Békés Megyei Népújság, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-24 / 96. szám

NÉPÚJSÁG 1983. április 24,, vasárnap Jékely Zoltán hetven éve Jékely Zoltánnal 1982. ja­nuár 28-án találkoztam utol­jára. A pontos dátumot az Angyalfia című prózaköteté­be írt dedikációja jelzi. ,,..^a nagy télből való feltá­madás reményében...” — írta ajánlásként, s szóban hozzáfűzte: nagyon ólálkodik körülötte a halál. Még ál­mában se hagy nyugtot neki. A múlt éjaszaka például egy régen elhunyt barátja invi­tálta meg. Egy föld alatti folyón ringó ládába kellett beszállnia, amelynek egyik fele üres volt. Egymás mel­lett feküdtek; így úszott ve­lük a kettős koporsó-ladik. „Én azonban nyugodt vol­tam — fűzte hozzá sietve Jé­kely Zoltán —; tudtam, hogy visszatérek az evilági élet­be.” Ekkor villant eszembe először, hogy elveszíthetjük őt, akit addig halhatatlannak hittem életszeretete miatt. Néhány- hét múlva meghalt; nem élte meg a tavasz be­köszöntését ... De mégis, mintha az álom­béli verőfényes barlangcsar­nokon át visszatért volna kö­zénk — őt ünnepeljük, őt köszöntjük hetvenedik szüle­tésnapján. Tudatosan fogal­mazok így: köszöntjük. Aki­re emlékezünk, azt mintha föltámasztani (vagy éppen temetni) akarnánk — szel­lemileg. Jékely Zoltánt nem kell feltámasztani, de élet­műsorozatát ki kellene ad­ni. Az ugyanis tény: mintha nem az őt megillető helyet foglalná el a magyar iro­dalmi köztudatban ... 1913. április 24-én született Nagyenyeden. A Bethlen Gá­bor fejedelem által alapított híres kollégium szellemi erő­terében nevelkedett. Joggal hihette, hogy „Enyed a világ közepe”, hiszen a város — iskolája révén — olyan szel­lemeket adott a magyar mű­velődéstörténetnek, mint Apáczai Csere János, Pápai Páriz Ferenc, Bőd Péter, Bo­lyai Farkas, Körösi Csorna Sándor, Barabás, Miklós, Ke­mény Zsigmond, s a névsort hosszan folytathatnánk Sütő Andrásig. Az apa, Áprily La­jos az enyedi kollégium ta­nára, Zoltán születésekor már ismert költő volt. Ritka eset: az apa költősége nem nyomta' el, hanem felszaba­dította a már gyermek Jé- kelyben felizzó poéta-tehet­séget. Jékely Zoltán előbb Enyed- ről Kolozsvárra, majd 1929- ben Budapestre költözött a családdal. A frissen végzett Eötvös-kollégista diáknak Éjszakák címmel itt jelent meg első verseskötete 1936- ban. A költőként bemutatko­zó Jékelyről hamarosan ki­derült, hogy bravúros mű­velője a szépprózának, az esszének és a műfordításnak is. Kitűnően tudott románul, németül, franciául és ola­szul. De hogy mennyire va­rázslatosan birtokában volt a magyar nyelvnek, arról novellái és elbeszélései mel­lett éppen a műfordításai győzhetnek meg leginkább. (Hány meg nem írt verset és prózai munkát temethettek a nagy műgonddal és felelős­séggel magyarul életre kel­tett idegen nyelvű szöve­gek!) Kötegnyit tesz ki a le­fordított munkák katalógus- cédulája. Dante Üj élete, Goethe Faustja, Thomas Mann Kiválasztottja, Jarry drámái, Jules Barbey D’Aurevilly kisregényei a magyar nyelv más-más for­rásait buzogtatják föl. Kü­lön emeljük ki legkedvesebb Jékely Zoltán portréja fordítói munkáját, Széchenyi Naplóját, amelynek