvérek, Simon Ferenc, Rákosi Ferenc, Vigh Matild, dr. Zöld Sándor és számos társuk tartozott soraikba. A táj költőiről. íróiról szólva így folytatta: A munkás- és agrráprole- tár mozgalmak és népi írók által gyűjtött fények utat mutattak, és kezdik hallatni szavukat a táj népi írói és falukutatói: Szabó Pál Bi- harugráról, Nagy Imre Füzesgyarmatról. A falukutatók »sorát olyan nevek fémjelzik, mint Fehér Lajos, Fehér Gyula, Kállai Gyula, Szűcs Sándor. Ezt követően megnyitotta a szeghalmi járás mezőgazdasági és ipari üzemei által rendezett termék- bemutatót, melyet Kovács Imre rendezett. A megnyitót követően a művelődési központban a szeghalmi járás amatőr művészeti csoportjai adtak műsort. A színvonalas bemutatón a füzesgyarmati pávakor, a szeghalmi társastánc együttes és a körösladányi countryzenekar mutatta be műsorát. Baji Ferenc Gazdálkodj okosan! Vetélkedősorozat befejezés előtt Nehézkesen ment az első Gazdálkodj okosan! vetélkedő szervezése, amit a fiatal házasoknak rendeztek. Azután a bölcsődés gyermekek szüleit hívták versenyre, ezt követte az általános iskolák alsó tagozatos kisdiákjainak, valamint szüleiknek szervezett rendezvény. Az egyik legjobban sikerült gazdálkodó csapatot az óvodások szülei alkották. A hétvégi szabad iskola elnevezésű program ötlete a megyei tanács művelődés- ügyi osztályáról indult, és ennek adtak tartalmat, az ifjúsági és úttörőház népművelői. A vetélkedőforma lényege pedig az okos gazdálkodás: pénzzel, szabad idővel és a versenyben teremtett lehetőségekkel. Játékfigurák adták a csapatok neveit: mint a piros elefánt, a kék ló, a törpe, és egy harminc mezőből álló körforgásban válthattak OTP- átutalási betétszámlát, tervezhettek kirándulást, üdülhettek, kaptak fizetést, vásárolhattak a gyerekeknek, a családnak, a versenyző szülők. Alakíthattak gazdasági munkaközösséget, vagyis a valóságra szabott játék, mintegy ellenőrzése volt a mindennapi családi tervezésnek, az jokos: idővel, pénzel való gazdálkodásnak. Befejezéséhez közeledik a vetélkedősorozat, amelynek az április 24-én az ifjúsági házban megrendezett negyedik fordulóján Nagy Tibor és felesége, Jaksa István és neje, Tar László és felesége, valamint Zsibrita Mária és kislánya bizonyultak a legjobbaknak. Jutalmul az első helyezettek egy debrecen—hajdúszoboszlói családi kirándulást nyertek. Jaksa Isitvánék két darab tiszteletjegyet kaptak a Csendes-óceáni ■ gyöngyszemek Fülöp-szigeteki tánc- együttes műsorára. Egyenlő pontszámmal í harmadik helyezett lett a Tar házaspár és Zsibrita Mária, ők két- két darab belépőjegyet vehettek át Hofi Géza május 9-i előadására. A játéksorozat záróakkordját május 22-én tartják, ahova az érdeklődőket és mindazokat várják, akik eddig a négy fordulóban versenyeztek. Számadó Úttörő egészségőrök versenye A Vöröskereszt békéscsabai városi vezetősége, a városi úttörőelnökség és a városi tanács művelődésügyi osztálya a KÖJÁL egészség- nevelési osztálya közreműködésével április 23-án, szombaton Békéscsabán rendezte meg az úttörő egészségőrök városi elsősegély- nyújtó versenyét. Ezt a város és város környéki általános iskolákban elsősegély- nyújtó tanfolyamok és az azt záró iskolai házi vetélkedők előzték meg. Tizenhat csapat vett részt a vetélkedőn az építők Munkácsy Mihály Művelődési Házában, ahol Zsótér Ilona, az 1. sz. általános iskola úttörőcsapat-vezetője vezette á játékot. A versenyen átlagon felüli eredmények születtek, igen színvonalas és szoros küzdelem alakult ki, bizonyítva, hogy a mozgalmi naptári tervet példásan teljesítették az intézményekben, ez pedig a vöröskeresztes tanárelnökök munkáját dicséri. Végül, a Padrah Lajos úttörőcsapat csapata szerezte meg az első helyezést, s képviseli majd a várost a május 14-i megyei döntőn. fl munkaerő is ember 0 munkaerő is ember? A kérdés egy áruházi dolgozó panasza nyomán jutott eszembe. Az illető elmondta: az áruház egyébként tapasztalt, szakmailag kiváló vezetője a legkisebb mulasztás esetén is durván, gorombán beszél beosztottjaival. A munkán kívül az égvilágon semmi más nem érdekli, de jó szava azokhoz sincs, akik lelkiismeretesen, vagy akár a legjobban dolgoznak. S ha ezt szemére vetik, azonnal kész a válasszal: „A dicséret is, a figyelmesség is kinek-kinek benne van a borítékjában. Azért, mert valaki eleget tesz kötelességének, miért járna köszönet?” Egyelőre maradjunk a kötelességnél. Való igaz: elképesztő káosz, rendetlenség származna abból, ha a fizetés, a munkaviszony önmagában nem kötelezne tisztességes, sőt tudásunk, képességünk szerint végzett munkára. Ha . mondjuk egy esztergályos, vagy akár középiskolai tanár, a jó munka feltételeként — a mindennapi dicséretadagot — a vezetők szívélyes mosolyát is kiköthetné magának. Ennek, a kötelességnek a hangsúlyozása annál is inkább fontos, mert különösen a munkaerőgondokkal küszködő vállalatoknál sokan és gyakran valóban megfeledkeznek róla. Jellemző eset: az egyik lakásjavító szövetkezet művezetője az általános munkaerőhelyzetre hivatkozva hunyt szemet a lazaságok, a fegyelmezetlenségek felett, s próbálta „megmagyarázni”. a csöpögő vízcsapokat, a hepehupás parkettát, a repedező vakolatot. „Ha lelkiismeretes munkát követelnék — mondta —, továbbállnának tőlem az emberek”. Vizsgálat derítette ki, hogy sok tervező szinte kizárólag a havi rendszerességgel kapott célprémiumért dolgozott, természetesen munkaidőben;. újítási pénzt követelt — és kapott — olyan munkáért, amelyeknek az elvégzése kötelessége volt. Nyilvánvaló, hogy aki belép egy munkahelyre, aki felveszi a fizetését, annak a jogai mellett számolnia kell a kövességeivel, a munkával szükségképpen együttjáró fegyelemmel is. S mint a jogok, a kötelességek sem lehetnek függvényei a főnök, avagy a beosztott személyes természetének, hangulatának. Ez azonban csak a kérdés egyik oldala ... A vezetők, az irányítók és a beosztottak viszonya attól vált igazán bonyolulttá, ágassá-bogassá, hogy szocialista társadalmat építünk, ennek mielőbbi megvalósításán fáradozunk, vállalva a velejáró összes konzekvenciát. Azokat is, amelyek a vezetők és a beosztottak viszonyára vonatkoznak. Nemcsak más, de lényegesen egyszerűbb is a helyzet. a kapitalizmusban. Hogy ez nem mindig és nem mindenki számára nyilvánvaló? Ez is érthető. A tőkés országok állama, a monopóliumok, a kis és nagy részvényesek, a hivatalnokok, a milliós példányszámú újságok, a tulajdonosok szolgálatában álló hatalmas hivatali apparátusok, a pénzért ■ elkötelezett, vagy jóhiszemű, de félrevezetett értelmiségiek, tudósok, művészek próbálják leplezni, humánusnak álcázott böl- * cselkedéssel elhomályosítani az -osztályellentéteket. A kizsákmányolok és a kizsákmányoltak valóságos viszonyát. A helyzet ennek ellenére sem változik: az egyik oldalon áll a tőkés tulajdon és tulajdonos, a másikon azok, akiket kizsákmányolnak, akik ennek a tulajdonnak a szolgálatában állanak — akár kényszerből, akár lelkesen, őszintén, vagy bármilyen módon. Ott, alapvetően ez határozza meg a vezető és a beosztott viszonyát, még akkor is, ha bizonyos szinteken a vezető szintén a kizsákmányoltak sorába tartozik. A munkaerő fogalma itt egyértelmű: valaki, illetve valakik eladják a munkaerejüket, valakinek, vagy valakiknek. Túlzott leegyszerűsítés? Inkább a lényeg kiemelése a viszonyok szövevényéből. De kanyarodjunk vissza eredeti témánkhoz. Nálunk elsősorban a tulajdon- és osztályviszonyok megváltoztatásával kapott új tartalmat a vezetők és a beosztottak viszonya, s vált egyszersmind bonyolulttá. Mert itt is szükségszerű az alá- és fölérendeltség: a szocialista állam sem mondhat le a szervezettségről, a feladatok teljesítésének számonkéréséről, sőt, esetenként a büntetésről sem. A hatalom gyakorlásában mindenütt szükség van a munkát, a közéleti tevékenységet, a társadalmi együttélést szabályozó mechanizmusokra. Mégis: aki csak ezt látja, aki csak ezt az oldalt veszi tekintetbe, az akarva-akaratlanul a mi társadalmunk lényegét, és egyben a szervezett munka legfontosabb célját téveszti szem elől. Nevezetesen például-azt, hogy a dolgozók — beosztásuktól, munkakörüktől függetlenül — az állami, a szövetkezeti tulajdon birtokosai. S ilyen minőségükben: valamennyiünk joga, sőt sok tekintetben kötelessége is a beleszólás, az állampolgári és egyéb jogok gyakorlása, a szocialista tulajdon védelme, gyarapítása, a munkahelyi és társadalmi viszonyok formálása. S ebben az összefüggésben már távolról sem tekinthető személyes ügynek a vezetők világnézete, politikai-erkölcsi magatartása, vagy akár figyelmessége, érzékenysége a dolgozók mindennapi, akár személyes gondjai iránt. S az ilyen vezetői megnyilvánulás éppen úgy nem nélkülözhető, mint például a szakmai hozzáértés, a feladatok ellenőrzésének következetessége és szigora. Ilyen összefüggésben lehet szerepe — és kell is, hogy legyen! — a jó szónak, a figyelmességnek, a dicséretnek. Alaposan téved tehát az a vezető, aki mindezt alábecsülve, csupán borítékügynek tekinti az erkölcsi-emberi elismerést. M ert az egyéni, sőt a vállalati-közösségi gondok is jobban elviselhetek ott, ahol a vezetők tájékoztatják, mi több, beavatják a dolgozókat: ahol a beosztottaknak nemcsak a munkaerejére, de az eszére, a szívére is számítanak. Ahol a munkaerőn nem statisztikai fogalmat, hanem gondolkodó, az országért, az üzemért felelős embert értenek. Földesi József