első fe­lét ő ültette át magyarra. Az elmúlt években megje­lent prózakötetei, az Angyal­fia és az Édes tenger próza­írói művészetéből adtak íze­lítőt. A megcsúfolt vendég- barátság vagy a Szemtől szembe az ötödik macedón légióval című elbeszélések maradandó részeit képezhe­tik majd egy XX. századi magyar prózai antológiának. Leendő életműsorozatában bizonyára külön kötetben je­lennek meg verses drámái, színművei. Remélhető, hogy majdan színházaink is felfe­dezik őket. Jékely Zoltán költő. Akik ismerték, bizonyára akkor is ezt mondták róla, ha egyet­len verset se ír. De Jékely - nek nem egy versét költé­szetünk legszebb darabjai közé emelte az idő. Költésze­téből erőt lehet meríteni. S akik ezt tudják, bizonyára gyakran fellapozzák Az idősárkányhoz címmel leg­utóbb kiadott régi és új ver­seit. Kovács István Üzemegészségügy a fejlődés útján Megyénkben nincs hagyo­mánya az üzemegészségügy­nek. Az iparilag fejlett vi­dékeken a gyári orvosok munkájának tapasztalatai alapján fejlődhetett a mai korszerű üzem-egészségügyi hálózat. Nálunk. a rövid múltra visszatekintő, de most már rohamosan fejlődő terü­letet dr. Tóth Mihály me­gyei üzem-egészségügyi szak­főorvos ismeri leginkább: — Valójában a Békés me­gyei üzemegészségügy létét 1960-tól számítjuk — mond­ja. — A Békés megyei Tég­la- és Cserépipari Vállalat­nál 19 évig gyűjtöttem a ta­pasztalataimat üzemorvos­ként. Az egészségügyi integ­ráció alakulásával 1978. szep­tember elsején lettem a me­gye üzem-egészségügyi éle­tének szakfelügyelője. Né­hány szám érzékelteti a fej­lődést: 1970-ben 149,5 üzem­orvosi órát tartottunk szá­mon," 1979-ben közel 230-at, s a VI. ötéves terv végére majdnem 340 órában rendel­hetnek az üzemorvosok. A munkánk lényege az, hogy az esztergapadon, a mező- gazdasági munkagépen, az állattenyésztő-telepeken dol­gozókhoz visszük az egész­ségügyi feltételeket az em­ber védelméért, a megfelelő munkakörnyezet kialakításá­ért. A gazdasági vezetők is egyre világosabban látják, hogy szükség van az üzem­orvosra, ott pedig főként, ahol a munkások létszáma 500 feletti, vagy a munkafel­tételek ezt indokolják. Az előnyöket felismerik a vezetők is, hiszen a folyama­tosan orvosi ellenőrzés alatt állók egészségesebbek, a be­tegségek megelőzése hatéko­nyabb. Az alkalmassági vizs­gák, az időszakos, az eseten­kénti orvosi vizsgálatok munkaidő-kiesés nélkül hely­ben végezhetők. Az üzemor­vos összetett feladatrendsze­rébe tartozik még többek között az üzemek higiénés körülményeinek ellenőrzése, a foglalkozási rehabilitáció, a szűrővizsgálatok szervezé­se. A rendelők felszereltsége általában ott a legjobb, ahol megfelelően alakult a mun­kakapcsolat az orvos és az üzem politikai és gazdasági vezetése között. Példaként említhetem az Orosházi Üveggyárat, a csabai BÉ- KÖT-öt; vagy a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinátot. Szerencsére egyre több jó példát sorolhatok. — Van még bőven olyan munkahely az iparban és a mezőgazdaságban is, ahol nincs üzemorvos. A sajátos teendők viszont itt is létez­nek, ilyenkor mi a megoldás módja? — Az üzemorvosok rende­lőjében évente több mint 300 ezer vizsgálat történik. A megye körülbelül 200 ezer aktív keresője közül mind­össze 70 ezernek biztosított a munkahelyén az üzem­egészségügyi ellátása. Célunk a centrumokban és a járási központokban az üzem-egész- ségügyi szakrendelések bő­vítése. Megyei üzem-egész­ségügyi szakrendelés jelen­leg csak Gyulán van. Azok­nak a dolgozóknak, akiknek nincs üzemorvosa, ide kell jönniük. „Békéscsabán április elejétől rendel főállású vá­rosi üzemi főorvos, aki a megyeszékhely üzemorvosai­nak szakmai felügyeletét is ellátja. A gyulai megyei ren­deléshez hasonlóan feladata a másodfokú munka-egész­ségügyi viták eldöntése is. A dolgozók, vagy a vállalatok fellebbezése nyomán újra­tárgyalásra kerülő foglalkoz­tatással, alkalmassági vizs­gálatokkal kapcsolatos egész­ségügyi viták kerülnek ilyen­kor elénk. Orosházán napi két órában városi üzem­egészségügyi szakrendelés, Szeghalmon pedig munkakö­ri alkalmasságot elbíráló rendelés fogadja a beteget. Ez utóbbit is üzemorvosi szakrendeléssé kívánjuk fej­leszteni. — Az üzemorvosi pálya kevésbé volt vonzó a fiata­loknak, a mezőgazdaságban dolgozó orvosok státuszára vedig talán még nehezebben találtak embert. Van-e vál­tozás ezen a területen? — Általában rendezték a fizetéseket, de ez még nin­dig nem sokat javított a helyzeten. A megoldás rész­ben az lenne, amiről példá­ul egy tanácskozáson, hallot­tam, hogy részesüljenek az üzemorvosok is azokban a kedvezményekben, amelyek megilletik egy-egy szakma dolgozóit, például a bánya­üzemi orvosok esetében. A tervünk az, hogy a tsz-szö- vetség" vezetőivel is megtár­gyaljuk az üzem-egészség­ügyi fejlesztés lehetőségeit. Egyre több téeszben igénylik az üzemorvost. Az 500 em­bernél többet foglalkoztató vagy fokozott leterheléssel járó munkahelyeken van le­hetőség üzemorvos, foglal­koztatására. Az üzem, vagy téesz gondoskodik a nem egészségügyi jellegű dologi költségekről, a szakmai fel­tételeket pedig az egészség- ügyi ágazat, a kórházi hát­tér biztosítja. A mezőgazdasági üzemi körzeti orvosi állásokban öten dolgoznak, a hatodik ál­lás kialakítása folyamatban van. Állandóan gondolko­zunk az újabb módszereken, az emberek sokoldalú egész­ségügyi ellátásának biztosí­tásán. A napokban állapod­tunk meg vezető szakorvo­sokkal arról, hogy megke­ressük a megye üzemeit, ahol allergiát kiváltó bőrizgató anyagokkal tevékenykednek. Az itt dolgozókat, egészsé­gük alakulását ezután ilyen szempontból is figyelemmel kísérjük. Olyan szakképzett orvosokat szeretnénk látni az üzemorvosi pályán, akik nemcsak tudásukban, de szemléletükben is azonosul­nak ezzel a felelősségteljes egészségügyi területtel. A jövő útja az lesz, hogy a már meglevő körzeti or­vosi állások mellé úgy szer­vezünk újakat, hogy az ott dolgozó orvosok több kisebb üzem egészségügyi ellátását is biztosítják majd. így az üzem-egészségügyi ellátás el­terjedtebb lesz, mert több üzemi körzeti orvos dolgozik, és a felnőttkörzetekben is kevesebb beteg juthat 1-1 orvosra. Bede Zsóka Esztergályos tanulók az üveggyárban Dénes Béla szakoktatóval az Orosházi Üveggyár egyik tanműhelyében találkozom, ö meséli: — Van egy másodéves esztergályos tanuló kislány, aki idejár gyakorlati foglal­kozásra. (Ma az iskolában van.) Szász Évának hívják. Egyszer, amikor érkezett a gyárba egy számvezérléses esztergapad, az ő csoportja is elment megnézni azt a kitűnő masinát. Mindenki­nek nagyon tetszett. Az is­mertetés után Szász Éva tette fel az első kérdést: „És mennyit lehet ennél a gép­nél keresni?” Nagyon elége­dett volt amikor megtudta, hogy 6—7 ezer forintot. Per­sze, teljesítmény szerint. — Mit szólsz hozzá? — kérdeztem Gajdács György első éves esztergályos ta­nulótól, aki hallja azt, amit Dénes Béla mond. — Ez már igen. Ennyiért érdemes lenne ahhoz a gép­hez kerülni. — Tudod, hogy mik a fel­tételek? — Jól tanulni, dolgozni és talán éretségizni is. v — Kit tartasz a társaid közül a gyakorlati munká­ban a legjobbnak? — Hován Pált. Most elmélyedve dolgozik az egyik gépnél. Megszólí­tom. Kezet nyújtok és be­mutatkozom, ám ő kézfogás közben nem néz rám, a ne­vét sem mondja. Fiatal még, nem tudja, hogyan illő be­mutatkozni. De most nem firtatom ezt. Inkább az ér­dekel, miképp vélekedik a munkájáról. — Egyelőre nem nehéz. Majd később lesz, amikor nagy pontosságot követel­nek ... — Tudod, hogy teljesít­ménybér van, ami pedig pontatlan és rossz, azért nem jár pénz? — Igen, tudom, a szakok­tató elvtárs már említette. A szomszédos esztergagép­nél dolgozik Varga Zoltán. A bemutatkozás neki sem megy. — Esztergályos akarsz lenni... Miért? — érdeklő­döm. — A bátyám és a nagy­bátyám is esztergályos. Ok ajánlották ezt a szakmát. Megnéztem, tetszett.. Azt is megtudtam, hogy havonta öt—hatezer forintot lehet keresni, ami elég jó pénz. Jámbor Andor jó kedélyű fiú. Most is mosolyog. — Mindig ilyen vagy? — Ha „begurulok”, akkor más a helyzet. — Szoktál verekedni? — Nem. — Milyen volt az első fél­évi tanulmányi eredmé­nyed? — A matek négyes, a tör­ténelem négyes, a többi hár­mas, csak a munkavédelmi ismeretekből volt kettes. — Miért nem tanulsz job­ban? „ — Eddig elég sokat lova­goltam az orosházi Üj Élet Tsz lovain, most majd ke­vesebbet fogok. — Ha jól tanulsz, többre viheted és jobban is keres­hetsz majd .. . Talán még lovad is lehet. — Nagyon szeretném, ha lenne. Nyergem már van. — Mi a véleményed a ta­náraidról, oktatóidról? — Jók. — Milyen szempontok alapján? — Megkövetelik, amit meg kell csinálni, az jó legyen. Megértők is ... — Volt már szükséged a „megértésükre” ? — Egyszer otthon hagytam a tornafelszerelésemet. En­gedélyt kaptam, hogy haza­mehessek érte. — Nem büntetett meg a tornatanárod? — Nem, csak figyelmezte­tett, hogy ilyen hanyagságot még egyszer nem néz el. Birkás Imre szakoktató a szakszervezeti főbizalmi. Az üveggyárban tanuló fiatalok helyzetéről így beszél: — Kitűnő műhely, gép és kellő anyag áll a rendelke­zésükre. A tanulóknak külön öltözőjük, fürdőjük van. Az ebédet három forintért kap­ják. A vidékieknek kollé­giumi ellátást biztosítanak... — Mit tudnak az elsőéve­sek a szakszervezetről, amelynek bizonyára vala­mennyien a tagjai? — Évente öt foglalkozást tartunk a szakszervezeti bi­zalmiaknak, akik (tanulók) az ismereteiket átadják tár­saiknak. Természetesen a bi­zalmiakat már most bevon­ják egyebek közt a munka- védelmi őrhálózat megszer­vezésébe, a kedvezmények, jutalmak elbírálásába. Ádász Zoltán diszpécser összekötő a vállalat és az iskola között. Tapasztalata szerint az általános iskolá­ból nem a legjobb tanulók jelentkeznek vasasnak. De a legtöbben jól megtanulják a szakmát és később igen jól ellátják a feladatukat. ■— Van lehetőségük a to­vábbtanulásra? — Többen mestervizsgát tesznek és jelenleg például évfolyamonként nyolcán jár­nak a szakmunkások szak- középiskolába. Jó néhányan már előbb technikusok let­tek és nem hiányoznak a sor­ból az üzemmérnökök sem. — Én is itt kezdtem a pá­lyafutásom — mondja Vé­kony Bálint üzemmérnök, az üveggyár személyzeti és ok­tatási főosztályának az elő­adója, aztán megjegyzi még: — A tanulást a gyár támogatja. Az az álláspon­tunk, ha minőségi termelést akarunk, az oktatásnak is minőséginek kell lennie. — Persze, a nevelésnek is — fűzöm hozzá. — Igen, úgy kellene ne­velni a fiatalokat, hogy ön- tudatosabbak, bátrabbak le­gyenek. Érezzék azt, hogy semmivel sem kevesebbek, mint mások. Ez egyébként a jó szakmunkásoknál forint­ban is megmutatkozik. Pásztor Béla Fotó: Szűcs László Takarékos szabászati komputer A tanműhelyben Miről ir az Autó-Motor? Az utazás a fő mondanivalója az Autó-Motor 9. számának, amely április 26-án kerül az ol­vasókhoz. A lap az utazási sze­zon kezdetén 14 oldalas tanács­adóval áll az autós, motoros tu­risták' rendelkezésére. Ismerteti egyebek között az érvényben le­vő vám- és pénzügyi jogszabá­lyokat, a benzinárakat és az úthasználati díjakat. Foglalkozik az autók és motorok utazás előt­ti felkészítésével, az indulás előtt megköthető biztosításokkal és azzal, hogy a szaküzletekben milyen új térképek, útikönyvek kaphatók. Ezenkívül bemutatja a lap az új csehszlovák lakóko­csit, a Paraván 385-öt. A motorsport kedvelői tudósí­tást olvashatnak a szentendrei és a lacházi motorcrossversenyről. Speciális szabászati kom­putert helyeztek üzembe a szegedi ruhagyárban a sza­básnál keletkező hulladékok csökkentésére. Számításaik szerint segítségével évi egy­százalékos szövetmegtakarí­tást érnek el, mintegy há­rom és fél millió forint ér­tékben. A berendezés ára így még az idén megtérül. A gép alkalmazásával már az üzletféllel való tárgyalás közben választ kapnak arra, hogy milyen optimális anyag­kihasználással tudnak eleget tenni a megrendelésnek, ami az előzetes kalkuláció' fon­tos feltétele. Nem mindegy ugyanis, hogy. egy-egy férfi­öltöny körülbelül száz «lkat- részét miként rajzolják le és vágják ki a szövetvégből úgy, hogy minimális hulla­dék keletkezzen. A minden lehetőséggel számoló legopti­málisabb arányokat, rajz­kombinációkat csak a számí­tógép képes megmondani. A szabászati komputer be­szerzését az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság anyagilag is támogatta, a ruhagyár szakemberei most azzal kísérleteznek, hogy a gépet milyen egyéb számítá­si, nyersanyag- és alkatrész­nyilvántartási, vagy más fel­adatokra használhatják fel.

Next

/
Thumbnails
Contents